Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

6 • VASÁRNAP, 1975. FEBRUÁR ÍR A szegedi járás kommunistáinak pártértekezlete Ai újszegedi pártiskola előadótermében rendezték meg a szegedi járás kommunis­tái pai tértekezletüket tegnap, szombaton. A tanácskozáson a járásban élő párttago­kat 170 küldött és számos meghívott kép­viselte. Az elnökségben foglalt helyet: dr. Antalffy György egyetemi tanár, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bi­zottságának tagja, a járás országgyűlési képviselője, Farkas István, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Jáhni László, a szegedi járási pártbizottság első titkára. Szögi Béla, a szegedi járási pártbizottság titkára — a pártértekezlet el­nöke —, dr. Ábrahám Antal, a tanács já­rási hivatalának elnöke, Tóth Szilveszter­né, a zákányszéki tanácS" elnöke, ország­gyűlési képviselő, Lóczí Pálné ásotthalmi óvónő, Kulcsár Péter, a KISZ szegedi já­rási bizottságának titkára, Börcsök Tibor­né, a szatymazi MÉK-telep szocialista bri­gádvezetője és Papdi Pál mórahalmi nyug­díjas, a forradalmi munkásmozgalom régi harcosa. A pártértekezlet küldöttel megválasztot­ták a tanácskozás munkabizottságait, majd Szögi Béla megnyitójával elkezdték mun­kájukat. Mivel a küldöttek a pártbizottság beszámolóját előre megkapták írásban, csak róvid szóbeli kiegészítés hangzott el, amelyet Jáhnl László, a pártbizottság első titkára terjesztett a küldöttek elé. össze­gezte azt az állásfoglalást is, amelyet a Központi Bizottság kongresszusi Irányel­veiről és a szervezeti szabályzat módosítá­sának tervezetéről alakítottak ki a járás kommunistái. A szóbeli kiegészítés során elmondta Jáhni László, hogy a szegedi járási párt­bizottság, s az alapszervezetek is, kiemel­ten foglalkoztak a gazdaságpolitikai fel­adatok megoldásával, nagy figyelmet for­dítottak a szövetkezeti gazdaságok tevé­kenységének megerősítésére. Míg négy év­vel ezelőtt 43, jelenleg 26 termelőszövet­kezet működik a járásban, de hasonló mértékű volt a koncentráció a szakszö­vetkezeteknél is. Kiemelte a járási párt­bizottság első titkára, hogy bátrabban kell a gazdasági vezetőknek támaszkodniuk a tudományos eredményekre, s ezért szoro- ' sabb kapcsolat szükséges a környező ku­tatóintézetekkel, tudományos munkatár­saikkal. Részletesen érintette a továbbiak­ban a szocialista demokrácia kiszélesíté­sének fontosságát, a közéletiség bátrabb ki­bontakoztatásának jelentőségét. A pártélet és a pártmunka helyzetét elemezve hangsúlyozta a szóbeli kiegészí­tő, hogy az utóbbi években sokat javult a községi pártvezetőségek és az alapszerve­zetek önállósága, és ezzel együtt a felelős­sége is a párt politikai irányvonalának megvalósításában. Elismerésre méltóan ja­vult az ideológiai tevékenység, egysége­sebbek az alapszervezetek cselekvéseikben. A szóbeli kiegészítés igen alaposan össze­foglalta az alapszervezetek és a községi pártértekezletek munkáját, a legutóbbi beszámoló taggyűlések tartalmasságát és a vezetőségek újjáválasztásának tapaszta­latait. Azt is megállapította, hogy a szege­di járás kommunistái teljes mértékben egyetértenek a kongresszusi irányelvek­kel. n járási pártbizottság beszámolója A járási pártbizottság rész­letesen elemezte az elmúlt négy esztendőben végzett munkát, s a küldötteknek írásban előre eljuttatta be­számolóját. Az összegezés számot adott a párt X. kong­resszusán meghatározott ál­talános politikai irányvonal megvalósításáról a szegcdi járásban; a Központi Bizott­ság elmúlt négy évben ho­zott határozatának és az elő­ző pártértekezlet határoza­tainak, iránymutatásainak végrehajtásáról: a járás te­rületén működő pártszervek és -szervezetek helyzetéről. Foglalkozott a beszámoló az­zal, hogy a szegedi járásban miként fejlődött a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet. A beszámolási időszak — 1970-tól 1974-ig — során több változás is történt a szegedi járás életében. Ezek közül már az elején említést érdemel — éppen az össze­hasonlítások miatt ls —, hogy 1972 őszén a járás köz­ségeiből 5 — amely a járás területének 14 százaléka, és lakosságának 24 százaléka — Szeged városhoz csatlako­zott A közigazgatási válto­zással a korábban meglevő ipar túlnyomó része, a me­zőgazdaság és a kereskede­lem érzékelhető hányada ki­vált a járásból. E tények elő­re bocsátása után lássuk, milyen eredményekről, gon­dokról és tennivalókról adott értékelést a járási pártbizottság beszámolója. Megállapították, hogy a szegedi járás mezőgazdasági üzemei a beszámolási idő­szak első évét rendkívül ne­héz körülmények között kezdték el. Az 1970. évi ked­vezőtlen időjárás, az ár- és belvízkárok következtében a biztonsági tartalékok kime­rültek, a gondok és problé­mák még több éven át érez­tették hatásukat. Az ebből fakadó feladatokkal sikere­sen birkóztak meg a gazda­ságok. A cél évről évre a koráhbi eredmények növelé­se volt, melyet a szövetkeze­tek teljesítettek is. 1971-ben kes/.ítették el a szövetkeze­tek középtávú fejlesztési terveiket- Lehetőségeikhez kepest, a korábbi évek ta­pasztalatait felhasználva, reálisan, megalapozottan terveztek. Ezek a tervek fo­kozatosan realizálódnák, fi­gyelembe véve az időközben történt módosulásokat is. A járás mezőgazdaságára alap­vetően jellemző a gyenge A pártbizottság beszámolójához Jáhni László első titkár mondott szóbeli kiegészítést. termőhelyi adottság. A ter­melőszövetkezetek kéthar­mada ebbe a kategóriába tartozik. Az elmúlt négy év­ben ezek a szövetkezetek szervezetileg és politikailag gyorsabban fejlődtek, mint a korábbi időszakban. Ezt nagymértékben elősegítette az 1971-től bevezetett új ár­támogatási rendszer hatéko­nyabb, differenciáltabb és felelősségteljesebb alkalma­zása. Ugyancsak jellemző a já­rásra a szakszövetkezeti for­ma. A gazdasági fejlődés ér­zékelhető az elmúlt négy év folyamán, de a különböző gazdasági mutatók a legtöbb esetben elmaradnak a járási átlagtól, melynek elsősorban a gyenge termőhelyi adott­ság, valamint a térületre jellemző anyagi-műszaki el­maradottság az oka. Súlyos gond az évről évre csökke­nő munkaerőlétszám, mely a közös hasznosítású területek növekedését, az anyagi-mű­szaki bázis növelésének szükségességét vonja maga után. A közös tevékenység kiszélesítését nehezíti, hogy a háztáj! és a közös gazda­ságok munkacsúcsa többnyi­re egybeesik, az egyéni és a közös érdekek összeütközés­be kerülnek, feloldásuk pe­dig igen nehéz feladat. 1974­ben a járásban is megtörtént a szakszövetkezetek felül­vizsgálata, közös tevékeny­ségük fejlesztése és helyze­tük rendezése céljából. Re­mélhető, hogy a következő években gazdasági megszi­lárdulásuk, fejlődésük még töretlenebb lesz. A járás mezőgazdasági szakszövetkezetei gazdálko­dásuk rentábilissá és biz­tonságossá tétele érdekében az elmúlt négy évben töre­kedtek az -optimálist megkö­zelítő termelési struktúra kialakítására. Ennek ered­ményei kézzelfoghatók, hisz egy-két évben a kedvezőtlen időjárás miatt néhány kul­túra nem várt gyenge hoza­ma, vagy az állatbetegség miatti kiesés kevésbé súlyos következményekkel járt, mint a korábbi években. To­vább . nőtt a járás szövetke­zeteiben a kalászosok terüle­ti aránya. 