Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-17 / 294. szám

4 KEDD, 1914. DECEMBER ft wmm — >8fc Jár-e térítés a terhességi orvosi vizsgálat idejére? Mikor jár átlagkereset a terhességi orvosi vizsgála­ton való megjelenés idejére? — kérdezi F. G. szegedi Olvasónk. Mint írja: felesége a terhesgondozósra csak a munkaidő alatt tud megjelenni, mert máskor nincs ren­delés a körzetl)dn. A munkahelyén azonban a kiesett időt levonják a szabadságából, vagy igazolt távollétnek számolják el. A terhesvizsgálattal kapcsolatban feleségé­nek nemcsak a gondozóban kell megjelennie, hanem ki­egészítő szakorvosi vizsgálatokra is beutalják. Olvasónk felesége eseté- részt venni. Ebben az eset­ben a vállalat eljárasa csak ben is csak akkor, ha az or­részben helyes. A Munka vosi vizsgálatra munkaidő megjelenni. A kiegészítő or­men történt távolmaradós igazolt távollétnek minősül ugyan, dijazás a mulasztott időre azonban' a vállalattól nem jár. A fenti állásfog­lalás értelmében olvasónk feleségének jár az átlagke­reset arra az időre, ami­kor terhességi orvosi vizs­gálaton vesz részt, legfeljebb négy esetben, mert azon csak a munkaidő alatt tud Törvénykönyve és végrehaj- után nem kerülhet sor. Kö­tásáról szóló rendelkezések telező orvosi vizsgálatnak szerint a dolgozót a kötelező kell tekinteni a terhes nő­orvosi vizsgálatokon való nek a terhesség ideje megjelenés Idejére átlagke­reset illeti meg, ha csak a munkaidő alatt tud azon részt venni. A Legfelsőbb terhességi orvosi vizsgála ton való négyszeri, kora szülésnél egyszeri részvételét, ha az e vizsgálaton való meg­Bírósúg Munkaügyi Kollé- jelenésre csak u munkaidőn glumának 23. számú állás- belül van lehetőség, foglalása szerint kötelező A beteg dolgozó meg­orvosi vizsgálatnak, amely- vlzsgálásához, illetőleg rend nek idejére átlagkeresetet vosi vizsgálat, illetve a rend­szeres orvosi vizsgálat és gyógykezelés nem minősül alatt kötelező orvosi vizsgálatnak még akkor sem, ha a vizsgá­lat ós gyógykezelés csak a munkaidő terhére oldha­tó meg. E címen történő tá­volmaradás idejére átlagke­reset nem jár. Olvasónk feleségének azt kell fizetni, csak azokat az vizsgálat viszont nem minő­orvosi vizsgálatokat lehet te- sül kötelező orvosi vizsgálat­szeres kezeléséhez szükséges tanácsoljuk, hogy a négysze­ri terhesgondozás Idejére kérje az átlagkereset meg­klnteni, amelyeken a dol­gozó egészségi állapotától függetlenül, jogszabály reri­nak akkor sem, ha a vizs­gálat lefolytatása csak a dolgozó munkaidejének ter­delkezése alapján köteles hére oldható meg. Az e el­térítését. Jogvita esetén for­duljon a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Dr. V. M. Családi események Juditnak Rita Juliit, dr. Németh Zoltánnak us Tóth Erzsébetnek Anikó nevd gyermekük született. III. kerület Szexed: Berki Vtnoének és Mezei Máriánál; János JóZBef. Tiszai Zoltán Lászlónak és Kiss Katalinnak Zoltán, Kovács Im­. ----- •- • D renek es Szktva Hilda Máriának Imre és Bodonyl Ágota, Bugyi Tlmoa- Sántu József Lászlónak HÁZASSÁG T. kerület szeged; Cíyenes András és Mu Í ik Máriu. Németh Bál és Sebők :dlt Surultu. Kutons István és iNsgy Margit. Buja András és y.alunyi Marta Erika, dr. Fábry János ét Veruszto Ildikó Erzsé­bet. Király Dezső és Czlfrlk Eva. Sr.abo Lajo- és Takács Maria Klára. Serény László és l'alánkái Mária Hona. Kispéter Oyulu és FUlüp Magdolna, Ha­lász István és Bóka Ilona Anna. Oyárfás László Pál és Forgó Klára Katalin házasságot kötöt­tek. 1T. kerület kzeged: Markó Gyula Sándor és Németh Éva, BukaosJ néln János és Mai a Katalin, Klrálv János és Abrnhám Eva, Császár Csaba László ót Ac- Margit 11­Zlikó házasságot kötöttek. III. kerület szeged: Darvas Tibor és Fe­trenczi Eva, Csiszár Férem- és Ivsnyl Gizella Erzsébet, Vaskó lléla Vilmos és Németh Etelka Erzsébet házasságot kötöttek. SZÜLETÉS L kerület Korom Pálnak és és Dobó Katalinnak Ágnes Ka­talin. Király aergelynek és llozso Emíliának Krisztina, Csu­rár Mihálynak és Kolompár Aranka Erzsébetnek Tünde Ag­& nes, suvanya Szilveszternek Czlmer Ilonának Zoltán. Badényi Jánosnak e« Tápai Veronikának János, Hácz. Ferenc Flóriánnak ős Halasi Katalinnak Katalin, Antalné Nai'.y Mária, Temesvári Eva Erzsébetnek Anett, Classen Roger Gerardnak és Bódis Klá­ra Kutaltnnak Janina Klára, Or­vos Jánosnak és Héez Erzsébet­nek Csaba Róbert, Szőke János­nak és Szálai Ilona Zsuzsanná­nak Zsuzsanna Csilla, Ábrahám Ferencnek és szabó Irénnel; Zsolt, Bihari Vilmosnak és Csa­mangó Irénnek Vilmos, Bihari Vilmosnak í, Csamangó Irénnek Miklós, Tóth Lajosnak és Varga Juliannának Hajnalka, Jómlhály Attilának és Szilágyi Otzellának Gabriella. Mészáros Istvánnak és Gerlei Erzsébet Katalinnak Edit nevfl gyermekük születeti HAT.ALOZAS I. kerület Szeged: Tápal László, Imre Kálmánná Imre Etelka, Kalocsai Lajos. Szekeres Istiginné Henkfi Ida Julianna, Lengyel Antalné Fekete Etelka, Hnrscst Istvánná Pfelfer Rozália, Ezslás András. Gora Lajos, Oaka Szilveszter, Petri PA1, Török Istvánné Ra­ranyás Julianna. Sípos Istvánné Solyonni Sára, Kothencz György­né Engl Rozál, Kovács Mihály, Franezla Istvánné Báló Julianna. Belehorecj. István. Tiszai Jó­zsefné Vas* Veronika, Szabi > Szeged: Korom Pálnak de Dö­Vld Tereinek Attila, Bakos Sán­dornak és liorka Evu Irénnek Beatrix, Simon Józsefnek és Er­dei Katalinnak József, Marossy Lászlónál; és Salajkó Erikának t.ásslo acza. Dombóvári András­nak és Németh Erzsóbetnok András, Siklósi István NAndor­ttuk és Kasza Anna Máriának Anikó Agncs, Károlyi Józsefnek és ldul Máriának Ildikó, Rácz Nándornak és llegodús Teréznek Attila, Hzaltna Zoltánnak éu Kiss Máriának Marianna. Bnzókl Jé- . ... swefnek és Csöke Ilonának Gab- "ol®*1 rteila, papp Jenőnek és Németh . Máriának Zsolt. Mahler Károly­rak és Kristóf Mártának Károly. Heffner Istvánnak és Fülöp Má­riának Gábor István. Miklós Jó­vaefneic és Aruclái Etelkának Edina. Hnlnnbal Józsefnek és Horváth Gyöngyinek József, Adok Lászlónak és Kovács Eva Ilonának László. Juhász István­rak és Mézes Ilonának Tibor, Elpka Józst'fnek és Gáesér Zsu­zsanna Teréznek József István. Bakonyi Istvánnak és Horváth (Erzsébetnek Zoltán. Pál István­nak éa Vtrillák Ilona Máriának Ilona. Aosai-Varga Józsefnek és Niőes Ilonának József Csaba, Gál István Albertnak és lleslr Ilonának Ilrigltts. Révész An­talnak és Imgor Erzsébetnek Zoltán. Gémes Gézának és Varga Ibolyának Erika Kornélia, ner­kles Imrének és Bánóctkl Jolán­nak Róbert Imré. Tóth Imrének én Gombos Gizellának Krisztián (mre, Varga