Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

KEDD, IJÍ4. DECEMBER VL Fiatalok tárlata Az idén nyáron kilenced­szer rendezte meg a KISZ Csongrád megyei bizottsága az ország legtehetségesebb fiatal amatőr képzőművé­szeinek nyári művésztelepét Hódmezővásárhelyen. Az or­szág mindért részéből érke­zett fiatalok a két hét alatt vásárhelyi képzőművészek irányításával, a művészet és mesterség alapjaival ismer­kedtek, megízlelték az alföl­di táj hangulatát, találkoz­tak a vásárhelyi képzőművé­szet legjelesebb alkotóival, s a tábor végén munkakiállí­táson mutatták be legsike­rültebb alkotásaikat Vasár­nap a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban, az im­már hagyományos téli tárla­ton azok a fiatalok mutatják be festményeiket, grafikai lapjaikat, szobraikat kerá­miáikat, akik a VIII. és IX. országos ifjúsági képzőmű­vészeti tábor vendégei vol­tak. Közel negyven fiatal mintegy száz alkotása szere­pel a tárlaton, bizonyítva a nyári élmények erjesztő ha­tását, a fiatalok tehetségét, a tábor szellemi kisugárzá­sát A legkülönbözőbb techni­kával készült alkotások sze­repelnek a kiállításon, olaj­és temperafestmények, toll­rajzok és rézkarcok, mono­tvpiák és textil faliképek, ke­támiaalkotasok és faszobrok. Amilyen sokszínű a műfaji változatosság, ugyanolyan sokarcú a stiláris ihletés, a népművészetből éppoly in­tenzitással merítenek a fia­tal alkotók, mint az avant­gard stílusirányzataiból, a kubizmus, a szürrealizmus eszköztárából. A hatások is jól megfigyelhetők, s ez is a művésztelep kisugárzó erejét bizonyítja. Hézső Ferenc, Fodor József, Fülöp Erzsébet művészetének hatása egyér­telműen leolvasható néhány alkotásról. A kiállításon szereplő fia­talok közül jó néhány ne­vével találkoztunk már — Kollár György a szegedi nyári tárlaton szerepelt, Ko­lozsvári Miklósnak a közel­múltban volt önálló {árlata a szegedi fiatal művészek klubjában, s amatőr tárla­ton találkozhattunk Szege­den Szekeres Ferenc és Szemán Béla grafikáival is. Ök jelentik a mostani kiál­lítás erejét is, kiegészítve a sort Czakó János, Zsáky Zsuzsanna és Ungvári Mi­hály nevével. Az Alföldi Nyár című ki­állítást vasárnap délben dr. Dömötör János, a Tornyai János Múzeum igazgatója nyitotta meg. Tóth Zsuzsan­na, a KISZ Csongrád me­gyei bizottságának titkára nyolc díjat nyújtott át. Ki­emelt díjban részesült Jászai Sándor, Czakó János és Ung­vári Mihály. Díjat kapott Zsáky Zsuzsanna, Szekeres Ferenc, Kolozsvári Miklós, Torma Anna és Szemán Bé­la. A fiatal alkotók vásárhe­lyi kiállítása január közepé­ig tekinthető meg. T. L. Emlékezés Kelemen Lászlóra Kelemen Lászlóra, a ma­gyar színjátszás úttörőjére emlékeztek — a halálának százhatvanadik évfordulója alkalmából — vasárnap Ma­kón. Emléktáblát avattak a Vörösmarty utca egyik épü­letén. Kelemen László, az első magyar színtársulat szervezője az 1800-as évek elején hat évig lakott e he­lyen. A márványtáblán — amelyet a helyi József At­tila Tsz állított — erre em­lékeztetnek a sorok. idei építészeti Nívódíjak Az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztériumban hétfőn dr. Szabó János ál­lamtitkár osztotta ki az 1974. évi építészeti nívódíjakat. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának tervezéséért és kivitelezésé árt a Lakó- és Kommunális Épületeket Ter­vező Vállalat és a Középü­letépítő Vállalat kapott ní­vódíjat 75 ezer—75 ezer fo­rint értékben. Az Orosházi Síküveggyár létrehozásáért az IPARTERV 60 ezer, a Szilikátipari Köz­ponti Kutató és Tervező In­tézet és a 31-es számú Ál­lami Építőipari Vállalat 45 ezer—45 ezer forintos nívó­díjat kapott. 4 Teendők a Termelésben és a felvásárlásban Tegnap, hétfőn délelőtt 9 őiakor tartotta évi rendes ülését a MÉK igazgatótaná­csa Szegéden, a Hungária étterem emeleti termében. A | résztvevők elemezték, hogy a küzdelmes esztendő tíz hónapját hogyan is zár­ta a vállalat: hogyan tett eleget feladatának, azoknak *z elvárásoknak, amelyekkel a lakosság1 ellátását hivatott Szolgálni. Az őszi napokban különösen sok gond nehezí­tette a munkát, hiszen a ne­héz körülményt fokozta a munkerőhelyzet állandó romlása, az áruátvétel fel­dolgozásával járó többletbér­kifizetés, és áruvesztéség, a munkaerőhiány miatt fenn­álló többletszállítási költség és az áru minőségi romlása. Elég csak utalnunk arra, a lapunkban is többször szó­vá tettük,- hogy az időjárás következtében több közös gazdaságból nem tudták fel­vásárolni a zöld pardicsom­paprikát. A szakbizottságok műkö­déséről is számot adott az igazgatótanács. Bőven van még javítanivaló, mert • szakbizottságok nem töltik be funkciójukat. A közös váltalat tagjainak száma ok­tóber 31-én 79 szövetkezet, ebből 54 termelőszövetkezet, és 25 általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A ta­gok vagyoni betétje 4 millió 80 ezer forint. A közös vállalat 1974-ben 59 téesszel. 6 szakszövetke­zettel, 1 állami gazdasággal és 3 ezer 433 egyéni termelő­vel kötött termelési és ter­mékértékesítési szerződést. A szerződések. 11 ezer 208 vagon árura vonatkoznak, s október végéig ebből 9 ezer egyszáz vagon árut vettek át. Burgonyából összesen 1323 vagonra szólt a szerződés, sa.inos a te'jesítés alig ha­ladja meg az ötven százalé­kot. Nagy az elmaradás az Bszi érésű burgonyánál; a le­szerződött 1033 vagonból Uúndössze 394 vagonnyit szállítottak le, ami 38,2 szá­zaléknak felel meg. Az el­maradást részben indokolja néhány objektív körülmény is, ami a termelés és feldol­gozás, valamint az értékesí­tés folyamán jelentkezett. A vetőgumó-ellátás is vonta­tott volt, amihez párosult a kényszer fajtaválasztás. A gépesítés sincs rendben, így aztán az átlagtermések igen differenciáltak, hektáronként 100—400 mázsáig változtak. Elsősorban a homoki gazda­ságoknál lehetne a termésát­lagokat javítani rendszeres öntözéssel. Vidékünkön igen lényeges, hogy a következő években a termelési rendszerben, vagy azon kívül, burgonyát ter­mesztő közös gazdaságokban törekedjenek a helyes fajta­választásra. Különösen ked­velt napjainkban a Desiree, íze és jó tulajdonságai miatt. Ugyanakkor nagy termést is ad, megfelelő termesztés­technológia és talajerő-ellá­tottság mellett. Sajnálatos módon gyümölcsből • és egyéb zöldségfélékből sem alakult kedvezően a felvásárlás. A tanácskozás megállapította: bőven van még javítanivaló, s ez nemcsak a termelésre, de a felvásárlásra és értéke­sítésre fegyaránt vonatkozik. Sz. L. I. Ellenőrzés az utakon A közutakat ellenőrző szol_ gálatos rendőr járőrök azzal nyugtattak bennünket, hegy a napnak nem a legkritiku­sabb időszakában csatlakoz., tunk hozzájuk, mert a déli érákban alig-'alig merészke­dik valaki ittcsan vezetni, márpedig nekünk ilyenek kellenének, elriasztó példá­nak. Azért csak; menjünk, néz­zük, mi történik az utakon. Fél órába telt, amíg a szűn­ni nem akaró dug bál. tor­lódásokból kievickéltünk az Izabella hidon át a lemez­gyárig. Az út hossza pedig mindössze pár száz méter. Előttünk poroszkált egy lo­vaskocsi, amely lefcg'a a forgalmat. A gumigyárt 1 nyílttá vált a forgalom az E5-ös úton, s akik e'ő tünk haladtak, gyorsan megugrot­tak, beletaposlak a gázpedál­ba. Köröttük egy vegves­használatú ZSUK kisteherko­csi is, amely az SD 29-65-ös rendszámot viselte. Ez a ko­csitípus lakott területen kí­vül óránként maximálisan csak 70 kilométeres sebes­séggel közlekedhet. Az előt­tünk haladó ZSUK