Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-11 / 9. szám

6ZOMBAT, 1975. JANUÁR 11. A kongresszusi Irányelvek vitája m vezetőségválasztó taggyűléseken A kérdések keresztútján Futó találkozások helye a keresztút; vándorok érkeznek s mennek tovább a maguk útján, sorsuk csak pillanatokra találkozik össze a másikéval. Mégis, e keresztút gyűjtőhelye a vándoroknak, tükre jövőjüknek, leendő sorsuknak. Valamiképpen hasonló érzése támadt az embernek a Kábelgyár III. pártalapszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén is, hiszen a gyár is mintha egy jelképes keresztúton járna. Az derült ki a hozzászólásokból, a vitából, hogy a gyár mai életére szinte mindazok a kérdésele meghatározóan jellemzőek, amelyeket az MSZMP KB kongresszusi irányelvei magukban foglalnak. Az elnöki megnyitó és Csinyi Jánosnak, az irányelveket és a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét ismertető referátuma után már az első fölszólalásból érződött, hogy nagyon fontos mondandói vannak a párttagoknak, a gyárban dolgozó kommunistáknak. Nagy József szerint az irányelvekben oly átfogóan fogalmazták meg feladatainkat, •melyhez hozzátenni nagy kérdésekben aligha lehet bármit is. így azután arról szólott, hogy a gyárban milyen teendők várnak rájuk az irányelvekben és a szervezett szabályzat tervezetében megfogalmazottak alapjára a következő években. Beszélt arról, hogy tovább kell fejleszteni a kollektív vezetést a pártszervezeten belül, s a pártszervezetnek az eddiginél jobban figyelemmel kell kísérnie a gazdasági munkát. Az indoklás is kézenfekvő: a kábelgyár zömmel importból érkező alapanyagokat használ föl, amelyek ára az utóbbi időben 3—4-szeresre emelkedett. Ez elsősorban a szigetelőanyagokra vonatkozik, de az alumínium — bár hazai nyersanyag — sem kevésbé értékes, hiszen előállítása rengeteg energiát igényel. Takarékoskodni kell tehát a nyersanyagokkal, csak akkora készleteket beszerezni, amennyi a folyamatos gyártáshoz szükséges, s ahol lehet, hazai anyagokicai pótolni az importot. Átfogó, országos ügyekről beszélt Falkenstein János. Arról, hogy a tőkés gazdaság válsága elkerülhetetlenül hat gazdasági életünkre. Ám az irányelvek mindezt figyelembe véve határozzák meg feladatainkat. s tűznek ki olyan reális célokat — például az életszínvonal-politikában — amelyeket jó munkával el is lehet érni. Igaz, ehhez a belső tartalékok maximális kihasználására van szükség. Éppen erről szólott Király Károly, aki elmondotta, hogy a nyersanyagellátás gondjai ellenére sikerült a gyárnak teljesítenie 1974-es tervét, s a termelési érték először lépte túl a bűvös, egymilliárd forintos határt. Méghozzá nem is akárhogyan lépte túl. Állandó létszámhiánnyal küszködtek tavaly: amíg 1973-ban ezren, tavaly átlagosan 900-an dolgoztak a gyárban, mégis 14 százalékMezőgazdasági gépek és alkatrészek gyártása A hazai mező- és erdőgazdasági gépek 90 százalékát, BZ élelmiszeripari gépek 70 százalékát előállító MEZŐGÉP Tröszt idei terveiről tartott pénteken sajtótájékoztatót a Magyar Kereskedelmi Kamara székházában dr. Gölöncsér Gábor vezérigazgató. Elöljáróban elmondotta, hogy a tröszt MEZŐGÉP-vállalatainak hálózata kibővült a nagymúltú budapesti és mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárral, és a mezőgépfejlesztő intézettel. Ez a változás azonban nem módosította a tröszt alapvető feladatát, hogy elegendő alkatrészt, gépet és berendezést gyártson a mezőgazdaságnak, s felújítással és más szolgáltatásokkal is segítse a géppark zavartalan működését, ellátását. Megállapította, hogy a múlt