1970-ben 26 363 hektáron termeltek kalá­szost, 1974-ben pedig ez a terület 27 408 hektárra nőtt. A növekedés részben a kézi munkaerő csökkenésének, a kultúra teljes gépesíthetősé­gének, másrészt az egyre nö­vekvő termésátlagoknak tud­ható be. A kalászosokon be­lül a . rozs vetésterülete évről évre csökkenő tendenciát mutat, viszont a búza vetés­területe növekvő. (1971-ben 9060 ha, 1974-ben 11 409 ha.) Búzából az utóbbi években kiemelkedő eredményeket értek el a gazdaságok; a já­rási átlag (1974-ben 28,3 q/ha), megközelíti az orszá­gos átlagot, annak ellenére, hogy a járás talajadottságai nem a legkedvezőbbek. Ko­moly eredményt értek el a szövetkezetek a kukorica ter­mesztésében is, amit bizo­nyít az is, hogy az 1970. évi 22,9 q ha átlagterméssel szemben 1973. cs 1974. évek­ben 30,8 q átlagtermést ér­tek el hektáronkent. A zöldségtermesztésnek Szeged környékén komoly hagyományai vannak, de sajnos a termőterület az utóbbi években csökkent. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy a jelenlegi technológiai szinttel a zöld­ségfélék jelentős és egyre növekvő emberi munkaerő igényét a gazdaságok nem tudják (vagy nem a megfe­lelő időpontban) kielégíteni. A termésátlagokban egyes években 2—3-szoros termés­átlag-differenciák is mutat­koztak, ami nem csupán a természeti tényezők függvé­nye, inkább a termelési, a technológiai fegyelem prob­lémáira utal. Tapasztalható volt az elmúlt években, sőt még korábban is, hiányosság az áruk átvételénél, problé­mák adódtak árkérdésekben, s mindez a termelési kedvet negatívan befolyásolta. A zöldségtermelésen belül a járásban nagyobb figyelmet kell fordítani a következő években a fűszerpaprika ter­melésére. Fokozni kell a pa­radicsom termelését, meg kell oldani a burgonyater­meléssel kapcsolatos gondo­kat (pl. vetőgumó, vegyszer­ellátás, megfelelőbb gépsor, tárolás, értékesítés stb.). A járás adottságainak megfele­lően tovább kell folytatni a termálenergia gazdaságosabb kihasználását, törekedve az egyszerűbb és olcsóbb (főleg hazai nyersanyagokból ké­szült) megoldásokra, így el­sősorban a fólia alatti ter­mesztés kiterjesztésére, és a meglevő üvegházi kapacitá­sok gazdaságosabb kihaszná­lására. A szőlő- és gyümölcster­mesztésben az elmúlt négy évben mutatkoztak hiányos­ságok. A legfőbb és legalap­vetőbb az, hogy a járás sző­lő- és gyümölcstelepítései­nek nagy része már öreg, nem korszerű, kevésbé jól karbantartott. Nagyfokú a széttagoltság, a szórványjel­leg, és több esetben a piaci keresletnek nem megfelelő fajták termesztése is problé­ma. Egy-egy év kiugró ered­ménye — mint például az 1973-as — nem szabad, hogy megtévesztő legyen. Szük­séges lenne fokozni a telepí­téseket, hisz az elmúlt évek rekonstrukciós munkálatai, az új telepítések nagysága nem kellő mérvű, s ezek a hiányosságok néhány év múlva komoly ellátási és választékgondokat okozhat­nak. Továbbra is — a sajá­tosságoknak megfelelően — szorgalmazni kell a szőlő, az őszibarack és a jövő szem­pontjából jelentősnek ítélt bogyós gyümölcsök telepíté­sét a tájegységek sajátossá­gainak megfelelően. Megál­lapítható, hogy a telepítések megvalósításánál sem hasz­náltuk ki a kooperációs le­hetőségeket, s ez meghatá­rozza ezen a téren feladata­inkat a jövőre. \ Az állattenyésztésben je­lentős fejlődés ment végbe a járásban. A X. kongresszus gazdaságpolitikai határozatá­ban fontos szerepet kapott a húsprogram. A járás szövet­kezetei közül többen éltek az állami támogatás adta kedvező lehetőségekkel, és új beruházások megkezdésé­vel bekapcsolódtak a hús­program megvalósításába. Ennek kapcsán épült fel a járásban 2 db szakosított sertéstelep, és 5 db szakosí­tott szarvasmarhatelep. Eze­ken a helyeken megvan a feltétel az iparszerú terme­lésre, a hatékony technoló­giai rendszer kialakítására. A korszerű telepek mellett azonban megtalálható még a hagyományos állattartási mód is —' főleg a háztáji gazdaságokban —, ami nagy­ságát tekintve jelentős. Az állatlétszámban az elmúlt években lassú emelkedés ta­pasztalható. A háztáji gazdálkodás a járásban jelentős, s nagy szerepet játszik a mezőgaz­dasági • termékek termelésé­ben, értékesítésében. A ház­táji és a ház körüli gazda­ságokban megtermelt termé­kek zömét főleg a zöldség, a gyümölcs, a sertés, a barom­fi és a tej adja. Hosszabb távon szükség lesz ezekre a termékekre, ezért továbbra is szükséges a közös gazda­ságok erősítése mellett a háztáji gazdálkodás fejlesz­tése, a nagy- és kisüzem szerves egységének kialakí­tása, egymás értékarányos kiszolgálása. A járás mezőgazdaságában dolgozók száma az utóbbi években jelentősen csökkent. Amilyen hátrányt, olyan előnyt is jelentett ez. Hiszen így a gazdaságok rákénysze­rültek az emberi munkaerő jobb kihasználására, a belső tartalékok feltárására, a precízebb munkaszervezésre, a munkakörülmények, a munkahelyi szociális ellá­tottság javítására, s Snyagi erejükhöz mérten természe­tesen a műszaki színvonal javítására is. A szegedi járásban az ál­lami és szövetkezeti ipar ter­melési volumene — a kör­nyező községek Szegedhez való csatlakozásával — a ko­rábbi időszakhoz képest, 34 —36 százalékra csökkent A járás ipara számára az el­múlt négy évben a legna­gyobb gondot a szolgáltatá­sok fenntartása, a szolgálta­tási igények kielégítése okoz­ta. Az igényeket teljes mér­tékben nem tudták kielégí­teni, bővítésüket gátolták olyan problémák, mint pél­dául a szakmunkáshiány, a realizálható nyereség ala­csony színvonala. Az utób­bi egy-két évben e téren némi javulás tapasztalható, viszont még ez sem elégíti ki az Igényeket. A szolgál­tatások minőségével kapcso­latban már jobb a helyzet, itt nagyobb mérvű volt a javulás. A járásban főleg a kisiparosok biztosítják a szolgáltatások zömét, az ipa­ri vállalatok és szövetkeze­tek mellett A kereskedelmi ellátottság jelentős fejlődéséről adott számot a beszámoló. A for­galom növekedésének éven­kénti üteme mindig megha­ladta a tervezett szintet Számottevően nőtt a tej és tejtermék, a zöldség és a gyümölcs, valamint a ve­gyesiparcikkek forgalma. Ezek az eredmények egy­részt a kereskedelmi hálózat korszerűsítésének, szélesíté­sének, továbbá a kibővült áruválasztéknak tudhatók be. A kereskedelmi egységek nem ragaszkodtak teljes mértékben a központi kere­tekhez, hanem saját beszer­zési forrásokból is igyekez­tek az igények minél jobb kielégítésére. Az üzlethálózat továbbfej­lesztése érdekében több köz­ségben új, korszerű áruház épült. Tovább folytatták a meglevő üzlethálózat fel­újítását, korszerűsítését. Na­gyobb súlyt- helyeztek a szakmunkás-utánpótlás biz­tosítására, a bolti kollektí­vák udvariasságának, önálló­ságának és kezdeményező­készségének javítására. Igye­keztek a tanyai lakosság áruellátásán ls javítani, több házibolt létesült, viszont e téren még vannak feladatok, hiszen több mozgóbolt létre­hozásával lényegesen javíta­ni lehet az áruellátáson. A pártbizottság beszámoló­ja a tennivalók között fel­sorolja, hogy biztosítani kell a járás gazdaságainak dina­mikus fejlődését, a területi és a természeti adottságok figyelembevételével, és azok kihasználásával. A gazdálko­dásban emelni kell a vezetés színvonalát, tovább kell kor­szerűsíteni az üzem- és munkaszervezést. A vezetők­re fokozottan érvényesíteni kell a hármas követelményt. Nagyobb gondot kell fordí­tani a dolgozók alapképzé­sére, és szakmai, politikai to­vábbképzésére. A gazdasági fejlődés olyan lehetőségei, mint a termelőerők koncent­rációja, a specializáció és a különböző együttműködések, fontos tartalékot képeznek. Fokozni kell a mezőgazdasá­gi üzemek városellátó szere­pét, közös vállalkozások, tár­sulások formájában. Tovább­ra is kiemelten kell kezelni a gazdaságtalan termelés megszüntetését, a legmesz­szebbmenőkig figyelembe vé­ve a népgazdasági érdeke­ket Törekedni kell a még meg­levő tartalékok kihasználá­sára, a fejlett technika és a technológia szélesebb körben való alkalmazására. Ahol le­hetőség kínálkozik, alkal­mazni kell a modern ipar­szerű termelési rendszereket. Speciális feladat a járás ho­mokterül&téne1; hasznosítása. Hasonlóképpen jelentős fel­adat a zöldségprogram to­vábbi fejlesztése. A pártbizottság beszámoló­ja részletesen fölvázolta a falvakban és a tanyavilág­ban élő emberek életszínvo­nalának és életkörülményei­nek változását, majd a tár­sadalmi élet fejlődésével, az ideológiai és kulturális tevé­kenységgel foglalkozott bő­vebben. Az iskolák közötti színvonalkülönbséget, amit elsősorban a tanyai iskolák nagy száma okoz, tovább csökkentették. A körzetesíté­sek során 19 tanyai iskolá­ból irányították a felső tago­zatos tanulókat osztott, illet­ve részben osztott iskolákba. Az elmúlt 4 évben 22 tanyai iskola szűnt meg. A jelenleg működő tanyai iskolák — kettő kivételével — mind villamosítottak, a hosszabb távon fennmaradók felújítá­sára, jobb felszerelésére na­gyobb gondot fordítanak. A tanyai általános iskolás gyer­mekek elhelyezését szolgáló diákotthoni ellátás nem fej­lődött kellő ütemben. A Kis­teleken és Szegeden várható fejlesztés nem áll arányban az igényekkel, csak kismér­tékben enyhíti a gondokat. A járás közművelődése a politikai, társadalmi és gaz­dasági fejlődéssel együtt változott. A közművelődés fejlődése nem minden terü­leten tartott lépést az igé­nyekkel, és a fokozódó kö­vetelményekkeL Javultak, de nem kielégítőek a lsözmúve­lődés tárgyi és személyi fel­tételei. Csak két községben (Bordány, Tiszasziget) tud­ták befejezni az új művelő­dési otthon építését. Három községben került sor korsze­rűsítésre, felújításra. Két községünkben (Ópusztaszer, Üjszentiván) még mindig nincs művelődési otthon. A könyvtárhálózatban jobb a helyzet. Minden községben működik könyvtár. Több he­lyen került sor korszerűsí­tésre, felújításra. Bővültek a közművelődés módszerei, a műveltség megszerzésének lehetőségei. Nagy jelentősé­ge van a szegedi értelmisé­giek, egyetemi hallgatók fa­lusi közművelődést segítő te­vékenységének. Jelentősen nőtt az ismeretterjesztés színvonala és tömeghatása. Ebben fő szerepe van a TIT járási szervezetének, amely az elmúlt években komoly tartalmi és szervezési mun­kát végzett. Erősödött a klubélet, főként az ifjúsági kluboknál. Alaposan áttekintette a beszámoló a járásban mű­ködő tanácsok munkáját. Ügy ítélik meg, hogy a já­rási hivatal megalakulása, az ott dolgozók munkája tartalmában és módszerében jól igazodott az új helyzet­hez, jelentős segítséget nyúj­tott a községi testületek és apparátusok új munkastílu­sának kialakításához, a megkapott hatáskörök gya­korlásához. A tanácsok és a tanácsokban dolgozó kom­munisták eredményesen ol­dották meg a X. kongresszus és a járási pártértekezlet ál­tal meghatározott feladato­kat. Eredményes volt a ta­nácsok gazdasági és kulturá­lis nevelő munkája, mely kedvezően halolt a községek fejlődésére. Mindinkább ér­vényesült az az elv, hogy a lakosságot közvetlenül érintő ügyeket ott intézzék, ahol azok keletkeztek, illetve je­lentkeznek. A pártbizottság beszámoló­ja összegezte a járásban dol­gozó pártszervek és 4 párt-

Next

/
Thumbnails
Contents