Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-06 / 31. szám

I CSÜTÖRTÖK, 1618. FEBRUÁR 6. Diákköri konferencia ötvenkilenc tudományos diákköri dolgozat hangzott el tegnap délelőtt a Juhász gyula Tanárképző Főiskola tudományos diákköreinek konferenciáján, Hegedűs András főiskolai főigazgató nyitotta meg az egész napos programsorozatot, melynek kerrleben délelőtt hét szekcióban olvasták fel a hallgatók tudományos igénnyel készült dolgozataikat, délután pedig a művészeti alkotókörök bemutatóját rendezték meg. Magyar irodalom és nyelvészet; történelem, filozófia; pedagógia, esztétika; tantárgy pedugógin; pszichológia, szociológia; természettudomány I—II. szekciókban elhangzott dolgozatok nagy többsége kapcsolatban áll az iskolai gyakorlati oktatassal. A hallgatók széles skálán mozgó kutatómunkájának eredményeképpen az áprilisban sorra kerülő országos diákköri konferenciákon és művészeti alkotókörök bemutatóin mintegy 40 dolgozattal és számos műalkotással, művészeti produkcióval vesznek részt. Külön színfoltja volt a tegnapi tudományos ülésszaknak, hogy első Ízben részt vettek a testvérfőiskolák vendéghallgatói; nyitrai, krakkói, potsdami, vietnami vendéghallgatók is. Délután 2 órakor a főiskola Teleki Blanka leánykollégiumának nagytermében kiállttái nyílt a főiskolai hallgatók képzőművészeti alkotásaiból és fotóiból. A tárlatot Leiket István főiskolai adjunktus nyitotta meg, Délután a főiskola dísztermében irodalmi évfordulókra emlékeztek, majd a főiskolai irodalmi színpad Teszáry Gábor rendezésében bemutatta Mácza János; A fekete kandúr című darabját, majd az ének-zenei tanszék művészeti diákköre Pergolesl: Az úrhatnám szolgáló című művét adta elő. ülésezett a III országos elnöksége Szerdán a Kossuth klubban dr, Qrtutay Gyula elnökletével ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos elnöksége. A testület meghallgatta megvitatta az 1972-ben megtartott VI. országos küldöttgyűlés óta végzett munkáról szóló jelentést, s megállapította: az azóta eltelt két esztendő alatt sokat fejlődött a társulat munkája. Legjobban mutatja ezt. hogy miközben a hagyományos előadások száma nem csökkent — nőtt a tanfolyami rendszerben folyó előadások száma. Az elnökség ülésén köszöntötték a 70 éves Kulin Györgyöt, a csillagászati ismeretterjesztés kiemelkedő személyiségét, es 70. születésnapja alkalmából a társulat legmagasabb kitüntetésével, a „Busát Pál" emlékplakett I, fokozatával tüntették ki. (MTI) TÉLI SZOKÁSOK Amikor valami szépre emlékezünk, és halk búsongással legyintünk, mert azt is elsodorta a rohanó világ, a magamfajta lesni szokta a letűnt élet ama emlékeit, hogy papírra vethesse. Amiről most írok, az tulajdonképpen nem népszokás, még csali nem is néphagyomány, mint inkább az emberi lét ogy bizonyos szükséghagyománya. A létfenntartás eme szokáshagyománya épp olyan gazdag, mint a hiedelem, vagy a folklór más területe. Mivel azok nem színesek — legyen az bármily szerteágazó — halálukat e rohanó világ tette örökletessé, és föl sem figyelünk rájuk. Ilyen a sok közül a téli erdővágás és a nádaratás. Tápé 100 évvel ezelőtti bel- és külterületének több mint a fele nádas, gyékényes, vízjárásos volt. Mfg a gyékényt nyáron és vízben, addig a nádat télen a jégmezőn aratták. A tápai ember mindkét művelethez a közönséges szárvágót, a csak a 30-as évektől darunyakas kiskaszát használt. Gyékényt — emlékezés szerint — a Tápairéten levő Kismarostúben, népies nevén Kutyalikban arattak legutoljára, 1921-ben. A nádra, főként a század elejéig, az építkezéseken volt nagy szükség. A Porgányban nem volt ritka a 6 méter hosszú nádtermés sem. Ott, és más termőhelyeken telente 10, meg 10 000 kévét arattak, amiből Tápé olykor piucolhatott is. Ma alig három hold a nádas, ami évről évre hoz új hajtást a régire. Senkinek se kell. A" Tisza tápai ártere fűzés nyárfaerdő. Az erdő tisztán tartása egykor téli parasztmunka volt. Gátőrök szervezték az erdővágó bandákat, akik a hideg beálltával megindultak baltával, s