Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-11 / 212. szám

A­40 i VILÁG PROLETÁRIAt, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSIAG 64. évfolyam 212. szám 1974. szeptember 11., szerda Ára: 80 fillér MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS PÁRT LAPJA Chile közel van! A Chile szó a mapocho indiánok nyelvéből került a földrajzi atlaszokba, e kifejezés annyit jelentett, ahol a világ véget ér. A hosszú, keskeny ország va­lóban két óceán vizébe veszik, a zord, tűzföldi tájaknál... A földrajzi adottságok és a távolságok nem változtak, mégis kevés országot éreztünk olyan közelinek, mint a messzi Chilét. Nagy lelkesedéssel és reménykedéssel kísér­tük végig az Unidad Popular, az egyégbe tömörült népi erők választási győzelmét, Allende elnökségének ígéretes korszakát. A nemzeti méltóság napján államosított rézbá­nyák; a felosztott egymillió hektáros latifundiumok; az in­gyenes iskolatejhez jutott gyermekek; a kultúra felvirág­zása: az ésszerű lépések a nemzetközi diplomáciában — egy ígéretes út első állomásai voltak. Ugyanakkor tanúi lehettünk a haladó rendszer élet-halál harcának, hiszen a jobboldal összeesküvéseket szőtt, a tőkés körök tulajdonosi sztrájkokat szerveztek, meg kellett küzdeni az öröklött inf­láció és gazdasági romlás temérdek terhével. Amikor az 1973 tavaszán megtartott választásokon kudarcba fulladt az úgynevezett „hideg puccs", tehát egy alkotmányosnak tűn­hető hatalomátvétel, a reakció a végső eszközhöz nyúlt. Végrehajtotta a „forró puccsot", fasiszta rémuralmat hono­sított meg a dél-amerikai országban. Mintha csak tegnap történt volna, pedig most szeptem­ber 11-én már egy esztendeje annak, hogy Allende elnök, fején sisakkal, kezében géppisztollyal, elindult utolsó út­jára a lángoló Moneda-palotában. Chilében azóta elszaba­dult a pokol. Az ellenforradalmi fordulat nyomán szám­űzetés, börtön és halál fenyegeti az igaz hazafiakat, nyo­morral és munkanélküliséggel küszködnek a dolgozó osz­tályok, a könyvmáglyák füstje hallgatásra kényszeríti a kuli úra mestereit, megsemmisítették a haladó kormány­zás három esztendejének vívmányait. A helyszínen járt nagy tekintélyű nemzetközi bizottsá­gok hitelt érdemlő beszámolói szerint legalább tizenötezer ember esett a terror áldozatául, máig sincs pontos adat, hányan vesztették életüket a hírhedt santiagói stadion kín­zókamrának berendezett öltözőiben, s hány parasztvezető holttestét hordozták a véres tarajú folyók. Tízezrek seny­vednek börtönkben és koncentrációs táborokban; csak az elmúlt hetekben — az évforduló közeledtére — újabb le­tartóztatási hullám söpört végig az országon. Egymást érik a vészbíróságok ítéletei. Megtörténtek az előkészületek a „nagy ügyre", a „harminchármak perére", ennek során akarják elítélni Luis Corvalánt, a kommunista párt főtit­kárát, Clodomiro Almeydát, a szocialisták egyik vezetőjét, a népi egység kormányok tizenhal volt miniszterét. Akik elkerülték az elnyomás közvetlen gépezetét a mindennapos létfenntartás gondjaiban emésztődnek. Napi­renden vannak az elbocsátások, a munkanélküliek serege négyszeresére növekedett. Az infláció minden gátat át­szakított, egy év alatt több mint tucatszor értékelték le az escudót. A New York Times tudósítója joggal idézett egy keserű santiagói véleményt: „A gazdagok még gazdagab­bak . a szegények még szegényebbek lettek.. A haladó Chile a békés erőfeszítések bástyája volt Latin-Amerikában, bátran szembefordult a földrészt ki­zsákmányoló multinacionális cápákkal. A fasiszta rezsim a hasonszőrűek barátságát keresi, Paraguayjal és Brazíliá­val akar „antimarxista tengelyt" alakítani, keresi az Egye­sült Államok bizonyos köreinek barátságát, amelyek a puccs idején sem fukarkodtak „jóindulatukkal". (Jóllehet, Washington hivatalosan „semlegességet" tanúsított, egyre több bizonyíték szól a C1A és a Pentagon részvételéről az államcsíny előkészítésében.) Vigasztalan képet nyújt a chilei tények és adatok fel­sorakoztatása. De a Népi Egység erői a legnehezebb körül­mények között is újjászerveződnek, a szigorú illegalitásban új harcosok, főként fiatalok lépnek a junta ellen küzdők soraiba. A szomorú évforduló előtt biztató jelentés érke­zett: megjelent az „Antifasiszta Egység", a kommunsták lapjának első száma. A küzdelem lehetőségei adottak, annál inkább, mert sok olyan politikai személyiség, aki az Allende-rendszer ellenzéke volt, ma csalódott egykori reményeiben. Az er­jedés különösen nagyfokú a kereszténydemokraták sorai­ban. Széles antifasiszta szövetség lehetőségére utal az is, hogy Chile négy legfontosabb egyházának vezetője közös petíciót intézett a juntához, s ebben amnesztiát, törvé­nyességet követelt, sürgette a még mindig érvényben le­vő „belső hadiállapot" megszüntetését. S a chilei haladó erők harcához különösen fontos hoz­zájárulás a nemzetközi szolidaritás. Párizsban Európa demokratikus közvéleménye szállt síkra a chilei ter­rorral szemben, Helsinkiben és Koppenhágában a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság tanácskozott, nem szűnő tiltakozás folyama hömpölyög Santiago felé. Még számos nyugati kormány is kénytelen volt figyelem­be venni ezt a hangulatot, s lazította kapcsolatait a chilei új rezsimmel. Szeptember tizenegyedike, amely korunkban az antifasiszta összefogás új jelképe lett, tovább éleszti és erősíti ezt a nagy hatású szolidaritást: a világ nem felej­tette és nem felejti el Chilét. Lehet, hogy a santiagói hatalmasok között vannak olyanok, akik azt szeretnék, hogy a világ most „véget ér­jen" Chilénél. A szolidaritás ereje azonban hamar kiáb­rándíthatja őket: Chile közel van, igaz ügye mindannyiunk ügye. Chile velünk van, és velünk marad. Ezen a szerdán, a chilei szolidaritás napján, Szeged, Csongrád megyei dol­gozói is újból kifejezik együttérzésüket a chilei néppel, s tiltakoznak a junta fasiszta terrorja ellen. Chilével jragyunkJ l Szovjet segítséggel: Gyorsan fejlődik alumíniumiparunk A magyar—szovjet műsza­ki-tudományos együttműkö­dés 25. évfordulója alkalmá­ból hétfőn Székesfehérváron országos alumíniumipari kon­ferenciát rendeztek. Az ün­nepségen részt vett a magyar —szovjet színesfémipari egy üttműködésj állandó mun­kacsoport 8. ülésére érkezett szovjet küldöttség V. Sz. Kalcsenkónak. a Szovjetunió Színesfémkohászati Minisz­tériuma főosztályvezető-he­lyettesével az élen. A tanácskozást dr. Oszt­rovszki György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese nyitotta meg. Elmondotta, hogy a magpr —szovjet műszaki-tudomL. nyos együttműködés jubileu­ma alkalmából hazánkban rendezett megemlékezések során összesen 230 előadást, értékelő visszaemlékezést tartanak. A székesfehérvári konferencián dr. Juhász Ádám, a Magyar Alumíni­umipari Tröszt vezérigazga­tója előadásban számolt be a magyar alumíniumipar negyedszázados fejlődéséről, az 1962-ben megkötött ma­gyar—szovjet timföld-alumí­niumipari egyezmény gya­korlati eredményeiről. Ez, mint hangoztatta, a magyar alumíniumipar a háború előtti csúcsteljesítményét csaknem a húszszorosára emelte. Hazánk az egy főre jutó alumíniumfelhasználás­ban már tavaly elérte a 11 kilót. A vezérigazgató el­mondta, hogy 1973-ban az iparág fejlődését döntően, meghatározó magyar—szov­jet timföld-alumíniumipari egyezmény keretében 104 ezer tonna fémalumíniumot kaptunk vissza a Szovjet­unióból. Bejelentette, hogy a színesfémipari együttműkö­dési állandó munkacsoport ülésén megállapodtak a lim_ föld-alumínium szállítmá­nyok növelésében és az egyezményben 1980-ra elő­irányzott maximális termék­cserét egy-másfél évvel ko­rábban elérik. A székesfehérvári országos konferencia előadásai azt bi_ zonyították. hogy az alumí­niumiparban különösen gyü­mölcsöző műszakj együttmű­ködés és termelési kooperá­ció alakult ki az elmúlt 25 évben. Szovjet tervek alap­ján, szovjet berendezésekkel bővítették a Székesfehérvári Könnyűfémműt, az ajkai új timföldgyárat. Bejelentették a konferencián, hogy a ma­gyar—szovjet műszaki és tu­dományos együttműködés ke­retében közös tervezésű, évi 600 ezer , tonna kapacitású timföldgyárat létesítenek Ju­goszláviában. Elutazott Y. A. Kirillin V. A. Kirillin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese, az SZKP KB tagja, aki a magyar—szov­jet tudományos-műszaki együttműködési megállapo­dás aláírásának 25. évfordu­lója alkalmából rendezett ünnepségeken tartózkodott hazánkban, kedden elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Huszár István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettes se. az MSZMP KB tagja, dr. Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Ott volt V. J. Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Küldöttségünk hazaérkezett Szófiából Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tág-­ja. az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, a SZOT fő­titkára vezetésével Bulgária felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepségeken részt vett párt- és állami küldöttség kedden visszaérkezett Buda­pestre. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent dr. Kórom Mihály igazságügy-miniszter, dr. Be_ recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezető­je, Földvári Aladár, a SZOT elnöke és Roska István kül­ügyminiszter-helyettes. Je­len volt Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövete is. Púja Frigyes látogatásai Cseh­szlovákiában Púja Frigyes külügymi­niszter kedden kíséretével együtt Észak-Csehországba látogatott. Bohuslav Chnou­pek csehszlovák külügymi­niszter kíséretében megte­kintette Novy Borban a he­lyi üveggyárat, az ötven csehországi és morvaországi üvegipari vállalatot tömörí­tő tröszt központját. A ven­dégeket. Rudolf Pavlista igazgató és dr. Kamii Nagy. a járási pártbizottság vezető titkára kísérte végig a világ hírű üzemen. A magyar vendégek ez­után Liberecbe utaztak. Itt, a déli órákban, a városháza dísztermében Rudolf Folke, a nemzeti bizottság elnöke üdvözölte őket. Adolf Hajek. a járási pártbizottság vezető titkára átnyújtotta Púja Fri­gyesnek Liberec emblémáját, aranyozott címerét, amelyet ezen a baráti találkozón a magyar külügyminiszter sze­mélyében első ízben adomá­nyoztak a városi és járási vezetők külföldi vendégnek. Ezt követően Púja Frigyes és kísérete Liberecben meg­tekintette a csehszlovák üvegexport vállalat bemuta­tóját, amely a maga nemé­ben a legnagyobb Európá­ban. Púja Frigyes végül megtekintette Jablonecben a divatékszergyárát. A delegáció a késő délutá­ni órákban visszautazott észak-csehországi látogatásá­ról Prágába. (MTI) Szántóverseny i Embert próbáló homokon, a rúzsai Napsugár Tsz föld­jén rendezték meg tegnap délelőtt Szeged és a szegedi járás téeszeiben dolgozó traktorosok szántóversenyét. Ez a verseny soha nem kö­vetelt gyorsaságot, elsőrendű, vetés alá való munkát in­kább. A bíráló bizottságnak összetett szempontjai voltak, az egyenes barázda, a meg­szabott mélység tartása és az egymást követő sorok egyön­tetűsége mind számított az értékelésnél. A felnőttek ver­senyében első helyezést ért el Szűcs Mihály (Öttömös), másodikat Vajda Mihály (Csengele), harmadikat pe­dig Börcsök Antal (Rúzsa) nyert. A fiatalok versenyé­ben első lett Kirí Mihály (Rúzsa), második helyezést Mészáros Lajos (Csengele), harmadikat Szabó Imre (Kis-, kundorozsma) ért el, negye­dik díjjal Kormos András (Rúzsa), teljesítményét ju­talmazta a zsűri. A fiatalok elméleti és politikai vetélke­dőjének első díját Kormos András (Rúzsa) nyerte. Felvonulnak a versenyzők A jó szántás cSTyik titka a gondos beállítás Verseny közben

Next

/
Thumbnails
Contents