Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

IPÉNTEK, MI DECEMBER 8, 3 Kéményseprők Temérdek idegen szó. A ságosabb, de egészségtele- azt mondják: „De régen volt fejvédőt kapinnak, a kabá- nebb. Mindig szerettem a már itt, jöjjön, beszélgestot kollernek, a szájvédőt tetőn járni. sünk". montiklinek, a derékszíjat A korházi kupiinnak nevezik. Az olaszos hangzasú szavakkal még ma is tetőtől talpig fel lehet öltöztetni a kéményseprőket. Pedig már nagyon régen volt, amikor Maria TeMEGHALTAK A FÜSTBEN ágyon úgy fél az ember, mintOREGSZIK A SZAKMA Mindenki szereti, ha szeretik. A kéha a halál mellette feküdne, ményseprők is így vannak. De a jól fűtött, kényelmes Sok magányos örül, hogy rézia reáljogot adott ennek a szobában kinek jut eszébe, valakinek elmondhatja öröhogy az élet mulandó. Pe- mét, bánatát. Márpedig nádig olyan keveset kell szívni gyon sokan élnek magányosan. Ök mondogatják is: „ne szakmának, egyszóval meghonosította. Apropó, királysiessen, beszélgessünk, ráér a munka". „Tudna tanácsot adni". „Ismer egy jó bel gyógyászt". „Meséljen már valamit". Vecsernyés Kálmán is nő. Én is megfogom a gom- a szénmonoxidból, mint vi bot, ha fekete ruhás, fülig rágzáskor a hársfa illatákormos kéményseprőt látok, ból, hogy az ember beteljen A közvélemény a szerencse vele. lovagjainak tartja őket s Kulich Károly sorolja a ezert nem lehet csodálkozni házszámokat, utcaneveket, azon, hogy vezettek mar Az egyiket délelőtt, a máballagó egyetemisták mene- sikat éjfélkor, vagy hajnal- azért szereti a szakmát, tet, vagy a S^UK-meccseken ban öite meg a szénmonoxid, mert szeret az emberekkel a kezdő rugast elvegeztek. A fél tucatot is leszámol ujjain, ismerkedni. Harminckét évérendezok bizonyara arra gon- miközben magyaráz. vei ő a legfiatalabb kéménydoltak, titkon velük jon For- _ Nemcsak a tüzet előz- seprő Szegeden. A sógorai tuna is. A fama szerint egy- zük meg Lassan olyanok le- adtak kedvet a szakmához, koron gyönyörű királynők- szünk> mint a belgyógyászok, ö volt az utolsó ipari tanuló nek hercegnőknek titkos csak a röntgen hiányzik. A 1958-ban. Azóta senki sem postasai is voltak. Hoztak a legveszélyesebb a gázfűtés. A kopogtat a Tisza utca 2. szám hírt vitték a szerelmes uze- íüst elkezdi bontani a ké- alatt, hogy a mesterséget kinetet Mindenhova bejutót- ménv beIs6 faiat> a lyukat> a tanulja. tak, váratlanul oromét okoz- törmelék betömi, így a füst Elnéptelenedik a szakma? lettek a szeren" visszaszivárog. A többit Ügy tűnik. A mesterek át cse hordozói. könnyű kitalálni. Mondtam, lagéletkora 50 év, és nagyon , „ IWUUJU nj laiaiiii, Valóban a szerencse őrei? hatan haltak meg a füst soká lesZj amikor Szegeden A hagyomany_ nagjjonaluan miatt Gondatlanok voltak, csak távfűtéses házakban bánik az efféle dolgokkal. pedig mi rendszeresen el- laknak. Ott már nincs dolOsak a szakmajukat kerüli lenőrizzük a kéményeket, guk. Addig bizony a magas el Fortuna áldást osztó csója. Mert a szegedi kanincs-e hiba, valami baj. kéményeket meg kell mász, . , , ke~ Az már nem rajtunk múlik, ni, olyat is, ahol nincs kamenyeket olyan kevesen tisz- hogy egy-egy lakásba nehéz paszkodó. És a kazánházak titják, ha meg egyszer eny- bejutni. Néhányan nagyon sem fűtenek, ha idejében nyien lennenek, akkor se kénvesek a koromra, pedig nem tisztítják ki a füstelvegyőznék a munkát. A PROFESSZOR MINDENT TUD megy nyugdíjba. A titulálják így, Kulich rolyt. Valóban a szakma kiváló ismerője. Negyvennégy éve mássza a kéményeket, tapossa a tetőket, s légszomjat kap a kazánoktól. A megtisztelő címet egy egyetemi tanártól kapta. A derék tudor hosszas előadást tartott a kéményseprésről a kéményseprőnek. „Ejnye, professzor úr/ ebben én vagyok a professzor" — válaszolta a nagyképűségre állítólag a mester. „Rendben van, ön is professzor — mondta az egyetemi oktató". Mindenki látott már kéményseprőt. Fölösleges lenne körülírni öltözéküket, vagy ahogy megvillan mosolyuk a bajuszporta alatt, s a fogak koromlepte bőr mellett a porcelánnál is fehérebbnek látszanak. Azt már kevesen tudják, hogy Kulich Károly naponta 75 ezer lépést is megtesz. Egyszer egy lépésmérővel ellenőrizte útját. Nyáron, amikor a padláson 40—50 fok meleg van, s az izzadsággal kevert korom barázdát húz bőrén, a pincébe menekül hűsölni. — El szokott fáradni? — Szeretem a szakmámat — válaszolja. — Veszélyes a tetőre kimászni ? — Sajnos a padláson kell a kormot nyelni. Így biztonkényesek a az életük védelmében me- zető csatornát. No, meg ott gyünk ellenőrizni, tisztíta- a hetvenezer kémény. Ennyi ni. van ugyanis Szegeden. KétKulich Károlynak a lába havonta takarítani, évente visszeres, naponta 100—150 égetni ezeket, kemény mun. .. kéményt seper ki. Legjob- ka tizenegy embernek, kollegái ban az esjk nekj amikor Halász Miklós - KaA professzor két év múlva Az OBT-kiildöttsége Prágába utazott Pénteken kezdődik Prágá- nács tagja — csütörtökön — ban a Béke-világtanácshoz tegnap elutazott Prágába, tartozó nemzeti békemozgal- (MTI) otók kishitűek A

megye egyik nagy építkezésén, még a nyáron, távollétében úgy rajzolták meg a főművezető portréját a munkatársai: olyan ember, aki szüntelenül ég, az alkotás időszakában nem ismer sem pihenést, sem megállást. Megnéztem az alkotást magát is, természetesen: betonba, acélba, üvegbe öltözött óriás, azóta már otthont ad a tudomány művelőinek. Aligha valószínű azonban, hogy a főművezető — meg a sok-sok, hasonló életstílusban munkálkodó társa — most majd szünetet tart. Olyan emberek ők — s jó szerencsénk, hogy szinte mindenütt akad belőlük néhány —, akik felfűtött akarással, az alkotó munkában fellelt igaz és szüntelen gyönyörűséggel dolgoznak, sose méricskélve, hány végén égetik energiájuk gyertyáját. Nem kell különösebb keresgélés ahhoz, hogy példák sokaságával illusztráljuk: olyan korszakban élünk, amikor országunk minden táján meglobbannak és közös fényűvé egyesülnek a tevékeny és alkotó munka fáklyái, láttatva egyéni erőfeszítéseket és közös munkában jó közösségekké formálódó csoportokat. Táptalajt ad erre a kongresszusi munkaverseny: kezdeményezésekre biztatnak helyi szervezésű akciók, legfrissebb és legszemléltetőbb példaként pedig az az óriásivá növekedett segítés, amellyel az egész ország sietett a mezőgazdaság segítségére. Százmilliós mozgalom. Ha ezt a megfogalmazást halljuk, óhatatlanul arra kell gondolni: a főváros egyik munkáskerületének üzemei, munkáskollektívái összefogtak a fiatalokért, a gyerekekért — azért, hogy több óvodai férőhely legyen, több park a gyárnegyedben, több osztályterem az iskolákban. Üzemekből indult az ötlet — az, hogy gyűljön össze ilyen célokra kereken százmillió forint. S az ötlet tovább gyűrűzött, immár a nagyobb lakóközösség kincsévé lett. Másutt, egyik városban, arra gondoltak néhányan: uszodát kellene építeni. Diákoknak, kevés pénzből és nagyon gyorsan. Lehetséges, hogy teljesen egyéni volt az ötlet. A megvalósítás azonban közösségi munkává lett. S „menet közben" alakulnak úgy sok helyütt a dolgok, hogy rá kell döbbenni: annak a bizonyos labdának sokhelyütt