Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

8 ••HM 50 VASARNAP, 1974. OKTÓBER & ja volt, a polgári demokratikus forradalom idején egy ideig itt horgonyzott a fellázadt Patyom­kin páncélos hajó. Az interven­ció éveiben német, majd angol— francia megszállás alatt volt 1919-ben az itt horgonyzó francia hadihajók csatlakoztak a fekete­tengeri flottafelkeléshez. 1941­ben a fasiszta német csapatok el­foglalták, hősies küzdelemben 1944 áprilisában szabadította fel a Vörös Hadsereg. A Nagy Hon­védő Háborúban tanúsított helyt­állásért „Hős város" címmel tün­tették kL PLOVDIV Bulgária második legnagyobb városa, a Marioa mindkét part­ján. Eredeti neve Filippopol volt Lakossága: 180 000 (1958). Ipari és kulturális központ Textilipa­ra, élelmiszerüzemei, dohányfel­dolgozói, vegyipari és gépgyártó üzemei ismertek. Itt építették fel Bulgária egyik legnagyobb fém­kombinátját, az ólom- és cinkfél­dolgozó gyáróriást. Régi építésze­te műtörténeti érték. Nemzetkö­zileg ismert vásárváros. SZABADKA A jugoszláviai Vajdaság máso­dik legnagyobb városa. Lakossá­ga: 74 000 (1961). Nagy tanyavi­déke van. Kedvelt kirándulóhe­lye volt a Palicsi-tó, amelyet le­csapoltak. Átszeli az E5-ös euró­pai út. A török hódoltság idején elnéptelenedett, s a XVIII. szá­zadtól népesült be újból. Szabad királyi város lett 1779-ben — ne­ve ekkor Maria Theresiapolis volt Hivatalosan 1845-től neve­zik Szabadkának. Iparára a gép­gyártás, a bőr- és a textilgyártás jellemző, de még híresebb élel­miszeripara. TÜRK© Kikötőváros Délnyugat-Finnor­szágban, az Aland-szigetekkel szemben. Lakossága: -121000 (1959). Finnország második leg­nagyobb városa, 1812-ig főváro­sa volt. Tartományi székhely. Hajóépítő, gépgyártó, dohány­és textilipara jelentős. Kulturális központ — svéd és finn egyete­me van. Kikötője télen is jég­mentes, jégtörők biztosítják ál­landó tengeri forgalmát Irta: GAZDAGU ISTVÁN, OLTVAI FERENC, PÉTER LÁSZLÓ, SZ. SIMON ISTVÁN. Fényképeztet ÁCS. S. SÁNDOR (reprodukció), LIEBMANN BÉLA. SOMOGYI KÁROLYNÉ. Szerkesztette: FEHÉR KÁLMÁN. Az 1972-ben rendezett Turko—Szeged bar ítsáei napok alkalmával adott hangversenyt a Latrina Ystavát kóros az egyetem aulájában. A testvér­városok S zeged testvérvárosi kapcso­latai különösen aktívak Odesszával, Szabadkával és Turkuval. Még öt más város sze­repel a testvérvárosok sorában, melyekkel a hivatalos kapcsolat­felvétel megtörtént és delegációk is kölcsönösen megfordultak „háztűznézőben", de mindeddig nem alakult ki széles körű és rendszeres együttműködés, illet­ve csak elkezdődött a barátkozás. Alábbi összeállításunkban be­mutatjuk Szeged testvérvárosait, azok legjellemzőbb adatait BRNO Csehszlovákia második legna­gyobb városa, a Svitava folyó két partján fekszií, kerületi szék­hely. Lakosságának száma 307 000 (1957). Régi textilipari központ negyven posztógyára van. Jelen­tős a gépipara, a traktorgyártá­sa, bőr-, optikai, finommechani­kai, üveg- és élelmiszeripara. Egyeteme, műszaki egyeteme és híres művészeti főiskolája van. Egykor Morvaország fővárosa volt. Híres nemzetközi vásárvá­ros. DREZDA Az Elba két partján épült, az NDK második legnagyobb váro­sa. Kerületi székhely. Lakossága: 497 000 (1955). Régi Ipari központ Gépgyártása, hajóipara, finom­mechanikai és optikai termékei, élelmiszer-, papír-, porcelán- és vegyipara jelentős. A műemlé­keiről és műkincseiről is híres város a II. világháború bombatá­madásai idején szinte teljesen el­pusztult. Híres épületeinek hű re­konstrukciójára sokat áldozott és áldoz az NDK. LÓDZ Lengyelország' második legna­gyobb városa, vajdasági székhely. Lakossága: 708 000 (1960). Az egyik legnagyobb ipari közpopt, fejlett textilipara után „lengyel Manchester"-nek is nevezik. Gépipara, vegyi ipara, elektro­technikai, papír-, élelmiszer- és építőanyaggyárai is jelentősek. Egyetemek és főiskolák városa. A lengyel rajzfilmgyártás egyik hfres központja. NIZZA