Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

5 CSÜTÖRTÖK, 1975. MÁRCIUS 20. Tanácskozik az P XI. kongresszusa Gáspár Sándor beszéde A SZOT főtitkára bevezetőben arról beszélt, hogy a szakszervezetek egyetértenek a Központi Bizottság beszámolójával, a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal, a bennük kifejtett célokkal és törekvésekkel. A szakszervezetek, a dolgozók magukénak érzik a pártunk tevékenységét jellemző törekvést, azt, hogy erőnkhöz mérten mindig lépjünk előbbre céljaink megvalósításában és gondjaink csökkentésében. Joggal vagyunk büszkék rá, hogy pártunk politikája hosszú idő óta töretlen. De amikor azt mondjuk, hogy töretlen, ez nem azt jelenti, hogy változatlan. A mi pártunk politikájának az alapelvei — ha szabad így mondani: állandó elemei — tiáítozatlanok, és azok is maradnak. Ilyen alapelvek: a munkásosztály, a párt vezető szerepe; a tervszerűség a népgazdaságban; a proletár internacionalizmus. Más a helyzet a változó elemekkel, a politikánk megvalósítását szolgáló eszközökkel és módszerekkel, mert egy forradalmi pártot az is jellemez, hogy politikáját mindenkor tökéletesíti, csiszolja, a helyzethez igazítja. Ezt tette a Központi Bizottság akkor is, amikor 1972 és 1973 novemberében, majd a múlt esztendő márciusában az ismert kérdéseket megvitatta, és az összes szükséges intézkedéseket megtette. A stabilitás és a dinamizmus tehát egyidőben és egyszerre jellemzi pártunk politikáját. Kezdeményezés ét m Néhány éve erőteljesen törekszünk a központi irányítás és a helyi önállóság kombinációjából a tervgazdálkodáson alapuló még hatékonyabb irányítás kialakítására- Az előrehaladás e tekintetben sem kevés. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának alapja és feltétele a jövőben is a tervgazdálkodás állandó erősítése és fejlesztése, párhuzamosan a helyi önállóság és kezdeményezés, valamint a felelősségérzet egyidejű kibontakoztatásával. Ezen az úton kell haladnunk tovább, hogy terveink még reálisabbak, a népgazdaságot még teljesebben átfogóak és a szocialista integráció keretében még összehangoltabbak legyenek. A tervek hatékonyabb megvalósítása érdekében módosítottuk a gazdasági szabályozás sok elemét. E módosításokat az élet igényelte. Különösen jelentősnek tartják a szakszervezetek a vállalati nyereség és a bérek kapcsolatára, valamint az árakra vonatkozó szabályozás módosítását. A szabályozás alapelvei helyesek voltak, de még tovább léphetünk, hogy a nyereség teljesebb mértékben töltse be szerepét, a ténylegesen jó munka kifejezését, a népgazdasági és a vállalati érdek összehangolását szolgáljaA továbbiakban Gáspár Sándor arról beszélt, hogy a szocialista elosztás alapelvei mind jobban érvényesülnek, de erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten ezt is tovább kell tökéletesítenünk. A két kongresszus között a népgazdaság fejlődésével egyidőben emelkedett a lakosság, a munkásosztály életszínvonala. Növekedtek a jövedelmek, a reálkereset, felépül több mint 400 ezer lakás. Ez és sok más tény eredményes munkánknak kétségtelen bizonyítéka, jóllehet, ez a folyamat nem volt ellentmondásmentes. A jövőben is olyan utat kell követnünk, amely szociailista társadalmunk alapvető kérdéseként kezeli a munkásosztály életszínvonalának rendszeres javítását. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítanunk a nagyipatétele az országaink közötti kapcsolatok gazdagítása, elmélyítése. A szocialista életünket, a pártunk politikáját meghatározó elvek sorában egyik legfontosabb és legtisztább alapelvünk az internacionalizmus. A Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő testvéri viszonyunk. Ez így volt a felszabadulás óta eltelt 30 év alatt, sőt, pártunk megszületése óta. Nem is fogunk ezen változtatni soha. ,-ű i-r INLf.v S£ 1 ri munkások életszínvonalának emelésére. A jövőben is törekszünk rá, hogy a munkásosztály életszínvonalának alakulása legyen az az alap, amelyhez mérjük, alakítjuk a szövetkezeti parasztság és a társadalom más rétegeinek jövedelmi arányait. Következetesebben kell érvényesíteni — elveinknek megfelelően — a munka szerinti elosztást, bérpolitikánk tervszerűségét. Változatlan az a törekvésünk. hogy az árpolitikának a népgazdaság dinamikus fejlődését, hazánk gazdasági ereiének növekedését kell szolgálnia. De számolni kell az árpolitika kialakításánál annak az életszínvonalat érintő hatásával is. Ezért úgy véljük, hogy az árváltozásokat a közgazdasági lehetőségek határáig erős korlátok között kell tartanunk és erélyesen kell ellenőriznünk. A SZOT főtitkára ezután hangsúlyozta, hogy kulturális életünkben továbbra is a legfontosabb feladatok között kell számon tartanunk a munkásosztály műveltségének fejlesztését. Ennek a társadalom egészére gyakorolt pozitív hatását senki sem vitatja, megvalósításáért azonban még sokat kell tennünk. A szakszervezetekre is nagy feladat hárul ebben a munkában. Annál is inkább, mert a dolgozók szocialista szellemű nevelése nélkül sem gazdasági feladatainkat, sem a demokratizmus fejlesztését és a tartalmasabb emberi életet sem tudjuk megvalósítani. A szakszervezetek ez irányú tevékenysége a munkahelyeken folyik. A munkásosztály meghonosította, életünk részévé tette jellemző nemes tulajdonságait: a közösséget szolgáló áldozatkész aktivitást; a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom széles körű kibontakoztatását, az önművelődés igényét, az öntudatos emberré válás megannyi útjelző eredményét. De a szocialista közgondolkodás fejlődését ma még jelentősen fékezi, hogy a szükségesnél és a lehetségesnél kevesebbet tettünk a szocialista brigádokat jellemző pozitív szokások, tulajdonságok elterjesztéséért. Mindennapjainkban még mindig nincs eléggé középpontba állítva a jól dolgozó, tanuló, a közösségért legtöbbet cselekvő munkások és kollektívák megbecsülése. Internacionalista politikával Gáspár Sándor ezután így folytatta: életünk alakulása mindig szorosan összefüggött a Szovjetunióval és a többi szocialista testvérországgal. A magyar munkások érzéseiben együvé tartozik, közös üggyé válik feladataink végrehajtása, eredményeink öröme, népeink sorsa. Holnapi sikereinknek ezért is feiA Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk tisztasága egész politikánk tisztaságát fémjelzi. A mi pártunk soha nem cselekedett és nem is fog másképpen cselekedni e kérdésben, akár a gazdasági kapcsolatokról, akár a külpolitikáról, akár a dolgozók internacionalista neveléséről Jegyen ig.gjjp. Munkásosztályunkat, szakszervezeti mozgalmunkat az internacionalizmus magasztos eszméi hatják át a nemzetközi munkásosztály céljainak megvalósításáért folyó világméretű harcban. A szolidaritásnak és az összefogásnak új, kedvezőbb feltételei bontakoznak ki világ- és európai méretekben egyaránt. A közös cselekvésre irányuló törekvések megvalósításának új fejezetébe léntünk kontinensünkön. Több mint negyedszázadon át tartó szembenállás után, a tarthatatlan helyzet kölcsönös felismerése nyomán, Európa szakszervezetei kinyilvánították készségüket a munkásosztály ügyéért folyó harc együttes vállalásában A magyar munkásosztály, a magyar szakszervezeti mozgalom aktív résztvevője a nemzetközi, az európai szakszervezeti mozgalom fejlödésésében bekövetkezett változásoknak. A testvéri szovjet szakszervezetekhez, a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő szoros kapcsolatai útján