Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-14 / 38. szám

w&ÍTEB, 1975. FEBRUÁR 14 ia jjriP' ^saii Tarján mellett, a Retek utcánál, a hajdani földszintes házacskák helyén üres, sik föld várja, hogy magasba emelkedjenek rajta Felsőváros új, öt-, tízemeletes házai. Csuoán egyetlen házacska árválkodott még Tarján tízemeleteseinek tövében, mintegy szimbólumává válva az új és a régi találkozásának. A síkká tisztított föld közepén, tízemeletesek tövében szorongó, elhagyatott kis épület, amely nem is oly régen Somogyi Károlyné felvétele még emberi örömöket, gondokat és reményeket zárt falai közé, melegséget adva és családot összetartva, most visszavonhatatlanul társai sorsára jutott. Rá is csákányt emeltek, hogy átadja helyét embereknek, daruknak, paneleknek, az építkezés nyüzsgésének és felfordulásának, majd az új otthonoknak, s a vele járó örömöknek. Közmüvek egységes rendszerben Szeged jelene s még inkább jövője szempontjából két okból is nagyon fontos, hogy a város megfelelő alapközmű-hálózattal rendelkezzék. Mindenekelőtt azért, mert a város immár kinőtte a régi közműrendszert, amely sok-sok évtizeden át jól szóigál ta életüket, ám a jelenlegi fejlődéshez, az új városnegyedek építéséhez már nem nyújt elegendő alapot. Ezért is foglalt állást úgy még 1970-ben a városi pártértekezlet, hogy „Törekedni kell a város közműellátásának egységes elvek szerinti kialakítására. Meg kell teremteni a város területén meglevő régi víz- és csatornavezetékek cseréjének, a csatornahá'ózat bővítésének lehetőségeit." S az sem elhanyagolható előnye a közműhálózat most folyó általános rekonstrukciójának, hogy ha elkészül, végre tiszta lesz a város, csökken az elöregedett hálózat hibái miatt szükséges útbontások száma is. Érdemes összegezni, hogy mi is történt az utóbbi években e téren. Kis gazdaság nehéz esztendeje Zárszámadás Balástyán Tegnap délelőtt 10 órakor Balástyán, a községi művelődési ház nagytermében tartotta tizennegyedik zárszámadó közgyűlését a balástyai Móra Ferenc Termelőszövetkezet Ezen megjelent és felszólalt Kis s Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT alelnöke, Tóth Ferenc, a járási pártbizottság osztályvezetője. Az elmúlt évi gazdálkodásról szóló mérleget Nagy Sándor téeszelnök ismertette a tagsággal. Küzdelmes, nehéz esztendőről adhatott számot a homoki területen gazdálkodó közösség, eredményes küzdelemről. Szerepelt a beszámolóban az ószi csapadékos, próbába tevő időjárás, amikor társadalmi összefogással, katonák, diákok segítségével takaríthatták be a termést — különösen jól jött —, hiszen kiemelkedő almatermésüket mentették meg a pusztulástól. Kis területen, 1199 hektár szántón gazdálkodik a Móra Ferenc Tsz, amiből a gyümölcsös 156 hektárt tesz ki, a szőíő és kert 96 hektárt. A tagok száma 602. közülük nyugdíjas és járadékos 221 fő. A két fő ágazat közül az állattenyésztés hozott kevesebb nyereséget. Az elmúlt évben sza-vasma-hábél 696-ot tartottak, sertésből 1019-et. míg a juhállomány 3 ezer 687 volt. Sikeres gyapjútermelésről adott számot a beszámoló. Az állattenyésztési fő ágazatban bőven akad javítanivaló. Az árbevétel csaknem 16 millió forint, amiből a nyereség 588 ezer forint. Tehát az állattenyésztés jövedelmezősége még mindig nem megnyugtató, ipaz, közrejátszott az is, hogy ezer anyajuhot selejteztek ki. Amenynyiségi fejlesztés után most soron következik a meglevő állomány minőségi javítása A feltételeket is javítják; így