évben — ha nem is volt teljes mértékben kielégítő — de tartós és komoly hiány nem volt a pótalkatrész-ellátásban, s zavar nélkül tettek eleget a javítási és felújítási megbízásoknak. Az idén a tröszt vállalatai együttesen 7,8 százalékkal növelik termelésüket, s ezen belül tíz százalékkal bővítik a pótalkatrészgyártást. Licencvásárlásokkal, gyártási kooperációkkal készültek fel a korszerű mezőgazdasági termelési rendszerekhez szükséges gépek gyártására, a nyugati import egy részének felváltására. Így már többféle típusban teljes gépsort adhatnak a gazdaságoknak a cukorrépa-termeléshez. Rendelkezésükre áll a paradicsom-, a zöldbab- és uborkatermesztés technológiai sora, és a baromfi-, sertés- és szarvasmarhatartás gépesített telepeinek teljes berendezése. A nagy erejű traktorokhoz szükséges 96 soros pneumatikus vetőgépek. talajművelő és növényvédő gépek is megértek a sorozatgyártásra. Végeredményben az idén mintegy 1200-féle mezőgazdasági és 650-féle élelmiszeripar; gépet gyártanak, mégpedig nem is akármilyen műszaki színvonalon, amiről meggyőzően tanúskodik, hogy jelentősen emelkedett a külföldi megrendelők száma. Így a tavalyinál mintegy 30 százalékkal több gépet szállítanak a szocialista országoknak, világhírű nyugati cégeknek, és a fejlődő országoknak. Rövidesen már nemcsak egyes gépeket, vagy komplex gépsorokat, hanem a mezőgazdaság általános gépesítéséhez szükséges berendezéseket, eszközöket, technológiákat is exportálnak majd Szíriába, Iránba, Irakba, Algériába és Libanonba. Az export növelésévei segíti a tröszt a mezőgazdasági gépimoort bővítését, s ennek lehetőségeit szélesítették a KGST-országok között7 szakosítás és kooperáció fejlesztésével. Így megállapodást kötöttek elsősorban szovjet és NDK-beli partnereikkel a nagy termelékenységű gabonakombájnok és az önjáró szálastakarmány-betakarító gépek kooperációs gyártására. (MTI)* kai növelték termelésüket. Az érdem elsősorban a kommunistáké, a gyár szocialista brigádjaié és a törzsgárdatagoké, akik a legjobb munkát végezték és a hatásos szervezési intézkedéseké. Körmöczy András — amellett, hogy megköszönte a pártszervezetnek az MSZBT munkájához nyújtott segítségét — hangsúlyozta, hogy az irányelvekből is kitűnik: a XI. kongresszus határozatainak végrehajtása mindenkitől többet követel majd az eddigieknél. A városi pártbizottság munkatársa, Horváth Lászlóné fejtette ki, hogy tíz esztendő munkájával kell most számot vetni: a X. kongresszus óta eltelt négy és fél év eredményeivel és a következő öt év feladataival. Kitartó, nagy munka eredményeképpen haladhatta meg a gyár az egymilliárd forintos termelési értéket, s ez dicséretére válik valamennyi dolgozónak. A jövőben legfontosabb feladat a gazdálkodás továbbfejlesztése és a tudatformálás. Bár a vezetőségválasztással formálisan véget ért a taggyűlés, a résztvevőkben minden bizonnyal hosszú időre szóló visszhangot váltottak ki az elhangzottak. Jóval többről volt szó, mint az alapszervezet életének egyszerű aktusáról. Valódi keresztúti találkozó volt ez a taggyűlés szinte valamennyi fontos társadalmi és gazdasági gondunk számára. Az ország fejlődéséhez egyre több kábelre van ugyanis szükség. A gyárnak tehát mind intenzívebben kell fokoznia termelését, egyúttal a lehető legjobban takarékoskodnia a drága import alapanyagokkal. Ráadásul kevés a munkáskéz, így azután méginkább rá lesznek utalva a termelékenység növelésé re. Ahhoz pedig, hogy dolgozóikat megtarthassák, a gyárnak — amint azt Nagy József kifejtette felszólalásában — saját erőből megfelelő bérfejlesztésről