kiveszi a részét abból a harcból, amely bizton elvezet a nemzetközi munkásosztály érdekeinek közös és tartós védelméhez, társadalmi igényeinek kielégítéséhez. Az üzemi demokrácia fontossága Gáspár Sándor ezután a munkahelyi demokrácia széles körű kibontakoztatásával kapcsolatos tennivalókról szólott, s a következőket mondotta: a dolgozók aktivitásának, az üzemi demokrácia érvényesülésének nagy szerepe volt, van és mindinkább lesz a szocialista társadalom építésében. Mindenkinek — vezetőnek és dolgozónak egyaránt — éreznie és értenie kell, hogy a szocialista társadalom építésében pótolhatatlan, a szó legmélyebb értelmében nélkülözhetetlen a tömegek politikai, termelési és társadalmi aktivitása. Ez a mi rendszerünk egyik leglényegesebb vonása. A gazdasági vezetőknek rendszerünk a kezükbe adta az egyszemélyi felelős vezetés nagyon fontos eszközét. De a mi rendszerünkben ez önmagában kevés ahhoz, hogy elérjük nagy céljainkat, ha nem párosul a dolgozók aktivitásával, kezdeményezőkészségével, egyetértésével, meggyőződésből fakadó hitével. A vezetőt — legyen az kicsi vagy nagy beosztásban — a saját tapasztalatai győzhetik meg erről, hacsak nem hiszi önmagáról, hogy ö az, aki zsebében hordja a bölcsek kövét. Politikailag és szakmailag képzett vezetőnek nem kell állandóan magyarázni, hogy demokratikusan vezessen. Tudja, hogy ez ugyan nehezebb, sokszor időigényesebb, de feltétlenül eredményesebb. És jól érti. hogy minél nagyobb a döntések előkészítése során a munkahelyi demokrácia, annál biztosabb, hogy jól döntenek, s a helyes határozatokat a legjobb hatásfokkal hajtják végre. Egyértelműen és határozottan kell újra és újra rámutatni, hogy a mi vállalataink vezetése nem csupán gazdasági, hanem fontos politikai feladat is. A vállalati vezetők munkájának szerves és különválaszthatatlan része tehát a munkahelyi demokrácia érvényesítése. Az üzemi demokrácia gyakorlásában fontos szerepet játszanak az intézményesített fórumok, a termelési tanácskozások, a brigádértekezletek, a munkásgyűlések. De helytelen lenne, ha ez üzemi demokráciát valamiféle ünneplő ruhának tekintenénk, amelyet csak fórumokon, gyűléseken kell viselni, a szürke hétköznapokon pedig el lehet süllyeszteni a ruhásszekrénybe. Az üzemi demokrácia nem formai aktus: nem egyenlő az alkalmanként megtartott tanácskozásokkal. A dolgozókkal, a munkásemberekkel való mindennapi kapcsolatban kell érvényesülnie. Ez eszköz annak a mielőbbi valóra váltásához is, hogy a munkáshatalomban soha senkit ne érhessen méltánytalanság. Nem lehet, hogy a mi rendszerünkben valakinek csak azért legyen igaza, mert magasabb a rangja. Ha a munkások, a dolgozók ügyét mindenütt úgy intéznék, ahogyan azt a mi rendszerünkben ma már el lehet várni, és ha a munkahelyi demokrácia mindenütt kielégítően érvényesülne, akkor a sérelmek nagyobb részét meg lehetne előzni. Az üzemi párt- és szakszervezeti szerveknek, nem utolsósorban pedig a gazdasági vezetőknek érdemes volVincze Far kan: na megnézniük, hogy mi a helyzet náluk e tekintetben. Jogok és kötelességek Kedves elvtársak! Törvényeink a dolgozó emberek jogainak képviseletét — nagyon fontos kérdésekben — a szakszervezeti választott testületekre ruházták. Ezt a tevéknységet a szakszervezetek mind jobban végzik, és még inkább törekednek erre. Ez a munkájuk nemcsak a szakszervezeti tevékenység törvényes formáját jelenti. Nem is csupán törvényes jogot, amivel vagy élnek, vagy nem. Ezek a szakszervezeti jogok a dolgozók jogai. Ezért a szakszervezeti testületeknek kötelességük élni e jogaikkal, mert ha ezt nem teszik, a dolgozókat megfosztják annak lehetőségétől, hogy érvényesítsék szocialista törvényeinkben lefektetett széles körű jogaikat. Ezért még inkább meg kell követelni az állami és a gazdasági vezetőkiöl a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, és ezért helyes, ha a pártszervek is következetesebben számon kérik a szakszervezetekben dolgozó kommunistáktól e kötelességük megalkuvás nélküli teljesítését. Szocialista fejlődésünk jelen időszakában már megérett rá a helyzet, hogy a munkahelyeken, a vállalatoknál, falun és városban, a helyi és az országos tennivalókat, minden kis és nagy kérdést közüggyé tegyünk. Együtt alakítsuk ki és együtt valósítsuk meg tennivalóinkat. A demokráciáról szólva hangsúlyozni szeretném, hogy a munkásosztály hatalma nem szervek vagy intézmények hatalma. Ezért a munkahelyi demokrácia érvényesülésében is ki kell fejeződnie, hogy — a nép hatalmáról van szói — arról, hogy együtt kell terveznünk, együtt kell cselekednünk; — a mi rendszerünktől és pártunktól idegen az, hogy ne vegye figyelembe azoknak az igényeit és vágyait, akiket képvisel, akiket vezetnie kell. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek mint eddig, úgy a jövőben is felelősen részt kívánnak venni a szocialista társadalom építése soronlevő feladatainak kidolgozásában és megvalósításában. Ahhoz, hogy mindezt — és egyéb fontos feladataikat, amelyek a szakszervezetekre hivatásuk szerint várnak — még hatékonyabban végezzék, mint a múlt. ban, megvannak és állandóan javulnak a lehetőségek és a feltételek. Teendők és fe'adalok Pártunk a szocialista társadalom építésének haladás sával mind fokozottabban támaszkodik a szakszervezetekre, és mind többet vár tőlük hivatásuk teljesítésében. a társadalom fejlődése érdekében. A szakszervezett mozgalom nemcsak közvetíti a dolgozók észrevételeit, jelzéseit a párt politikájának a végrehajtásáról. hanem cselekvő módon részt vesz e politika egészének és részleteinek kialakításában és végrehajtásában. Befejezésül a SZOT főtitkára elmondotta: „Jól tudjuk: amikor azt mondjuk, hogy egyetértünk a beszámolóval, és magunkénak érezzük a kongresszusi dokumentumokban foglaltakat, ez egyben meghatározza a szakszervezeti teendőket is. Hiszen, ha a XI. kongresszus határozattá emeli a dokumentumokban foglaltakat, akkor mindez népünk és hazánk fejlődésének programjává válik. Az pedig természetes. hogy a szakszervezeti mozgalom e program megvalósításából méltó módon kiveszi a résziét, és minden erejével segíti a nagyszerű célok sikeres valóra váltását. Eredményesen dolgoznak a tsz-szakemberek Vincze Farkas, a veszprémi járási pártbizottság első titkára elmondotta, hogy Veszprém megyében a pártszervezetek tevékenységének minősítésénél alapvető értékmérő az irányításuk alatt álló alapszervezetek munkájának színvonala. Az ellenőrzés és a helyszínen nyújtott segítés hatásosan hozzájárult a pártalapszervezeti munka tartalmának javulásához. A továbbiakban megemlítette, hogy a veszprémi járásban levő községek többnyire munkáslakta települések, s a falun élő munkások aktív formálói, részesei lakóhelyük közéleti tevékenységének. Munkájuk során kapcsolatban vannak az ott élő termelőszövetkezeti tagokkal, és eközben hatnak is rájuk. A termelőszövetkezetek munkájáról szólva kiemelte, hogy a termelőszövetkezetek egyesülésével megszűnt az eszközök szétaprózottsága, a szakemberek hatékonyabb, eredményesebb munkát tudnak végezni. 1970-ben 45 termelőszövetkezet volt a járásban, 1974 végén 15. Az 1974es esztendő biztató kezdeti eredményeket bozott: az egyesült termelőszövetkezetek tavaly 13 százalékkal termeltek többet, mint az azt megelőző évben. (Folytatás a 6. oldalon.) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke (ba Írói) küldőitekkel beszélget a kongresszusi tanácskozás szünetében.