Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

8 CSÜTÖRTÖK, 1974. NOVEMBER 7. 8 Az évszázad legcsa padékosa bb októbere Az elmúlt október csapadéka o sokévi 6809 százolékóbao Az elmúlt október szomorú és sokóig emlékezetes időjárási rekordot hozott: az ország túlnyomó részén annyi csapadék esett, amennyire meteorológiai feljegyzéseink történetében októberben még példa nem volt. Hazánk legnagyobb területén 150—200 mm eső hullott, le sőt az Északi-hegyvidéken. Borsodban és az Alföld északi peremén 200—250 mm_es havi csapadékösszegek is előfordultak a szinte nap mint nap ismétlődő esők eredményeként. A lehullott esőmennyiség rendkívüliségére jellemző, hogy az ország területének 90 százalékán a szokásos októberi csapadéknak több mint kétszerese, de országunknak közel felén több mint a háromszorosa esett le, sőt északon a sokévi átlag négy—négy és félszeresére rúgott a csapadék! hónap folyamán 18—28 csapadékos nap fordult elő, szemben az októberben szokásos 9—12 esős nappal. A rendkívüli csapadék tartósan hideg és borús időjárással társult. A napsütés havi összegei országunk túlnyomó részén még a sokévi átlag felét sem érték el. A hőmérséklet havi, középértékei országszerte 7—9 fok között váltakoztak, s mintegy 3 fokkal maradtak a sokévi átlag alatt. A hideg időjárás hegyvidékeinken korai havazásokat is hozott. így Kékestetőn már október 2-án leesett az első hó, • de a hónap végén hegyeinkben mindenütt havazott, s a Mátra és a Bükk tetején 10—20 cm-es hóréteg alakult ki. A tartósan csapadékos, hűvös időjárás az észak-magyarországi folyókon pusztító árhullámokat indított el, országszerte belvizek keletkeztek, . s az átózott nedves talaj súlyos helyzet elé állította mezőgazdaságunkat. Szeged és a Dél-Alföld időjárási adatait az alábbi kimutatásunk tartalmazza. SZEG ED középhömérséklet 8.3 C-fok sokévi átlag 11,9 C-fok legmelegebb 18,2 C-fok — 12-én leghidegebb — 0,4 C-fok 31-én napsütés 75 óra sokévi átlag 152 óra csapadék sokévi csapadélegtöbb csapa• összeg átlag kos nap dék 1 napon Bácsalmás 139 mm 56 mm 23 26 mm 28-án Kiskunhalas 164 mm 48 mm 22 24 mm 15-én Kk.-félegyháza 136 mm 48 mm 20 23 mm 15-én Kistelek 113 mm 48 mm 20 16 mm 15-én szentes 120 mm 47 mm 20 17 mm 5-én Szeged 110 mm 52 mm 21 18 mm 28-án Makó 138 mm 49 mm 22 24 mm 21-én Mezőhegyes 143 mm 50 mm 21 25 mm 15-én Orosháza 124 mm 46 mm 22 24 mm 15-én A Dél-Alföld még viszonylag „kedvezőbb" helyzetben volt csapadékbőség tekintetében az ország nagyobb részéhez viszonyítva, mert itt a sokévi átlagnak „csak" két és félszerese hullott le. s a Szegeden mért 110 mm-es havi összeg „mindössze" az ötödik helyet biztosította az októberi csapadék ranglistáján (az abszolút maximum 1939-ben 138 mm volt). A hőmérséklet havi középértéke városunkban 3,6 fokkal maradt a normálérték alatt, az ideinél hidegebb október Szegeden 1870 óta mindöszsze háromszor (1936, 1905, 1946) fordult elő. Dr. Péczely György egyetemi tanár ' 1 Pannon tájak Csizmadia Zoltán festőművész mintegy 30 alkotásából nyílt kiállítás tegnap, szerdán délutón a Képcsarnok Kárász utcai bemutatótermében. A tárlatot dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója nyitotta meg. Három vidék élményei sűrűsödnek Csizmadia Zoltán veszprémi festőművész alkotásaiban. Mátészalkán született, a nyírségi homokbuckák és akácosok jelentették első tájélmén.veit. A Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként már az ötvenes évek első felében viszszatérö vendége volt a vásárhelyi művésztelepnek, ahol az alföldi piktúrával jegyezte el magát. 