Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

VASÁRNAP, 197$. MÁRCIUS 1 5 Partvédelem a Balatonnál A Balaton, amely az idén sodpercenként az eddigi 50 nem fagyott be, a szokásos­nál hetekkel korábban kínál munkalehetőséget a vízügyi egységeknek. Nemrég lezár­ták a Sió-csartonát, a tavat „beállították" a legmegfele­lőbb vízszintre. Ehhez az idén több mint 110 millió köbmé­ter vizet kellett leengedni a Dunába. A vízeresztés lehe­tőséget teremtett arra, hogy folytassák a Sió felső — tor­helyeit 80 köbméter víz foly­hat majd át a csatornán. A Sión megkezdett munká­latokkal egyidőben a Bala­tonon is számos parti épít­kezést folytatnak. Zamárdi­nál az idén újabb 14 hektárt töltenek fel és a partvédő művel gátját vetik az erózió­nak. Ezzel befejeződik a há­rom évvel ezelőtt elkezdett feltöltés, amellvel összesen 46 kolati művénél a támfalépí- hektár építési területet alakí­tást. Ezek a munkálatok már tanak ki. Folytatódnak a part­a Sió levezető képességének építési munkák Balatonfüre­novelésére irányuljak: má- den és Balatonvilágoson is. Csapolják a fenyőket Zala megye göcseji és he­tési tájegységében a hatalmas fenyvesekben kétszeres hasz­not húznak a kivágásra ke­rülő fákból. Vágás előtt 4—5 évvel ugyanis megcsapolják a fák törzseit. A kis csator­nákon át cseréptégelyekbe csorog a gyanta. Évenként mintegy kétszázezer fenyőfá­ból nyerik az értékes nyers­anyagot, amit az Erdőkémia zalaegerszegi gyárában dol­goznak fel. A gyanta a vegy­ipar egyik fontos alapanya­ga. (MTI) Gépkocsivezető szakmunkások Népszerű a politikai-irodalom Négy megye képviselőinek tanácskozása Szeyeden Foglalkozása: gépkocsi ve­rető. Nehéz, de szép szakma — mondják. Aztán, amikor gépkocsivezetővel beszélget az ember, kiderül, hogy nem is szakma. Legalábbis eddig nem számított annak. Aztán a Munkaügyi Minisztérium 15/1972. (VI. 14.) számú uta­sítása értelmében lehetőség nyílt arra, hogy 10 hónapos tanfolyam után a gépkocsi­vezetők szakmát szerezzenek Szegeden 1974 márciusában 54 fővel kezdődött meg a képzés. Az utolsó szóbeli vizsga napján, kedden keres­tük fel a 600. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetet. A hosszú folyosó csendes. Nem látni még a vizsgák előtt megszokott sápadt ar­cokat, a levegőben mégis va­lami feszültség érződik. Egy­szerre rátelepszik az ember­re. A tanteremben már ösz­szeüit a vizsgabizottság. A képzésről, a 10 hónapos tan­folyam tapasztatalatairól Tóth Sándort, a 600-as Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nárát kérdezzük: — A gépkocsivezetők szak­munkásképzése 1974 márci­usában indult. A 10 hónap alatt heti két alkalommal, 10 órában elméleti, egyszer pe­dig 4 órában gyakorlati fog­lalkozásokkal készítettük fel • hallgatókat a vizsgákra. — Mi tette indokolttá a gépkocsivezetők továbbkép­zését? Eddig a gépkocsivezetés nem volt szakma, illetve nem szerepelt az országos szak­munkásképzési jegyzékben. A 15/1972-es rendelet értelmé­ben szakmának ismerte el a Munkaügyi Minisztérium. A tanfolyam sikeres elvégzése után szakmunkás-bizonyít­ványt kapnak a hallgatók, 3 gépjárművezetői és karban­tartói szakmáról. — A szakmunkás-bizonyít­vány megszerzésével emelke­dik a gépkocsivezetők bére is? — Fizetésben ez annyit je­lent, hogy egy kategóriával feljebb kerülnek, ami körül­belül 100 forint fizetéseme­lést jelent. Persze a vállala­toknál ennél nagyobb lehe­tőségre is mód van. — Az Írásbeli és a gyakor­lati vizsgák után vagyunk. Mi az eddigi tapasztalat? — Az írásbeli és gyakor­lati vizsgákon valamennyien