Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-10 / 237. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. OKTÓBER 10. s Korszerűsít az autójavító Környezetünk Ritka jelenség, de bizo­nyítható teny, hogy van Sze­geden egy olyan nagyválla­lat, amelyik felesleges kapu­citussal rendelkezik. A XI. sz. autójavítóban panaszol­tak, kihasználatlanul áll­nak az értékes műszerek, az autósok nem élnek az átvizs­gálás lehetőségével, pedig rendszeres ellenőrzéssel a hi­bák még Idejekorán kimu­tathatók lennének, a meg­előzéssel hosszabbodna a gépkocsi élettartama. A vállalat telephelyei kö­zel 200 ezer munkaóra ka­pacitással rendelkeznek, a gépkocsik számának és egy autó évi 29—30 órás kar­bantartási igényének meg­felelően. Mivel a vállalat előrelátóan alakította ki az elmúlt években átadott vagy bővített telephelyeit, s már a tervezéskor gondoltak a személygépkocsik és teher­autók számának ugrásszerű növekedésére, a munkahe­lyek elvben még több gép­jármű karbantartását vállal­hatnák. Akik gyakran meg­fordulnak például a Tolbu­hin sugárúti szervizben, tud­ják, hogy a gyakorlat nem ezt mutatja. Garanciális átvizsgálást, javítást csak előzetes beje­lentés után vállalnak, a ki­sebbfajta szerelési munkát ls csak akkor lehet megvárni, ha az autótulajdonos aznap éppen szabadságon van és türelmes. Gyakori eset, hogy a kocsi hetekig áll alkat­részhiány miatt, s különösen így van ez a karambolos ja­vításra várókkal. Az autóforgalom és ezzel együtt a balesetek számának növekedésével egyre több a lakatosmunka és a festési igény, ugyanakkor a vállalat karosszérialakatos és -festő­szakmunkás létszáma válto­zatlan maradt. A vállalat 300 Ipari tanulója egy-két év múlva már megszünteti ezt a hiányt, addig a munkafázi­sok Jobb elkülönítésével, a meglevő erők átcsoportosítá­sával próbálnak segíteni. A festők-fényezők rossz munkakörülményei hama­rosan megváltoznak a Tol­buhin sugárúti szervizben most épüjő, új fényezőfülke átadásával. A korszerű, el­szívóval felszerelt műhely­ben az eddigi 3—4 nap he­lyett néhány óra alatt ké­szülhet el egy autó teljes festése, fényezése, szárítá­sa. A fényezőfülke mellett műszeres hibamegállapító, úgynevezett diagnosztikai sor is épül, segítségével az eddi­gi átvizsgálási Idő jelentősen lerövidül. A 15 millió forintos, új műhelyek bővítik a szolgál­tatási lehetőségeket, csak él­ni kell velük. De nem csu­pán az autósoknak. A szer­viz dolgozóinak sem kell sajnálniuk az időt arra, hogy beálljanak az autóval a mű­szersor mellé. A gyújtást például a gyakorlott szak­ember műszer nélkül is be tudja állítani, de soha nem olyan pontosan, mint mű­szerrel. Mióta megszigorították a karbantartó állomások belső ellenőrzését és munkafegyel­mét, kevesebb u panaszos le­vél, ritkább a bizalmatlan autós. Az ügyfelekkel köz­vetlen kapcsolatban álló mű­vezetők és a karbantartó-ja­vítóműhelyek dolgozóinak fi­zetésrendezésével várható­an csökken majd a munka­erő-vándorlás, kialakulhat a törzsgárda. Még mindig erős a na­gyobb kereseti lehetőséggel csábító kis műhelyek elszí­vó hatása. Gyakori eset, hogy a vállalat ipari tanu­lói a szakmai fogások elsa­játítása és néhány éves gya­korlat után más munkahe­lyet választanak, s ezzel sok gondot okoznak az utánpót­lás nevelésén fáradozó veze­tőknek. Vonzó munkakörül­ményeket, más területekkel versenyezni tudó kereseti le­hetőségeket kell hát terem­teniük, hogy ezzel közvetve munkájuk hatékonyságát és színvonalát ls emelhessék, hogy az autósok tanácsért, segítségért is mindig biza­lommal fordulhassanak hoz­zájuk. P. K. tanulságokkal természe- két esetben a férj volt ez a a házasság A gyermek családi jogál- számításával. Azt I lása nemcsak akkor kíván lesen bizonyítani lehet, hogy személv