1958-tól rendszeres látogatója a mórtélyi művésztelepnek. Ugyanakkor Veszprémben, a Dunántúl kellős közepén, karnyújtásnyira n Balatontól egy egészen másfajta környezet hatásait szívta magába. E táji inspirációkból ötvöződik Csizmadia Zoltán mai piktúrája. Jelentősen kapcsolódik az alföldi iskola festői alapelvéhez, etikai tartásához, táj- és embernieghatórozó kapcsolatóhoz, de mindezt egy új környezet megjelenítésében gyümölcsözteti. Mostani szegedi kiállítása elsősorban a pannon táj szépségeit mutatja be a látogatónak. Amíg az Alföldön képpé sűrűsödik egy* horizont, egy lebukó nap, egy gémeskút, egy fa vagy egy tanya, addig a Dunántúl völgyekkel szabdalt, ölelkező dombvonulatai együtt -alkotnak képi motívumot csakúgy, mint a facsoportok, a völgyekbe szorult házak sokasága, vagy a vizek nyugalmas foltjával megszakított gyűrűző vonulatok. Képei Veszprém történelmi levegőjét árasztó utcáit idézik, a Bakony szelíd lankáit, a domboldalak szénakazlait, a gerinceken sorakozó fák koronáját, a fenyők közül fölvillanó kőormokat, a domboldalak napsugárban fürdő csoda-sárga falait, a Balaton-vidék rejtett szépségeit, az évszakok színeváltozásait. A táj szeretetét, a művész érzelmi azonosulását a szigorú konstrukció, a pontos szerkesztés, az értelem rendszerező szándéka ötvözi képi harmóniává. Nagyvonalú ecsetkezelés, a tiszta színek dekorativitása, a variációk sokfélesége jellemzi Csizmadia Zoltán szegedi kiállításának festményeit. A DELTEX jubileuma Tegnap, szerdán délelőtt Szegeden, a Tisza Szálló koncerttermében ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Csongrád, Bács és Békés megyét ellátó Dél-magyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat. Mai szervezeti formája e vállalatnak megfeldl annak a követelménynek, amelyet a népgazdaság támaszt vele szemben. Legfontosabb feladata a minél jobb áruellátás, és az eredményes gazdálkodás. Ennek érdekében hozták létre Szegeden és Kecskeméten a mintatermet, amely beváltotta a hpzzá fűzött reményeket. A DÉLTEX negyedszázados fennállása alatt többször kapott elismerést, kitüntették a Kiváló Vállalat címmel is. Az eredmények fő részesei' elsősorban azok a dolgozók voltak, akik vállalva az átmeneti nehézségeket is, hosszú időn át becsülettel vették ki részüket a vállalat munkájából. Az ünnepségen a Kiváló Dolgozó kitüntetést kapta Sípos Ferenc, Lévai István, Winkler Béláné, Kovács Ferenc, Gyenes Józsefné. Az alapítótagok közül 11 -en kaptak arany pecsétgyűrűt, s ez' alkalommal közel 100 ezer forint pénzjutalmat osztottak szét a legjobb dolgozók között. Egész úton egyetlen későn járó busszal találkoztunk, meg egy Moszkviccsal. Most derült ki, korán fekvő jószág az autó, csak füstjéről rokon nagyobbik testvére, a traktor dolgozik éjjel. Éjjel is, meg nappal is. A múlt hónap végefelé elkezdte reggel es elfelejtett hazamenni este. *Azóta se éjjele, se nappala, mindig csak a barázdát nézi, hogy le ne tévedjen. Messziről nem is látni, jön vagy megy, lámpája ugyanolyan erővel veri a fényt hátra is, mint előre. Nagyon kell vigyázni arra, ami hátul van. SándorA RÉPA- falva FÖLDÖN előtt, jól ben a határban, lámpa pislog. A traktor hangja nem ér ki az útra, olyan messze van. Mennénk be utána, de aszfaltra termett gépkocsink nem mer nekivágni. Gyalog rámenne a fél éjszaka, mire beérnénk. Aki mégis kíváncsi rá, hogyan szedik éjnek évadján a cukorrépát, szálljon át Sáringer Sándor gépkocsivezető mezőt járó, terepjáró kocsijára, biztosan odatalál. Ügyeletes éppen Sáringer Sándor, ha gép dolgozik a határban, mindig kell ügyeletes. Jó, hogy nem indultunk neki az útnak a mi kis kocsinkkal. Akkora gödrök vannak az úton, amekkorát csak nagy gépek tudnak vágni tengelyig érő sárban. A sár fölszikkadt, a gödör ottmaradt. Az viszont jó, hogy bejöttünk, mert puha agyon, hanyatt fekve, reggelig nem tudnánk kitalálni, mit csinál répaszedő nagy masinájával Kovács László. György Tamás, Tóth László és Herczeg István. Jól elmúlt tíz óra; illik is megkérdezni kö. szönéskor mindjárt, miért nem mennqk aludni? — Kár lenne. Csak most kezdtük, este 6-kor. — Meddig tart? — . Reggel 6-kor, ha akarjuk, ha nem, vége. Jön a váltós, bennünket elküldenek lefeküdni. E6te 6-tól reggel 6-ig így is tizenkét óra. egy teljes éjszaka. — Fáradtak? — Nem mi dolgozunk, hanem a gép. Az izmokat, ha szerencséjük van, nem ropogtatja meg az az 510 mázsa répa, amit reggelig fölszednek. Ül a masiniszta a kormány mellett, és néz, mindig csak előre. Jó a lámpája, látja a répát, mellé lép a traktor. Mögötte ül a társa, mindig csak hátra néz. ölbe fogható kis kazettaféle van nála, kétbillegtető gombbal játszik egész éjjel. A két gombra úgy hallgat a répaszedő, mint a parancsszóra. Ha görbül a sor, utána hajlik, ha mélyedés van, lehajol a benne húzódó répáért, lefejezi, föl is szedi és egy nagy kasba összegyűjti. Ha tele a kas, megint mozdul a billegtető és nagy kupacba szalad ki belőle a répa. Ha teherautó tartaná alá a pótkocsiját, abba rakná, de éjjel csak szedni lehet a répát, szállítani nem. Nem veszik át éjjel. Majd reggel jön a másik gép, nekiveselkedik, fölmarkolja, fölteszi, akkor mehet a pótkocsi. Így könnyű répát szedni, mondanám én, amikor kitanulom a kis kazetta minden titkát, de nem cserélnék a kezelőjével. Itt a tótét éjszaka a nyakán, semmi mást nem látni, csak azt a sort, amit éppen szed a gép. Figyelni másra nem kell, de nem is lehet. Próbálja ki valaki, üljön be a szobájába este, és nézze reggelig, mit csinál a pók a falon. — Tehát nem nehéz? — Jó hallás kell hozzá. Nem a normál a-t kell kihallani ebből a ctórömpölés. ből, inkább azt, mikor szorul be a répa, mikor mordul a gép, mert eltömődött gazzal a szája,- és mikor nyög egyet: itt van a szik, elakadtunk. Azért mennek párosával, segíthessék egymást, ha baj van. Hideg az RÉTESéj, ennek MÜSZAK a traktornak a fülkéje is hideg. — Meleg tea? — Elálmosodnánk tőle. — Reggeli, ebéd, vacsora? — Este vacsorázunk, mint minden tisztességes ember.Éjfélkor szatyorból bicskaheggyel megebédelünk, és-ha valakinek kedve van, lefekvés előtt meg is reggelizhet. Ópusztaszeren Varga János az első gépes ember, akivel találkoztunk. — Estig, amíg láttam, vetettem, de volt itt tizenvalahány hold kukoricaszár is. Fogtam magam, lecsavartam hamar azt is. Reggelig föl is szántják a többiek. Metenyka János azt mondja a barázdában, ő nem éjszakás akkor sem, ha most közelebb járunk az éjfélhez, mint a tizenegyhez. Ő nyújtott műszakban dolgozik. — Ezt is lehet nyújtani, mint a rétest? — Ha sikerül, reggel 4-ig itt maradok. Négykor leteszem a gépet, hazamegyek, alszom egy nagyot. Hétig egy fia barázdát se szántok. — Kiadós alvás, majdnem három óra. — Nem jól számol, mert délben is alszom. Tegyen hozzá még egy órát. Ha nagyolva számolok, a nap huszonnégy órájából négyet tehát alszik. A többi húsz a gépé meg a barázdáé. Mióta? — A hatodik napja. — És meddig? — Még legalább hat napig— Ha mégis elálmosodik? — Igazság szerint akkor állunk meg, amikor mi akarunk. Szólok a másik traktorosnak, beszélgetünk. De mondja meg, ki ér rá éjjel beszélgetni? — Jól megdolgoznak a kenyerükért. — Ha jól belegondolunk, nemcsak a miénkért dolgozunk. Matuszka Andrásról a major portása mondja, hogy nemrégen jött be a maga gépével a szárvágásból, mehetett volna haza, de talált egy szabad traktort meg egy ekét, azt "mondta, fordulna vele még egyet-kettőt. Itt az elnök is ügyeletes, nem ls kell érte menni, kint van a szántás szélén. — Igen nehéz ez a munka. — Tizenegy gépünk dolgozik, nappal a réten, éjjel a szárasabb homokon. Váltani nem tudjuk az embereket, nincs kivel. Kérni akartam traktoros katonákat, de fölálltak az emberek egymás után: ne hívjunk segítséget, ha rossz volt is az idő, ez -a mi dolgunk. Majd mi megcsináljuk. Egész nap kerestem telefonon azt a gazdaságot, ahol éjjel is vetnek. Ilyeneket mondtak: — örülünk, ha nappal mehetünk. — Nem szabad éjjel csinálni. Ha eldugul a gép, észre se vesszük. — Egyszer menjen csak bele a sárba, ottragad reggelig. Balástyán, a Móra Tsz-ben azt mondják, jöhetek, biztosan vetnek, majd a majorban útbaigazítanak. Üzenettel várnak a majorban. Három géppel vetettek, fél órája elakadtak. Hazaugrottak az emberek, legalább reggelig kialusszák magukat. Itt lakik az egyik a közelben, még nem fekhetett le, ha akarom, beszólnak neki. — A világ minden kincséért se! Mit tudnék én egy féléjszakás jó alvásért cserébe adni? Ahogy világosodik majd, indul a lánctalpas, sorba kihuzigálja őket. Lehet vetni éjjel, csak erőltetni nem szabad. Novemberben hosszú az éjszaka, messze még a reggel. Szerencsés jó éjszakát, kint dolgozó emberek! Horváth Dezső