Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

SEB©, £993. JANtJÁK & mp«hwmmm— Elismerés társadalmi munkáért Tegnap, hétfőn délután a részt vevő társadalmi munvárosi tanács kistermében kások tevékenységét, hogy az találkoztak azok a társadal- jól szolgálta a város keresem munkások, akik azSZMT, kedelmi életét, idegenforgalvalamint a tanács kereske- mát delmi és idegenforgalmi bi- A közösség érdekében kizottsága mellett tevékeny- fejtett tevékenységéért a kednek, s végeznek rendsze- „Társadalmi Munkáért — res ellenőrzést a kereskede- Szeged" jelvény arany fokolemben. Prágai Tibor, a Sze- zatát és értékes ajándékot ged városi tanács elnökhe- kapott Kovács Ágnes, Kulyettese köszöniötte a vég- mez Árpád, Mulati Istvánné, rehajtó bizottság nevében a Száraz Nagy Gyuláné, Bertársadalmi munkásokat, akik zsenyi Lajos, Kiss Sándor, a legkülönbözőbb íoglalkozá- Török Ida, Soós J. Zoltán. A súak: üzemi, kereskedelmi jelvény ezüst fokozatában és dolgozók, háziasszonyok, ugyancsak ajándékban részenyugdíjasok, és szabad ide- sült Nagy Kálmán, Szálkái jiikben a lakosság érdeké- János, Révész Tibor, Tóth ben ellenőrzéseket tartanak. Ferencné, Rózsa Mihály, Tavaly például 1388 ellenőr- Molnár Lajos. Bronz fokozazés volt a kereskedelembén tú elismerést kapott Adamik és vendéglátásban, tavaly- István, Ungi Károlyné, Reelőtt 912. A városi tanács sárt Attiláné, Fodor Jánosné, végrehajtó bizottsága úgy Becsei Zsuzsanna, Torma értékelte az ellenőrzésekben Józsefné, Szécsi Ferenc. Magyar- NDK együtfmüködss Dr. W. Cziommer, az NDK nehézgépipari és ipari berendezések gyártása miniszterhelyettese hétfőn Budapestre érkezett. Tárgyalásokat folytat Kiss Ernő kohó és gépipari miniszterhelyettessel a két minisztérium közötti együttműködés bővítéséről. Gyógyszersegély A Magyar Vöröskereszt 300 ezer forint értékben gyógyszersegély-küldeményt továbbított Pakisztán földrengés sújtotta lakosságának megsegítésére. Szomália szárazság sújtotta lakosságának megsegítésére pedig 500 ezer forint értékű gyógyszerszállítmányt indított útnak. FUT A SZEK Egészségvédelmi intézkedések a textilművekben Mozgószékről kötözik a fonalat Somogyi Károlyné felvétele Korábban egy műszakban mintegy 25 kilométert gyalogoltak a Szegedi Textilművek lánccsévélő üzemrészének dolgozói, s ez rendkívüli megterhelést jelentett A műszaki és gazdasági vezetők ezért sokat törték a fejüket, miként lehetne meg- számának. Sajnos, a munkakönnyíteni a munkásnők helyi vezetőknek ismét meg A próbajárat végül is olyan eredménnyel fejeződött be, hogy újabb négy gépre készítettek futószékeket, ezzel húsz ilyen szerkezeten három műszakban összesen hatizmokat mozgattunk meg, amelyeket álló munka közben nem vettünk igénybe. Ezért hetek múltán is izomlázzal küszködtem, amely végül is elmúlt. A mozgóhelyzetét. Végre tavalyelőtt üzemlátogatás során a Kispesti Textilművekben felfedeztek egy olyan mozgó széket, amelyről úgy gondolták: némi módosításokkal Szegeden is lehetne alkalmazni. Itthon, a gyár műhelyében elkészítettek négy ilyen szerkezetet, így egy orsózógépen máris kipróbálhatták. Négy dolgozó vállalta az úttörő szerepet. A betanulási időre természetesen megkapták átlagbérüket, hogy átmenetileg kisebb teljesítményüket háztartásuk ne érezze meg. Mint Kaposvári László gyár részlegvezető elmondta, kezdetben mindannyian sokat panaszkodtak, hogy szokatlan a mozgó szerkezetekkel a gépek mellett dolgozni. Néhány hét alatt azonban megszokták, s már lényegesen könnyebbnek találták munkájukat. A szék kezelése egyébként egvszerú. Két pedál valamelvikének lábbal való lenyomásával egy állan/ó'an mozgó, végtelenített lánccal kapcsolódik, s megindul jobbra, vagy balra Legtöbb nehézséget talán a? okozza, hogy az eddig álló egyenes testtartas helyett kissé előrehajolva kell a fonalakat kötözni. vanan dolgozhatnak, és ez székeket egyértelműen jónak, éppen fele a lánccsévélő lét- hasznosnak tartom. És ami ugyancsak lényeges tényező, de egyikük sem mondta ki, a kezdeti nehézkellett küzdeniük, hogy újabb jelentkezőket toboroz- ségek egyik oka némelyikükzanak. Végül siker koronázta fáradozásaikat, így nincs már nél dás. az újtól való tartózkoEz érthető is olyan aszüres szék. A megkérdezett szonyoknál, akik egy évtizedolgozók véleménye a váltó- dig állva dolgoztak. zásról a Kaposvári László által elmondottakhoz hasonló. Tandari Vincéné, aki tizenegy évig állva dolgozott, s tavaly került a mozgószékbe, a következőket mondja: — Egy év óta nem vagyok fáradt. Először szokatlan volt, három nap után sírni szerettem volna, de két hét után úgy megszerettem, hogy máshogy már nem is tudtam elképzelni a munkámat Székely Magda új észrevétellel toldja meg szavait: — Kezdetben talán az okozott nehézséget, hogy a pedálok taposása közben olyan A nyolcórás műszak alatt arra is van lehetőség, hogy néha sétáljanak, pihenjenek. Kilenc órától negyed tízig leáll az üzem, ekkor fogyaszthatják el uzsonnájukat. A munkaközi szüneteket bevezették a többi üzemrészben is, így a vetülékcsévélóben, a szövődében, s idén január elejétől a fonodában. Nem látni többe gépek között falatozó asszonyokat, mert elemózsiájukat a szünetben kulturált körülmények között, asztal mellett fogyaszthatják eL Sz. 3. Kényszerűség haszon ? A1 ligha akad olyasmi Szeged életében, ami annyira ellentétes érzelmeket váltana ki emberekből, mint a kisajátítások sora. Ezekben az ügyekben sokszor még azok is szót emelnek, akiket nem érint közvetlenül, csak sajnálják a megszokott városképet, mindenekelőtt talán azért, mert egyelőre nam az újat látják helyén, hanem csak az új születéséhez szükséges rombolást, s az építkezések fölfordulásait. De hát a vélemények a kívülállók között is megoszlanak, csakúgy, mint az érintettek között. Sokféleképpen reagálnák emberek, ha megtudják, régi házukat, lakásukat ' lebontják. Öreg, vizes-salétromos falak között lakók rendszerint örömmel fogadják a hírt, hogy lakásukat újjal cserélhetik fel. Hogy miért csak rendszerint? Azért, mert idős emberek, akik évtizedeket éltek le egy helyen, már nehezen barátkoznak meg az újjal, nehezen hagyják el megszokott lakásukat. Talán ők az egyedül szánni valók e városformáló építkezések közepette, de mégsincs mit tenni, vállalniuk kell az újat és a jobbat a város érdekében. Vállalniuk kell, csakúgy, mint azoknak, akik tíz-húsz éves, jó állapotban levő lakásukhoz, házukhoz ragaszkodnának, s hogy megtarthassák, minden lehetségest megpróbálnak. Nekik is engedniük kell, a közösségért. De miért kell engedniük? Miért van szükség a kisajátításokra olyan területeken is, ahol tíz-húsz éves házak állnak, valóban jó állapotban? Érdemes erről beszélni, annál is inkább, mert a kisajátítások nem függhetnek attól, szeretnék-e az ott élők, vagy sem, beleegyeznek-e, vagy tiltakoznak ellene. Hiszen akadnak Szegednek olyan területei, ahol sok a rossz állapotban levő ház, ahol a lakók nagy többsége örömmel fogadná a bontást, s eddig ők mégsem kerültek sorra, vagy netán belátható időn belül nem is kerül rájuk sor. Vajon miért? Egyáltalán: miért van szükség a kisajátítások százaira, miért nem lehet a beépítetlen peremterületek felé terjeszkedni a városrekonstrukcióval? Néhány köztudomású ténnyel érdemes kezdeni a sort A drága építkezések csakis akkor lehetnek . gazdaságosak, ha nagy, összefüggő terüieten dolgozhat az építőipar, hiszen különben tízezrekkel, sőt százezrekkel is drágább lehetne egy-egy lakás. Ezt nyilván nem engedhetjük meg magunknak. Nagy, összefüggő területeket viszont kisajátítások nélkül nem lehet biztosítani Szegeden. S hogy miért nem szanál a város Rókuson, vagy Móravárosban, ahol rosszabb a meglevő épületek állapota, mint Odesszában, vagy a leendő Északi városrészben? Az okok ismét közismertek. Móravárost az olajkutatások és a talajviszonyok miatt kellett levenni a listáról, Rókus pedig csak ezután kerül sorra, mégpedig az Északi városrésszel együtt. Rókuson ugyanis — bár többnyire rossz, régi házak állnak — annyi a lakás, hogy a szanált és az újonnan építhető lakások aránya túrhetetlenül rossz lenne, ha nem lehetne az Északi városrész viszonylag ritkábban beépített területével ellensúlyozni ezt a hátrányt. Tehát az sem mindegy, hogy melyik területre mikor kerül a sor, s a sorrend nem elsősorban a házak állapotától, hanem a városfejlesztési tervektől és a beépítés sűrűségétől függ. Hiszen a kisajátítások főként nem azért kerülnek sokba, mert ki kell fizetni a tulajdonosoknak a házak árát, hanem azért, mert a régi lakások helyett ujat kell biztosítani. Ez pedig az átadható, elosztható új lakások számát csökkenti. Igaz, Szeged ebből a szempontból még viszonylag jó helyzetben van. Hiszen Odesszában, a Parajdi és Korondi utca esetében a szanálási ellenállás csak 12 százalék, Odessza egész második ütemében pedig alig haladja meg az 5 százalékot. Még a Felsővárosban is, ahol mintegy 17 százalékos a szanálás, jobb a helyzet, mint országos átlagban, mert az 20 százalék fölött van. Természetesen, ez a jobb helyzet is csak viszonylagos, hiszen így is sok új lakást kell átadni a kisajátított, lebontott házak lakóinak. Az ideális nyilván az lenne, ha bontás nélkül lehetne építeni az új városrészeket. Sajnos, az ideális megoldás többnyire kivihetetlen. így van ez Szeged esetében is, hiszen felhasználható, beépítetlen, öszszefüggő területek nincsenek a körtöltésen belül. Vajon miért nem lehet akkor azon kívül építkezni? Azért, mert nem elég lakásokat építeni, azokhoz közművek, utak kellenek, közlekedés, kereskedelmi és egészségügyi ellátás, s még sok minden. ' Odesszában például, ahol mindez már korábban megépült, egy új lakásra csak mintegy 60 ezer forintos kisajátítási költség jut, Felsővároson viszont a járulékos költségek (út, csatorna) lakásonként mintegy 150—160 ezer forintot tesznek ki. Gondoljunk csak bele, mibe kerülne utakat, csatornát, víz- és gázhálózatot, kábeleket építeni a városi rendszeren messze kívül eső területekre! Rengeteg pénzt vinne el, lakásonként a kapcsolódó beruházások költsége alighanem meghaladná a 300 ezer fgrintot is. Ezért sem lehet és érdemes valahol a körtöltésen kívül várost építeni, új lakónegyedeket felhúzni. Ezért, s még valamiért nem. S

