Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-29 / 24. szám

Ő2SERÍSA, 1975. SANUAR 29. 3 Találkozó az olajmezőn Emlékezés a partizáncsapatra Kedves vendége volt két napig a Nagyalföldi Kőolaj­és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének Kós J. Gé­za nyugalmazott ezredes, a felszabadulás előtti Vörös Brigád partizáncsapat tagja. Hétfőn érkezett Szegedre, az algyői főgyűjtőállomás szo­cialista brigádjának meghí­vására. A vendéglátó kollek­tíva is a Vörös Brigád nevet viseli, a hős ellenállók tisz­teletére. Kós J. Gézát dél­előtt fogadta Juratovics Ala­dár üzemvezető, országgyű­lési képviselő, s tájékoztatta a szegedi szénhidrogénme­dence fejlődéséről. Délután üzemlátogatás következett, este pedig az olajipari KISZ­bizottság rendezésében, a vá­rosi KISZ-bizottság Dózsa György utcai klubjában ifjú­sági gyűlést tartottak. Itt Kós J. Géza megismertette a fiatalokkal a partizáncsapat tevékenységét. Tegnap, kedden délelőtt a főgyűjtőállomáson beszél­gettek vendégükkel a szo­cialista brigád tagjai arról a csoportról, melynek nevét viselik. Kós J. Géza egyike az ellenállók életben maradt tagjainak. Tizenegy társát éppen harminc évvel ezelőtt végezték ki a fasiszták, a bu­dai vár mellett. — Nagyon örülök annak — jegyezte meg —, hogy ez Kós J. Géza, volt partizán élményeiről szól a brigádgyű­lésen a szocialista brigád nem egyetlen mártír nevét vette föl, hanem egy egész kol­lektíváét. Olyan közösságét, amelynek tagjai a legdrágáb­bat, életüket áldozták a sza­badságért, azért, hogy a mai nemzedék békében, nyugod­tan dolgozhasson. Elmondta, hogy jóleső ér­zés hallgatni, mennyi min­dent tudnak fiatal barátai a volt partizáncsapalról, az ellenállók életéről. A tegnapi kötetlen, baráti beszélgeté­sen még jobban megismerték a harcoló Vörös Brigádot, Kós J. Géza személyes élmé­nyeiből, akit ez alkalombői tiszteletbeli brigádtaggá vá­lasztottak. A Könnyűipari Minisztérium intézkedései: n termékek minőségének javítására A termékek minőségéről tárgyaltak a napiokban a Könnyűipari Minisztérium vezetői értekezletén. Az elő­terjesztett jelentés megálla­pította: a rekonstrukció so­rán meghonosodott új tech­nológiák, az új anyagok el­terjedése nyomán korszerűb­bek a gyártmányok, számos termék élettartama növeke­dett, esztétikai megjelenésük szebb, felhasználásuk gazda­ságosabb. A könnyűipar job­ban ki tudja elégíteni a ha­zai lakosság igényeit, export­ja versenyképesebb. A kor­szerűsítések lehetővé tették, hogy összességükben növe­kedjék a termékek minősé­gének színvonala, de emel­lett helyenként nem kielégítő a technológiai fegyelem és a szervezettség; a szakképzett­ség hiánya és egyéb okok miatt a technológiai feilesz­t'és nem mindig jár együtt kellő minőségjavulással. A textil- és textilruházati iparban például, ahol növe­kedett a szintetikus szá'fel­használás és a nemes kikészí­tésű szövetek aránya, sok az új termék, az új modell. Még­is, a termékek nagy részét a minőség erőte'jes ingadozása jellemzi, amit főleg a tech­nológiai feg'/elem helyen­kénti lazulása, a gyenge el­lenőrzés, az alapanyag-ellá­tás korlátai, és a beszerzési források gyakori változása, a munkaerő-fluktuáció, to_ vábbá az elavult gének még mindig nagy aránya okoz. A textilipari rekonstrukció eredményeit rontja egyes üzemekben, hogy például az új, nagy teljesítményű gépek hagyományos technológiai környezetbe kerülnek, és a munkások képzettségének, szaktudásának felzárkózása elmaradt az új követelmé­nyektől. A bőr- és cipőiparban erő­teljes volt a gyártmányfej­lesztés, de még mindig a ci­pők minősége adja az okot a legtöbb fogyasztói rekla­mációra. Két év alatt csak­nem megduplázódott a kifo­gásolt áruk értéke. A bútor­iparban nagy fejlődést jelen­tett a modulrendszerű gyárt­mánycsaládok elterjedése, amelyek előállítása igénye­sebb munkát követel. A ter­mékek összetételében bekö­vetkezett kedvező változáso­kat