Jór-iofnok és Deák Piroskának Rita Piroska, Agárdi Ferenc Vilmosnak ós Rékasi Idának Ildikó, Varga Zoltánnak és Vacsa Ilonának Ákos Zoltán. Mészáros Tamásnak és Oöblyös Valériának Péter, Tolnai ayörev. nek és Héder Etelkának Etelka Margit, Tokody Bélának és sze­keres Etelkának Tünde Erika, Hugyl Imrének és Szilágyi Esz­ternek Szabóira. Rárz Jánosnak és Pópltv Gizella Magdolnának Ágnes Katalin. Takáes Károly­nak és Papp Éva Máriának Krisztián Péter, Molnár Imrének és Bíró Annának Imre Péter, Tóth Lajosnak éa Gyémánt Edit­nek Edit Erzsébet, Seregély Zol­tánnak és Jámbor Irén Máriá­nak Nikoletta, Kóaa Istvánnak és Szólik Idának István, Bene­dek Lászlónak óh Oedey Piroska Matildnak László, Terhes János­nak éa Bbnrhardt Klárának Gá­bor János. Stika Antalnak és Flnta Ilona Eszternek Tamás, Reményi Bélának és Kertész Zsuzsannának Béla RObert, He­gedül Józsefnek és Farkai Má­riának Mária, Szél Léssiónak ét szJte Ágnesnek Ágnes, dr. Ka­locsai Attila Imrének éa F-étfcJ Hodák Jánosnak és Szllasl Mag­dolna Veronikának Péter László. Juhász-Vedres Ferencnek és Se­res ibolyának Ibolya, Mészáros Józsefné Imre Etelka meghalt. II. kerület Szagod | Németh Ferenoné Nagv Mária, Szűcs József, Almoadi Sándornak «• Kucsai Zsuzsanná- T* "ío Szőrt Andrásné Imre Iisisz nu.lv,. Mi»„ Imrén.,v- i-iazio, rtznn snorssns imm Erzsébet, Rácz Anna meghalt, ül. kerület Szeged: Szeredal József, Dems József, Berta Józsefné Szirovloza Etelka, Fertnezt Mátyás, Dobák Ágnes. Temésvárl György, Sós János, Bálint. Mihályní Molnár Mária, Kocsis József. Dobó Já­nos, Dálint Sándor, Kovács Mi­hály, Tanács Ferencné Berta Mária, Laczkó László, néne Jú­nosné Balog Erzsébet. Nagy Flórián meghalt. nak Ildikó Ibolya. Nagv Imrének és Berta Katalinnak Attila Imre, Németh Józsefnek és Csonka Erzsébet Annának Edit, Péter Imre Jánosnak ós Czőkus Évá­nak Edina, Csizlk Vincének és Varga-Petö Erzsébetnek Andíea, Dömöay Istvánnak és Dobó An­na Máriának Mónika, Ménesi Antal Károlynak és Kecskeméti Terézia Máriának Andrea, Mts­Istvánnak és Loaoncz A segített és a megtűrt háztáji A ni gazda: nagyüzemi mező- háztáji gazdaság árt a közös­;i termelés különbö- nek. A legtöbb helyen rájöt­pazarlását jelentene. Olyan téesztagot Is nagyon sokat ző válfajainak megítélésűben tele már, hogy az ösztönző találunk, aki egyszerűen kép. elvi változásról nem beszél- és fékező tényezők ügyes hetünk. Az állam a háztáji kombinálásával a háztáji gazdaságokat, változatlanul a gazdaság nem gátolja, hanem nagyüzem szerves részének, segíti a közös munka szín­termelésüket a népgazdaság vonalas elvégzését ff!n?.rac.nflkÜ1ÍÍwet!U.enóflí Az életben mégis találunk tekinti. Ezt a te fogást kéri két egymástol eUérő szem­az üzemvezetőktől és ezt ér- léletet ^ gyukorlatot. A mos­vényesiti sajat intézkedéséi- toha adottstifiok között gaz­ben. A szarvasmarha-prog- dfUkodó, még gyenge téeszek­rammal kapcsolatos előnyö- b aho, a közrts nem M ket például nemcsak a kö- meg{elel6 jövedelmi szinvo­zös, de a háztáji állomány is na,at blztog(tanli a vezetők élvezi Ha a sertésátvétellel fokozotUm tómogatják a ház­gondok vannak, az allam m gazdaságot Hiszen ez nemcsak azt írja elő, hogy ,k fő ^^ annak| hogy a nagyüzemekbffl; de azt ls a tagságot