Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-23 / 274. szám

SZOMBAT, 1974. NOVEMBER 83, 5 A Marx téren a piaci forgatagban szinte orron ütik az embert a kolbász- és halsütögető pavilonokból kiáradó ínycsiklandozó illatok. Szövetkezeti és állami árusok, valamint magáncégek egyenlő eséllyel versengenek a vásárlóért, de nem egyenlő eredménnyel, már ami a bevételt illeti. A forgalomra persze egyikük sem panaszkodhat, hiszen a pavilonok előtt rendszerint várakozni kell, sorbaállni, mert hiába igyekszik a tepsik mellett a sütögető: a kolbászt, a hurkát. a pontyot, a busát nem lehet siettetni a zsírban, mert akkor odaég, vagy sületlen marad. A két végletet látszatra egyensúlyban tartja a cégek által meghatározott „norma", azaz: mennyit veszíthet súlyából a sült tex-mék a nyers állapothoz viszonyítva? Ehhez mérten készül ugyanis a kalkuláció és kerekedik ki az ár. számol el az állatforgalmi vállalat pavilonosa is. Egy szelet kenyér ára 40 fillér, Szabóné pavilonjában is. Ebben — törvénytelenül — megvan az egyetértés, haszonnal. Érdemes volt odafigyelni, hogy az állatforgalmi vállalat pavilonjában hátul is kiszolgálnak — rúdszámra szalámit. Előttünk csomagoltak be három rudat egy lánynak, aki hátul távozott. Utána ugyanott jött be egy másik, akit már eltanácsoltak üres kézzel. Kérdésünkre a pavilon vezetője elmondta, hogy előtte való nap kapott 100 kilogramm szalámit. Abból vállalatától elvitt egy főosztályvezető két rudat. Látogatásunk napján reggel 7-től 11-ig csak azt adták el, amit észleltünk, s a jegesben volt még mintegy 30 kilagiamm. Ezek szerint a többi még a szállítás napján szaladt ki... GYANAKVÁS NÉLKÜL A helyben fogyasztó éhes vásárló általában nem figyeloda, iiogy mennyii-e átsütött kolbászt, halat nyomnak a kezébe. Fizet és falatozik. Az összefüggésekre kíváncsibbak voltak — velünk együtt — a Csongrád megyei tanács Kereskedelmi Felügyelősége és a megyei Élelmiszerellenörző és Vegyvizsgáló Intézet képviselői, akik a nyers terméket a sült áru próbavásárlásával, Illetve sütési próbával állították szembe, hogy meggyőződjenek: ugyanazon sütési veszteség mellett azonos-e az áx-, vagy az előíráshoz képest változik-e valamilyen irányban — gyanakvás nélkül, netán a vásárló zsebére. Vizsgálatot tartottak a szegedi Móra Ferenc Tsz, a Csongrád megyei Állatforgalmi Vállalat, a Kossuth Halászati Tsz, Szabó Gézáné kiskereskedő és a földeáki Kossuth Tsz pavilonjában. TUDNAK-E SÜTNI? A KENYÉR ÉS EGYEBEK Amíg egy egész szatyorra való vizsgálati anyagot elemeztek vízés zsírtartalom alapján —, persze nem azonnal, hanem három napon át és lekötötte hat vegyész és technikus munkáját —, addig, illetve azon melegében érdemes volt mást is megnézni a pavilonokban. A Móra Ferenc és a Kossuth Halászati Tsz pavilonjában nem kísérte szállítójegy a kenyeret, amit szeletenként 40 fillérért árultak a rendeletben előírt 30 fillér helyett. A kilogrammonként 3,60-ért vásárolt kenyérrel ezen az áron is számolnak el cégüknek az elárusítók. Kilogrammonként 1,40 marad a zsebükben. Ugyanennyivel A kérdésre nem egyöntetű a válasz, se az igen, se a nem. Furcsa, de így van. Dr. Selmeczi György, a Csongrád megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet igazgatója szerint szélsőséges vizsgálati adatok jöttek öszsze. A többi között megállapították, hogy a sültkolbász ára 30, illetve 20 százalékos Sütési veszteségnél is kilogrammonként 80 forint Néhány pavilonban nagy az eltérés a sütési veszteség és a kiszolgált sült áru minősége között. A meghatározott 30 százalék helyett 27, illetve 10 százalék az effektíve mért sütési veszteség, ami nem megengedhető,, A Csongrád megyei Élelmiszerellenörző és Vegyvizsgáló Intézet megállapítása szerint például Szabó Gézáné kiskereskedő pavilonjában a pontyot a megengedett 30 százalék helyett csak 10 százaiéko6 sütési veszteséggel árusítják. Ez derült ki a próbasütés után. Igaz viszont, hogy Szabó Gézáné egy kilogramm sült hal árát 60 forint 50 fillérre kalkulálta, ezzel szemben 56 forintért adja. Ez a „nagylelkűség" a kalkulált és a valóságos sütési veszteség, valamint a kenyérszelet törvényesen megállapított ára, és az attól való eltérés közötti különbséggel magyarázható. Ennél furcsább adatok derültek ki a Móra Tsz pavilonjában. A megengedett 30 százalékos sütési veszteség helyett a próbasütéskor 34,2 százalékot produkáltak, enynyire sütötték meg a kolbászt, a hurkát pedig 32 százalékos veszteséggel a megengedett 17,2 százalék helyett. Az állatforgalmi pavilonjában 35 százalékos veszteségi százalékkal sütötték meg a kolbászt 26 száza, lék helyett, a hurkánál 33,3 százalékot produkáltak a kalkulált 16 százalék ellenére. Itt el akarják sütni a vállalati nyereséget? A Kossuth Halászati Tsz főkönyvelője szerint a Marx téri pavilonjukban a fagyasztott busa 52 százalékos sütési'veszteséggel kerül forgalomba, amikor viszont elő busát kap a pavilon, 34,8 szá zalékot lehet számítani sütési veszteségként. Pavilonosuk azonban bizonyára rosszul kalkulálhatott, hiszen az ellenőrzéskor a busa sütésénél 15,1 százalék megengedett sütési veszteséget emlegetett, ugyanakkor a próbasütésnél 17,6 százalékot produkált. Nagy az eltérés azon számok között, amelyeket a téesz főkönyvelője tud és amit a pavilonos dokumentált Az ellenőrzés azt is felszínre hozta, hogy a sütési veszteség megállapításánál nincs semmilyen szakértői intézeti vélemény. Ebből következik, hogy minden vállalat úgy állapítja meg ahogy akarja. Kérdés, hogy ez a fogyasztók kárára, vagy javára válik-e? Ez az oka annak, hogy még a próbasütések eredményei sem jók, tehát gyakorlatilag vagy nem fordítanak elég gondot a süté6i veszteségre, vagy nem is akarnak. Ezek után az a tapasztalat szűrhető le, hogy a piaci sütögetők tevékenységét egységes értelmezésben kellene megállapítani, ami a fogyasztó javára válna Lődi Ferenc Próbatétel után E

zen az őszön ismét helytállt szocialista hazánk népe. Másfél hónapig ázott az ország, hiába kínálta kincsét a dúsan termő föld, nem lehetett szüretelni, pusztult az érték, szomorúvá ázott a földművelők kedve, s aggódott az egész ország. Szüntelenül zuhogott az eső, októberben csak három napig nem esett ezen a vidéken. A természeti csapást csak jól szervezett közösségi összefogással lehet ellensúlyozni. Hiába Európarangú ma már a magyar mezőgazdaság, jól felszereltek, gazdag eszközállományúak a mezőgazdasági nagyüzemek, mégis, a vízverte táblák olyan akadályt jelentettek, hogy csak kézi erővel lehetett jobb napokon betakarítani a termést, és megindítani a vetőgépeket. Nyilvánvaló, a parasztság nem győzte és nem is győzhette saját erejéből a megnövekedett, reménytelennek tetsző munkát, a családtagok, öregek, nyugdíjasok, járadékosok segítsége mellett szükség volt és jól jött a társadalmi megmozdulás, diákok, értelmiségiek, katonák özönlöttek hétvégeken a földekre, és áldozatos munkájukkal mentették, ami menthető, gyorsították a betakarítást. Minden nappal újabb és újabb millió forintok menekültek meg a pusztulástól. A közösségi összefogás látványos volt, s egyben természetes is. Hiszen egész népünk sajátja már, hogy segítjük egymást az árvíz elleni küzdelemben, lakásépítkezésekben, városok csinosításában, betegség idején stb., kézzelfogható és egyszerű a gondolat, amikor lényeges, sorsdöntő kérdésekről van szó, megmozdul az egész szocialista társadalom. Az idei próbatétel azonban, a hősi munkák a földeken, csak az egyik megnyilvánulási formája a közösségi társadalmunknak, nem pedig az egyetlen formája. „A Központi Bizottság elismerését és köszönetét fejezi ki az odaadó munkáért, a példás tolytállásárt, a mezőgazdaság, a közlekedes, a szállítás dolgozóinak, és az őket segítő ipari üzemek, intézmények és társadalmi szervezetek dolgozóinak, a nyugdíjasoknak, a katonáknak, a diákoknak, mindazoknak, akik a kivételes erőfeszítésekben részt vettek. Ez a nagy, társadalmi méretű megmozdulás demonstrálta népünk öntudatát, a közösségi felelősségérzet és összefogás nagy erejét." (A KB 1974. november 22-i közleményéből.) M

ost, hogy harcunkat ismét megküzdöttük, s jövő évi kenyerünk magja a földben pihen, elérkezett a számadás ideje, s nyugodt szívvel állapíthatjuk meg, hogy ritka munkasikerrel gazdagodott ismét az ország. Legfőbb gondunk, teendőnk és feladatunk ennek a tanulságait átmenteni a jövőnek, az elkövetkezendő hónapokban, években kamatoztatni gyümölcsét, hiszen rendkívüli események mindig fordulhatnak elő egy nép életében, amikor hasonló megmozdulásra van szükség, a közös cél, a közös cselekvés önzetlen támogatására. Bebizonyosodott az is, hogy a vezetés hatékonyságával egyenes arányban nő a társadalmi cselekvés. Az •^szi munkák szervezésénél a szocialista nagyüzemi gazdaságok vezetői jól vizsgáztak, nemcsak a szervezésre gondolunk itt, a mindennapi helytállásra, hanem arra is, hogy gondoskodtak a segíteni kész emberekről, a lehetőségekhez és az adottságokhoz mérten meleg étellel, itallal és szép szóval köszönték meg a megérdemelt fizetségen kívül a segítséget. A közös siker motivációi közé tartozik, hogy a munka, az áldozatvállalás értelme jól látszott, érzékelhető volt, nyilván a hetekig tartó esőzés, a rendkívüli időjárás egyértelműen tudatta falun és városon élővel, cselekvés nélkül elpusztul a paraszti munka értelme. Ugyanakkor köztudott, hogy széles körű kongresszusi munkaverseny bontakozott ki, amikor mind a nagyüzemek, ipari és mezőgazdasági egységek, tenni akarnak, bizonyítani ország-világ előtt, hogy peldaadásukkal, lelkiismeretes munkájukkal hozzájárulnak hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, s a XI. pártkongresszus sikeréhez. Egyértelmű társadalmi demonstráció volt, s ebből a társadalmi méretekből, hasznosságból, a minikollektívákra, miniközösségekre lebontható mind az eredmény, mint a cselekvés, hiszen a jobbítás, a tenni akarás szándéka változatlanul megmaradt az emberekben, szocialista brigádokban, munkabrlgadokban, változatlanul és szüntelenül munkál, sőt, az '"Ri sikerekből, annak hősi példáiból tovább erősödik. Feltétlenül szükséges ezeknek a kollektíváknak határozott célt adni, ugyanakkor lelkes, gondos és jó szervezéssel, mint a nagy helytállás napjaiban, az elkövetkezendő időben is jól irányítani a közös cselekvést. Ismét bizonyságot adott népünk, hogy sorsdöntő kérdésekben már szinte osztály nélküli társadalom módján reagál; nem számított az, hogy közvetlenül a parasztság látja inkább kárát a vízözönnek, egyformán felelősséget érzett munkás, értelmiségi, katonafiatal, felelősséget a közös értékekért, s felelősséget a munkában. Szilárd közösség kötődött tehát, bajban és örömökben mélyülő barátság, ami további sikerek forrása és buzdítója lehet Dolgunk és legszebb felelősségünk a közös cselekvés, a tisztes munka, ami ugyan nem mindig kínál látványosságot, kézzel fogható hősiességet, mégis elengedhetetlen, napjaink és jövendőnk előrevivő csendes forradalma. Sz. Lakács Imre Rendelet: Az energiagazdálkodásról és az energetikusi szervezetről A nehézipari miniszter az energiagazdálkodás tervszerűségének fejlesztése és a körültekintőbb energiatakarékosság érdekében rendeletben szabályozta a gazdálkodó és felügyeleti szervek energiagazdálkodási tevékenységét és az energetikusi szervezetet. Ez a jogszabály a szövetkezeti és a tanácsi törvénnyel összhangban a különböző ipari és Felsőfokú intézmények felvételi vizsgáira előkészítő tanfolyam indul a JÓZSEF ATTILA TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KARÁN. A tanfolyamra jelentkezhetnek mindazok, akik tudomány-, műszaki, építőipari, vegyipari, közgazdasági, erdőmérnöki és faipari egyetemeken, tanárképző főiskolákon kívánnak felvételi vizsgát tenni. Az előkészítő tanfolyamra 1974. DECEMBER 7-IG lehet jelentkezni a Természettudományi Kar Dékáni Hivatalában (Szeged, Aradi vértanúk tere 1. sz., fszt.). A SZEGEDI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM azok számára, akik orvostudományi egyetemeken kívánnak felvételizni, fizikából és biológiából külön szervez előkészítő tanfolyamot. Erre a tanfolyamra is a fenti időpontig lehet jelentkezni. az Altalános Oivostudományi Kar Tanulmányi Osztályán (Szeged, Dugonics tér 13., I. emelet). mezőgazdasági szövetkezetek, valamint a tanácsok energiagazdálkodási feladatait is meghatározza. A rendelet részletesen előírja, hogy a felhasznált energiahordozók beszerzési áron számolt költsége szerint milyen energetikust kell kijelölni, alkalmazni vagy főenergetikusi szervezeti egységet létrehozni. E szerint az évi 2 és 5 millió forint közötti energiafelhasználás esetén nincs szükség még teljesen függetlenített energetikusra, viszont az évt 5 milliótól 20 millió forintig terjedő energiafelhasználás alapján már függetlenített energetikust kell alkalmazni, vagy energetikusi szervezeti egységet kell létrehozni. Az évi 20 millió forintot meghaladó felhasználás alapján a vállalatnak főenergetikusról, vagy főenergetikusi szervezeti egységről kell gondoskodni. Ugyancsak főenergetikusi szervezetet kell létrehozni annak a trösztnek Is amelynek vállalatai együttesen évente 20 millió forintnál több energiahordozót használna fel. A rendelkezés részletesen meghatározza az energetikusi munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségét, ugyanis a rendelet hatályba lépése után ezekben a munkakörökben csak az előírt képesítéssel rendelkező személyeket szabad alkalmazni. Akik a rendelet hatályba lépésekor még nem rendelkeznek az energetikusi munkakör szerinti képesítéssel, azok 1977. december 31-ig felsőfokú energetikusi tanfolyamot végezhetnek. A rendelet a kihirdetéssel hatályba lépett. INTERMETALL Tíz éve alakult meg az INTERMETALL vaskohászati együttműködési szervezet. A jubileum alkalmából Tadeusz Chranowski lengyel főtanácsos, az INTERMETALL igazgatója, valamint a tagországokat képviselő főtanácsosok pénteken sajtótájékoztatón ismertették a •szervezet tevékenységét, eddigi eredményeit, és a jövő évekre szóló terveit.