rendezést, ha az édesanya a á gyermek fogamzása az gyermek születésekor nem előbbiek szerint meghatáro- meg nem volt felbontva — élt házassági kötelékben, zott vélelmezett fogamzási a gyermek anyjával a fo­Sokszor előfordul, hogy bár idö elött ulón törtém gamzás idejében nemileg a hazassag meg jogilag fenn- ,, ... , , _„„, A„,„ti áll, a házastársak különvál- Ha 8 nő hódságának meg- nem érintkezett, vagy a kö­tan élnek. Hosszabb külön- szűnése után újból házassá- rülmények szerint egyébként élés esetén rendszerint az a Sot kötött, az újabb házas- lehetetlen, hogy a gyermek helyzet alakul kl, hogy ságának fennállása alatt tőle származik. Mindkét ese­mindegylkük új élettársat született gyermeke apjának tünkben ezért a bíróság íté­keres magának. akkor is az újabb férjet kell létében kimondta azt, hogy Az egyik esetben a felek ,ekinteni> ha a korábbi há- a gyermekek egyike sem még 1961-ben kötöttek há- zassó« megszűnése és a gyer- származik édesanyjuk férjé­zasságot, azonban csak 1965 mek születése közt három- tői. Ez a jogi aktus megnyit­augusztus hónapig éltek száz nap nem telt eL Ha 33 annak lehetőségét, hogy együtt. Más társat választott azonban ez a vélelem meg- a gyermeket ténylegesen magának a férj és a feleség. dől> a Byermek apjának a nemző férfi őt magáénak el­Ez a helyzet állt fenn tehát. korábbl férJet kel1 tekinteni. Ismerje, vagy egy ellene le­akkor, amikor 1969. augusz- Az első esetben az 1969. folytatott apasági perben az tus 30-án megszületett az augusztus 30-án született kis- aPaságát megállapítsák. lány fogamzásának a vélel- Üjszerű rendelkezése a mezett ideje 1968. november Családjogi Törvénynek az, művi beavatkozás következménye. Dr. Falu György Eva nevű gyermek. Egy másik ügyben a hé­zastarsak még 1969. március 4"tő1 mórclus 2-lg terjedő hogy az apaság vélelmét azon végéig egy lakásban éltek, idöre esett- Az anya azonban a címen Is meg lehet támad­ahonnan az édesanya csak mór 1965- augusztusától kü- ni, ha a származás művi be­1969. április elején költözött lönvúlt férjétől és egy más avatkozás következménye és el élettársához. Kislánya vór08ban lakó élettársával az anya férje ehhez a művi 1969. december 20-án szüle- költözött össze. beavatkozáshoz nem járul tett. A másik esetben a kislány hozzá, összefügg ezzel az a Mindkét esetben az a Jogi fogamzásának vélelmezett törvényi rendelkezés is, hogy helyzet állt elő, hogy a kis- lde^e 1969 mórcius 2"től 1969. nincs helye apaság bírói korú gyermek születése Ide- Június 28-ig tartott. Ennek úton történő megállapítása Jén az anyának és férjének az úgynek az eldöntését te- nak, ha a származás a házassága nem volt fel- hát az nehezítette, hogy a bontva. Márpedig a Család- 8yermek édesanyja és annak jogi Törvény elsősorban a íérJe a fogamzási idő kezde­gyermek érdekében úgy ren- tén még egy lakásban lak" delkezik, hogy a gyermek tak Segített azonban az ügy apjának azt kell tekinteni, eldöntésénél az az orvos­akivel az anya a fogamzási szertől bizonyítás, amely idő kezdetétől a gyermek a 8ZÜléssel kapcsolatos kór­születéséig eltelt idő, vagy hézi adatok elemzése révén annak legalább egy része arra a szakért6i megállapi­alatt házassági kötelékben tósra Jutott- ho8y a fogam­állott. Ezt a vélelmet még zás valószínű időpontja 1969. az sem érinti, ha esetleg a óprilis 27-e volt házasság érvénytelen. A fo- Ezekben az esetekben tehát gamzás vélelmezett ideje pe- a Családjogi Törvény által dig — ugyancsak a törvény felállított vélelmet a bíró­rendelkezései szerint — a sági eljárás eredményeként gyermek születésének napjá- lehetett megdönteni. Erre tői visszafelé számított 182. akkor van lehetőség, ha az, és 300. nap között eltelt Idő, akit a vélelem alapján apá­mind a két határnap