Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-02 / 257. szám

SZOMBAT, l«7i NOVEMBER 1 A nikotin veszélyes, alattomos uzsorás Orvosi szemmel a cigarettáról Ami a rozsda a vasnak, az a cigaretta az embernek — tartja az egészségügyi kö­rökben jól ismert szólás­mondás. Kolumbusz hajósai — akiknek a dohányzás el­terjedését köszönhetjük — azonban aligha gondoltak er­re, amikor megdöbbenve és csodálkozva fedezték fel az orrukon, szájukon füstöl ere­gető indiánokat De bizonyá­ra nem gondoltak arra sem, hogy néhány évszázad múlva az emberiség egyik legtöbb gondot okozó mérgeként em­legetik majd világszerte az általuk meghonosított do­hányt. Hazánkban évente több mint 20 milliárd cigaretta készül, 6 a cigarettafogyasz­tás az -utolsó tíz évben csak­nem megkétszereződött. Pe­let van, amely káros az em- rejtékezést. izzadást, köhö­beri szervezetre. gést vált ki és szaporítja a A nikotin önmagában is gyomornedveket Is. erős méreg. Elsősorban az Sokan e kellemetlen mel­idegrendszert károsítja. Ha- lékhatások, következmények tása rendkívül változatos tü­netekben nyilvánul meg, mert az idegrendszer legkü­lönbözőbb pontjait támadja meg. A központi idegrend­szerben elsősorban a vérke­ringés és a légzés központ­jai a legérzékenyebbek a ni­kotinnal szemben, de hason­miatt részesítik a pipázást előnyben a cigarettázással szemben. Annyi azonban bi­zonyos, hogy ha a dohányos a füstöt tüdőre szívja, akkor a cigaretta nikotintartalmá­nak 80—90 százaléka szívó­dik fel a szervezetbe, ha vi­szont csak pöfékel, csupán 10 16 módon izgatja a hányás százaléknyi nikotinnal mér­és az árszabályozás agyi köz- 8ezi magát. A leszívott füst pontjait Is. amelyekot na- alkotórészei viszont minden gyobb adagokban meg isbé- esetben leülepszenek a lég­níthat. A nikotiVnak az úgy- cső, a hörgők, a hörgőcskék nevezett vegetatív idegrend- és a tüdőhólyagok falán, s szerre gyakorolt hatása szin­tén befolyásolja a vérkerin­gést: az emberi szervezetben a dohányzás hatására átlago­san 10—15-tel emelkedik a dig a dohányfüstben több pulzusszám, emelkedik a vér­száz. egyesek szerint pedig nyomás, szűkülnek a szív és ezernél is több olyan vegyü- a végtagok erei, fokozott ve­Népművészet az öltözködésben A sok évszázados népi kul- nek. De újabb seregnyi túrák napjainkban rene­szánszukat élik. Világszerte divatosak a népművészeti elemekből kölcsönzött díszí­tések, hímzések, festések, fa­ragások. Nemcsak a régi minták „kopírozott" másait kedveljük a lakásban és az öltözködésben egyaránt, szí­vesen vásárolunk eredeti szintetikus kelme iratkozott fel a hímzésekhez alkalmas anyagok sorába: többi közt a poliészter batiszt, a teri­lén, a gyapjúszövet, sőt a farmeranyag is. A tizenéve­sek, húszon-, sőt harminc­évesek idei divatjában a pál­mát népművészeti elemek, virágok, tulipánok stilizált népművészeti termékeket is. váItozatalval díszített far­Vidékenként ugyanis — vi­lágszerte — ma is akadnak követői a szép hagyomány­nak: blúzt, ruhát hímeznek, mázos kancsót, faragott asz­talokat készítenek, szűrráté­tes mellényt varrnak, szádat szőnek. Persze, e termékek felhasználásának okai, körül­ményei Időközben megvál­toztak ... mernadrágok, dzsekik, bléze­rek és öltönyök viszik el. Nagy divat a szűrrátétes mel­lény is. A matyó, a sárközi, a sárbogárdi, a palóc, a Sió menti és más vidékek hagyo­mányos motívumaival díszí­tett blúzokat, ruhákat, tex­tíliákat a népművészeti bol­tok készen kínálják. E motí­vumok felhasználásával Bizonyára kevesen tudják: újabban mind több fiatal szí­a népviseletek Iránti érdek- nesíti ruháit. 