Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

VASÁRNAP, 1914, OKTÓBER 20. 7 Szórakozás, szabad idő A modern, szuperszúnlkus rakétahordozó gépek óránként 3000 kilométert ts megha­ladó sebességgel repülnek. Hasonló fejlódé s tapasztalható a szovjet polgári repUlésnél Is. Az Aeroflot az utóbbi években jelentősen bővítette nemzetközi járatait: gépel a világ több mint 60 országát kötik össze a Szovjetunióval. Képünkön: üzemanyag fel­vétele a levegőben. Leningrádban 1945. februárjában alapították az iparművészeti rőlskolá' omelv Ké­sőbb felvette a hírneve* szovjet szobrászművésznö, Vera Muhina nevét. A fflisco­lán Jelenleg ipari formotervezSket, belsőépítészeket, kiállitásrendezőket bútor- cs di­vattervezőket, dís-f'őmüv.'sz szobi-tö-okat kerámia- és ttveg'e vétőket k'"estiek. Ipari formatervezést tonui Irtöna Pakun és .lurij Nyiknnorov. Az általuk megformált videomagnetofon és filmfelvevő a kereskedelem tetszését is elnyerte. is, hogy ma. — még inkább, mint korábban — nem választhatjuk szét mereven a művelődést és a szórakozást. Nem két külön kér­désről, hanem nagyonis egymás­ba fonódó tevékenységekről van szó. Vannak ugyan a művelődés­nek és a szórakozásnak is olyan területei, amelyek határozottan szétválnak. A tanulási tevékeny­séget például természetesen 1 In­kább a művelődés,, szándékával végezzük, zenés szórakozóhely­re viszont elsősorban kikapcso­lódni, szórakozni megyünk, és aligha jutna eszünkbe erról a művelődés szándéka. Szabadidő­tevékenységeink egész sorára Vi­szont inkább az jellemző, hogy a művelődést, a szórakozást szolgá­ló elemek együttesen megtalálha­tók bennük. Nyilvánvaló, hogy a szórakozási-hlűvelődési formák kiválasztását nagyon sok ténye­ző befolyásolhatja. Természetes, hogy minél igényesebb valaki, an­nál igényesebb lesz a szórakozásá­nak megválasztásában is. Az egész társadalom szempont­jából pedig ez azt jelenti, hogy a társadalom műveltségének jó jel­zője szórakozásunk színvonala ls. Szórakozásunk igényesebbé és sokrétűbbé válását jól mutatja a saját munkaterületemről, a Tö­megkommunikációs Kutatóköz­pont egyik vizsgálatából vett pél­da ls. E vizsgálat a nézőknek és hallgatóknak a rádió és a televí­zió szórakoztató szerepéről, a szórakoztató műsorokról alkotott véleményét vizsgálta, és többek között azt állapította meg, hogy a legnagyobb szórakozást az em­berek többsége számára a tele­víziózás jelenti. Ez a tény persze önmagéban még azt is jelenthet­né, hogy ez azért van így, mert a televízió a legkényelmesebb, a legkisebb fáradsággal elérhető szórakozásforma. Miért hét, hogy mégis idézzük? Azért, mert a té­vénézők a műsor egészét, mag-it a televíziózást tartják igen szó­rakoztatónak. A televízió műsor­politikájának alapja a művelő­dés, a tájékoztatás és a szórakoz­tatás egységének megteremtése. A televízió nemcsak szórakoztató műsorokat sugároz, hanem isme­retterjesztő, komolyzenei stb. műsorokat Is. A nézők számára pedig többé-kevésbé minden vagv majdnem minden műsor szórakozást nyújt. Ez pedig nem Jelént egyebet, mint azt, hogy olyan műsorok Is, amelyek gya­rapítják ismereteinket fejlesztik zenei, irodalmi stb. ízlésünket, betölthetlk a szórakozás szerepét igen sok ember számára. A társadalom fejlődése abban az irányban halad, hogy ez a fo­lyamat, amely művelődési ked­vünk növekedésében, szórakozá­saink igényesebbé válásában el­indult, minél általánosabb, minél természetesebb legyen. Politikai, világnézeti kérdés ez, és egész társadalmunk érdeke. NAGY MARTA N emrégiben tanúja lehettem egy vitának, amelynek résztvevői azt feszegették, hogy vajort reális-e a nálunk al­kalmazott nyugdíjkorhatár? Köz­tudomású, hogy öregségi nyugdíj a férfiakat hatvan, a nőket öt­ve/öt éves kor betöltése után il­leti meg. Ennél alacsonyabb nyugdíjkorhatár egyetlen iparilag fejlett államban sincs. (A Né­met Demokratikus Köztársaság­ban, Ausztriában és Angliában 65, illetve 60 év. Hollandlóban és az NSZK-ban* egységesen 65 év, Svédországban egységesen 67 év a nyugdíjkorhatár.) Magyarországon a nyugdíjkor­határt elért népesség arányának fokozatos emelkedését a gyerme­kek arányszámának fokozatos Csökkenése kíséri, s mert a leg­utóbbi népesedéspolitikai .Intézke­désektől — a dolgok természeté­ből következően — nem várhatók azonnali eredmények, csökken az aktív keresők aránya, akikre a nyugdijasok ellátásának köteles­sége is hárul. A statisztikusok azt is kiszámították, hogy a hatvana­dik életévükben nyugdíjazott fér­fiak átlagosan még 18 évig. az ötvenöt éves korukban nyugdíja­zott nök még 23 évig veszik igénvbe a nyugellátást. Mindezek alapián úgy látszik, hogy a be­vezetőben jelzett kérdést még akkor is indokolt feltenni, ha egvébként közismert, hogy a fizi­kai munkások többsége a korha­tár elérésekor habozás nélkül a nyugdijat válaszba. Más a hely­zet — érvelnek sokan — az ér­telmiségiekkel, különösen a ma­gasan képzett szellemi foglalko­zásúakkal. A hatvanéves férfi, az ötvenöt éves nó — ha egyébként egészséges — munkaerejének, al­kotókénességének teliében lehet, s a törvényes lehetőségen kívül kevés ésszerű indok szól a nyug­díjazásuk mellett. Nem vitás: az érVelés logikus, de hiba lenne olyan következte­tésre jutni, hogy — különösen ebben a munkaeröfnséges korban — luxus az ilyen alacsony nyug­díjkorhatár fenntartása. Hiba lenne, ugyanis ezt a kérdést nem lehet kizárólag gazdasági szem­pontból Vizsgálni, másrészt fölös­legesek ls lennének az efféle vizsgálódások. Viszonylag keve­sen tudják — s ez nem vet va­lami jó fényt a vállalatok, a munkahelyek nyugdíjelőkészltó bizottságainak munkájára —, hogy aki akar, s akinek a mun­kájára szükség van, az a nyug­díjkorhatár után is dolgozhat. Az erról szóló rendelet kifejezetten ösztönzi a nyugdíjba készülőket, hogy néhány évig még vállaljak a rendszeres munkát. Havi fizeté­sük mellé nyugdíjpótlékot kap­nak: fizikai munkakörben min­den munkában töltött további év után hét, égVéb munkakörökben három százalékkal emelkedik a nyugdíiuk. Néhány évi munka után tehát a korábbi alapfizeté­süket erősen megközelítő összeg­gel mehetnek nyugdíjba. A rendelet két éve lépett ér­vénybe, s bár az érdekeltek teljes köre — a hiányos propaganda miatt — nem Ismeri, viszonylag sokan éltek a lehetőséggel. Ta­valy az öregségi nyugdijak egy­harmadát már a pótlék figye­lembevételével állapították meg, jelenleg 66 ezren dolgoznak a Menni vagy maradni ? nyugdíjpótlék igénybevételével. De dolgozhatnának többeh Is. A népgazdaság szinte vala­mennyi területén a jelenlegihél jóval több, nagy tapasztalatú, szakember munkájára lenne szük­ség, s jóval céltudatosabban, jó­val átgondoltabban kellene a Vállalatoknál munkájukat meg­szervezni. A rendelet csak lehető­ség: gyakorlati értéke a megva­lósítástól függ. magyarán attól, hogy a vállalatok — különösen, ahol szüntelenül panaszkodnak a munkaerőhiányra — mennyire veszik komolyan a rendelet ^adta lehetőséget. Mert nem mindegy, hogy egy kvalifikált szakmunkást — tovább foglalkoztatás címén — például segédmunkásként dolgoz­tatnak, vagy egy műszaki alkal­mazott számára néhány évig va­lami látszat muhkakört kreálnak. A segédmunkássá degradált szak­ember — mert munkáját, tudását, tapasztalatait lényegében semmi­be veszik — aligha él a lehető­séggel: nyugdíjba készülő kollé­gái előtt pedig ott a figyelmezte­tő rossz példa ... A továbbdolgozásra ösztönző nyugdíipótlék a munkaerőgondok enyhítésének lehetőségét nyújtja a vállalatok számára, a maga­sabb nvugdt j lehetőségét az egyén számára, s nem Utolsósorban az értelmes, alkotómunka lehetősé­gét mindenki számára, akinek nyugdíjazása mellett — a törvé­nyes lehetőségen kívül — való­ban kevés ésszerű indok szól. VERTES CSABA Imperiál, a csodáló tmperiől 14 éves lett. 126 leszármazottját tekintve meglett apaiénak számít, tenyésztési szempontból azonban most a leg­értékesebb. Bá jó néhány kilót felszedett magára, küllemre ép­pen olyan szép, mint versenyló korában, mikor versenyt ver­senyre nyert. Alig négyéves pályafutása Borán minden babért learatott: huszonötször indult, huszonkétszer nyert, egyszer volt második és kétszer helyezetlen. Hazai pályán nem volt ellen­fele. általában öt-hat hosszal verte társalt. Viszöhylag koráh küldték „nyugdíjba", a szakemberek nem akarták versenyek so­kaságával kifárasztani. A