Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

©SÜTÖRTÖK, 1974. DECEMBER ÍR 5 Hidas Antal köszöntése Olyan embert, olyan írót köszöntünk ma, 75. születés­napján, aki tollát, tehetségét, teljes életét a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom szolgálatába állította. Sokgyermekes cipész sokat nélkülöző fiának született, s a gyakori nyomor korán megtanította arra, hogy égbe kiáltó igazságtalanságok vannak ember és ember kö­zött, gazdag és szegény kö­zött, úr és proletár között. De ugyanolyan korán megta­nulta azt is, hogy ezen csak harccal, a megváltó forra­dalommal lehet fordítani. Elvét, hitét bátran megval­lotta, s ezt az úri Magyar­ország azzal torolta meg, hogy kicsapatta a középisko­lából. Előbb újságot árult Buda­pesten, majd különböző gyá­rak munkapadjai mellé állt, ifjúmunkásként érte a Ta­nácsköztársaság kikiáltása. Félbeszakított tanulmányait a munkásegyetemen folytat­ta. Ám a Tanácsköztársaság bukása után a féktelen ter­ror földjéről menekülnie kel­lett. Csehszlovákiában került kapcsolatba a Kommunisták Magyarországi Pártjával, ek­kor szólalt meg benne elő­ször a költő, verseket gyúj­tott benne a fájdalom, így gyászolta, így siratta az el­bukott proletárforradalmat. Előbb az Űj Utak című fo­lyóirat hasábjain jelentek meg versei, később jóformán minden szlovákiai munkás­lapban. öt esztendő sem telt el, mikor a honvágy és a tenni akarás hazahívta. Itthon írta a proletárforradalom emlé­két idéző, megújulását óhajtó költeményeit, amelyek előbb kéziratban, röplapokon, mun­kás szavalékórusok ajkán terjedtek, majd az illegálisan működő Kommunisták Ma­gyarországi Pártja kiadásá­ban — 1925 nyarán —, könyv alakban is megjelent. Ez volt Hidas Antal legelső verseskötete. Már a címe is életveszélyesen vakmerő volt: Az ellenforradalom földjén. A párt, letartóztatá­sát megelőzvén, azonnali emigrálásra utasította a köl­tőt. Bécsen, Berlinen át érke­zett a Szovjetunióba. Jelentős munkát vállalt a Sarló és Kalapács című fo­lyóirat megindításában, egyik vezetője lett a Moszkvában megalakult Magyar Forradal­mi írók és Művészek Szövet­ségének, s a forradalmi írók nemzetközi szervezete folyó­iratának is ő volt az egyik szerkesztője. 1926-tól kezdve jelentek meg orosz nyelven versei, majd orosz és magyar nyelven novellái, regényei, verseskötetei. Kommunista költőként tu­datosan szolgálta a forradal­mi harcot, forradalmi versei közül sokból munkásdalok, indulók szövege lett, és név­telenül haza is került. Elég, ha megemlítjük itt a híres Vörös Csepel, vezesd a har­cot kezdetű indulóját, amely­ről ma már tudjuk, hogy apósa, harcostársa, Kun Bé­la kérésére íródott, s minden gát, akadály ellenére is meg­érkezett Magyarországra, mint ahogy a madár a leg­magasabb, legsűrűbb szöges drótháló fölött is átrepül. Itt terjedt név nélkül, szájról szájra, mint a népdal, illegá­lis találkozókon dúdolták, erőt merítettek belőle. 1938-ban a törvénysértések egyik áldozata lett, elítélték, börtönbe vetették, de rehabi­litálása után ott folytatta, ahol abbahagyta, hiszen tud­ta: nem az eszme, hanem egyes személyek hibái, bű­nei okozták szenvedéseit. Ha­zánk felszabadulása után még hosszú ideig nem élhe­tett hazai földön. A személyi kultusz idején, a dogmatikus hibáktól fagyos politikai lég­körben ö, Kun Béla rokona és harcostársa nem térhetett haza. Amikor megteremtettük a „tiszta égboltot", jöhetett volna már. Akkor pedig fél­behagyott dolgai marasztal­ták ott. 1959-ben, 34 évi tá­vollét után érkezett haza, ahol végre a teljes megbe­csülés övezi. Munkásságát, életművét országunk Kos­suth-díjjal jutalmazta. Élet­művét szinte lehetetlen fel­sorolni. Csupán a legfonto­sabbakat említjük. Moszkvá­ban kiadott verseskötetei: Folyik a pör. Sűrű csillagos az ég, A gyarmatok kiálta­nak. Itthon a Néném kertje és a Jázmin utca című köte­tek. Jelentős helyet foglal el életművében regénytrilógiá­ja, a Ficek úr, a Márton és barátai, valamint a Más mu­zsika kell. Alkotó kedve ma is a fiatalokéval vetekszik. Ugyanilyen alkotó kedvet kí­vánunk neki továbbra is, 75. születésnapja alkalmából. S. \m Vízvédelmi kutatási program A szegedi vízkincs védelme érdekében az ATIVIZIG a Budapesti Vízgazdálkodási Kutató Intézet, a Nagyalföl­1i Kőolajkutató- és Feltáró Üzem, valamint a Szegedi Vízművek és Fürdők szakem­berei kutatási programot ál­lítottak össze. Ennek célja a szegedi vízkincs védelme a nyomáscsökkenéstől, a gázo­sodástól, és a kémiai ártal­maktól. Az adatgyűjtő jegyzőköny­vek rendszerezése mellett a teendő intézkedéseket is számba vették az olaj, a gáz, a hévíz és az ivóvíz termelé­sével összefüggésben. Javult a gyermekellátás: cikkek kínálata A népesedéspolitikai kor­mányhatározat végrehajtásá­val kapcsolatos különböző szintű rendelkezések és állás­foglalások kiemelt feladat­ként kezelik a gyermekellá­tási cikkek forgalmának nö­velését, a folyamatos áruel­látást, a stabil árakat, és a minőségi színvonal javítását. A központi intézkedések eredményeként a gyermekel­látási cikkek gyártása, be­szerzése, és értékesítése érez­hetően javult, a nagyobb igé­nyeket folyamatosan azonban még nem tudja kielégíteni sem az ipar, sem a kereske­delem. Helyenként és időn­ként hiányos a választék, esetenként a mennyiséggel is baj van. Ezért is tartottak az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség irányításával Budapesten és hét megyében átfogó ellenőrzést. Megállapították egyebek között, hogy valamennyi korosztályra érvényesen emelkedett a gyermekruháza­ti ellátás színvonala, különö­sen a csecsemőruházati kíná­lat javult, több árunál meg­szűnt a korábbi ellátási prob­léma. Az iskoláskorúak ru­házkodását szolgáló cikkek­jen azonban akadnak válasz­tékhiányok, s változatlanu1 gondot okoz a gyermekek iivatos öltöztetése. Az ipar­sikkek közül főleg egye? tyermekbútorok — ágy, já­róka, etetőszék stb. — hiá­nyát állaoították meg az el­lenőrök. Örvendetesen növe­kedett a bébiételek kínálata — az elmúlt három év alatt a forgalom is megháromszo­rozódott Új kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban Az Országos Hadtörténeti Múzeum eddigi legnagyobb szabású kiállítása, a kézi fegyverek történetét mutatja be a legrégibb időktől nap­jainkig. Mint Liptai Ervin ezredes, a Hadtörténeti In­tézet és Múzeum parancsno­ka a szerdai sajtótájékozta­tón elmondta, a csütörtökön megnyíló kiállításon hét te­remben mintegy 2000 fegy­vert állítanak ki, a kézi fegy­verek csaknem minden vál­tozatát. A tűzfegyverek so­rát a legrégibb típusú sza­kállas cső- és kanócos pus­ka nyitja