1/ődés hazánkban, s egész Európa-szerte a XIX. század elején kezdődött. Ez az Idő­szak egybeesett a kulturális életben az idő tájt helyet kö­vetelő népköltészettel, s a paraszti kultúrával. Az ér­deklődés tulajdonképpen ro­mantikus izgalom volt. A di­vatban jelentkező, paraszti ősi egyszerűséget vagy a hi­valkodó színeket, a dús re­dőzést aligha tekintette úgy a divatos ruhákra vágyó, te­hetősebb városi polgár, mint a szegénység vagy a gazdag­ság jelképét. Eredetileg ugyanis erről volt szó. A ne­héz fizikai munkát végző, többnyire igen kevés szabad idővel rendelkező parasztság igen szerény ruhatárát úgy igyekezett gazdagítani, hogy blúzait, szoknyáit, ruháit ki­hímezte. Körükben a ritkás díszítés a szegénység, a dú­san kitöltött felület a gaz­dagság fogalmával volt ro­kon. A valódi, hagyományos népviseletbe nálunk már ke­vesen — s csupán egyes vi­dékeken. főként ünnepnapo­kon — öltöznek. Vitrintár­gyakká, múzeumi darabokká váltak a színpompás ruha­költemények. A népviseletek reneszánsza azonban sosem volt olyan élénk, mint éppen napjainkban. Az idei nyáron nagyon divatos volt a kék­festőből (persze, ez már nagy­üzemileg előállított, olcsó karton) varrt Carmen szok­nya. A népművészeti boltok­ban kapható, viszonylag ol­csó kékfestő ruhák, kosztü­mök szintén igen divatosak. Ami a hímzéseket illeti: elsősorban batisztra, vászon­ra, kékfestőre, filcre himez­a nyálkahártyán felszívódva jutnak be a vérkeringésbe. A dohányfüstben levő szén­monoxid elsősorban a szer­vezet gázcseréjét hátráltatja: leköti a vérben levő haemog­lobint, amelynek nélkülöz­hetetlen szerepe van a szer­vezet oxigénellátásának biz­tosításában. A dohányfüstből szervezetünkbe kerülő szén­monoxid emellett rontja az agykéreg működését. és gyorsítja az érelmeszesedés kialakulását is. A dohány­füst számos más anyaga vi­szont a légutak* nyálkahár­tyáját ingerli: fokozott vá­ladéktermelésre készteti, 6 ennek következtében a lég­utak öntisztulása „bénul meg". Ez utóbbinál azonban sokkal ártalmasabb a do­hánykátrány, amely számos vegyület keverékéből áll, 6 minden kétséget kizáróan hozzájárulhat a rákos beteg­ség kialakulásához. A pszichológusok szerint egyesek azért dohányoznak, mert feloldja pszichés fe­szültségüket, aggodalmaikat, félelmüket, és rossz kedvü­ket, haragjukat csökkenti — egyszóval átsegíti őket vál­sághelyzeteiken. Lehetséges — mondják erre az orvosok, és hozzáteszik: a nikotin ve­szélyes, alattomos uzsorás. Mert ezért a pillanatnyi se­gítségért évek vagy évtize­dek múlva kamatos kama­tot hajt be. Adósainak egész­ségükkel, szívükkel, érrend­szerükkel, idegeikkel kell törleszteniük. Érdekli-e a közönséget a kisfilm I A címbeli kérdésre nem ország százötven küldötte rendező ritkábban kap hazai, válaszol a statisztika. A szá- előtt vizsgáztak alkotásaink, mint külföldi meghívást mok csak annyit árulnak el, s nem vallottunk szégyent Mintha határainkon túl oly­hogy Magyarországon éven- A százhetven bemutatott kis- kor nagyobb érdeklődést kel­te körülbelül négyszáz kis- film közül huszonnyolc nyert tene munkásságuk. Márpedig film készül. Ennek körűibe- oklevelet. Közöttük öt ma- nemigen szükséges bizony­lül a fele reklám, a többi gyar: Czigány Tamás „Sem- gatni: a velük folytatott, 6 népszerű-tudományos, doku- miből egy új világot". Dévé- kisfilmjeikkel színesített esz­mentum és oktatófilm. Haj- nyi László „Szemek", Kis mecsere a szó igaz értelmé­tuk kívül a mozikban egy József „A Balaton védelmé- ben szórakoztatva művelődés év alatt több mint száz kül- ben", Kollányi Ágoston „A lenne. földi kisfilmet is vetítenek, természet geometriája" és Ugyancsak vitathatatlanul Fogalmunk sincs róla, hány Lakatos Vince „Bölcs mes- hasznos lett volna a többi néző előtt. A mozilátogató terek, okos szerkezetek" cí- között a miskolci fesztivál tudniillik a nagy játékfilm mű alkotása. vonzerejének ésszerűbb ki­kedvéért vált jegyet. A hír- Kisfilmjeink nemzetközi el- használása. Mind a kisfilm, adót és a kisfilmet afféle rá- ismerésének semmi köze mind a közművelődés ügyé­adásként kapja. Minden bi- sincs a „hazai pálya" előnyé- nek jót tett volna, ha leg­zonnyal nagyon kicsiny hez. A nemzetközi szövetség alább a környékbeli népmű­szám fejezi ki: mennyien előző években Bécsben, velőket meghívják. A feszti­számíthatók a kisfilmek Athénban, Madridban és Szó- váli vetítőben éppúgy bőven iránt érdeklődők táborába, fiában lezajlott kongresszu- akadt volna számukra hely. Jellemző, hogy például a saival együtt rendezett fesz- mint a díjnyertes alkotások nemrég véget ért miskolci tiválokon is hasonló sikert budapesti bemutatóján. Amit kisfilmfesztivál alkalmából arattunk. Nem szerénytelen- elmulasztottak, még pótol­tervezett közvéleménykuta- ség, ha nem hallgatjuk el: ható. Érdemes volna kísér­tá6 azért fulladt kudarcba, afféle „kisfilm-nagyhatalom- létképpen egy kisfilm-össze­mert mind a miskolci, mind nak" számítunk. állítást készíteni a Miskol­a budapesti nyilvános veti- Mindezt csak azért említ- con látottakból, s néhány he­tések csaknem teljesen nép- íük- hogy még hangsúlyo- lyen bemutatni a közművelő­. , „ , , .. , sabbá váljék a kérdés: va- des munkásainak. A koltse­néz6tér elott zallot- jon kellőképp hasznosítjuk-e gek minden bizonnyal több­tek le- kisfilmjeinket? Arányos-e a szőrösen megtérülnének. Alapos a gyanú, hogy ez az beléjük fektetett munka — A föntiek kapcsán kell föl­érdektelenség jobb kifejezés az anyagiakról nem is szól- hívni a figyelmet arra: ezek híján: — nem tipikus. S fő- va — emberformáló hatá- a kisfilmek nemcsak mo6t leg nem írható a kisfilmek sukkal? Akadnak-e, akikben időszerűek, hanem később is. rovására. Hiszen aligha kell kíváncsiságot ébresztenek a Éppúgy, mint a tavaly, ta­különösebb jóstehetség hoz- látottak-hallottak? Számotte- valyelőtt. s azelőtt készül­zá. hogy megjövendöljük: a vő-e azoknak a köre, akik tek javarésze De ki emlék­fesztivál szóban forgó díj- szívesen cserélnek eszmét, szik rájuk? Hol lehet utána­nyertes alkotásait később esetleg vitáznak is valamely nézni annak, hogy valami­százezrek nézik majd végig, kisfilmről? lyen közművelődési témakör­A szokásos módon, nagy já- Aligha lehet véletlen: ezek- höz illő kisfilm van-e a film­re a kérdésekre se tudunk forgalmazással foglalkozó tékfilmek előtt. Akár be is _ _ lehetne érni a ténnyel: vé- válaszolni. Elsősorban "azértí vállalat raktárában?" Szinte Sül mégiscsak eljut a film- mert a kisfilm korántsem semmiféle propagandaanyag, barátok zöméhez a kisfil- vájt a közművelődés részévé, semmiféle ismertető, semmi­mek mondandója. Az már az Még ismeretterjesztő előadá- féle katalógus nem jut el a alkotókon múlik, meg tud- sok illusztrációjaként se igen közművelődés munkásaihoz, ják-e nyerni a közönséget. sikerült a klubokban, műve- Márpedig a szóban forgó al­Ha efféle kérdések kerül- lődésl házakban polgárjogot kotásokat esetenként bele le­nek szóba, a külföldiek irt- nyernie, nemhogy önálló mű- hetne — pontosabban: bele gyeinek bennünket. Nálunk vészeti ágként. Ha filmművé- kellene — illeszteni a helvi ugyanis az állam nemcsak a .gzetről szó mindenütt kellene lUeSZtem helyl kisfilmek gyártásához szuk- ^^ nagy játékfilmekre seges milliókat biztosítja, ha- gondolnak. S természetes, nem a figyelem, a partfogo- , , ... , . lás a kisfilmművészet egye- hogy Példaul hlmankétot, temes fejlődésének elősegí- vitát, művész-közönség ta­tésére is kiterjed. Ennek el- lálkozót sohsem kisfilmek mok polcaira, ismeréseként volt Miskolc az kapcsán rendeznek Jószeri- Oda, ahol már aműgyis idén a fesztivállal egyidőben . A ' ' _ .. fölbecsülhetetlen értékű kis­a Nemzetközi Tudományos- veI Kollányl Ágo6ton- Gyorgy filmkincs vár újrafölfede­film Szövetség kongresszusé- István, Kis József, s a többi nak is színhelye. Tizennyolc élvonalbeli magyar kisfilm­közművelődési akciókba.' Nem törvényszerű, hogy ezek a kópiák szinte észrevétle­nül kerüljenek az archívu­filmkincs zésre. Veszprémi Miklós 5 Bodrogkeresztúrról szőlőtengerek mellett • egy fél óra lefolyása alatt a tokaji Ko­paszhegy tövéhez érkezik az ember. Ez a hegy a maga egészében elragadó. Különleges levegőt le­helnek a mellette elhaladó vándorra a lombos fákból álló ligetek, különösen pedig a szépen gondozott tokaji szőlősorok, amelyekre itt esik rá először a hónát megismerni szándékozó für­késző tekintete. Ahogy az ember a hegy töve görbületének a közepe tájékához érkezik, valami csodálatos és különleges tájra emlékeztető kép tűnik a szemébe. Ez az a hely, ahol a Bodrog és a Tisza testvéri öleléssel tűnik el a fűz- és nyárfasorok között tovahömpölygő Tiszában. Ott, ahol a két folyó egyesül, egy hatalmas apálynak is beillő kopasz területen siklik végig tekinte­tünk. Ahogy azok mondják, akik ezen a tájé­kon élnek, ezen a helyen valóságos tenger kelet­kezik, amely hosszú ideig megmarad azokban az időtájakban, amikor a hó olvadásnak indul, vagy nagyobb mennyiségű eső zúdul le a Kár­pátok gerincéről, az ezekbe kapaszkodó lankás lejtőségekre. A Kopaszhegy megkerülésekor elénk tűnik To­kaj, a mindenkitől ismert, és különösen a kül­földiektől sokat emlegetett város. Valahogy úgy láttam régebben, és az a benyomásom volt most is, hogy itt nincsenek valami nagyobb, a ma korát jellemző változások és változtatások. Jellemzik a szűk utcák, amelyek a Tisza-partja felé erősen megszaporodnak. A házak, amelyek ezeket és a főutat is követik, masszívak, külső vagy belső jellegzetességet nem mutatnak. To­kajban valahogy minden eltörpül a Tokajhegy, illetőleg a Kopaszhegy és a tokaji bor mellett. Hogy a tokaji aszú a borok királya, és a kirá­lyok bora, azt a világon mindenki tudja. De arról, amit egyszer egy müncheni fiatalember mondott nekem, aki nagyon szeretett Magyaror­szágra járni, nem sokan értesültek. O azt mond­ta, hogy minden este kinyitja a magyar rádiót, meghallgatja a magyar himnuszt, megiszik egy- letőleg az ö szekerével „a négy ökör lassacskán két pohár tokaji aszút, és aztán nyugovóra tér. ballag"-ott, mint mindenünnen széles Magyar­Hogy milyen a tokaji bor, és milyenek azok az országon — innen is tova tűnt. Sokszor elgon­emberek, akik a hosszú, különösen gondozott dolkozom azon, hogy vajon jó-e ez a rohanás? ősi pincékben a hordók mellett szorgoskodnak, Jó-e ez a futás, ez az élvhajhászás, és ez a sok arra hadd említsem meg a jó öreg Szerencsi bá- lelki és testi gyötrődés? Jó-e a kettős műszak, csit, az egyik szőlőtulajdonosnak becsületes, tisz- jó-e a sokféle és túlhajtott kereset? Jó-e a sok tességes és szorgalmas-öreg vincellérjét. A gazda szép és szinte mindennap váltogatott ruha, ci­talán épp akkor, amikor karácsony tájékán a pő és paróka? Jók-e az ég felé törő, gondosan jó tokaji főtt ürmöst kóstolgatta, illetőleg szűr- megtervezett és szépen megformált, magas to­csölgette, azt kérdezte Szerencsi bácsitól, mon­daná meg neki, hogy készül a tokaji főtt ürmös. Erre Szerencsi bácsi a következőképpen vála­szolt: „Megvan annak a receftje, mennyi ürmöt kell beletenni a tokaji borba, hogy jó főtt ür­mös legyen belőle. Annyit, amennyi dukál." Meddig kell főzni — kérdezte tovább a gazda: „Addig, ameddig jó lesz" —, mire a gazda el­hallgatott. Ha valaki valóban valami finomat akar megkóstolni, és ha módja van rá inni, akkor menjen el a tolcsvai állami pincébe, néz­ze meg ezt a több emeletre terjedő, óriási és áttekinthetetlen labirintust, reszkírozzon meg' ronyházak? Ahogy az ember rohan végig az Al­földön, északon a hegyek között, a beszélő pata­kok és mondogató források mellett, lehet, vagy legalábbis lehetne elgondolkozni azon, hogy nem volt-e jobb és emberibb az élet akkor, amikor négy ökör húzta az ekét, s az eke után magá­ban ballagott a szántóvető? Ballagott a réte­ken, a mezőkön, az erdőkön, lassan, csendesen, de más testi és lelki szervezettséggel, talán ke­vesebb gonddal és kevesebb vággyal, s ezek között sok olyannal, amelynek megvalósulása rendesen elmaradt Vajon nem volt-e jobb ak­kor, amikor kevesebb volt az ideges — azt is néhány forintot, és kóstolja meg ezt a finom mondhatnók: idegbeteg — ember, és a szívba­nedüt, mert megérdemli. Vagy ha ezt nem te- jok nem vágtak vastag rendet az élni akarók szi, menjen el Mádra, és ízlelje meg a mádi hosszú soraiból. aszút, ez is tokaji bor, és akkor meg fogja érte- Természetesen ezek csak gondolatok és tűnődé­ni, hogy miért született meg a szép magyar sek, mert ilyenek nélkül nemigen lehet élni, amíg nóta, amelynek az eleje emígyen hangzik: „Bor, van koponya, és ebben ott van az ép és életet bor, bor, jajj de finom bor, ez a mádi bor." jelentő szürke agykéreg. Az élet megy a maga Hogy a Tiszántúl felső szakaszáról is magunk útján. A természettudomány, amelyet ma már látta képet szerezhessünk, Tokajból a régi Ti- elérhetetlen magasságokba emelt a gondolkodó, sza-hídon — amelynek közvetlen szomszédsága- latolgató, nyugtalan és tűnődő emberi elme má­ban épül a nagyobb teherbírású új híd —, át- ról holnapra tökéletesen kicserélte a világot. Üj keltünk a Tiszán. Az átkelés után mindjárt egy szívek dobbannak, az agyakban új gondolatok tetszetősen rendezett, sok újdonságot és szépsé- termelődnek, és a gondolatok elképzelhetetlen get mutogato falun, Rakamazon haladtunk ke- gyorsasággal testet öltenek. „Minden ami felkel resztül. Itt már több az új ház, a zöldre vagy lenyugszik, ami született megöregszik." Annak! pirosra festett vaskerítés, a vaskapu, és több a ami idejét múlta, el kell tűnnie, hogy helyet ad­virág. Az egész falu azt a benvomást kelti, hogy J '« --* • -' •• - ­itt a kitűnő termőföld birtokában, jómódú em­berek éltek, és élnek ma is. Rakamazról egy rendkívül hosszú faluba, Tiszanagyfaluba veze­tett az utunk, amely tipikus alföldi jellegzetes­séget mutat. Távol az erdő, közel nincsenek kő­jon az újnak, ami pedig elromlott, annak helyet kell hogy adjon az épnek. Az egvik faluban lát­tam egy eeylovas-szekeret. A szekéren két hosz­szú deszkára egy rövid deszka volt helyezve. Ezen ült az apa, aki a lovat hajtotta, és mellette , , „ , a leánya, gondosan kezelt hajzattal, piros nad­banyak. A kornyéken nagy kiterjedesű szántó- rágban, tunikában és emeletes sarkú cipőben I AIHoL- IrouophÁ rlnn/Jni/sK ..4-.-.1 „1- . . .. I? - . . . .. " földek, kevésbé gondozott utak, ezek mentén sorba rendeződő, vastag törzsű és dús lombozatú akácok. Az utakon még lehet látni lovas kocsi­kat, szarvasmarhákat, és ezek után eregelő öreg­embereket. De a Petőfi Alföldje — ahol vele, il­Nem kétséges, hogv eltűnik a deszkás szekér, de marad a kezelt hajzat, a piros nadrág, a magas sarkú cipő és a tunika. (Folytatjuk.) i r I

Next

/
Thumbnails
Contents