a férőhely, a takarmány, a gondozás, nem utolsósorban a vízellátás feltételeit A gazdaság segíti a háztájit. Jellemző adat, a háztáji állat, tej és gyümölcs közösen történő értékesítéséért 14 millió 212 ezer forintot fizettek ki. A termelőszövetkezet másik fő ágazata a növénytermesztés. Ez mar sokkal nyereségesebbnek bizonyult. Búzából 230 hektár díszlett, 24,3 mázsás termésátlaggal hektáronként, őszi árpából 120 hektárról takarították be a termést, hektáronként 24,5 mázsát, a 66 hektár szőlő szépen fizetett, 79,1 mázsát hektáronként, az őszibarack 56 hektáron kínálta gyümölcsét, 67,7 mázsát adott hektáronként, még almából különösen nagy termést értek el, hektáronként 222,6 mázsát. A kukoricával sem szégyenkeznek, hektáronként 32,2 mázsát takarítottak be. Végül is a növénytermesztés árbevétele 12 millió Í30 ezer forint lett, amiből a nyereség 2 millió 850 ezer forint. A nagyobb táblák jobb gépesítése, az állattenyésztés hatása, a tápanyag visszapótlása, a nagyobb mérvű műtárgya-felhasználás, mindmind termésátlag-növelő tényező. A téesz rendelkezik a jelenlegi gazdálkodás színvonalához megfelelő munkagépekkel, gépműhellyel, megfelelő erő- és munkagép-állománnyal. A gépműhely dolgozói a felszerelés kiegészítésével hatékonyabb szakmunkát tudnak végezni. Jó a szakember-ellátottság, a járási átlagnál jóval kedvezőbb, hiszen kilenc egyetemet, illetve főiskolát végzett, egy felsőfokú technikumot, nyolc középiskolát végzett szakirányítójuk van, többen képesített könyvelői vizsgával rendelkeznek, mérlegképes könyvelői vizsgával ket; ten, és szakmunkásokból is egyre több áll rendelkezésre. Bátran fordítottak beruházásra, az 1973-as évhez viszonyítva 3 millió forinttal többet. így a téesz összes vagyona 48 millió 521 ezer forint lett. Az egy dolgozó tagra eső részesedés 22 ezer 324 forint, az egy napra jutó kereset száz forint. Végül is a tényleges nyereség meghaladta a hátmillió forintot Maradt fejlesztési alapra is és tartalékalapra is. A termőhelyileg gyenge kategóriá ba tartozó szövetkezetben, r föld termőképessége, a tele pülési viszonyok, az öntözé hiánya és a tagoltság akadá iyozza a korszerű, iparszeri termelés kibontakozását. A költségek nem mindig vannak arányban a hozamokkal Jó volt hallani az elnöki beszámolóból, hogy foglalkoznak a talajerő-utánpótlással, a társadalmi tulajdon védelmével, a munkavédelemmel, megelőző intézkedéseket hoznak, javítják a tárgyi feltételeket, hogy minél kevesebb baleset történjen a közösben, nem utolsósorban terebélyesedik a szocialista brigádmozgalom is. A dinamikusan fejlődő kis gazdaság jövőjét az ágazati egyensúly, a szakosodás, a termelési hagyományok, az olcsóbb, és célnak megfelelő beruházások, a szőlő- és gyümölcstelepítések korszerűsítése, és a gépesítés dönti el. Sz. Lukács Imre Drága, de szükséges A lakásépítkezés, az iparosítás az elmúlt 10—15 esztendőben kapott új lendületet Szegeden, s ennek következtében néhány év alatt a város teljes egészében kinőtte a közműhálózat régi kereteit. A? új követelményeknek már nem felelt meg sem a gáz-, sem a telefon-, sem a vízhálózat. S valamennyi között a legtöbb gondot a csatornahálózat okozta. Nemcsak azért, mert az elöregedett — hiszen a Belvárosban százéves, az összeomlás határán levő csatornák is működnek még — hálózatcseréje immár sürgetővé vált, hanem azért is, mert a város feilődésének következtében ki kell lépni a régi rendszer kenetei közül. Vagyis új főgyűjtőt