vez~t"je viszont csak úgv „pörkölt"'. Hogy megelőzheti'és el­hagyhattuk, a rendőrkocsi se­bességmérő órájának muta­tóia a 100-as s'ám felé kö­zelített. A műszerfalon egv fehér gombot megnyomva a kocsi hátsó ablakán H®vul. ladt a sto-űámoa. mellette nz „Ellenőrzés" felássál, il­letve a jobbra leállást mu­tató nyilai. Árokban az ID 32-81 rendszámú autó — Hova rohan ennvire? — kérdezte a járőrnaran-snok, miután kérte a vezető és a kocsi okmányait. — Innen voltam r>edig a hetvenen — v'gta rá szem­rebbenés nélkül. — Ezt meg honnan veszi, hiszen rossz, nem működik a kilométerórája — pirított rá a járőrparancsnok, majd hozzátette: — Elfo*"dia a száz forint helyszínbírsó<*ot, vagy írjam a feljelentést? — Kérem szénen, inkább most fizetek — kap-solt rög­tön a ZSUK ve-et 5je és be­lenyúlt a zsebébe. Kés'ség­gel meghallgatta még az In­telmet, miszerint a rossz ki­lométeróra sok mindenre en­ged következtetni. Arra pél­dául, hogy csúnyán vissza lehet vele élni. El lehet szá­molni rajta feketefuvarokat hiszen a beragadt, mozdulat­lan számokba minden bele­férhet, kivéve a megenge­dett sebesség túllépését. Ficzek úr Ficzek úr, az „önálló kis­iparos" nemcsak a századelő jellegzetes figurája. Hidas Antal a minden körülmé­nyek között és mindenáron csak a saját boldogulásával törődő, környezetére süket és vak kispolgár típusát te­remtette meg az 1937-ben készült regénytrilógia első kötetében. (A másik két könyv: Márton és barátai, Más muzsika kell.) Ficzek élete — vesszőfu­tás a háborúig. Munkabírá­sa, energiája határtalan, éppúgy, mint naivitása, amelyet méretei miatt már inkább kell butaságnak ne­vezni. „Briliáns" ötletei, „suszterkirályos" álmai egy­re mélyebbre taszítják, mi­nél nagyobb az ötlet, annál nagyobb a bukás. Hiszen Fi­czek egy pillantásra sem méltatja a világot, amely­ben pedig sok minden tör­ténik — nélküle. Sztrájkból, forradalomból, inflációból, szegénységből és gazdagság­ból csak annyit vesz észre, amennyi az ő köreit érinti. Gyászos végű vállalkozásai is ilyen szegényes, szűk körű és későn kapott információk alapján születnek. És ahány csőd, annyiszor bámul maga elé Ficzek: nem érti, - miért nem gyümölcsözik „okossá­ga", jószándéka, tömérdek munkája. A komikus-gro­teszk ábrázoláson néhol csi­petnyi megértés, vagy in­kább sajnálat sugárzik át. Hajdufy Miklós filmjének utolsó jelenetében is: Ficzek már mundérban, menetosz­lopból válik ki, hogy — ar­cán végre valami normális emberi aggodalommal — gyerekei vigyázatára intse asszonyát. Hidas Antal születésnap­ját a groteszk hangvételű film bemutatójával ünnepel­te a Televízió. Méltó köszön­tő volt. Hiteles század eleji atmoszférát és a kispolgár időálló típusát teremtette egyszerre. Haumann Péter nevéhez pedig valószínűleg sokáig még egy né\» társul az emlékezetben: Ficzek úré Már régen tudjuk, Haumann mindent el tud játszani. De ezt a szerencsétlen, csetlő­botló „chaplines" figurát mintha neki írták volna. Né­hány szögletes mozdulata, az önmagától eltelt Ficzek pó­zai, ostoba-csalafinta finto­rai. peckes járása, a kudarc­tól összeszaladt ráncai — fe­lejthetetlehek. Emlékezetes filmkockákon — amikor a bamba slágert fütyörésző inasok menetét vezeti, vagy a kihalt, sötét utcán hazafelé kacsázik, vagy amikor a rendőrszobán hatalmas fél­reértéspofon éri — mintha valóban „a nagy nevettető" ihlette volna a játékot. Schütz Ila kitűnő partnere, legjobb pillanatait a Ficzek­ötletek nyomán felvillanó, butácska-bizakodó, teljesen Ficzek-szabású mosolyok je­lentik S. E. Sándorfalva és ópuszta­szer között a Volán YE 07­96-os IFA teherkocsija, meg­rakva gázpalackkal, ugyan­így, vagy még jobban. Bár vele szembe jövet jelzett, fe'­villantotta