Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-25 / 250. szám

PÉNTEK, 1974. OKTÓBER 25. 5 Meghalt Lengyel Menyhért Egy hónappal ezelőtt tért haza a 94 éves Lengyel Menyhért, aki szerdán, az esti órákban elhunyt. Külföldön élt hosszú ideig, legutóbb Rómában. A Nyugat nemzedékéhez tartozott. Az első világháború után színigazgató volt egy ideig, aztán darabjai bejárták a világ színpadait. Leghíresebb munkája mindmáig A csodálatos mandarin librettója, amelyet Bartók Béla zenésített meg. Munkásművelődés — Csongrádon A közművelődés helyzetével és lehetőségeivel foglalkozott Csongrádon a városi tanács tegnap délelőtti végrehajtó bizottsági ülése. Az iparosodó város közművelődési helyzete biztató lehetőségeket kínéi, megnőtt az igény és az érdeklődés a differenciált kulturálódásra. A jóirányú törekvéseket azonban sokszor korlátozza a tárgyi és anyagi problémák gyakorisága. Zsúfolt a városi könyvtár és a Kossuth művelődési központ, az igényeket korszerűen csak a Szabadság filmszínház tudja kielégíteni. A beszámoló foglalkozott a munkásművelődés jelenlegi feltételeivel. A város ipari munkáslétszáma kétszerese a mezőgazdaságban dolgozókénak. Az iparosodás az általános műveltségi szint emelését is sürgeti, a fejlődéssel azonban nem sikerült eddig lépést tartani. Elő kell tehát segíteniük a munkások továbbtanulását, s Csongrádon is törekedni kell a művelődési lehetőségek bővítésén kívül az adott körülmények ésszerűbb, jobb kihasználására. ' SZÁZÉVESEN A művelődési otthonok 25 éve Jubileumi ünnepség Makón A makói polgármester javaslata 1949. október 25-én kelt: vegyék városi kezelésbe a volt Hagymaházat, legyen az a művelődés, a kultúra otthona. Három nap múlva a városi közgyűlés jóváhagyta a határozatot, egy hónappal később, november 30-án megindult az élet Csongrád megye elsó művelődési otthonában: irodalmi kör, színjátszó csoport alakult, itt kapott otthont a már akkor majdnem 30 éves múltra visszatekintő Petőfi Dalkör, megalakították csoportjaikat a makói művészbarátok és táncolhattak a nagyteremben a fiatalok. 1951-ben József Attila nevét vette fel a kultúrház, ma: József Attila Művelődési Központ. •• Az .első, a makói kultúrház után sorra létesült a többi a megye városaiban és falvaiban. A régi épületek kisebb-nagyobb átalakítása után olyan népművelő munka kezdődött, amelynek legfontosabb célja-feladata volt: a kultúra eszközeivel szolgálni társadalmi célokat és feladatokat A művelődési otthonok megalakulására, az új szemléletű népművelő munka indulására, a szocialista kulturális forradalom kibontakoztatásának időszakára emlékeztek azon a jubileumi ünnepségen, amelyet tegnap, csütörtökön délelőtt rendezett a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a továbbképzési módszertani intézet a makói József Attila Művelődési Központban. Dr. Forgó István, a város tanácselnöke köszöntötte a résztvevőket, a megye művelődési intézményeinek vezetőit, munkatársait, az elnökség tagjait, köztük Kovács Sándort. a megyei pártbizottság munkatársát, dr. Vezér Károlyt, a makói városi pártbizottság első titkárát. Vészi Jánost, a Népművelési Intézet osztályvezetőjét. Dr. Szalontai József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának, vezetője tartott ünnepi megemlékezést 1945től áttekintette a művelődéstörténet eseményeit, elemezve köztük a művelődési otthonok létesítésének körülményeit ós jelentőségét. Ismertette a 25 évvel ezelőtt kezcWdött mozgalom fejlődésének főbb állomásait. A művelődési otthonok életében az első tfz év a menynyiségi változások évtizede volt. a tárgyi feltételek megteremtése kívánt sok munkát. A megyében 1958 óta 25 új művelődési otthon jellegű intézmény. épület