Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

6 VASÁRNAP, 1974. OKTÖBER 2Q, 6 Történetírás és közgondolkodás Tipikus lakóház Kalinyin város szociológusai felmérést végeztek egy tipikus lakóházban. Milyen a lakók anyagi helyzete? A sorshúzás a Gárda utca 9. számú házat jelölte meg. M

inden kor emberének örök igénye szembenézni a múlttal, — saját nemzetének múltjával, és az egész emberiségével. Ez több mint kíváncsiság, több mint, érdeklődés: magatartás. Emberi természetünkhöz tartozik. Eszményeket, ideálokat, példákat — jókat és rosszakat — keresünk a múltban, tanulságul. A mai magyar színművek és regények — beleértve a televíziós feldolgozásokat és eredeti műveket ls — számtalan történelmi korszakot Ábrázolnak, hőst elevenítenek feL Csaknem azt mondhatnók, hogy a honfoglalástól napjainkig, s kiváltképpen sűrűn a történelemnek olyan fordulópontot Jelentő szakaszaiban, mint a mohácsi vész, a török idők, a kuruc szabadságküzdelmek, 1848—49, az első világháború. a tanácsköztársaság, a második világháború. Ezek a színművek (regények, tévéadaptációk) nem múlnak el nyomtalanul a köztudatból. Nagyobbik részük vitákat vált ki, ellenvéleményeket szül, írókat, történészeket ösztönöz arra, hogy kifejtsék nézeteiket, hozzátegyék az élményhez, amit a múltról, annak ábrázolt epizódjáról tudnak. Hogy csak néhány ilyen vitára emlékeztessünk: Nemeskürty István könyve (Ez történt Mohács után) nyomán a magyar nemesség szerepéről 1526-ban. Német László Görgey-drámája körül kialakult vita, Illyés Kossuth-értékelésének visszhangja, Örkény István A holtak hallgatása című színművének vitája — s folytathatnók. A múlt állásfoglalásra késztet, hiszen bármilyen mélyre ereszkedjünk is az időben, csakis a saját korunkról beszélünk, bárha történelmi tárgy alkalmából ls. S ezért nagyon fontos: mit tesznek egy-egy kor mélyebb megismertetéséért, a történetírók? Vagy fogalmazzunk pontosabban a jelenkori magyar történetírás? Felszabadulás utáni eredményei egy rövid cikkben még vázlatosan sém érinthetők. Valamennyien tudjuk: a mai magyár történetírás — értve ezen a felszabadulás utánit, természetesen — alapvető tisztázó munkát végzett; lényegében felmutatta" a magyar múltat marxista szellemű összegezésekben, részlettanulmányokban, monográfiákban, népszerűsítő pvűvekben. A történettudomány kilépett az egyetemek és tudományos intézmények falai közül; eredményeinek nagy része közüggyé vált, hatott, alakította a közgondolkodást, gyarapította a nemzeti önismeretet. Meg kell említeni, hogy a szovjet történettudománnyal való kapcsolatok létrejötte, a szovjet történettudomány vívmányainak megismerése sarkalatos feltétele volt a marxista—leninista magyar történetírás kibontakozásának, olyan fettétele, amely nélkül a tudományos fejlődés csak jóval későbben, több nehézséggel E

zúttal a Román Szocialista Köztársaságból mutatunk be néhány fényképfelvételt. Románia a felszabadulás után / hatalmas fejlődésen ment keresztül, modern nagyipara. autógyártása, építészete jól ismert határain túl is. és buktatóval kezdődhetett volna meg. A múlt részletesebb feltárásának munkája változatlan erővel és energiával folyik; hiszen a történetírás nem befejezhető tevékenység. Most azonban arról szólnánk még, hogy ml a feladata a mai magyar történetírásnak napjainkban, főként azzal összefüggésben, amiről fentebb említést tettünk: hogy színpadi, irodalmi művek, tükrözvén az emberek történeti érdeklődését, s"k olyan kérdést tesznek fel, amelyek tudományos magyarázatra várnak. Nevezzük az ilyen kommentálófelvilágositó tevékenységet, éppen „műsoron levő" kérdésekbe való beleszólást a