Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-05 / 259. szám

mstm, BWi. WOVEMBEK X 3 November 7. alkalmából Ünnepségek, kitüntetések A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából hétfőn az MSZBT ünnepséget rendezett a Barátság Házában. Nagy Mária fótitkár köszöntötte az ünnepség résztvevőit. s méltatta az 1917-es októberi forradalom jelentőségét Ezt követően Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke kitüntetéseket nyújtott át. A kitüntetések átadásánál jelen volt Grósz Károly, a Központi Bizottság agitációs, és propagandaosztályának vezetője, dr. Tóth József, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és I. I. Bagyul, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság magyarországi képviselője. • A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — november 7-e alkalmából a népfrontmozgalomban végzett kiemelkedő munkásságuk elismeréseként 13 népfrontaktivistának kitüntetést adományozott. A kitüntetéseket hétfőn a népfront Belgrád rakparti székházában Sarlós István főtitkár nyújtotta át. Az ünnepségen részt vett Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. * A KSZV Szegedi Kenderfonógyárában ünnepséget rendeztek november 7. tiszteletére. Az ünnepségen részt vett Papp Gyula, a szegedi városi tanács elnöke, s Berta István, az MSZMP Szeged városi bizottságának osztályvezetője is. Az ünnepségen a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek műsora után Papp Gyula mondott ünnepi beszédet. Ezután dr. Kardos János, a kenderfonógyár igazgatója kitüntetéseket és pénzjutalmakat adott át a párt-, a szakszervezeti és a KISZmunkában élen járó aktivistáknak, s a társadalmi munkában kitűnt dolgozóknak, szocialista brigádoknak. Megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói is hétfőn délután. Az ünnepségen jelen volt Győrffy László, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa, valamint Vincze János, a Szeged városi pártbizottság munkatársa is. Baló Ilona, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára a KISZ KB dicsérő oklevelét adta át az NKFVberuházók KlSZ-alapszervezetének. Az olajipar, az ÜtVasútépítő Vállalat, a Vegyiműveket Szerelő Vállalat, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat élenjáróinak, több mint 400 dolgozónak 420 ezer forint jutalmat osztottak szét. A VEGYÉPSZER KISZ-szer_ vezete csapatzászlót adományozott az általa patronált Móricz Zsigmond Általános Iskola Kun Béla úttörőcsapatának. * A Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztályának közvetlen irányítása alá tartozó intézmények vezetői tegnap, hétfőn délelőtt emlékeztek meg november 7ről Szegeden, a megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet klubtermében. Ott volt dr. Sebe János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetőhelyettese. és Vecsernyés János, a megyei pedagógusszakszervezet szervező titkára is. Ünnepi beszédet dr. Sza~ lontai József, a megyei művelődésügyi osztály vezetője mondott, majd átadta a pénzjutalmakat a megyei művelődésügyi intézmények vezetőinek. Szegedről, valamint a szegedi járásból a következő igazgatóknak: Keresztes Jánosnak (Árpád fejedelem gimnázium. Kistelek), dr. Jakab Istvánnak (Textilipari Szakközépiskola, Szeged), dr. Perényi Jánosnak (Déri Miksa Gépészeti és Erősáramú Szakközépiskola, Szeged), Hofgesang Péternek (600. sz. Móra Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet, Szeged), Lükő Gyulának (624. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet. Szeged). Szajbély Mihálynénak (640. sz. Textilipari Szakmunkásképző Intézet, Szeged), dr. Dózsa Józsefnek! (Erdőgazdasági Szakmunkásképző Iskola. Ásotthalom), Frányó Ferencnek! (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola, Szeged). Kaári Sándornénak (Karikás Frigyes középiskolai kollégium, Kistelek), Halász Antalnénak (Nevelőotthon, Balástya), Hé_ gely Gábornak (Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona, Szeged), Megyeri Pálnénak (Gyógypedagógiai Állandó Áttelepítő Bizottság, Szeged). Szénási Lászlónak (Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. Szeged), Miklós Sándornak (Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet, Szeged). dr. Trogmayer Ottónak (Csongrád megyei Múzeumok Igazgatósága. Szeged). Vinczi Károlynénak (Csongrád megyei Levéltár, Szeged), dr. Bánki H. Bélának (Ifjú Gárda ifjúsági város, Szeged). * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából — politikai, szakmai felkészültségük, a hadsereg fejlesztésében, felkészültségének növelésében huzamosabb időn át kifejtett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként Kossovics Gyula ezredest, dr. Vámos László orvos-ezredest és Váradi Miklós ezredest vezérőrnaggyá nevezte ki. Nyolc főtisztnek a Vörös Csillag Érdemrendet, 30 személynek a Kiváló szolgálatért érdemrendet adományozta. A honvédelmi miniszter 16 főtisztet ezredessé léptetett elő. A tábornoki kinevezéseket és a kitüntetéseket Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter hétfőn adta át a néphadsereg központi klubjának nyári helyiségében. Az ünnepségen megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi-. zottság titkára és V. K. Andrjuscsenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyarországi képviselője is. Az MSZMP KB nevében Németh Károly köszöntötte a kitüntetésben és előléptetésben részesülteket. November 7. alkalmából ünnepséget rendeztek hétfőn a Belügyminisztériumban. A Belügyminisztériumban végzett eredményes munkája elismeréséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Havasi László rendőr ezredest vezérőrnaggyá nevezte ki. Az Elnöki Tanács nyolc belügyi dolgozónak a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést, harmincnak pedig a „Kiváló szolgálatért" érdemrend kitüntetést adományozta. A belügyminiszter tizenkét alezredest ezredessé léptetett elő. A kitüntetéseket és előléptetéseket Benkei András belügyminiszter adta át. Az ünnepségen részt vett Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, s a KB nevében Győri Imrei köszöntötte a kitüntetésben és előléptetésben részesülteket November 7. alkalmából a míhályteleki művelődési otthonban tegnap este ünnepséget tartottak. Az ünnepségen részt vett dr. Ozvald Imre, a városi pártbizottság titkára is. Deák Béla, a városi párt-végrehajtóbizottság tagja, a pártbizottság osztályvezetője mondott beszédet. Az ünnepségen bemutatta műsorát a Komi Autonóm Köztársaság hazánkban tartózkodó népi együttese. A hazájuk népdalait és táncait nagy sikerrel tolmácsoló együttest elkísérte a vendégszereplésre, és jelen volt a mihályteleki ünnepségen E. A. Popov, a köztársaság művelődésügyi miniszterének helyettese. Képünkön; jelenet az együttes műsorából. Elismerés pártaktivistáknak Az MSZMP Szeged városi bizottsága hagyományosan minden esztendőben, november 7-e előtt tanácskozásra hívja meg azokat a társadalmi aktivistákat, fizikai és szellemi dolgozókat, akik időről időre a pártbizottság osztályai mellett dolgoznak, segítik az apparátus munkáját. Tegnap, hétfőn délután a városi pártbizottság vbtermében dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára köszöntötte az aktivistákat, s hangsúlyozta munkájuk fontosságát. Ezután kötetlen beszélgetésre került sor, amelyen részt vettek Deák Béla és Dékány László, a pártbizottság osztályvezetői A tanácskozáson munkájáért az elismeréssel együtt tárgyjutalmat kapott Greminger Dezső, Boruzs Mihályné, Móri Sándor, Simkovits István, Csobán László, Savanya Ferencné, dr. Somi Imréné, Komáromi Ferenc, Horváth Ferencné, Tóth Pálné, Nádas László, Lázár István, Árendás József, Krizsán Lászlóné, Mayer Tibor, Böhler Béla, dr. Rácz Zoltán, Vági Ferencné, Solymosi István, Kovács Sándor, Szabó János, Kopasz Lajosné, Lükő Gyula, Hegyesi Péter, Söregi Ferenc, Hollóst Ferenc. Dorogi Gábor, Kovács Károly, Mándoki János, Kása Mihály, Laza Etelka, Rácz István, Németh Józsefoé és B. Nagy István. P#itifoa . tervszerűség E

gészen természetes, hogy az emberek nem szeretik a bizonytalanságot Szeretik tudni, hogy holnap, vagy akár öt esztendő múlva körülbelül hogyan élnek majd, s főleg csakugyan azok boldogulnak-e elsősorban, akik ügyes kézzel vagy gondolkodó fejjel megtermelik a szükséges javakat. A közelmúlt években sokakban azért kezdett labilissá válni a biztonságérzet, mert látták, hogy egyesek szemet szúróan magas jövedelme korántsem munkából ered, s ráadásul ezek a könnyen élők próbálták saját mentalitásuk szerint, a maguk hasonlatosságára formálni a közvéleményt. Ugye ismerős, tisztelt olvasók, önök előtt is az a sajátságos nézet, hogy „milyen ember az, akinek még nyaralója sincs", vagy az a típus, aki miután gátlástalan harácsolással minduntalan megsértette a szocialista társadalom igazságérzetét, a korszak divatja szerint elkezdett kígyót, békát kiáltozni a kispolgáriságra, hogy a saját kispolgári mivoltáról elterelje a figyelmet. Az emberek mérgelődtek. Különösen a minden bajt, problémát azonnal és „megszűretlenül" észlelő munkások kérdezgették egyremásra: vajon érvényesült-e eléggé a párt ellenőrző és irányító szerepe? Többen kifogásolták a tervszerűség elhanyagolását is, megkockáztatva, hogy vajon a társadalmi érdekeknek megfelelően gazdálkodunk-e? A többnyire jogos aggodalmakra és jelzésekre a párt, mint jó orvos, figyelt föl leghamarabb. Ha belelapozunk a Központi Bizottság 1972. novemberi ülésén fölvett jegyzőkönyvbe, ehhez kétség sem félhet. A legutóbbi pártkongresszus megalapozott döntéseit ugyanis különböző csoportok saját szájuk íze szerint kezdték magyarázni, többen az egyéni és a munkahelyi érdekeket megpróbálták a népgazdasági, tehát az össznépi érdekek elé helyezni: ittott indokolatlanul emelték az árakat, hagyták leromlani a termékek minőségét, roszszul gazdálkodtak a bérekkel. Lássuk, mit is mondott erről Kádár János: a párt kongresszusának irányvonala helyes, kiállta a gyakorlat próbáját... a nagyobb és kisebb problémák, hiányosságok, hibák nem a kongresszus határozatának nyomán, hanem a kongresszusi határozat nem mindenben kielégítő végrehajtása miatt keletkeztek." És ahogyan a lakosság körében szóbeszéd tárgya lett a tervgazdálkodás erősítése, ezen a központi bizottsági ülésen is határozottan fölvetődött. „A cél az, hogy a tervezést, a tervszerűség érvényesítését, a tervek végrehajtásának ellenőrzését a kormány vonalán hatékonyabban lehessen végezni." Mit kell értenünk a tervszerűség fogalmán? Erről ugyan rengeteg értekezés és újságcikk látott már napvilágot, mégsem árt ezúttal is megismételni a lényegét. A pártiskolákon — kissé tudományos ízzel — úgy tanítják, hogy a tervszerűség valamilyen folyamat tudatos irányítása, tehát gondoskodás a gazdasági fejlődés arányosságáról. Kiderül ebből, hogy a tervszerűség akkor érvényesül, ha mindenféle árucikkből annyit, olyan minőségben és választékban termelünk, amellyel messzemenően kielégíthető a lakosság állandóan növekvő igénye. A szükségletek tehát változnak, s a termelést ennek megfelelően kell irányítani. És akik most közbeszólnának, mondván, hogy a tervszerűség nem objektív gazdasági törvény, gondolják meg: a gazdasági fejlődés következtében ma már a kapitalizmusban is érvényesül a tervszerűség. Egy nyugati közgazdász sajátos, arrafelé élő hasonlattal fogalmazott: „a tervezéssel úgy vagyunk, mint a prostitúcióval, elismerjük, hogy van, de szégyelljük." Jellemző vélemény, éppen ezért hagyjuk a tőkés világot. Á tervszerűség ugyanis valóban a szocializmusra jellemző, s elsődleges célja a népgazdasági érdekek érvényesítése. És abban alighanem egyetértünk a tervszerűséget nem szívesen hangoztatókkal is, hogy a dolgozó emberek anyagi biztonságérzetének is ez a föltétele. Jól van, de mi lesz a piaccal? — hallani a közbevetést. Mi lenne. A szocialista piacra szükség van, az állam azonban nem hagyja magára ezt a piacot, hanem tudatosan szabályozza. Létrehoztuk a terv és a piac olyan egységét, amelyen belül a tervszerűség az elsődleges. Egy példa: vannak olyan termékek, mint a gyermekruhák és cipők, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalom számára, mivel azonban alacsony áron hozzuk ezeket forgalomba, s a gyárak tulajdonképpen kevésbé érdekeltek a jó minőségű, nagy választékban, a szocialista államnak központi .akarattal kell gondoskodnia a folyamatos ellátásról. Továbbá: várható, hogy bizonyos öntvényekből, acéllemezekből, alumíniumból hiány lesz a közeljövőben, vagyis a keresletet nem tudjuk teljesen kielégíteni. Éppen ezért valószínű, hogy a meglevő készleteket központilag kell majd elosztani az országban, s egyes cégek, vagy maszekok hiába próbálnak összeköttetéseik révén nagyobb mennyiséghez jutni. Közismert, milyen égetően nagy szükség lenne több iskolára, kórházra, ezek felszereléseinek felújítására is. Mégis muszáj sorrendbe állítani a föladatokat, s tudomásul vennünlft hogy egyelőre továbbra is első a lakóház, majd a bölcsőde és óvoda, mert a párt és a kormány nagyon komolyan veszi a lakásprogram, illetve a népesedéspolitikai határozatok végrehajtását. A politika elsődlegességét ma már egyre kevesebben kérdőjelezik meg. Könnyű belátni, hogy minden gazdasági döntésnél szükséges mérlegelni annak politikai hatását, vagyis számolni kell a dolgozó lakosság reagálásával, pojitikai hangulatával. A párt így is cselekszik, s a konfliktusokat a politika elsődlegessége alapján oldja meg. Lehet egyik vagy másik közgazdasági intézkedés jövedelmező és anyagilag előnyös, de ha politikailag nem megalapozott, akkor könnyen a visszájára fordulhat, ellenkező hatást válthat ki. Emlékeznek még az úgynevezett hármas kategorizálás bevezetésére? Nagy tekintélyű gazdasági szakemberek esküdtek rá, hogy jó, általában a vállalatok vezetői sem tiltakoztak ellene, mivel azonban a többség, tehát a munkásosztály nem értett vele egyet, le kellett venni a napirendről. Hallottunk ilyeneket: „Jaj lenne nekünk, ha csak hideg fejű, rideg számokban gondolkodó szakemberek döntenének országos horderejű kérdésekben, mert a politika túl komoly dolog ahhoz, hogy csupán mennyiségi megfontolásokra lehessen bízni." A vélemények summája ma is ez: akik gazdasági kérdésekben kénytelenek döntéseket hozni, azok felelősségteljesen gondolkodó kommunista politikusok is legyenek egyúttal. Gyakran a döntések is tükrözték a bizonytalanságot. Körülbelül négy évvel ezelőtt a tervhivatal egyik tisztviselője így nyilatkozott: „Főleg nyugati relációban nagy a fizetési mérleghiányunk, ezt csökkenteni kellene, de nem tudjuk a hiány okát." De hát hogyan lehet csökkenteni a mérleghiányt, ha az előidéző okokat sem ismerték. Akkoriban keringtek közszájon ezek a viccek: a nagystílű örömlányok tartják el a népgazdaságot, mert azok valutát hoznak; ha 365 napig nem dolgozna az ország, minden rendben lenne, mint annál a szatócsnál, aki abból él, hogy vasárnap zárva tart; nálunk ha valaki nem ért valamihez, akkor azt tanítja, ha ehhez sem ért, akkor kutatja, ha ehhez sem ért, akkor irányítja. Ez a cinizmus nyilvánvalóan abból táplálkozott, hogy látszólag senki sem tudta megmondani, milyen irányba haladunk. Ráadásul a nagyüzemi munkásság bére elmaradt a többiekétől, úgyannyira, hogy a párt közbelépésére központilag kellett annak fölemeléséről intézkedni. S ugyanakkof a különféle ügyeskedők? Imádkoztak, hogy ezt a szocializmust tartsa meg számukra az isten. B

átran elmondhatjuk, hogy sikereink forrása a rokonszenves pártpolitika folyamatossága. A közbeeső intézkedésekkel gondoskodtunk a X. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáról is. Természetesen tudjuk, hogy a legjobb politika sem valósul meg önmagától, hanem kemény harc szükséges hozzá, annál az egyszerű oknál fogva, hogy emberekre van bízva annak gyakorlati megvalósítása. A távlati célok aligha tervezhetők meg pontosan. Néhány évvel ezelőtt például lehetetlen volt számítani a mai világgazdasági helyzetre, melynek hatása alól a szocialista országok sem vonhatják ki magukat. De nem is ez a lényeg. Előre nem látható tényezők, különféle objektív és szubjektív okok miatt, valószínűleg mindig, tehát a jövőben is, kiigazításra szorulnak az eredeti elképzelések. Az a fontos, hogy továbbra is megőrizzük képességünket az abnormális jelenségek felismerésére és kijavítására. Alapos és átgondolt tervezéssel — a hibalehetőségek ellenére is — szinte csodákat teremthetünk, amenynyiben népgazdaságunk egész erejét tudatosan a legfontosabb problémák megoldására, a legsürgősebb beruházások elvégzésére összpontosítjuk. Fo NAGY ISSVAN