Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1974. OKTÓBER tí; Kemzet és szocialista aemzet Tzlg-vérig aktuális, vttá. Inkban lassan tíz éve szünte. lenül visszatérő kérdésekkel foglalkozik Mód Aladár nemrégiben megjelent posz­tumusz könyve. A tavaly el­hunyt kiváló történész és Ideológus 1964 és 1973 között irt tanulmányainak gyűjte­ménye alapján bárki világos képet kaphat arról a polé­miáról. mely a szaktudo­mány, a történettudósok szűk körének gondjából tár­sadalmunk egészét érintő Jrorskérdéssé" szélesedett. Az utóbbi évtizedben a magyar szellemi élet egyik legfonto­sabb alkotóeleme lett a nemzetről (szocialista nem­zetről) és a hazafiságról (szocialista haza fiságról) fo­lyó vita. — A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága mellett műkö­dő kultúrpolitikai munkakö­zösség állásfoglalása a szo­cialista hazafiság és a prole­tár internacionalizmus idő­szerű kérdéseiről a Társadal­mi Szemle októberi számá­ban jelent meg. A kultúrpo­litikai munkaközösség „in­dokoltnak tartja, hogy... közvéleményünk széles kör­ben és alkotóan megtárgyal­ja" az állásfoglalásban föl­vetett kérdéseket. Ehhez oe­dlg olyan ajánlott és kőte­lező olvasmányok is rendel­kezésünkre állnak, mint Király István műve (Hazafi­ság és forradalmiság), Szűcs Jenő tanulmánykötete (Nem­zet és történelem), s Mód Aladár könyve, mely a Mag­vető Kiadó Elvek és utak­•orozatában jeleni meg, A szerző alapállását, vizs­gálódásainak Irányát jelzik a kötet első részében olvas­ható írások. A Nemzeti ér­tés vagy nacionalizmus? például a Faragó Vilmos Kicsi ország című, nagy visszhangot kiváltó cikke nyomán kibontakozó vitá­ban foglal állást. Mód Ala­dár kijelenti, hogy a haza­fiságot nem lehet a nemzet­köziséggel szembeállítani. ;.Az Élet és Irodalom clk­' ke Montefquieure hivatko­zik, aki azt mondta; előbb vagyok ember és nzután francia — szükségszerűen; ember és véletlenül francia." — „Nagyon helytelen azon­ban — írja Mód —, ho er­re való hivatkozással ag emberi haladást mint álta­lánost szembeállítjuk u fran­ciák. a lengyelek, az. oroszok vagv bármely nép1 fialnak nz emberi haladás konkrét megvalósítását célzó küzdel­mével." Vagyis: a konkrét nemzeti, társadalmi adottsá­gok. feltételek figyelmen kí­vül hagyása nem erősíti, in­kább gyengíti az internacio­nalizmust. A szocialista ha­zafiságnak is éppen ez az egyik legfontosabb Jellem'ő­Je, „hogy annál Igazabb, mennél többet valósít meg konkrét viszonyai közt az általánosból..." — A törté­nelmi. nemzeti hagyomá­nyok elhanyagolásával, s ál­talában a nemzeti érzés, mint negatív megnyilvánu­lás értékelésével nem lehet szocialista hazaflságra ne­velni. A nemzet, a a hazafiság fogalmának meghatározása körüli vitúij állnak a má­sodik rész tanulmányainak középpontjában. Rendkívül érdekes sz az írás (Marxiz­mus és nemzett kérdés), mely Leninnek a nemzeti kérdéssel kapcsolatos elkép­zeléseit, Illetve azok alaku­lását. változását vizsgálja. Tudjuk, az Idő Lenin elmé­letét, a szovjetköztársaságok teljes egyenjogúság alapján megvalósuló szövetségét iga­zolta. De Leninnek Rosa Luxemburggal és Sztálinnal folytatott vitái mai tanulsá. gokkal szolgálnak, többek között azt Is bizonyítják hogy a nemzeti kérdés min­denkor stratégiai ós nem csupán taktikai fontosságú. A nemzetfogalom vitája a mai marxista irodalomban A. tanulmányban olvashat­Mód Aladár könyvéről Juk: „a nemzet általános je­gyeit és a nemzettípus je­gyeit feltétlenül