hozzá- nak kell tekinteni — mind­liyltűrája Kiskanál és divat (2.) A klskanál igazán gyönyö­rű. Egy hasán fekvő, félmez­telen, kinyújtott lábú-karú néger rabszolganőt mintáz a nyele. Mintha csak úszna a test, de az előre tóit kezeket Immár soha nem tudja hát­rahúzni, mert a karján-te­nyerén tartja magát a kana­lat, amellyel levest, vizet, bármit szürcsölni lehet. Nem nagyobb az egész, mint egy jól megtermett kávéskanál, s igazán csak a régészek a megmondhatói, hogy az egyiptomiak mit kanalaztak vele. Mert a nemes fából fa­ragott színes klskanál egyip­tomi munka. A Louvre egyik féltve őrzött kincse — ám­bár Budapesten is van ha­sonló —, s ha egy francia filmes néhányperces művet forgatott volna róla: egész sor díjat nyerhetett volna a klskanállal a különböző fesz­tiválokon. Jó lenne ezzel a klskanál­lal valami finom ételt enni? Valószínűleg nem. Aligha­nem zavarná a kanalazót a tudat, hogy egy kis szobrot fog az ujjai küzött, még ha pici is ez és fából van. Ha nem tudnánk, hogy kik csi­nálták, akkor is inkább dísz­nek raknánk ki a szobánk­ba. Természetesen több ezer éve az a magas rangú egyip­tomi főúr — talán főpap, ta­lán főpohárnok, esetleg ép­pen a fáraó — közömbösen forgathatta a kezében. Tárgy volt csupán, nyilvánvalóan rabszolga, s ha kedve úgy tartotta, az élőt i6 „mártogat­hatta' a vízbe vagy bármibe. A kiskanál figurája éppen úgy tartotta a kanalat, mint az élő szolga a csészét, ha ura vizet kért tőle. Íme, egyetlen bájos kiskanál, ho­gyan tükrözi egy kor élet­szemléletét, s egyben művé­szi színvonalát is. Vajon a mai kiskanalaink is képesek ilyen „tartalma­kat" hordozni? Bizonyos ér­telemben igen. Ha újabb öt­ezer év múlva egy tudós ré­gész megvizsgálja a mai „ka­nál-leleteinket", először is az anyagok sokféleségén lepőd­het meg. A filléres, már nem ritkán ingyen is osztogatott műanyag kanálon kezdheti, s folytathatja az alumínium­mal, az alumíniumötvözete­ken át az alpakkáig, az ezüstig, és ritka "kivételként az aranyig ls eljuthat. Az anyagokból, az előfordulás gyakoriságából azután egész szép kis értekezést írhat a huszadik század társadalmi rétegződéséről. Es a minta? Hiszen a kis­kanalainkon általában még minta sincs. Legföljebb néha, a préselögépek egyenes vo­nalakat nyomni tudó, mini­mális díszítése. Ebből is le­het következtetni. Például arra. hogy nem egyedileg ké­szítették a kanalakat, hanem nagy sorozatban. Vagy arra, hogy a huszadik századi em­ber talán nem szerette any­nyira a cirádát, a kacskarin­gós muntát, mint mondjuk a tizennyolcadik századi. S ha a tudós jól ért a munkájához, a kis részletkülönbségekre is figyel, akkor azt is felfedez­heti majd, hogy a huszadik század második felében újabb változások álltak be az evőeszközök divatjában. (Hi­szen a kiskanál ebben az időben már többnyire az ét­készlet — családtagjaként je­lentkezik.) Megfigyelheti pél­dául, hogy a kanál formája a tojásalakból gyakran a szegletes felé tolódik el. A késeknek egyre sűrűbben van a nyele és a pengéje egyet­len darabból. Felfedezheti, hogy a késforma közeledik ahhoz a szikeformához, amellyel a sebészek operál­nak. A villa ágai rövidebbek és tövükben tömzsibbek. Persze — mondhatná bárki — változik a divat. Az evő­eszközök divatja is. Mint ahogyan változik a lámpates. teké, a villanykapcsolóké, a vekkerórák formájáé, a tá­nyéroké é6 a csészéké is. Nincs ezen semmi csodálkoz­ni való. Csodálkozni természetesen semmin sem kell feltétlenül, de nem jó mindent a ..di­vat" szóval elintézni. Még akkor sem, ha a divatot — nemcsak a ruházkodásét — gyakran Irányítják. Kitalál­nak valamit, nagy reklám­hadjáratot kezdenek, 6 egy­szerre C6ak az lesz a divat, amit fél éve még rondának, formátlannak tartott a köz­vélemény. S végül is a divat