Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám

SZERDA, 1975. JANUÁR 15. Á kongresszusi Irányelvek vitája a vezetőségválasztó taggyűléseken Segíteni a fizikai dolgozók gyerekeit Mindenki szót kért a tegnapi taggyűlésen. Mégsem húzódott el túl sokáig, a Tisza-parti gimnázium nyolctagú alapszervezete „válogatott csapat". Művészeti hasonlattal élve kamaraegyüttesnek mondhatnám, bár nincs ebben semmi rendhagyó: körülbelül ilyen létszámúak az iskolai alapszervezetek. Az összeállítás is szerencsésnek látszik, valamennyi közismereti tárgy oktatását képviseli valaki, így áttekinthetik az iskolai munka egészét. Az irányelvek ötödik fejezete foglalkozik ideológiai és művelődési feladatokkal, ezen belül is viszonylag röviden, átfogóan, az állami oktatással — a vitát mégsem szűkítették le a pedagógusokat közvetlenül érintő kérdésekre. Dr. Jármai Tibor, a pártbizottság küldötte például hiányolta az irányelvekből, hogy nem mutatnak rá a X. kongresszus anyagában már szereplő feladatok közül azokra, melyeket nem hajtottak végre (takarékosság!). Dr. Török László, a taggyűlés elnöke természetesnek tartotta: a XI. kongresszus az előzőre épül, s amit nem valósítottunk meg jól, az program marad. Korszerűnek nevezte a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét, kiváltképp azokban a pontokban, ahol a tagság elé magasabb mércét állít (a feddhetetlenség több mint erkölcsi bizonyítvány — hangoztatta), és ahol az alapszervezetek súlyát szeretné fokozni. Dr. Diós József, az alapszervezet instruktora azokra a feladatokra hívta fel a figyelmet, melyek a pedagógusokra hárulnak már az irányelveket megelőző oktatási és közművelődési határozatokból. Vita természetesen az iskolai munkát érintő kérdésekben zajlott igazán. Pontosabban nem is vita: jólesően nyugtázták, a dokumentum szellemében dolgoznak régóta, s az irányelvekben megerősítést találnak. Lővei György, az ifjúsági szövetség pártösszekötő tanára szerint, amióta átálltak a vertikális KlSZ-alapszervezeti formára, sok a félreértés. Minden feltétel adott a jó munkához, de tudatosítani kell: nem érdeklődési köröket jelent a KISZ, hanem változatlanul politikai alapszervezeteket. Áprilistól kezdődik az új mozgalmi év, kiugró eredmények helyett inkább az alapszervezetek politikai munkáját kell erősíteniök, a rendezvények összhangját megteremteni — patronáló kommunista pedagógusok segítségével. A diákok 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke, az iskola fennállása óta most a legtöbb. Kovács László elmondta, már a beiratkozás előtt kiválasztják azokat, akiknek várhatóan e'kel majd a segítség az átá'láshoz — és október közepétől azokat is, akiknek esélyük lehet a továbbtanulásra. így a gyengébbek és a jobbak egyaránt támogatást élvednek. Az első tapasztalatok: örömmel fogadták a diákok, mindöszsze egy-kettő maradt el a foglalkozásokról. A matematikai különórákon ugyan nehézséget okoz, hogy az óvónői szakközépiskolások és a gimnazisták tanterve eltér, magyarból viszont az elsó osztályoknál azonos. A harmadikosokat ma'ematikából egyetemi előkészítő veszi át, magyarból is találniok kell valamilyen formát. Nyolcadik éve gyakorlat az iskolában, hogy minden tanár konzultációs órát tart, a diákok számítanak rá. Menza, tanulószoba á'l a fizikai dolgozók gyermekeinek a rendelkezésére, szakkörök és természetesen a szabadpolcos könyvtár. Az irányelvek megkülönböztetett gondot fordít a világnézeti nevelésre; dr. Valkusz Pálné az iskola taA tudomány szolgálatában nulmányi pályázatainak témaválasztását említette föl. Bicskei Dezsőné viszont arra figyelmeztetett, hogy az idei tanévtől elhagyott osztályozással éppen ebben a fontos tantárgyban nem sikerült elérniök a kívánt eredményt. Javasolta: állítsák vissza az eredménymérést. Kovács Ivánné a testi nevelés szerepéről "beszélt. A tömegfoglalkozások sikerét bizonyítja az osztályok közötti házi versenyek népszerűsége, s hogv a sporttevékenység a KISZ-munka részévé vált. A diákok örültek a harmadik testnevelési órának, szemmel láthatóan megerősödtek, s az sem lebecsülendő, hogy kevesebben betegedtek meg. Tanulságos vitát rendezett a Tisza-parti gimnázium és szakközépiskola pártalapszervezete az irányelvekről, hiszen egy fontos dokumentum tükrében vehették ismét nagyító alá azokat a kérdéseket, melyek egyébként is nap mint nap foglalkoztatják a pedagógusokat, így került szóba egyebek között a hangnem (a legmegfelelőbbet talán nem mindig találja meg tanár a diákkal), a szabad idő (mely a tananyagcsökkentéssel ugyan felszabadult a tanulók számára, csak éppen nem mindig arra használják, amire valóban felszabadították). Világnézeti kérdésekben fogékony diákok nevelését kéri a párt, de vajon mi történik az iskola befejezése után? Ha a munkahelyi párt- és KISZszervezetek nem veszik át a fonalat, mennyit ér a meggyőzés négy esztendő munkájával. amelvre egyébként a tanulók fogékonyak? (Dr. Schmidt József alaoszervezeti titkár hozzászólása.) Űgv éreztem, jó taggyűlés krónikása lehettem. Talán nem utolsósorban azért, mert néhány kérdés nyitva maradt. A következő taggyűlésre? A mai, a holnapi iskolai munkára... Nikolényi István Kibúvók nélkül MTI-fotó: Balaton József felvétele Teleki József 1826-ban harmincezer kötet könyvet ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémiának könyvtár alapításhoz. A Tudományos Akadémia épületében száztíz éve működik a könyvtár. Jelenleg nyolcszázezer kötet könyv, kétszázezer folyóirat, háromszázezer kézirat és tizenháromezer mikrofilm segíti a tudósok munkáját. Képünkön: egy féltve őrzött XIII. századból való salzburgi kódex. Készülnek a busók Mohácson, a hét elején „tanácskoztak" a Duna-parti város látványos farsangi eseményének, a busójárásnak a főszereplői, akik február 9én ijesztő álarcokba, kifordított subába öltöznek és zenével, fülsiketítő lármával telítik farsang utolsó vasárnapján az utcákat, tereket. Gyűjtik az ötleteket a tréfálkozásra. G

yakran fognak tollat az emberek apróságok miatt, dühödten, hogy aki olvassa, mintegy hallani véli a papír bántó sercegését az indulat megnyomta toll alatt. Szinte tüzelnek a sorok a levélben, hogy azután mindennek a hitelét semmivé tegye az elhallgatott név, vagy a cím hiánya. Igen, havonta érkezik szerkesztőségünkbe legalább egy-két ilyen levél, így azután nem csoda, ha az ember meglepődik, amikor egy hasonlóan dühödt levél alatt pontos név és cím található. Egy levél alatt, amelyet a Cserzy Mihály utcából küldtek szerkesztőségünkbe, s amelynek írója bizony középkori eszközök — deres és pellengér — használatát ajánlja felelős emberek, vállalatvezetők kisebb-nagyobb mulasztásai, felelős posztjuk felelőtlen betöltésének megelőzésére és büntetésére. Hagyjuk ezúttal a neveket — olvasónként és a vállalatét egyaránt —, mivel a javasolt módszerekkel és eszközökkel igencsak nehéz lenne egyetérteni, s ami engem illet, hasznukban is kételkedem, meg nem is valami főbenjáró bűnéről van szó az aposztrofált vállalatnak. Hogy miért érdemes mégis foglalkozni e levéllel? Azért, mert írójának igaza van. Igaza van abban, amikor feldühíti a vállalat vezetőinek magyarázkodása, akik egy hónapok múltán kijavított hibát azzal intéznek el, hogy az az ő bajuk és káruk elsősorban. Olvasónk szerint az nem az övék, hanem a mienk, a társadalomé, s a vállalat vezetői nem a sajátjukat, hanem a közvagyont herdálják, amikor rosszul gazdálkodnak. Levélírónk engem is megró — s ebben szintén igaza van —, mert irtam ugyan az emberek közömbösségéről, akik arra sem képesek, hogy saját házuk táját rendbehozzák és rendbentartsák, a várostól mégis mindent tökéletes megoldásban követelnének, de nem írtam azokról a vezetőkről, akik felelős beosztásban nem teljesítik kötelezettségeiket, s sok ezer, netán millió forintokat kényelmeskednek ki a társadalom zsebébőL Igaza van olvasónknak, hiszen abban az írásban valóban nem szerepelt ez a másik oldal, részben azért, mert egy cikknek megvannak a korlátai, ami a terjedelmet illeti, meg azért is, mert ami a vállalatok és a vezetők munkáját illeti, már jóval bonyolultabbnak tűnik a helyzet, mint ahogy azt egyszerűen a kényelmesség, vagy a kötelességmulasztás kategóriájával elintézhetnénk. Igen, engem is bosszant, sőt, dühít az, ha egy év elteltével még kátyúsabb az út, mint annak előtte volt, bosszant, hogy mennyire nehézkesen haladnak az útépítések, beruházások, hogy kimaradnak buszjáratok, hogy Móraváros utcái, vagy az Üttörő téri (ez olvasónk példája) túzelőolajkút környéke sártengerben fürdik. Mindez bosszantó, de alig hiszem, hogy oka egyszerűen a kényelmesség, vagy a felelőtlenség lenne. Az is előfordul olykor, de általában véve mégiscsak jóval többről, nagyobb összefüggésekről van szó. Hogy miért érdemes tágítani a kört? Azért, mert a kis dolgok nem dühítenék az embert, amint olvasónkat a saját és az utca esete, ha ,a nagyobbak rendben mennének. Sőt, ha a nagyobbakkal nem volna annyi baj és gond, a kicsikkel is könynyebb lenne a dolgunk. Amikor városfejlesztési tervekről, tömeges lakásépitkezésekről, nagyarányú, és az ismert nehézségekkel bajlódó útépítésekről kell dönteniük a város vezetőinek, s főleg, ha azok sem haladnak megfelelően, mint az útépítések, bizony nehéz Vendet teremteni kisebb ügyeink között. Mert ugyan figyelnek a „kicsikre" is — a városi tanács vb nemrégiben döntött arról, hogy különbizottságot küld ki a móravárosiak és a tarjániak sok panaszának kivizsgálására, és a lehetséges intézkedések megtervezésére —, ám mégi$ sok minden úgy megy a maga útján, ahogyan egyáltalán nem kívánatos. Példákat szép számmal lehet sorolni. Fél esztendeje sincs, hogy az Április 4. útja átépítésének részeként kikövezték a Szivárvány utca egy szakaszát. Az utca most ismét fel van bontva: gázvezetéket építenek. Pedig hát mar a tervtárgyalások során tudni kellett volna arról, hogy az utcát kikövezik, a vezeték mégis utólag épül, tönkretéve az új utat, s egy majdnem félmillió forintos munkát. Vagy ott van a Boros József utca mindenféle hullámvasutat megszégyenítő új kövezete, amely réteges, vibrációs talajtömörítés után sokkal tiszteségesebb is lehetett volna az új főcsatorna fölött Még lehetne sorolni a példákat. Azt is,' hogy jelenleg a tervezővállalatok abban érdekeltek, hogy minél drágább terveket szállítsanak. Ez persze egyedül a tervezőnek előnyös, olykor neki sem. Talán megoldás lenne úgy kötni a szerződéseket, hogy amennyiben belül maradnak egy meghatározott, előre megkonzultált keretősszegen, akkor kapják a nagyobb pénzt, ha viszont túllépik azt a határt, amit előre velük megbeszéltek, akkor a megrendelő százalékosan csökkenti az előre megállapított árat. Vagy nem furcsa az, hogy a beruházási vállalat, mint tanácsi vállalat, akkor jár jól, ha minél magasabb számlát nyújt be gazdájának, a tanácsnak? —, hiszen az után részesedik, százalékosan. Módosítani kellene a vállalat helyzetén: legyen abban érdekelt, hogy minél olcsóbb legyen egy-egy beruházás. Vagyis, keresse a város hasznát, a saját érdekében. I

gen, ezek is fontos szempontok; csakúgy, mint az, hogy az utak építése is rendben menjen végre, ne pártbizottsági, tanácsi osztályvezetők szaladgáljanak anyagot szerezni a kivitelezőknek — tisztelet a kivételnek! —, hogy dolgozzanak, s azt, sajnos, így sem mindig teszik meg. Szóval, sok mindenről lehetne beszélni, amelyik végül is alighanem azt igénylik, hogy módosításokra kerüljön sor a városfejlesztés szervezésében. Hiszen a XI. kongresszusra kiadott irányelvek magukban foglalják az értelmes teendőket: a beruházások meggyorsítását, a hatékonyság növelését és a takarékosságot, hogy csak h legfontosabbakat sorakoztassuk. Ha a kongresszus majd határozattá emeli, mindez kötelező érvényűvé lesz, annál is inkább, mert semmi mást nem kíván, mint ami minden körülmények között a legtermészetesebb, a legnormálisabb, vagyis: az ésszerű, tisztességes munkát. Ehhez viszont, mármint a tisztességes munkához, olyan szervezési feltételeket kell biztosítani, amelyek nemcsak az eddiginél jobban érdekeltté teszik mindebben a résztvevőket, hanem kibúvót sem hagynak kötelezettségeik, kommunista, sőt emberi kötelezettségeik teljesítése alól. Mert az irányelvekben megszabott gazdasági feladatok nemcsak a kommunistákra, hanem minden tisztességes ember számára kötelezőek, lévén, hogy „csak" azt kívánják meg: dolgozzon mindenki úgy, „mintha" önmagáért tenné, amit voltaképpen önmagáért is tesz. S ha nem is deressel és pellengérrel, ezt az alapvető érdekeltséget előbb-utóbb mindenkivel szemben érvényesíteni kell. Szávay István 11 köd miatt lassult a közlekedés A vasúti közlekedésben a reggeli . munkásvonatok — elsősorban Budapest térségében — 20—30 percet késtek, s lassult a nemzetközi iáratok közlekedése is. Hasonló problémát okozott a sűrű köd a Volánnál is. Dunaújvárosból, Visegrádról, Kecskemétről a járatok 25— 30 perces késéssel, a Budapest környékiek — például n gödöllői, a pilisi — 10— 15 perces késéssel érkeztek a végállomásra. A távolsági járatoknál órás késés is előfordult. A Szegedre érkező távolsági autóbuszok menetidejét nem hosszabbította meg lényegesen a reggeli köd. A Marx téri autóbusz-pályaudvarra tíz percnél több késéssel egyetlen járat sem ér* kezett. A helyi forgalomban nem volt fennakadás. A szegedi MÁV Igazgatóság területén a köd csupán Kiskunhalas—Kecskemét térségében okozott kisebb zavarokat, a rendezőpályaudvarok forgalma — a biztonságos közlekedés miatt — éj4 fél és reggel 4—5 óra között lelassult. Békéscsaba és Szeged térségében csak néhány perces késések fordultak elő. A Ferihegyi repülőtér változatlanul csendes, a kör miatti kényszerszünet va sárnap dél óta tart; akkor startolt az utolsó gép, azótr szünetel a forgalom a lég' kikötőben. A MALÉV tizenegy járata rekedt külföldön a gépek Európa különböző fővárosaiban vesztegelnek A MALÉV utasait például Bécsből éjjel autóbusszal hozták Budapestre. Timár Mátyás látogatása Dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden látogatást tett a budapesti VII. kerületi pártbizottságon, ahol Deák Lívia, a pártbizottság első titkára, valamint Katona Ferenc és Sághi István, a pártbizottság titkárai fogadták. A megbeszélésen részt vett több vállalat vezetője. Helyi termelési kérdések megbeszélése után a kormány elnökhelyettese időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tájékoztatta a részvevőket. (MTI) » »