együttesen kell mércéül használni". — Ez a gondolat Mód Aladár szinte minden írásában meg. Jelenik, s nem véletlenül, A szerző ugyanis azt hangsú­lyozza, hogy „a szocializmus nem az egyes országok uni­formizálását, a nemzeti kü­lönbségele felszámolását, nem a nemzeti fejlődés vé­gét. hanem új és magasabb rendű fejlődés kezdetét, a nemzetek szocialista nemze­tekké való felemelkedését foglalja magában". — Konk­rét és általános nem for­mális. hanem mély, belső kapcsolatára ezért van ,oly nagy szükség. Mód Aladártól persze na­gyon messze áll a doktriner merevsége mozgató és te­remtő alakjai vagyunk tör­ténelmünknek, nem pedig tárgyai" — írja egy helyen. Nem tagadja — a hazafi­sáfigal kapcsolatban — a tu­datosság elsőbbségét, de az érzelmek jelentőségével is tisztában van. Jó néhány fe­nyegető veszélyt aztán éppen így tud észrevenni. Így fi­gyel föl a „párthoz való for­mális viszony" jellegzetes típusaira, „a vezetés admi­nisztratív, balos-kispolgári teszűkítőire", akik belül tö­kéletes kispolgárok. kifelé viszont a kispolgári maga­tartás leghevesebb ellenzői. Forradalmiságukkal (álfor. rndalmiságukkal!) persze aligha lehet versenyezni. — Mód Aladár éppen a tudati szféra intenzív vizsgálata so­rán tapasztalja, hogy az „új ipari munkásság egeszének szocialista tudata elmaradt a munkásság múltban osztály­harcban és mozgalomban ne­velkedett szűkebb rétegének szocialista tudata mögött". Aggodalommal látja, hogy a tudományos-technikai for­radalom következményeként „bizonyos elkülönülési ten­denciák" (a jelentkeznek ,A tömegek és az értelmiség né­mely csoportjai között. S miközben a szocialista tu­dat kialakításáért harcol, ke­ményen szembeszáll azokkal is. akik kizárni, kirekeszte­ni próbálják a nem szocia­lista ideológiai alap ellené­re is — néhány dologban — helyes következtetésekre ju­tókat. Ugyanakkor Mód Ala. dár azokat sem kíméli, akik — bár marxistáknak vall­ják magukat — „a tények egyszerű megállapításával" megelégedve „a pozitivizmus valamilyen újfajta eszmé­nyítését" honosítják meg. A kötet harmadik részé­nek írásai konkrét történet­tudományi kérdésekhez, tör­ténészvitákhoz szólnak hoz­zá. A Vita a magyarországi kapitalizmus fejlődéséről például a Horthy-rendszer értékelésével kaocsolatban arra az ellentmondásra mu­tat rá, hogy „míg a törté­netírásunk n parlamentáris forma alapján felmenti a Horthy-rendszert az alól. hogy lényegében magéban hordta a fasizmust, ugyan­akkor egész propagandánk, sajtónk, sőt történetírásunk túlnyomó többsége is Ma­gyarország reakciós, fasisz­ta országként való ábrázolá­sára ... fordítja erőfeszíté­sét. miközben teljességgel háttérbe szorul az ellenfor­radalmi rendszerrel szembe­forduló másik Magyarország politikai, eszmei és erkölcsi harcának ábrázolása és je­lentősége." — Ugyanez a szen­vedélyes vitahani: jellemző a Történelemszemléletünk lá­tószöge és a nemzeti proble­matika című írásra, mely Szűcs Jenőnek, egyik, a ma­gyar történelem nemzeti, forradalmi harcait megkér­dőjelező tanulmányával po­lemizál. Jancső filmjelről szólva (Film és ideológia) is a deheroizálás túlzásaira, különösen az Égi bárány kapcsán 1919 torz. balos áb­rázolására figyelmeztet. Mód Aladárnak alig van szobatudósra jellemző meg­állapítása. a teóriák Itt szüntelenül a valósággal szembesülnek. Néha úgy érezzük, hogy Mód vitáiban ís hangsúlykülönbségekről van szó csupán. -— Igen, csakhogy a helytelen hang­súlynak végzetes vagy (job­bik esetben) nehezen Javít­ható következményei lehet­nek. Egyik vagy másik né­zet elhamarkodott glorifiká­lása előtt ezért fontos a jó­tékony hatású vita. Olasz Sándor A tévé nem csodaszer Egy kitűnő orvos, barátai unszolására, mostanában vett először televíziót. Korábban nem akarta a lakásába be­engedni a varázsdobozt, mert féltette szellemi függetlensé­gét. Nem egy gyerekes csa­ládnál ma is azért nincs te­levízió, mert úgy vélik, ne­velhetetlenné válnak a gye­rekek; nem tanulnának, nem olvasnának, s így jobb, ha nincs a kísértés odahaza. Mégis, ezek már utóvéd­harcok: az ország, lassan ugyan, de közeledik a tele­víziós telítettséghez, ami azt jelenti, hogy lényegében min­den család otthonában ott lesz a készülék. Ma már min­den valamire való tanulmány szerzője, aki a tévé hatását vizsgálja, írását azzal kezdi, hogy bebizonyítsa: mennyire nem volt Igaza azoknak a szerzőknek, akik a tv hatá­sára a „Gutenberg-galakszi6", tehát a nyomtatott betű ha­talmának bukását Jövendöl­ték. egykor a Tudós Klub volt, mint manapság egy-egy be­szélgetés Szent-Györgyi Al­berttel, vagy a hazai és kül­földi tudományos élet más vezető személyiségeivel, mint a Pogány községről 6zóló ki­tűnő szociográfiai sorozat, vagy akár a rajzfilmes mó­don elkészített, de alapjában kitűnő ismeretterjesztő szé­ria, amelynek dr. Agy volt az előadója. Sokan már úgy néznek a televízióra, mint a közműve­lődés csodájára, atnely min­dent megold. Elég behozni a lakásba, a tévéseknek meg csak unos-untalan ismétel­getni kell: erre figyeljenek, arra figyeljenek a kedves né­zők, aztán majd a műsor megteszi a magáét. Ebben a szemléletben legalább annyi a végletes elem, mint az elő­zőekben volt, amikor egye­sek szellemi függetlenségü­ket kívánták megóvni a te­levíziótól. csupa sznob, Intellektuel volt. Bőven akadt közöttük bi­zony kétkezi munkás, mint ahogy nem kevés munkást találhattunk a műsorért ra­jongók között is. Mint any­nyi más vonatkozásban, itt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a néző nem üres lappal, vagy fogalmaz­zunk drasztikusabban: érin­tetlen fejjel ül le a készülék elé, s nem minden hatás egyenesen az adásból követ­kezik. Minden ember már egész kis korától külön-kü­lön élményvilágot gyűjt: mű­veltsége, személyes érdeklő­dése, családi és emberi kap­csolatai, munkája, mind­mind befolyásolják szemé­lyiségét. és erre a kész, ki­alakult személyiségre hat a műsor. Vagy nem hat. Mert a személyiség ellenáll a ha­tásnak. m Valóban, minden nemzet­közi statisztika egyértelműen bizonyítja, hogy a könyvki­adás minden televíziózó or­szágban inkább növekedétt, mint csökkent. Nincs ez más­képpen nálunk sem, s néhány tanulmány már azt is kimu­tatta, hpgy mennyire növelte a vásárlási kedvet egy-egy népszerű televíziós sorozat, amelynek Irodalmi mű volt az alapja. A Forsyte Saga évtizedeken ót a kevésbé ke­resett klasszikusok közé tar­tozott, a tévészéria hatására hallatlanul megnőtt az ér­deklődés u könyv iránt. Még a kevésbé jól sikerült Róasa Sándor-filmsorozat is kimu­tathatóan több tízezres olva­sóréteget vonzott. Vitathatatlan az is, hogy a magyar televízió talán leg­jobban. leghatásosabban dol­gozó osztálya éppen az Is­meretterjesztéssel foglalko­zik. Ki ne emlékezne olyan nagy hatású adásokra, mint Mindkét szemléletnek, mindkét végletnek azonos a gyökere: túlbecsülik a tele­víziót. Nem értékelik eléggé, hogy csupán egy eszközről van szó. Egy eszköz pedig önmagában