Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

2 KEDD, 1975. JANUÁR 97. ban. Mindketten Amikor néhány éve beve­zették hazánkban a gyer- gyári kismamával együtt — mekgondozási segélyt, sokak- örülnek a kicsinyeknek, an­nak szöget ütött a fejébe, mi nak, hogy nyugodtan mellet­lesz a három év után mun- tük lehettek az óvodás kor kahelyükre visszatérő asszo- beköszöntéséig. örülnek nyokkal. Azóta a gyakorlat azonban annak is, hogy szí-H bizonyította, minden meg- vesen fogadták őket a gyár- mekgondozási szabadság meg­oldható. Pártunk és kormá- ban, szerető gondoskodás- szakítására is, kedvező fel­nyunk nem felejtett el in- sal egyengetik visszailleszke- tételekkel. Minden érintett tézkedni a kismamák sorsá- dő útjukat. Akkor volt csak munkásnőnek levelet küld­sok-sok szeresen megtartják az okta­tók az órákat, akár két em­bernek ls. így teremtették meg a feltételéket a szak­munkásképző iskola befeje­zéséhez a ruhagyáriak. Alkalmat adtak a gyer­ról, a vállalatok pedig igye- csöppnyi szomorúság a sze­keznek maradéktalanul ele- műkben, amikor arról volt get tenni az emberséges tör- szú, hogyan tartották a kap­^nyeknek. A Szegedi Ruha- csolatot'a árral a hosszú gyarban érdeklődtünk a visz- ... ,, szatérő kismamák iránt. So- szabadság idejen. kan vannak. Jelenleg mint- — Mi ritkán tudtunk be­egy háromszáz fiatalasszony szaladni Szegedre, a gyárból laszoltak. Hogy gondozza otthon gyermekét, meg soha nem keresett föl nak hamarabb de folyamatosan jönnek is bennünket senki. Jobban el­vissza a gyárba. Az a szalag szakadtunk a munkahe­fogadja őket, amelyből el- lyünktől, mint azok, akik itt mentek. Még válogatási le- laknak a városban, hetőségük is van; ha más Elekesné Algyőn él. Vin­munkahelyet kérnek, rend- czéné pedig Ferencszálláson. szerint teljesül az óhajuk. DUPLA ÖRÖM Az egyik terem­ben két találkoz­INTÉZ­KEDÉSEK hogy szer­vezetten nem tartja a gyár a kapcsolatot a gyermekgon­segélyben részesülő tek, melyben megírták, hogy jelentkezhetnek 4—6 órás műszakra, megfelelő, emelt bérezés mellett. A három­százból mindössze őten-ha­tan kívántak élni a lehető­séggel, a többiek nem is vá­nem akar­visszatérni, az érthető, hiszen gyerme­kük fejlődése is ezt kfvánja. A felnövekvő nemzedék ér­dekében jött létre a gyer­mekgondozási segély ls. Egy-egy sort azonban talán Való megérdemelt volna a gyár, igaz, hogy köszönöm, maradok. Asze­hagyár­[ban ed­dig is a védelmére, NAGYOBB FELELŐS­SÉGGEL fiatal anyával is tunk, akik mostanában kezd- dozásl ték újra a munkát: Elekes kismamákkal. Erre még nem nagy gondot fordítottak Bélánéval és Vincze János- került sor. A szegediek igen­néval. Otthonosan mozog- csak be-bejárnak, nak újra a gyárban, helyze- vezeti bélyeget tűkkel teljesen elégedettek, érvényesíttetik a vállalati Jelenleg nem a régi helyű- igazolványokat, apró hivata kön dolgoznak ugyan, átszer- los ügyeiket intézgetik. dolgozó anyák szakszer- körülményeik javítására. Er­vásárolnak, re élő tanúk a szalagok munkásnői — s azok az asz­szonyok, akikkel beszélget­IIP^H tünk, Elekes vezés folytán kerültek el az Ilyenkor alkalmuk van meg- cze Jánosné. A jövőben még úgynevezett tmk-szalagból. látogatni munkatársaikat, több intézkedést foganatosí­Oda vették vissza őket, ahol néhány perces információt ls tanak érdekükben, a szocia­három év előtt is dolgoztak, kapnak a gyár dolgairól, lista humanizmus szeli emé­csak azóta az a szalag keve- nem távolodnak el. A vidé- ben. Erre hívja fel a figyel ­sebb emberrel dolgozik, itt klek helyzetéről azonban ér- met pártunk Központi Bi­zottsága is, a XI. pártkong­is. A párt- és társa­szervek lépjenek fel téséért." A ruhagyár érin­tett szervezetei érzik nagy ta- felelősségüket, minden Igye­aki kezetükkel aszerint is akar­nak eljárni. Bálint Ibolya meg szükség van rájuk. Az demes