Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

<£B©TÖ8TÖK, 1975. JANUÁR IS, 3 A kongresszusi Irányelvek vitája m vezetőségválasztó taggyűléseken A jó termelőszövetkezet - szocialista nagyüzem Mindannyiunk örömére a magyar mezőgazdaság soha nem remélt és látott felvirágzás korszakát éli át. Ahogyan a kongresszusi irányelvekben is fogalmaznak, s a követendő utat javasolják: a szocialista alapokra helyezett mezőgazdaság további fejlődésének záloga mindenekelőtt az, hogy a téeszek váljanak korszerű nigyüzemekké és gazdálkodásukban erősödjenek a vállalati jellegű vonások. Körülbelül e kér' dés köré bokrosodott a Szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet pártszervezetében is a vita, amikor a vezetőségválasztó taggyűlésükön a kongresszusi irányelveket tekintették át. A jó gazdaságok közé tartozó szegedi téesz 5200 hektár szántóföldet művel. A növénytermesztési ágazatban kiemelkedő a búza, kukorica, lucerna, borsó és napraforgó termelése. Búzából hektáronként 42,6 mázsát arattak tavaly, lucernatermelésük pedig a legjobb nemzetközi eredményekkel versenyez. Szép -a szövetkezet állattenyésztése is: elsősorban sertést, szarvasmarhát és juhokat tartanak. Zö'dság- és virágkertészetük 200 hektár területet foglal el. A tagság közös vagyona meghaladja a 20o millió forintot, nyolcvan traktor berreg földjeiken, 12 kombájn arat és 25 teherautó segíti a mindennapi munkát. A téeszben 1200 tagot számlálnak, akik közül ötszázan már nyugdíjasok. S mily megnyugtató, hogy 240 harminc év alatti ifjú is a szövetkezetben találja meg boldogulását és jövőjét, így a tagság átlagos életkora negyven év alatt van. A párttagok száma — miután a nyugdíjasok átjelentkeztek a területi pártszervezetekhez — hatvanhat, s jól működnek a pártcsoportok. ahol már előzően megvitatták az lránye'veket is. A vezetőségválasztó taggyűlésen Verók Ernőné párttitkár mondott rövid vitaindítót, és érthetően a szövetkezet mindennapos gondjaival, gyakorlati tennivalóival fűszerezte az irányelvekben megfogalmazottakat. Hivatkozott arra, hogy a múlt évben mostoha volt az időjárás, de a közös gazdaság mégis szép eredményeket ért el, a nyereségük körülbelül 2 millió forint lesz, bár ennél többre számítottak. A Fe1 szabadulás Téeszben minden jól do'cnzó tag 29—30 ezer forintot keres évente, s az egy munkanapra jutó jövedelem is (amely 10 órás munkaidőt jelent) 125 forint volt. Szépen eme'kedik a képzet 1agok száma, • azzal dicsekedhetnek a szövetkezetben, hogy húszan szereztek egyetemi, vagy f "iskolai diplomát, ötvenen rendelkeznek technikusi, illetve középiskolai végzettséggel, s hetvenen már megszerezték a mezőgazdaság valamely ágazatában a szakmunkás-bizonyítványt. Jelenleg is hatan tanulnak ösztöndíjjal egyetemen és ketten középiskolában. A személyi feltételek adva vannak tehát arra az előre'épésro. amelyet a kor megkövetel a szövetkezettől, a tudományos. technikai és technológiai feüőd^s* a kemizálás. az ipa-szerű termelési módok beveze'ése Felhív'a a figve'met a beszámoló, hogy a tagság legyen őszinte és nyílt, amely különben is minden párttagnak kötelessége. Ezért is értettek egyet a szervezeti szabályza* I módosításának szövegével, j hogy a pártba való felvétel alapvető kritériuma a feddhetetlen élet és a társadalmi munkában való jártasság. A vita során sokkal közelebbről is szemügyre vették a kongresszusi irányelveket. Volt, aki a külpolitikánkkal foglalkozott, de még oly távolinak tűnő dolgokat is szóba hoztak, mint a parasztság és a munkásság osztályainak feloldódását. Érdemes a felszólalásokat röviden közreadni. Kozák Pál például a szabad idővel kapcsolatos új tennivalókról beszélt, s nem felejtette el, hogy a szabad idő a mezőgazdaságban másképpen jelentkezik, mint egy ipari üzemben. Hegedűs Sándor a szervezeti szabályzatban néhány új megfogalmazást emelt előtérbe, a tisztségviselők felelősségét említette. Gyömbér István a vállalati jelleg több vonásának megjelenését hangsúlyozta szövetkezetükben, de mint említette a beruházásoknál gyakran tapasztalnak bőkezűséget, a határidők elhalasztását. Kifogásolta, hogy a tervező szervezetek abban érdekeltek anyagilag, hogy mekkora értékű lesz az általuk megtervezett építmény. Jobb volna, — ajánlotta —, ha a hasznosság és a gyorsaság dominálna az anyagi ösztönzésüknél. Felhozta példának a szövetkezet mostani beruházásait, a komplex sertéstelep építésének huza-vonáját, késését. Azt is javasolta, hogy ilyen beruházásoknál érdemesebb volna pályázatot kiírni és zsűrizéssel eldönteni. melyik a legkedvezőbb. A szövetkezet elnöke, Árendás György összefoglalta néhány éves fejlődésüket, és kijelentette, hogy a Felszabadulás Tsz elfogadható színvonalon gazdálkodik, s egyre gazdagabban, jobb minőségben elégíti ki a lakosság igényeit. Tért hódít náluk is a korszerűbb termelési techno'ógia, tagjai a nádudvari kukoricatermesztési szisztémának. Arra törekednek — hangsúlyozta Árendás György —, hogy több vegyiGyörgy —, hogy több vegyianyagot használjanak föl korszerűsítsék gépparkjukat, rekonstrukciókkal fejlesszék a majorságokat, újabb hűtőházat, tárolókat, szárítókat építsenek, és. biztonságossá tegyék a zöldségtermelésüket. Az elnök is, de mások ís tág teret szenteltek az iránye'vek vitája során az üzemés munkaszervezésnek. Különösen a beruházások gyorsabb megvalósítását emlegették, mivel minden elmaradás nagy károkat okoz a gazdaságnak, s így az egész nemzetnek is. A belső tartalékok feltárását és az ésszerű takarékosságot tartják az idei esztendő legfontosabb feladatának — hangsúlyozták. Szóba került a szomszédokkal való szorosabb együttműködés, mivel a műszaki-technikai fejlődés is erre ösztökéli a termelőszövetkezeteket, s ez az út vezethet el az ésszerű egyesülések, a nagygazdaságok kialakításához is. Elmondta az elnök felszólalásában, hogy készülnek a zárszámadásra, s tiszta lelkiismerettel áll a vezetőség a tagság elé, hiszen az előre meghatározott terveiket, az időjárás mostohasága ellenére is, túlteljesítették. A fejlett technológiai rendszerekről beszélt Bodrogi Ferenc is, de mellette megjegyezte, hogy a kicsinynek tűnő háztáji gazdaságok termelése sem hagyható figyelmen kívül, s helyeselte, hogy a téeszben ezt segíti a vezetőség, hiszen a háztájiban termelt zöldségre és húsra számítanak a Igazai fogyasztók. Szabó Sándor a takarékosságra hozott föl példákat, mondván, hogy a téesztagságnak erre van lehetősége, s párhuzamot vont a megalakulás óta eltelt időszak mozzanatai között. Említést tett a termelőszövetkezeti tagok és a munkások között ma még meglevő szociálpolitikai különbségekről, abban bízva, hogy ezek idővel majd megszűnnek. Gubacsi Béla az általános és szakmai műveltséget emlegette, s kifogásolta, hogy az állami szervek nem járnak el kellő szigorral azokkal a szülőkkel szemben, akik meggátolják gyermekük általános iskolai tanulmányainak befejezését, s később a pótlás terheit, konzekvenciáit a termelő vállalatoknak kell fedezni. Tóvízi Imre a szervezeti szabályzatot módosító javaslathoz tett megjegyzést, és korrigálást is szükségesnek tartana annál a pontnál, ahol a fegyelmileg felelősségre vont párttag meghallgatásáról intézkednek, a közvetett meghallgatás helyett a közvetlen találkozást javasolta a szervezeti szabályzatba. Mihalik János az ifjúság' munkájáról mondott véleményt, majd Juhász Géza, a Szegedi Textilművek igazgatója, a szegedi városi pártbizottság tagja tolmácsolta a felsőbb pártszerv elismerését a szövetkezet kommunistáinak. A tagság megválasztotta az alapszervezet tisztségviselőit, küldötteit a városi pártértekezletre, és egyhangúan fejezte ki akaratát a központi Bizottság kongresszusi irányelvei mellett. Gazdagh István Meghalt Ék Sándor A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizcttsága, a Magyar Partiz In Szövetség, a Kulturális Minisztérium cs a Magyar Képzőművészek Szövetsége, mély megrendüléssel és fájdalommal tudatja, hogy hosszan tartó súlyos betegség után január 15-én elhunyt az 1902-ben született Ék Sándor elvtárs, Kossuth-díjas grafikus- és lestőművész, a párt. a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa. Elhunyt elvtársunk temeté se január 20-án, hétfőn délután 2 órakor lesz Budapesten, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Ék Sándor elvtárs volt harcostársai, barátai, művésztársai és tanítványai délután fél 2 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Korszerűbben, meggyőzőbben R

endkívül nyugtalanító, ha munkánk jórészét kárbaveszni látjuk; ha úgy érezzük, majdnem hiábavalónak bizonyult minden erőfeszítésünk; amikor az elmondottaknak néha pontosan az ellenkezőjét látjuk megmaradni az emberek fejében. Megtörtént, hogy a gyűlés előadója — szabatosan fejezve ki magát —, azt hangsúlyozta: következetesebben kell érvényesíteni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. S aztán fizetéskor a gyárban egyesek reklamálták, miért nem kapott mindenki egyforma tartalmú borítékot. Ez esetben nyilván kizárólag az egyenlő bérre összpontosult egyesek figyelme, teljesen mellőzve az egyenlő munka elengedhetetlen követelményét. Más esetben a népgazdasági érdeket értették (vagy magyarázták) félre, mondván, hogy az végeredményben azonos az egyéni érdekek érvényesítésével, annak a hasonlatnak alapján, hogy a közösséget is egyének alkotják. Néha nem is tudja az ember, hogyan lehet így eltorzítani az igazságot, de mindenesetre az ilyen és hasonló példák arra figyelmeztetnek: gyakran nem tudjuk magunkat mindenkivel megértetni, tehát nyilván a módszerekben van valami hiba. Valószínű, sőt egészen biztos, hogy tökéletesebb, hatékonyabb agitációra van szükség. Mint a mostanában ismét többfelé tapasztalt félreértések tisztázása végett is. Szónokok, újságcikkek, rádió- és tévékommentárok tömege magyarázta például, hogy mi tulajdonképpen az elítélendő kispolgári magatartás és életmód ismertető jegye, mégis azt hallani innen is, onnan is, hogy „a kommunisták megelégelték a jólét növelését". Hogyan lehet ekkora eltérés szándék és megvalósulás között. Hol, mikor, a tájékoztatásnak melyik fázisában szenved akkora vereséget az igazság, hogy egyesek pontosan az ellenkezőjét hámozzák ki belőle? Számítsuk le ezúttal a nyilvánvaló rosszakaratot, az emberek nyugtalanításának, bosszantásának ellenséges szándékát és vonjuk le ismét az elengedhetetlenül szükséges következtetést: politikai munkánk csakugyan hézagos, gyakran sematikus, kijelentő, sőt, olykor türelmetlen, ráadásul nem elég folyamatos és következetes. Ezért lehetséges, hogy a társadalmi problémák iránt kevésbé fogékony emberek tudatát huzamosabb ideig elkerüli. Kötelességünk tehát, hogy fontos mondandóinkat megkapó formában, többször ismételjük a különböző műveltségű, fölfogású és érdeklődésű rétegek igényeinek megfelelően. Remélem, megbocsátható, ha most magam is ismétlésekbe bocsátkozom a cél érdekében. Ügy érzem, muszáj újra nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a kispolgáriság (ami ellen küzdünk), és a szocialista életszínvonal-növekedés (ami állandó törekvésünk) két különböző dolog, és az előbbi szabadjára engedésével semmiképpen sem lehet eljutni az utóbbi föltételeinek megteremtéséhez. Nem lehet eljutni, mert az oly sekat emlegetett kispolgáriság a közösségi gondoktól, ügyektől, problémáktól való elfordulást, a „kaparj, kurta .. ."-féle elzárkózó önzést jelenti, a szocialista jólét pedig éppen azt. föltételezi, hogy a dolgozó osztályok és rétegek összefognak a társadalmi termelés és tudat fokozásáért, illetve átformálásáért Hogy ne legyen kételye senkinek, hadd idézzek röviden a XI. pártkongresszus irányelveiből: „Biztosítani kell a jó munka megérdemelt anyagi elismerését. A legalacsonyabb keresetek — a javuló teljesítmények alapján — az átlagosnál gyorsabb ütemben emelkedjenek." Ez, ugye, féleérthetetlen. Ebből józan ésszel nehéz kiolvasni valamiféle életszínvonal-visszaíogó akaratot. És különben is nevetséges az ilyesmi. Kommunista pártunknak végső fokon egyetlen nagy célja van: a dolgozó magyar népet eddig soha el , sem képzelhető anyagi és szellemi jólétbe vezetni. Ezért kínlódunk annyit, ezért muszáj minduntalan hangsúlyozni a hatékony és okos gazdálkodás szükségességét, ezért kell takarékoskodnunk, mindig újabbra, tökéletesebbre törekednünk, és közben fáradhatatlanul hadakoznunk mindenféle felelőtlen és patópálos magatartás ellen. Nagyon sajnáljuk, ha valaki találva érzi magát, amikor a kispolgári önzést ostorozzuk, erről azonban egyelőre nem tudunk lemondani. A kongresszusi Irányelvekben is olvasható: határozottabb harcot kell folytatni az eszméinktől idegen polgári, kispolgári szemlélet ellen. Elsősorban a kommunisták elvszerű fellépésével kell viszaszorítani és leküzdeni e káros szemlélet olykor közéletünkben is felerősödő különböző hatásait. S ezzel teljes egyetértésben a most zajló vezetőségválasztó taggyűléseken is rendszerint szóvá teszik — a lakosság hangulatát és kérését tolmácsolva — a felszólalók: fékezzék meg a spekulációt, álljunk útjába mindenféle tisztességtelen jövedelemszerzésnek. B

izony, hiába próbál a nagyhangú, olykor agresszív kispolgáriság hangulatot teremteni a maga érdekében, az „összkomfortos egoizmus" hiába igyekszik sajnálatot kelteni maga iránt, nekünk szívós és korszerű politikai munkával kötelességünk hatástalanítani az efféle mesterkedést. Igen, korszerűségre van szükség az agitációnkban is. Mint fentebb próbáltam érzékeltetni, még mindig előfordulnak félreértések, illetve megtörténik, hogy fontos tájékoztatók éppen azokhoz nem jutnak el, akik kevésbé tevékenyek, illetve visszahúzódók. Nyilvánvalóan a közvetlenebb, személyesebb, vitatkozóbb, és ennél fogva meggyőzőbb agitáció vezet célhoz. Az, amely szüntelenül és sokoldalúan magyarázza a forradalmi elmélet alapvető tételeit és a nápi eseményeket, az, amely valóban meggyőző és mindenki számára érthetően hirdeti az egész társadalom érdekében a párt népszerű politikáját. F. NAGY ISTVÁN Trombita harsog, dob pereg... Az úttörők százai neveztek be a tavaly novemberben meghirdetett „Trombita harsog, dob pereg ..." országos honvédelmi vetélkedőre. Azok a csapatok, amelyek szakkörökön együttműködnek valamelyik fegyveres testülettel, felkutatták a felszabadulás eseményeit idéző dokumentumokat, lefényképezték lakóterületük jelentős létesítményeit, riportokat írtak a munkásőrökről, a határőrökről, a néphadsereg katonáiról. Az Üttörők Országos Szövetségéhez beküldött pályaműveket ezekben a napokban értékeli a zsűri. Ez ideig az első tájegységbeli csapatok közül a nagykőrösi, kiskőrösi, jászberényi, a második tájegységből a leninvárosi, hajdúböszörményi, nyíregyházi úttörőket javasolták a vetélkedőre. Elsőként ők mutatják be lakóterületük három évtizedes fejlődését, a fegyveres testületek tagjait — azokat, akikre ők büszkék — és saját tevékenységüket. Az öt tájegység döntőit a j | rádió is közvetíti február 2töl egymás után következő vasárnapokon. Nagy mennyiségű tefpor készül Szegeden Somogyi Károlyné felvétele A Csongrád megyei Tejipari Vállalat szegcdi tejüzemének tejporgyárában naponta negyvenezer liter tejből készítenek takarmánytejport. Képünkön: a holland berendezés darálómalma látható, itt őrölik íinam porrá a sovány tej száraz anyagát. Molnár Edit harmadéves szakmunkástanuló a gép HBKnkáJát (figyeli, a s tejpor minőségét ellenőrzi,