lehet jó, vagy rossz. S a televízió nem­csak technikai értelemben lehet rossz eszköz, hanem műsorainak arányában, ízlés­világában, szemléletében is. A televízióról beszélni, kri­tizálni tehát nemcsak joga, hanem kötelessége minden­kinek, aki a közművelődés kérdéseivel foglalkozik. A televíziós műsorok ha­tása azonban nem egyolda­lúan a tévé műsorától, ha­nem a műsor és a befogadó kapcsolatától függ. Ugyanaz a Hosszú, forró nyár című sorozat például a nézők egy részének nagyon tetszett, másik része pedig mérgelődött rajta. S nagyon nem ismeri az életet, a kö­zönséget, aki azt gondolja, hogy akinek nem tetszett, az Most, amikor annyi sző esik a közművelődésről, nem árt ezt tudomásul venni, s ezzel együtt azt is, hogy a televízió nem közművelődési csodaszer. Hatásos, nagysze­rű eszköz, de feltétlenül ki­egészítésre szorul. S éppen az a különleges feladat, hogy egyénenként más és más kiegészítést kap­jon mindenki. Kiegészítést: könyvben, színházban, zené­ben, társas érintkezésben, vagy akár a munkában. És akkor mindenki nyugodtan, beviheti a lakásába a televí­ziós készüléket. Tudni fogja, hogy önmagában a televízió se nem rontja el, se nem ja­vítja meg a gyereket, nem fenyegeti az önálló gondol­kodást, mint ahogy egyma­gában nehezen tud segíteni az önálló gondolkodás kiala­kításában is. A televízió — ha úgy tetszik — ablak a világmindenségre. Ablak az emberi természet megszem­lélésére. Az már más kér­dés: ki mit lát az ablakon át? Bernáth László 4 Hollóházáról visszatérőben FUzérrodvány­• ba érkezünk. Az útról ritkaszómba menő ép és egészséges vörösfenyősorok között vezet az út, Füzérrudvónyi, Károlyi eredetű. Ybl Miklós építette szépvéges kastélyhoz, amelyet ma tü­dőszanutóriumnak használnak. A kastély egy szép erdőpark közepében ritka élvezetet nyújt a szépet szerető, ezért lelkesedő és fáradtságot nem ismerő természetjárónak. A parkbál, amelyben a különleges és gazdag koronáztad öreg fák között ügyesen megválogatott és a táj­ba beillő tisztások teszik harmonikussá a kör­nyezetet. apró utak kanyarognak bele egy, u park szélén átvezető útba, amelyen haladva hosszasan élvezhető a fiatal erdő. mely a pom­pás környezetbe mestert módon beillesztett mű­vészt kastélytól a környező erdőségekbe vezet. Maga a falu nem mutat valami különleges ké­pet. A kitűnően megmunkált út menten, u régi és öregedő házuk közül még elég sok 'átható, dc már itt is meg-megjelenik az új világ ka. lupja, amely másfelé hajlik, mint annak ide. jén. amikor a hatalmas parktól és a gyönyörű kastélytól még igen távol esett az érdeklődők sz*me és várakozó tekintete Füzérradvány után az út Sátoraljaújhely felé vezet. Az út Jobb oldalén, hamarosan előtűnik Széphalom, Kazinczy Ferenc temetkezési helye. A hatalmas parkban sok minden olyat 'áthat a gondolkodva szemlélődő, amelyek mind Ka­zlnczyra, a nagy magyar nyelvújítóra, az O ön­zetlen, hasznos, annak idején talán furcsa és sokat támudott, de valójában nagv jelotősé­gű munkásságára emlékeztetnek. Sátoraljaújhely felé haladva mindjárt a város elején mesJele. nik előttünk a Ronyva-patak. amelyről annak Idején, amikor a trianoni békét megszülték, igen sok szó esett az újságok lapjain, és más he­lyeken is, ahol az igazság osztogatásáru vállal­koztak. Mostanában is szoktak foglalkozni a Ronyvával és szokták emlegetni, de most sem valami nagy szimpátiával, mert ha tartósabb cső szakad rá a környezö hegyláncokra, akkor szörnyűségesen