Dél-Franciaországban, a fran­cia Riviérán fekszik, Alpes-Mari­tinus megye székhelye. Lakossá­ga: 224 000 (1954). A világ egyik leghíresebb tengeri fürdőhelye, játékkaszinóval. Növény feldolgo­zó és élelmiszeripara számottevő. Környékén kiterjedt virágkerté­szet és olajfaültetvények vannak. ODESSZA Fekete-tengeri kikötőváros. La­kossága: 667 000 (1959). Gépgyár­tása, vegyipara, textil-, bőr- és élelmiszeripara Ukrajna egyik gazdasági központjává emeli. Egyetemi és főiskolai intézmé­nyei, tudományos intézetei híre­sek, önálló filmgyárral rendelke­zik. ösi tengerparti település, je­lenlegi nevét 1795-ben kapta. A XX. század elején a forradalmi munkásmozgalom egyik központ­zó a mi fejlődésünkre is. Vannak államok, ahol az összlakosság 70 —80 százaléka városban él — hazánkban a fővárossal együtt a népesség fele városlakó. A váro­siak életének jobbá tétele a meg­oldandó problémák sorozatát ál­lítja elénk. Nyilván mis a tenni­való egy most épült városban, s más egy régi településen. Az ur­banizáció ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy új városok alakul­nak, hanem feltételezi a, régiek gyors és nagyarányú fejlődését is, A kiegyensúlyozott és dina­mikus fejlesztés elősegítése, a vá­rosok közötti együttműködés minden formájának előmozdítá­sa, új utak és módszerek keresé­se és a tapasztalatok átadása — ezeknek a törekvéseknek ad szer­vezett keretet a Testvérvárosok Világszövetsége." Az elmúlt tizennyolc* évben így változott és gazdagodott a test­vérvárosi kapcsolatok tartalma. Barátok minden égtájon Szeged tanácselnökének 1955-ben kelt levelére 1956 januárjában érkezett válasz a kapcsolatok föl­vételének egyetértésével; az első odesszai küldöttség 1956. október elején járt Szegeden; 1958 júniu­sában már az ifjúsági szerveze­tek is delegációt cseréltek; 1962­ben odesszai üzemek is részt vet­tek a szegedi ipari vásáron; ugyanebben az esztendőben szer­vezték az első társasutazást a Ti­sza partjáról a Fekete-tenger mellé; gyakorlati értékű tudomá­nyos kapcsolatokat jegyez a kró­nika a két város egyetemei kö­zött 1965 óta; közös televíziós ve­télkedőt szervezett a két város, annak jegyében, hogy ki tud töb­bet egymásról... — és sorolhat­nánk. De említhetnénk Szabad­kát is, amellyel mindennapos a kapcsolat, vagy Turkut, amellyel nemegyszer rendeztük meg a ba­rátsági napot hazai, illetve finn földön. A felsorolásból is kitetszik, hogy a legelevenebb testvérváro­si kapcsolata ezzel a három vá­rossal alakult ki Szegednek. A többi — Brno, Drezda, Lódz, Niz­za és Plovdiv — városkapcsolat inkább csak sokat ígérő lehető­ség. Lódz vajdaság Szegeden megrendezett ünnepi kulturális hete bizonyította legutóbb, hogy milyen hatalmas tartalékok van­nak még a testvérvárosi kapcso­latokban. , ^vKöl jövő jókívánságod ' ^vdivból ODLSS/.\ROL- 'Lódzi üzenet Szegedneh-i*«—«—. S/K TtHtKNl K * v.vkw.nV « 1<M9 tóctx- tt«tf:«*ftx * * ,.. w , y< -YA' ISSf-Msij Sxeged új lestvér* városa: lurku S-KSi <5>-s.-$y SftiatUme ú SÍK 1, V "„-JT A sikerek kölcsönösen lelkesítenek. Kezdetben inkább csak a barát­kozás, az emberi és politikai kap­csolatok építése volt a szándék, de mindinkább egymás megisme­résg lett a cél. Eleinte csak dele­gációk és táviratbk váltották egy­mást,' később magánlevelek, tu­ristacsoportok, szakmai küldött­ségek, munkabrigádok is. Szegedi építőtáborokban vendégfiatalok fordultak meg tömegesen Odesz­szából; Szabadka és Szeged egy­más erejére és kölcsönös támo­gatására is támaszkodva rendezi meg ipari vásárait; finn és len­gyel kulturális heteket rendez­tünk itt a Tisza-parton, a kölcsö­nösség jegyében; művészek ad­nak egymásnak randevút és kö­zönséget tudnak cserélni a test­vérvárosokban; üzemek és intéz­mények tartanak fenn szakmai és tudományos kaocsolatokat. A kapcsolatok tartalmára jel­lemző, hogy 1967-ben készült egy bibliográfia, Odesszáról szegedi­eknek címmel, s ebben csak a Délmagyarország hasábjairól kö­zel