Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-20 / 297. szám

I ÍÍNTBK, 1971. DECEMBER 29, Megkezdődött az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját előkészítő budapesti találkozó 1974 októberében a Varsóban megtartott konzultatív találkozón elfogadott megállapodásnak megfelelően, december 19-én, csütörtökön Budapesten, a Gellért Szállóban, megkezdődött az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának előkészítő találkozója. A találkozón a következő pártok küldöttségei vesznek részt: Ausztria Kommunista Pártja, Belga Kommunista Párt, Bolgár Kommunista Párt, Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, Csehszlovákia Kommunista pártja, Dán Kommunista Párt, Finn Kommunista Párt, Francia Kommunista Párt, Görög Kommunista Párt, Írország Kommunista Pártja, Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, Lengyel Egyesült Munkáspárt, Luxemburgi Kommunista Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, Német Kommunista Párt, Német Szocialista Egységpárt, Norvég Kommunista Párt, Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt, Olasz Kommunista Párt, Portugál Kommunista Párt, Román Kommunista Párt, San-Marinó-i Kommunista Párt, Spanyol Kommunista Párt, Svájci Munkapárt, Svéd Baloldali Párt — kommunisták, Szovjetunió Kommunista Pártja és a Török Kommunista Párt. A megnyitó ülésen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondott üdvözlő beszédet. A lengyel pártküldöttség vezetője, Edv/ard Babiucli, az Olasz Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt nevében tájékoztatót adott a budapesti találkozót megelőző munkálatokról és konzultációkról. A csütörtöki ülésen felszólaltak: Erwin Scharf, Ausztria Kommunista Pártja, Antonis Ambatielos, Görög Kommunista Párt, Jean Kanapa, a Francia Kommunista Párt, Borisz Nyikolájevics Ponomarjov, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Olavi Poikolainen, a Finn Kommunista Párt, Willi Gerns, a Német Kommunista Párt, Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt, Jean Blum, a Belga Kommunista Párt, Paul Markowski, a Német Szocialista Egységpárt és Georgos Christodulides, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) képviseletében. A találkozó a testvéri együttműködés és kölcsönös megértés légkörében folytatja munkáját. •CfadsiB' János A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva nagyra értékelte és támogatta a Lengyel Egyesült Munkáspárt és az Olasz Kommunista Párt kezdeményezését ez európai kommunista és munkáspártok értekezletének összehívására. Küldöttségünk részt vett a varsói konzultatív tanácskozáson, amelyet 28 testvérpárt e kérdés megtárgyalására 1974. október 16-ra hívott össze. Pártunk nagy megelégedéssel értesült a varsói tanácskozás kitűnő légköréről, arról a nagy .horderejű és teljes egyetértésben hozott döntésről. hogy 1975. első felére Berlinbe összehívták az európai kommunista és munkáspártok értekezletét. Kétségtelen, hogy erre a döntésre a helyzet megérett, és a téstvérpártok berlini találkozója az európai kommunista és munkásmozgalomnak, az európai népeknek a haladásért és a bekéért folytatott harcában nagy cs fontos esemény lesz. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a testvérpártok a berlini értekezlet előkészítésére hivatott mostani, újabb találkozó színhelyéül a Magyar Népköztársaság fővárosát, Budapestet választották. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és tagsága, a szocializmust építő magyar nép nevében tisztelettel köszöntöm a testvérpártok képviselőit, a tanácskozás minden résztvevőjét. Szívből kívánom, kísérje teljes siker fontos munkájukat, és mint szívesen látott vendégeink, érezzék jól magukat nálunk. Európa kommunista és munkáspártja; saját országuk munkásosztályának szülöttei, elszakithatatlanul gyökereznek országuk társadalmába és a dolgozó tömegek érdekeit, törekvéseit fejezik ki. Ezért foglalkoznak szükségszerűen most is az európai helyzet alakulásának iegéletbevágóbb kérdéseivel, hiszen ezek döntően befolyásolják minden egyes ország dolgozó népének helyzetét ás jövendő sorsának alakulását. Európa kommunista és munkáspártjainak joga, egyben kötelessége is számon tartani földrészünk történetének tapasztalatait, éppen úgy, mint szembenézni a ma és a jövő kérdéseivel. Jövőre, 1975-ben a népek megemlékeznek 1945. május 9-ről, arról a történelmi napról, amikor az antifasiszta koalícióban egyesült szövetségesek képviselői előtt a megvert Hitler-fasiszták Berlinben aláírták a feltétel nélküii megadásról szóló okmányt. Ezzel a nappal egy rettenetes korszak zárult le, és új lap nyílt Európa történetében. A fasizmus elleni harcban hozott mérhetetlen áldozatok nem voltak hiábavalóak. A megváltozott európai erőviszonyoknak köszönhető, hogy az elmúlt harminc év alatt, ha volt is nemegyszer feszült és kiélezett helyzet, az újabb háborút sikerült megakadályozni: béke volt és van Európában. Ma. a társadalmi haladásért és a békéért vívott harc eredményeképpen, Európa és a világ fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a reakció, a háború, a hidegháború erői visszaszorulnak, amikor a nemzetközi erőviszonyok a szocialista világrendszer, a nemzeti jogaikért küzdő népek javára alakulnak. A nemzetközi viszonyokat a politikai enyhülés előrenyomulása, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének térhódítása jellemzi. A nemzetközi erőviszonyok változásának, a békét kívánó néptömegek akaratának hatására a vezető tőkés országok uralkodó körei is kénytelenek mind reálisabban megközelíteni az emberiség sorsát érintő politikai kérdéseket. A világpolitikai változások, a békét következetesen védelmező szocialista országok harca, valamint sok polgári politikus reális helyzetfelismerése tükröződik a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatainak normalizálásában, fejlődésében és nagy horderejű megállapodásaiban is. Kétségtelen, hogy az utóbbi években Európában jutottunk a legmesszebbre a második világháborút követően nyitva maradt kérdések lezárásában, s azon az úton, hogy földrészünkön tartóssá tegyük,a békét és a biztonságot. A szocialista országok következetes erőfeszítése és a másik oldalon a kérdések reális megközelítése eredményezte a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió, valamint Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság között; államszerződések létrejöttét. ugyanúgy, mint a Német Demokratikus Köztársaság elismerését a NATOországok, valamint a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai elismerését a szocialista országok által. Ezek jelentős lépések voltak a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatai rendezésének, és a kölcsönös előnyökkel járó fejlesztésének útján. A helyzet pozitív fejlődése tette lehetővé az európai biztonsági konferencia összehívását, munkájának megkezdését és biztató alakulását ugyanúgy, mint a bécsi tárgyalások megkezdését a Közép-Európában levő fegyveres erők és fegyverzet csökkentésének céljából. Mindezen tényezők együttesen kedvező feltételeket jelentenek ahhoz, hogy az európai kommunista és munkáspártok, eleget téve történelmi küldetésüknek, állhatatosan és sikerrel folytassák erőfeszítéseiket a haladás és a béke érdekében, azért, hogy Európa az itt élő népek igazi otthona, a béke és a biztonság földrésze legyen. Bizonyos, hogy az európai kommunista és munkáspártok, amelyek a múltban is teljes felelősségüket átérezve küzdöttek, azt teszik ma is, ennek megfelelően fognak a jövőben is cselekedni. A második világháború sötét éveiben, amikor a világ első szocialista állama, a Szovjetunió a fasizmus elleni küzdelem fő terhét viselte, Európa kommunista pártjai, a kommunisták dacolva a legvadabb fasiszta terrorral is, és vállalva minden áldozatot, munkásosztályuk és népük igaz fiaiként harcoltak, és nem keveset tettek a nácizmus megsemmisítéséért. A második világháborút követően, a hidegháború feszült éveiben, amikor a Szovjetunió, a Varsói Szerződés szervezetében tömörült szocialista országok az állampolitika síkján küzdöttek az enyhülésért, a biztonságért, a békéért, maguk mellett tudhatták a néptömegek szolidaritását, az európai országok jelentős társadalmi rétegeinek és tényezőinek támogatását. Elévülhetetlen érdemei vannak az európai helyzet kedvező fejlődésében a kommunista pártoknak, amelyek földrészünk minden országában sikraszálltak és lankadatlanul küzdöttek és küzdenek a béke védelmezéséért, egy biztonságosabb és jobb Európa megteremtéséért. Az európai kommunista és munkáspártok egy része szocialista országban, az új, szocialista társadalom felépítését vezetve munkálkodik, más rés2e tőkés országban, a kapitalizmus általános válságának, jelenlegi súlyos krízisének viszonyai között tevékenykedik. Pártjaink tehát a legkülönbözőbb feltételek között élnek, harcolnak, közvetlen társadalmi és politikai céljaink ennek megfelelően nagyon különbözőek. De közös célunk az európai béke és biztonság megteremtése és megszilárdítása, közös feladatunk mindannak elvégzése, ami szükséges e célok eléréséhez. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az európai biztonsági értekezlet második, genfi szakasza mielőbb befejeződjék, és a jövő év első felében Helsinkiben a legmagasabb szinten sor kerüljön, és eredményesen záruljon a harmadik, befejező szakasz. Elő kell segítenünk, hogy a politikai rendezést az európai katonai helyzet enyhülése kövesse, és megnyíljon az út az érdemlegesebb leszerelési intézkedések előtt. Előre kell lépnünk a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatai rendezésének és fejlesztésének útján, hogy a valóban kölcsönös előnyökkel járó gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok bővüljenek Európa minden népe, egész lakossága javára. A szocialista országok, a haladás erői azért küzdenek, amellett vannak, hogy a vitás nemzetközi kérdések ne harctereken, hanem tárgyalóasztalnál oldódjanak meg. Mindezért annak tudatában harcolunk, hogy ezzel nemcsak földrészünk népeinek egyetemes érdekeit szolgáljuk, hanem, hogy mindez egyúttal számottevően hozzájárul a többi földrész népei nagy és égető kérdéseinek jobb megoldásához, a világhelyzet javításához, a világbéke megteremtéséhez. A jelenlegi nemzetközi helyzet kedvező irányzata évtizedek szívós és következetes harca eredményeként alakult ki, s nem ajándékként hullott a népek ölébe. A harc nem ért véget, az enyhüléssel szemben állók nem hátrálnak könnyen, még óriási munka áll előttünk, hogy a béke, a biztonság és az együttműködés prpgramját hiánytalanul megvalósítsuk, és a társadalmi haladás érdekeit szolgáljuk vele. Céljainkat képesek vagyunk elérni. Földrészünkön vannak a munkásosztály legrégibb harci osztagai; oz európai téstvérpártok 25 millió kommunistát tömörítenek soraikban; az európai szakszervezeteknek 150 millió tagjuk van, s nem utolsósorban, Európában 9 szocialista ország van. A szocialista országok az állami politika síkján, összehangolt akciókkal küzdenek a feszültség csökkentéséért. A nemzetközi helyzet kedvező alakulásában nagy szerepe van a két világrészre kiterjedő hatalmas Szovjetuniónak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, amely következetesen küzd a XXIV. kongresszusán elfogadott nagyszabású békeprogram megvalósításáért. Az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezletére az a feladat vár, hogy feltárja a nemzetközi fejlődés új kérdéseit, értékelje földrészünk megváltozott helyzetét, körvonalazza azokat a tennivalókat, amelyek valóra váltják Európa népeinek a társadalmi haladásra, a béke és biztonság megteremtésére irányuló törekvéseit. Mindezen kérdéseket a testvérpártoknak annak tudatában kell vizsgálniuk, hogy munkájukra nagy várakozással tekintenek Európa haladó, demokratikus erői, a munkásmozgalom különböző pártjai, a szakszervezetek, a dolgozó tömegek. Ma már kevesen vitatják, hogy a munkásosztály alig több, mint egy évszázad alatt a világ legnagyobb történelemformáló politikai erejévé vált. Ennek egyik oka, hogy a kommunisták minden országban a munkások, a dolgozók érdekeinek meg nem alkuvó, legkövetkezetesebb képviselői, a legáldozatkészebb hazafiak. A másik oka, hogy a kommunista pártokat a proletár internacionalizmus eszméi, a szolidaritás egységébe tömörítik, s együtt harcolnak közös céljaikért. Az európai helyzetből adódó további feladataink megoldása, magasztos céljaink elérése is megkívánja, hogy egységünket tovább erősítsük, együttműködésünket elmélyítsük. Mint ismeretes, a kommunista internacionálé történelmi küldetését betöltve, évtizedekkel ezelőtt megszűnt, mozgalmunknak már régen nincs központja, sem vezető pártja, s nem is szükséges, hogy legyen. A testvérpártok harcedzett^ sok tapasztalattal felvértezett önálló pártok, amelyek maguk alakítják ki saját politikájukat, és határozzák meg tennivalóikat. Ez így természetes, így van jól, de a harcunkhoz nem elegendő. A harc megkívánja, hogy a téstvérpártok képviselői időnként találkozzanak, s kicseréljék forradalmi tapasztalataikat, eszmecserét folytassanak nemzetközi kérdésekről, és összehangolják akcióikat. Közös világnézetünk, időnkénti széles körű találkozóink és eszmecseréink teszik lehetővé, hogy megtaláljuk a közös nyelvet és a közös fellépés lehetőségét minden haladó és békeszerető erővel, a népek közös ellensége, a nemzetközi imperializmus ellen. A Magyar Szocialista Mttnkáspárt elvi álláspontja e kérdésben közismert. A mi pártunk meggyőződésből ég gyakorlati tapasztalataiból kiindulva, támogatja és a jövőben is támogatni fogja a (Folytatás az 5. oldalon A kommunista és munkáspártok 1975 első felére tervezett konferenciáját előkészítő találkozó tfcegkeglte munkáját, (MTI-fotó: Szebellédy Géza—KS.)