csak a kezdőrúgást kell megadni, s perdül magától tovább. A skála pedig sok oktávra terjed. Kicsinyke buzgólkodásból egészen a százmilliós értékek közös megteremtéséig. Vidéki kisebb városban mondotta el az iskolaigazgató — egyébként lelkes népművelő —: kultúrház építését határozták el nemrégiben. A pénzzel, s a vállalkozókedvvel nem volt baj. A gondot azok a kételkedők jelentették, akiket — akadnak ilyenek is — megtalálhatunk igen sok helyen. Legyintettek itt is, minek a buzgalom, úgy sem készül el idejére; meg minek is, a helybeliek nem igénylik, nem hiányolják. „Menet közben", amióta épül már a kultúrház, mintha fogynának a kishitűek. Általános jelenség, hogy az alkotó munka szinte mindenütt befogja a száját a kákán is csomót keresőknek, azoknak, akik szívesen nagyítják fel gondjaikat és zsugorítják kisebbé eredményeinket. Bizonyos fajta emberi magatartás ez, hordozói sokszor korántsem rossz szándékból, inkább a nagy erőfeszítésektől való belső félelem rabjaiként tesznek kérdőjeleket egy-egy nagy, szép vállalkozás mellé. Az ilyet, a szkepticizmust oldani, 6 eltüntetni kell. mint rossz kísérőnket, lendületünk fékjét. Igaz: a szűkebb, s a tágabb pátria köznapjai gondokkal is terhesek. Együtt élünk a gondjainkkal. Aprópénzre váltódnak körünkben, és néha magunk is fáradtak vagyunk, netán szkeptikusak is. Aztán — átáll a váltó. Naponta átáll az ország ezernyi helyén: egyszerűen azért, mert az egésznek a változásai formálóan, csiszolóan hatnak a kis részletekre. S mert soha ilyen tágas terület nem kínálkozott még jó buzgólkodásra, szép sikerépületek megtervezésére és felépítésére. S

a mi országépítő munkánknak van egy szép és különleges sajátossága. Nem kötődik korhoz, sem foglalkozáshoz. Mindenhonnan elindulnak okos ötletek. Lakóközösségi meditációból, KISZ-klubban, vita hevéből, nyugdíjasok töprengéséből és szocialista brigádok vállalásaiból. És — minden területen — előbbutóbb örömmel fogadják a jobbat akaró szándékot, előbb vagy utóbb félreszorítva a kételkedőket, s a nehézségeket nagyító szemléletet. Rendünk sajátossága ez. Ahogyan rendszerünk sajátja az alkotó emberi nyugtalanság és tettrekészség is: megkeresve magának a teret, ahol kibontakozhat. Az eredmény pedig mindannyiunké. V. M. • • SZÉP OT KÖVETNI Széli néni — így mondja logban, minden társadalmi Szeged városi pártbizottság mindenki a gyárban. Széli munkában s minden pártfel- tagjává választották. néni — ebben a két szóban adat megoldásában lehetett — Eleinte persze gátlásaim a legközelebbi, a jól ismert számítani. is voltak hogy is állom meg munkatársnak kijáró kedves- <3sz haj keretezi kedves, ^t a helyemet? De nagyon ség, a bizalom, a meghittség jóindulatot, akareterőt sugár- "agy megtiszteltetésnek is hangjai is fölismerhetők. De zó arcát. Megigazítja piros, éreztem. S az igazgatók és hogyan lesz valakiből ilyen fehérpettyes kendőjét. Beszél mas tanult emberek, akik népszerű, közismert ember a munkájáról, beszél az uno- közé odaültem, jó segítőnek, egy üzemben? Hogyan lett Icáról, arról á családi tradí- isazi elvtársaknak bizonyulSzéll Imrénéből egyszerűen, cióról, hogy férje, lánya szin- a legnagyobb szeretetet családiasan Széli néni a Sze- tén itt dolgozik, ide kötötték tapasztaltam kezdettől és ez gedi Konzervgyár nagy csa- életüket a" gyárhoz. átsegített a problémáimon. ládjában? Közéleti munkájáról kér- Aztán a megyei pártbizottSzfn0teZeUgvS0egészV öet. büíS hősködöm. Van mit mon- sági tagság következett, 1970r 1 e efp egész exet Denne dani ról hiszen Széll lmré. ben. Meg magasabb poszt, lenne, ha vegigsorolnaiüc. né ^ MSZMp Csongrád me- még nagyobb felelősség. De ™ „ bizottságának tagja. Széli néni itt is éppen úgy Nagy és szép dolog, s per- helytáll, éppen úgy munkálsze nehéz feladatot is jelent, kodik — a munkások javára, ha Onnan kezdve, amikor még szerződtetettként munkálkodott a konzervgyárban, folya,m/fkor ,™ár de Széll néni nem az a'mun: a közjóért. Véleményt nyilstabil dolgozoja lett a válla- kásasszonyj aki bármikor is vánít a párt vezető testületélatnak — stabil a szo min- meghátrált Volna a tettek ben és információkat közvetít den ertelmeben. Olyan, akire nehezétől a gyári alapszervezetek gyűmmdig, minden fontos dórnak képviselőinek évi konferenciája, amely egyben zárórendezvénye lesz a nemzetközi békemozgalom 25 éves jubileumi ünnepségsorozatának. A konferencia részvevői megvitatják a nemzetközi békemozgalom tevékenységét és 1975. évi programját. A tanácskozásra több mint száz ország békemozgalmának képviselőit várják. Az OBT küldöttsége: dr. Réczei László, a delegáció vezetője, és Boldizsár Iván, a Béke-világtanács tagjai, alelnökök; Sebestyén Nándorné főtitkár, valamint Gál Gyula, az Országce Béketa- Mióta tagja a pártnak? lé«in- a p^súc^ez^t<5ség gy7n 'emíékTze^zámomrá oda is' ^Ijebb, amikor éjgyon emlekezetes szamomra szakás> ^q,. nem szólnak, ülésein. Mert hívják ide is, ^mTrá^gySa^fm intettel rá, hogy pihennie a kommunisták piros tagis csak kell egy ilyen örökkönyvét. Talán a legboldo- úgy látszik' kif?!ygabb napom volt: éreztem, fátlan energiájú embervalami új kezdődik az életemben. Benne volt ez a csaMég most jól bírom az Vasutasok és diákok együttműködése A szegedi vasúti személy- ősszel valóban kapcsolatot pályaudvar ifjú dolgozóinak teremtettek a vasútforgalmi idén májusban megtartott szakközépiskola diákjaival, parlamentjén többen felve- akik vállalták, hogy részt tették, hogy szorosabb kap- vesznek az állomás téli íorcsolatot kell kialakítani a galomra való felkészítésében, város középiskoláival, első- s egyéb munkákban. Máredsorban a vasútforgalmi szak- dig is jó néhány osztály seközépiskolával. Remélték, gített például a vágányok hogy az együttműködés so- közötti talajegyengetésben. rán a tanulók megkedvelik Viszonzásul szakmai tanáa szegedi pályaudvart, s az csokat, s képzést kapnak a iskola befejezése után közű- tanulók. Kisebb csoportoklük sokan itt helyezkednek ban egy-egy tapasztalt vasúti el. Ily módon enyhülnének dolffo mellé osztják be _ ... okét. Így az edmgnel konya vasút munkaerőgondjai. nyebben tudják elsajátítani I gondjának tudója, asszonyok, ni, de még megközelíteni is/ Az elhangzottak alapján a vasutasszakma fortélyait, tanyák segítője. 1966-ban a S. M. Iád légkörében. Az én jó éjszakázást — mondja kérapám mindig azt mondogat- désemre Széll Imréné. És ta: akkor lesz jó világ rátok, azokról az asszonyokról, gyermekeim, ha a gyár ka- anyákról kezd beszélni, akik pújára kitűzik a vörös lo- veIe együtt itt szorgoskodnak bogót. Mi persze csak később a gyümölcsüzemben, éreztük át igazán, mit várt De arról is szívesen szól, ő, miben reménykedett. De hogy a nőpolitikái határozat úgy gondoltuk, élnünk kell óta hogyan változott a nők a lehetőségekkel — én is közéleti tevékenysége, ezért vágtam bele a sűrűjébe s ebben neki is része és minden fórumon. jelentős szerepe van. Ügy is, És az igyekezet valóra is mint példamutatónak. Széll vált. A gyári nagy családban néni olyan példát mutat, ő műhelvtitkár. Sokak amelyet szép feladat követ. 0 I I