zeged évtizedeken át egy városközpontból és egy szélesen elterülő, lényegében földszintes faluból állott, a falu minden hátrányával: rossz közlei kedés, sáros, földes utak, az alacsony laksűrűség miatt gazdaságosan egyáltalán nem közmúvesíthető területek, sok helyen egyre inkább romló, öreg házakkal. Nemcsak hogy nem érdemes, nem gazdaságos a mai városon kívül építkezni, hanem hiba, sőt bún lenne. Hiszen végre lehetőségünk van arra, hogy Szegedet valóban várossá építsük, fejlesszük, tartalommal töltsük ki a meglevő szerkezetet, hogy a körft töltésen belül fokozatosan biztosíthassuk a szegediek mindegyikének a városi szolgáltatásokat, a városi élet kényelmét: a jó közlekedést, utakat és közműveket. Bfin lenne nem élni a iehetőséggel, azzal, hogy szélesen elterülő alföldi, falusias város helyett valódi várossá tegyük Szegedet Mert azt tudomásul kell venni: aszfaltos utakat, csatornázást, megfelelő szolgáltatásokat csak elegendő laksúrúség esetén lehet biztosítani. Ebben az összefüggésben viszont a kisajátítások, házbontások kényszere haszonná válik, Szeged városiasodásának alapfeltételévé. Szávay István Elutazott a lengyel tanácsi delegáció Hétfőn elutazott Budapestről az a lengyel tanácsi küldöttség, amely Jan Jablonskinak, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa tanácsi ügyekkel foglalkozó hivatala igazgatóhelyettesének vezetésével néhány napot Magyarországon töltött. A delegáció — amelyet fogadott úr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke — hasznos tapasztalatokat szerzett. Szénbányászati kutatások A Központi Földtani Hivatal és a Magyar Szénbányászati Tröszt jóváhagyásával, íTetve irányításával ebben az évben 86 millió forintot költenek hazánkban újabb kőszéntelepek felderítésére, kutatására. Az idei program az előiőkhöz képest lényegesen nagyobb szabasu. Korabban ugyanis évenként mindössze 20 millió forintot fordítottak ilyen célra, s elsősorban a meglevő bányák területének bővítését szolgálták a földtani kutatások. Az új területek felderítése az elmúlt néhány év alatt háttérbe szorult. Ezért az ez évi földtani kutatási program elsődleges célja az újabb lelőhelyek megismerese, s az uj területek kőszénvagyonának a megállapítása. (MTI) II SZŐJ elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfői sák a mezőgazdasági termeülésén megvitatta a gazdasá- lőszövetkezetek alkalmazotgi vezetők munkájának véle- tait a szövetkezetek társaményezésével kapcsolatos dalompolitikai és gazdasági szakszervezeti jogkör to- céljainak megvalósítására, vábbfejlesztésével kapcsola- segítsék elő az alkalmazottak tos elképzeléseket. A továb- szocialista tudatának fejleszbiakban az elnökség a ter- tését, körükben a szocialista melőszövetkezetekben és tár- kultúra terjesztését, képvisulásaikban dolgozó alkalma- seljék, védjék erdekeiket, zottak szakszervezeti érdek- érvényesítsék a jogszabávédelmével foglalkozott lyokban, az alapszabályban Megállapította, hogy a me- és a termelőszövetkezetek zőgazdasági tsz-ekben és tár- belső szabályzataiban biztosulásaikban az utóbbi tíz év- sított jogaikat. A szakszerveben gyors ütemben nőtt az zeti szervek alakítsanak kl alkalmazottak száma, amely szoros kapcsolatot a szövetmár 1973-ban elérte a 160 kezet vezetőségével, és a ezret. A termelőszövetkeze- közgyűlés által választott, tekben eddig szakszervezeti létrehozott bizottságokkal. A szerv nem működött, így ér- SZOT elnökségének állásfogöekvédelmüket sem tudta el- lalása szerint a termelőszö'.átni. A SZOT elnöksége in- vetkezetekben megalakuló dokoltnak tartja a termelő^ szakszervezeti szervek a MEszövetkezetekben dolgozó al- DOSZ-hoz tartoznak majd. kalmazottak szervezését, e A SZOT elnöksége ajánlja, helyeken a szakszervezeti . „ „ J -szervek letrehozasat. E szak- a MEDOSZ és a TOt szervezeti szervek feladata, kössön együttműködési meghogy szervezzék és mozgósít- állájiodást