Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

KEDD, 1974. DECEMBER 10. 5 Szocialista brigádok a gyermekekért Ha az óvodák felújitásáról esik szó, gyakran találkozunk szegedi üzemek, vállalatok nevével. Társadalmi munká­juk értékes segítség, hozzájá­rul ahhoz, hogy a legkiseb­bek jobb körülmények között töltsek napjaikat. A dorozs­mai, Kossuth utcai óvoda belső felújításához 150 ezer forint értékű munkával já­rultak hozzá a Taurus szege­di gumigyára szocialista bri­gádjai. A vállalat párt-, szak­szervezeti és KISZ-szervei szerződésben vállalták az óvoda patronálását, s a fel­újítás a város felszabadulása, nak évfordulójára el is ké­szült. Az aljzatbeton elkészítését a Szabadság és a Kossuth Lajos brigád, a gumipadló ragasztását az Ifjú Gárda brigád vállalta. A festést­mázolást és a faburkolatok kivitelezését a X. pártkong­resszusról, a magyar—lengyel barátságról, az Angéla Davis­röl elnevezett brigádokkal együtt a Május 1. és Novem­ber 7. brigád tagjai végezték el. Az újjáépített óvoda la­kóinak játékokat és szemlél­tető eszközöket ajándékozott a Munkásőr és a Puskás Ti­vadar brigád. A gumigyáriak akciójához csatlakozott három dorozsmai üzem is. A Pamutnvomóipari Vállalat, a MEZŐGÉP és a Bútoripari Szövetkezet do­rozsmai részlegének dolgozói gyermekbútorokkal, térelvá­lasztó falakkal járultak hozzá az óvoda berendezésének szé­pítéséhez. Kamerával a múzeumban Uebmann Béla felvétele Az ifjúságnak szóló vasárnap délelőtti összeállításban mutatták be Az avar síroktól az óriásteknősig című filmet, amelyet a Móra Ferenc Múzeumban készített Fritz László rendező, Bónis Gyula operatőr, Takács Vera szerkesztő és Rékai Gábor riporter. Trogmayer Ottó igazgató és munkatársai a múzeum kincsei közül a legérdekesebbeket igyekeztek kiválasztani, hogy bemutassák az országnak. Az ötvenperces filmidő igy éppen arra volt elég, hogy kedvet ébresszen a nézőkben: megismerjék a szegedi gyűjtemény olyan részeit is, ame­lyekről csak egy-két szó esett az adásban, vagy amelyek lé­tét sejttette a bemutatott anyag. Bár a meglehetősen zsú­folt kiállítótermekben és raktárakban láthatóan nehéz volt kamerával is megközelfíeni a tárgyakat, a múzeum mun­katársainak szakszerű, ugyanakkor érdekes és fordulatos magyarázatai sikerrel pótolták vagy kiegészítették a lát­ványt. Képünkön: Trogmayer Ottó az avar sírok leletei­ről beszélget a riporterrel­Eletek megrontója — az alkohol 5 K. Z., 30 esztendős, nő- Munkatherápiás Intézet hasz­• sülés előtt álló fiatal- nát? ember, pincér, 2000 forintot, keresete felét költötte szesz­re havonta. Mint' mondja, egyre nagyobb adagok elvi­selésére tette képessé szer­vezetét: három-négy liter bort és nyolc-tíz fél konya­kot is elfogyasztott naponta. Édesanyja kérésére, munka­társai biztatására négyszer vett részt elvonókúrán, több­kevesebb 1 ' eredménnyel, ugyanis nem vált antialko­holistává. — Miért ivott? — A szesz magabiztossá tett. Vonzott a nagyvilági élet, az előkelő társaság, a szép nők. Aztán nagyjából ugyanez­zel a társasággal ismét ta­lálkozott K. Z. A Pomázi Munkatherápiás Intézetben, ahol az alkoholisták foko­— Abban, hogy gyógyít és nevel egyszerre. „Magunk kö­zött" vagyunk, könnyen ol­dódik az ember nyelve. Előbb-utóbb rájövünk arra: semmi értelme az ivásnak, és onnan kikerülve új életet, tiszta lapot kezdhetünk. Ki­szakítva a nem ivók társa­dalmából és az ivókéból is, amolyan harmadik csoportot alkot a pomázi közösség: a gyógyuló, az ivásból kiábrán­dult ivókét. Mert számtalan hibájával, gyöngeségével együtt az alkoholista is em­ber, aki megértésre, baráti szóra, közösségre vágyik. — Tudja, van valami ész­bontó ellentmondás nálunk, az alkoholisták és a nem ivók tábora között. A társa­dalom, a munkahelyi közös­ségek aránylag jól elviselik az ivó, a rendszeresen ivó embertársaikat. Csak akkor zatos rehabilitációjával fog- nyúlnak erélyes eszközökhöz, ha az alkoholista kirívó cse­lekedeteivel már tűrhetetlen­né teszi a körülményeket. Pe­dig akkor már legtöbbször késő! — mondja elkomo­rodva K. Z. — Aztán: az elvonókúra, a kezelés után visszatért sa­ját munkatársukat, szom­szédjukat, sőt, családtagjukat is nagy-nagy ellenszenvvel fogadják. Megbélyegezettnek tekintik, szinte bűnözőnek, aki letöltötte ugyan a bün­tetését, de ... Mindez nagyon megnehezíti a gondos gyógy­kezelés utáni teljes rehabi­litációt. Kiközösítetté válik az egyén, hiszen nem fogad­ja be teljes mértékben a nem ivók társadalma, az ivók pedig nem tartják töb­be megbízható havernak. Lé­nyegében a nem ivó többi munkatárs az elvonókúrával látja bizonyítottnak, hogy a szaki alkoholistává vált. Odáig már nem jutnak el a következtetésükben — és éppen ez lenne a józanok okos álláspontja —, hogy a súlyos betegségből gyógyult munkatársukat éppen a kö­zösség rendkívül nagy ha tású befogadóerejével kel lene szívükre ölelni. — A pomázi intézet veze tői igyekeznek segíten ápoltjaikat — mondja K. Z — Azzal, hogy a kezeié: után még hónapokig enge­délyezik az intézet gazdasű gában dolgozni a volt alko­holistát. Megszokhatja r. nem ivók józan közösségé' (sorstársaiét), jelleme erő­södik, csiszolódik a normális életre, akaraterejét edzi. Az­tán, ha már elég szilárd a cél, hogy nem iszom! — a Pomázi Munkatherápiás In­tézet segít az elhelyezkedé­sében. — De miért csak az inté­zet a biztos pont? Önvallomás Kalmár Márton szobrai Az első önálló kiállítás mindig meghatározó jelentő­ség egy művész életében. Bi­zonyíték mesterségbeli felké­szültségről, orientációról, — önvallomás. Kalmár Márton 1946-ban született Szegeden. Fiatalember, fiatal művész. Kiállításának leporellójában többek között így ír: „A szakma alapjait a Tömör­kény István Művészeti Szak­középiskolában tanultam Tá­pai Antal irányítása alatt. Később a képzőművészeti fő­iskolán Pátzay Pál volt a mesterem. 1969 óta újra Sze­geden élek és dolgozom, a volt középiskolámban taní­tok." Ennyi. Rövid életrajz, néhány mondat csupán, s mégis nagyon sokatmondó, eligazító a kiállítást szemlé­lők számára. Mi is látható Kalmár Már­ton első önálló kiállításán a Horváth Mihály utcai kép­tárban? Körülbelül húsz te­nyérnyi méretű ólomszob­rocska, néhány remekbe fa­ragott portré, a falakon raj­zok, tanulmányok. Körülbe­lül negyven alkotás. A téma ölelésnyi. Legtöbb szobrának inspirációja a család, nem absztrakt, a saját valóságos | családja. A feleség, és főleg; a gyerekek. Ok jelennek meg ' a rajzokon, ők öltenek testet a szobrokban. Szűk témakör, de nagyon tág és egyetemes világ. Mert Kalmár Márton számára nem a karakter, nem a hasonlóság a döntő. Minden egyes szobor, legyen az önportré, a feleség arc­mása, vagy a három kislány egy-egy mozdulatát megörö­kitö szobor, mindegyik Kal­már Mártont fejezi ki, az ő érzés- és gondolatvilágának töltése árad belőlük, az ő szeretete, férfias lírája. S azt hiszem, ez művészetének egyik lényege. A környezeté­ben levő emberi figurákban mindent el lehet mondani a világról. Minden nonfigura­tív törekvés ellenére kime­ríthetetlen az emberi test, az emberi arc. Nem kompozíci­ós témákban gondolkozik, műveinek rendjét mondan­dója alakítja. Ezért olyan elevenek, olyan vidámak, olyan gondolat- és érzelem­gazdagok Kalmár szobrai. Jó néhány figurája emlé­keztet Ferenczy Béni fiú­szobraira. A feltétlen élet;, szeretetet, a kirobbanó élet­örömet jelentik számára pzek a kamaszfigurák. Szobrainak jelentős része ólomplasztika. Maga készíti őket. Így szobrai a foganta­tás pillanatától a megszüle­tésig viselik alakítójának ke­ze nyomát. Szakmai tudás és anyagszeretet ötvöződik ezekben a szobrokban. Az anyagszeretel és szakmai tu­dás művészi tarisznyájában hamuba sült pogácsa, melyet egykori tanárától, önálló tár­latának megnyitójától, Tápai Antaltól kapta. , Szembetűnő a felületek "megmunkálása, a mintázás érzékenysége. Tem­peramentumához, úgy tűnik, a bronz áttört ágas-bogas formákra is alkalmas anyaga állna azonban legközelebb. A családi harmónia szép­ségeiről, lírai és humoros töl­téseiről, az emberi élet meg­annyi apró, hétköznapi pilla­natáról készít szobrokat. Ezek az alkotásai csakúgy, mint a feleság sorakozó port­réi vagy önarcképe, mind­mind Kalmár Márton em­berségének, tehetségének bi­zonyítéka. Ez az őszinte és tiszta szándékú plasztika minden bizonnyal még na­gyon sok örömet szerez mindannyiunknak. Tandi Lajos Hemzetközi téli egyetem Európai hírű fürdőhelyün­kön. Harkányban, hétfőn ün­nepélyesen megnyílt a VI. nemzetközi téli egyetem — az egyetlen téli universitás hazánkban. A rendező szerv nevében Právicz Lajos, a TIT Baranya megyei titkára kö­szöntötte a Bulgáriából, Cseh­szlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból és hazánk minden tájáról ér­kezett csaknem száz hallga­tót. A harkányi téli egyetem sokoldalú ismeretet nyújt a részvevőknek Magyarország, ról és ezen belül Baranyáról. Cirkuszhercegnő Operettbemutató a színházban lalkoznak orvosok, pszicho­lógusok, ápolók. Az intézet­ben az átlag három-öt hó­napig tartó komolex keze­lés befejezése után az elbo­csátott beteget (alkoholistát) az intézet mezőgazdasági üzeme alkalmazza. A szállás ingyenes, a betegek étkezésé­hez hozzájárul az állam, in­gyen munkaruhát adnak és a kezeltek az ápolók felügye­lete mellett naponta kétszer beveszik az Antaethyl tab­lettát. — A társadalom minden rétegéből vannak ott bete­gek — folytatja K. Z. — Az intézet vezetői a vn-mka után sport- és kulturális foglal­kozásokat is szerveztek. Es­ténként együtt nézhettük a tv-t, ki-ki sakkozhatott, ol­vasgathatott, beszélgethetett, egy-egv nohár üdítő ital, kó­la mellett. — Miben látja a Pomázi Januárban, februárban : Nevelőtestületi értekezlet Az oktatási miniszter és a munkástanuló otthonban munkaügyi miniszter együt- (kollégiumban) nevelőtestü­tes utasításban egészítette ki leti értekezletet tartanak, az idei tanév munkarendjét, amelynek keretében feldol­Ennek értelmében a követke- gozzák a Magyar Szocialista ző esztendő januárjában vagy Munkáspárt Központi Bizott­februárjában az óvodákban, sága mellett működő kultúr­az általános iskolákban, a politikai munkaközösség „A gyógypedagógiai intézmé- szocialista hazafiság és a pro. nyekben, a diákotthonokban letár internacionalizmus idő­és a nevelőotthonokban, to- szerű kérdései" című állás­vábbá a középfokú oktatási foglalását. A témának külö­intézményekben — tehát a nös jelentőséget ad az, hogy gimnáziumokban, szakközép- feldolgozása összekapcsoló­iskolákban, szakmunkásképző dik hazánk felszabadulásának iskolákban, gép- és gyorsíró, ^ a fasizmus föiött aratott iskolakban es az egészségügyi _ - , , , . , ,,., szakiskolákban -7 valamit gyozelemnek 30" évfordulójá­a dolgozók általános és kö- va3­zépiskoláiban és valamennyi Az utasítás hatályba lé­kollégiumban, illetve szak- petfc, Modern Idők színházi di­vatja a régi szerzemények portalanítása. A buzgalom műtőasztalán hemzsegnek az operettek, ám némelyikük ahhoz a szerecsenhez hason­lítható, aki hasztalanul si­kálhatnak hófehérre, mert bőre színe szénfekete. Ilyen operett a Cirkuszherceg nö. Ha lefújják róla a port, ki győzi tüdővel, addig fújhat­ják, míg semmi sem marad belőle. Ezért inkább elvállal­ják. Ezt tette (és jól tette) Szász Károly rendező a szombaton bemutatott Cirkuszhercegnő­vel. Kálmán Imre ábrándos muzsikája nagyvonalúan le­gyint a butácska szöveg­könyvre, felőle akár telefon­könyvet is felolvashatnának: amikor a karmester fölemel­kedik a pult előtt, és meg­szólal a zene, a néző hajla­mos megbocsátani a csacska mesét, amivel etetik menet közben. Mert etetik, hangza­tos tirádákkal az érzelmek szabadságáról, a könnyfacsa­ró történet szereplői tisztelet­köröket rónak a párválasztás gondolata körül, hogy éppen az ellenkezőjét igazolják: a hercegnőnek nem dukál az artista, csak akkor, ha kide­rül róla, hogy hercegi sarj, s ugyanígy találja meg, zsák a foltját. Slukk Tóni és a kis Mabel — mezaliansz, a különböző rangúak házassá­ga, kizárva. Az operett örök — sugallta az előadás, oly­annyira, hogy a simitáncot mintha láttuk volna már va­lahol, Sándor Lajos (egyéb­ként hangulatos) díszleteit­szintén. A humor úgy áll a darabban, mint fókán a fül­védő — van, de minek. A feltálaló pincér a feltaláló Einsteint emlegeti, rakásnyl bugyuta szóvicc után, s hogy a költészeten se "essék csór-, ba, íme egy rímcsoda: „Gré­té, Gréte, jöjj a virágos rét­re." Mindazonáltal a szóra­kozás is garantált (vele együtt a kasszasiker), első­sorban a szereplők jóvoltá­ból. A vezető négyesfogat szerelmesei remekül kiegé­szítik egymást; a kulturáltan játszó, szépen éneklő Zsadon Andrea és Csizmadia László mellett fölszabadultan komé­diázó szubrétt és táncos ko­mikus a Krasznói Klári—Ki­rály Levente duó. Máriáss József, akinek szerepébe a legtöbb szóviccet injekcióz­ták a szerzők, természetadta humorával igyekszik mene­külni a nagyhercegi göncök­től, Kovács Gyula adjutánsa asszisztál hozzá. Herczeg Zsolt főpincére finoman em­beri; Décsy Györgyi tekin­télyes asszonyság, Bagó Lász­ló harsogó cirkuszigazgató, s egy-egy pillanatra figyelmet kelt Katona András, Gyürki István, Tóth Kati, Rosta Mi­hály, Székelyhídi György. A boldog békeidők kamaraszín­házában annyi ellenállhatat­lan kedvességű vígjátékot rendezett Szász Károly visz­szatérése néhány ötlettel vá­lik emlékezetessé, meg a csillogó, meleg színhatású jel­mezekkel, melyeket szintén 6 tervezett. Ligeti Mária ko­reográfiája olykor látványos mozgásba hozta a tánckart és a tornászokat. Amit viszont hazavihetett a közönság emlékbe, inkább a Szalatsy István dirigálása nyomán fölcsendülő meló­diák. Kálmán Imre zenéje: > N. L Hernádi Oszkár felvétel* Mister X: Csizmadia László, Palinska hercegnő] Zsadon Andrea,

Next

/
Thumbnails
Contents