Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

KEDD, im JANUÁR 14. 3 Bondor József Angliában Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter Reginald Freeson angol la­kás- és építésügyi minisz­ter meghívására, hatnapos hivatalos látogatásra vasár­nap Angliába érkezett. A magyar küldöttséget a repü­lőtéren Gerald Kaufman, a környezeti ügyek miniszté­riumának parlamenti ál­lamtitkára és dr. Házi Ven­cel, a Magyar Népköztársa­ság londoni nagykövete üd­vözölte. Á moszkvai r I" r radio pályázata A moszkvai rádió pályáza­tot hirdetett Magyarország felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmából, magyar adásának hallgatói számára. A pályázat kérdései: 1. Me­lyik magyar falut szabadí­tották fel a szovjet csapatok elsőnek, és melyiket utolsó­nak, mikor és melyik front, melyik egységei? 2. Mikor írták alá a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, és mikor hosz­szabbították azt meg? 3. Mikor alakult meg a Magyar —Szovjet Baráti Társaság? 4. Milyen szovjet és magyar írókat ismer, akik műveik­ben Magyarország felszaba­dításáról írtak? 5. Melyek azok a nagy KGST-építkezé­sek, amelyekben a Szovjet­unió és Magyarország részt vesz? A válaszokat ez év febru­ár 23-ig lehet postára adni, erre a címre: „Moszkvai rá­dió, magyar osztály." A fő­díjak szovjetunióbeli utazá­sok, ezenkívül számos érté­kes ajándékkal jutalmazzák a pályázat nyerteseit. Magyar­kuvaiti tárgyalások Kuvait Állam hazánkban tartózkodó gazdasági és pénzügyi küldöttsége Abdel Rahman Al-Atiki pénzügy­és olajügyi miniszter veze­tésével tárgyalásokat folyta­tott magyar vezetőkkel a két ország közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről. A kuvaiti küldöttség vasárnap elutazott Buda­pestről. Búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter. AZ E5-ÖS ÜTŐN, az Izabella-híd és a gumigyár közti szakasz mindkét oldalán új lámpaoszlopokról, világítótestenként két-két darab 1000 wattos higanygőzégő szór­ja majd a fényt. Képünkön: a DÉMÁSZ munkásai az utolsó oszlopokra szerelik a világ ítást. kongresszusi irányelvek vitája a vezetőségválasztó taggyűléseken Megfontoltan, felelősséggel Megtisztelő bizalom A DÉGÁZ négy önálló pártalapszervezete tulajdon­képpen egyéves múltra te­kint vissza. Azelőtt egy pártszervezetbe tömörültek az ott dolgozó kommunisták. Célszerűbbnek látszott azon­ban a decentralizálás a mun­kahelyek, a vállalati felada­tok külöhbözőség'e szérint. Egy esztendő nem nagy idő, de elégséges volt ahhoz, hogy a pártszervezetek fiatal veze­tőségei felismerjék az önál­lóságból eredő lehetőségeket, és azokkal élve segítsék előbbre vinni a vállalati gaz­dálkodást a maguk területén is. Ez a tanulással párosult igyekezet jellemezte a vál­lalat Ill-as pártszervezeté­nek munkáját is. Amikor pe­dig ismertté váltak az MSZMP KB irányelvei a párt XI. kongresszusára, a pártcsoportok nemcsak egyet­értettek azokkal, hanem ke­resték bennük a magukra méretezhető vonatkozásokat. Ezeknek a vitáknak, érvelé­seknek eredményeként dön­töttek például úgy, hogy a vállalat beruházási és építési osztályának kommunistái tartozzanak a jövőben egy­azon pártszervezetbe, mert munkájuk természete szoro­san összefügg egymással. Igaz, hogy ez a döntés számbeli veszteséget okozott az addig 33 tagot számláló III-as alapszervezet soraiban. Addigi, jól dolgozó fiatal gé­pésztechnikus párttitkára, Hegedűs Miklósné negyed­magával átkerült a másik pártszervezetbe, sőt munka­köre is megváltozott: műsza­ki ellenőrré tették. Vállala­ton belül tehát ésszerű, lé­nyegbe vágó intézkedésekre sugalltak a párt kongresszu­si irányelvei, mielőtt azok az alapszervezet vezetőségvá­lasztó taggyűlése elé kerültek volna vitára. Az ünnepélyes hangulat a vállalat tanácstermében mit sem változtatott az érvelések súlyán. Makra József üzem­szervező felszólalásában pél­dául hangsúlyozta, hogy a mostani pártdokumentumok két mérföldkő között, 1945­től napjainkig summázzák népünk eredményeit a szo­cializmus építésében, az or­szág és az egyes ember bol­dogulását, amelyben mindig jelen volt a párt vezető, irá­nyító és szervező ereje. — A párt jövőbe mutatása — hangoztatta —, szintén mind­annyiunknak szól. A DÉ­GÁZ középnagyságú üzem, profilja kettős: hálózatot épít, amellyel szolgáltatást nyújt üzemeknek, intézményeknek, gazdaságoknak és széles kö­rűen a lakosságnak. Esetünk­ben a takarékos gazdálkodás­ban ott nyílik nagy lehető­ség, hogy a hálózatépítésben jóval inkább csökkenjen az egykilométer vezeték építésé­re fordított összeg az eddigi­nél. A szocialista brigádok OSést tcrtoft a iBazafias Mépfronfi Országos Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) irányelvek úgyszólván min­den fejezetével kapcsolatban. A véleménycsere tanulsá­gait Sarlós István foglalta össze. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa állásfogla­lásában leszögezte: egyetért a párt irányelveivel, a ben­nük meghatározott bel- és külpolitikai, szociá'is és kul­turális célokkal, feladatok­kal, s a vita során elhang­zott észrevéte'eket, javasla­tokat eljuttatja a Magyar Szocia'ista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságához. Az Országos Tanács hét­fői ülésén megvitatta, és el­fogadta azokat a feladatokat, ame'yek a népfrontmozga­lomra várnak a IV. ötéves terv megvalósításában. A dokumentum hangsúlyozza: szocialista építésünk ered­ményeinek megszilárdítása, újabb sikerek elérése mind­nyájunkat arra kötelez, hogy megvalósítsuk 1975. évi ter­vünket. Kitér arra, hogy eh­hez fegyelmezettebb mun­kára, a népgazdasági érde­kek szigorú érvényesítésére, takarékosságra, a terv gaz­dasági céljainak szervezett, széles körű társadalmi tá­m'ogatására van szükség. Az Országos Tanács a népfront­mozgalom egyik legfonto­sabb feladatának tartja a tervgazdálkodás társadalmi támogatását. Javasolja, hogy a népfrontbizottságok for­dítsanak megkülönböztetett figvelmet az idei népgazda­sági, illetve helyi tervek meg­vitatására, határozzák meg a mozgalom legfőbb területi, illetve helyi gazdaságpoliti­kai feladatait. A most folyó téli politikai sait­j'yarr.ok témái közé il- Az Országos Tanács ülése lesszék be" az időszerű gaz- Kállai Gyula zárszavával ért dasági kérdések elemzését, s véget. a szakszervezetekkel, a KISZ-szel együttműködve támogassák, fejlesszék to­vább a XI. pártkongresszus tiszteletére, hazánk felsza­badulásának 30. évfordulójá­ra kibontakozott szocialista munkaversenyt. Teremtsenek kedvező és hatásos társadal­mi bázist a takarékossági tö­rekvések megvalósítására, határozottan bírálják a kö­zösségi vagyonnal könnyel­műen bánó pazarlókat, nép­szerűsítsék a gazdasági erő­inket gyarapító, takarékos gazdálkodási módszereket. Az Országos Tanács vélemé­nye szerint társadalmi mun­ka szervezésével is célszerű növelni a helyi tanácsok la­lakóhelyfejlesztési beruházá­eddigi szép vállalásait éppen ezért felül kell vizsgálni, s ha lehet, azokat újakkal ki­egészíteni. Mindezek csak gazdagabbá tehetik a szüle­tendő gazdasági intézkedési terveket, amelyek a pártszer­vezetből jövő javaslatokra is épülnek. A művelődés, a sport, a munka utáni hasznos, érde­mes elfoglaltság sokoldalú le­hetőségeire hívta fel a fi­gyelmet — vállalaton belül is — felszólalásában Kovács Pál technikus. Mondotta, hogy a tömegkommunikáció megannyi eszköze, a készen kapott szórakoztatás nem zár­ja ki az egyéni művelődést. — Egy jó színházi előadás — érvelt —, amelyhez ünneplő­be illik öltözni, továbbra is élmény marad mindenki szá­mára, a tévé korszakában is. Szakmai, általános kulturá­lis ismereteinkhez rendsze­resen hozzá kell olvasni az újat, és az is élmény, szóra­kozás, sőt természetes igé­nye a ma emberének. Melyik a takarékosság leg­egyszerűbb formája? Ezt a kérdést elemezte felszólalá­sában Száraz Ferenc osztály­vezető, amikor az energia­szerkezet fejlesztéséről, a gázprogram további végre­hajtásáról beszélt. — A taka­rékosság ott — kezdődik — hangoztatta —, amikor a háztartásokban és egyebütt jól beszabályozottak a gáz­égők, tehát a szolgáltatásnak ez a része folyamatosan tö­kéletes, maximális. Folytató­dik a gázprogram megvalósí­tása az üzemen belül és kí­vül, amikor az olaj helyett a gáz használatára rendezke­dünk be, ahol erre megvan a lehetőség, illetve azt meg­teremtjük. Száraz Ferenc mint kész tényt ismertette az ünnepé­lyes vezetőségválasztó tag­gyűlésen, hogy a gázra átté­rés lehetőségeit számos he­lyen felülvizsgálták már, s ez a folyamat tart még, kü­lönösen a mezőgazdasági üzemekben. Vállalatuk hatás­körében korábban évente egymillió köbméter gázt tud­tak adni mezőgazdasági üze­meknek. A fejlesztés lehető­ségei 15 millió köbméter gáz szolgáltatására adottak a me­zőgazdaságnak és távlatban ez a szám tovább növekszik. Komoly, őszinte mérlege­lést végzett ez a taggyűlés is a kongresszusi irányelvek je­gyében, s ilyen alapossággal láttak hozzá pártszervezetük új vezetőségének megválasz­tásához is. Lődi Ferenc „Céltudatosan kell segíteni a munkában és a társadalmi élet­ben kitűnt, Jó srervezó-vezetö készségű, tehetséges fizikai dol­gazók vezetővé válását. Az irá­nyító posztok betöltésénél Job­ban számításba kell venni az erre alkalmas nőket, fiatalo­kat." (Az MSZMP KB irányelvei a párt XI. kongresszusára.) A több mint százesztendős múltra visszatekintő szegedi kenderfonógyár dolgozóit mindig a haladás élvonalá­ban találta a történelem, a munkásmozgalom. Az sem volt véletlen, hogy a föl­szabadulás után ebben az üzemben alakult meg az első szakszervezeti bizottság. Egész munkásdinasztiákat találhatunk ma is a gyárban, a nagyapától az unokáig. A pártszervezetek is sikeresen végzik tennivalóikat; egysé­gesek a politikai munká­ban, szervezeti és cselekvési tevékenységükben. A ken­derfonógyárban hét alapszer­vezet működik, s e napok­ban zajlanak a vezetőségvá­lasztó taggyűlések. Néhány alapszervezetben már meg­választották a tisztségviselő­ket, a hetes és a hatos alap­szervezetekben új titkárt vá­lasztott a tagság. Mindenkit személyesen ismerek Olyan fiatalnak néz ki Barna Istvánné, hogyf szinte hihetetlennek tűnik, immár huszonkét éve dolgozik a kenderfonógyárban. Kis­lány korában tanulta ki a fonószakmát, s tizennégy éven át a vizesfonóban állt a gép mellett, majd a mo­tollarészlegnél irányította a munkát. Később, a legszebb feladatot bízták rá, az ifjú' ság szakmai oktatását. Mo solyogva mondja, hogy szin te mindenkit személyesen is­mer a fiatalok közül. A párt­ba 1962-ben lépett be, előtte az ifjúsági szervezetben vég­zett különféle tórsadalm munkát, s még ma is veze­tőségi tagja az üzemi Vö­röskereszt-szervezetnek. A hajdani vizesfonó már a múlté, s csak a régiek előtt tűnik erős kontrasztnak, hogy abban a teremben helyez­ték üzembe a legkorszerűbb műanyagfeldolgozó gépeket. A fóliagyártó üzemrészben dolgozó párttagokat a hetes alapszervezet fogja soraiba. Huszonhatan vannak, s egyöntetűen megszavazták, hogy Barnáné legyen az alapszervezet titkára. — Csodálkoztam is az egy­hangú szavazáson, hiszen olyan ember igazán ritka, aki mindenkinek egyformán megfelelne. Ettől függetle­nül örömmel töltött el a bi­zalom. — Milyen tervek foglal­koztatják, mint párttitkárt? — Elsősorban a gazdasági kérdések foglalkoztatnak, eb­ben szeretnénk előbbre lép­ni. Azután a párt nőpolitikái határozatának a teljes vég­rehajtása is az üzemben...A foliaüzemben és a pártalap­szervezetünkben is sok a lány és az asszony. Itt vi­szonylag magasabban kép­zett emberek dolgoznak: érettségivel, technikusi ok­levéllel, sok a fiatal is, a többség harminc éven aluli. Az irányelveket alaposan át­tanulmányoztuk, érezzük, hogy erősíteni kell a párt­alapszervezet tevékenységét. Mindenben többet szeret-? nénk tenni. — Mondjon néhányat a tennivalók közül. — Például az anyag- éa energiatakarékosság. A fólia­üzemben külföldi alapanya­gokkal is dolgozunk, érde­mes minimálisra csökkente­ni a hulladékot. A munka­idővel is lehet takarékos­kodni, jelenleg az elveszett munkaidőnek feléért a dol­gozó, feléért az üzem veze­tői a felelősek, mind a két oldalon van tennivaló. Nagyobb pezsgést a párt­munkában A hatos alapszervezet Bo­lya János asztalos szak­munkást választotta meg tit­kárának. A huszonnyolc éves fiatalember a szegedi kenderfonóban kezdte pá­lyáját a szakmunkásiskola után. Csak addig volt távol, amíg katonai szolgálatot tel­jesített. A hadseregben te­vékeny volt az ifjúsági mun­kában. A pártnak négy éve tagja. A karbantartóműhelj szakemberei elismerik szor­galmát, tudását, társadalmi munkáját. Brigádjuk, amely a Szabadság nevet viseli, nemrégiben nyerte el a „Vál­lalat kiváló brigádja" cí­met. — Hogyan fogadta a jelö­lő bizottság javaslatát? i — Meglepődtem. — Miért? — Ügy éreztem, hogy nincs még akkora tapasztalatom, érettségem, a pártmunkában sem szereztem még különö­sebb rutint, hogy ilyen ko­moly tisztséget ellássak. — Egyhangú volt a szava­zás? — Egy ellenszavazattal vá­lasztottak meg, de az elle­nem leadott szavazat is a ve­zetőség tagjai sorába aján­lott. — Mit tart legfontosabb­nak a pártmunkájában? — Szeretném, ha az alap­szervezetünkben fölpezsdül­ne a ''pártélet. Eddig nagyon csendesek voltak a taggyűlé­sek, mindenki hallgatott, jó volna, ha vitázóbbá válná­nak a párttagok. — Hogyan képzeli ezt a pezsdítést? — Nálunk az idősebb és a fiatalabb generáció viszony­lag elkülönül egymástóL Közelebb kellene hozni a fiatalokat és az idősebbe­ket, hiszen a szakmai terüle­tük azonos, de a közéletisé­gük nem egészen vág egy­be. Nagyobb összefogásra és összetartásra törekszem majd. Szeretném, ha fellen­dülne az ifjúsági szervezet munkája is a műhelyben, s egyre több fiatal kopogtatna a pártba való felvételért. Bízom benne, hogy a három pártcsoportvezető, és az alapszervezet vezetősége egy­ségesen és kollektíván meg­pezsdül a pártéletet. Gazdagh István

Next

/
Thumbnails
Contents