más odavaló szerszámokkal a vállukon, hogy Algyőtől Szegedig nyakaljanak, mások meg dögfát vágjanak. Az artéri sumarat, a szakállazás hulladékát mindibül, vagy eggyedösbe szedhették, a nyakalást harmadán, a dögfázást feléből csinálták. A század első negyedében szinte minden háztól járt egy ember — legények is — erdőt vágni. Akkor a következő évre való tüzelőt így szerezték be Rendszeresen négyen alkottak egy bandát, de olykor tíz ember ls egy karra dolgozott Napi élelmét mindenki maga vitte, de a früstököt otthon — miután a jószágok körüli teendőt is elvégezték — fogyasztották el. Ebédre az erdőben szalonnát sütöttek. „Azt mondta az öreg Tatár gátőr akkor: gyerökök, a tűz mindég égjön, akármikor gyünnék is, a pipámat lögyön minél möggyújtani." Az erdővágás nehéz fizikai munka. De amikor megszokja az ember, élvezet csinálni. Egy ember állandóan nyakal, hárman elgyőzték a kötést, amit a tűz fölött megforgatott, börszerüre puhított gúzzsal végeztek. Az erdővágás általában novembertől januárig tarthatott. Január végére a töltés teljes hosszában tízesőlve volt a rőzse, a fa pedig űrméterekbe rakva, rátákba várta a kazlazast, a hazaszállítást A részt mindenki maga szállította haza, a Társulatét meg közösen a gátőr udvarába. Voltak gazdaemberek, akik nem jartak erdőt vágni, hanem harmadán hordták haza a fogatnélküliekét. Azok, akik évente visszajáróként vállaltak egy gátőrnél erdővágást, íratlan előnyöket élveztek, „csak a szátokat türüljétök mög". Napi munka közben mindig akadt egy-egy jobb piszkafánakvaló, amit vállra véve hazavthettek. Bátrabbak öszszetévesztették a horogfóval, de akkoriban a Társulat azt észre se vette. Itató- vagy disznóvályú is az erdő görcsmentes, egészséges fűzfáiból került ki, „csak a helyét gallyakkal, forgáccsal, hóval takarjátok be". Előfordult, hogy nagyon vizes, sáros idő járt a hazafuvarozasra. Ilyenkor leginkább a Tiszán dereglyékkel eresztették le a falu alá a részt „Onnan mög hazavállaztam azt a 87 kévét" — emlékezik Nagy Bence Pali bácsi. A ház fölfütésére a kemence, az abba bedugott szalma, gyékénygyürű, szödörinda és a rőzse szolgált még századunk 40-es éveiben is. Minden udvarban ott tornyosodott az avas rőzsekazal, mellette a botvagy éppen a dögfa. Jó keresetű parasztmunkának számított még a század elején a jégvágás, amivel a város és a falu nyári jégszükségletét elégítették ki. „Nagy hldegök jártak akkor. Hizlaltuk szalmával a Tisza jegét, amit bőven beloesoltunk. Néhun méterösx-e befagyott, azon iszankodtunk, mög a kocsik, szánkók is azon jártak át a Rétre." A jégszükségletet nagyrészt a falu Ásványaiból, és csak kis hányadát nyerték a Tiszából, ahonnan fejszékkel, fűrészekkel vágták ki. Mára mindezt elmosta a modern életigény. Nem kell mér az erdő haszna senkinek, a jeget meg a jéggyár termeli. De ezeknek az egykor nagyon is létfontosságú, ma látszólag fölösleges dologhagyománynak is volt szépsége, értelme: ha tiszta volt az erdő, nem fázott a tápai ember, a bableves is megfőtt a kemencébe dugott cserépfazékban. A természet adta lehetőségeket szinte „ingyér" használhatták a régiek, s mégis szegényebbek voltak, mint a templom egere. S mégis ittmaradtak a Tisza mellett, amely folyó adta szegénységük vigaszát gazdag ártéri és vízi élővilágával. A mai embernek ebben a rohanó világban mindez eszébe se jut, s bizony egyre kevesebben vannak, akik élték Is azt a keserves szegénységet, amit nekünk tisztelni kell bennük. Ifj. Lele József Maszekok! ál drágán növekszik az ingatlanforgalom Szegeden szinte ntpcs olyan fórum a véresben, ahol ne hangoztatnák, milyen óriási Szeged vonzáskörzete. íme most egy újabb bizonyíték erre, Az ingatlanforgalom beszédes számai vallanak a napfény városának népszerűségéről. Szegeden 1074-ben tovább nőtt a« ingatlanforgalom, Az építkezők 258 telket vásároltak. új gazdára talált 569 magánház, és megvettek 487 kiskertet. Unalmas lenne a korábbi évek számait ismertetni, A tendencia világos; mérsékelt növekedés évről évre. Igen nagy szorgalommal adják-veszik a szövetkezeti lakásokat, társasházakat- Nagyon sokan környező községekből, de a megye távolabbi vidékeiről is beköltöznek, A városi tanács vb pénzügyi osztályán kapott tájékoztatás szerint az ingatlanvásárlók fele szegedi. így hát érthető, hogy óriási a kereslet az építkezésre alkalmas telkek iránt. Nem véletlen, a kereslet-kínálat törvénye szerint a tavalyi árszínvonal-növekedés. Míg 1972-ben 20—120 ezer forint között keltek el a telkek, addig 1974-ben 40 és 200 ezer forint között volt az áruk. Újszegeden a Közép fasorban 245 négyszögöles telek 200 ezer forintért, a Háló utcában 213 négyszögöles 188 ezer forintért, a Szivárvány és Lumumba utcában 8,7 ér 4,8 négyszögöl 48, Illetve 28 ezer forintért kelt el. Az árak az építési kedvvel összefüggésben vannak. Am azt is szükséges Itt megjegyezni, hogy a tanács egy 200 négyszögöles telket 10— 20 ezer forint között ad el. A magánházak ára is növekedett. Például 1972-ben a Hernyó utcai négyszobás lakásért 170 ezer forintot, 1973-ban a Béke utcai ötszohás házért 570 ezer forintot fizettek. A tavalyi piac jellemzésére; kétszobás ház (Hargitai utca) 300 ezer forint, háromszobás (Kossuth u.) 360 ezer forint, kétszobás (Teréz u.) 340 ezer forint, háromszobás (Zárda u.) 380 ezer forint, két és félszobás (Fogarasi út) 320 ezer forint. Az öröklakásoknál lapasztalható, hogy a régi tulajdonos az állami támogatást is megfizetteti néha „duplán" is n vevővel. Az Ybl utcában 77 négyzetméteres lakást 415 ezer forintért, Tarjánban 65 négyzetméteres lakás 373 ezerért, ugyancsak itt 48,9 négyzetméteres 311 ezerért, , Petőfi sugárúton 62 négyzetI méteres 350 ezer forirttért keit el, természetesen emellett az OTP kölesönt is átvállalták. Be ez^üdülőteikek iránt is nagy a kereslet. Például Derozsmán a téesz két évvel ezelőtt 5—10 ezer forint között árusítaltif az üres, nem közművesített 250—400 négyszögöles telkeket. 1973ban 12—15 ezer forintért adta-vette a lakosság, tavaly 20—30 ezer forintot is elkértek a tulajdonosok. A Dorozsmai Vereshomok dűlőn 260 négyszögölért 38 ezerforintot is kifizettek. A Marostői dűlőn 209 négyszögölért 31 ezer forintot kértek el Amíg a tanács 18—22 ezer forintért értékesíti a gat-áZfokut, « maszekok 10—20 százalékkal már többért adják. Tavaly 20 ezer forinton alul nem lehetett kapni garázst, sem Tarjánban, sem Odesszában. A csúcs 28 ezer forint volt ezen a piacon, A tapasztalatok azt mutatják, a szabadforgalomban egy év alatt 10—20 százalékkal növekedtek az árak (Ugyanakkor a népgazdaság összes ágaiban az árnövekedés a 3,6 százalékot nem haladhatja meg). Az ingatlankereslet nemcsak a város vonzáskörét bizonyítja, A növekvő forgalom abból a szempontból nagyon is kedvező, hogy a lakosság egy része az állam segítsége nélkül maga oldja meg lakásproblémáit. Így a lakossági fejlődóst kedvezően befolyásolja ez a tendencia. Nem kívánatos az árnövekedés a városfejlesztés miatt sem. Hiszen a tanácsnak nagyobb összeget kell kifizetnie a szanálásra, s ennek következménye érezhető a tanácsi pénzgazdálkodásban. Természetesen a helyes adópolitikával mérsékelni lehet az eladásból származó indokolatlanul magas jövedelmet — s ennek lehetőségeivel él is a tanács. H, M. Társadalmi munkáért — kedvezmény Kamarakiállítás Holnap, pénteken este 8 órakor Czakó János nyitja meg a Bartók Béla Művelődési Központ fiatal művészek klubjában azt a kamarakiállitást, amelyet Beleznay Mihály festményeiből állítottak össze. A kamaratárlaton azok az olajvázlatok kerülnek közönség ele, melyeket Beleznay Mihály Madách Imre: Az embei tragédiája című drámájához készített Múzeumi évkönyvek Szinte egyidőben jelent meg a Móra Ferenc Múzeum két évkönyve, az 1971. évi második, és az 1972—73. évi első száma. Az évkönyvekben mintegy harminc muzeológus, tudományos munkatárs tanulmánya, valamint a VII. Szegedi Régészeti Tudományos Ülésszak alkalmából elhangzott kilenc előadás rövidített változata jelent meg. Az 1971-es évfolyam második számaként megjelent évkönyv többek között közli ifj. Kürti Béla Dél-Alföldön végzett korabronzkori ásatásainak legújabb eredményeit, Bálint Csanád írását a honfoglaláskori lovastemetkezésekről. A 72—73-as évkönyv első számában olvashatjuk Varga József cikkét Adatok a szegedi Fogadalmi templom épiléstörténetéhez című cikkét és T. Knotik Márta XVIII.-XIX. századi fémtárgyak és mesteremberek című tanulmányát. Ez a kiadvány adja közre Tóth Ferenc: Makó településtörténeti változata, Juhász Antal: Átokháza. Egy tanyasor települése és közösségi élete, Bálint Sándor: A disznótartás és disznótor szegedi hagyományai című tanulmányát. Olvashatunk Kálmány Lajos gyűjtéséből csúfolódó verseket, tanulmányt Juhász Gyula megzenésített verseiről, a Független Kisgazdapárt újjászerveződése Csongrád megyében 1944—45-ben és A Bethlen-kormány népiskolai akciója és a Csongrád megyei eredmények címmel tanulmányokat, valamint adatokat Szeged házi verebeinek táplálkozásbiológiájához. Az évkönyveket grafikonok, térképek, fotók teszik szemléletessé; áttekinthetővé. A városi tanács egyes lakásügyi jogszabályok végrehajtásáról tavaly alkotott rendeletében intézkedik arról, hogy közületek számára térités ellenében bérlő-, Illetve vevőklválasztásl jogot lehet adni. A tanácsrendelet arról is gondoskodik, hogy azok a szervek, amelyeknek dolgozói százezer forinton felüli társadalmi munkát végeztek a város érdekében, kedvezményt kérhetnek. A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén döntött első ízben Ilyen kérelmekről. öt vállalatnak, illetve szervnek adott kedvezményt, a végzett társadalmi munka és a tanács fejlesztési alapjára befizetett összeg nagysága szerint 30 ezertől 300 ezer forintig. A bérlő-, illetve á vevőkijelölési jog térítésekor az idén a DÉGÁZ, az AT1VIZIG, a CSOMITERV és a MEM Erdőrendezőség részesül kedvezményben, a Szegedi Tervező Szövetkezet pedig visszatérítést kap tavalyi befizetéséből. Az ATIVIZIG például, amely tavaly majdnem 600 ezer forintot fizetett be a tanács fejlesztési alapjára, és emellett majdnem egymillió 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett, több mint 290 ezer forint kedvezményben részesül az idén. A másik Otelló Foghíjas nézőtér, hűvös közönség fogadta az Otelló kedd esti előadását a szegedi Operában, csak a negyedik felvonás végére oldódott a hangulat. A premier óta új szereplők jutottak szóhoz, most hallottuk együtt valamennyit, a vérátömlesztés (ha nem is egyértelműen) használt. Börcsök István pompás Credót énekelt a második felvonásban. Jágója bozontos, sűrű, fölvillantja a sátáni színeket, de szerepformálása még nem egyenletes, intonálása hellyel-közzel „piszkos", bizonytalan. Indiszpozíciós zavarok szürkitették Juhász József teljesítményét, azt a gyanút keltve, hogy egyelőre kondícióval nem bírja végig Otelló nehéz dramai szólamát: a hang felületéről el-eltünedezlk a zománc, a kifejezés fénye, csillogása. Viszont tenorja jó néhány jelenetben szárnyalt élményszerűen, s végeredményben úgy tűnik, 6 a megoldás erre a rendkívüli szerepre. Karikó Teréz Desdemonája egyéni, a kiszolgáltatott nő helyett olyan aszszonyt formál, aki tiltakozása ellenére lesz Otelló hlszékenységének áldozata. Nagy vívóerejű szopránjával képes elhitetni, hátha másképpen történik minden — ezért vonzó, mert amióta színház a színház, a közönség szereti, ha a cselekmény ismeretének dacára bizonytalanságban tartják. Réti Csaba Cassiója megbízható. kidolgozott. (A jeles szegedi énekes az elmúlt napokban Magdeburgban lénett föl két este. Beethoven IX. szimfóniájában, NDK-beli szólisták és a helyi szimfónikusok társaságában. Raul Wambek dirigálásával.) Cortva Irén színesen énekelte Emíliát. Vághelyi Gábor ezúttal Montapoként mutatkozott be, fiatalosan, előnyösen. N. 1. Mintalakótelep A Miskolc szomszédságában levő Emöd községben ezerlakásos mintalakótelepet tervez a Borsod megyei Tanács. Típustervek alapján, környezetbe illő családi, továbbá egyes kétemeletes, többlakásos sorházakat építenek OTP-kölcsönneL (MTI).