történetírás „aprómunkájának"? Nevezhetjük annak is, nem az elnevezés, hanem a tartalma a lényeg. Az, hogy széles tömegekhez szólva, hatásosan terjesztheti a tudományos gondolkodást, és gyarapíthatja a közműveltséget Némi túlzással azt ls állíthatnánk, hogy nincsen olyan múltbeli kérdés, amely ne igényelhetné felkészült történész — s most nemcsak a „főhivatásúakra" gondolunk — szakértő kommentárját. Az emberek — a rádió-előadásokról, történeti témájú tvsorozatokról készült felmérések bizonyítják — roppantul kíváncsiak a múlt értelmezésére. Ismeretterjesztő előadások szervezői is mind gyakrabban találkoznak ezzel az igénnyel. S kiváló példája a megnövekedett érdeklődésnek a könyvkiadás: szinte nincs népszerű történelmi ismeretterjesztő munka, amely rövid idő alatt el ne fogyna; magánvásárlók és közkönyvtárak azonnal beszerzik ezeket, mert óriási irántuk az érdeklődés. Ez az érdeklődés, természetesen. nemcsak a múlt megismerésének mind erőteljesebb óhaját Jelenti, hanem a magyar történetírás eredményeinek is szól. Azt jelenti, hogy történetíróink jól elégítenek ki reális olvasói igényeket. Rövidebben: válaszokat — érvényes, hiteles válaszokat — adnak az olvasók kérdéseire. Hogyan jutott ilyen pozícióba a magyar marxista történetírás? A magyar és a szovjet történészek közötti kapcsolatokról — azok hatásáról szólva — Pach Zsigmond Pál akadémikus egyebek között igv ad választ erre a kérdésre: „Világtörténeti távlatokban látó és gondolkodó szovjet történészek: Tarle, Kozminszklj, Konrád, Százkin, Szidorova, Hvosztov és mások művei segítették elő, hogy fokozatosan kitörjünk történetírásunknak még a polgári korszakból öröklött beidegzettségéből: a szakmai körökben utóbb hungarocentri?musnak nevezett provinciális szemléletből; hogy a magyar történelem középkelet-európai, összeurópai, egyetemes történeti perspektívában való művelését történettudományunknak úgyszólván általánosan elfogadott metodikai elvévé tegyük, • egyebek között a marxista összehasonlító módszer alkalmazásának — nem csekély ellenállás leküzdésével — polgárjogot szerezzünk". Ez — és természetesen sok más komponens, közöttük a történészképzés korszerűbbé válása — az oka annak, hogy történészeink mind többet hallatják hangjukat, s hogy arra a múlt iránt érdeklődő olvasók, mind jobban figyelnek. S az olvasók, érdeklődők sokasága: közvélemény. Ezért mondhatjuk tehát joggal, hogy a történetírás befolyásolja, mégpedig erőteljesen és hatásosan befolyásolja a mai közgondolkodást: a múltról beszélve a mának szól, napjainknak közvetít érvényes tanulságokat. Felszabadulásunk harmincadik évfordulójára készülvén, úgy gondoljuk, még több tennivalója lesz történetírásunknak. Hozzá kell járulnia, hogy népünk legnagyobb sorsfordulójának előzményeit, eseményeit mind többen lássák vi^gosan, széles társadalmi összefüggésben. Nem napi politikai feladat lesz ez sem — hanem olyan tudományos-kulturális tevékenység, amely segít megismertetni a népet a saját múltjával, történelmének igazi értékeivel, jelen munkájának távlataival. S ezzel gondolkodást tisztít, közműveltséget terjeszt, a szó legnemesebb értelmében. TAMAS ISTVÁN A