Wartburgja fény­szóróját egy magánaut's, aki messziről látta, hogy a rendőrségi kocsi „rátapadt'' a Volánosra. Az nem vette és're, vagy úgyis mindegy volt már, hiszen bemértük, hogy a megengedett 70 he­lyett óránként 85 kii "méteres sebességgel „ballagott". Nem kellett volna neki pedig más, csak összetalálkoznia egy mellékútról éppen be­vágódott pótkocsis. DUTRA 1000-es vontatóval, amelynek rendszáma: VN 51-51. Túl azon, hogy nyakig sárosan hajtott az útra, nem volt bekötve a pótkocsiba sem a fék, sem a világítás. A veze. tófűikéből nem lehetett hát­ralátni egy résnyire sem. Ez­zel a vontatóval előzni, ka­nyarodni kész veszedelem egy mögötte haladó bármi­lyen gépjárműnek. " — Hajmeresztő az ön mu­tatványa — csóválta fejét a járőrparancsnok, miután ki­derült, hogy a vontató veze­tőjénél nem volt semmiféle okmány sem önmagáról, sem járművéről, sem rakományá. ról. Kukoricaszárat vitt va­lahonnét valahova. A géojár­mű a dóci Virágzó Tsz-é. Mit sem használt a vontató vezetőjének majdnem sírás­sal párosult könyrré;e, hogy ne jelentsék fel, mert annak borsos ára lesz. Még örülhet, hogy így megúszta, és nem okozott a műszakilag rendetlen géppel jóvátehetet­len balesetet másnak, és ön­magának. Ettől az esettől pár száz méterre enyhén jobbra ívelő kanyar után, kerekei­vel ég felé az út menti ár ék. ban hevert a piros színű ID 32-81-es rendszámú Moszk­vics. Vezetője karcolás nélkül kimászott belőle, és elindult segítségért, emelőért. — Alig jöttem pedig öt­vennel — mentegetőzött a kocsi szerencsés tulajdonosa. Pár méterre arrább vastag akácok. Rossz rágondolni, ha a kocsi bennük bukfence­zett volna. Az úton elhala- / dók részvéttel pillantgat­tak az árokba fordult piros Moszkvicsra, amelynek ve­zetője Kistelekre igyekezett, mégis visszafelé bukfence­zett, orral Szegednek. Nem kell hozzá különös szakér­telem, hocv a száraz út es­ten a oadkára szaladáskor mennyive! volt nagyobb a kjesi utazó sebessége a men­tegetőzésnek bedobott ötven kilométernél. Utunk. részv4te'ünk, az el­lenőrzésben mindössze két órány'ra teriedt. ráadásul nem is a legkritikusabb idő­szakot választottuk. Mind­össze az LY 70-98-as rend­számú motorkerékpár veze­tőjét szondáztatták meg, s az eredmény negatív volt a rendőrjárőrök örömére ls, mert ezúttal nem szaporo­dott ittas vezetés miatt az idén Indított több száz eljá- \ rás. Nem szólva azokról, ke­rek hétszázan vannak, akik­től ennek kapcsán 1974-ben, és csak Csongrád megyében, visszavonták jogosítványu­kat, hosszabb, rövidebb idő­re. SLödl Ferenc Úttörők, kisdobosok változatos programja A téli szünidőben sokolda­lú, színes úttörőélet várja a pajtásokat; gazdag program­ra nyílik lehetőség a kisdo­bosok, úttörők részére a csa­patotthonokban, úttörőhá­zakban, művelődési közpon­tokban, téli kirándulóhelye­ken, a lakóhelyek expedíci­ós pontjain. A téli szünetben megkez­dődnek az úttörő-vetélkedők, -szemlék csapa'szintű fordu­lói A tudom'nyos-technlkai szemle eseményein mintegy 400 ezer pajtás vesz részt. A kulturális szemle csaoatbe­mutatóin kívül az „Éneklő ifjúság" úttörő kórusmozga­lomnak most a járási, városi fordulói folynak. Megkez­dődnek a X. úttörő-olimpia országos döntői cselgáncs­ban, birkózásban, asztalite­niszben. A kis sportolók versenyeinek Zalaegerszeg ad otthont. A téli szünidő az úttörőév legfontosabb akció­jának, a „Nem térkép o táj..." expedíciónak 1« egyik csúcspontja lesz. Az őrsök, rajok, csapatok a szünidőt használják fel ex­pedíciós útjaik, portyáik le­bonyolítására. Elsősorban azokat a felszabadulási em­lékhelyeket keresik fel, ame­lyeket a félév során kutató­munkájukkal, levelezéseikkel megismertek.

Next

/
Thumbnails
Contents