kell gondoskodnia. Nagyon jól kell tehát gazdálkodniuk a belső tartalékokkal, a nyersanyagokkal, mert csakis így teljesíthetik sikerrel feladataikat. Jobb munkának és hatékonyabb szervezésnek köszönhető az elért eredmény s még valaminek, amely legalább olyan biztató a jövőre nézve, mint a . számok: a kommunista felelősségtudatnak. Olyan őszinte számvetésnek és tenniakarásnak lehetett tanúja az ember ezen a vezetőségválasztó taggyűlésen, amely garanciát ad a jövőre nézve. Szávay István A levelényi Iskola Augusztus 20-án avatták föl Baks új iskoláját. Amikor a valóban korszerű, szaktantermes tanintézetről írtunk, akkor említettük a levelényi iskola ügyét is. Az igazgató mondta akkori riportunkban, hogy a tizennyolc levelényi diák elférne az új iskolában is, a szülők maguk kérték, hogy ide járhassanak a gyerekek. ,.Egy évtizedre visszazárják őket cselédőseik szűkmarkú iskolájába, ha most nem találnak megoldást" — írtuk akkor, és bizakodva hozzátettük: mire ez az írás megjelenik, térül-fordul az üzenet Baks és Felgyő között, és szeptembertől a nagy iskolába járhatnak a gyerekek. Az iskola vezetőinek bizakodó szavai nyomán mertük ennyire biztosra mondani. KESKENY AZ ÜT Fönti képünk ezen a héten készült a levelényi iskolában annak bizonyítására, hogy a tervezett nemes lépés nem sikerült. A gyerekek még mindig ide járnak, összevont tagozaton együtt tanul a legkisebb a legnagyobbak Többször hivatkoztunk már arra a hatalmas társadalmi erőfeszítésre, amely minden gyermekünknek egyformán magas színvonalú, remélhetően a következő évtizedek igényeinek is megfelelő iskoláztatást akar biztosítani. Az ifjúsági törvény garanciát is jelent arra, hogy ez a társadalmi összefogás kitérők nélkül valósulhasson meg. Levelényben csak anynyi változás történt; hogy az őszi létszám lecsökkent 18-ról 11-re. Maga az iskola olyan, hogy jobb nem írni róla. 1966-ban életveszélyessé nyilvánították, két évre rá, miután senki nem áldozott a felújításra semmit, visszavonták a határozatot. Most a szokásosnál is roszszabbul áll. hiszen hétről ^étre várják még mindig, hogy megszűnik. Nyáron azt írtuk, busz azért nem jöhet ide be, mert keskeny az út. Megértjük az intézkedést, mi egy kukoricaszárral megrakott szekeret a kocsis jóindulata nélkül nem tudtunk volna elkerülni. A tanító, Kócsó Ferenc mondja, hogy gázolajat hoztak nagy tankautóval tegnap. Két órába tellett, mire zetorok segítségével kikecmergett a négykilométeres úton az országútra. Szögezzük le: ezen az úton most mindenféle gépkocsinak veszélyes közlekedni. Miért? Gépkocsivezetőnk szakmai véleménye: mindenféle utat karban kell tartani. Ez az út ezt a szót nem ismeri. Akkora árkok, gödrök húzódnak az egysávos kis út két oldalán, aki ebbe kocsival belecsúszik, nagyon megjárja. Ha nem az iskolásgyerekek problémáiról akarnánk írni, ezt az áldatlan állapotot akkor is szóvá kellene tennünk, hiszen a majorban dolgozók egy részét is gépkocsi hozza-viszi. Hol kisbusz, hol teherautó. Nem irigylem a masinisztát. Két kitérő van most a négykilométeres úton. Nagyon kevés, viszont nagyon olcsón meg lehetne szaporítani számukat, és akkor a busznál keskenyebb gépkocsik — ha az utat egyébként rendben tartják, a töméntelen sok sarat letakarítják róla, ahogy minden közútról le kell takarítani — könnyen* közlekedhetnének. Egvszerű, célravezető, olcsó és biztonságot jelentő megoldás. tag gyermeke sem jár _• majori iskolába — a szállitást, ha a tanács valóban tud segíteni a gépjármű vásárlásában. Újabb tortúrák következtek. Mentek Pestre érdeklődni, nem lehet bemenni. Nincs