meg, majd egy­más után következnek az egyre hatékonyabb elől- és hátul töltő, egy- és többlöve­tű puskák, pisztolyok, for­gó- és öntöltő pisztolyok, az új sorozatlövő fegyverek, a gépkarabélyok, DÉLÉP-sikerek a szakmai vetélkedőn Szakkörök és klubok A Ki minek mestere? szakmai vetélkedőre idén az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium 16 nagy­vállalatának 2176 dolgozója jelentkezett Az országos döntőben a DÉLÉP hat csa­pata vett részt, s három szak­ma képviselői értek el he­lyezéseket A Gadó László vezette melegburkolók má­sodik helyet szereztek, ezért díszoklevelet kaptak, s mind a négyen hétnapos magastát­rai ingyenes üdülésen vehet­nek részt. A festő és mázoló csapat Eácz István vezetésé­vel harmadik lett, ők ugyan­csak oklevelet kaptak, s kö­zülük egy dolgozó mehet a csehszlovákiai túrára A víz­vezeték- és csatornaszerelő szakmában Csendes István házgyári brigádja negyedik helyen végzett; ők is okle­velet, valamint jutalmat kap­tak. Ezen felül minden helye­zett csapat tagjai ötnapos belföldi szakmai körutat te­hetnek, Az ünnepélyes eredmény­hirdetést Budapesten, a Láng Gépgyár kultúrtermében tar­tották meg. Ezen Trefil Ist­ván, az ÉVM főosztályvezető­je adta át az okleveleket és díjakat. Megdicsérte a DÉ­LÉP-et a verseny szervezé­sében nyújtott kiváló mun­kájáért. Jutalmul a vállalat még egy dolgozója vehet részt a csehszlovákiai üdü­lésen. A művelődési házak mun­kája sok mindennel mérhe­tő, hiszen sokágú tevékeny­ségről van szó, a tartós rá­hatásra alkalmat adó, közös­ségekre támaszkodó művelő­dési formákat vizsgálva kap­hatunk mégis olyan képet, amelyből céltudatos törekvé­sek és e törekvések eredmé­nyei egyaránt kiolvashatók. Egy-egy előadás, bármilyen nagyszerűen sikerült is, ke­vesebbet ad hallgatóinak, mint a hetenkénti rendsze­rességgel működő szakkör, művészeti csoport vagy klub. Ezeknek a csoportoknak leg­nagyobb ereje a közösség, az együtt művelődés élménye. Olvasáshoz, folyamatos ön­műveléshez, egy-egy speciá­lis terület iránti érdeklődés fölkeltéséhez, ismeretszerzés­hez és a művészi alkotó mun­ka alapjainak kereséséhez is út vezet a csoportokból, il­letve ezeknek az utaknak a csomópontjai is lehetnek a szakkörök és klubok. Megkülönböztetett érdeklő­dés kíséri e csoportok mű­ködését, segítésükre a me­gyei tanács szakfelügyelői hálózatot hozott létre a kö­zelmúltban. Minden év újabb és újabb eredményeket szül, és problémákat vet föl, eze­ket összefoglalni most elha­markodott lépés lenne, hi­szen ősszel vagy tél elején a legtöbb csoport újra rendezi sorait. A művelődésügyi osz­tály legfrissebb kimutatása között lapozva, csupán szer­vezeti szempontokra figyelve is, érdekes összehasonlításo­kat tehetünk. Van olyan művelődési ház, ahol 16, vagv akár 21 cso­port is működik. A jobb adottságokkal élő városi mű­velődési köznontok termé­szetesen előnyben vannak. Adottságon nem csupán meg­felelő helyiséget és a fönn­tartáshoz szükséges anyagia­kat kell érteni, a jól kéozett vezető fontosabb ennél. Csak ezzel magyarázható, hogy új művelődési házak között is található olyan, amelyben jól működő csooort nincsen, vi­szont a réeiben, sőt alkalmi helyen találkozó csoportok is érhetnek el kimagasló ered­ményeket. A Szegedhez tar­tozó Algyő kis művelődési