Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

S8ERDA, 1974. DECEMBER 18. 3 Kitüntetések Tegnap, kedden a Csongrád megyei tanács épületében rendezett bennsőséges ünnepségen dr. Perjést László, a megyei tanács elnöke kitüntetéseket adott át, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízásából. Nyugdíjba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Halmdgyi Ivánnénak, a makói Vásárhelyi Kálmán általános iskola igazgatójának. Ugyancsak nyugdíjba vonulása alkalmából részesült kitüntetésben dr. Csillag Ferenc, a hódmezővásárhelyi tanács kórházának osztályvezető főorvosa éj dr. Soós István, a megyei gyógyszertári központ gazdasági igazgatója, akiknek dr. Perjési László, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát nyújtotta át. Az érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Balázs Mártont, a Csongrád megyei Temetkezési Vállalat igazgatóját is, akinek a kitüntetést Kovács Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese adta át december 7-én. a vállalat fennállásának 25. évfordulóján rendezett ünneoségen. Sokéves, kiemelkedő munkájukért és példamutató magatartásukért a me"yei tanács elnöke a szegedi tanács két dolgozójának Megyei városi tanácsosi címet adományozott. Az ezt tanúsító oklevelet a tegnapi ünnepségen adta át dr. Perjési László Váczi Józsefné dr. Bori Etelkának, a városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya csoportvezetőjének és Városi Ilonának, a pénzügyi osztály csoportvezetőjének. Az ünnepségen részt vett Papp Gyula, a városi tanács elnöke és dr. Forgó István, a makói városi tanács elnöke Is. Szőlőnemesítés Heves megye történelmi borvidékein megkezdődött a szőlőoltvány-készítés. A Mátra alján, több gazdaságban már nagyüzemi keretek között, hatalmas csarnokokban dolgoznak, és sok millió vadalanyt párosítanak nemes vesszővel. Szakmunkások középiskolája Érettségit szerezhetnek — A jelentkezés feltételei Távolság fényévekben Már több mint tizenegyezren tanulnak a szakmunkások szakközépiskolájában. Ügy látszik, bevált ez az idén indult oktatási forma. A munka mellett továbbtanulni vágyó fiataloknak a szakközépiskolákban hároméves, szakközépiskolai érettségivel záruló esti és levelező tagozatokat szerveztek. A képzés célja: a már szakmunkás-képesítéssel rendelkező dolgozók korszerű általános műveltséget szerezhessenek, lehetővé váljék az érettségi megszerzése. Az általános iskola VIII. osztályát elvégzett, szakmunkás-képesítéssel rendelkező és munkaviszonyban álló, dolgozók iratkozhatnak be ebbe a középiskolába. A tanácsok művelődési osztályainak különleges engedélyével a munkaviszonyban nem állók — a gyermekes anyák például, az egészségügyi okok miatt otthon dolgozók — is jelentkezhetnek ebbe az intézménybe. Felvételi vizsgát nem kell tenniök. A sikeres érettségi vizsgával megszerzett bizonyítvány ugyanazokat a jogokat biztosítja, mint bármelyik középiskolai érettségi bizonyítvány. Tehát a középfokú végzettséghez kötött munkakörök ezzel is betölthetők. A szakmai gyakorlat után megszerezhető * a technikusi minősítés, illetve sikeres felvételi vizsga esetén a különböző felsőfokú oktatási intézményekbe is jelentkezhetnek e középiskolát elvégzett hallgatók. A szakközépiskola feladata az általános képzés: a beiratkozottak lehetőleg végezzék el mind a három évet. Igyekeztek a tananyagot úgy kidolgozni, hogy a felkészülésbéli különbségeket lehetőleg kiiktathassák. Az első évfolyam óráin nagy szerepet kap például az alapfogalmak ismétlése, áttekintése. A szakmunkások középiskolájának különböző képzési formái működnek. Lehet esti — heti háromnapos —, levelező — heti egyvagy kétnapos — tanfolyamokra jelentkezni. Van mód az önálló tanulásra, illetve az ezzel járó magánvizsgára is. Qz értelmiség szerepe a