Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-26 / 251. szám

/ 4 SZOMBAT, 1974. OKTÓBER M. Tarthatunk „csendkúrákat" is Csendet kérünk! üörnyezefiink kultúrája Vekkertől a városig (13.) A korszerű módszerekkel Végzett tudományos kutatások során megállapították, hogy a civilizációval együtt járó, folytonosan növekvő zaj súlyosan károsítja az emberi szervezetet Például: egy idő után nemcsak halláscsökkenést okozhat, hanem súlyosan károsítja az idegrendszert, ezzel kapcsolosan keringési, emésztőszervi, szívműködési panaszokat is okozhat, söt depressziót is kiválthat. A zaj azért is veszedelmes ellensége egészségünknek, inert tudat alatt rombolja a szervezetet Megszokjuk az utca zaját, és mégis káros a szervezetünkre. Még alvó állapotban is zavarja nyugalmunkat A zajártalom csökkentésére már eddig is elég sok társadalmi intézkedés történt: így például Budapesten nem szabad az autóknak dudálni, a villamosoknak csengetni stb. "Egyes zajos munkahelyeken vizsgálják a zajszintet, és intézkedések történnek annak lehetőség szerinti csökkentésére. Ez azonban nem elég. Egyénileg ls küzdenünk kéli ellene. Mit tehetünk? Nagyon sokat, mert magatartásunk megváltoztatása is nagy lépéssel vihetné előbbre a zaj elleni harc ügyét. Néhány példa: kerüljük a túl hangos beszédet; az ajtók csapkodását; a rádió- és tévékészülékeink bömböltetését, és még sorolhatnánk ... Különösen ártalmas a hangos beszéd, a kiabálás a gyermeknevelésben. Ne a hang ereje, hanem a mondanivaló súlya gyakoroljon hatást a gyermekre. Az a gyermek, akivel otthon kiabálnak, gyenge idegzetűvé válik, fél a szüleitől, fél a felnőttektől, fél a sötétben, s ez a félelmi érzés sokszor egész életén át elkíséri. Az otthon légköre is egészen más lesz, ha a családtagok halkan, kellemes hangon beszélnek egymással. Ugyanígy a munkahelyen is. A harsány hang sehol sem kivánatos és célszerű. A csend regenerálja a szervezetet, pihentet, felüdít Kiránduljunk gyakran, legyűrne távol in nagyváros, a közlekedés zajátóL De otthon is tarthatunk „csendkúrákat", amikor a család apraja-nagyja csendben pihen, olvas. Ilyenkor ne szóljon a rádió sem, vagy csak nagyon halkan. Jó ilyen csendben lenni. Próbáljuk kl; egy félóra, vagy egy negyedóra is elég, ha nincs több időnk. A szervezet regenerálódása érdekében fontos a nyugodt alvás. Ha olyan helyen lakunk, ahol behallatszik éjjel is az utca zaja. védekezzünk fülelzáró dugó behelyezésével, vagy tegyünk a fülünkbe egy kis vattát. Természetesnek tartjuk, hogy a környezeti ártalmak ellen védekezzünk. A zajártalom ellen azonban csak napjainkban kezdődik komoly formában a védekezés. Egyénileg, magunkkal és másokkal szembeni kötelességünk. hogy magatartásunkkal elősegítsük a zajártalom elleni küzdelem sikerét Nemcsak orvosi várótermekben, hanem minden munkahelyen időszerű lenne kitenni egy táblát: „Csendet kérünk." F. K. Műkincsrablás és a technika A műkincsrablás — az ókori egyiptomi sírrablóktól napjaink templom- és múzeumfosztogatásáig — hosszú múltra tekinthet viszsza. Az utóbbi évtizedben jóformán nem volt olyan hónap, hogy a világsajtó ne jelentette volna valamilyen íestmény, vagy szobor el-, rablását. Mit lopnak? Nagy értékű festményeicet (Rembrandt. Raffaello, Matisse, Dufy. Vlamlnck, Signac, Cézanne, Picasso