csodáló ereje teljében került a diós­pusztai ménesbe, majd 1970 őszén Kertesköre. Versenyló korában 150—200 ezer dollárra taksálták öz árát, most azonban felbecsülhetetlen az értéke. Ugyanis, ha azt vesz­szük figyelembe, hogy Imperiál apaságáért minden egyes eset­ben 2500 dollárt fizethének a külföldi tulajdonosok, akkor nem nehéz kiszámítani, hogy esetleg milliókról beszélhetnénk. Hogy erről mégsincs szó, annak az az oka, hogy Imperiál egyenlőre nem kap külföldi partnert, kizárólag a hazai tenvésztés szol­gálatában áll. Miért ez az intézkedés? Mert az a cél, hogy utó­dal a hazai lótenyésztés szolgálatában álljanak. Mert Imperiál nemcsak Versenylónak volt egyedülálló, ha­nem. mint apamén is kiVfllő, A kerteskói ménes vezetője, Egri Zoltán Szerint Utódjai mihd Idehaza, mind külföldön sorra nye­rik a versenyeket. Ezt bizonyítja, az is, hogy Immúnis nevű fiát is a tenyésztésben hasznosítják. A „csemete" szintén a ker­teskői ménesbe került, éppen apja kö2elébe. a szomszédos boxba. Azt mesélik, hogy Imperiál versenyló korában rendkívül akaratos volt, nagyon elkényeztették. Valamelyest ugyan vál­tozott a természete, de még mindig az. „aki" volt. Mintha érez­né. és tudná, hogy ő kivételes ló. Sokat alszik, nanonta legalább 7 órát. Jó étvágyú, szeret sétálni, nyereg csak néha napján ke­rül rá, s ha havat lát, majd megbolondul Jókedvében. Évente egymillió hasznot hoz a ménesnek. A párválasztás­hoz természetesen semmi köze, ezt a ménes vezetői döntik el. De azt meg kell adni, hogy „háreme" csupa-csupa szép és nagyszerű ló. Neve védett. A magyar pályákon Boha többé nem futhat Imperiál névvel ló. PETHES SÁNDOR M it csináltatok szombaton? — Szórakozni voltunk, táncolni. Ugye milyen Ismerős ez a vá­lasz, és milyen természetes, hogy a szórakozást említve a tánc, a nevelés jut először eszünkbe. Vagy mégsem? Ha jobban bele­gondolunk, több mindent fel tu­dunk sorolni, ami szórakoztat minket és mégsem a nevetéssel, a „mulatóssal" van összefüggés­ben. A szórakozás tartalma, a sza­dabldó-felhasználás kérdései iránt mutatkozó nagy érdeklő­dést a gyakorlat szülte. A szabad szombatok egyre több munkahe­lyen való bevezetése, a szolgálta­tások népszerűsége, terjedése ' a lakosság körében a társadalom egyre szélesebb rétegeiben növel', meg a szabad idő mennyiségét. Az egész társadalom érdeke, mű­velődéspolitikánk egyik célkitű­zése, hogy a megnövekedett sza­bad idővel okosan gozdólkod­junk, hogy azt kellemesen, hasz­nosan, változatosan töltsük. Politikai kérdésről is van sző, hiszen a jól, hasznosan töltött szabad idő, a valóban kikapcso­lódó Időtöltés — szórakozás pozi­tív hatása jól mérhető a munka­teljesítményen is. Azonkívül az ügy közmüvelődésügyl kérdés is, hiszen műveltségünk, ismerete­ink jelentős részét éppen szóra­kozásaink során, szinte észrevét­lenül szerezhetjük meg. E szem­pontból klasszikus példának szá­mit, hogy egy-egy igényes Bzín­házi előadás megtekintése, egy­egy jól választott kirándulás mennyivel járulhat hozzé irodal­mi, esztétikai, történelmi stb. Is­mereteink gyarapításához. Nem tagadhatjuk, jócskán van­nak ma még, akiknek a szórako­zás valóban nem jeleni többet, mint a táncot, a mulatóst, a sö­rözést vagy a kártyát. A társa­dalom egészében azonban elin­dult éH egyre inkább általánossá lesz a szabad idő felhasználásá­nak egészségesebb folyamata. Mi­ben jelentkezik ez? Megnőtt a tanulási kedv, növekedett az ér­deklődés a kulturális Intézmé­nyek — színházak, mozik, mú­zeumok — látogatása Iráni Az utóbbi években az eladott leme­zek számával ls mérhetően nótt a komolyzenei érdeklődés, egyre növekszik hétvégeken a kirándu­lók száma stb. A társadalom anyagi-gazdasági helyzete — az, hogy évről évre jobban élünk, hogy jut pénz a kirándulásra, autóra, telekre, színházra, hang­lemezre — nagymértékben hoz­zájárul ehhez a fejlődéshez. Meg­teremtődtek tehát a gazdasági, anyagi feltételek. Lássuk bs azonban, hogy nemcsak pénz kérdése ez. Igényeink ls megnőt­tek és állandóan növekednek, hi­szen ehélkül a folyamat el sem kezdődhetett volna. Az igények növekedését, ér­deklődésünk változását jelzi az i i X

Next

/
Thumbnails
Contents