Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-17 / 243. szám

CBCTÖITOK, !Hl OKTÓBER lt 3 Bölcsődék, óvodák, napközik III. Az erőfeszítések mérlegén Steg kellene tehát teremteni a valóban jó feltételeket! Igen, mert a jelenlegi helyzet 6enkinek sem jó. Nemcsak az elutasított gyermekek szülei kerülnek hátrányos helyzetbe, hanem a gyermekintézményekben dolgozók is. A zsúfoltság, a kialakult ideges hangulat aző munkájukat is megnehezíti, emberi kitartásukat is próbára teszi. Az emberség próbáié Ha a gyermekek elutasítására terelődik a szó, természetesen mindig a szülők gondjai tolulnak föl, s másként ez nem is lehet. De mindennek ellenére arról sem szabad elfeledkezni, hogy a gyermekintézményekben dolgozókra, pedagógusokra és konyhai személyzetre, óvónőkre és dadákra is hihetetlen megterhelés a jelenlegi helyzetben is jól dolgozni. Hiszen az óvónőnek és dajkának most harminc-negyven gyermekre kell felügyelnie 25 helyett. És nemcsak felügyelnie, hanem olyan minőségi, nevelői munkát ellátnia, amely éppen az óvoda lényegét adja, s megkülönbözteti a gyermekmegőrzőtől. És a pedagógusok, akiknek vagy negyven gyermeket kell úgy nevelniük, oktatniuk, mintha tízzel kevesebb ülne a padokban. Ez a helyzet probara te6zi a szakma-, a gyermekszeretetet es az erpbeységet egyaránt. Lényegében ugyanilyen; ha nem még nehezebb feladat hárul a konyhák dolgozóira. Hiszen ugyanannak a létszámnak, amelynek ötezer adagot kellene főznie, most jóval többet kell elkészítenie. S ráadásul a konyhákon szinte kivétel nélkül nők dolgoznak. Nekik kell emelgetniük a nehéz edényeket, hiszen férfi munkaerőt a szállításhoz sem igen lehet kapni. S ezek a lányok, aszszonyok vállalják a tekintélyes mennyiségű többletmun. kát a gyermekekért Vállalják, de végleges megoldásként ezt semmi e6étre sem lehet elkönyvelni. Valódi megoldást kell találni a férőhelyek kibővítésére, a gyermekétkeztetés bővítésére, az óvónő- és szakácsnőhiány, s általában a munkaerőgondok enyhítésére. Annál is inkább, mert újabb demográfiai hullám van kibontakozóban. Hullámhegy kőzeiedtk Azoknak a népesedéspolitikai intézkedéseknek hatása, amelyeknek folyamata és fokozatossága immár hosszú évekre tekinthet vissza, s a növekvő életszínvonalnak a hatása immár egyre inkább megmutatkozik a születések számának az ország jövőjére nézve roppant előnyös gyarapodásában. Évekkel ezelőtt kezdett felfelé ívelni ez a nagyon is kívánatos demográfiai hullám, amelyről egyelőre nemigen lehet tudni, mikor éri el tetőpontját, s így azt sem, hogy jelenleg a derekán vagyunk-e, vagy csak a kezdetén. S a születések számának gyarapodásához más tényezők is járulnak, amelvek mind megoldást 6ürgetnek. Mindenekelőtt a tömeges lakásépítkezések. amelyek következtében egv-egv területen <nl. Tarján és Odessza) egyelőre csak súlyosbodhatnak a gondok. A tarjáni II. iskolában 240 elsősnek kellett volna helyet biztosítani 8 osztályban. Ez is képtelenség volt, csak öt első osztályt lehetett indítani, a többieknek a Szilléri iskolában kellett helyet biztosítani. Évről évre nő az általános iskolások száma: jelenleg 13,5 ezer. S számuk év közben is gyarapszik a Szegedre költöző családok gyermekeivel. A születések számának gyarapodása, a lakásépítkezések, a beköltözők révén is gyarapodó, növekvő Szeged — ezek az örvendetes tények is fokozzák e terület gondjait. De hát e gondok sorolása és elemzése közben vétek lenne nem számot adni az eredményékről. Arról, hogy az iskolai napközikbe az alsótágozatosokat szinte kivétel nélkül fölvették, hiszen számukra a legnehezebb más megoldást keresni. A íelsötagozato6o{c számára — ahol csak lehetett — megszervezték máshogyan, például vendéglőkben az étkezést. S eredmény az is, hogy az általános iskolásoknak mintegy egyharmada kaphat napközis ellátást. A gondok ellenére sokat javult az óvodai helyzet is, amely Szegeden jobb az országos átlagnál. Amíg az országban a jelentkezőknek átlagosan 72—75 százalékát vették föl óvodába, Szegeden 93—94 százalékát. S arról sem lehet elfeledkezni, hogy a város már bőségesen teljesítette az óvodai férőhelyek számának növelésében ötéves tervét. Az öt esztendőre tervezett 700 férőhely helyett eddig 960 új óvodai férőhelyet adtak át, s 1975 végéig még 400 óvodai férőhellyel gyarapodik Szeged. Csak hát ennél is többre van szükség. Az összefogás dicsérete Óvodákat pénzügyi lehetőségei szerint, s a kivitelezőktől tellő ütemben épít a tanács. Nyilván ezek adják a fejlesztések magvát, legnagyobb hányadát. Mint ahogyan a 40-—50 adag kiszolgálására készült iskolai melegítőkonyhákat is mostani tel. jesítményüknek megfelelően 250—300 adagosra kell bővíteni. S mint ahogyan arra is tanácsi határozat született, hogy a tarjáni, tervezett iskolák építését meg kell gyorsítani, amelyekhez — mint minden új iskolához — 600 —1000 adagos főzőkonyha is épül. A gyermekélelmezés javítását segíti majd a tanács és az egyetem közötti megállapodás, amelynek értelmében az újszegedi konyha 1100 adag nyersanyagelőkészítését vállalta. Emellett még csak mo6t készülnek a javaslatok a következő ötéves terv fejlesztéseire. Ám amellett, hogy minden tanácsi lehetőséget ki kell használni a helyzet javítására, a társadalmi összefogásra is nagy szükség van, a minél gyorsabb megoldás érdekében. Eddig is sokat tettek a szegediek, főként a munkásközösségek az óvodai helyzet megjavításáért Vállalati befizetésekből. kommunista műszakokból 1971-től 9 millió forint gyűlt Ö6sze a tanács számláján, amelyből csak az idén 5,3 millió forint érkezett Ennek a pénznek eddig is jó helye volt: 2 milliót fordított belőle a tanács a Szent György téri óvoda építésére, 40 ezret a tápéira, s mo6t mintegy 3,5 millió forintba fog kerülni a DÉLÉPpel közösen, társadalmi öszszefogás eredményéképpen fölépült Tabán utcai óvoda. Az összeg másik felét az építő vállalat, G más vállalatok társadalmi munkásai vállalták magukra. A megmaradó, mintegy 3,4 millió forintból a béketelepi 50 férőhelyes óvoda építését finanszírozzák többek között, ahol csak az anyagért kell fizetni szinte, mert a tervezéstől a kivitelezésig majdnem minden társadalmi munkában készül. így is mintegy 2,1 millióra lesz szükség hozzá, a maradékból pedig az algyői óvoda bővítését tervezik finanszírozni. Ám ezeken a befizetéseken kívül még számos — pénz. és munkafölajánlás — van például az SZMT-nél is, amelyeket mind figyelembe kell venni a tervek készítésénél. Érdemes lenne nagy figyelmet fordítani a munkafelajánlásokra, hogyan lehetne társadalmi erőből kapacitást szervezni például egy olyan száz férőhelyes óvoda építésére, mint a textilműveké, amelynek a terveit föl is ajánlotta a gyár. Egymásra tolulnak a mondatok, a gondok és a megoldás folyamatának kívánatosnak tűnő lehetőségei. Nehéz mindenről beszélni, hiszen ahhoz kötetekre lenne szükség Ám az tény, hogy a gyermekintézmények ügye valamennyiünké, s tehetségünk szerint minél többel hozzá kell járulnunk a megoldás elősegítéséhez. Vállalati hozzájárulásokkal, munkafelajánlásokkal, azok átgondolt és céltudatos szervezésével, fölhasználásával is. Szávay István Hol és hogyan politizálunk? M

ármint az úgynevezett „széles népréteg" hol és hogyan politizál? Még pontosabban a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, vagyis a dolgozók hol politizálnak, hogy politizálnak? A válaszhoz persze először is meg kellene határozni, hogy mit is neveznek a dolgozók általában politizálásnak. Mármint manapság, hiszen ahogy bizonyos fogalmak, kifejezések más-más értelmet kapnak a múló évek során, úgy a politizálás általában már nem azt jelenti, amit tíz-húsz évvel ezelőtt. Ugye emlékeznek még arra a valamikor sokat hangoztatott mondatra: nem értek én a nagypolitikához! Később — és ez már nem is olyan régmúlt — már arra mondták, hogy politizál, aki eljárt gyűlésekre, közös társadalmi akciókban vett részt, felszólalt. Ezeket azután amolyan gyűjtőszóval közéleti embernek nevezték. Ma is ez az uralkodó kifejezés: aki a társadalom, vagy akár egy kis közösség érdekében cselekszik, az közéleti ember. Aki viszont nem ilyen, az a divatos kifejezést használja: jól dolgozom, elvégzem a rám váró munkát, a munkahelyemen kívül viszont magánember vagyok! Szóval most itt tartunk. De vajon a közéleti ember, a munkáját jól, becsületesen végző nem politizál? önmagában ez az életforma, ez a magatartás nem politizálás? Vagy talán csak szégyeljük annak nevezni? Közelítsük a dolgot más oldalról. Az MSZMP Központi Bizottságának márciusi ülésén a következőket fogalmazták meg: „Szükséges, hogy növekedjék a munkások súlya a táírsadalom mindennapi életében. Tudatosan arra kell törekedni, hogy a munkában kiemelkedő munkások egyszersmind közéleti emberré is váljanak, szavuknak súlya legyen, s közéleti fórumokon is mind gyakrabban nyilvánítsanak véleményt üzemük, az ország és világ kérdéseiről." És még egv idézet: „...a munkásosztálynak a felelőssége, helytállása, a nemzeti jövedelemhez való döntő hozzájárulása jelentős szerepet játszott abban, hogy az utóbbi másfél évtizedben rendszeresen emelkedett minden dolgozó osztály és réteg életszínvonala ..." Ezek a tenyek vajon az emelkedő anyagi jólét mellett nem bizonyítják-e azt is, hogy a dolgozó mindennapos jó munkájával politizál? Mert, amit tesz az politikánk szerves része, a „nagypolitika" gyakorlati megvalósulásának fontos tényezője. Napjaink sokat hangoztatott kifejezése az üzemi demokrácia, amelyet a munkahelyi közösség formálásához, a termelés, a munkavégzés ezernyi gondjainak megoldásához kapcsolunk. A kis közösség jó, békés egymás mellett élésének egyik feltételeként emlegetjük s talán nem is gondolunk arra, hogy „nagypolitikánkban" ez igen fontos fogaskerék. Az is tény, hogy az üzemi demokrácia a szocialista demok ráciának alapvető lényege — tehát a mindennapi politizálás része. A kérdés most már az: hogyan is politizálunk, hogy használjuk fel a közéletnek ezt a formáját? Nos ezen még lehetne javítani, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára a következőképpen fogalmazott: Az utóbbi időszakban több szó esett az üzemi demokráciáról, mint amennyivel érdemben előrevittük ezt a nagyon fontos kérdést. Nézzük a konkrét tényeket: az üzemi demokrácia, a helyi politizálás legfontosabb fóruma a termelési tanácskozás. Itt derül ki, hogy a munkás, a dolgozó mennyire tud részt venni a közösség munkájában, szava hogyan érvényesül az irányításban, részes lehet-e a saját mindennapjainak kialakításában? Nos, erre manapság még a legtöbb helyen nincs igazán lehetőség. A munkahelyeken a helyi sajátosságoknak megfelelően több választott érdekképviseleti szerv is működik. Illetve működne ... Kezdjük azzal, hogy e szervek vezetőinek megválasztását sok helyen még merev, a gyár vezetői által meghatározott szempontok irányítják. A megválasztottak is inkább felfelé, mint lefelé dolgoznak, hiszen a függőségük is felfelé irányul. Áthelyezésük, leváltásuk, általában nem a munkások kezdeményezésére történik. Ebből az alapállásból ered viszont az a tény, hogy a termelési tanácskozás a legtöbb helyen a vezetők fóruma. Gyakori az is, hogy ezeken a fórumokon a közösség terveinek pontos ismertetése, a bér- és jövedelempolitika magyarázata helyett kiismerhetetlen adathalmazt zúdítanak a hallgatókra, akik közben alig várják a tanácskozás végét. Ezért a termelési tanácskozás több helyen — a jelenlegi formájában — nem alkalmas, hogy az üzemi demokrácia, a politizálás fóruma legyen. Ott, ahol eldöntött tényeket, végrehajtandó teendőket közölnek a résztvevőkkel, nem is teremtődhet meg az együtt gondolkodás, a politizálás légköre. T

udjuk tehát, hogy hol politizálunk, azt is, hogy hogyan. Nyilvánvaló, hogy az előbbrelépéshez a helyi feltételeket kell jobbá tenni. Biztosítani például, hogy a dolgozók a képviseletükre jelöltek megválasztásában, beszámoltatásában, ellenőrzésében és visszahívásában aktívan, döntően részt vehessenek. A termelési tanácskozás, a jó üzemi demokrácia végső soron el kell hogy vezessen a dolgozók közvetlen, mind szélesebb körű részvételéhez a vezetésben, az irányításban és az élet minden területén. Ez lehet a válasz a hogyan politizálunk kérdésre. Erdélyi György Több segítséget kertek Járási úttörőparlament A KISZ Szeged városi bi- MSZMP szegedi járási bizottságán t?gnan, szerdán já- zottságának titkára, Oláh SthX" Miklós> - MSZMP Csongrád ség. A meghívottak között megyei bizottságának mun_ ott volt Szögi Béla. az katársa, Kulcsár Péter, a jáA szegedi Oj Élet Termelőszövetkezet vezetői azt mondják, régi adósságukat törlesztették, hogy fürdőt építettek a központi majorban. A fedél alatt dolgozó szövetkezeti tagok eddig is fürödhettek munka után, hiszen minden szociális épületben alkalom kínálkozott erre, csak éppen a határban dolgozó növénytermesztők nem élhettek ezzel a lehetőséggel. Amikor a termálkutat megfúrták, azonnal' elkészült a terv is: a különböző fűtőberendezéseken átcsorgó vizet végül medencébe vezetik majd. Egy millió forintot áldozott a szövetkezet a terv megvalósí tásáért. A .meleg vizes medence nyáron és télen egyaránt használható, jól fűtött öltöző és fedett zuhanyozó csatlakozik hozzá. Környékünk első szövetkezeti fürdőjét tegnap, szerdán délután adták át rendeltetésének. Sok termelőszövetkezetünk rendelkezik hasonló adottságokkal, a dolgozók kényelme és egészsége érdekében mindenképpen érdemes lenne a mihálytelekiek példáját követni. Képünkön A téesz vezetői átveszik az új fürdőt az építőktől. Somogyi Kiroiyné felvétele rási KISZ-bizottság titkára és Acs Zoltán, a tanács já. rási hivatala művelődési osz. tályának vezetője. Igazi fiatalos, dalos-zenés parlament volt a tegnapi: a tanácskozást vidám indulóval nyitották meg a pajtások. melyet Törökgyörgy József, kisteleki tanár írt erro az alkalomra. A délelőtti szekcióüléseken komolyan, felelősségteljesen vitatták meg a pajtások az úttörőélet problémáit. Délután, Lovászi József járási úttörőelnök vezetésével plenáris ülést tartottak. záporoztak a javaslatok, a parlament közel száz résztvevője közül számosan lelkesen kapcsolódtak a vitába. Számos kérés hangzott el: a pajtások szeretnék, ha több ifivezetó segítené munkájukat. Javasolták, hozzanak létre önálló csapat">ttho_ nokat, segítséget kértek sportpályák létesítéséhez iSw Végül megválasztották azt a 29 küldöttet, akik majd november 3-án. a Hódmezővásárhelyen tartandó megyei úttörőparlamenten képviáe. lik a járási úttörőcsapatokat