Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

4 SZERDA, 1914. NOVEMBER 24 A Lánchíd kettős évfordulója A reformkor két nagy ve- gu utazott el Ausztriába, történelmi és politikai szim­fceralukja, Széchenyi István Szlavóniába, hogy ott fa- bólum, hiszen Széchenyi a és Vásárhelyi Pál angliai anyagot. Mauthuusenben pe- hídpénz bevezetésével szán­utazásuk során, miközben az dig követ vásároljon. Az dékozott elkezdeni a neme­itthoni vízimunkúlatokhoz alapmunkálatok előrehalad, si kiváltságok megszünteté­kotrógépeket vásároltak, is- tával 1842. augusztus 24-én sét. Egyben a fejlődő ország, merkedtek meg a skót szár. helyezték el a Lánchíd alap- az osztrák udvar által eL mazású Clark Ádámmal, kövét. ..A Híd nem hlpoté. nyomott, az 1838. évi árvíz Clark Hammersmithben be_ zis többé, ma tették el az által elpusztított főváros él­mutatta a Themsén épített első kövét az egyenlőség- niakarásának szimbóluma, a függőhidat. és javasolta Szé- nek" — írta Kossuth Lajos, műszaki haladás első mér. chenyléknek, hogy a Dunán aki mindjárt javasolta, hogy földköve. Az eredeti híd ís hasonlót építi essenek. Vá- a hidat Széchenyi Lánchíd, láncszerkezeteinek felújítá­bárhelyi szakvéleményére nak nevezzék el. A nagy sára 1913 és 1915 között ke­hallgalva. Széchenyi Clar- tnrtóláneokat teljes hosszú- rült sor és az átépítés so. kot meghívta Magyarország- ságbán emelték be. Az utol- rán teherbírását 2,5 tonnáról ra, hogy a William Clark só láncszakasz felhúzásakor, 12 tonnára emelték, által tervezett Lánchídna^ ő amikor a függölánc már kö- A pusztítás őrjöngő dé­legyen az építésvezetője zel volt a pillér tetejéhez, mona 1945. január 18-án ka­Clark először 1834-ben járt az emelőlánc elszakadt, és tonaruhába parancsolt nyilas Magyarországon, amikor a az óriás teher a Dunába zu- suhancokat zavart a lánc­Vidra kotrógépet felállítói- hant. Széchenyit a szeren- kamrákba, és azt felrobbant­tá. Második látogatása már csétlenség igen megviselte, va. a Lánchidat tönkretet­eredményekben is gazda- de Clark változatlanul bí- ték. De az újjáépített híd I gabb volt. s annyira meg- zott, és másodszorra min- a megnyitás 100. évforduló­I szerette a magyarokat, hogy den nehézség nélkül beemel- Ján, 1949. november 20-án második hazájául Magyar- ték a nagy láncokat a he- — éppen 25 éve — ismét 1 országot választotta. Itt te- lyükre. A nagyrészt már állt teherbírásában megerő­I lepedett le, itt alapított megépült hidat 1849-ben az södve — 24 tonnás — anya­esaládot. osztrákok fel akarták rob- gában részben megújhodva, Clark Ádám legszebb és bantani, de Clarknak sike- alakjában és szépségében legemlékezetesebb alkotá- rült megmentenie. A nagy hirdetve a magyar alkotó. sa, a Lánchíd, tíz évig, 1839 alkotást, amely annyi vi- erőt és munkalendületet és 1849 között épült meg szontagssággal épült. 