azonban nem kísérte a kivitelezés jobb minősége; magas a hibás bútorok ará­nya. Kedvezőbben alakul a minőség a nyomdaiparban. A múlt évben megjelent minisztertanácsi határozat értelmében a könnyűiparban is meghatározták azokat a tennivalókat, amelvekkel biztosítható a magasabb mi­nőségi követelmények kielé­gítése. Erre vonatkozóan mi­niszteri rendeletet és irány­elveket is készítenek elő. Rögzítették a minőségsza­bályozás ágazati alanelveit Ezek szerint a termelő osz­tatlan felelősséggél tartozik az általa gyártott és forga­lomba hozott termékek mi­nőségéárt, s követelmény, hogy hibás minősítésű ter­mék ne kerüljön forgalomba. A fogyasztókat tájékoztatni kell a gyártmányok haszná­lati tulajdonságáról, kezelé­séről, és az esetleges pana­szokat a kereskedelemmel együtt kell rendezni, a hibát termékek vásárlóit kártala­nítani kell. A minisztériurr hatósági jogkörével élve el­lenőrizteti, illetve befolyásol­ja a termékek és a szolgál­tatások minőségét, a minő­ségszabályozási rendszer mű­ködését. A belkereskedelem­mel együtt intézkednek ar­ról, hogy szigorúbb legyen az áruátvétel. Már a beruhá­zások idején gondoskodni kell arról, hogy a gyártmá­nyok kellő minősége biztosít­ható legyen. Meghatározták a minőségellenőrző szervek, kutató-, fejlesztő intézetek feladatait, és azt is, hogy miként ösztönözzék a válla­latokat. s tegyék a bérezés­nél még érdekeltebbé a dol­gozókat a kifogástalan ter­mékek gyártásában. (MTI) Élénk viták ­pezsgő partéiét Beszé'getés Jáhni Lászlóval, a szegedi járási pártbizottság első titkárával A szegedi járás falvaiban, községeiben élő kommunisták 127 pártalapszervezethez tar­toznak. Mint mindenütt máshol, környezetünkben is a pártmunka homlokterébe a kongresszusi előkészületek kerültek. Az alapszervezetek vezetősége számot adott az elmúlt négy esztendőben vég­zett munkáról, majd áttanul­mányozta és megvitatta a Központi Bizottság irányel­veit, a párt XI. kongresszu­sára, valamint a módosításra kerülő szervezeti szabályzat tervezetét, s megválasztotta új tisztségviselőit. A vezető­ségválasztó taggyűlések nem­régiben befejeződtek, s ezért arra kértük Jáhni Lászlót, a szegedi járási pártbizottság első titkárát, hogy mondjon véleményt a tapasztalatok­ról, válaszoljon néhány kér­désünkre. 0 — A beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűlé­sek előkészítése komoly munkát jelentett az alap­szervezetek számára. Ho­gyan sikerültek a tanács­kozások, milyen volt az ér­deklődés? — A taggyűlések munkája Iránt most felfokozódott a tagság érdeklődése. Ezt ma­gyarázza az a tény is, hogy készülünk a párt soron kö­vetkező kongresszusára. Min­den pártalapszervezetben megtartották a beszámoló taggyűléseket, valamint a ve­zetőség újjáválasztását. A tanácskozásokon a párttag­ság 90 százaléka részt vett, s egyharmaduk véleményt is mondott; ez annak köszön­hető, hogy alaposan és kö­rültekintően előkészítették a taggyűléseket. A kongresszu­si dokumentumokkal kapcso­latban az volt a fő felada­tunk, hogy megismertessük a tagsággal. és alkotóvéle­ményt kérjünk azokról. A járásban élő kommunisták, de a pártonkívüliek többsé­ge is egyetértését fejezte ki a kongresszusi irányelvekkel. Nagyon jónak tartom, hogy az alapszervezetek tagsága az országos feladatokból kiin­dulva előtérbe helyezte köz­ségük és termelőszövetkeze­tük, lakóhelyük és munkahe­lyük sajátosságait, s azt ke­resték, hogy szűkebb környe­zetükben hogyan lehet hoz­zájárulni általános tenniva­lóink végrehajtásához, társa­dalmi, gazdasági és -politikai életünk magasabb színvonal­ra emeléséhez. Megfelelő arányokat találtak a kom­munisták az össztársadalmi, és a helyi érdekek egyezte­tésében. 0 — Mivel a szegedi já­rásra döntően a mezőgaz­daság a jellemző, valószí­nű részletesebben is szóba kerültek az irányelvekből azok a megállapítások, ja­vaslatok, amelyek a terme­lőszövetkezetekkel kapcso­latosak. Ezekről a kérdé­sekről hogyan vélekedtek a szegedi járás kommunis­tái? — Egyetértenek a járás­ban dolgozó párttagok, s azok a téesz-tagok is és ve­zetők is, akik nem tagjai a pártnak, hogy a fejlődés út­ja a korszerű nagyüzemben rejlik. Ezért támogatják az ésszerű egyesüléseket is a szövetkezetekben. Szeretném azonban megemlíteni, hogy ez a folyamat nem újszerű, s nem az irányelvek megje­lenésekor kezdődött el, ha­nem már korábban is errefe­lé tendáltak a termelőszövet­kezetek, elképzeléseikhez most segítséget adtak az irányelvek is. A szegedi já­rásban tavaly már több szö­vetkezet egyesült: Csengelén például a falu három közös gazdasága döntött úgy, hogy együtt, erőit összevonva vég­zi további munkáját. Min­den feltétele adott annak is, hogy a Tisza—Maros há­romszögében levő termelő­szövetkezetek a jövőben együttműködjenek. Mivel a szegedi járásban több he­lyütt van szakszövetkezet, említést érdemel, hogy ezek a közösségek is előbbre kí­vánnak lépni, nagyobb terü­leten és magasabb szerve­zettségi színvonalon szeret­nének gazdálkodni. Ilyen lé­pések történtek Domaszéken, ahol két szakszövetkezet egyesült, Zsombón is együtt dolgozik már a hajdani két szakszövetkezet, Bordányban három közösség lépett egysé­ges útra, míg Ásotthalmon két szakszövetkezet a Sza­badságharcos Termelőszövet­kezettel egyesült, és így ma­gasabb szervezettségi színvo­nalra lépett." De általában is igaz, hogy a szegedi tájban működő szakszövetkezetek tagsága megértette, hogy elő­rehaladásának, fejlődésének jövője, boldogulásuk és lé­péstartásuk záloga az erős termelőszövetkezeti nagy­üzem. 0 — Milyen lényeges észrevételek, javaslatok hangzottak el a párttag­ság vitája során a kong­resszusi irányelvekkel kap­csolatban? — A párttagság egyetér­tett azzal a gyakorlattal, hogy a felsőbb szervek rend­szeresen tájékoztatják a la­kosságot a legfontosabb kül­és belpolitikai kérdésekről. Ezt igénylik az emberek. Megnyugvással vették tudo­másul, hogy a szövetkezeti mozgalom szerepét, jelentő­ségét, mily komolyan elis­merik. Általában helyeselték párttagjaink a politikai irányvonalunkat, s igénylik a Meghalt dr. Háy László A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Tud m'.nyos Akadémia, a Marx Károly Közgaz­daságtud amányi Egyetem mélységes fájdalommal tudatja, hogy hosszan tartó, súlyos betegsíg után, január 27-cn el­hunyt az 1891-ben született dr. Háy László elvtárs, állam: díjas akadémikus, a párt, a magyar cs a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa. Elhunyt elvtársunk temetése február 4-én (kedden) délután 2 órakor lesz, a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában. Dr. Háy László elvtárs volt harcostársai, elvtársai, tu­dóstársai, barátai és tisztelői délután fél 2 órától róhatják le kegyeletüket s ravatalnál. es bnrafisogi munka Tegnap, kedden délelőtt Szegeden, a városi népfront­székházban ülést tartott a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnöksége mellett működő béke. és barátsági bizottság. Dr. Szilágyi Júlia, a bizottság elnöke referátu­mában beszámolt a megyei népfrontbizottságok múlt évi nemzetközi agitációs-propa­ganda, béke és barátsági, va­' amint szolidaritási munká­áróL A mérleg jó, a tavalyi ta­pasztalatok is bizonyították, 0 béke és barátsági munka 1 népfrontmozgalom tömeg­politikájának szerves részévé vált. Előrelépésről is be le­het számolni. A kampánysze­rűséget felváltotta a folya­matosság" a lakosság tartal­masabb tájékoztatása. A szo­lidaritási akciókban a me­gye dolgozói mélyen elítélték és elítélik a chilei diktatú­rát, a közel-keleti agressziót. Táviratban és felhívásukban kifejezésre juttatták szolida­ritásukat a szabadságukért küzdő népekkel. A Szegeden működő béke és barátsági klubnak jelentős szerep jutott a tájékoztatás­ban — bár a lehet 3ségek ko­ránt sincsenek teljesen ki­használva, elsősorban több vitaestet lehetne rendezni. Csongrád megye lakossága fokozott érdeklődést mutatott a nemzetközi események iránt. Bizonyította ezt, hogy a békehónap és egyéb akciók 861 gyűlésén, közel 55 ezren vettek részt. Nagy gonddal foglalkoztak minden olyan nemzetközi eseménnyel, ahol szükség volt a cselekvő együttérzés kifejezésére. Nagy figyelmet fordítottak a Szovjetunióval való barátság, együttműködés elmélyítésére, a szocialista országok közöt­ti szorosabb kapcsolatokra. A bizottság Hódi Istvánné­nak, a népfront megyei mun­katársának előterjesztésében megvitatta az idei munkater­vet. A felszólalásokból olyan közös vélemény alakult ki hogy a béke és barátság munka tartalmában, formá­jában, rendszerességében to­vább fejlődött. Az eddigi eredmények alaojan határoz­ták meg az idei feladatokat., rendszeres ellenőrzést, a ki­sebb területeken is. Így szó­ba került az is, hogy az or­szágos kérdések tájékoztató­ja után a helyi szervek is adjanak olyan információkat, amelyek már a környezet sa­játosságait is számba ve­szik. Elmondták többen is, hogy meglevő hatarozatain­kat, rendelkezéseinket követ­kezetesebben alkalmazzuk, különösen olyan területeken, ahol munka nélkül szerzett előnyöket tapasztalnak. Szó­vá tették, hogy a zöldség- és gyümölcstermelésben a je­lenlegi árstruktúra, a felvásár­lási és a kiskereskedelmi árak közötti magas árrés negatívan befolyásolja a ter­melési kedvet. 0 — A vezetőségválasz­tások milyen tapasztalato­tokat adtak? — Igen örvendetes, hogy az alapszervezeti vezetőség­választások során érvényesült a Központi Bizottság 1973. novemberi határozatának iránymutatása, amelyben köztudottan a káderpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. A járásban levő alapszerveze­tek vezetőségébe több nő, fiatal és fizikai munkás ke­rült, mint amennyi a szám­arányuk a tagság soraiban. Lehet, hogy a számok nem sokat mondanak, de megem­lítem, hogy a pártalapszerve­zetek vezetőségeiben a nők aránya 27,8 százalék, a fizi­kai dolgozóké 49,6 százalék,® a harminc éven aluli fiata­loké pedig 14,1 százalék. Va­lamivel több mint egyhar­mad arányban új párttago­kat választottak a vezetősé­gekbe. Megjegyzem, hogy a jelölőbizottságok alapos és körültekintő munkát vé­geztek, s elsősorban nem a statisztikai arányokat vették tekintetbe, hanem a ráter­mettséget és a közéleti tevé­kenységet. 0 — Hogyan foglalná össze a szegedi járás párt­alapszervezeteiben tapasz­taltakat? — A summázás előtt még megemlíteném, hogy sok hasznos észrevétel és javas­lat is elhangzott az alapszer­vezetek taggyűlésein, ame­lyeket továbbítottak a fel­sőbb pártszervekhez. így em­lítést érdemel még például az észrevételek közül, hogy a falusi emberek, a terme­lőszövetkezetek tagjai igény­lik a magasabb szakmai éa általános művelődési lehető­ségeket. így például azt is kérték, hogy a nagyobb köz­ségekben talán érdemes vol­na a Marxizmus—Leniniz­mus Esti Egyetemnek kihe­lyezett tagozatot nyitni, ezzel különösen a faluban élő, dol­gozó lányok és asszonyok po­litikai képzését segíthetnék elő. Elmondtak olyan dolgo­kat is, hogy a három, vagy többgyermekes falusi csalá­doknak a lakásépítéséhez olyan hitelfeltételeket kelle­ne biztosítani, mint a városi munkáscsaládoknál. A Szer­vezeti Szabályzat módosításá­nak tervezeténél általános egyetértés fogadta a maga­sabb követelményeket. Vége­zetül még annyit, hogy a be­számoló és a vezetőségvá­lasztó taggyűlések során egészségesen felpezsdült a párttagság és az alapszerve­zetek munkája, élénkebbé vált a pártélet. A szegedi járás párttagsága is megér­tette a Központi Bizottság kérését és bátran véleményt mondtak a kongresszusi do­kumentumokról. Az is az ál­talános tapasztalatok közé tartozik, hogy a párttagság igényli is ezt a pezsgőbb ->ártéletet, a vitákban való cözreműködést, a párt poli­tikai irányvonalának megha­tározásában való aktivitást, — fejezte be nyilatkozatát Jáhni László. Gazdagh István

Next

/
Thumbnails
Contents