Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

SZOMBAT, 1974. OKTÓBER ÍZ 5 A Tisza pályaudvaron — Ez a munka gyilkolja az embereket, a rakodómunkásokat és a forgalmistákat együttvéve. Az előbbieket azért, mert nagy fizikai erőt kíván, az utóbbiakat azért, mert nagyon nehéz összehozni az érkező vonatokat, rakodógépeket, rakodókat, gépkocsivezetőket és gépkocsikat Két éve győzködik a tennivalókkal Borka János a Tisza pályaudvari szállítmányozási kirendeltségen, nagynagy „tefus" tapasztalattal, emberismerettel. Régóta dolgozik a Volán Vállalatnál, ismeri a teherforgalom csínját-bínját, mégis gyakran gondba esik egy-egy reggelen, hogyan is kellene megoldani mindent. Hat óra van, a váras egy része még most ébred, a szegedi Tisza pályaudvaron azonban mar nyüzsög az élet A forgalmi iroda előtti, tartózkodónak nevezett helyiség telítve rakodómunkásokkal, rakodógép-kezelőkkel, gépkocsivezetőkkel. A forgalmi szolgálattevők osztják a feladatokat, kinek-kinek a saját reszortja szerint Érkeznek a vasúti koosik, a váro6 várja az árut a cementtől a terefere kekszig, mindent el kell szállítani időben. A gépesített rakodás feltételeinek megteremtése érdekében a kijelölt vasúti-közúti csatlakozópontokon körzeti pálya, udvarokat hoztak létre, amelyeken a helyhez kötött berendezéseket a vasút, a mozgatható rakodógépeket és közúti járműveket a Volán biztosítja. Az elmúlt években végrehajtott átépítessel ilyen lett a szegedi Tisza pályaudvar is. Negyvenmillió forintos költseggel felújították a csatornahálózatot, korszerűsítették a térvilágítást és a rakodóterületet. Az újjáépített V rakodóvágányokat szakosították, attól függően, hogy a szállítmányok milyen árukezelést igényelnek: szóródó áruk. mint a kavics; daruvaJ mozgatható rakományok, például rönkfa: kereskedelmi áruk, a gépektől a fűszerekig. A világítótesteket fényszórótornyokra szereltek fel, fényüknél ejjel is éppen úgy lehet dolgozni, mint a nappali világosságban. Ezzel nem ért véget a pályaudvar fejlesztése. A rakodólapos, targoncás rakodás megkönnyitesére kiképeznek egy területet; fedett tranzitraktárt és nagy szállítótartályok rakodására alkalmas részt építenek, mellette 30 tonna teherbírású daru dolgozik majd állandóan. AZ ARUK MOZGATÓI Borka Jánossal találomra kiválasztunk három munkást a tartózkodóból: Csúri László és Börcsök Lajos rakodókat, Hering Ottó rakodógép-kezelőt, hogy megtudakoljuk tőlük, milyen ls a munkájuk? Egyetlen szóval válaszolnak szinte egyszerre: nehéz. Később azt is elmagyarázzák, mi teszi olyan nehézzé, hogy egyetlen más munkához se lehet hasonlítani. — A kereskedelmi áruk között nem mindenhez van gép, nem is lehetne minden fajtát géppel kirakni. Sokszor kell kézi, erővel nekiveselkedni, dé azért nem olyan Itt már semmi, mint régen volt — mondja C6Úri László. Két év híján két évtizedet töltött már el a „szakmában", rakodott már cementet, szenet, cukrot, meleg aszfaltot, bort, kavicsot, tücsköt-bogarat, kiskutyát, tyúkot ketrecestől. A meleg aszfalt 110—120 fokos, nagy szeneslapáttal kenték, dagasztották, az Algyői útra hordták sok évvel ezelőtt, 10 —12 fuvar is akadt belőle naponta. A pályaudvaron nagy volt a sár, a víz, vagy a por. A BELSPED idején alacsony volt a megmozgatott súly után járó „mázsadij", nem nagyon kerestek. Most más a helyzet. A vállalat igyekszik csökkenteni a munkaidőt, nem kell már éjt nappallá téve dolgozni, bár egy-egy napra most 6e nyolc óra munka jut. Ha itt a vagon, ki kell rakni, ha estig tart, hát estig rakják. Csúri László bírja még. Hering Ottó is rakodó volt, ma már gépkezelő. Az ő munkája is nagy izomerőt követel, gépe nem automata, mechanikusan működik, ahogy ő mondja, kenyérgőzzel. A gép könnyen mozog ugyan, a pályaudvari körülmények között ideális volt, de újak jönnek helyette. Hering Ottó országos versenyben is részt vett a „VÖCSI"vel — így hívják a gépel. Sokan indultak, Volán vállalatoktól, téeszektől, Hering Ottó harmadik lett a rakodógép-kezelő kategóriában. Szép eredmény. — Pesten születtem, ott töltöttem még az ifjúkoromat is, de már nem mennék vissza. Itt nagyon szeretek. Szép a város, jó a munka* hely, nem kívánkozom én innen sehová. Hogy nehéz a munka? Csináljuk, amíg bírjuk. (Ö még biztosan sokáig bírja, hiszen fiatal, erős, egészséges ember, még nincs kitéve annak a veszélynek, hogy egyszercsak összeroppan, és nincs tovább rakodás.) Börcsök Lajos Domaszék ről költözött Szegedre, a földet bevitte a közösbe, nem nagyon szeretett kapálni, ezt mondja. Itt jobban szeret. Nem beszédes ember, inkább csak hallgatja a többieket, bólogat, akkor szól közbe, amikor a pályaudvari „vándormadarakra" terelődik a téma: — Ez veszélyes munkahely, itt csupa olyannak kellene dolgozni, aki már régen Ismeri a dörgést, tudja, mihez hogy kell hozzányúlni. De vannak ám, akiket másnap már nem is látunk, ha egy reggel beállítják az 50 tonnás vagonba. Sokan nem hiszik, mekkora erő kell ide, később derül ki, hogy nem bírják fizikailag. Az utóbbi időben egyre kevesebb náluk a súlyosabb baleset. Leütik a kezüket, vagy más apróság akad. Kedvezőbb a helyzet is, meg nagyon vigyáznak egymásra. Kell is. Nagy kérdőjel bizony, hogy nevezhetjük-e szakmának a rakodást. Nem szakmunkások a rakodók, de nagy szakértelemmel csinálják. Mégis mindig azt mondjuk: a kézi anyagmozgatás szakképzettséget nem igénylő, egyszerű fizikai munka. Ahogy így elnéztük, nem is olyan egyszerű. Nem a gépi segédeszközök kezeléséről van itt most szó, hanem 60k egyébről: áruismeret, anyagismeret, különböző dolgokhoz különbözőképpen kell hozzányúlni, nem mindegy, hogy kiszakad-e a cementes- vagy cukroszsák, vannak törékeny, érzékeny áruk, élő állatok, és így tovább. A Volán terveiben továbbra is a gépesítés szerepel, egyre újabb, modernebb rakodógépek lesznek, kezelésükhöz kell a szaktudás. A gépeket azonban ezután is emberek fogják kiszolgálni: kérdés: nem volna-e lehetséges valamiféle képzésben részesíteni őket, szakmai tanfolyamon valamiféle okmányt adni a kezükbe, ami egyfajta biztonságot, rangot is jelentene abban a bizonyos „szakképzetlen tömegben", amellett, hogy a szervezett oktatás megkönnyítené, hatékonyabbá tenné a tapasztalatok átadását. Hátha akadna jelentkező? Bálint Ibolya Kitüntetések Tarjánban a Csillag ABCóruház és a Ltla Akác étterem építésénél kifejtett munkáért az Építőipar Kiváló Dolgozója kitűnt tést kapta a 3l-es Építőipari Vál. lalatnál Várkonyi Ferenc nehézgépkezelő. Kóródi Antal ács-brtgádve ető. A Csős erelő Vállalatnál ugyanebben a kitüntetésben részesült Szatmári Károly szerelésvezető. az Országos Szakipari Vállalattól ifj. Bata István épületburkoló. Kirsch Bertalan koordinátor, az Alföldi Közmű, és Mélyépítő Vállalattól pedig Kósa István kubikos. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend • bronz fokozatát adományozta dr. Csetnki Árpádnak, a balástyai Alkotmány Tsz főkönyvelőjének. Ocskó István, a Szegedi Konz?rvgyár rakodómunkása miniszteri dicséretben részesült eredményes munkája elismeréseként. Országos műanyagipari kollokvium Hazánkban ugrásszerűen megnőtt a műanyag-felhasználás, és nagymértékben fejlődik a következő ötéves tervben a műanyaggyártás. A magyar—szovjet olefinegyezmény és az ezen alapuló petrokémiai program megvalósítása során nagy műanyaggyártó-bázisok alakulnak ki, és a termelés a következő évtized végére eléri a 300—350 000 tonnát. Nem mellékes tehát, hogy ezt a nagy mennyiséget milyen gazdaságosan és milyen célszerűen használja fel a feldolgozó ipar. Ezért tűzte napirendjére a Magyar Kémikusok Egyesületének 14. műanyagipari kollokviuma a műanyagok nagy mennyiségű felhasználásával kapcsolatos feladatokat. Az Esztergomban megtartott, s pénteken befejeződött háromnapos tanácskozáson a műanyagok ipari, mezőgazdasági, közlekedési, hírközlési, egészségügyi és más célokra való feldolgozása mellett fontos témaként szerepelt a műanyagipar megfelelő szakembergárdájának a kialakítása. A kollokviumon első ízben tanácskoztak önálló szekcióban a műanyagok környezetvédelmi vonatkozásairól. TIT-csoporlok alakulnak a felsűoktatási intézményekben A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat sajátos eszközeivel maga is hozzá kíván járulni a fiatal értelmiségiek közművelődési munkára történő felkészítéséhez, a főiskolások és egyetemisták közéleti érdeklődésének kibontakoztatásához. Ezért a társulat TIT-csoportokat alakít a felsőoktatási intézményekben. Budapesten, a Kossuthklubban, tegnap, pénteken a témáról országos tanácskozást tartottak, ahol az ezzel kapcsolatos tennivalókat vitatták meg. A konferenciát dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára nyitotta meg „A leendő értelmiség felkészítése a közéleti-közművelődési munkára" című előadásával. Kiállítás A Delta Kereskedelmi Vállalat Szegeden, a Marx téri kiállítási pavilonban kiállítást nyit ma, szombaton Szeged felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A kiállításon részt vesz a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat, a Vídia Vas-, Műszaki Kereskedelmi Vállalat, az AMFORA Üveg-porcelán Kereskedelmi Vállalat, a TRIAL Sport-, Játék-, Hangszerkereskedelmi Vállalat, a Csongrád—Bács megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat. A kiállítást naponta délelőtt 10-től este 6 óráig lehet megtekinteni október 20-ig. Alkotói díjasaink Tegnap, pénteken, Szeged felszabadulásának 30. évfordulóján bensőséges ünnepségen adták át a városi tanács vb termében Szeged város tanácsa 1974. évi alkotói díjait Kiss Nagy András plakettjét, az oklevelet és a pénzjutalmat ezúttal Sz. Lukács Imre író, Kovács János színművész, Pataki Ferenc festőművész, Szőke Mária újságíró és Szekeres Mihály belsőépítész kapta. A díjakat Papp Gyula, a városi tanács elnöke nyújtotta át. Az ünnepségen többek között jelen volt dr. Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára és Szabó G. László, a városi pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője is. Sz. Lukács Imre Az elmúlt években először szociografikus ihletésű műveivel keltette föl a szakma érdeklődését. Újságírói munkája folytán felgyűlt hatalmas élmény- és ismeretanyaga késztette első regénye megírására. A Szegények krónikája, az első regény, egyszerre jelentette a parasztvilág mély és alapos ismeretét, az író valóságtiszteletét és stiláris gazdagságát. Az elmúlt évben jelent meg Elveszett szegénység címmel új regénye, melyet nagyon kedvezően fogadott az országos kritika. A mai magyar valóság, a szocializmus hétköznapjai dialektikus egységben jelennek meg ebben a változó paraszti világot megjelenítő olvasmányos regényben. Kovács János Á 23. évadját kezdte az idén a Szegedi Nemzeti Színházban. Több mint két évtizeddel ezelőtt, egyenesen a főiskoláról érkezett a Szegedi Nemzeti Színház színpadára. Itt alakult, fejlődött művészi tevékenysége, itt lett a színház egyik vezető művészegyénlséfee. Rendkívül sokarcú színész. A színház szerelmesei emlékezhetnek olyan nagyszerű alakításaira, mint az Ármány és szerelem Ferdinándja, az Ügynök halálának főszerepe, a Bánk bán Tiborca, az Antigoné Kreon-alakítása, a Vízkereszt Böffen Tóbiása, de nagyszerű alakítást nyújtott a Luxemburg grófjában, a My fair Lady-ben,- s egyik legemlékezetesebb szerepe a Koldusopera Bicska Maxija. Pataki Ferenc Szegeden, a Felsővárosban eltöltött gyermekévek után 1966-ban fejezte be főiskolai tanulmányait. Űtja vissza Szegedre, szülővárosába vezetett. Azóta jelentős, számottevő alkotója a város képzőművészeti életének. Résztvevője a helyi, az országos és a Stúdió-kiállításoknak, számos csoportos és egyéni tárlaton mutatta be sajátos hangú festményeit, fegyelmezett-feszes grafikai lapjait. Legutóbb Szegeden, Budapesten, Békéscsabán és Hajdúböszörményben volt önálló bemutatkozása, csoportos kiállításon vett részt Székesfehérvárott, és művei ott láthatók az idei Stúdió-kiállításon ls. Művészete hódolat a természet és az élet szépsége előtt. Szőke Mária m A Délmagyarország munkatársa. Publicisztikai írásaiban is az emberekről és az embereknek ír, olvasmányosan, színesen, élvezetes stílusban. Minden egyes cikkében, leírt gondolatában megjelennek életünk kis és nagy problémái. Élettel teli riportjai, gondolatokban bővelkedő publicisztikái elsősorban nőpolitikái és szociálpolitikai témákat ölelnek fel. Elkötelezett újságíró, egyforma 'el«>lőssé""el, körültekintéssel ír minden témájáról. Az iparban is az ember érdekli, korunk emberének etikai, gazdasági, közéleti problémái jelennek meg írásaiban. Emlékezetesek a vezetés erkölcsi kérdéseiről írott cikksorozatának darabjai, szociálpolitikai témákat feldolgozó cikkei. Szekeres Miháiy Egy felfelé ívelő, egyre több teret követelő művészeti ág képviselője. A CSOMITERV munkatársaként néhány év alatt kiemelkedő tervezői tevékenységet fejtett ki. Munkásságának jellemző példái a szegedi MTESZ-székház, a röszkei határátkelő, a makói József Attila Könyvtár, a csongrádi és a hódmezővásárhelyi házasságkötő-terem belsőépítészeti terveinek elkészítése. Alkotásainak lényege a funkció és a praktikusság. az értelmes térkihasználás, az egyszerűség. Legfontosabb tervezői gondolata azt sugallja; olyan belső terek kialakítására törekszik, melyek hangulatosak, kellemesek, az emberek jól érzik magukat, de nem veszik észre a belsőépítész tudatos, tervszerű és körültekintő munkáját.