stb.), de korabeli ismeretlen szerzők értékes műveit ls. és sorolhatnánk az Ikonokat. Buddha-szobrokat, figuratív és hon-figurativ müveket a ma. ya és más prekolombián kőemlékeket, freskókat. amforákat, régészeti tárgyakat. ... Honnét lopnak? Múzeumokból, kastélyokból, templomokból, sírokból, magángyűjteményekből, romvárosokból a szabad ég alól, ai tengerek mélyéről stb. A lopási helyek gtográfiája? Olaszország. Franciaország, Spanyolország (de egész Európában terjed a hullám), az amerikai kontinensen Közép-Amerika, DélkeletÁzsia (India, Pakisztán), kissé közelebb Egyiptom, de lassan az egész világ —, és Bajnos nálunk is fordultak már elő múzeumi lopások. Elméletben ma egy rnú(ceuml tolvajnak már nem nagy esélye van arra, hogy lopását sikerrel hajtsa végre. Számos államban a múzeumokat nemcsak a teremőrök. hanem jelző- és riasztórendszerek védik. A legutóbbi évek tapasztalatai szerint, jól beváltak az elektromágneses rendszerre épült riasztó- és megfigyelőhálózatok. A televíziós rendszer, a radar és az infraberendezések alkalmazása, megfelelő központi figyelőteremmel, kielégítő biztonságot, nyújt. Egy technikailag jól feltzerelt múzeumban a tolvajnak ma már olyan speciális érzékenységű rejtett mikrofonnal is számolnia kell, amely szerszámainak hangjára reagál. A mikrofon, mihelyt ilyen hangot észlel, automatikusan működésbe hozza az elektromos riasztóberendezést. Számos országban drágának tartják az elektromos riasztóhálózat kiépítését a múzeumokban és nem gondoskodnak a kellő védelemről. A British Múzeum egyik szakértője nemrégiben így nyilatkozott: „Sajnos, ma még nem rendelkezünk olyan megbízható riasztórendszerrel, amely hatékony, és egyben kifizetődő volna". Az egyik bécsi múzeum riasztóhálózatát viszont 31 Jelre alapozták. A riasztórendszer azonnal működésbe lép. mihelyt valamelyik teremőr nem jelzi áthaladását az adott szektorban. A riadójelekre az összes teremajtók automatikusan záródnak. A párizsi Louvre elektronikus riasztóhálózata 45 ezer dollárba került, de ném olyan tökéletes, mint a bécsi múzeumé. Az NSZK-ban néhány év óta a Siemensgyár hatékony infravörös fénysorompót gyárt Az országban nagy értékű templomi oltárképeket védenek ezzel a berendezéssel, amely ..láthatatlan fénnyel" dolgozik. Működésének lényege: amennyiuen egy személy a fénycsapda infrakévéjénck hatósugarába lép. a kapcsoló riasztó hangot működtet. A műkincsek védelmét azonban nem lehet teremőrökre és elektronikus riasztóhálózatokra leszűkíteni. Az emberiség civilizációs emlékei ugyanis nemcsak a múzeumi termekben találhatók, de van az éremnek másik oldala is. A műkincsrablók, és a saját zsebre dolgozó amatőr régészek is találékony emberek. Nemcsak műértők, dt jártasak az elektronikában, a könnyűbúvár sportban, a repülésben, és a légi fényképezésben is. A tengerek mélyét szonár készülékkel tapogatják le, „maszek" törpe tengeralattjárót is igénybe vesznek, könnyűbúvár .öltözékben hozzák a felszínre az ókori amforákat, régészeti tárgyakat, amelyeket néhány hónap múlva a párizsi feketepiacon már meg lehet tekinteni. Néhány évvel ezelőtt egy mexikói banda jókedvűen tért vissza a dzsungelből. Apránként szétfűrészeltek egy maya templomot, darabokban a tengerpartra szállították, ott bérelt bárkákra behajózták és irány az Egyesült Államok! Néhány hét múlva az egyik amerikai városkában a maya templom kezdett ismét „öszszeállni". Besúgásra a rendőrség is felfigyelt a nem mindennapi építkezésre, és felgöngyölítette a mexikói bandát, amely hosszú idő óta együtt dolgozott. Olaszországban is jól szervezett bandák dolgoznak, szárazon, víz alatt és a levegőben egyaránt Az etruszk sírrabló csoportok rendszerint légi felderítéssel kezdik munkájukat Négyüléses turista gépen egy pilóta, egy fényképész és egy régészeti ismeretekkel rendelkező egyén kezdi a felderítést. A sírgyanús helyekről, pán-, infra-, ésmultispcktrális zónájú filmen készítenek felvételeket (Az etruszk sirok különösen infra filmen láthatók jól.) A kiértékelés után néhány napra többtagú banda jelenik meg a helyszínen. Az ásást a környékbeli falukból toborzott parasztok végzik. géppisztolyos őrök felügyelete alatt. Este kezdenek. hajnalban végeznek, és zsákmánnyal vagy anélkül továbbállnak. Az emberiség sok műkincse, civilizációs emléke nemcsak a múzeumok falai között, de ma még a tengerek és a föld mélyén, szabadban, dzsurgelekben fekszenek. Nem is beszélve arról, hogy például Olaszország több száz templomában található nagyértékű oltár kép. Franciaország sok száz kastélyában szintén felbecsülhetetlen értékű festmények, szobrok, műtárgyak keltik fel a turisták, de sok esetben a tolvajok érdeklődését Is. Néhány évvel ezelőtt Bombayben 80 tonna, nagyrészt, arab és buddhista kultúrát képviselő szoborszállítmányt foglaltak le, amelyet feladói az USA-ba irányítottak. A ládákat „Mezőgazdasági gépek" felirattal látták el. A szobrokat Indiából, Pakisztánból, Szíriából és Egyiptomból „gyűjtötték" össze. A lopott műkincsek fő felvevő országa az USA, Japán és az NSZK. A kapitalista országokban igen sok „gyűjtő" műkincsekbe fekteti pénzét. Nem rossz üzlet ez, stabilabb, mint a dollár, vagy a font. Egy eredeti Bénin- (fekete-afrikai kultúra) szoborért manapság Londonban 280 ezer frankot fizetnek. A párizsi piacon az 1973-as árfolyam szerint az egykori mexikói Teotihuacan városból származó kőmaszkért 80 —110 ezer frankot kértek, szemben a 14—18 ezres, 1960-as árfolyammal. Az etruszk vázák árfolyama is ötszörösére emelkedett az ptóbbl 10 évben. „Valószínűleg a világ legrondább hangja a vekkeróráé ..." Így kezdődött sorozatunk első cikke, amely lakásunk leghétköznapibb tárgyainak formakultúrájára igyekezett felhívni a figyel-, met. Az utolsó előtti rész a városépítés szabályait, történetét próbálta elmondani. A kettő között, mind a tizenhárom folytatásban, azonos törekvés vezette e sorok íróját, s e törekvésről most, az utolsó cikkben illik számot adnia. Minden tárgy, minden csavar, minden villanykapcsoló és minden varos, tehát mindaz, amit ember hozott létre, nem véletlenül nyert ilyen vagy olyan formát. Kideríthető történeti okai vannak a formák keletkezésének és átalakulásának. A fonnák alakulásában bizonyos szabályszerűségek fedezhetők fel. A legfontosabb szabály, hogy a létrehozott tárgy célja és a felhasználható anyagok köre az a két meghatározó tényező, amely a formát alapvetően kialakítja Mivel a felhasználható anyagok köre és az anyagok megmunkálására alkalmas eszközök függvényei egy adott korszak társadalmi-termelési viszonyainak, ezért őrizhetik a formát, a maguk korának lenyomatait. Persze azért ls, mert a cél. amiért létrehozták őket. ugyancsak a társadalom termelési viszonyainak függvényeként jelent meg. vagy alakult át. Az egyiptomi fáraó már igényt tarthatott a díszes székre, de a kor technikai színvonalán nem juthatott eszébe a piramisokba villanykapcsolókat szereltetni, hogy egy nagyon durva példával érzékeltessem az előbbi, kissé talán elvont fejtegetés lényegét A harmadik fontos szabályszerűség, hogy jóllehet a használati tárgyak formája elsősorban az adott kor ter. melési-technikai színvonalától, annak anyagaitól, s persze a használat céljától függ. azért mindig nagy hatással volt ezekre a formákra saját koruk festészete, szobrásza ta, tehát a hagyományos képzőművészet is. Az egyiptomi fáraó díszszékének karfájára — hogy az előbbi példánál maradjunk ,— alighanem szobrász faragta az állatfejeket. Babilon falának állat domborműveit nem az egyszerű téglaégető kőművesek, hanem szobrász-kőfaragók csinálták. A múlt század végén az utcai plakátok magukon viselték a festőművész Tou_ louse Lautrec kezenyomát. És fgy tovább. Ha most, befejezésül, századunk — pontosabban a mai évtizedek — egy újdonságára szeretném még felhívni a figyelmet, akkor ez éppen annyi, hogy egyre inkább önálló művészeti ággá válik a használati és dísztárgyak, meg az épületek egységes tervezése. Már neve is van ennek az új művészeti ágnak, bár csak idegen, méghozzá nehezen kiejthető idegen neve. de talán egyszer magyarul is sikerül megfogalmazni. Ügy hívják a nemzetközi szakirodalomban ezt a tevékenységet, hogy „designe". amit magyarul „dizájn"-nak kell ejteni. Ennek a dizájnnak éppen az a lényege, hogy nem lehet tovább csak villanykapcsolókat, csak bútorokat, csak falikárpitokat, csak házakat, csak városokat terveztetni, külön-külön formatervező művészekkel, illetve építészekkel, mert nemcsak önmagukban kell célszerűeknek és szépeknek lenniük ezeknek a tárgyaknak, hanem összhatásukban is. Ezt a funkciót, illetve egy hasonlót igyekezett ellátni már régebben a lakberendező. Ö azonban nem tervezett, hanem a megrendelő bukszájának vastagsága szerint a meglevő lakberendezési tárgyakból válogatott, hogy többé-kevésbé ízléses összeállítások kerüljenek a rendszerint gazdag lakás., háztulajdonosok szobáiba. Közelebb áll a dizájn funkciójához az a munka, amit az úgynevezett belsőépítészek végeznek. Többnyire középületek, mindenekelőtt éttermek és egyéb hasonló intézmények belső tereinek egységes kiképzésére és díszítésére vállalkoznak ezek a belsőépítészek, akik már maguk tervezik is mindazt, ami egy-egy preszszóba. étterembe, tárgyalóterembe kerüL Lehetséges-e egyáltalán egyetlen emberrel megoldani ezt a nagyon sokféle, összetett szakmai ismereteket kívánó munkát? Nehezen. Rendszerint a belsőépítészek is — akik különben együtt dolgoznak az egész épület tervezőjével vagy tervezőivel — megosztják a munkát és inkább összefogják, irányítják, a vezető művészi gondolatot, a legfontosabb stiláris jellemzőket szabják meg. Még inkább így kell ennek lennie, ha valaki mondjuk egy szállodát „készít", a szó művészi értelmében. Nagyszerű példája van ennek már Magyarországon. Aki Szombat, helyen jár, már csak ezért se hagyja ki útiprogramjából, hogy benézzen a Hotel Claudiusba, amely talán a