Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

SZERDA, 1974. OKTÓBER 16. \ 5 ff Próbaüzemelés?11 „Üj seprű jól seper" — tartja a közmondás. Tegyük hozzá, legalábbis úgy illenék. Takács Alajos (Tarján 402.) levele azonban nem ezt igazolja ... Mint olvasónk írja, 13-án beült a Lila akác étterembe, úgy egy óra körül, s megrendelte az ebédet. Telt, múlt az idő, jöttek — és már ettek is más vendégek, mire ismét megjelent a pincér olvasónk asztalánál, s közölte vele: a leves elfogyott. A levél írója kérte a panaszkönyvet. Az üzletvezető azonban nem adta oda, mondván, „csak próbaüzem vagyunk, nem érek rá ilyenekkel foglalkozni. A viszontlátásra." Olvasónk csalódottságát megértjük, a bemutatkozás első napjaiban fokozottabban kellene ügyelni a tökéletes munkára — és a vendégmarasztaló udvariasságra is. Vagy úgy érzik, hogy konkurrencia nélkül nincs mitől tartania a Lila akácnak? Téglák és könyvek Elfolyó forintok Nem az első levél Kovács Gáboré (Cserzy Mihály u. 22.), amely a Cserzy Mihály utcai áldatlan állapotokra hívja fel figyelmünket. Korábban a Postaládában is foglalkoztunk ezzel a témával, s egy újabb panaszos olvasónk levelét el is küldtük a Vízművek és Fürdők Vállalatnak. A választ tehát mi is várjuk, a többi kérdés föltevővel, így Kovács Gáborral együtt. Miről is van szó? A legutóbbi levél tanúsága szerint az E-5.ÖS úton közlekedő autóbuszok ezen az utcán áthaladva közelítik meg az autóbuszállomást. Ez a forgalmat — és az úttestet is túlterheli, nyilván az lehetett az oka annak, hogy a 20. számú ház előtt az útburkolat megsüllyedt, az alatta húzódó vízvezeték pedig eltört. A feltörő víz betöltötte az ottani mintegy 5 méter hosszú, 2 méter széles gödröt, és innen továbbfolyik a csatornába. Olvasónkkal együtt kérdezzük, vajon ki fizeti ezt meg? Szerencsére, nem a lakók. Ugyanis a levél írója furcsállva vette tudomásul, hogy a vízdíjbeszedő ezúttal 3 forint 30 fillért kért, holott általában 30 forint körüli összeget szoktak fizetni. Ezen kívül még egy ok, ami miatt érdemes lenne odafigyelniük az illetékeseknek: ez • balesetveszély. Mielőbb meg kellene akadályozni, hogy valaki itt kezét, lábát törje. Tápéi sérelmek Mintha nem is egy váfos lakói lennének, írja P. F. (Tápé), amikor összehasonlítja az újszegediek, a tarjániak életkörülményeit a tápéiakéval. Ott ugyanis, amióta elkezdődött az őszi esőzés, állandóan 6árban kénytelenek közlekedni az emberek. Újszeged lakásaiba víztoronyból jön a víz, a tápéi újosztás területén pedig nincs víz. Ha inni akar valaki, kénytelen elgyalogolni egy kannával a petőfitelepi közkifolyóhoz. Olvasónk panaszkodik a közvilágításra és a közlekedésre is. Lám, vannak, akik a sokat panaszkodó tarjániakat is irigylik — és tegyük hozzá, joggal. Mert míg ők a lift, a kaputelefon miatt zsörtölődnek, ennél alapvetőbb dolgokat nélkülöznek a tápéiak. Azt azonban olvasónknak is meg kell értenie, hogy a város nem tudja egyik napról a másikra megszüntetni azt a lémaradást, ami valóban létezik a volt község és Szeged között. A városi tanács terveiben különös figyelemmel gondol a csatlakozott községek fejlesztésére is. Ez nem jelenti azonban azt, hogy indokolt a hosszas várakozás bizonyos halaszthatatlan, nem is nagy öszszeget igénylő munkákra. Ezek közé tartozik az utcai lámpák megjavítása is. A Déva utcában augusztus óta nem ég a villany, ezt olvassuk egy másik levélben, amely 15 aláírással érkezett a szerkesztőségbe. Mint írják a Déva utcaiak, a hibát már jelentették a tanácsnál, de semmi sem történt idáig. Ha a DÉMÁSZ eddig nem értesült volna a tápéiak panaszáról, ezúton tudomásukra hozzuk. Egy megjegyzés: Ne az építőmunkások körében kérjük számon a közművelődésben mutatkozó réseket, hiszen az építők társadalma állandó forrásban van, most alakul a második generáció, amelynek a műveltsége előbb-utóbb megközelíti és utói is éri a korábban nagyüzemmé vált iparág dolgozóinak színvonalát. — Fiatal szociológus mondta az előbbieket, s igazához aligha férhet kétség. Igaz, hogy a hazai építőipar nagyüzemmé válása a^jg idősebb két évtizednél. Azt is elismerhetjük őszintén, hogy éppen az építőipar az, ahova a legtöbb ifjú csak akkor kopogtatott, amikor más, divatosabb szakmákban már nem jutott számára hely. S nem is városi, munkás dinasztiák adták az utánpótlás az építőknek, hanem a falu, a tanyavilág elvándorlói, új egzisztenciát keresői szegődtek az építőiparba. Jelenleg is itt található a legtöbb bejáró, szállodalakó, szakma nélküli és alacsony iskolai végzettségű dolgozó. m Innák, de nincs Azt panaszolja levelében J. L. forráskúti olvasónk, hogy reggelenként ritkán kapnak friss tejet az önkiszolgáló boltban. Tej helyett gyakran azt a választ kapják az eladótól: Tessék jönni délben, vagy délután. Levélírónk szerint október 7-én például egész nap nem kaptak tejet. Különösen azért bosszantó ez, mert gyakran hallják a reklámot, amely éppen a több tejfogyasztásra buzdít. Megítélése szerint maga a tejipar is ráfizet erre a rendszertelen ellátásra, hiszen a napi adagIrodalmi est a szovjet könyv ünnepi hetén Nagy sikerű irodalmi estet rendezett a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat tegnap Szegeden, a szovjet könyv ünnepi hetén, a Tisza Szálló hangversenytermében. Az esten részt vett Konsztantyin Labumov tyumeni és Viktor Popov voronyezsi író, akik az írószövetség vendégeiként tartózkodnak hazánkban. Simái Mihálynak, a helyi írócsoport titkárának üdvözlő szavaira K. Labumov válaszolt, aki a szovjet és magyar nép barátságáról, irodalmi és ipari kapcsolatairól beszélt (a szovjet író Megszállottak címmel szociográfikus könyvet írt a szibériai olajbányászokról). Az irodalmi műsorban L. Martinov, I. Fonyakov, M. Macsavariani, A. Platonov, R. Kazakova, P. Szevak, R. Rozsgyesztvenszkij, A. Voznyeszenszkij, A. Prisztavkin és A Mezsirov műveit szólaltatták meg a Szegedi Nemzeti Színház művészei: Martin Márta, Melis Gábor, Körtvélyessy Zsolt, Faluhelyi Magda, Szabó Mária és Szűcs András. Kerek Ferenc zongoraművész Sosztakovics- és Picíc-műveket játszott. A szovjet könyv ünnepi hetének mai programján rendhagyó irodalmi órák szerepeinek a Ságvári és a Radnóti 'űrftnáziumban, valamint műfordító-olvasó találkozó a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. A szovjet íróvendégek délelőtt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola orosz szakos hallgatóival találkoznak, s a diákok részleteket olvasnak föl a két szovjet író magyarul még lefordítatlan regényeiből. K. Labumov és V. Popov délután a Tiszatáj folyóirat szerkesztőségének vendége lesz, megnézik a szovjet könyvkiállítást az MTESZ székházában, és este visszautaznak Budapestre. nak dupláját is el tudnák adni, ha a reggeli órákban a boltba érkezne a friss tej. A reklámfelhívásokat hallgatva gyermekét csak azzal buzdíthatja levélírónk, hogy igaz a mondás, a tej élet, erő és egészség, de te most igyál inkább teát vagy vizet, mert tej éppen nincsen. Szerkesztői üzenetek Szűcs Istvánné (Hunyadi János sugárút 75/A): levelét továbbítottuk a megyei mentőfőorvosnak. Kaczúr Lajos (Kossuth Lajos sugárút 23.): Külön cikkben foglalkozunk az olajellátással kapcsolatos kérdésével. Szögi Ferenc (Űjszeged, Bérkert utca 112.): A gázkészülékek javításával nem a DÉGÁZ foglalkozik, így régi készülékéhez alkatrészt sem árulnak. Érdeklődésünkkor azonban megígérték, hogy a napokban felkeresik önt, és próbálnak segítséget nyújtani. Éppen ezek a körülmények indokolják, hogy sokkal többet és olykor speciálisabban kell foglalkozni az építőmunkások művelődési helyzetével és fejlesztésének lehetőségeivel. Az MSZMP Központi Bizottságának 1074. márciug 19—20.-i valamint a megyei pártbizottság június 28-J ülésén meghatározta a közművelődés helyzetét és továbbfejlesztésének feladatait. A párthatározatban így fogalmaztak: „... a közművelődés a szocialista tudat formálásának egyik fontos eszköze, tehát a közművelődési tevékenységet ideológiai, politikai munkának kell tekinteni, s ezt figyelembe véve kell biztosítani méltó megbecsülését, személyi, szervezeti és anyagi feltételeit." Nézzünk talán körüj a Délmagyarországi ÉpítŐ Vállalat házatáján, mit tesznek a párthatározatok végrehajtása érdekében. Az elmúlt időszakban a vállalati pártbizottság több esetben is értékelte a közművelődés egyes kérdéseit, így a testület megtárgyalta a szakoktatás helyzetét, az ifjúságpolitikai határozat megvalósulását, a káder- és személyzeti munka helyzetét és a munkásszállodában lakók körülményeit. A közművelődés állapotát, helyzetét vizsgálva megállapították, hogy a vállalatnál dolgozó 4000 fizikai munkás közül 215-en nem végezték még el az általános iskola nyolcadik osztályát, akik közül a legtöbben, majd kétszázan segédmunkások, vagy betanított munkások. A szakmunkások között mindössze 24 embernek hiányzik az általános iskola utolsó két éve. Persze, ha betekintünk az életkorok mögé, kiderül, hogy a 215 főből 124-en már közelebb vannak a negyedik X-hez, mint a harmadikhoz. A húsz év körüli fiatalemberek száma ebben a kategóriába^ mindössze 33 fő. Ezekkel a dolgozókkal tanácskoztak már a munkahelyi vezetők, a kollégák is ösztökélték őket arra, hogy fejezzék be az általános iskolát, de legtöbbjük, különösen a negyven évhez közeliek úgy vélekednek, hogy a segédmunka elvégzéséhez elegendő műveltséget jelent az általános iskola 5—6 osztálya isElgondolkodtató ez a vélemény, s erre csak azt válaszolhatjuk, hogy féligazság. Elképzelhető az építőiparban néhány olyan munkakör is, ahol elegendő, de senkit sem ringathat el az a státusz megjelölés, hogy segédmunkát végez valaki. Téglát adogatni a kőműves mesternek, vagy a malteros ládát cipelni bárki tud, s feleslegesnek tűnik az iskolai végzettséget számon kérni. Csak az a technológia és technika lassan eltűnik a korszerű építőiparból, s akár tetszik, akár nem, a modern iparban az úgynevezett segédmunka is „észt kíván" nem csupán nyers erőt, izmot. Visszatérve az előbbi gondolatmenetre, van egy objektívnak tűnő körülmény a továbbtanulással kapcsolatban. A vállalati továbbképző iskola szépen működik a szállodában, de a sok bejáró közül — akiknek éppen szükségük lenne a tanulmányaik befejezésére — alig néhányan vehetnek részt az oktatásban, mert amikor kezdenének, akkor indui az autóbusz, s otthon, a lakóhelyen sem ülhetnek be az iskolapadba, mert oda meg már későn érkeznének. 2. Kalandozás — Gregor Józseffel Kalandozások címmel rendszeresen jelentkezik Czigány György zenei műsora. Kötetlen-közvetlen. cseppet sem hivatalos, baráti beszéL getések keretében mutatja be partnereit: hivatásos mű. vészeket és zenekedvelőket. A csevegésnek nincs szigorú menete, fordulatai spontán ötletekből születnek, a megszólalók életrajzának zene a forgatókönyve. Színes, örökké vonzó műfaj a kalandozás. a változatos zeneszámok mellett különböző egyéniségek megismertetésével is vonz. Hétfő délután, a Petőfin sugárzott műsort különös érdeklődéssel hallgattuk: Gregor József, a szegedi Opera tagja beszélt életéről, munkájáról, friss élményeiről. Kíváncsiak . voltunk, mennyire lesz egyedi, szegedi fogantatású ez a zenével tarkított élménybeszámoló? Akik Gregor Józsefet énekesként és civilben is ismerik, cseppet sem lepődtek meg_ azon, hogy a közismert". közkedvelt művészt sem a mikrofon, sem a rendkívüli körülmények nem késztették arra. hogy valami meghökkentőt, hatásosat mondjon. Megszokott, nyugodt hangján sorolta élete jelentős állomásait, rajongással emlékezett példaképeire. őszinte szeretette] beszélt városáról. Nem szégyellte kimondani, szereti RÁRIOIIAPIO Szegedet, szívesen dolgozik a? itteni társulatban. Nem mulasztotta el, hogy mint már annyian, ő is szembeszálljon a vidéki jelző lekicsinylő értelmezésével. Azt sem titkolta, hogy a vidéki színházak nem mindig használják ki meglevő lehetőségeiket, nem tartanak kellő kapcsolatot egymással. Éreztük, szívesen szólt volna még más aktuális gondról, eredményről is kár hogy erre már nem volt lehetősége. Így is érdekes, vonzó kalandozás vált a beszélgetésből. L. Zs. Dicséretes viszont, hogy az építőmunkások közül, elsősorban a szakmunkások táborából egyre többen tanulnak középiskolában, vagy valamilyen felsőfokú tanintézetben. Két számadatot érdemes összevetni, amíg 1970ben csak 34-en iratkoztak be középiskolába és hárman felsőfokú intézetbe. Az idén ez a szám szépen gyarapodott, 138 fiatal szakember jár középiskolába és 16-an végeznek tanulmányokat egyetemeken, öt munkásfiatal olyan előkészítő tanfolyamon tanul, amelynek elvégzése után a műszaki egyetemre, vagy műszaki főiskolára iratkozhat be. Az alkalmazotti állománynál nincs különösebb gond az iskolai végzettséggel, hiszen a 900 fős csoportból száznál többnek van felsőfokú és E27-nek középfokú iskolai végzettsége. Amit külön is érdemes méltatni, a DÉLÉP-nél szervezték meg a szegedi üze^ mek közül elsőnek a \ .Ui-;lati továbbképző iskolát, ahol „vállalati szakmunkás" képesítést lehet szerezni és különféle tanfolyamokon továbbképzésben részesítik a dolgozókat: művezetőket, pénzügyi szakembereket, közgazdászokat, brigádvezetőket és szakmunkásokat. A szakmunkások képzése és továbbképzése alapvető feladat. Ezt a célt szolgálja a központi telepükön kialakított tanműhely, amely országos szinten is elismerést aratott. Hasonlóan nagy segítséget nyújt az állandó pályaválasztási kiállítás és tanácsadó szolgálat. A munkások közművelődésének kérdései közé tartozik az üzemekben szervezett politikai oktatás is, hiszen az jelentősen hozzájárul a dolgozók szocialista tudatának, világnézetének formálásához. A vállalati pártbizottság elismerően nyugtázta, hogy a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti oktatásban több mint 1300-an vesznek részt. Azzal is tisztában vannak, hogy a munkásművelődés szervezésének és megvalósításának legfőbb mozgatói „gazdái" a szakszervezetek és az ifjúsági szervezet. E tekintetben sokrétű a tennivaló. Felölel a tevékenység szinte mindent, ami kapcsolatban van a munkással a vállalat kebelében és a gyárkapun túl is. Említést érdemel például a családi ünnepek megrendezése, hiszen évente húszan-huszonöten tartanak névadó ünnepséget a vállalati klubban. Színház- és mozibérleteket, kirándulásokhoz autóbuszokat biztosítanak a munkásoknak. Bár a felmérés azt is megjegyzi, hogy a 10—12 előadásra szóló színházbérleteknek csak a felét használták kl, mert általában olyan előadásokra szóltak a jegyek, amelyek iránt alig volt érdeklődés a munkások körében. A vállalat könyvtárhálózata sokat javult az elmúlt években, s ma már 000—650 ólvssója van az üzemi könyvtárnak, amely fiókokat tart Hódmezővásárhelyen, Sándorfalván, Makón és a szegedi házgyárban ls. Egy dologgal nincsenek teljesen megelégedve a vállalati pártbizottság tágjai: a szocialista brigádok 'vállalásai között a kulturális célok elhalványulnak. A brigádok célkitűzései túlságosan termeléscentrikusak, mivel az a terület a legkézzelfoghatóbb és értékelhetőbb. A vállalatnál a közművelődés központja — helyzetéből adódóan is — a szegedi munkásszálloda, ahol egyértelmű javulás mutatkozik kulturális programok színvonalában. Rendszeresen tartanak íróolvasó találkozókat természettudományos előadásokat, munkás-művész találkozókat, filmvetítéseket és szakmai konferenciákat, helyt adnak különféle önművelő klubok munkájának is. Az építőmunkások körében tehát megfelelő helyet kap a közművelődés, a munkásművelődés sok-sok lehetősége. De a meglévő állapotok mindig ideiglenesek, megállni nem lehet és nem is szabad. A vállalati pártbizottság is arra ösztönzi a pártalapszervezeteket, a tömegszervezeteket és a gazdasági vezetőket, hogy lépjenek tovább, s a párthatározat végrehajtása csak akkor lesz teljes, ha a közművelődés állandó továbbfejlesztésével is törődnek. Ezért is javasolják, hogy létre kell hozni a DÉLÉP-nél is a vállalati oktatási bizottságot, amely majd kiemelten foglalkozhat a munkások, a szocialista brigádok, a fiatal dolgozók szakmai- és politikai művelődésével. Gazdagh István Magyar—román konzuli egyezmény Boska István külügyminiszu. nelyettes és loan Cotot. a Román, Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete :>.edd<3p, tegnap a Külügyminisztériumban kicserélte a két ország között 1973. november 28-án Bukarestben aláirt konzuli egyezmény megerősítő, okiratait. Az egyezmény az okiratcserét követő 30. napon lép életbe. (MTI). »