Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-11 / 212. szám

A40 i VILÁG PROLETÁRIAt, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSIAG 64. évfolyam 212. szám 1974. szeptember 11., szerda Ára: 80 fillér MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS PÁRT LAPJA Chile közel van! A

Chile szó a mapocho indiánok nyelvéből került a földrajzi atlaszokba, e kifejezés annyit jelentett, ahol a világ véget ér. A hosszú, keskeny ország valóban két óceán vizébe veszik, a zord, tűzföldi tájaknál... A földrajzi adottságok és a távolságok nem változtak, mégis kevés országot éreztünk olyan közelinek, mint a messzi Chilét. Nagy lelkesedéssel és reménykedéssel kísértük végig az Unidad Popular, az egyégbe tömörült népi erők választási győzelmét, Allende elnökségének ígéretes korszakát. A nemzeti méltóság napján államosított rézbányák; a felosztott egymillió hektáros latifundiumok; az ingyenes iskolatejhez jutott gyermekek; a kultúra felvirágzása: az ésszerű lépések a nemzetközi diplomáciában — egy ígéretes út első állomásai voltak. Ugyanakkor tanúi lehettünk a haladó rendszer élet-halál harcának, hiszen a jobboldal összeesküvéseket szőtt, a tőkés körök tulajdonosi sztrájkokat szerveztek, meg kellett küzdeni az öröklött infláció és gazdasági romlás temérdek terhével. Amikor az 1973 tavaszán megtartott választásokon kudarcba fulladt az úgynevezett „hideg puccs", tehát egy alkotmányosnak tűnhető hatalomátvétel, a reakció a végső eszközhöz nyúlt. Végrehajtotta a „forró puccsot", fasiszta rémuralmat honosított meg a dél-amerikai országban. Mintha csak tegnap történt volna, pedig most szeptember 11-én már egy esztendeje annak, hogy Allende elnök, fején sisakkal, kezében géppisztollyal, elindult utolsó útjára a lángoló Moneda-palotában. Chilében azóta elszabadult a pokol. Az ellenforradalmi fordulat nyomán száműzetés, börtön és halál fenyegeti az igaz hazafiakat, nyomorral és munkanélküliséggel küszködnek a dolgozó osztályok, a könyvmáglyák füstje hallgatásra kényszeríti a kuli úra mestereit, megsemmisítették a haladó kormányzás három esztendejének vívmányait. A helyszínen járt nagy tekintélyű nemzetközi bizottságok hitelt érdemlő beszámolói szerint legalább tizenötezer ember esett a terror áldozatául, máig sincs pontos adat, hányan vesztették életüket a hírhedt santiagói stadion kínzókamrának berendezett öltözőiben, s hány parasztvezető holttestét hordozták a véres tarajú folyók. Tízezrek senyvednek börtönkben és koncentrációs táborokban; csak az elmúlt hetekben — az évforduló közeledtére — újabb letartóztatási hullám söpört végig az országon. Egymást érik a vészbíróságok ítéletei. Megtörténtek az előkészületek a „nagy ügyre", a „harminchármak perére", ennek során akarják elítélni Luis Corvalánt, a kommunista párt főtitkárát, Clodomiro Almeydát, a szocialisták egyik vezetőjét, a népi egység kormányok tizenhal volt miniszterét. Akik elkerülték az elnyomás közvetlen gépezetét a mindennapos létfenntartás gondjaiban emésztődnek. Napirenden vannak az elbocsátások, a munkanélküliek serege négyszeresére növekedett. Az infláció minden gátat átszakított, egy év alatt több mint tucatszor értékelték le az escudót. A New York Times tudósítója joggal idézett egy keserű santiagói véleményt: „A gazdagok még gazdagabbak . a szegények még szegényebbek lettek.. A haladó Chile a békés erőfeszítések bástyája volt Latin-Amerikában, bátran szembefordult a földrészt kizsákmányoló multinacionális cápákkal. A fasiszta rezsim a hasonszőrűek barátságát keresi, Paraguayjal és Brazíliával akar „antimarxista tengelyt" alakítani, keresi az Egyesült Államok bizonyos köreinek barátságát, amelyek a puccs idején sem fukarkodtak „jóindulatukkal". (Jóllehet, Washington