tervezői, a mai lakáskultúra kialakí­tói a ml korunkban élnek, nem is tudnak attól nagyon eltérő divatot létrehozni, mint amire a nyersanyagok és az ipar technikai színvo­nala lehetőséget ad. Ha van valami érdekes, sajátos a huszadik század lakberende­zési divatjában, az éppen az, hogy már nem az egyes kéz­műves mesterek alakítják ki a tárgyak formáit, hanem azok többségét művészek tervezik. A gépen előállítható kiskanál formáját, épp úgy, mint a villanylámpa kapcsolóját, a vízcsapot és a tv-készülék dobozát. Formatervező művé. szek. Mi a művészet egy vízcsap forgógombjának a kitalálá­sában? Milyen szabályai van­nak ennek az új művészeti ágnak? Mi a szerepe az új meg új, megmunkálásra al­kalmas anyagoknak a divat­ban? Ml a helyzet a színek­kel? Ezekre a kérdésekre ke­ressük a válaszokat a sorozat folytatásában. Bernáth László 0 KGST tengerhajózási útvonalai A tudomány és technika Baltamerika elnevezéssel legújabb vívmányainak fel- rendszeres járatot létesítet­használá6ával lengyel hajó- tek a Balti- és az Északi-ten­gyárban épített General Le- ger, valamint Dél-Amerika szelidze nevű ércszállító ki- kikötői között. Ugyancsak futott Batuml kikötőjéből, és ezek az országok hozták lét­megkezdte első útját. re a balti, nyugat-európai és A KGST-országok szorosan nyugat-afrikai kikötők kö­együttműködnek a»hajógyár- zöttl UnIafnka 3áratot­tásban és a tengerhajózás- ^eSSSm^L^ ban. NDK-beli, lengyel és összteljesítménye meghalad­szovjet hajózási társaságok ja a 21,5 millió tonnát. Szöveg nélkül Múzeumban az utolsó krosenka „Drótozni, fódozni, fazikat fódozni" — ajánlotta magát a lyukas edények tulajdono­sainak bizalmába négy évti­zeden át a Miskolc környé­ki falvak utcáin Ajzner Mik­lós nagyhutai „drótostót". Felsőnyárádtól Kurityánig mindenki ismerte. Sajószent. Péteren tett nemrégiben pontot hosszú pályafutására: a vásári sokadalomban még utoljára cinnel és. drótokkal meghosszabbította néhány kiérdemesült alkalmatosság életét. Hátán hordott szer­számos ládáját, a „krosenkét" pedig birtokba vették a nép­rajzosok. Kenyérkereső esz­közeit, köztük a foltozáshoz használt lemezt, a „blahát", a vésőt, a collstokot, és a hidegvágót a pléhnyíró olló­val együtt talán késő unokák fogják majd megcsodálni. Az idős mester, a szakma utolsó mohikánja elmondot­ta, hogy a drótosok — aho­gyan sokfelé nevezték őket. a „drotárok" — eredetile<» a törött cserépedényeket tették újra használhatóvá. Később ezeket a horganyzott és zo­máncozott fémedények vál­tották fel, mire a drótosok fokozatosan átálltak a bádo­gosmunkára, de továbhra ls drótosoknak nevezték őket a kuncsaftok­Kétfajta drótot használ­tak; vörösrezet és alumíniu­mot. amit a lemez mellé raktak a krosenkába, A öreg drotár egyszerre 8—10 kg lemezt vásárolt, ennek azon­ban csak egy részét hordta magával. A fémedényeket foltozással és fenekeléssel javította. Most már bevall­ja: a munkadíjat rendszerint egy kis „ráhagyással" kö­zölte. számítva az élelmes háziasszonyok alkudozásaira. Havi átlagos jövedelme an­nak idején 160 pengő volt, utóbb 1800 forint körül tu­dott keresni. Mindig nagyon takaréko­san élt; a keresetet maga vitte haza. csak sürgős eset­ben adta postára. A „céhbe­liek" az első világháborúig télen fekete fürtös gubát és báránybéléses sapkát húztak a fejükre; nyáron gömbö­lyű orrú bocskort, télen csizmát viseltek. Az öregeb­bek még gyalog poroszkál­tak, a fiatalok már jármű­veken. A nagyhutai drótos­tót — ahogv az illik — megcsinálta élete munkájá­ról a számadást is. Legjobb emlékezete szerint naponta átlag tíz vállalása volt. öszu szesen tehát közel 150 ezer edényt mentett meg rövi­debb-hosszabb időre a szo­morú végítélettől: a kidobás. tóL Oláh Béla « V

Next

/
Thumbnails
Contents