gondolkodni, áthelyezésnél megkérdezték A munkerő-gazdálkodási resszus irányelveiben: „Né tőlük, vállalják-e ezt a mun- csoportnál megtudtuk, hogy pesedési helyzetünk javítását kát s ez igen jólesett a két egyéb területeken intézmé- a központi támogatás mellett kismamának. Érezték a gon- nyesen foglalkoznak a fiatal elő kell segíteni helyi gazda­doskodást a kérdés mögött: anyukákkal. Megoldották sági és szociális intézkedé­nem szeretnék a vezetők, ha például a szakmai tovább- sekkel azt hinnék az asszonyok, fö- képzésüket. Régebben gon- dalmi löslegessé váltak a három év dot okozott a felnőtt szak- mindenhol az anyák megbe alatt. munkásképzésben részt vevő csüléséért, a család Intézmé­— Semmi hátrányt nem fiatalok lemorzsolódása. Az nyének védelméért és erősí­szenvedtünk azért, mert ott- újszülöttek megérkezése el hon voltunk — mondja Vin- vonta az asszonyokat az is cze Jánosné. — Nem kere- kólából, megszakították sünk kevesebbet, mint a töb- nulmányaikat Most, biek, bár most tanuljuk ezt folytatni akarja, szabad órái­a munkát. Ugyanúgy kapjuk ban bemehet a gyárba, rend­a darabbért, mint társaink ^nmmmmmmmm^mmmmmam a szalagban, meg bérkiegé­szítést, amíg bele nem jö­vünk. Azelőtt órabéres vol­tam, most más a helyzét. A teljesítményemet azért ke­rekítik föl 100 százalékra, mert nem vagyok eléggé gya­korlott. Elekesné elmeséli, hogy mielőtt elment három évre, j nem tudott varrni. Most be­tanítják ezen a szalagon, bi­zony. nem nagyon halad. — Tőlem is megkérdezték, elvállalom-e. fölajánlottak más munkakört is. Ezt vá­lasztottam. Míg tanulok, ad­dig én is kapok bérkiegészi­tést, így nem vagyok hát­rább a keresetben a többiek­nél. Arcuk csupa mosoly, ami­kor gyermekeikről beszélnek. Elekesnének most már két kislánya van, a nagyobb har­madikos. Vinczéné Robikája Szegedi Téli Tárlat Az esztendő első kiállítá- ig széles a skála. Úgy hi- szintéziseire. Fontos Sándor saként nyiit meg Szelest szem, a többségében fiatal humánus realizmusára gon­Zoltán művészettörténész be- grafikus jelentkezésének dolok elsősorban.) A most vezető szavaival vasárnap örülnünk kell, jó néhány jelentkező festők alkotasai délben /a Szegedi Téli Tár- olyan lapot állítottak ki, me- szerényebb energiákkal-szán­tat. A Móra Ferenc Múzeum lyek láttán joggal remél- dékokkal készültek, mint a Horváth Mihály utcai képtá- hetjük, hogy a szegedi grafi- grafikusok lapjai, ám — s ez rában rendezett kiállításnak ka ismét méltó lesz régi hír- áll minden most jelentkező kettős célja van: 1. Lehető- nevéhez. Azt sem hallgat- fiatal műveire — egy-két al­séget adni a szegedi képző- hatjuk el, hogy ebben az kotásból nem is igen lehet művészeknek (mindenki- előretörésben nagy szerepe messzemen6 következtetése­nek?i) az együttszereplesre, van a Bartók Béla Művelő- , . „*.pl_A_„-i,pf összeszlkráztatni a különbö- dési Központ grafikai köré- ket> felelos velemenyeket ző alkotói alapállások, stílű- nek, ahol a fiatalok igazi al- mondani, sok elmúlt években született kotóműhelyt teremtettek. g még néhány gondolat eredményeit, felmérni a mű- s mindjárt felötlik a kö- kommentárok nélkül: az vészi kollektíva erejét, a kő- vetkező kérdés: hol a szegedi összesséeében széDen rende­zös bemutatkozás biztos szobrászat? Igaz sohasem os es tg szepen renae­iránytűjének jelzései alapján volt ergteijes és meghatáro- zett kiállítást megzavarja leküzdeni a fékhatásokat, zó szerepe a műfajok között egy-két, jelentéktelennek erősíteni az előre mutató Szegeden a szobrászatnak, tűnő motívum, például, hogy tendenciákat 2. Felsorakoz- ám az elmúlt években né- Pavv Gvörcv ' evszerű ,,„£ tatni a pályakezdő fiatalokat, hány tehetséges fiatal mű- ^yorgy nagyszerű nno­a legtehetségesebb amatőr vész letelepedése és bemu- metszetét Pont középen vág­alkotókat, felmérni az után- tatkozása