legegységesebben megtervezett, berendezett magyar középület A lépcsők karfája' és hajlata, az erkélyek formája, a szobák belső kiképzése a bútorok, a székek támlája, a falikárpitok és a szőnyegek, az evőeszköz és a tányérok, mindmind egységesen ugyanazon stílusnak a különböző, nagyon változatos, de egyöntetű megjelenési formái. A dizájn tehát azt jelenti, hogy biztosítani kell az egységet a vekkerórától a villanykapcsolón és a kiskanálon át a házig és a városig: Ez a jövő útja. Mi. akik élünk, lakunk, közlekedünk, ezekben a házakban, lakásokban. utcákon, joggal remélhetjük, hogy a jövő városaiban ez az egységesen kulturált légkör fogad majd valamennyiünket Ám addig sem érdemes megfeledkezni arról, hogy képzőművészeti élményért nem kell azonnal a múzeumba, vagy a kiállítási termekbe sietni. Valamennyien. amióta kiköltöztünk a természet adta kora nyezetből, műalkotások között élünk. . < Érdemes erre .jobban oda. figyelni 1 Bernáth László A legkegyetlenebb erdopusztítás A huszadik század legszomorúbb és legkegyetlenebb erdőpusztítását az amerikai hadsereg végezte Dél-Vietnamban. Ilyen jellegű erdőirtásra a történelemben még nem volt példa. Az alábbi adatokat az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája az idén tette közzé. Sajnos nemcsak az erdők, de maga az ember is sokat szenvedett az amerikai hadsereg vegyszeres irtásátóL Amerikai adatok szerint kb. 19 millió gallon növényirtó szert szórtak ki Dél-Vietnam területére, a hatvanas évek végéig. A vegyszerek kiszórása a belső erdők 10,3 százalékát, a művelt terület (rizskultúrák) 3,2 százalékát, a dzsungel erdők 36,1 százalékát és az egyéb területek 5,5 százalékát pusztította el. A legtöbbet a dzsungel szenvedett az amerikai vegyszerektőL Jelentős dzsungel területeket háromszor is leperméteztek az amerikaiak. Erdészeti szakemberek szerint, amennyiben nem indítanak be hatékony erdősítési programot, legalább 1000 esztendő kell ahhoz, hogy a dzsungelvegetáció magától elérje az Irtás előtti szintet A belső erdőknél a kereskedelemben forgalmazható faveszteséget 1,25 millió m3-re teszik a szakértők. Ezt az adatot légi felvételek alapján számították ki, tehát az is Iqfiet, hogy még nagyobb a veszteség. Az érintett területeken • lakosság is igen sokat szenvedett Számos kisgyermek meghalt, a felnőttek hasmenést kaptak, és a kikérdezettek nagy része heveny alhasi fájdalmakról panaszkodott A hegyvidéken élők szenvedtek a legtöbbet az amerikai „növényvédelemtől". Ennek oka talán az, hogy a hegyilakók az erdők közötti kis földjeik megművelése miatt igen sokat tartózkodnak terepen, gyermekeiket sokszor hátukon hordozva. Egyes jelentések szerint a rendkívül toxikus hatású növényirtó szerek számos koraszülést és születési rendellenességeket is okoztak. A háziállatok közül a sertésés a baromfiállomány szenvedte a legnagyobb veszteséget. Más tudományos szervek ls vizsgálják az amerikai erdőirtás emberre és természetre kiható káros következményeit. Az amerikai légierő a permetezésnél dioxint is alkalmazott. Ez a vegyszer, amelyet általában rágcsálók irtására haszr álnak, egyik alkotóelemét képezte a növényirtó-készítménynek. Az amerikai kutatók most dioxinnyomokat találtak halakban, rákokban, amelyeket 1973-ban fogtak ki Dél-Vietnam tavaiban és folyóiban. f