megtartsák a falu­hogy a háztájiból szintén át b ^ bevonjak a küzÖ8 cé. kell venni a kész hízókat lok ^g^^ha. A jóadott­telen háztáji gazdasággal bí­belődni, mert erejét túlfe­szítve dolgozik a közösben, tehát nincs ideje hozzá, vagy — a másik végletben — any­nyira idős, annyira gyenge már, hogy fizikai ereje nincs hozzá. Sok esetben szükség lehet tehát az eszmei háztá­jira, de nyilvánvaló, hogy ez már nem termelés. Tehát a háztáji gazdálkodás legfonto­sabb funkciója vész el belő­le. Az eszmei háztáji már csupán jövedelempótlás, ezért, az állam is másként ítéli meg. Ezenkívül pedig, ha a szaggatott határú dombolda­lakon gazdálkodó téeszekben sem mérnek ki háztáji par­cellákat, akkor a határ egyes részein nem terem majd Az úgynevezett kisegítő ságú, korszerűen gazdálkodó, gazdaságok — a nem mező- erős téeszek vezetői viszont gazdasági foglalkozású állam, mérhetően kevesebbet törőd- t^mmi* A domboldalak a zo! polgárok földjei és kertjei - nek a háztáji gondokkal ügy természetesen nem tartoznak talaljak — bár ez egyoldalú ~ ugyanebbe a kategóriákba, felfogás —,. hogy a tagság Az állam azonban az itt foly- tisztességgel megél a közös­tők. Ha ilyen helyeken di­vatból be akarnák vezetni az eszmei háztájit, az munka­laton munkát is a mezőgaz- bői is. mankókra különösebb er6_paEarióst)termeléskiesést okozna. Végül pedig még egy té­nyezőre szeretném felhívnia figyelmet. A jövedelemszabá­dasági termelés értékes ré- szükség nincs, szének tekinti. Ha nem ls ki- Nem tudjuk megmondani, fogás talán még, de javul hány termelőszövetkezetben ezeknek a kisüzemeknek gé- lett már a háztáji gazdaság a _____ pekkel és egyéb felszerelési közös szerves része. Bizo- wözás az államhatalom egyik tárgyakkal, kémiai szerekkel nyos, hogy sok száz gazda- (gen fontos tevékenységi ko­vai ó ellátása. ság az, ahol közösen értéke­Csalódások persze érhetik a sitik a háztáji termékeit, a nem mezőgazdasági főfoglal- téesz gondoskodik a szüksé­kozású kistermelőt. Akad pél- ges tenyészállatok, szaporitó­dául, aki jókora almáskertet anyagok és egyéb kellékek re. Közgazdasági és politikai kérdés, aminek súlya eseten­ként megelőz egyéb tényező­ket. Ezért természetesnek és indokoltnak tekinthetjük azt telepített, és keserű szájíz- beszerzéséről, aktívan műkő- a jelenséget, hogy az adóha­zel vette tudomásul, hogy a dlk a háztáji bizottság, ta­családja szükségletét mégha- karmánnyal látja el a ház­iadó mennyiségű termékelt táji állatokat, és a szakta­nom is olyan egyszerű érié- nácsadás ls érdemi fokon kesíteni. Vagy nem azon az működik. Csúnya szakkiteje­áron, mint remélte. Itt vál- zéssel úgy mondjuk, hogy tozatlanul érvényes az a ta- ezeken a helyeken a háztáji nács, amit a szakértők már már a nagyüzem integrált a kezdet kezdetén adtak a része. Szakértők becslése sze­kisemboreknek: ne tévedje- rint ez lehet a helyzet a kő­nek olyan területekre, ahol zös gazdaságoknak mintegy a a nagyüzemmel, mint kon- harmadában, kurrencléval találkoznak. Bú- Erőteljesen bontakozik ki zát, kukoricát, almát, szőlőt mostanában egy új szokás, ma már nagyüzemben töb- talán azt is mondhatnánk, di­bet és olcsóbban lehet ter- Vat: az eszmei háztáji. A ta­melni, mint a kicsiben Vi- Roknak nem adnak földet, szont a szamóca, a málna, a hanem a háztájihoz való jo­eseresznye, ós még számos got 20—25 mázsa kukorieá­kertószet! termék nehezen Val vagy 4—S ezer forinttal nagyüzemesfthető. Tehát, aki megváltják. Nagyon nehéz anyagi érdekből kezd gazdái- erről a tendenciáról kategori­kodásba, az ezeken a terű- kus véleményt mondani. Rét­ieteken kereskedjék. A háztáji gazdaságok terü­letén a szemlélet fokozatos fejlődéséről számolhatunk be ségtelen, hogy az egységes, kedvező területű téeszekben a kukorica, ha zárt rendszer­ben művelik, többet terem Ma már nagyon kevés olyan és olcsóbban. Ilyen helyeken nagyüzemi vezetőt találha- esetleg a háztáji pacellák ki­tunk, aki attól fél, hogy a méréee a föld termőerejének lóságok éberen figyelik a háztáji és kiegészítő gazdasá­gok — itt már konkrét sze­mélyek — tiszta jövedelmét. És ha egyes jövedelmek mö­gött már nem munka, hanem spekuláció áll, illetve egyes esetekben a tiszta jövedel­mek már kiugróan magasak, akkor az állam az adó esz­közével fékez. Megakadá­lyozza az „elfutásokat". Le­het. hogy ez kivételes ese­tekben a termelés rovására megy. Ezt az áldozatot azon­ban társadalompolitikai okok­ból meg kell hoznunk. A ter­melőszövetkezeti háztáji gaz­dálkodás egy igen magas ér­tékhatárig jövedelemadó­mentes, ós egy tisztes ha­tárig nem fékezi az adó a kisegítő gazdálkodást sem. Semmi ok nincs tehát arra. hogy egyes „nagy vállalko­zók" kudarca széles körben vegye el az emberek kedvét a nem nagyüzemben végzett mezőgazdasági termeléstől. Földeáki Béla mm CHiLBNTi Giuliono, a bandita Szemmel kell tartamok, az embereit, hátha akad köztük, alcinek megnyerhetik a bizalmát. Es a politika? Es a rendőrség? Ezt kérdezte néhány maffiavezér a nagyfő­nöktől, Hon Calótól. — A monrealei és a partinicói testvérek kap­nak majd utasításokat — felelte Don Caló, mi­előtt távozott. A szálloda előtt fiáker várta, fe­hér lóval, aztán a többiek is elindultak egyen­ként, testőreik kiséretében: ki vonaton, ki tá­volsági buszon, páran autóval. Glullano hire gyorsan szállt. A vurosl szervek, az államgépezet összeomlása, a szövetséges csu­patok parancsnokságain feltűnő sötét amerikai —s/lcfUal ügynökök — azelőtt, közismert gengszterek — és azok a körülmények, ame­lyek közt. a maffia újjászerveződött a rendőr­uralom osszeomlása után, mely uralom egyéb­ként komoly gondokat okozott annak idején a maffiának a hagyományos stílusú vezérek kö­rében — mindez és még más tényező is hozzá­jurult ahhoz, hogy Giulianónak legendaja ke­rekedjék a sziget nyugati felének „szicíliai ha­zafiságra" szomjas népei közt, Glullano mér első megmozdulásaitól kezdve erre. törekedett, hogy bizonyos szabályok vagy törvények szerint gyakorolja hatalmát. Maguk a régi stílusú maffiavezérak környékezték meg: vesse latba minden erejét, hogy megint legyen valami rend az alvilágban. Es az alvilág akko­riban a társadalomnak igen széles rétegét je­lentette. A kisebb-nagyobb banditák, akik szabadon garázdálkodtak Nyugat-Szicíliában, valódi ve­szélyt rejtettek a maffiahatnlom számára. Csak Oiuliano „tartott rendet". Sikerült öar­szefognla a régi stílusú maffiások hatalmából kicsúszott legerősebb csoportok parancsnoksá­gát. A tiszteletre méltó társaság vezérel bölcsen döntöttok Falermóban: bizonyítsák be Giulia­nónak a barátságukat, és vállalkozásait — ál­latlopásalt, útonállásait, zsarolásalt — segítsék információkkal. Gluliano ls bölcs vezére volt bandájának: a zsákmány elosztásakor nem feledkezett meg a biztonsági alapról; egyre tekintélyesebb tőkét gyűjtött a váratlan kiadásokra éa a szervezet erősítésére. A monteleprei banda a maga eszközeivel tö­kéletes zsiványhálózatot épített ki az állatlo­pástól egészen a húskereskedésig. Szakítva a különböző coscák hagyományos munkamegosz­tásával, a működési terület egészére rátette a kezét. A hagyományos stílusú maffia kénytelen volt annyi sáppal beérni, amennyivel a „monte­leprei király" szíveskedett megajándékozni. Egy híres szicíliai—amerikai gengszternek vi­azont, aki Partinicóban, Sunto bátyámnál a gyerekrablús fortélyait magyarázgatta neki, azt felelte, hogy ilyen becstelen vállalkozásokba so­sem fog bocsátkozni. Egészen más tervei voltak. Lelkében gyerek­kora óta vad haragot forralt a pásztor- éa pa­rasztnyúzók ellen, akik állandóan szorongatták a pásztorokat, fillérekért fölvásárolták a bárá­nyokat, mielőtt megszülettek, a juhsajtot, mi­slőtt a hozzá való tejet kifejték volna. Embe­reik lábon vették meg a gabonát, a fáról a gyümölcsöt, összej megvették a parasztoktól a mustot, aztán egész évben adták el nekik a bort Nyugat-Szicília hatalmat hiénái voltak fit Glullano rendezte velük a régi számlát; sze­mélyesen kereste fel őket; nagy tisztelettel fo­gadták. Es ő minden teketória nélkül igen te­kintélyes összegeket követelt — másnapra. Meg­jelölte a pénz átadásának óráját és helyét is. Minden erőfeszítés hiábavaló volt ilyenkor, hogy Montelepre királyát rábírják: csökkentse követeléseit. Gluliano elment, egyedül, ahogyan jött. És másnap a megjelölt órában, a megállapí­tott helyen Glullano megbízottai átvették a nagy köteg pénzt. Később kitudódott: ezek kö­zül a becstelen spekulánsok közül páran a kontinensre költöztek, Milánóba, Torinóba, és újra kezdték ügyleteiket. A zsarolással szerzett pénzt három részre osztotta: az egyiket magának tartotta meg, a másikat a csapatkapitányok kapták, és a har­madikat az áldozatok közt osztotta szét, a leg­jobban szűkölködő pásztorokat és parasztokat választva ki. Így történt, hogy ezekben a napokban Man­ülno. Terranova, Pisciotta meg a többi bandita nyomorúságos házakba kopogtatott be, és nem rabolni vagy fenyegetőzni, hanem pénzt vinni. És egy Oiuliano nevfl baditának. minden ön­kényúr ellenségének, a megalázottak védelme­zőjének híre egyre szállt, a nép ezreinek és ez­reinek lett egyetlen reménysége, akire áhítattal és várakozással néztek. Am a pénz megfellebbezhetetlen úr, és a banditának sok pénz kellett. Embereinek el kellett tartanlok a családjukat, a törvényen kí­vüli élet is sokba került, drágák voltak az ösz­vérek, a lovak, a gépjárművek. Néha fegyve­rekre is kellett költeni. Giuliano, hagy ezt a sokféle szükségletet ki­elégíthesse, sarcot vetett ki, valamiféle adó­rendszer formájában. Megbízottait elküldte a gazdag földbirtokosokhoz, közölte az összeget, és a fizetés határidejét, aztán megjelentek az adószedők. Bizonyos esetekben nyugtát adott. A rekvirált állatokért például elismervényt. (folytatjuk*

Next

/
Thumbnails
Contents