jogos reménnyel ja ketté két összetolt üveglap hSífJüüíSiilS. ítei £ töltött el valamennyiünket éle; hogy „Dr." szerepel a tehetséggondozás sikereit, és _ üj színekkei, egyéniségek- erafika készítőiének neve gyengélkedő pontjait. Ha k , cazdaE0dott elindult a gratlKa KeszltojeneK neve ilyen célokból és szándékok- feji^XTn a sSrszob- előtt= hogy a megnyitás nap­ból születik kétévenként a ' ján egyetlen plakát csaló­iéit tárlat, akkor ezekkel a rászat- Néhány alkotó ónálló J mindössze az érdeklő­célokkal és szándékokkal tárlatán is igazolta a felte- gatta mind^ze az érdeklő­kell szembesíteni a kiállított vést, de erről a kiállításról doket; hogy a kiállító alko­műveket, a tárlat Összképét jg hiányoznak Az oly so- ^ nem kaptak egy tiszte­fcsítmúnvpk'pt tevadva kat emlegetett és hiányolt letpéldányt a katalógusokból, jesitmenyeket. Nem tagadva, ® J „ h „v fplü. kpiipne vizscál­hogy ezen a kiállításon a iparművészetet is mindössze s nogf .A... ® .. Mga„. kollektíva, az egész szegedi egyetlen alkotó (ifj. Pintér ní> kik állíthatnak ki a téli képzőművészet közös pro- József) szellemes művei kép- tárlaton, és ha főiskolai és van a fő hang- viselile középiskolai hallgatók nem j, , • » * . „(de miért nem?!), akkor A szegedi képzőművészét legerőteljesebb műfaja ma is a táblaképfestészet. A város művészeti arculatát legin­dukclóján súly. Tény, hogy az 1973 első hónapjában megrendezett ki­állításhoz képest több pontban előrelépett a mosta­ni, 75-ös bemutató. A leg­szembetűnőbb a mennyiségi gyarapodás. Két éve 28 al egyetlen kiskapu se legyen! Nem mondhatjuk el a mostani kiállítás láttán, kább meghatározó művészek hogy stagnál, egy helyben most is festményekkel kép- toP°g a szegedi képzőművé­kotó 51 műve szerepelCmost viselik magukat. (Dér István szet> de arra sem mutat 41 alkotó több mint 70 mű- egyre érettebb-tartalmasabb meggyőző bizonyítékokat, vét láthatják az érdeklődők, képeire, Zoltánfi István fá- hogy határozottan előrelé­Két éve — azt hiszem joggal radhatatlanul nagy mester- Pett- ügy tűnik, mintha az — hiányoltuk néhány olyan ségbeli felkészültséggel, és elmúlt évek jelentős, orszá­művész részvételét, akik je- még mindig kifogyhatatlan gos viszonylatban is figye­lentős egyéniségei a város ötletekkel megalkotott mű- lemre méltó fellendülése képzőművészetének (Tápai veire, Pataki Ferenc vulkán utan> a következő lépcsőfok Antal, T. Nagy Irén, Szath- erejű-sodrású acryljaira, No- előtt elbizonytalanodott vol­máry Gyöngyi, Szabó Miklós, vák András gesztusfestészet na ~ minden eredményes és Kováts Margit, Aino Haku- feié hajló olajképeire, Pin- jelentős müve ellenére is — linen), most megtoldhatjuk a tér József holdbéli tájaira, a kollektíva, sort Zombori László, Szűcs cs. Pataj Mihály dekoratív Tandi Lajoa Árpád, Kalmár Márton ne­vével, akik valamilyen (ob­jektív vagy szubjektív) ok­ból ismét távol maradtak. Figyelemre méltó dolog ez akkor, amikor éppen a közös bemutatkozás, az együttsze­replés a tárlat egyik fő cél­ja. örvendetes viszont né­hány új alkotó jelentkezése, s ha azt is elmondjuk, hogy neveiket a grafika lapok al­ján olvashatjuk elsősorban, mindjárt a műfaji kérdések kellős közepében találjuk magunkat. Feltűnő az idei kiállításon a grafika előrelépése, s leg­alábbis mennyiségi felzárkó­zása a táblaképekhez. Tizen­négy, először jelentkező al­kotó küldött rajzokat, és sokszorosító eljárásokkal ké­szült grafikai lapokat a tár­latra. Ezek között az iskolás stúdiumoktól az érett tanul­mányrajzokon át az egyéni hangot ls-felvillantó grafiká­RÁDIÓ PLÖ Ez is, az is... a fővárosi színházakkal énekszámok sora — magával egyenrangúaknak tekintsék ragadta a hallgatót. A szegc­őket. di társulat bizonyította: né­A tévé mellett segít a rá- hány percben is képes drá­dió; szereplési, bemutatko- mai