háza 16 csoport működését jelentette, 416 ember heten­kénti találkozását, rendsze­res művelődését jelenti ez a szám. Az adottságok között pedig nem dúskálhatnak, hét csoport vezetését maga a mű­velődési ház igazgatója vál­lalta magára. Van néhány fájdalmas lap Is a megyei összesítőben. Öpusztaszer — mert nincs hol összejönni? — és Bokros azt jelentette, náluk semmi nem működik. Szőregen mindössze egy ifjúsági klub, Röszkén pedig egyedül a paprikahasító együttes szere­pel a beküldött lapon. Ba­lástyának helye is van, szak­embere is lenne, anyagi tá­mogatás hiányában mégsem tud élni egyéb adottságaival. Általában kis igényűek ezek a csoportok, és sok mindent maguk Is megtesz­nek a körülmények javításá­ra. Az öntevékenység nem csupán műsorok összeállítá­sára, egy-egy művészeti ág művelésére vonatkozik, sok­szor a terem festésére, vagy teljes fölújítására is. A közösségek egyik tápláló ereje a hagyomány. A több éve vagy évtizede működő csoportok újabb és újabb ter­vekkel gazdagodva töreked­nek eredeti célkitűzéseik megvalósítására. A népha­gyományokhoz kötődő együt­tesek, a zenekarok, tánccso­portok és pávakörök — a létszámból ítélve is — nép­szerűnek mondhatók. Néhány pávakör parasztkórussá sze­retne átalakulni. A környé­künkön levőket a zákány­széki kórus szép példája ösz­tönzi. Az összesítő külön érdek­lődött a csoportok tagjainak életkora után. Változatos a kép, de szinte mindenütt sok a gyerek. Mindszenten pél­dául a húsz kézimunkázó asz­szony kivételével csak gye­rekek látogatják a csoporto­kat. Első látásra örülhetnénk annak — és örülünk ls —, hogy már iskoláskorukban ide járnak a gyerekek. Ha most ideszoknak, később is számíthatunk talán rájuk. Viszont éppen a számok mu­tatják, hogy gyermekkorban nem sikerült mindenütt meg­szerettetni a művelődési há­zat, mert elszakadván az is­kolától, búcsút mondanak ennek ls. Fájlaljuk tehát, hogy kevés a felnőtt, örü­lünk viszont annak, hogy az öregek vagy öregedők újra otthonra találnak. Sok nyug­díjasklub működik, majdnem annyi, mint ifjúsági. Azzal a szándékkal men­tünk Mórahalomra, hogy a számokból általánosítható képhez egy valódit is rajzol­hassunk. Hivatalosan és hét­fő szünnap, de a művelődési házba járók nem engedik szabadon maradni ezt a na­pot sem. Két citerazenekar működött eddig, most akar egyesülni a kettő, és egy har­madikat szeretnének alakíta­ni a nagyszéksósi iskolánál. A KRESZ-tanfolyam most vontatóvezetői „tagozattal" bővült. A fúvószenekar erő­södik, Szegedről jó vezetőt kaptak, sőt társakat is: a vas­utasok zenekarával együtt muzsikálnak ezután. A kézi­munka szakkörnek tizenöt asszony a tagja, a fotósok nagy táblán hirdetik, hogy mindenkit megtanítanak Jól fényképezni, a honismereti szakkört a népfront segíti. Működik egy ifjúsági klub, tervezik a magnósok klubját, a pávakör pedig parasztkó­rusként szeretné tovább foly­tatni eddigi jó munkáját * Érdeklődtünk a tanyák né­pének művelődési tehetőségei iránt is. Van, aki nyolc ki­lométerről jár be a citera­zenekarba, biciklivel, leá­nyával együtt. A harmadik zenekar éppen a tanyaiak részvételére számít, biztosan nem hiába. De a távolságok továbbra is gondot jelente­nek, a művelődési ház belső energiáját a belső munka annyira leköti, hogy eddig még kinti csoportok szerve­zéséhez nem tudott segítsé­get adnL Horváth Dezső Bornemisza Péter Electrája 1558-ban drámát írt egy huszonhárom éves diák, mert a Bécsben tanuló magyar if­jak színjátszásra készültek, és nem volt mit előadni. A diák, Bornemisza Péter Szo­phoklészt kezdett fordítani, de nem hallgathatta el, amit a magyar sorsról tudott. így született az önálló mű, a Magyar Electra. Nem tudjuk, megtartot­ták-e akkor a bemutatót? Ameddig emlékezet és írás visszaér, onnan számolhat­juk, hányszor találkozott kö­zönség — az átdolgozott drá­mával. Az eredetivel most (először?), a képernyőről. Sok szót hallottunk már a modern kor e furcsa dobo­zának, a tévének lehetőségei­ről, tehetségéről, és persze korlátairól. Bizonyítékok so­rakoztathatók pro és kontra, rengeteg jól-rosszul sikerült MA: Több üzlet Ma, december 19-én, csü­törtökön a szokásos időben nyitnak, de este 7 óráig fo­gadják vásárlóikat Szegeden a következő üzletek: a Ká­rász utcai és a Lenin körúti ajándék, illetve illatszer üz­letek, a Kárász utcai játék-, valamint hangszerüzlet, a Lenin körúti üveg- és porce­lán-, valamint sport- és já­tékszaküzlet, az Oskola utcai ajándékbolt műsor. A néző tehát kísérlet­nek tekintette az új vállalko­zást és kérdőjelet tett a mondat után: több mint 400 éves dráma a tévében? Bornemisza Péter utósza­vában köszönetet mond a közönségnek, amiért mocca­natlan csendben, egész lelké­vel, elméjével figyelmezve hallgatta végig művét. És a tévénéző előbb jólesőn-meg­indultan nyugtázza a köszö­netet csak aztán mered döb­benten a képernyőn futó fel­iratokra: igaz a diák minden szava. Moccanatlan csendben figyeltünk, mert nekünk szóló, modern és tökéletesen tévészerű darabot láttunk. Négyszáz évvel ezelőtt írták. Alig kellene többet monda­ni az alkotók dicséretére, ha nem kívánná a hatás okát kutató kíváncsiság. Vámos László rendező nemcsak azt „számította ki" nagyon pon­tosan, hogy az ideje jött el az érintetlen, eredeti dráma bemutatójának. Számolni tu­dott az örök ember ősi, ere­deti, elemi erejű érzelmi és gondolati reakcióinak mai hatásával is, meg a sajátosan „magyarított" darab monda­nivalóinak korszerűségével is. Kalmár Katalin sötét hátte­rű, fehér parasztkúria-dísz­letei között inkább ösztöne-. ik-érzelmeik, mint észérvek irányították a „magyarruhás" szereplőket Kivétel talán Orestes, aki már Ovidius-kö­tettel a kezében, még Electra látása előtt tudta a köteles­ségét Hegedűs Gézát mind­azonáltal — bár játéka ugyanolyan precízen, pontról pontra kidolgozott volt, mint az összes többi szereplóé — mintha feszélyezte volna a feladat nagysága. Emlékeze­tes, nagy hatású művészi tel­jesítmény Kútvölgyi Erzsé­beté, a tökéletes színészi azonosulás példája. Electrá­ját érzelmek vezérelik, szen­vedése ezért is feloldhatatlan, a bosszú után is megmaradó. Különös-értékes Bornemisza­teremtvény Parasitus, a széllel hajló szolga (Szénási Ernő). Vagy Chorus (Patkós Irma), akiben a görög drá­mák kórusainak és a nem­zedékek folytonosságát őrző magyar matriarchának tiszte­szerepe egyesült. Szemes Mari zabolátlan természetű, vérbő udvarházi nagyasz­szonyt játszott, Bessenyei Ferenc a Mester szerepében szemlélődő bölcset, aki a cselekvésre a legjobb pilla­natot képes kiválasztani. 6. & .

Next

/
Thumbnails
Contents