Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

TASAKNAP. mi OKTÖBER IS. 7 KISS ATTILA: FAK PALASTHY KLÁRA: GALAKTIKA A senki földjén L Legjobban a teleket szerettem. Fejembe nyomtam öregapám báránybőr sapkáját, felkapaszkodtam a szánkóra, térdemre szorítottam a lópokrócot, és indultunk az erdőbe, hasábfáért. Körülöttünk nagy-nagy fehérség, fölöttünk károgó varjúfelhő, és a hasábfák között néha nyulak lapultak. A hóolvadás két hétig, három hétig tartott, és a hólé néha napokra elzárta a tanyát a külvilágtól. Ilyenkor behúzódtunk az istállóba, és a tehenek faránál vártuk a tavaszt. Az öreg béres ráült a fölfordított vizesvödörre, és órákig mondta történeteit a nehezen ellő tehenekről, a vérszopó denevérekről, a bátor béreslegényről, aki éjfélkor ment végig a temetőn és bevitték a városba, a sárga házba, ahol a kőművesek lábszár vastag rácsot raktak az ablakokra, az ápolók meg láncos ostorral járnak fölalá, föl-alá. EL A háborúról Mihály, az öreg béres azt a nézetét juttatta kifejezésre: a minisztereket kell öszszeereszteni. Magam elé képzeltem a harcmezőt: a sereg előtt a díszmagyarba öltözött minisztert, karddal, érdemrendekkel , és pajzssal. — Megtehetnék, de gyávábbak annál, hogy megtegyék — vélekedett az öreg béres, és egykedvűen mosta a tehenek farkát Közös konyhaszomszédunk cséplés után SAS-behívót kapott. Mihály, az öreg béres, első világháborús tapasztalatait felemlegetve elmesélte, a katonák félnek, szuronyroham közben roszszul lesznek, és akinek esze van, az föltartja a kezét, megadja magát — Hőre ruke! Hőre ruke! Megtanultuk. Megtanulja Lajos is. De ha fogoly, akkor szokjon le a dohányzásról, mert éhen pusztul. A foglyok a kenyeret dohányra cserélik, és felfordulnak. Apám szerint a foglyokat munkára adják, és némelyik megkanolja a gazdasszonyt. — A lukat mindenütt megtalálja magának a katona — szólt az öreg béres, s kiköpött. — Kikergetnek a lövészárokba, kezedbe nyomjók a puskát, rád parancsolnak, és te szaladsz, megmártod a szuronyt a felebarátod hasában. Ot is anya szülte, téged is anya szült, és kieresztitek egymás belét Gyerünk itatni. Itatás közben megállapította: — Az orosz jószívű, a szerb kanos, a román bocskorban jár és olyan amilyen, de az összes között a német a legrosszabb. A tanya mögött lezuhant egy Liberator. 'A pilóta megszenesedett testét másnap reggel vitték el, furcsa, idegenszerű közönnyel. A katonák leszálltak a gépkocsiról, rágyújtottak, elszívták a cigarettát, és a hullát a platóra dobták. Puff. — Megszokták — magyarázta az öreg béres, s elmondta, tizennégyben a bakák a hulla hasán ették meg a babgulyást. Vállat vont: — Megszoktuk. IIL A tábori csendőröket a gazda borral és füstölt sonkával kínálta. Ittak, ettek, és a gazda nyugtatta őket, hogy a tanya körül gyanús személyek nem jártak. Nem hitték el. Mihályt, az öreg bérest az itatóvályúhoz parancsolták. Az egyik csendőr belemarkolt az öreg béres hajába, fejét belenyomta a vízbe. A másik rámordult: — Felelj! Hol bújtatjátok a partizánokat? Mihály vizes hajjal, lógó-csöpögő baj ússzál szívósan hallgatott. Szeged felől időnként ágyúzás hallatszott. Másnap a kocsisok reggeli után mondták, egyszer mi is urak leszünk, és visszafeküdtek az ágyba aludni. Apám röviden és tömören felvázolta a teendőinket. Elmondta: fehér zászlót kell lobogtatni, és kézfeltartással jelezni, hogy megadjuk magunkat. — De mi lesz az asszonyokkal? — kérdezte komoran Mihály, az öreg béres. A gyalogúton Podonesz futott, az asztmás harangozó, hóna alatt cirokseprővel. — Maguk vetni akartak? — kérdezte csodálkozva. A cirokseprű nyelét a szántásba szúrta, s szaporán magyarázta: a faluban felfordult a világ, a leventéket viszik, a községházán pakolnak, az asszonyok sírnak, és ölik a baromfit. — Hergott kruciflxl Félreverem a harangot. Kirántotta a szántásból a seprőt és szaladt. IV. A katona ruhát kért. Öcska nadrágot, foltos inget húzva magóra, a tanya mögött belefeküdt a maga vájta lyukba, lapult, és figyelte a karavánt, a menekülőket. A maga részéről a hadviselést befejezte. A kocsik port kavartak, a por lerakódott a fűre. A vásározók, a rőfösök, a szabók, a csizmadiák, a rongyoszsidók, a bazárosok és a mészégetők szoktak szekereikre ponyvasátrat húzni, a ponyvák alatt most menekülők kerekeztek Baja felé. A kútnál megálltak inni, itatni és mesélni. Előző este verődtek össze a jánoshalmi vásártéren: székelyek, dél-bácskaiak és kiskunsági homokiak. A székelyeket dobszó ugrasztotta ki az ágyból. A gatyára nadrágot rántottak, és futottak befogni a lovakat. Az aszszonyok a ponyva alá dugták a gyerekeket, belerúgtak a macskába, saroglyához kötötték a tehénkét, és indultak. Neki a vakvilágnak. A nap egyre feljebb kúszott az égen. A kukoricás fölött seregélycsapat körözött. Repültek a hegyre szüretelni. A völgv tiszta, párátlan volt és feltűnően csendes. Ez most a senki földje, mondta anám, és kiállt a tanya elé. Mihály, az öreg béres meg kihozta a gombos harmonikát, és leült az ároknartra. Oda, ahol a fűben négylevelű lóhere után szokott kutatni. SZEKULITY PÉTER A mészárosok már készen [állnak — ha barmot táplál [a legelő, — erővel nekiesnek a húsának. Hogy felnőhessen, ahhoz [nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül [megkapnának, nem szerzik meg így sose. A férfiak mind készen állnak — a kikötőn át ha jön [a nő, — erővel nekiesni, velehálnak. Hogy szeressen is, arra nincs [idő. A

nagy szegedi árvíz éjszakáját követő délelőttön, egy leánynevelő intézet emeleti ablakából, egy nagyon szép, de riadt tekintetű német nevelőnő nézi az utcán az állomáshoz siető áradatot. Egy pillanatra ismerős arc tűnik fel, egy középiskolai tanáré, akivel már találkozott. A tanár siettében is felköszön, a nevelőnő visszabiccent. Később Németországból hozta vissza Szegedre a szép nevelőnőt a tanár. Családi legendák foszlányait Idézve, ilyesféleképpen írja le Balázs Béla, édesanyja és édesapja megismerkedésének történetét, az Álmodó ifjúság első fejezetében. A kisgyerekkor ködbevesző néhány szegedi éve után, tíz, egyre határozottabb esztendő körvonalai bontakoztak ki a romantikus Lőcsén. A nem mindennapi megyeszékhelyen, ahová a századforduló előtt még nem jutott el a vasút, s ahol a város házai, falai, szinte teljes eredetiségükben őrizték a több száz éves gazdag polgármúlt emlékeit. S a város egyben a Ferenc József-i idők jellegzetes színtere is, ahol magyar arisztokraták, tisztviselők, értelmiségiek és a környékbeli szlovák munkások, parasztok között egyre élesebbek az ellentétek. Itt éli át élete álmokkal, barátkozásokkal, csínyekkel, örömökkel és első tragédiájával, apja halálával záródó éveit. Ezután viszszavisz az út Szegedre, a középiskolába, új barátok, ellenfelek, lányok és a versírás felé, s itt szeretné személyesen megtudni azt is, mit jelent az a maga számára is ködös fogalom, hogy: maevar nép. Költői regény az Álmodó Ifjúság, hiszen igazi költő írta. Pedig ha Magyarországon tíz embert megkérdeznének, akik ismerik a nevét, mi is volt Balázs Béla „műfala", akkor tízből alighanem nyolc a filmesztétikát emlegetné, amelynek valóban egyik Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire, Amit sietség nélkül [megkapnának, nem szerzik meg így sose. Az emberek mind készen [állnak — ha találtatik egy [bölcselő, — erővel kikiáltani csodának. Hogy tényleg bölcs lehessen, [nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül [megkapnának, nem szerzik meg így sose. Orsóval Emil fordítása He'nz Kahlau Dal a rohanásról Balázs Béla és az álmodó ifjúság Motorszerelés gyakorlóéul A „vizesek" szakmai előadást hallgatnak* elméleti megalapozója. Egy más műfaj, az irodalom teljes mértékű alkotójaként közeledett a filmhez, s felfedezte a filmművészet mással össze nem cserélhető sajátosságait. Ma a világon nincs olyan filmmel foglalkozó valamennyire ls jelentős könyvtár, amelyben ne találnánk meg két alapmunkáját, a Látható embert és a Filmkultúráját. A tízből fennmaradó másik két megkérdezett valószínűleg íróként is ismerné, elsősorban mint Bartók egyfelvonásos operájának; a Kékszakállú herceg várának, és balettjének: a Fából faragott királyfinak szövegkönyvíróját. Pedig hát ezek sem egyszerűen szövegkönyvek, például a Kékszakállú pompás verses elbeszélés, a gépmesék balladatömörségű, misztikus hangvételében. (Egyébként Kodály Zoltán számára is készített balladaszerű szövegkönyvet, a Cinka Pannát, amit éppen most mutatott be a Szegedi Némzeti Színház, hiszen az idén van Balázs Béla születésének 90., halálának 25. évfordulója.) Mégis, az író Balázs Bélát viszonylag kevesen ismerik. Méltatói között pedig ilyen neveket találunk, mint Lukács György, Ady Endre, vagy Thomas Mann. Az Álmodó ifjúság pedig olyan kedves férfibájjal, bölcs iróniával szól gyermekkori önmagáról, olyan pontos feletetét adja egy prózában kevéssé feldolgozott tájnak és időszaknak, hogy méltán tarthatja a könyvespolcán minden magyar irodalombarát Rózsa János filmrendező ezt a könyvet választotta új filmjének témájául. Tegyük hozzá: alaposan megváltoztatva a regény időbeosztását. helyzeteit, egyes figuráit. A hűtlenség, egy regény, különösen Ilyen nagyobb Időegységet átfogó regény filmre alkalmazásakor szinte kötelező. A más műfaj, a kötött, másfél órás időegység óhatatlanul változtatásokat követel. E változtatások önmagukban nem értékmérői a filmnek — ettől nem ítélhetjük sem rosszabbnak. sem jobbnak —, inkább arra alkalmasak, hogy felfedjék: mi volt fontos az alapműből a rendező, Rózsa János számára. A hangulati hátteret, a kisváros környezetét hangsúlyozta elsősorban Ragályi Elemér operatőr képein. Bár az is igaz, hogv itt öszszemosódlk Szeged és Lőcse. A gyerek útjából, fejlődéséből mindenekelőtt az érdekelte, hogy a boldog ártatlanság felhőtlen korától miként jut el a társadalom ellentmondásainak értékeléseihez. Tegyük hozzá: a reeénv nyersanyaga valószínűleg jóval gazdagabb élmények felkeltésére is alkalmas lett volna. Igv is örvendetes, hogv megszületett — épnen az évfordulóra —, az első Balázs Béla-film, amely remélhetőleg a korábbiaknál jobban ráirányítja a figvelmet a kicsit méltánytalanul háttérbe szorított Balázs Bélára, mint íróra. B. L. t