megárad és igen nagy káro­kat okoz. Sátoraljaújhely szépen fejlődő, ele. gáns és tiszta város. A felhők felé közeledő há­zak itt !s szaporodnak, a régiek fogynak, de sok olyan ház van ebben a városban, amely az idők változása során is megmarad, mert benne és környezetében történelmi levegőt cserélget a szellő. Sátoraljaújhelytől nagy és viruló szőlőtele. pek kőzött, Sárospatak felé vezet az utunk. Ál­talánosan és Jól ismert szép városka, amelynek sok minden más híressége mellett legnagyobb nevezetessége a Rákóczi-vár és a Ráktezi-pin. oe. Ezek kóré csoportosul II. Rákóczi Ferenc élete és az a harcokban, becsületes tör?kvé«ek­ben, reményekben és álmokban eltöltött idő, amelyet ez a szó foglal magában: Sárospa­tak. Ismeretes, hogy az óriási kiterjedésű várnak egy része uz osztrák „gondoskodás" után Is épen maradt, amihez a nem rég Idők folya­mán újabbak épültek. Nagyon érdekesek ezek a részek, .sok mindenről beszélnek és sok minden­re emlékeztetnek. Magam, amikor ezeket a ter­meket járom, úgy vagyok, mintha a Bodrog partján — amely méltóságteljesen hömpölyög tova a vár alatt — tárogató hanslát hallanám és közbe-közbe hallgatnám volt történelem­tanáromat. Antal Áront, aki már rég nvuiszik valahol Csíkban e'gy fenyősorokbal körülvett temetőben aki héram órán keresztül beszélt Rákóczi Ferencről és gyönyörű előadássoroza­tát Petőfi Sándornak — n l»->"azyobb magyar köl­tőnek következő soraival fejezte be: „Hazánk szénije, szabadság vezére Sötét éjben fényes csillagunk Oh Rákóczi kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk.1* A verssorok elhangzása után kiesett a könnye, felállt a katedráról és elhagyta az előadóter­met. A helyreállított helyiségeknél sokkal job­ban élveztem és sokkal több gondolatot ébresz. tettek bennem a régi. lerombolt falak maradé­kai, amelyeknek kutatását és újraemelését a jelen, vagy ha nem, akkor a Jövő feladatai kö. zött szerelném látni. Látva azt a csak örömmel és szívbéli melegséggel szemlélhető gondosko­dást, amellyel államunk a műit emlékeinek a klkutulásán és a jövrt generáció számára való biztosításán, annyi lelkesedéssel, annyi becsüle­tes törekvéssel, és olyan szép és tiszteletreméltó eredményekkel munkálkodik, bízom benne, hogy (gy lesz. Sárospatakról Tokaj felé haladva, hatalmas szőlőtelepek mellett vezet az utunk Bodrogke­resztúrig. Bodrogkeresztúr semmi különlegessé­get nem mutat. Szép. rendezett falu. régi stí­lusú, látszik ralla. hogv a jó és gazdag borter­mések elég Jó módot biztosítottak a lakos­ságnak és lehetőséget adtak arra. hogv egv életet lehelő községforma alakul ion ki. Láf»z|k az életerő a házakon, az udvarokon, a mellék­épületeken. Igaz. hogy a melléképületek lassan itt ls elfogynak. Ez az oka annak ís, amire az eddigiek során nem gondoltam, hogy a fal­vakban annyi a szép ház, annyi a virágos kert, a gondozott udvar, a kimondottan szép kerítés és kapu a takaros házak előtt. Ma nincsen szük­ség istállókra, gabona- és szénagyűjtő, illető­leg raktározó épületekre, ma mindezt a közös gazdaságok intézik el. A mostanában elmúlt Időkben államunk lehetőséget ad arra, hogy az, akinek kedve tartja, megspórolt keresetéből magá­nak telket vásárolhasson és ezen olyan otthont te­remthessen, amilyet szeretne, amelyben az éle­tét saját elgondolása szerint, csendben, harmó­niában és az elérhető legnagyobb életörömök birtokolásában élhesse végig, (Folytatjuk.) s i

Next

/
Thumbnails
Contents