Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

CSÜTÖRTÖK, 1975. JANUÁR 16. 5 Az ideálok védelmében Lépten-nyomon találkoz­ni a furcsa ellentmondással: halljuk, tapasztaljuk, hogy az emberek mindennapi éle­tében még jóval kisebb sze­repe van a szellefrii, művé­szeti értékeknek, mint a köz­vetlen, gyakorlati értékek­nek. Egy-egy film, kép, szín­házi előadás is, de minde­nekelőtt és leggyakrabban a sokat és sokak által nézett tévé valamely műsora még­is parázs vitákat, az erősen megoszló vélemények sis­tergő összecsapását képes provokálni. Ofl ' Ml a magyarázata, hogy az általában békés termé­szetű állampolgárok, akik a legnyugalmasabb körülmé­nyek között, véletlenül vagy kikapcsolódás céljából nézik végig az adást, másnap szo­katlan arroganciával, vé­rig sértetten és lendületesen igyekeznek visszaverni — a látottakról szóló ellenvéle­ményt. Nyilvánvalóan leg­sajátosabb, régen gyökere­zett, egyéni érzéseik és íté­leteik helyességét nem sze­retnék kétségbe vonni. Ez érthető. Másrészt azonban ott érzik a lenézés gesztusát az ellenvéleményben, ezért sértettek. Ez a kevésbé ért­hető. Bármekkora ls a művé­szetek, a szellemiek szerepe életünkben, a tévét majd­nem mindenki nézi, vélemé­nye, ítélete, valamilyen ízlé­se pedig mindenkinek van. Egy egészséges, kicsattanó, piros-ropogós almáról azon­nal megállapítjuk: szép. Be­leharapunk és máris kész az ítélet; jó. Igazunkat a való­ságot felfogó érzékeink tá­mogatják. De mennyire el­térőek a vélemények, ami­kor például egy film meg­ítéléséről van szó. Mert nem valóságos, közvetlen taoasz­talatok, hanem eszménye­ink alapján döntünk, ezek az ideálok pedig igencsak különbözőek. Olyannyira, hogy néha alig értjük egy­mást giccseket újra végig kell gondolnunk: bármennyit vál­tozzon az életforma, csak úgy, magától, automatikusan nem változik, nem lesz fi­nomabb-fejlettebb az ízlés. Aki harminc-negyven évvel ezelőtt kikapcsolódni vágyott „szép", légies szerelmi tör­ténetek, álproblémás, hepien­des sztorik álltak rendel­kezésére. Olyasmiről látott­hallott, amiről valódi éle­tében sohasem, ami vele nem történhetett, csak álmaiban­vágyaiban. Ezek a vágyak­ideálok nem változtak? A giccsb^mutatók indok­lásában nincs kérdőjel, az igényre hivatkoznak, amit ki kell szolgálni. Pedig szol­gálni általában annyit je­lent: segíteni. Mindenhol a sajátos eszközökkel. A tévé­ben például úgy, hogy még az emlegetett generáció, az idősebbek számára is készí­tenek esztétikai alapisme­retekkel szolgáló műsorokat, amelyek után lassan más­fajta filmek, valódi művek is élvezhetővé válnak szá­mukra. És ezeket a műso­rokat, mondjuk, a giccsek helyett mutatnák be. un Könnyű mondani, nehe­zebb csinálni, bár vannak már példák. De tovább bo­nyolítja a dolgot, ha tudjuk, hogy korántsem csak az idő­sebb generáció nehezen vál­tozó ízlésvilágáról van szó. Levél bizonykodik középis­kolás fiatalok élményeiről ls, akik szintén a giccshősökkel tudnak szívvel-lélekkel azo­nosulni. Pedig ők már esz­tétikát is tanulnak, vagy legalábbis kellene tanulni­ok. Ügy tűnik azonban, hogy a családban, máshol, az is­kolán kívül hallott értékítéle­tek erősebben hatnak né­hányukban, mint az iskolai­ak, újrateremtcnek-éltetnek bennük avult képzeteket és ideálokat. Ügy tűnik, kevesebb a meggyőző érv — és főként az élmény — az iskolában, mint kellene. A szűkebb családi környezeten és az iskolánkí­vül pedig egyelőre igen ke­vés helyen és fórumon ta­lálhatnak eligazító, okos, ízlést formáló szavakra. Amelyek aztán egyre job­ban hiányoznak, mert ma­guk a giccset nézők is un­ják már kissé, hogy mind­untalan megbántódniuk, sér­tődniük kelljen és levelekben ismételni: „szerintünk igenis szép volt". Sulyok Erzsébet Itl Lehet, hogy nem tisztáztuk még elégszer: sohasem a giccsfilmen könnyezők el­len. hanem a giccsfilm ellen kellenek szavak, nem lenéz­ni, hanem segíteni kell. aki nek ízlése „kevésbé fejlett" Nem lehet ok tehát a szemé­lyes sértődöttségre. Minden­esetre, amikor felháborodott levélírók veszik védelmükbe a „lelkekhez szóló", „lega­lább eleje, közepe, vége van" filmeket, köztük a Rendelet Romániában a turisták elszállásolásáról Romániában új törvény­erejű rende'et szabályozza az orsiágban ideiglenesen tar­tózkodó külföldiek elszállá­solásának körülményeit. En­nek értelmében magánsze­mélyek csak abban az eset­ben szállásolhatnak el kül­földieket, ha azokhoz szoros rokoni kötelékek fűzik: szü­lőt, gyermeket, testvért, ezek házastársát és gyermekeit. Más esetben magánszemé­lyek otthonukban külföldie­ket nem szállásolhatnak el, sem ellenszolgáltatás fejében, sem anélkül. Tilos a külföl­diek részére teriiletet biztosí­tani kempingezés céljaira is. A törvényerejű rendelet megszegése szabálysértésnek, súlyosabb esetben bűncselek­ménynek minősül. A szabály­sártőket 5000—15 000 lei pénzbírsággal büntetik. A rendelet leszögezi, hogy az országban turistaként vagv más célból ideiglenesen tartózkodó külföldiek elszál­lásolási körülményeinek megjavítása végett őket szál­lodákban, motelekben, kem­pingekben és olyan más szál­láshelyeken helyezik el, ame­lyek szocialista szervezetek kezelésében vannak. Kíváncsiság kényelmetlenséggel Véletlenül kerültem a tett színhelyére. Csddálkoz­tam, és isten bizony azt hit­tem, pénzt osztanak. Az emberek egymást taposták, és a szó szoros értelmében mindenki a másiktól lopta a levegőt. Izgatott volt mindenki, végtére nem is lehetetlen elképzelni az OTP-nél a feltételezett cse­lekedetet. A tömeg növeke­dett, a levegő fogyott. Annyira azért nem zavart senkit, hogy kilépett volna a sorból. Mikor jobban oda­figyeltem, feltűnt, minden­ki betétkönyvet lobpgtat. Egy fiatalember lakonikus rövidséggel összefoglalta a közös akaratot: — Eeveset­jük. — Még egv kérdést feltettem, és ezután világos lett e'öttem a tranzakció. A kamatot íratják be. Ezért topognak már ko­ra reggel az emberek az OTP-nél, és délelőttönként rohamra indulnak a kí­váncsiságukért. így megy ez egész januárban, lökik­taszigálják egymást. A költő szerint a babonák napja a csütörtök. De a ka­matot egész évben be lehet íratni. Ráérősen, kényelme­sen, mert senki sem veszi el, a kettő, három és öt százalék ugyanúgy jár jú­liusban, decemberben, mint januárban. De sokaknak sürgős a megbizonyosodás. — Való­ban annyi jár-e, amit ott­hon kiszámított? Vállalják ezért a közelharcot, a ké­nyelmetlenséget ... A kí­váncsiság határtalan. Én meg arra 1-nnék kíváncsi, hogy naocta az egy-két­ezer kamatbeírató nem hi­ányzik-e munkahelyéről. Vagy ezért tán szabadság­ra mennek? H. M, Elhuny! Sonkoly Pál Agrárproletár szülők gyer­mekeként, nehéz körűimé ayek között nevelkedett ídesapja korai halála miatl árvaházba került. Tanítói ok­'evél birtokában folytatta ta­nulmányait a szegedi bölcs 5­iiettudomlnyi karon, és szerzett orosz szakos tanári oklevelet, majd az egyetem marxizmus—leninizmus tan­székén dolgozott. Az ellen­forradalom idején példásan helytállt munkásőrként is. A Rektori Hivatal oktatási osz­tálya vezetőjeként jelentős szerepet játszott a szocialista egyetemi oktatás újjászerve­zésében, majd az Orosz In­tézet oktatójaként dolgozott, 46 éves korában bekövetke­zett haláláig. Tudományos munkássága a mngvarorszng' szlovák nyelvjárások, vala­mint az orosz nyelvtörténet kutatására irányult, de szí­vesen foglalkozott szűkebb pátriáia, Békés megye törté­netével is. 1P46 óta volt a párt áldozatkész tagja. Szemet a háznak Egyikük sincs még har­mincéves, ügyesek, szorgo­sait, vidámak. Röviden így jellemezhetjük a DÉLÉP házgyárának „Komplettáció II." üzemében dolgozó fia­talokat Valamennyi szege­di paneles házhoz ők állít­ják össze az ablakokat. Ke­retek az ÉPFA-tól, üvegtáb­lák Salgótarjánból, a Szov­jetunióból és Lengyelor­szágból érkeznek, ők meg méretre vágják az üveget és beragasztják a fakeretbe. Két éve alakítottak ifjúsági bri­gádot, s névadójuknak Ró­zsa Ferencet választották. Vezetőjükkel, Horváth Já­nossal a tágas, világos csar­nokban beszélgetek. A BRIGÁD VONZEREJE — Ami­óta a brigá­dunk lé­tezik, mindig akad jelent­kező, aki közénk akar állni. Biztosan azért van így, mert nálunk munkaidőben és az­után is testvéries a lég­kör. Eddig majdnem vala­mennyit befogadtuk, hiszen a régiek közül nem mindenki­re számíthatunk a termelő­munkában. Lengyel József­né teljesítményelszámoló, Csúri Katalin az üzemveze­iöi irodában adminisztrátor, Bartók Pálné és Csillag Bé­láné gvermekét gondozza ott­hon, Nagy József pedig ka­tona. Velük együtt tizenhár­mán vagyunk. Az egyik legfiatalabb bri­gádtag, Zámbó Erzsébet sza­báshoz készülődik. Üvegvá­gót, derékszögű vonalzót és csuklós mérőlécet vesz elő egy fiókból, s közben ma­gáról beszél. — Zsornbóról járok be dol­gozni naponta autóbusszal. Egy éve még szövőnő vol­tam a dorozsmai textilgyár­ban, de nem bírtam a három műszakos munkát, és eljöt­tem. Most ugvan nár kilo­méterrel messzebbre kell utazgatnom, de nem bánom, mert itt sokkal jobban ér­zem magam. Segítőtársával. Bacsa Sán­dorral üvegtáblát tesz a filc­cel borított asztalra, vo­nalzó mellett végigkarcolja, elpattintja, s már jön is érte Mandzsu Imre. „Josztá­val", azaz három tapadóko­rongból szerkesztett fogan­tyúval felemeli a méretre vá­gott üveget, az egyik keret­hez megy, s lassú mozdulat­tal helyére illeszti. Amikor meghallja az ismerős kocca­nást, leveszi a korongokat, kifújja magát. — Szüleim Maroslelén él­nek, de én nemrég meg­nősültem és Szegedre köl­töztem albérletbe: Még elpanaszolja, hogy ne­héz kifizetnie havi ezer fo­rintot a lakásért, aztán a következő tábláért indul. Juhász József fúróhoz hasonló kisgépet tart a kezében, az­zal tekeri helyükre a fejes­csavarokat. Hallott már ar­ról, hogy ezek a srófocskák sok bosszúságot okoznak az új házak lakóinak, hogy egy­némelyiket lehetetlen kicsa­varni beépítés után, de úgy véli, a hibát máshol kell ke­resni. — Ügy gondolom, hogy a panelbe szereléskor egy ki­csit torzulnak a keretek. Ta­lán emiatt szorulnak be gyakran a csavarok. Akár így van, akár nem, annyi bizonyos, hogy Juhász József gondosan, szakérte­lemmel dolgozik. Nyert vele a brigád. A fal mellett egész sor ab­lak vár gittelésre, de nem sokáig, mert Horváth János odamegv. és serénven ragasz­tani kezd. Ujjával keni fel a gittet az üveg szélére, majd késsel, gyors mozdulatokkal elsimítja. Még egy ecsetvo­nás a nyílegyenes felületen — ezt snájdolásnak neve­zik — és jöhet a következő ablak. Az egész művelet mindössze egy-két percig tartott. Már számolgatják, hogy egy ablak összeállításá­hoz körülbelül negyedóra kell, hiszen január elseje óta teljesítménybérben dol­goznak. Faragó Mihály művezető — aki ugyancsak brigádtag — most érkezik a terem túl­só végéből, s elmondja, hogy — bár gyorsan dolgoznak — A téeszek előbbre lépnek Szerdán Budapesten megkezdődött a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsá­nak kétnapos ülése. Szabó István, a TOT elnöke megnyitó előadásában elmondotta: a termelőszövetkezetek az elmúlt évben jól gazdálkodtak, a mezőgazdaság ágazatai közül a tsz-ek fejlődtek továbbra is a leg­dinamikusabban. A közös gazdaságok me­zőgazdasági termelése — nem számítva ide a melléktevékenységet — mintegy 9 százalékkal nőtt, és több mint négy-. milliárd forinttal haladta meg a nép­gazdasági terv előirányzatát A szövetke­zetek 1975-ben előbbre lépnek: a közös gazdaságok összes termelése, idén a terv szerint meghaladja majd a 100 milliárd forintot. A Termelőszövetkezetek Országos Ta­nácsa megtárgyalta a tsz-árukapcsolatok és a termelőszövetkezetek oktatási-műve­lődéspolitikai helyzetét, és a szakmai kép­zés növelésének további lehetőségeit A TOT ma folytatja ülését (MTI) mindig szem előtt tartják a munkavédelmi előírásokat. — Mindenki tudja, hogy üveggel bánni veszélyes. Á kapkodás, pillanatnyi figyel­metlenség, komoly bajt okoz­hat. Büszkék vagyunk arra, hogy eddig nálunk még nem történt baleset Az ablakokat tőlük a vég­szerelvényezők veszik át ök vízvető lemezeket sze­relnek rájuk, s lefestik, így kerülnek a házak szemei a félkész raktárba, onnan pe­dig a „hajóba". ADÉLÉP többi bri­gádjához hasonlóan ők is vállaltak feladatokat a kongresszusi munkaverseny­ben. Ennek eredményeként loggiafalhoz 140 ablakot, s ajtót üvegeztek a tervezett mennyiségen felül. Ily mó­don nagyban hozzájárultak a zökkenőmentes lakásépítés­hez. Ügyelnek arra is, hogy az üveghulladék három szá­zalék alatt maradjon, s ez további terveikben is sze­repel. Az ígért két kom­munista műszak helyett há­romat teljesítettek, s jó né­hány órát töltöttek el tár­sadalmi munkában a már átadott Tabán utcai óvodá­ban is. Üvegeztek, árkot ás­tak gázvezetéknek, járdala­pokat öntöttek, homokozót építettek. Az újszegedi cse­csemőotthon főorvosának kö­szönő levele az apróságok körülményeinek javításáról tanúskodik, a városi KISZ­bizottság dicsérő oklevele pe­dig a tavalyi — általuk ké­szített — karneváli dísz­letek sikeréről. Szabad idejükből jut még tanulásra, sportolásra, és egyéb hasznos elfoglaltságok­ra is. Eddig négyen érettsé­giztek, Horváth János most jár marxista középiskolába, Terhes Ambrus pedig épí­tőipari szakközépiskolába. Részt vesznek politikai sze­mináriumokon, s évente a KISZ-bizottság által szer­vezett focibajnokságon. Kis­puskalövészetre járnak a lő­térre, s kirándulni Mártély­ra, Csongrádra. Tavaly előtt nagy mennyiségű vashulla­dék gyűjtésével tűntek ki, jutalmul ketten, Horváth Já­nos és Terhes Ambrus kedr vezményes, Leningrádot, va­lamint Helsinkit is érintő körutazáson vehetett részt A lelkes fiatalok tavaly­előtt, az építők napján el­nyerték a szocialista brigád címet, vezetőjük pedig ta­valy az Építőipar Kiváló Dol­gozója kitüntetést. További céljuk a kiváló ifjúsági bri­gád cím elnyerése, s erre munkájuk, illetve társadalmi tevékenységük alapján ko­moly esélyük van. Sairák József j

Next

/
Thumbnails
Contents