készült el. ezekre 70, a felújításokra pedig 14 millió forintot fordítottak. Ennek ellenére a művelődési házak 70 százaléka ma még mindig korszerűtlen. rossz belső tagolású épület. A hálózat teljes kiépülésének) időszaka után nyílt lehetőség a tartalmi munka jobbításara. A folyamatos korszerűsítést az igények és a társadalmi szükségletek változásait követelik meg — napjainkban egyre határozottabban és sürgetőbben. Az ünnepségen adták át a jubileumi plaketteket azpknak, akik legrégebben dolgoznak a művelődési otthonok létesítésével kezdődött mozgalomban. A Kulturális Minisztérium „Művelődési otthonért" érmét Miklós Sándor, a megyei továbbképzési módszertani intézet igazgatója, Molnár Zoltánné. az intézet munkatársa, Petres József a forráskút!. Hegyes István a ferencszállási és Borsodi Ferenc. a maroslelei művelődési ház igazgatója kapta. Dr. Szalontai József ezután a megyei tanács emlévplakettjét adta át az ünnepségen résztvevőknek, majd a művelődési központok művészeti együttesei és szólistái adtak ünnepi műsort. A jubileumi megemlékezés után a Felszabadulás utcai kiállítóteremben Miklós Sándor kamarakiállítást nyitott meg. A megyei művelődési központok történetéről, munkájukról ad képet a kiállítás anyaga; fotók, dokumentumok, a művészeti csoportok eredményeit mutató oklevelek. díjak, a szakkörök tagjainak alkotásai. A ma kői jubileumi ünnepség este a József Attila Művelődési Központ művészeti együtteseinek bemutatójával zárult. Hir: Ünnepélyesen köszöntötték a 100 évek Kelemen Dezsőt. A társadalmi szervek nevében Molnár Imre, a Belváros III. pártalapszer. vezetének titkára mondott beszédet, az úttörők énekkel és szavalattal köszöntötték az idős embert. A tekintetekből sok mindent ki lehet olvasni. Ezen az ünnepségen olyan cinkosságot véltem felfedezni a pillantásokban, ami véd- és dacszövetséget jelent a természet vak, pusztító erői ellen. Persze lehet-e egyáltalán a természet ellen szurkolni. Egyre kecsegtetőbb a helyzetünk, erre különösen akkor döbbenünk rá, amikor egy százéves embernek gratulálunk. A 100-as szám misztikus — leginkább, ha életükről van szó. Kelemen Dezső szikár termete, pirospozsgás arca. tiszta értelme láttán azt gondolnánk. természetes, hogy az ember Ilyen nagv kort éljen. Miért is ne. miért oly lehetetlen ez? A természetesség csak egy pillanatig szunnyad gondolataink kö, zött, hogy aztán átadja he| lyét a rácsodálkozásnak. A huszon-negyven-hatvan évesek csodálkoznak a nagykor hallatán. De Dezső bácsi is csodálkozik azon, miért érdekes ő számunkra? — Minek akar írni rólam? Nekem olyan rövidnek tűnik, észre sem vettem, hogy százéves vagyok. Egyébként nem vagyok büszke a koromra. A szobában mindenki mosolygott ezen a megjegyzésen, még a 93 éves Ilonka néni is. Dezső bácsi nem jött zavarba, hanem egy mondattal megtörte a csendet. — Kilencvenhárom éveJelbeszéd Színes magyar film. Máriássy Judit forgatókönyve alapján rendezte Luttor Mara. Operatör: Kende János. Zenéjét szerezte: Jency Zoltán. Szakértő: dr. Bendcr György. Főszereplők: Nyiri András, Jana Brejchova, Jani Ildikó. Az élet nagy kérdéseiről szól első filmjében tiszta szándékkal, természetes eszközökkel Luttor Mara. A felnőtté válás, a férfivá érés filmjének legfőbb motívuma, de jelentős hangsúlyt kapnak a műben áz emberi jellemek, a szerelem, a barátság, az emberi kapcsolatok próbái. Egy . kórházban játszódik a történet, ahová egy baleset után kerül Ágh Csaba, 18 éves segédmunkás. A vizsgálatok során derül ki, hogy egyik lábát amputálni kell. A fiatalember ottani élményei egy kórház világának különös atmoszférája, a halál közelsége, a doktornő iránt ébredt szerelem, és egy halálos beteg diáklány őszinte barátsága érlel belőle a szertelen és felelőtlen fiúból férfit. A kórház hideg, kékesfehér világa kíséri végig a történetet, melynek ellentéteként egy falusi disznótor, Budapest szilveszteréji forgataga és egy sznob társaság házibulijának felerősített, kavalkádszerű képsorai jelennek meg. Luttor Mara filmje arra figyelmeztet, hogy fél lábbal is újra lehet kezdeni az életet, fél lábbal is teljes emberek lehetünk. Ebben a gondolatban rejlik a rendező és a forgatókönyviró szándékainak általánosabb érvénye. Ezért választottak jól, amikor egy kórház világától elszeparált különös közegében sarkítva, felnagyítva és erőteljesebb kontúrokkal rajzolták meg az emberi élet meghatározó próbált. Kende János méltó társnak bizonyult, operatőri munkája, nemcsak hogy híven szolgált egy mondanivalót, de alkotói többletével hozzájárult a film sikeréhez. Ágh Csaba szerepében középiskolás diákkal. Nyiri Andrással ismerkedhettünk meg, aki hitelesen játszotta el a sok megpróbáltatást kiállt fiatalember alakját. A doktornő szerepében Jana Brejchovával találkozhattunk és nagyszerű színészi alakitást nyújtott az optimizmussal teli, a halál küszöbén is az életet igenlő diáklány szerepében Jani Ildikó. Szép maszk Színes francia—olasz film. Roger Vailland azonos című regénye alapján a forgatókönyvet írta és rendezte Bernard Paul. KépcWilly Lubtchansky. Zeneszerző: Andre Odheir. Főszereplök: Luigi Dibertl, Dominique Labourier, Gaby Sylvla, Catherine Allegret, Jean-Claude Dauphin. Nem olvastam Roger Vailland Szép maszk című regényét, ám a belőle készült film őszinteségével, tisztaságával megrendített. Egészen másfajta közegben játszódik a történet, mint az előzően ismertetett filmé. Politikai film a Szép maszk. Itt . társadalmi osztályok csapnak össze a francia társadalom harcmezején. Egy olasz vendégmunkás és egy szakszervezeti mozgalomban résztvevő francia munkásnő szerelmi történetére fűzi fel az író és a rendező egy kisváros textilgyári munkásainak életét, egy sztrájk csírájának kialakulását, kibontakozását, egészen a tragikus végkifejletig. A kapitalista társadalom és a kapitalista termelés sok típusa vonul fel a filmen, a tudatos kommunistától az ösztönös lázadón és a munkásokkal szimpatizáló, anyja ellen lázadó, de gyáva fiatal személyzeti igazgatón át egészen a profit érdekében százötven munkást elbocsátó cégtulajdonosnőig. A szerelem nagyszerűen megfestett, lírai részleteitől a tüntetés véres összecsapásáig szinte csapongnak, változnak a hangulatok, s a rendező ügyes párhuzamot von a munkások sztrájkját szervező szakszervezeti bi zottság tanácskozása és a gyári igazgatóság tanácsának megbeszélése között. Azért olyan megrázó és szivbemarkoló ez a film, mert egyaránt őszinte és tiszta emberséggel ábrázol üzemi hangulatot, tüntető menetet és szerelmi jelenetet. Ebben nagyszerű segítségére vannak a rendezőnek a kiváló színészek, elsősorban a két főszereplő, a tüntetésen halálosan megsebesült olasz vendégmunkást alakító Luigi Diberti és a mozgalomért, a közösségért családját és szerelmét is feláldozó-elvesztő fiatal munkásnő szerepében Dominique Labourier. T. fc, sen én • még táncoltam — ezt Ilonka néninek mondta. Mi a hosszú élet titka? Az emberiség időtlen idők óta ezt kutatja, kisebp. nagyobb sikerrel. Végigpásztázva Ismerőseim táborát, szinte mind rácáfol valamilyen igazságra. Tudok olyanról, aki ötven éven keresztül kímélte. óvta magát, még a cigarettafüsttől is, nem dolgozott, keveset evett, sokat aludt. De az 51. születésnapján már nem köszönthettük. Más egész életében szenvedett, nélkülözött, agyon dolgozta magát, ét 72 évesen temettük el. Tudtam azt is, hogy Dezső bácsi sem fedi fel a titkot, ha még bepillantást enged is életébe. Mégis egy fél délelőtt hallgattam szavait, jegyeztem a régi történeteket, ami már nekem történelem. Mindent leírtam, úgy voltam, mint a detektív, akinek az apró részletek is fontosak, mert a végén ki tudja, mi vezet a nyomra. Igv képzeletben eljutottam Párizsba. Zürichbe, New Yorkba. Stockholmba (hosszas lenne a fölsorolás), mindazon városokba, ahol Kelemen Dezső fiatal szabóként megfordult. Bejárta a fél világot, megért két pusztító háborút, elvesztette két fiát, kibírta a koncentrációs tábort, és szerencsésen megúszta egyetlen betegségét, a maláriát. Női szabóként dolgozott 1958-ig Szegeden, akkor az 50 éves munka után nyugdíjba ment és az izraelita hitközség szociális otthonának lakója lett Somogyi Károlyní felvétele — Mire emlékszik vissza legszívesebben? — kérdeztem tőle többször is. — A munkámra, nagyon szerettem dolgozni. Ezért is jártam a világot, lestem a divatot, hogy itthon mindig újat adjak. Mindig sokat dolgoztam, de este korán lefeküdtem, és reggel korán keltem. Nem cigarettáztam. nem ittam, nem kártyáztam. Arra is ügyeltem, hogy ellenséget ne szerezzek magamnak. Mindenkivel jóban voltam, sohasem mérgelődtem, akkor sem vitatkoztam, ha másnak nem volt igaza. Csendesen éltem, egyszerűen. Ez lenne a recept. Ilyen egyszerű? — kérdeztem többszőr is magamban, miközben Kelemen bácsi figyelte, mit írok. — Soha nem unatkoztam — folytatta, mikor már nem jegyzeteltem —, csak mostanában. Fáj nagyon a Iában. mióta elestem. Így nem megyek sehova. Meghallgatom a rádiót tévét ritkán nézek. Ettől meg az olvasástól véres lesz a szemem. Az étvágyam jó még. mindent megeszek a tejet szeretem a legjobban. A húst nem. Félbe hagyva a mesélést, megint egy kicsit elgondolkozott magában, de aztán lelkesen mondta: — Sokat láttam, nagy regényt tudnék írni. En pedig nagy riportot szerettem volna írni a hoszszú élet titkáról. Vagv nincs is titok? Csak annyi lenne, amit Kelemen Dezső mondott: „Élni szeretek"... Halász Miklós Egy ember és a többiek Kassák Lajos novelláját Horváth Z. Gergely alkalmazta televízióra, és ő is rendezte a Budapesti Művészeti Hetek filmjeinek sorában bemutatott Egy ember és a többiek című tévéfilmet. A látottak alapján azt a furcsa kijelentést kell tennünk, hogy a rendező Horváth mintha nem értette volna egészen az adapter Horváth törekvéseit. Ez utóbbi minőségében ugyanis Horváth Z. Gergely jól érzékeltette, hogy Beliczán éjjeliőrt, a novella hősét és a többieket nem annyira a dialógusok segítenek megismerni, hanem környezetük képei, a hangulatot árasztó, „beszédes" filmképek. Ezek egymásutánjából, ritmusából és „mondanivalójából" bontakozhat kt Kassák hitének igazsága: mindig van, kell hogy legyen legalább egy ember a sok, a többi között, akiben élnek, megmaradtak emberre jellemző tulajdonságok az embertelenség körülményei között. Van egy Beliczán az állati sorba kényszerített és azt szótlanul tűrő munkások között, aki ha tenni nem is tud, de emlékezni, érezni és gondolkodni még nem felejtett el. , A sokszor valóban „beszédesnek" sikerült képek egy széntelep-sivatag reménytelen, koszos, sivár fotográfiái, és az ott dolgozó rakodómunkások arctalan tömegéről, birkanyájszerű csoportjairól készült felvételek. Kifejezőek, tartalommal telítettek. Értékükből viszont sokat veszítenek egymás mellé helyezésük helyenként rosszul megválasztott módja miatt. A képi fogalmazás és az egyértelműség igénye egyszerre, együtt érhetett a rendezőben, csak nem sikerült mindig elkerülnie, hogy a képsorok didaktikussá váljanak. így veszítette^ néhol erejükből, váltak kevésbé hatásosakká a képek, és került veszélybe mondanivalójuk határozottsága ls. S. E.