közművelődésben TIT elnökségi ölés Elnökségi ülést tartott tegnap, kedden a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete a Kárász utcai klubban. „Az MSZMP KB határozata a közművelődésről és a TIT feladatai" címmel dr. Kiszely György egyetemi tanár, a társulat megyei elnöke tartott előadást. Dr. Bod Péter igazgató főorvos a Szentes járásivárosi szervezet 1973—74. évi ismeretterjesztő tevékenységéről tartott tájékoztatót, végül Kiss Sándor, a közgazdasági szakosztály elnöke a közgazdasági ismeretterjesztés fő feladatait, és a szakosztály elmúlt évi tevékenységét elemezte. Dr. Kiszely György élőMérleggyári újdonságok Hazánk egyedüli mérleggyárában, a hódmezővásárhelyi Metripondban. mindinkább rátérnek az elektronikus és egyéb korszerű berendezések gyártására. Üjdonságaik kőzött szerepelnek a szovjet megrendelésre készülő festékadagoló mérlegek, amelyek automatikusan, az előírt keverési arányban adagolják a festékanyagokat. Csehszlovákia részére pedig a pénzérme bedobása után gombnyomásra működő képeslap automatákat szállítanak. Képünkön: az új típusú képeslap automata. adásában megjelölte azcx« kat a feladatokat, amelyek a közművel 5dési határozat végrehajtásában az ismeretterjesztő társulatra hárulnak. Kiemelte, hogy bár napjainkban rendkívüli fontossága van a szakmai továbbképzésnek, ez azonban nem elsősorban a TIT feladata. A szakmai képzésen túl egyre többünkben fogalmazódik az igény a tudás általános fejlesztésére. A társulat célja egyértelműen ezeknek az igényeknek szervezett, és tudományosan megalapozott kielégítése. A TIT az ismeretterjesztés során általános világszemléletet alakít, és fejleszt, tevékenységének kö. zéppontjába tehát a világnézeti nevelést kell állítania. Az előadó hangsúlyozta; a társulat jelenleg azokat az értelmiségi vagy értelmiségi munkakörben dolgozó tagokat tömöríti, akik világosan látják az említett feladatokat. A további cél az, hogy az értelmiség legkülönbözőbb csoportjait mozgósítóa, nagyobb részvételre buzdítson, az ismeretterjesztés társadal. mi mozgalommá váljon. A társulat előtt álló feladatokat jól jelzi néhány számadat. A megyében tízezer felsőoktatási végzettségű, és ötezer oklevéllel nem rendelkező, de értelmiségi munkakörben dolgozó közül 900an tagjai a TIT-nek. A társulat újszerű, elsősorban a közművelődési határozatból adódó feladatai megkövetelik a taglétszám nagy arányú növelését. M

unkásközönség, munkáshangversenyek. Kultúrhistóriai vezényszavak a Tanácsköztársaság relikviáiból. Egy korán jött, beteljesületlen, de vágyaiban tüneményes kultúrforradalom sóhajtásának emlékei. Mitől hát, ha ma is időszerűek? Három évtized, emberöltő óta, bő félszázaddal azután is, hogy Juhász Gyula ennek az újságnak 1919 májusi számában írta le: „A munkásság nélkül nem lehet többé reális politikát csinálni ezen a világon." A munkásművelődés ügye azóta aktuális igazán, hogy munkáshatalomból, tehát politikából táplálkozik. Hogy csak a legutóbbi, még tintafriss dokumentumból, a pártkongresszus irányelveiből idézzek: „fordítsunk különös goridot a munkásosztály kulturálódására." Hajdanán Móricz, az író, új közönséget: gyári munkásokat üdvözölt a plüsshuzatú páholyokban, hol a szem csak az előkelőségek látványához szokott. De említhetném a tudós Mórát vagy Juhászt, a halk szavú poétát, akkortájt szervezték felvillanyozva a munkások színielőadásait, hangversenyeit Szegeden. A szervezésről szólván: ma is elkelne. A Valósáp közli egy szociológiai vizsgálat dél-dunántúli tapasztalataiból: „a felnőtt korú hangversenylátogatók körülbelül fele arányban a vezető értelmiséghez tartoznak. Az új, fiatal közönség között határozotan szaporodik a fizikai dolgozók gyermekeinek száma. Pécs felnőtt közönségében 16,5 százalék munkásszármazású, a pécsi diákbérletesek közt 26,3 százalék! S még jellemzőbb a kép, ha összevetjük azzal a "ténnyel, hogy a pécsi felnőtt közönség soraiban mindössze 1,1 százalék a fizikai dolgozó." Ez utóbbi, kissé lehangoló adatban, sajnos, közösek vagyunk. Ami viszont a fiatalokat illeti, a szegedi helyzetképből még a biztató ígéret, az ifjú közönség is hiányzóbb. Bár a bérletszámok az elmúlt évadban még a statisztika jótékony fátylát borították a megszépített valóságra, idén fellebbent a fátyol: a koncertnaptárból elmaradtak a szakmunkástanulók műsorai, a diákok nem vették meg a színházi bérleteket sem. Közelmúltban népi ellenőrök vizsgálták a diákok szabad idejét, jelentésükben szerepelt az 1973— 74-es tanévről: „a szakmunkástanulók közül csaknem minden harmadiknak színházbérlete és minden hetediknek hangversenybérlete van." Már nincs. A jövő munkásosztályától éppoly idegen a város koncertélete, mint a jelen, munkásosztályától. A filharmónia felnőtt bérletesei között nem találunk fizikai dolgozókat. A párt városi végrehajtó bizottságának tavaszi állásfoglalása tiszta vizet öntött a pohárba: „Szeged hangverseny-látogató közönségét az értelmiség zenében műveltebbjei, szakmabeliek és középiskolások, kis számban egyetemisták alkotják. Az üzemi és egyetemi ifjúság hangversenyeinkre nagyon kis számban jár, a komoly zene iránti érdeklődése csekély. Szükséges előbbre lépni..." Valóban szükséges, de merre? A kérdés annál izgálmasabb, hogy a jelekből ítélhetően éppen visszafelé léptünk. Munkásokat a szánfonikus matinékon csak addig látni, míg berendezik a pódiumot. Odalentröl, a nézőtérről eltűntek. Ki emlékszik rá, voltak ott valaha? Bármily furcsa, , hangversenyeinken a munkás csak pultokat tologat, zongorát görget ki-be, színpadot dekorál. Az élő művészet nagy tárházából' a komoly zene került legmeszszebbre a munkásközönségtől: a távolságot fényévekben mérhetnénk. Mégsem igaz, hogy évtizedek óta mitsem változott a helyzet. Valamikor a hatalomból kiszorított munkások szorultak ki a művészet élvezetéből, ma a hatalmat gyakorló munkásokat hiányoljuk az élő művészet közönségsoraiból. Az alaphelyzet tehát éppen fordított. Vagyis az okok hátteréből kiszűrhetetlen a múlt, az örökség, magunkkal hoztuk, fölszámolásához a kultúrában három évtized, többannyi is édeskevés. Jóllehet fölnőtt azóta egy generáció, iskolákat járt, úgy-ahogy zenét is tanult, s mi büszkén emlegetjük zenepedagógiánkat, mely valóban sokat pótolt a pótolhatatlanból. Ám elvárható vajon az egészségesebb táplálkozás attól, kinek napi falatja a zsíros kenyér, szalonnával? Aki a kaviárt bélyegmárkának hiszi, nem rendel az étlapról teknőclevest. Hogyan sejthetné valaki, pusztán, mert mondják neki, hogy a művészet érte születik (általa van), s legfontosabb rendeltetése tartalmasabbá tenni az ő életét? A szellemi táplálékhoz nem szokott (mert nem szoktatott) munkásnak kevés a kirakatból megmutatni, mi kapható az üzletben. Kiváltképp, mert a művészet ebben a társadalomban nem áru, s hogy még mindig nem közkincse a legszélesebb közönségrétegeknek, biztosan nem azért, mert drága..Hanem: mert ismeretlen. A fentebb idézett szociológiai vizsgálat megerősíti: „a koncert járó közönség jelentős része folytat vagy folytatott aktív zenei gyakorlatot". Azt jelentené, hogy várjuk be, míg a zenetanulás elterjedt szokássá válik a munkásfiatalok között? Hosszan tartana, mivel a zenetanulás általában nem olyan népszerű manapság, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Valószínűleg csak egésíen gyakorlati megoldások segíthetnek. Beszéltem a Móra szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettesével, pkosan elmagyarázta, miért szüntették meg a színházi és koncertbérleteket. Mert formálisak voltak. „Pironkodtam néhányszor — szabadkozott —, hogy a kétszázötven bérletesünkből négyen-öten lézengtek a kifejezetten nekünk szervezett hangversenyeken. Most az osztályfőnökökre bíztuk, tárgyalják meg a tanulókkal, mikor, hova menjenek csoportosan. Kiderült, hogy a diákok igénylik a színházat is, a hangversenyeket is, ha szabadon választhatnak. Nem szeretik, ha csupán eszközt látnak bennük adminisztratív intézkedések végrehajtásához." Meggyőző, bár a közelmúltból példát hallottam a szervezés változataira is. „Ugyanazon a vasárnap délelőttön két diákhangversenyt adtunk a színházban — érveit a zenész. — Először a vasútforgalmi szakközépiskolásoknak, telt ház előtt, magam vagy tucatnyi pedagógust fedeztem föl a nézőtéren, az ismertetőnek is, a koncertnek is nagy sikere volt. Érezni fenn a pódiumon, ha a lentieket érdekli. Utána a város összes többi középiskolájából vártunk diákokat. Ahg jöttek el néhányan, ki-be járkáltak koncert közben, tanárt is csak kettőt láttam. Így unalmas, értelmetlen." A

felnőttekről, a derékhadról sem szabad lemondani, de a fiataloknál kell kezdeni. Például kamarazenével. A szegedi szimfonikusokból alakult fúvósötös elhatározta, kimegy üzemi munkásklubokba, népszerű számokból rövid műsort ad, összekötőszöveggel, hangszer- és zenei ismertetőkkel, kötetlen beszélgetésbe oldva, klubdélutánszerűen. „A hangszerek könynyen szállíthatók, a célunk sem több — magyarázta Nagy Imre, az együttes vezetője —•, mint közel kerülni a munkásokhoz." Más. A szegedi konzervatóriumban —aa örvendetesen föllendült kamarazenei oktatás eredményeképpen — játszik egy vonóspégyes, Weninger Richárd növendékei. Országos fesztiválokat nyertek, külföldi meghívásokat kaplak, néhány hete fölléphettek a budapesti zeneakadémián is; neves zeneszerzőink áradoztak róluk. Fiatalok. Mi az akadálya, hogy üzemi klubokban is muzsikáljanak? Semmi. A kamarazene sajátosságából fakadóan teljesebb hangzásélményt nyújt, s azok a munkásfiatalok, akik a napi műszak után benéznek a büfébe, sört kortyolgatnak, fogadni mernék, zenét is elhallgatnának. Csak szervezés kérdése. A városi párt-végrehajtóbizottság dokumentuma írja: „Szeged zenei életének hatása alkalmanként országosan, sőt határainkon kívül is érvényesül. Számos zenei intézményünkben jó színvonalú munka folyik, a zenei életben aktívan résztvevők száma magas. Különösen kiemelkedő teljesítményeket produkál néhány együttes." Lehet hasznceítani. Itt a városban, az úgynevezett fehér foltokon ... Nikolényi István Dr. Villányi Miklós előadása Szegeden Szegeden a Technika Házában tegnap, kedden délután dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes tartott előadást az élelmiszergazdaság közgazdasági szabályozórendszerértek időszerű kérdéseiről. Befejezésül ismertette a több mint kétszáz résztvevővel azoknak a vitáknak a tapasztalatait. amelyek az V. ötéves tervben várható szabályozórendszer-változásokról folynak. Az eseményen ott volt Kovács Imre, Csongrád megye tanácsának általános elnökhelyettese, Papdi József, a Csongrád megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, valamint dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára. Újabb 36 ezer közlekedési dolgozó munkaideje csökken Kormányhatározat írja elő, hogy 1975. január 1. és 1977. december 3l-e között közlekedési áganként fokozatosan be kell vezetni a munkaidő•sökkentést. A dolgozók helyzetét könnyítő rendelkezés végrehajtására a közlekedés sajátos helyzetét figyelembe véve reális terv készült. Január 1-től — mint azt a MÁV vezérigazgatóság és a Vasutasok Szakszervezete bejelentette — valamennyi vasutas törvényes munkaideje heti 44 óra, a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetéhez tartozó ágazatokban pedig újabb több mint 36 ezer dolgozó munkaidejenek rövidítésére nyílik lehetőség.