hivatalosan „semlegességet" tanúsított, egyre több bizonyíték szól a C1A és a Pentagon részvételéről az államcsíny előkészítésében.) Vigasztalan képet nyújt a chilei tények és adatok felsorakoztatása. De a Népi Egység erői a legnehezebb körülmények között is újjászerveződnek, a szigorú illegalitásban új harcosok, főként fiatalok lépnek a junta ellen küzdők soraiba. A szomorú évforduló előtt biztató jelentés érkezett: megjelent az „Antifasiszta Egység", a kommunsták lapjának első száma. A küzdelem lehetőségei adottak, annál inkább, mert sok olyan politikai személyiség, aki az Allende-rendszer ellenzéke volt, ma csalódott egykori reményeiben. Az erjedés különösen nagyfokú a kereszténydemokraták soraiban. Széles antifasiszta szövetség lehetőségére utal az is, hogy Chile négy legfontosabb egyházának vezetője közös petíciót intézett a juntához, s ebben amnesztiát, törvényességet követelt, sürgette a még mindig érvényben levő „belső hadiállapot" megszüntetését. S

a chilei haladó erők harcához különösen fontos hozzájárulás a nemzetközi szolidaritás. Párizsban Európa demokratikus közvéleménye szállt síkra a chilei terrorral szemben, Helsinkiben és Koppenhágában a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság tanácskozott, nem szűnő tiltakozás folyama hömpölyög Santiago felé. Még számos nyugati kormány is kénytelen volt figyelembe venni ezt a hangulatot, s lazította kapcsolatait a chilei új rezsimmel. Szeptember tizenegyedike, amely korunkban az antifasiszta összefogás új jelképe lett, tovább éleszti és erősíti ezt a nagy hatású szolidaritást: a világ nem felejtette és nem felejti el Chilét. Lehet, hogy a santiagói hatalmasok között vannak olyanok, akik azt szeretnék, hogy a világ most „véget érjen" Chilénél. A szolidaritás ereje azonban hamar kiábrándíthatja őket: Chile közel van, igaz ügye mindannyiunk ügye. Chile velünk van, és velünk marad. Ezen a szerdán, a chilei szolidaritás napján, Szeged, Csongrád megyei dolgozói is újból kifejezik együttérzésüket a chilei néppel, s tiltakoznak a junta fasiszta terrorja ellen. Chilével jragyunkJ l Szovjet segítséggel: Gyorsan fejlődik alumíniumiparunk A magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés 25. évfordulója alkalmából hétfőn Székesfehérváron országos alumíniumipari konferenciát rendeztek. Az ünnepségen részt vett a magyar —szovjet színesfémipari egy üttműködésj állandó munkacsoport 8. ülésére érkezett szovjet küldöttség V. Sz. Kalcsenkónak. a Szovjetunió Színesfémkohászati Minisztériuma főosztályvezető-helyettesével az élen. A tanácskozást dr. Osztrovszki György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese nyitotta meg. Elmondotta, hogy a magpr —szovjet műszaki-tudomL. nyos együttműködés jubileuma alkalmából hazánkban rendezett megemlékezések során összesen 230 előadást, értékelő visszaemlékezést tartanak. A székesfehérvári konferencián dr. Juhász Ádám, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója előadásban számolt be a magyar alumíniumipar negyedszázados fejlődéséről, az 1962-ben megkötött magyar—szovjet timföld-alumíniumipari egyezmény gyakorlati eredményeiről. Ez, mint hangoztatta, a magyar alumíniumipar a háború előtti csúcsteljesítményét csaknem a húszszorosára emelte. Hazánk az egy főre jutó alumíniumfelhasználásban már tavaly elérte a 11 kilót. A vezérigazgató elmondta, hogy 1973-ban az iparág fejlődését döntően, meghatározó magyar—szovjet timföld-alumíniumipari egyezmény keretében 104 ezer tonna fémalumíniumot kaptunk vissza a Szovjetunióból. Bejelentette, hogy a színesfémipari együttműködési állandó munkacsoport ülésén megállapodtak a lim_ föld-alumínium szállítmányok növelésében és az egyezményben 1980-ra előirányzott maximális termékcserét egy-másfél évvel korábban elérik. A székesfehérvári országos konferencia előadásai azt bi_ zonyították. hogy az alumíniumiparban különösen gyümölcsöző műszakj együttműködés és termelési kooperáció alakult ki az elmúlt 25 évben. Szovjet tervek alapján, szovjet berendezésekkel bővítették a Székesfehérvári Könnyűfémműt, az ajkai új timföldgyárat. Bejelentették a konferencián, hogy a magyar—szovjet műszaki és tudományos együttműködés keretében közös tervezésű, évi 600 ezer , tonna kapacitású timföldgyárat létesítenek Jugoszláviában. Elutazott Y. A. Kirillin V. A. Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az SZKP KB tagja, aki a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken tartózkodott hazánkban, kedden elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettes se. az MSZMP KB tagja, dr. Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Küldöttségünk hazaérkezett Szófiából Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tág-ja. az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a SZOT főtitkára vezetésével Bulgária felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken részt vett párt- és állami küldöttség kedden visszaérkezett Budapestre. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Kórom Mihály igazságügy-miniszter, dr. Be_ recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Földvári Aladár, a SZOT elnöke és Roska István külügyminiszter-helyettes. Jelen volt Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete is. Púja Frigyes látogatásai Csehszlovákiában Púja Frigyes külügyminiszter kedden kíséretével együtt Észak-Csehországba látogatott. Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter kíséretében megtekintette Novy Borban a helyi üveggyárat, az ötven csehországi és morvaországi üvegipari vállalatot tömörítő tröszt központját. A vendégeket. Rudolf Pavlista igazgató és dr. Kamii Nagy. a járási pártbizottság vezető titkára kísérte végig a világ hírű üzemen. A magyar vendégek ezután Liberecbe utaztak. Itt, a déli órákban, a városháza dísztermében Rudolf Folke, a nemzeti bizottság elnöke üdvözölte őket. Adolf Hajek. a járási pártbizottság vezető titkára átnyújtotta Púja Frigyesnek Liberec emblémáját, aranyozott címerét, amelyet ezen a baráti találkozón a magyar külügyminiszter személyében első ízben adományoztak a városi és járási vezetők külföldi vendégnek. Ezt követően Púja Frigyes és kísérete Liberecben megtekintette a csehszlovák üvegexport vállalat bemutatóját, amely a maga nemében a legnagyobb Európában. Púja Frigyes végül megtekintette Jablonecben a divatékszergyárát. A delegáció a késő délutáni órákban visszautazott észak-csehországi látogatásáról Prágába. (MTI) Szántóverseny i Embert próbáló homokon, a rúzsai Napsugár Tsz földjén rendezték meg tegnap délelőtt Szeged és a szegedi járás téeszeiben dolgozó traktorosok szántóversenyét. Ez a verseny soha nem követelt gyorsaságot, elsőrendű, vetés alá való munkát inkább. A bíráló bizottságnak összetett szempontjai voltak, az egyenes barázda, a megszabott mélység tartása és az egymást követő sorok egyöntetűsége mind számított az értékelésnél. A felnőttek versenyében első helyezést ért el Szűcs Mihály (Öttömös), másodikat Vajda Mihály (Csengele), harmadikat pedig Börcsök Antal (Rúzsa) nyert. A fiatalok versenyében első lett Kirí Mihály (Rúzsa), második helyezést Mészáros Lajos (Csengele), harmadikat Szabó Imre (Kis-, kundorozsma) ért el, negyedik díjjal Kormos András (Rúzsa), teljesítményét jutalmazta a zsűri. A fiatalok elméleti és politikai vetélkedőjének első díját Kormos András (Rúzsa) nyerte. Felvonulnak a versenyzők A jó szántás cSTyik titka a gondos beállítás Verseny közben