itthon senki, menjenek haza. _ Addig erősködtek, amíg ki nem derült, hogy akit kerestek, mégis ott van. Meg is ígérte, soron kívül adja a kisbuszt — ha lesz engedély. Hivatalból hivatalba mentek engedélyt kérni, mindenhonnan elküldték őket, végre kiderült, hogy a vásárláshoz semmiféle engedély nem kell. De közben eltelt az esztendő, a tanévnek éppen a fele. MÁSIK GOND SZÖVETKEZET SEGÍTENE fotocellával A Dél-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat felkészült a felemelt átvételi árakat követően bizonyára növekvő mennyiségű papírhulladék folyamatos átvételére és elhelyezésére. Csaknem másfél millió forint értékű, fotocellás vezérlésű, automata bálázógépet helyeztek üzembe. A gépet szállítószalagról etetetik. A tanító, az igazgató és a tanácselnök szavai nyomán foglaljuk össze, mit tettek eddig a diákok naponkénti utazása ügyében. Nem üzenet ment Baksról Felgyőre, az állami gazdaság igazgatójához, hanem deputáció a tanácselnök vezetésével. Nem jártak eredménnyel, kettős választ kaptak. Nem a gazdaság föladta az iskolájuk gondjait megoldani — ez volt az első, a másik pedig az, ha a rendőrség veszélyesnek találta a buszt, miért vállalja magára az állami gazdaság a felelősséget. A deputáció ajánlatot is vitt: vesz a tanács egy aprócska buszt, neki ad"ja a gazdaságnak, arra használja, amire akarja, csak közben a gyerekeket is vigye be az iskolába. Az állami gazdaság igazgatójának első válasza anynyira sérti egész társadalmunk törekvéseit, hogy kontrázni is fölösleges. Idéztük ezt a választ a megyei igazgatóságon is, ott meg ezt hallottuk: a levelényi iskolában nem a gazdaság dolgozóinak a gyerekei járnak, hanem maszek parasztok csemetéi. Sorba kérdeztük most a gyerekeket, apja kivétel nélkül mindnek az állami gazdaságban dolgozik. A felelősség átvállalására idott válasz természetesen iem kontrázható, de az út "szakszerű karbantartásával ás néhány nagyon olcsó kitérő megépítésével elmúlhat a felelősség aggasztó Irnyéka. A deputáció visszafordult, ás elment a téeszbe. A szövetkezet elnöke első szóra vállalta — bár egyetlen tszÜjra szép kilátásai vannak tehát a baksi iskolának. A tanácselnök abban reménykedik, még ebben a hónapban meg tudják szerezni a téesznek vásárolandó kisbuszhoz a személyszállítási engedélyt, éa az összevont tagozatú kis iskola diákjai szaktantermes szép iskolában folytathatják tanulmányaikat. De a refrén marad: az utat rendben kell tartani, és néhány kitérőre meg szükség van. Megkérdeztem néhány szülőt is. Alig várják, hogy megoldódjon régi gondjukMind azt szeretné, ha gyermeke mindent megtanulhatna, amit most megtanulni lehet. Megkérdeztem azt is, ők, a gazdaság dolgozói, miért nem kértek támogatást a vezetőktől egyik legnagyobb gondjuk megoldásához. — Nem is gondoltunk rá. — Nem hiszem. — Tudtuk, úgyis hiába kérjük. — Milyen válaszra számíthattak volna? Karon ülő kisebbik gyermekével áll az egyik diák édesanyja, ő mondja. — Hogy kérhettünk volna támogatást? Ha beteg van a majorban, akkor sem segítenek bennünket, hogy ormoshoz vigyük. Mit tehettünk volna, ezzel a panasszal a tanácselnökeié álltunk. — Fájdalmas erről beszélni, de az az érzésünk, az állami gazdaság mindent elkövetne, hogy a lakókat kiüldözze a majorból. Pedig hazánk állampolgárai laknak ott, ugyanolyan jogok illetik meg őket is, mint bármely tisztességes dolgozót — mondja a tanácselnök, és hozzáteszi: pedig az állami gazdaság dolgozóiról van szó. Ügy látszik, az iskola gondja lassan lassan megoldódik, de a másik újabb, aggodalommal tölt el bennünket. Horváth Dezső t 1