sikerrel szerepeltek. Ma a szóbeli vizsga befejező ré­sze ennek a szakmunkáskép zésnek. A gépkocsivezetés nagy elméleti tudást is igé­nyel a szakmai gyakorlat mellett. Ezért is volt szük­ség arra, hogy 10 hónapos képzéssel felelevenítsük a korábban tanultakat, illetve új ismeretek elsajátítására ösztönözzünk. Balogh Artúr, a 1 l-es autó­javító vállalat üzemvezetője a vizsgabizottság elnöke. — Mi a véleménye a 10 hó­napos képzésről, a gépkocsi­vezetői szakma elismerésé­ről? — Az első két vizsga után, megítélésünk szerint, a tan­folyam hallgatói kellő gya­korlati tudást árultak el. A gépkocsivezetők véleménye is az volt, hogy sok újat és ér­tékes ismereteket sajátítottak el a 10 hónapos képzés alatt. A gépkocsivezetés szakmási­tása pedig azt hiszem idősze­rű volt. * A gépkocsivezetők szak­munkásképzésének további terveiről kérdeztük Abonyi Gyula gyakorlati oktatásve­zetőt. — Szeretnénk ezt a képzé­si formát változatlanul fenn­tartani. A tárgyi feltételek biztosítottak. Már beindult egy másik tanfolyam is, sőt ha megfelelő számú jelentke­ző lesz, további csoportokat is felkészítünk a szakmun­kásvizsgára. Amikor kilépünk a vizsga­teremből, a folyosón már vágni lehet a füstöt. A leg­többen jegyzeteikbe mélyed­nek, van, aki az egyik ciga­rettát a másikról gyújtja meg. Mindenki másképp pró­bálja levezetni a vizsga előtti idegességet. Mózes Elemér, a megyei tanács gépkocsivezetője a tíz hónap tapasztalatairól beszél: — Valamennyien idősebb gépkocsivezetők vagyunk, s bizony nehéz volt újból el­kezdeni a tanulást. Részben azért, mert régen foglalkoz­tunk iskolai tananyaggal, részben pedig, mert a napi 10—12 órás munka'után már nehezen ment a tanulás. An­nak viszont nagyon örülünk: eljutottunk odáig, hogy vég­re szakmának lehet tekinteni a gépkocsivezetést. Gócser Sándor, a DEFAG gépkocsivezetője. — Milyen előrelépésre szá­mít a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzése után? — Ami a leglényegesebb­ezután elismert szakmának számít a gépkocsivezetés Hogy a becsület több lesz-e. azt még nem tudjuk. Dénes András a 10. sz. Vo Ián Vállalat dolgozója. Nyolc évig vontatóvezető volt, majd 1970-ben került a Volánhoz, egy ZIL 130-as platós gép­kocsira. — Miért jelentkezett a tan­folyamra? — Szükségesnek láttam Sokat tanul az ember. Nem elég az már, hogy elsajátí­tom a legalapvetőbb fogal­makat, annál sokkal több kell. Olyan követelmények elé állítja a modern gép­park az embert, hogy tanu­lás, önképzés nélkül már nem lehet megfelelő szinten helytállni. Ezért is jelent­keztem erre a tanfolyamra. Ludányi Péter is a 10-es Volántól jött. Nagy elisme­réssel szólt a vállalat veze­tőiről, akik minden támoga­tást biztosítottak számára, hogy a szakmunkás-bizo­nyítványt megszerezze. Az első évfolyam sikere­sen túljutott a vizsgákon. A tanultakat már a gyakorlat­ban hasznosítják valameny­nyien. A foglalkozás rovatbr pedig ezután ez kerül:gép­kocsivezető és karbantart* szakmunkás. Ehhez pedig A politikai irodalom ter­jesztésének fejlődéséről, ered­ményeiről tanácskoztak Sze­geden, a Sajtóház klubjában a Kossuth Könyvkiadó Bács, Békés, Csongrád és Szolnok megyei kirendeltségének dol­gozói és a kiadó terjesztési főosztályának vezetői. A megbeszélésen részt vett dr. Tamasi Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak osztályvezető-helyettese is, aki bevezetőként áttekin­tést adott a megye ideológiai életéről és az ezzel összefüg­gő agitációs és propaganda­feladatokról, melyekhez szer­vesen kapcsolódik a Kossuth Könyvkiadó tevékenysége és a pártszervezetek könyvter­jesztési munkája is. A tanácskozáson megbe­szélték az elmúlt időszak po­litikai irodalma terjesztésé­nek tapasztalatait, a XI. párt­kongresszus köszöntésére tett vállalások eddigi teljesítését. Az értékelésből és a szám­adatokból kitűnt, hogy tavaly több mint 11 millió forintér­tékű könyvet, és havonta csaknem 26 ezer példány pártfolyóiratot vásároltak meg a négy megyében az ér­deklődők. 1975-ben ezt az eredményt 10 százalékkal akarják túlszárnyalni a szo­cialista brigádban együttmű ködő négy kirendeltség dol­gozói. Ennek megvalósításá­ban továbbra is számítanak a pártszervezetek és a poli­tikai irodalom terjesztőinek fokozottabb segítségére. A hazai ellenállásról kislexikon készül A Hadtörténeti Intézet, társintézmények bevonásával megkezdte a magyar antifa­siszta ellenállási és partizán­mozgalom törtenetét bemu­tató lexikon elkészítését. Le. véltári anyagokból, korabeli kiadványokból, visszaemléke­zésekbői összegyűjtik a fa­sizmus elleni tevékenységre vonatkozó adatokat, és mint­egy 1000 címszó alatt tömö­ren leírják az ellenállási mozgalom fogalmait. Bemutatják az 1941—45. közötti antifasiszta mozga­lom hazai és külföldi szerve­zeteit, az egyes csoportok ak­cióit, az ellenállásban részt vevő személyeket, az antifa­siszta harcra szervezett új magyar hadsereget. A lexi­kon tárgyalja a magyarok részvételét a külföldi ellenál­lási akciókban, valamint más, főleg a szomszéd népek fiai­nak tevékenységét Magyar­országon. A tervek szerint a lexikon kézirata 500—600 oldal terje­delmű, a Kossuth és a Zrínyi kiadó gondozásában jelenik majd meg a kislexikon-soro­zatban. Azonos típusú emberek Beszélgetés Raffai Saroltával Talán megbocsátja, ha le­írom, szegedi íróbarátai csak így emlegetik: a Saci. Fő­próba szünetében, két felvo­nás között kérdem tőle a fo­lyosón, mit üzen a tiszatájo­soknak. Arca fölragyog, ne­veket sorol, s valami na­gyon kifejezőt keres az ösz­szetartozásra, a kölcsönös tiszteletre, barátságra: „sze­relmesek vagyunk egymás­ba". — Hogyan kezdődött? — Több mint tizennégy éve, hogy versem jelent meg a Kortársban, a Tiszatáj szerkesztője levelet írt, küld­jek nekik is. Tudja, úgy ér­zem, azonos típusú emberek vagyunk, őszintén cserélünk már csak egyet lehet kíván- j véieményt, s nekem ez a leg­ni: minél több balesetmentes kilométert. Bagaméry László fontosabb. Ha csak egy no­vellám akad, először a Ti­szatájé. Ahogyan kedvenc A résztvevő szemével Jő néhány szék üresen ma- laki — véleménye nem egye­radt László Bencslk Sándor dülálló — megfogalmazta: estjén, a Bartók Béla Mű- „A kívülálló — bármilyen velődési Központ előadóter- jóindulattal, hivatástudat­mében. Mégis, aligha sike- tal foglalkozzék is a mun­rülhetett volna jobban a kásművelődés ügyével — Történelem alulnézetben cí- aligha jut eredményre, ha mű könyv szerzőjével kez- nem ismeri, idegenül szem­deményezett beszélgetés, léli a munkások életét." A Szinte az első pillanattól Történelem alulnézetben si­kezdve közvetlen, őszinte, kere: a szerző hét és fél szenvedélyes társalgás ala- évet töltött munkások kö­kult ki vendég és közönsé- zött. Nem a szemlélődő, az ge között. László Bencsik együttérző, hanem a részt­Sándor másodszor is meg- vevő szemével vizsgálta a nyerte olvasóit, s ezúttal problémákat. Könyve szo­személyével, keresetlen élő ciográfia, a műfaj minden szavaival. erényével. Sorait elkötele­A könyv kiapadhatatlan zettség hatja át, a nyers, témának bizonyult, renge- szépítetlen igazságot rögzí­teg, a szerző számára is ta- ti, eszköz a társadalmi ön­nulságos gondolatot ébresz- ismeret kialakítására. Or­tett. Egyetemi tanár, szak- szágszerte megrendezett est­munkás, tudományos kuta- jei sem a szokásos értelem­tó és diák egymás szájából ben vett író-olvasó találko­kapkodta a szót. A Magyar- zók, inkább vitaműhelyek, ország fel'edezése sorozat- közönybomlasztó beszéíge­ban megjelent mű valóban tések. S bár a termek oly­a felfedezés ereiével hatott, kor csak félig telnek meg. Tájékozatlanságról, tudat- az ott elhangzottak híre to­lanságról lett volna szó? vább jut, még sokakat gon­Nem. A könyvben boncol- dolkodásra, munkára ser­gatott gondok, jelenségek, kent. sokakat foglalkoztatnak. Va- L. Zs. kiadóm a Magvető, színhá­zam a kecskeméti... Itt találkoztunk, a kecs­keméti Katona József Szín­házban. Premier előtti este, főpróbán, ahol Raffai Sarol­ta József Attila-díjas írónő sorrendben negyedik drámá­jának ősbemutatójára ké­szültek, nem titkolt Izga­lommal. Miszlay István ren­dezte a Vasderest, melyről tán keveset mond, hogy új magyar darab, témája, problematikája nem csupán úgy általában mai — hanem: a ma. A termelőszövetkeze­tek összevonásakor fölmerü­lő gazdasági, szervezési, technikai problémák mellett emberi konfliktusok is tá­madnak: mi legyen a veze­tővel, aki túl az ötvenen, be­csülettel végigcsinálta, kiáll­ta a próbát a legnehezebb időkben, de a megnövekedett feladatokkal már nem bír el egyedül. Mögötte az új ge­neráció kopogtat, egyre sür­getőbben, „nem többet tud, hanem mást", s előbb vagy utóbb át kell nekik adni a kormányrudat. Mert az öt­venesek valamikor lehetősé­get kapták „nagyot tenni, nem szabad hagyni elbitan­golni". — Ügy éreztem — mond­ja Raffai Sarolta —, ha az elmúlt három évtizedet ösz­sze akarom foglalni, ezzel az embertípussal tudom, előtte szeretnék fejet hajtani. Min­dent megtett a társadalo­mért, most mégis konfliktus­ba kerül vele, családjával, önmagával, s bár minden­kinek igaza van, ez az em­ber szenved („huszonöt év után nem leszek beosztott ott, ahol vezető voltam") — és névtelen hőssé magasz­tosult. — A négy drámájából hármat Kecskemét mutatott be. Azon túl, hogy itt dol­gozik a megyében, tizenhét évi tanítás után most a Forrás rovatvezetője, mi az a látha­tatlan kapocs, mely ehhez a színházhoz köti. hiszen köz­tudomású. eay fővárosi pre­mier anyagilag is kedve­zőbb? — Látja, úgv vagvok ez­zel is. mint a Tiszatájjal. Az író csak úgy kerülhet tartó­san egy színház vonzásköré­be, ha műhelyre talál ben­Főpróbán ne; kölcsönös bizalomra, ba­rátságra, őszinteségre. Én nem tudok úgynevezett pol­gári darabokat írni, amíg a társadalomban valóságos, életszagú, fontos gondok foglalkoztatják az embere­ket; ezekről kell írni, így becsületes. Szándékban ta­lálkoztunk a kecskemétiek­kel. Az sem közömbös, hogy több színész: Fekete Tibor, Major Pál, Forgács Tibor már a harmadik darabom­ban játszik, ismerjük egy­mást, s a színházi előadás érzékeny műszer, precízen kell iUes'kedniök a fogas­kerekeknek. Ha műhely nincs, jó darab sincs. Szép előadás a kecskemé­tieké, a darab izgalmas, ki­tűnő. Jó lenne egyszer majd Szegeden látni, s milyen természetesnek tűnne, ha a Tiszatáj egyik legfoglalkoz­tatottabb írójával, aki bará­tunk is, színpadról találkoz­hatnánk. A Diplomásokat például hat éve írta. a falu­ra került fiatal értelmiség beilleszkedésével járó prob­lémákat boncolgatja. S ha valahol, nálunk, az egyete­mi városban, ahonnan ezek a diplomások kilépnek az életbe — igazán aktuális. Nikolényi István

Next

/
Thumbnails
Contents