házban 465-en laknak. A lakók átlagos életkora 28 év. A 125 lakásos ház 1969 elején épült A 32 egyszobás lakásban gyermektelen házaspárok és egyedülálló emberek laknak. A kétszobásban egygyermekes családok. Minden 10 lakó közül 6 a közelben levő exkavátorgyárban dolgozik. A többiek más üzemekben és intézményeknél. Minden család havonta átlagosan 15 rubel lakbért fizet, vagy* is 8—22 rubelt, ami nem több, mint jövedelmük 5 százaléka. Az önálló keresettel rendelkezők végzettsége 8 osztálynál magasabb. De amint a szociológusok korcsoportokra osztották a lakókat (18—25, 25—35, 35—45 stb.), kiderült, hogy a 18—25 év közötti fiatalok kétszer annyi ideig tanultak, mint azok, akik most 55 évnél idősebbek. Az utóbbiak végzettsége átlagosan 5 osztály, a fiataloké pedig 10, vagy még annál is több. Érdekes, hogy a ház 131 szellemi foglalkozású lakójának többsége nő (64 százalék). E téren az országos átlag 59 százalék, vagyis 100 mérnökből, technikusból, tudományos dolgozóból 59 a nő. A családok 45 százaléka munkás, vagyis a férj is, a Éeleség is ebbe a kategóriába tartozik. A családok 27 százaléka alkalmazott, mindkét házastárs szellemi foglalkozású. A többi 28 százalék besorolása a szociológusoknak problémát jelentett Ezeknek a családoknak a háromnegyed részénél a férj munkás, a feleség alkalmazott és csak a negyedrészüknél ennek fordítottja. Ahhoz, hogy a lakók anyagi helyzetére a szociológusok választ kapjanak, előbb egy mércét kellett választaniuk. A családok munkabérből származó jövedelmét? Ez csak egy részét képezi összjövedelmüknek, amelynek van bizonyos „rejtett" része is: az ingyenes oktatás és orvosi ellátás. az ingyenes szanatóriumi és üdülői beutalók, a kedvezményes bölcsődei és óvodai díjak stb. Mégis, a felmérés egyszerűsége kedvéért csak azt számították, amit a család fizetésként kap. Ez sem csupán a fizetés, hanem Idetartozik a nyugdíj, ösztöndíj stb. A házban csak egy olyan kéttagú, egy keresetű család van, ahol a havi jövedelem 95 rubel. 100 rubelnél kevesebbet kap még néhány, egyedülálló nyugdíjas. A családok felének a keresete 200 —300 rubel között mozog. 35 százalékának 300—400, tíz százalékának 400—600 rubel között Az átlagos havi kereset tehát meghaladja a 300 rubelt. Az utóbbi tíz év alatt a családok jövedelme több mint 40 százalékkal növekedett. Az orvosi ellátás Ingyenes, a gyógyszerekre fordított összeg pedig egyetlen családnál sem haÜj lakónegyed Marosvásárhelyen ladja meg az évi 20 rubelt, ami 0,1 százaléknál is kevesebb. A dolgozó családok legfontosabb kiadási tétele világszerte az élelmezés. A Szovjetunióban viszonylag olcsó az élelem. Egy cipó ára 13 kopejka. Egy liter tej olcsóbb, mint az üdítő ital. A ház lakóinak csupán egy százaléka költ naponta csupán 80 kopejkát élelemre. A legtöbbet, napi 3 rubelt, ugyancsak egy százalék. Az egy főre jutó napi átlagkiadás 1,54 rubel. Az élelmezes a jövedelemnek átlagosan alig valamivel több mint 40 százalékát teszi ki. Ez a viszonylag magas százalék azzal magyarázható, hogy a kalóriadűl táplálkozás tekintetében a Szovjetunió a világ élvonalában áll. A második nagy kiadási tétel: az iparcikkek, és berendezések vásárlása. A már meglevő bútor és egyéb gépek összértéke közti különbség elég nagy: 500 rubelnál kezdődik a fiatal, még gyermektelen házaspároknál, és 8—10 ezer rubelnál végződik a többgyermekes családoknál. De az előbbiek is, az autóbbiak is kevesen vannak. A családok túlnyomó többségénél a berendezések összértéke 1500—3500 rubel között ingadozik, az átlag pedig 2500 rubelt tesz kl. Az összes berendezési tárgy egyharmadát 1970 előtt vásárolták, a többit azután. A családonként! ezer rubelt kitevő takarékbetét-állománnyal, valamint a biztosítási díjakkal együtt minden család vagyoni értéke megközelíti a 4 ezer rubelt. 42 családnak, vagyis minden harmadiknak van nyaralója. Az aszszonyok munkáját megkönnyítő eszközök: 102 hűtőgép, 77 mosóés 12 varrógép, 47 porszívó, 123, többnyire nagyképernyős tévékészülék. Gyakorlatilag minden családnak van házi könyvtára, egy családra átlagosan 110 könyv jut. (APN—KS) Konstanca: tengeri kikötő 1 I