feszültséget teremteni, a zási lehetőséget nyújt. A sze- groteszk és a humor terüle­A vidéki színházak általa- gedi színház vasárnap esti, tén egyaránt otthonos. Fiatal ban a fővárosiaknál kisebb Petőfin sugárzott — Ez is, művészeinek is birtokában közönség előtt játszanak, a az is című — műsorával bi- van az egyik legfőbb színészi tévé jóvoltából azonban az zonyára sok új hívet szerzett erény: a tiszta, szép, kifejező egész országban egyre is- magának. Hallgatói figyel- beszéd. mertebbek lesznek. Nem rit- mét, érdeklődését közel két A „poprii mrthp1v „„ ívpk kán többmilliós publikum órán át kellett megőriznie S0^ánS" ámos kiemelk^dő te figyeli előadásukat, müve- színházat adnte kép! látvány hetségű pro2ai és énekmű. szeik a mozivásznon is bizo- nélkül. A műsoridő végül nyitják tehetségüket. A vi- nem is tűnt hosszúnak. A vészt adott az ország színját­szásának, s még értékes tar­déki társulatoknak mégis sok változatosan, színesen össze- t ] . L, rpn5pl,.p7ik nehézséggel, előítélettel kell állított program - dráma- laleK0KKal renaelkezlK' az első jövevény a család- megbirkózniuk ahhoz, hogy részletek, mini rádiójátékok, . L= Zs, Apróságok Hónapokkal ezelőtt al- mezterven kalmam volt körülnézni a való mindössze lengyel színházaknál. Elő- eszmefuttatása, adásokat láttam, igazga tókkal, rendezőkkel beszél gettem, s azon túl, hogy kívül olvasni­a rendező az opera tartalma és a szereposztás, öt forintért, folyóirati áron. A Cirkuszhercegnőhöz múlhatatlan gyakorolt rám az a pezs gő művészeti szellem, mely benyomást egyetlen mukkot sem szól, a Don Pasqualéről rende­zője és karmestere vall, a az izgalmas produkciókból Cinka Pannáról a rendező, éppúgy áradt, mint a né­zők v agatartásából, s föl­fedezhettem következés­képpen, hogy a színházba járás irigylésre méltóan még a Tűzvarázs műsorfü­zete ad a legtöbbet, meg­szólal az írónő, a rendező, két főszereplő. Talány, mi­ért mond le a színház saját természetes tartozéka a propagandájának kézzel­mindennapi életnek — né­hány apróságot is megfi­gyeltem. Az úgynevezett „körítésből", a színházi íz­lés csalhatatlan jeleiből. Az előadásokat pontosan kezdik. A szünetek végét jelző gongütésre félhomály borul a társalgókra, folyo' fogható lehetőségéről, ha már láthatóan nem sajnál­ja a nyomdal költségeket. Ami a tapsrendet illeti, előfordul, hogy a nézőtéri tetszésnyilvánítások leg­halványabb jeleire rivalda elé tuszkolják egymást a színészek, hatodszor, heted­sókra, a nézők igyekeznek szer is, kínosan-kelletlenül helyükre; függöny után legfeljebb, ha kétszer jön­nek ki a színészek, meg­köszönni a tapsokat, föl­hajlongva a függöny előtt, ízlések, pofonok különbö­zőek. Igazán jó előadásokon nem kell biztatni a közön­ragyognak a lámpák, nincs séget, a gyengébbekhez meg ünneplés tovább. Grotows ki, wroclawi stúdiójá­ban egyáltalán nem tar­tanak igényt a tapsra. A műsorfüzetek (igaz, elkérik az árát) rend­kívül gazdagok. elemző írások, kis esszék foglal­koznak a szerzőkkel, a da­rabokkal, természetesen fényképés illusztrációk kí­séretében. A mi szegedi színházunkban köznapi esti is dekoratív kiállításúak a nyugalmasnak műsorfüzetek. Gyakran a bemutatók közönsége mar kézhez kapja, mint leg­utóbb, az Otelló premier­jén — csak hát... A köz­reműködők fénykeparcain, a díszletábrán, pár jel­fölösleges ilyen módon il­lúziókat ébreszteni. Jó sze­gedi szokásnak tartja a fáma, hogy a plakátokon feltüntetett kezdési idő­pontokat nem szabad ko­molyan venni. Különösen a filharmóniai koncerteken, ahol természetes a negyed­órás-húszperces csúszás. Pedig az emberek vasárnap délelőtti 11 órája & a hét­8 általában számít, mindkettőre (ebéd előtt, va­csora után) oda lehet érni, kapkodás nélkül, ponto­san. Aoróság. Egymásnak, a ló ízlésnek tartozunk ve­le... N. L c

Next

/
Thumbnails
Contents