kell építeni. Az új főgyűjtőcsatorna éoítése — amelyről már többízben tájékoztattuk olvasóinkat — a legnagyobb szegedi beruházások közé tartozik, majdnem félmilliárd forintos összegével. S ebben még nem is szereoel a leendő szennyvíztisztító ára, amely föltehetően megközelíti majd a 300 millió forintot. Vagyis csak a tisztító jóval drágább lesz, mint az algyői új híd. Meglehetősen drága feladat tehát az új főgyűjtő építése, s amíg el nem készül, szinte minden, a fejlesztés rendelkezésére álló nénzt erre a feladatra keli fordítani. Maea a főcsatorna — a szennyvíztisztító nélkül — a tervek szerint 1977 tavaszára készül el, s azután a város csatornahálózatát tel'esen át kell kötni a főgyűjtőre. Ekkor atakulhat ki végleges formáiéban a csatornahálózat egységes rendszere, s ekkor válik majd lehetővé a régi csatornák cseréje, sőt, ekkor telik maid iobban új csatornák építésére is. Igaz, a hálózat addig is fejlődik, elsősorban a lakásépítkezések területén. Hiszen amíg 1970-ben a csatornák összes hossza 96.6 kilométer volt, 1974-re hosszuk 111 kilométerre növekedett. 1971—74-ben a vízművek 145 millió forintot költött csatornaépítésre. Új kutak, új vezetékek Hasonlóan tekintélyes volt a fejlődés a vízhálózatban és a víztermelésben egyaránt. Talán hasznosabb elsőként a víztermelés adatait idézni, hiszen alighanem mindenki jól emlékszik még az utóbbi egy-két év vízhiányos nyarára. Azóta azonban sokat változott a helyzet, s a nyáron aligha fenyeget vízhiány. Legalábbis ezzel biztatnak az adatok. Négy esztendeje például egy év alatt 12 millió köbméter vizet adtak a kutak a magasnyomású hálózatba, s maximális napi teljesítőképességük alig haladta meg a 41 ezer köbmétert. Ezzel szemben tavaly, egy év alatt már 15 millió köbméter vizet fogyasztott el a város, s a víztermelés napi maximuma megközelítette az 51 ezer köbmétert. Az idén pedig a szegedi kutak már napi 56,5 ezer köbméter vizet képesek adni. Természetesen nemcsak a víztermelés, hanem a hálózat fejlesztésére is szükség van. Íme, az adatok: 1970ben 329 kilométer volt a vízvezetékek hossza (ebből 57 kilométer az alacsonynyomású hálózaté), 1974 nyarán pedig 409 kilométer vízvezetékből már csak 35 kilométer volt az alacsonynyomású. Mindent összevetve nem egészen négy esztendő alatt 80 kilométerrel nőtt a vízhálózat hossza Szegeden. A fő cél most — a hálózat további fejlesztése mellett — az alacsonynyomású hálózat fokozatos felszámolása. Négy esztendő alatt több mint 20 kilométerrel sikerült hosszát csökkenteni, s helyette magasnyomású hálózatot lefektetni. Most a legsürgetőbb Mihálytelek és Baktó gondjainak megoldása, hiszen például Mihályteleken a kutak hozama már annyira lecsökkent, hogy nyaranta a magasabb területeken alig-alig van víz. A vízművek 1975ben viszi ki Mihálytelekre nagy átmérőjű csövön a magasnyomású vizet, s ezzel az idén megoldódik az ott lakók gondja. A beruházás mintegy négymillió forintot vesz majd igénybe. Vízművek és -vezetékek építésére 1971—74-ben összesen 74 millió forintot költött a város, nem számítva a célcsoportos keretből épült vezetékeket. Kilátások hosszú távra A víz- és a csatornahálózat fejlesztése, az egységes rendszer kialakítása tehát a lehetőségek szerint jól halad. Ám éppen ez a fejlődés szült többek közt újabb gondokat. Hiszen kilenc éve naponta mintegy 24 ezer köbméter vízre volt szükség, ma már mintegy 60 ezer köbméterre, az ezredforduló táján pedig naponta már körülbelül 130 ezer köbméter vizet igényel majd a város. Közben pedig azzal is számolni kell, hogy a régi kutak hozama fokozatosan csökken, s egy-egy, 60 millió forintba kerülő új vízmű maximum napi 20 ezer köbméter vizet képes adni. Az egyik gondon viszonylag könnyen lehet segíteni. A vízművek — egyelőre kísérleti jelleggel — már elkészített egy nagy átmérőjű kutat, amely a hagyományos napi ezer köbméter helyett 5—6 ezer köbméter vizet képes adni. Ha a módszer beválik, jóval olcsóbb lesz egy vízmű építése. Ám akad más gond is. A város alól már ma is jóval több vizet termelünk ki. mint amennyit az előzetes becslések, tudományos vizsgálatok alapján lehetne anélkül, hogy ne csökkenjen számottevően a vízkészlet. Szerencsére a csökkenésnek eddig még nincs nyoma, de hosszabb távon mindenképpen más készletekkel is számolni kell. Annál is inkább, mert az olajkutatások következtében máris tapasztalható néhány kút gázosodás?. Ez is azt sürgeti, hogy a távlati tervekben más vízforrásokat is figyelembe vegyünk. A vízművek éppen ezért már megbízott egy kutatóintézetet a szükséges vizsgálatok elvégzésével, s azzal, hogy tegyenek javaslatokat a város távlati igényemek megfelelő vízmennyiség biztosítására, a hosszú távon is biztonságos vízellátás megszervezésére. Szávay István A textiles-szakszervezet ülése Csütörtökön tartotta ez évi első ülését a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége. Ratkó Anna, aki a felszabadulás után elsőként töltötte be ebben a s-a':szervezetben a főtitkári tisztet, méltatta Budapest felszabadulásának 30., és a szakszervezet életre hívásának 70. évfordulóját, azt a nagymértékű fejlődést, amelyet az elmúlt három évtized hozott. Megemlékezett az 1914 októberében Szegeden megalakult első textiles üzemi bizottságról, a termelés beindítását biztosító első szovjet gyapotszállítmányokról. Ezt követően az ülés résztvevői megkoszorúzták a textiles mozgalom mártírjainak a székházban levő emléktábláját. Ezután Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes az 1974. évi gazdálkodás ról és az 1975. év főbb feladatairól tartott tájékoztatót. A termelést segítő szakszervezeti tennivalókat Sényi Ferenc, a szakszervezet titkára fog'alta össze az ülésen, amely pénteken a kádermunka tapasztalatainak értékelésével folytatja munkáját. Több árut kínál a vas-műszaki kereskedelem Az összességében kedvező áruellátási helyzet, s a tervezettnél jóval nagyobb forgalom mellett éppen a vasműszaki kereskedelemben volt a legtöbb hiánycikk. Ezért az idén különös gondot kell fordítaniok a vállalatoknak a várhatóan mintegy 10 százalékkal növekvő forgalom árualapjának megteremtésére — állapították meg a Belkereskedelmi Minisztérium csötörtöki országos szakmai ágazati értekezletén. Gábor Pál főosztályvezető beszámolt arról, hogy az idén a helyzet javulására számí'anak, a kohó- és gépipari üzemektől 9—10 százalékkal több áru beszerzésére nyílik lehetőség és erőteljesen növelik az importot is. A tavalyinál több, 130 000 szilárd tüzelésű kályhát, 55 000 gázbojlert és 150 000 gáztűzhelyt hoznak forgalomba. A hazai, valamint tízezer NDK-televízióval folyamatos jó kínálatot teremtenek, s asztali rádióból is javul az ellátás. Változatlanul gond viszont, hogy a Hajdúsági Iparművek alapanyagellátási problémák miatt centrifugából, mosógépből, porszívóból és villanybojlerből az idén sem tudja kielégíteni az igényeket, ezért a hiányt importtal igyekeznek megszüntetni. (MTI)