1849. . , . Budapesten. november 20-án nyitották y l ,e o A híd építőinek korukban meg, és adták át a forga. » Rok gáncsoskodással, kel- lomnak. A siker, amely az lemetlen kritikákkal kellett egész világot bejárta. fő- Ma. szerdán a kettős .megküzdeniük, de alkotó- ként a nagy szakértelemmel évforduló alkalmával az kedvüket egy pillanatra sem és fáradhatatlan szorgalom- MTESZ Csongrád megyei Vesztették el. Az építőanya. mai dolgozó Clark Ádámot szervezete a Panteonban 'gokat nagyrészt Itthon sze- illette. levő, a Lánchidat is meg­orezték be, de Clark nem saj- A legrégibb 9 az egyik örökítő Clark-domborműnél Hálta a fáradságot, és ma- legszebb hidunk, a Lánchíd, koszorút helyez eL Mikor jár a családi pótlék egy gyermek után? B. S.-né szegedi olvasunk gán, akinek a részére a ma- bejelentése alapján az igény­l'érje mezőgazdasági termelő- gasabb összegű családi pítlék cserét. Vagyis a magasabb jár. A jogosultságot az igény­csere nem befolyásolja. Mi­vel az a kedvezmény az együttélö szülők mindegyikét megilleti, jogosultságuk mindaddig fennmarad, amíg intézőjét, és kérje eredeti Szufs László: POKOL­' szövetkezetben dolgozik, és hét gyermekük után július 130-ig családi pótlékban ré­| szesült. A nagyobbik gyer­I mekük érettségizett, és ekkor csak a kisebbik gyerniekük | után kaptak 250 forint csa- a családi pótlék feltétele va­' Iád! pótlékot Olvasónk mun- lamelyik szülőnél nem hi­bahelyén úgy hallotta, hogy ányzik. ez év júniusától, ha a férj Olvasónk eseteben a v&lla­tcrmclőszövetkezctt tag, fele- lat elutasítása téves volt sége pedig munkaviszonyban iVzt tanácsoljuk, hogy kérés­iül. a feleség jogin kell a só fel a vállalat SZTK-ügy­magasabb összegű pótlekot fizetni. Mikor olvasónk mun­kahelyén kérte a családi pótlék átcserélését az. ő jogá­ra, kérését azzal utasították cl. hogy ilyen esetbén az át­cserélésre nincs lehetőség. A Vállalat elutasítását sérelmes­nek tartja, ezért kéri, adtunk tájékoztatást a rendelettel kapcsolatban; jogosult-e családi pótlékra vagy sem. Olvasónkhoz hasonlóan, több levélírónk sérelmezte, hogy abban az esetben, ha a férjük jogán két vagy több gyermek után kaptak családi pótlékot, és a családi pótlék­ra Jogosult gyermekek száma egyre csökkent, a rendelet­ben előírt átcserélés! lehető­séget nem biztosították. Ilyen esetben csak ott folyósították az egy gyermek után a csa­ládi pótlékot, ahol az igény­•zűkülés bekövetkezett. Ezzel kapcsolatban a na­pokban jelent meg u SZOT Társadalombiztosítási Fő­igazgatóságának állásfoglalá­sa, miszerint ilyen esetben igen ls van lehetőség az igénycserérc. Indokolásként felhozták, hogy a családi pót­lék rendelkezésnek célja egyrészt az volt, hogy csa­ládi pótlékot biztosítson az egy gyermekes szülőknek, akik két vagy több gyermek után 1971 decemberét köve­tően családi pótlékban része­sültek, és a gyermekek szá­ma egyre csökkent. Az állás­foglalás szerint az együttélő szülőknél bármelyikük jo­gosult a családi pótlékra. Mégpedig annak a szülő jo­összegű családi pótlék folyó­sítását. Az eddig ismertetett rendelkezés természetesen azokra az együttélő szülőkre vonatkozik, akik 1971. de­cember 1. után két vagy több gyermekre kaptak csa­ládi pótlékot, és ezt köve­tően az igényjogosult gyer­mekek száma egyre csök­kent Ez a szabály nem vo­natkozik az egyedülállókra. Dr. V. M. Akár a meleg ruhára.,. Egyik ismerősöm szülői jon kiegyensúlyozott teljes olykor, a meglehet, jő szak­értekezletről igyekezett ép- értékű felnőtt válik-e így emberek, de rossz pedagó­pen haza, amikor összetalál- belőle? Vajon hálás lesz-e az gusok nyomán. Mert ahhoz, köztünk. „Képzeld, azt apának azért, hogy egy éle- hogy valakiben megragadjon mondta a tanítónő Bandiká- ten át hurcolja a megalázó a tudás, az ismeretszerzés ról, hogy nagyon bátortalan, szavak, a „mit okoskodsz", „a útjának és tárgyának szere­magába forduló gyerek, te akarod nekem elmagya- tete is szükséges. Mintha félne attól, hogy ha rázni?" nyomait? Közeli ismerősöm kislá­megszólal, valami butaság Nem válna-e sikeresebb nya első osztályos. Sok min­sül ki belőle. Pedig jó meg- ember belőle, ha érett fej- den múlik az első benyomá­látásai vannak a gyereknek, jel nem arra használná fel sorlj így igazán tiszteletre­csak nem mutatós, amit jobbra érdemes energiáit, méltó és felelősségteljes a mond." hogy a beidegződött kisebb- tanítók munkája. Épp ezért Az édesanya tanácstalanul sé8» érzésen próbál felülke- álltam — és áll ez a szülő tárta szét a kezét: „De hát rekedni? js _ értetlenül a gyerek én mit tudok tenni? Egyi- Oly sok szó esik a gyere- előtt, amikor iskolai élmé­künk sem olyan alamuszi kek egészségéről, de mint- nyeket mesélve arról számol teremtés, nem tudom Ban- ha csak a láz, a testi fújda- be, hogy „én még ugyan nem, dika kitől örökölhette?,, lom keltene ijedelmet, rész- de a Tóth Gabi, meg a Rácz Az igazság az, hogy a gye- vétet bennünk. Hányszor Laci már kaptak körmöst, rek valószínű nem is örököl- hangzik el a kérdés, hatüsz- Kiss Pisti meg sírt, mert a te ezt a tulajdonságot Erre szentett a gyerek: vajon hol haját rángatta meg a tanító bizonyíték az a jelenet, amely fázott meg, kitakarózott éj- néni." lepergett az emlékezetemben, szaka, vagy nem öltöztet- Az iskola, a tudásszerzés miután az édesanyával be- tem fel elég melegen? Ezt ilyen bemutatkozásának alig­széltem. az önvizsgálatot a felnőttek ha szükséges ecsetelni a kö­Egyik vasárnap délután ritkábban végzik eL ha va- vetkezményeit. Ezek a csöpp­Bandika édesapja szétszed- lami lelki rendellenességet ségek viszik magukkal a te a motorját az udvaron. A látnak a gyereken. Félrehú- családban, az iskolában szer­kisfiú ott sürgött-forgott kö- zódik, kerüli a társait, vagy zett élményeket, életük vé­rülötte. Bandika érdeklődé- éppen agresszív, gyakran ve- géig, a ráhalmozódó többi­se azonban nem merült ki rekszik, irigy, nem szeret is- vei együtt. Egyéniségek — csupán a bámészkodásban: kólába járni... életek — formálódnak így a érteni is akarta, melyik al- És álljunk is meg itt egy mai felnőttek, a szülők, a katrésznek mi a szerepe ab- pillanatra. Mert ha igazság- pedagógusok irányításávaL ban, hogy jár a motor. Kér- talanság minden nevelési Egyéniségek, jő és rossz tu­dós kérdést követett, míg a feladatot és felelősséget az lajdonságokkal és — olykor papa egyszercsak felhor- iskolára hárítani, szintén az, az ő hibájukból — lelki sé­kant: „Hallgass már, nem ha csak a családot tartjuk a rülésekkel. Ezek a betegsé­látod. hogy dolgozom?" A „ráhatás" egyedüli közegé- gek általában nem olyan fel­gyerek megszeppenve fél- nek. Nevel a tanár, tudjuk tűnőek, nem járnak köny­rehúzódott, kissé távolabbról jóL nemcsak a szájából el- nyen érzékelhető tünetek­figyelte apja ténykedését hangzó tananyaggaL