ötven olyan cikket vagy cikk­sorozatot sorol fel nyolc eszten­dőből, amelyet Odesszáról írtak. Sok mindent kiolvashatunk en­nek címszavaiból is — például: Az, hogy testvéreink, baráta­ink vannak minden égtájon, hogy városunk neve nem egyszerűen földrajzi pont a térképen nagy városközösségeknek — a kiter­jedt testvérvárosi barátság ered­ménye, amelyet Szeged kezdettől fogva komolyan vett és interna­cionalista kötelességtudattal ápolt. E sorok írója több testvér­várost megjárt, interjút kapott Plovdiv és Szabadka tanácselnö­kétől, bebarangolta Odesszát és Brnót, Lódzot és Drezdát, s min­dig büszkeséggel hallotta a köte­lező bemutatkozások után: „A, szegedi... A mi testvérvárosunk­ból jött..." Szívmelegítő érzés ez, mert utána mindjárt szegedi ismerősökről kérdezősködtek, sze­gedi gyárakat és iskolákat, brigá­dokat és téeszeket emlegettek, ahol maguk is megfordultak, s ahonnan vendégeket fogadtak. Fényképek kerültek elő a múze­umról, a Széchenyi térről, bará­tok, ismerősök mosolyogtak a ké­peken. S ezzel a „belépővel" máris otthon volt a szegedi mindegyik testvérvárosban, mert a szegedi élményékért élmények­kel akarnak „fizetni" a testvér­városok polgárai is. E gy szegedi amatőr kutató nagy figyelemmel és kitar­tással könyveli hosszú évek óta a testvérvárosi kapcso­latokat. Az általa készített össze­állításból lehel kiolvasni, hogy a magyar városok hatvan külföldi várossal vannak rendszeres és folyamatos kapcsolatban. Angol, bolgár, csehszlovák, szovjet,' finn, francia, iraki, jugoszláv, lengyel, mongol, NDK- és NSZK-beli, olasz, svéd és török városok so­rakoznak a listán — Coventry­től S.'.imferopolig, Basrától Lah­tiig, Darhantól Nizzáig, Lublintól Malmőig... A városkapcsolatok közül tíz szovjet, harminchét, más szocialista országbeli, tizen­három pedig Európa és a Közel­Kelet városaival született. Szeged előkelő helyet foglal el a listán nyolc testvérvárosával, hiszen ilyen kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat egyetlen más váro­sunk sem tart fenn. Dunaújvá­rosnak öt, Debrecennek négy, Miskolcnak három, Kecskemét­nek és Győrnek két-két város a partnere. A Csongrád megyei együttes szám pedig még ennél ls szebb, hiszen Hódmezővásárhely­nek is van két várospartnere, meg Makónak is egy, megyénk pedig a lódzi vajdasággal, az odesszai területtel és Temes me­gyével tart fenn kiterjedt és gaz­dagodó kapcsolatokat. Mindennek természetesen meg­van a maga története. A második világháború után megalakult Testvérvárosok Világszövetségébe öt magyar város lépett be: Duna­újváros, Győr, Kecskemét, Pécs és Szeged, s a kapcsolatok építé­sében Szeged volt a legfürgébb. Már 1956 elején úgy döntött a városi tanács .végrehajtó bizott­sága, hogy a szomszédos szocia­lista országokkal minél előbb vá­roskapcsolatokat kezdeményez, s meg is történt a kapcsolatfelvétel még abban az esztendőben Brnó­Vál, Drezdával, Lóddzal, Odesz­szával és Plovdiwal. Mi több — 1956. május elsején testvérvárosi delegációk is ott voltak a Szé­chenyi téri dísztribünön! Szabad­kával 1966-ban, Nizzával 1969­ben, Turkuval pedig 1971-ben kötöttünk testvérvárosi szerző­dést. Hogy milyen elgondolás vezé­relte Szegedet a partnerek fel­kérésében, arra magyarázatot ad­hat dr. Biczó Györgynek, Szeged volt tanácselnökének, a Testvér­városok Világszövetsége végre­hajtó bizottsági tagjának nyilat­kozata. „Alkotóelemeire bontva a város fogalmát, a problémák azonosan sorakoznak elénk min­denütt: lakás, egészségügy, okta­tás, ipartelepítés, közmüvek, utak, parkok, közlekedés... és a legfőbb: a városban élők közös­sége, a városi ember. A városok hasonlósága — vagy éppen elté­rése — hasznos lehet a gondok megoldásában, vagy akár egy gondolat elindításához is sok jó ötletet adhat. A városiasodás ko­runk fejődésének általános tör­vényszerűsége: ezt látjuk az egész világon, s ez a meghatáro-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents