Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

% KEDD, 1974. OKTÓBER 8. rr Vásárhelyi Oszi Tárlat A Vásárhelyi Hetek programjaként vasárnap délben ünnepélyes keretek között nyílt meg a Tornyai János Múzeumban a XXI. Vásárhelyi öszi Tárlat. Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára mondott tárlatnyitó beszédet. Többek között ott volt dr. Agoson József, a megyei pártbizottság titkára, Hantos Mihály, a megyei tannács elnökhelyettese és Papp Gyula, a szegedi városi tanács elnöke. A Tornyai-plakettet és a munkajutalmakat dr. Csatordai Antal, a hódmezővásárhelyi városi tanács elnöke nyújtotta át. A Tornyai-plakett idei kitüntetettje Hézső Ferenc festőművész. Munkajutalmat kapott Fülöp Erzsébet, Fodor József festőművészek és Soros András Miklós grafikusművész. A hagyományoknak megfelelően, vasárnap délután a Május 1. Termelőszövetkezetben megnyílt a vásárhelyi képzőművészek kiállítása. Tegnap, hétfőn délelőtt a hódmezővásárhelyi tanácsházán a jugoszláviai Vajdaság képzőművészeinek képviselői és a Magyar Képzőművészek Szövetsége dél-magyarországi területi szervezete tartott megbeszélést képzőművészeti együttműködésük kérdéseiről, feladatairól és a továbblépés lehetőségeiről. Azt az utóbbi időben felfelsejlő tényt, hogy a kollektív képzőművészeti tárlrf' tok gyengélkednek, a vasárnap megnyílt XXI. Vásárhelyi öszi Tárlat csak megerősítette bennünk. Elbizonytalanodásnak, visszalépésnek lehetünk tanúi, melyet az sem menthet ez esetben, hogy húsz esztendő elteltével — annak minden tapasztalatával, következtetéseivel és Jogosan elvárható feladataival — új korszakot kell nyitni a vásárhelyi művészetnek, az őszi tárlatoknak. A XXI. öszi Tárlat, sajnos, nem lett se magasabb művészi színvonalú, se műfajilag, se stilárisan gazdagabb. Hol kereshetjük, a vérszegény összkép láttán, az okokat? Ügy tűnik — s talán ez a leglényegesebb és leginkább figyelmeztető —, hogy túlságosan meg vannak terhelve képzőművészeink. Sok a kiállítás, sok a kötelezettség.' A kiállításokon való részvételt pedig sokan érzik kötelezően szükségesnek, etikai kérdésnek. Ebből egyenesen következik, hogy ha nem sikerül két tárlat között kiemelkedő műveket készíteni, vagy a gyengébben sikerültet küldik el, vagy a már más kiállításon kipróbált régieket. Ezért köszönnek hát ránk régi ismerősként ezen a mostani tárlaton is festmények, grafikák, szobrok. Szóvá kell tennünk egy másik figyelmeztető jelenséget is. Évek óta sikeresen szereplő művészek hiányoznak a mostani tárlatról. Okok lehetnek, mentségek aligha. Még kedvező is lehetne ez a jelenség, ha azért hiányozna egy-két alkotó, mert egyéni kiállításra összpontosít, esetleg hullámvölgyben van, vagy éppen murális feladattal bízták meg. De sejteni lehet valamiféle elfordulást, valamiféle kollektív, passzív rezisztenciát. Talán ehhez is kapcsolható az a sokszor hangoztatott gondolat, hogy helyi mezőnyben éppúgy kialakultak a képzőművészeti sakktáblákon a nyugalmas patthelyzetek, mint. ahogy szélesebb közegben is mindenki tudja helyét, mozgási terét, lehetőségeit és korlátait, s kevesen veszik a bátorságot (vagy fáradságot?!), hogy — akár „tisztáldozatok" árán ls — újabb lépést tegyenek, megpróbáljanak kitörni a megmerevedett, a provincializmus veszélyét mind jobban magában hordozó korlátok közül. A kórlapról egyenesen következik a legsürgetőbb feladat, az első lépés a gyógymódhoz: fölül kell vizsgálni kiállítási rendszerünket, helyi képzőművészeti politikánkat. Ez éppúgy érdeke a művészeknek, mint a közönségnek. Ezek után milyen is a kiállítás? Len gyen bár összképében vérszegény, ismerős, színvonalában meg-megbicsakló, néhány műre érdemes felfigyelni. A festményanyag szinte kizárólag vásárhelyi illetőségű, így stílusában ha nem is előremutató, de egységes. Németh Józsefben évek óta nem csalódunk. Tizenkét hónap című sorozata egyesíti festői erényeit: a táblaképen belül is értSlmes monumentalitást, az ember és a munka jel képi gazdaságú ábrázolását, a visszafogott színek ünnepélyességét, az újszerű fogalmazásmódot. Az idei Tornyai-plakettes Hézső Ferenc egyre fokozódó dekoratlvitása, színtobzódása mind kétségbeesettebben követeli a nemes anyagot, a mozaikot, a gobelint Három képe közül legfigyelemreméltóbb a Requiem egy tanyasi iskoláért című temperaképe, ahol az analizált, elemeire tördelt világot egységbe tudja tartani a művet szülő gondolat Csikós András festményeinek fő erénye, hogy az emberek lettek képeinek főszereplői. A többiek — Fülöp Erzsébet, Fodor József, Fejér Csaba, Kurucz D. István, Szalay Ferenc — szokásos színvonalukon szerepelnek. A grafikai anyag a festményekkel ellentétben szinte kizárólag „nem vásárhelyi". Jelen van az élen járó magyar graíikusgárda néhány képviselője. Kár, hogy ismerős, másutt már kiállított lapokkal szerepelnek. Néhány név az emlékezetes sorból: Szemethy Imre, Sáros András Miklós, Ágotha Margit, Rékassy Csaba, Csohány Kálmán, Sulyok Gabriella, Engel Tevan István, Czinke Ferenc — érdemes végigböngészni rajzaikat, négyzetcentiméterre. Igen szegényesek a szobrászi műfajok. Olyan kiváló művész, mint Szabó Iván, megoldatlan művekkel, ötletszobrokkal szerepel. Nagy Sándor sem lépett tovább évekkel ezelőtt kiszabott útján. Tóth Valéria finom lírája, érzékeny humánuma is hasonló szobrokat szül évente. Emiékezetes viszont Szurcsik János gobelin faliképe, és Végvári Gyula falikerámiája. Tancü Lajos Fiafalok a testvérvárosban A Vereckei-szoros közeié- ezer komszomolista él, a ben, a csaknem két kilómé- Komszomol XVII. kongreszter hosszú Beszkidi-alagút- szusa határozatai az odesszai ban csattogtak a Tisza-expressz kerekei, amikor elindultunk reggelizni a szovjet étkezőkocsiba. A KISZ Szeged városi bizottsága 31 tagú ifjúmunkás csoportot szervezett városunk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére Odesszába, Szeged testvérvárosába. A választott KISZ-vezetőkből álló delegáció utazásának célja a testvérvárosi kapcsolatok elmélyítése, a két város fiataljainak találkozása, Odessza város megismerése volt. Rövidre szabott kijevi tartózkodásunk után egy éjszakán át tartó utazással megérkeztünk utunk végcéljához, Odesszába. Nagyon kedvesen fogadták delegációnkat az állomáson. Amíg autóbusszal végighaladtunk a városon, első benyomásaink nagy hatással voltak ránk. A városnézés csak megerősítette első impreszszióinkat Szálláshelyünktől pár száz méterre modern lakótelepen fut keresztül a Szegedszkaja. Városunkról elnevezett utca modern lafiatalok tevékenységét is hosszú időre meghatározzák. A komszomolista hősök példája a Honvédő Háborúban, az országuk, városuk újjáépítésében kötelezi a kommunizmus építésében való aktív részvételre a fiatalokat. A Komszomol-títkárok 80 százaléka tagja az Ukrán Kommunista Pártnak. Nagy gondot fordítanak az eszmeipolitikai nevelőmunkára, a haladó hősi hagyományok ápolására, tiszteletben tartáa hős városban. Megtekintettük a Hadtörténeti Múzeumot, és más nevezetességeket, de megismerkedtünk a munkáshétköznapokkal is. Jártunk a hidraulikus alkatrészgyárban, ahol a dolgozók 60 százaléka fiatal. A fiatalok 55 százaléka komszomolista. A marógépek, az esztergapadok mögött sok fiatal leány, asszony dolgozik. Az egyik ilyen, lányokból, asszonyokból álló komszomolista brigád érte el az elmúlt félévben a gyárban dolgozó brigádok közül a legjobb eredményt. Nagysára. A fiatalok tisztelgése üzemi KISZ-titkáraink, Koós az odesszai hősök előtt, az ismeretlen hős tengerész emlékműve előtt megható pillanat. Amikor a KISZ Szeged városi bizottsága koszorúját elhelyeztük az emlékmű talapzatára, a hős város védői előtt tisztelegtünk, de tisztelegtünk azok előtt a szovjet hősök előtt is, akik 30 évvel ezelőtt felszabadították Szegedet, és azok előtt, akik magyar földön áldozták életüket Az elmúlt években az Expressz—Szputnyik ífjúsákóépületeivel, kiszolgálóegy- gí utazási irodák szervezésígeivel és zöld pihenőpark- sében sok odesszai fiatal járt jaival, játszótereivel hanga latmeghatározó, kellemes otthont nyújt az ottlakóknak. Egy-egy tömhhöz eleve ugyanazon építészeti stílusban hozzáépítettek egy-egy áruházat, éttermet, óvodát, bölcsődét Beszélgettem Vladimír Pluscsinnal, a Szputnyik iroda igazgatóhelyettesével. Vologya ez év februárjában járt Szegeden. A Krasznaja étteremben felidéztük az itt eltöltött napokat Fogadott a Lenini Komszomol Odessza városi bizottsága első titkára, Jurij Dogcsenko. Tájékoztattuk egymást a két város ifjúsági szövetségének munkájáról. Odesszában 140 Beiyvagypascha? A tizenhárom szerencsét- teszi az egyszerű csúzli is, len szám. Pontosabban eny- hanem a kígyó veszélyesebb nyíre szeletelték föl az Omer jószág... névre hallgató hős, előbb hadnagy, később bej. legvégül pasa történetét, mint holmi tengeri kígyót: még fűtött a meleg nyár. mikor elővillantották sziszegő nyelvét. s most szombatra, zord őszi télre jutottak el farkavégéig. Ágyúval nem praktikus lőni a verébre, megJelkép es yacsora Igazán kár, hogy a Budapesti Művészeti Hetek szervezői fukarul bánnak a vidéki városokkal, s a meghívott külföldi művészek, együttesek közül csak keveseknek van alkalmuk másutt is bemutatkozni. Ez ügyben persze sok múlik a vidéki városok szemfülességén is. Ezért is örültünk a hírnek, hogy Róma. Lisszabon és München egv-egy rangos, egyetemi színházát latjai vendégül a JATE kulturális bizottsága. Nem a szegedi szervezőkön múlott, hogy a három együttes közül csak a portugál Teatro Comuna vállalta a fdllépést. A vacsora című kollektív alkotást. Joao Motta rendezői Irányításával, szombaton este két előadásban mutatták be az Auditórium Maximumban. Az' előadás (a lengyel Grotowskitól eredeztethető szegény és kegyetlen színház eszközeivel) a portugál államot és egyházat képviselő szereplők szimbolikus vacsorája, ahol a teríték s az étel a nép munkája, szerelme. szenvedése, öntudatra ébredése. A hatásos, de helyenként túlságosan lelassított, s utánérzésektől >sem mentes előadás legdrámaibb jelenetében az ember teljességre törekvését, munka és boldogság utáni vágyát játssza-dúdolja el a két főszereplő, a színészi és rendezői megvalósítás emlékezetes jelenetsort teremt. A mindössze három hangból álló dallamtöredék jelentéstartalmának variációsora után az előadás veszít addigi feszültségéből, s már_már közhelynek számító eszközökkel próbálja a néző figyelmét és ronkonszenvét megtartani. A Teatro Comuna előadása jó példa volt arra, hogy messziről jött emberrel kell találkoznunk ahhoz, hogy a közelünkben élőt jobban becsülhessük. fV*. Nem tudom, valóságos vagy költött személy a képzeletszárnyú hős? Nem tudom, és őszintén szólva nem is izgat különösebben, felőlem akár bely is lehetne^ elipsziionnal, vagy pascha, escéhával — ahogyan a címet is írtam. Bármilyen behízelgő, sima modorú, a harcokban bátor, a hölgyekkel gavallér, selymes tekintetű és dinamitöklű. jószívű és nagyeszű szupersztár — antipatikus képét sütötte az emlékezetembe. Azóta hogy köpönyegét forgatta, s mindig úgy forgatta. hogy a becsvágy, a karrier terepszíneivel forduljon felém. Attól kiváltképp antipatikus, hogy a színész, ki tüzes farkasként bújt ebbe a báránybőrbe, " magyaros névű, ha jól silabizálom Mihael Baloh az eszemadta. Kezében letéve egyszerre az osztrák és ozmán birodalom jövője. nagy markú legény tehát; fáradozásaiért, a jószomszédi viszony ápolásáért Lipót-rendet szögez mellére a Habsburg. S ettől végképp ellenszenves marad. Mert odáig rendben, hogy korunk haladó politikai eszményének. a békés egymás mellett élésnek mondjuk kalandos filmsorozatot szentel az osztrák televízió. Bár kérdéses, szabad-e annak árán, hogy az eszményt történelmietlenül vetítik viszsza egy történelmi korba, ahol az érdekeltségi politika látványcw álarcának használták csupán. Kevésbé értem viszont, miért veszi át a mi televíziónk. Minden kisdiák tudja széles e hazában. hogy ez a sajnos reális bécsi politika, melyet „békés egymás mellett élésnek" legfeljebb csúfolni lehetett, csak az ozmán birodalomra vonatkozott — miránk és a nemzetiségekre rabláncot kulcsolt karperec helyett, s úgy nevezték latin példára: divide et impera, oszd meg és uralkodj rajtuk. A mi derék Omer pasánk pontosan azon fáradozott, amitől Magyarország évszázadokon át szenvedett, vérzett, két nagyhatalom szorító bilincsébe. Még jó, hogy a vasárnaponként adagolt Omer-szeletek színtvalló, utolsó falatját szombat délutánra hozták előre. Máskülönben mivel magyarázzák éppen október 6-án, pár órával az aradi vértanúk emlékére vetített Fáklyaláng előtt, hogy mit jelent ma is számunkra szabadságküzdelmeink emlékezete. történelmünk tanúsága. Egyébiránt, majdnem elfelejtem, az Omer pasa, mint krimi vagy kalandromantika (leszámítva fenti ellenérzésünket) a műfaj időtlen sablonrámájába is hézagosan, rojtos szegéllyel illeszkedik. Harmatgyenge. Átlátszó blöff, mint egy rossz rejtvény, ami agytornához erőtlen serkentő, puszta időtöltésre meg haszontalan, üres. •» L Szegeden, és ugyancsak sok szegedi fiatal járt Odesszában. A két város ifjúsági szervezeteinek kapcsolatai másfél évtizedes múltra tekintenek vissza. Nem elég csak a városok legfelsőbb választott ifjúsági szervezetének a kapcsolatot tartani. Megállapodtunk, hogy a lehetőségekhez mérten a találkozókat bővítjük, és a hasonló jellegű üzemek között is megpróbáljuk azt kiépíteni, az egyetemek mintájára. J. Dogcsenkó kíséretében ellátogattunk a fekete-tengeri flotta legnagyobb személyszállító hajójára, az „Admiral Nahimovra". A kikötő- nótákat ben Szergej Popov, a feketetengeri ' flotta Komszomol Bizottságának titkára és Ivan Ivanovics, az „Admiral Nahimov" első kapitány^ fogadott nagy szeretettel. Szinte stílszerűen a hajó korlátjához lépve a Szegedről elnevezett vízibuszt pillantottuk meg, ahogy fedélzetén kirándulókkal elhúzott mellettünk. A szegedi fiatalokat érdekes, sokszínű program várta László, Tápai László és Falat László elismerően bólogattak a dolgozók ily magas érdekvédelmén és egészségvédelmén. Bemutatták a munkaközi szünetekben pihenés céljára épült pszichológiai szobát. Csoportunk orvostagja, dr. Csonka Lajos bizonygatta, hogy az Ilyen rendeltetésű termek mennyire hiányoznak a magyar üzemekben. Van a gyárban fodrász, cipész-, szabóműhely, sőt mosoda is, hatalmas termékbemutató terem, és filmvetítésre ls alkalmas, 150 személyes előadóterem. Záporoztak a kérdések a gyár főkonstruktőrjéhez és a Komszomol-titkárhoz. A gyár gazdasági felépítése hasonló a szegedi üzemekéhez, még a munkás-alkalmazoti arány is. Több közgazdászt, szervezőt foglalkoztatnak. Termékük közel 70 százalékát exportálják. Az újítómozgalom különösen a fiatalok körében népszerű. Az újítók részére külön barkácsterem áll rendelkezésre. A szállodánkban levő Arkagyija étteremben 1945-ben Szegeden járt szovjet katonával együtt jártuk a magyar csárdást, majd magyar énekeltünk. Az egyik legemlékezetesebb a vasutasok Komszomol-klubjában való találkozásunk volt az Autóagregát gyár fiataljaival. Felejthetetlen napokat töltöttünk Szeged testvérvárosában. Viszontlátásra, Szegeden — búcsúztunk gazdagodva sok élménnyel, és sok új baráttal. Lénárt Béla, a KISZ városi bizottságának titkára Országos történészvándorgyűlés Történeéemtanköny v-kiáliitáa Az oktatásügy korszerűsítésében jelentős rész jut a legalapvetőbb iskolai munkaeszköznek, a tankönyv tartalmi és didaktikai továbbfejlesztésének. Nem véletlen, hogy a két tudományos társulat, amely különösen érdekelt a történelemtanítás korszerűsítésében — a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Pedagógiai Társaság — hétfőn kezdődött első közös vándorgyűlését e fontos témának szenteli. Budapesten a pedagógusok Fáklya-klubjában sorra kerülő kétnapos vándorgyűlésen mintegy 250 hazai szakember — történelemkutatók, tanárok, főiskolai és egyetemi oktatók — vesznek részt. A plenáris ülés előtt Hinora Sándor, a Tankönyvkiadó Vállalat irodalmi vezetője megnyitotta a 25 éves vállalat kiállítását, amely az utóbbi negyedszázad történelemkönyveiből ad sokrétű áttekintést. Egyben illusztrálja a tankönyvkiadás negyedszázados fejlődését. A hétfőn kezdődött vándorgyűlést Mátrai László akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának elnöke nyitotta meg. Szólt a történelemtankönyv írásának jelentőségéről, amelynek napjainkban az iskolai történelemtanítás korszerűsítésének közeli és távlati munkálatai adnak aktualitást Hangsúlyozta, hogy ebben a munkában rendkívül fontos a szakembereket összefogó különböző társadalmi szervek közreműködése. Ezt követően előadások hangzottak el. A plenáris ülés előadásait hozzászólások követték, majd a résztvevők négy szekcióban folytatták munkájukat 4