nevel kel. Gyakran kényelmesség­Csakhogy a papának egy- megjelenéséveL egyéniségé- bőt vagy tudatlanságból, szer csak megállt a tudo- veL Megkedveltethet egy tan- veleszületett öröklött tulaj­mánya az összeszerelésnél. A tárgyat megnyerő, kedves, donságnak könyveli el kör­gyerek közelebb lopakodott: vagy humoros énje által, de nyezete, ha a gyerek gyű­segíteni akart „Te papa, ez meg is keserítheti egy életre lölködő, goromba, vagy túl a csavar nem idevaló?" Nyíl- a tanulás ízét is, indokolat- félszeg, gyámoltalan, vánvaló, hogy egy kilencéves lanul erélyes, sértően gu- Pedig a gyerekeknek épp gyerek nem tudora a motor- nyoros magatartásávaL Ke- úgy, mint a meleg ruhákra, szerelésnek, és gyakorlati ér- veset beszélünk róla, mert az meleg szavakra ls szükségük zéke sem fejlődhetett a tö- iskola, a pedagógusok iránt van. A jóindulat a figyelem, kéletességig erre a korra. A illik is mindig hálát érezni, az okos szeretet képes csak papa — ki tudja, talán a ver- de akadnak felnőttek, akik lelkileg ls egészséges fel­senytárs fölényét érezte kl 40—50 éves fejjel is szo- nőttekké nevelni őket Olya­gondolkodó és segítőkész rongva gondolnak vissza nokká, akik nem kényszerül­fiacskája szavaiból, ráför- egyik-másik tanárjuk órájá- nek arra, hogy az emberi élet medt: „Mit okoskodsz, eredj ra. És ehhez az emlékhez tár- legalkotóbb korszakában innen!". És a kisfiú elol- sul többnyire a tantárgy is, Idegcsillapítókkal próbálják dalgott Megöltek benne va- szintén nem pozitív előjel- egyensúlyban tartani közér­lamit a gondolkodás és a lel. Márpedig ez általában zetüket, és akik nem adják segítségadás öröméből. S ha nem serkenti a további ér- tovább ezt a kórt környeze­nem egyszer-kétszer,. sokszor deklődést a tudomány eme tűknek: a családtagoknak — történik ez meg vele, elhal ága Iránt. gyerekeiknek — és a mun­benne a bátor vélemény- Emberek ismeretei ma- katársaknak. nyilvánítás képessége is. Va- radnak foghíjasak olykor-Chikán Ágnes ruz Kis­regeny De túlságosan hangos és árulkodó lehetett a Olyan, mintha csatornavíz törne fel. Mintha tiltakozásom, mert egyszerre mindenki elhallga- valami mocskos vizű szökőkút lenne a fúróto­totL Döbbenten nézett rám a presszóslány, és rony, a vasváz felső része már ki sem látszik még a szomszédos asztaloknál is felénk fordul- belőle csakhogy ennek a szökőkútnak forró a tak. Emlékszem, hosszú másodpercekig újra nyo- . , , , ,, ... . , , , ., masztó csend támadt vize, és tele van lehelletfinom homokkal, néha És ekkor robbant be az ajtón valaki. Nem tu- apró kavicsszemekkel. Legtöbb benne az, ami dom már, hogy ki volt, de mintha csak én foly- nem látható: a gaz. Több emelet magassagi a — A szokásos, szakikám! — tette elém a tál­cán a söntésből hozott pálinkát, mellékelve hozzá az üveg sört És ekkor Flórián erősen rám nézett. — Jobb lenne, ha a pálinkát elhagynád! — mondta furcsa hangsúllyal. tattam volna, beleordította a csendbe: — Gáz!... Gáz tört fel a fúrótoronynál! — Vége a látogatási időnek — mondtam. A park lassan elnéptelenedett, csak a beton­járdán kopogtak még a távozó látogatók léptei. Egymás után tértek vissza a kórterembe a járó­betegek. — Azt hittem, eddigre végzek — mondta kis­sé lehangoltan és idegesen. — Aztán csak. most jutottam odáig, hogy elkezdjem. Magam ís nagyon sajnáltam a dolgot, s éppen javasolni akartam, hogy majd meglátogatom még. De megelőzött. fellövelődik. Aztán odafönt szétterül, mestersé­ges felhő lesz, homályba borítja a környéket. És esővel áztatja, mert azonnal lecsapódik. Kilo­méteres körzetben hull az eső. Ragacsos, bűzös vízcseppek. Távolabb ritkulva, közelebb sűrű­södve. De mindenütt csöpögő, ólomszürke iszap­réteggel vonja be a fákat, házakat, kerteket, uta­kat, földeket. A torony aljában meg csak úgy ömlik. Szinte visszafordul a cső peremén, s olyan erővel, hogy zeng tőle a cső. A föld morajlik lenn a mélyben, mintha a pokol ördögfiókái tolonganának ott. gáz — Ha magának nem lenne terhére, én foly- hogy melyikőjük kerüljön előbb a felszínre. El­. un„s(„,„,. . tatnám. Odabent engem úgysem keresnek, meg- képzelheti, mit jelent ilyenkor a torony aljá­Tudták, szokták már, hogy elcsavargok, amikor csak le- ban tartózkodni. Hat még felkapaszkodni rá! hogy a hátuk mogott máskor is megiszom eny- het. Ma vacsoraidőig még lehet. Magát pedig nyit, akar ót perccel munkába indulás előtt. meg sem kérdik, ha innen kimegv. íf^l^tt^nfún^v11^^116" Elzárhatom-e a forrást, amely napv.lágra ló­gunk van, es csak éjfélkor állunk munkába. rekszik ezen gondolkozla^. Ta£n eiösegítek va­Amig ezt megtárgyalták, én azon töprengtem, iamit, ha beszélni hagyom, talán megéri a sza­vajon Flórián megsejtett-e valamit? Úgy lát- bálytalanság, amit a kórházrend ellen elköve­tek. Hallgatásomat beleegyezésnek vette. szőtt, mintha máris tudna mindenről. Ez a pálinkaügy még jobban elnyújtotta a dumát, amit olyan előszeretettel folytattak ró­lam. Egyre ingerültebb lettem. Valahogy úgy alakult, mintha mindnyájan rajtam akarták vol­na bebizonyítani a nő előtt, hogy ők milyen jó­pota férfiak. Igen, a céltáblájukká váltam. Ki­csorgatlam egy pohár sört, beleöntöttem a pá­— Mondtam olyasmit, amit már ők is elmond­tak magának? — Eddig még nem! — Ezután sem fogok. Tőlem most az Igazi tör­ténetet hallhatja. És ez nem ugyanaz, mint amit maga az újságban megírt. Pedig az is arról szólt, hogy mi történt, amikor feltört a gáz. Látott linkát, s hirtelen felhajtottam az egészet. A po- már maga gázfeltörést? harat meg szép csendesen tettem le. _ Nem! Csak azután jártam ott, hogy elfőj — Hagyjátok már abba! — ordítottam fel tották. azután. — Megpróbálom magának lefesteni..4 S aztán mindehhez tegye hozzá, hogy a bármikor tüzet foghat Nem először láttam akkor gázfeltörést, de ez félelmetes volt. Mire odaértünk, a szőlőtőkékről már csöpögött a lé, a bak hátak közt gyülemlett a víz. Az út másik oldalán, amint azt láthatta, egy libalegelő van. Ott gyülekeztek a bámész­kodók, oda vonult vissza a műszakban levő bri­gád is. A fúrótornyot egyelőre senki sem köze­líthette meg. — Mikor történt — kérdezte Flórián. — Alighogy leváltottuk az első műszakot — mondta a másik brigadéros. — Szerencsére, a béléscső tartotta magát, az elzáró ugyan mint­ha ott sem lett volna, de a biztosító helytállt. — Az egyik brigádtag akkor már telefonált a Trösztnek. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents