Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

3 VASÁRNAP, 1974. SZEPTEMBER li . 9 Uj tanév küszöbén •l iMjlífi Am kezdete művelődés­H£ PRldíÖdt 6V politikánk növekvő jelentőségű eseménye. Holnaptól kezdve tanárok és diákok számára új viszonyok kezdődnek: a tanítás, a tanulás. A napok­ban megtartottuk az általános és közép­iskolák igazgatóinak, párttitkárainak és a szakfelügyelők megyei tanévnyitó tanács­kozását. 80 ezer kisdiák, középiskolai ta­nuló és egyetemi hallgató kezdi el a ta­nulást, közel 6 ezer tanító, tanár szaksze­rű és hivatástudattól fűtött segítőkészsége és felügyelete mellett. Ügy tűnhet, hogy egy évenként ismétlődő folyamatról van szó. De ez csak látszat. Valójában minden tanévnek megvannak a sajátságos felada­tai, amelyeket évről évre mind pontosab­ban tudunk megfogalmazni a tanintéze­tek áUami és politikai vezetése számára. A tanulásról, annak anyagi, társadalmi és kulturális hatásáról mind több szó esik. Felismerésre került, hogy a legjobb tőke­befektetések közé tartozik az emberfők kiművelése. Közgazdászok ezt éppen úgy vallják, mint kultúrpolitikusok. Az anyagi javak előállításának, valamint a szocializ­mus teljes felépítésének növekvő követel­ményei húzzák alá az oktatás és képzés, a legkülönbözőbb oktatási intézmények növekvő horderejét Ma olyan viszonyok között élünk, amikor a világban percen­ként megjelenik egy könyv, amikor a kép­zés az óvodával elkezdődik, és az ember életével végződik. E felgyorsult igények hatása alól mi sem vonhatjuk ki magun­kat A termelőerők szakadatlan előrehaladá­sa következtében állandóan csökken a munkavégzés folyamatában a fizikai rész­arány, és növekszik a magasabb szellemi felkészültség igénye. Ez önmagában is fo­kozza a tanulás, a taníttatás kényszerítő erejét és fontosságát Az oktatási szaksajtó egyik leglényege­sebb megállapítása, hogy szerte a világ­ban erősödik az iskolaügy, egyáltalán az oktatásügy gazdasági szemlélete, az isko­lák ökonómiai szempontú megítélése. Ed­dig az iskolákra, mint az emberi művelő­dés alapjai megszerzésének színhelyére tekintettek elsősorban. Most pedig már mint a termelésfejlesztés, mint a gazda­ságnövelés lényeges tényezőjével "számol­nak. Ez a szemléletmód és folyamat pa­rancsolóan követeli az iskolák életközel­ségének további javítását Ü7 iclnlób a jövőtervezés meghatáro­IAL IdRUlOn zó alapjaivá lettek. Eb­ből következik, hogy az iskolák kapuit szélesre kell tárni a gyakorlat előtt, hogy pedagógusaink nem élhetnek az iskolák falai közé bezárkózva. Mind többet kell tudniok a termelés kérdéseiről, a gazdasá­gi élet és a pedagógia összefüggéseiről. Tanintézeteink nem képezhetnek, nem ne­velhetnek általában, hanem igazodniok kell a felismert szükségszerűségekhez. Egyáltalán: a jövő bármely oldalú (gazda­sági, kulturális, közlekedési stb.) megter­vezése lehetetlen az iskolák bekapcsolása nélkül. Ez a körülmény viszont az iskolák alkalmazkodó és változó képességének kö­vetelményét írja elő. Minden, korszerűen gazdálkodó és funkcionálni akaró taninté­zeti vezetésnek meg kell fogalmaznia; mi­lyen alapfelkészültségű emberekre van szüksége az országnak most, és a követ­kező években? A választ gondosan meg kell fogalmazni, és az így kapott igények­nek megfelelni. A nevelés megtervezése mind tudomá­nyosabban, előrelátóan történik. Magában foglalja például az oktatási célú beruházá­sok gondos kimunkálását; az egyes iskola­típusok és fokozatok egymásra épülésének megtervezését; a népgazdasági szükséglet és az oktatásfejlesztésre fordítható anyagi eszközök összehangolását; a nevelés sze­mélyi feltételeinek biztosítását, és így to­vább. Ezek az alapvető rendezőelvek ha­tározzák meg államunk iskolapolitikáját, oktatási rendszerünk további tökéletesí­tésének tennivalóit, pedagógusaink maga­tartását. Társada'inunk r^Sa^S veli a velük szemben támasztott igénye­ket. Ezért mind nagyobb helyet kap az iskolai teljesítménymérés módszertanának kidolgozása. A neveléstervezők arra akar­nak választ kapni, hogy egy iskolatípus, vagy oktatási forma emberi-társadalmi hasznossága milyen színvonalú, milyen ha­tékonyságú. Ez hangsúlyozza a pedagógu­sokra nehezedő feladatok és feleiősségek súlyát és sokaságát. Tanintézeteink veze­tőinek, a nevelőknek legalább olyan jól kell ismerniök az ország legfőbb gazda­ságpolitikai folyamatait, és ennek ember­igényét, mint az iskola belső életének te­endőit. Túlságosan nagy igény ez? Lehet, de nagyon határozottan meg kell fogal­mazni. hogy nincs iskola önmagában, tá­vol az országépítés feladataitól, csak ez­zel szerves összefüggésben. Az iskoláknak követniök is kell a változásokat, meg elő­re is kell tekinteniük, hiszen a holnaptól iskolába járó gyermek másfél évtized múlva kezd el dolgozni — ha nem tanul tovább —, és akkor kell majd a társadal­mi igényeknek eleget tenni. Ez nagy fele­lősség és nagy bizalom is, a pedagógusok­kal szemben. Az iskolán belüli oktató-nevelő munká­hoz nyugodt, kiegyensúlyozott viszonyok, magabiztos, felkészült vezetés és bizalmat sugárzó alkotó légkör szükséges. Olyan, amelyik felette áll minden kishitűségnek, intrikának, antikollegalitásnak. Az idei tanév — úgy tűnik — kiegyensúlyozott pedagógiai munkát ígér. Lényegesebb tan­tervi, rendtartási, osztályozási stb. vál­tozásokkal most nem számolunk. Ugyan­akkor az iskolai élet színvonalát emelő feladatokat mindenütt körültekintően ele­mezni kell. A sikeres alkotómunkát hosz­szabb időre szóló, alapvető dokumentumok segítik. A legfontosabb az előző tanévben hozott intézkedések meggyökereztetése, az oktató-nevelő munka feltételeinek további javítása. A tantestületek ösztönözzék tag­jaikat a színvonalasabb munkára, a szer­vezett továbbképzésre, az iskolán belüli élet demokratizmusának gazdagítására. Gondosan kell előkészíteni az iskolai dol­gozók munkaidejének csökkentését, amely­re e tanévtől kezdve, két lépcsőben és differenciáltan kerül sor. Célszerű tovább dolgozni a tanárok és a tanulók túlter­helésének csökkentésén, az iskola és a szülői ház kapcsolatának ápolásán, a gyer­mekre gyakorolt hatások összehangolásán, A taltáunuitáe ünnepélyes alkalmá­lailGfliyilda ból is szeretnénk hangsúlyozni az oktatás és a nevelés egy­ségét, a tanulók ismereteinek és világné­zetének együttes fejlesztését. A szaktár­gyak oktatásának színvonalát nem csök­kentve javítsák tovább a növendékek vi­lágnézeti nevelését. Bármily elismerésre­méltóak a világnézeti nevelő munka eddi­gi eredményei, mégis — a jövőben többre, főleg az iskola és a család között össze­hangoltabb nevelésre van szükség. Természetes igényként kell megfogal­mazni minden nevelővel szemben, hogy ne csak ismereteket, hanem ezzel együtt természettudományosan megalapozott szo­cialista világszemléletet is nyújtson hall­gatóinak. A korszerű szemléletre nevelés nem lehet csak az egyes tanárok, vagy az osztályfőnökök feladata. Nem is szabad ezt leszűkíteni csak bizonyos órákra, ha­nem a tantestület feladatává, az iskolai munka egészének értékmérőjévé kell ten­ni. Csak az ilyen igényű oktatás és neve­lés méltó szocialista iskoláinkhoz. A fel­adat azért sem egyszerű, mert olykor és helyenként az iskolának kell ellensúlyoz­ni az egyes családok konzervativizmusát, vagy éppen közömbösségét. A nevelőtevé­kenység pozitív hatását megsokszorozza, ha az iskola és a szülői ház gyermekne­velési törekvései azonosak. növekvő kö­vetelményét azért is támaszthatjuk iskoláinkkal szem­ben, mert pedagógusaink tevékenységére egészében a korszerűség, a hivatásszeretet és a haladás elkötelezett szolgálata jel­lemző. Nem szabad sajnálnunk a fáradtságot attól sem, hogy az egyes iskolák oktató­nevelo munkája közötti jelentős színvonal­különbséget csökkentsük, illetve megszün­tessük. A tanévnyitás ünnepélyes és bensőséges hangulata közepette szóvátesszük a mun­kás- és parasztcsaládok, a fizikai dolgo­zók gyermekeinek tervszerűbb és fokozot­tabb segítését. Politikai, s egyben oktatás­politikai jelentőségű gond, hogy a mun­kasszármazású fiatalok kisebb arányszám­ban vesznek részt a felsőoktatási intézmé­nyekben, mint azt a munkásosztály sta­tisztikai lélekszáma és a munkásosztály politikai súlya indokolja. Elemzések és az altalános iskolák pedagógusainak tapasz­talatai bizonyítják, hogy a tanulók tanul­manyi eredményei szociális és családi helyzetükkel mutatnak összefüggést sok­kal inkább, mint egyéni képes | igeikkel. De az is kiderül, hogy az iskolák az indu­láskor meglevő hátrányokat nem képesek egyelőre ellensúlyozni, hanem gyakran megtartják, sőt helyenként felerősítik eze­ket a lakóhelyi és szociális környezetből származó differenciákat. A tapasztalatok ismételten jelzik, hogy az általános iskola első éveiben elért tanulmányi teljesítmény hosszú éveken át meghatározó marad, akár a tényleges tudás mennyiségét, akár a tanuló gondolkodási képességét tesszük vizsgálattá. Csak tisztelni lehet az iskolák erőfeszí­téseit, amelyet a fizikai dolgozók gyerme­kei tanulásának segítéséért eddig végez­tek. A jelentkező eredményeket azonban csak kezdetinek lehet tekinteni. Ennél több kell. I! CTjHfíif és a szocialista állam, az is­ii OÍUfüR ko[ák és a pedagógusok együttes teleiősségére, valamint a tanulók szorgalmára épülhet csak az uj tanév minden sikere. Ezek a feltételek kedvező­en adottak számunkra. Kezdődjék a ta­nítás. DR. ÁGOSTON JÓZSEF A szocialista nevelés A könnyűipar sereg szemléje az őszi SüW-a Az őszi BNV-n, az első szakosított közszükségleti­cikk-kiállításon fontos helyet kap a könnyűipar; három szakmai csoportban, több pavilonban is képviselteti magát termékeivel. A sza­bad idő kulturált eltöltésé­nek kellékeit bemutató, va­lamint az „Ótthon"-kiállítá­son kívül nagy teret szentel­nek a ruházati cikkek bemu­tatásának. A könnyűipari vállalatok, szövetkezetek ki­állításai több mint 7000 négyzetméternyi területet foglalnak majd eh A rekonstrukció eredmé­nyeit szemléltető központi pavilonban különösen nagy helyet kap a kötő- és hur_ kolóipar. az utóbbi évek leg­dinamikusabban fejlődő gyártási ága. Itt egész sorát láthatja majd a közönség a könnyen kezelhető, kellemes viseletű ruházati cikkeknek, konfekcionált és méteráruk­nak. Sok cipőgyár vonultatja fel szélesedő választékát. Első­sorban a gyermekcipők aján. lata figyelemre méltó. Egye, bek között a bonyhádi és a szombathelyi cipőgyár mu­tat be újszerű, nagyüzemi gyártásra igen alkalmas gyermekcipőmodelleket. A bútorgyárak és a lakástextil­gyártók a belkereskedelem szervezésében vesznek részt az „Otthon"_kiállításon. Ez­úttal 11 minisztériumi és 12 tanácsi vállalat, valamint 18 szövetkezet vonultatja fel termékeit, köztük a korsze­rű megoldással készülő szek­rényfalakat, szekrénysorokat; Bisztró­avatás Vásárhelyen Tegnap délelőtt adták át rendeltetésének Hódmezővá­sárhelyen az 1,7 millió fo­rint költséggel fél év alatt újjáalakított, kibővített vá­sái helyi Béke bisztrót Ez a bisztró nagy részt vállal abban, hogy Vásár­hely vendéglátóipari ellátása to\ább javuljon, korszerű­södjék, hogy a vendégek el­fogadható áron, kulturált körülmények között jussanak étkezési alkalomhoz. Az étkező- és a büférész alapterülete a korábbi két­százról 33.0 négyzetméterre növekedett a kiszolgáló-, az előkészítő- és a szociális he­lyiségekkel együtt. A száz­adagos konyhát háromszáz adagosra bővítették. Dinnye és dohány Téesz-iinnep A legidillikusabb körül­mények között, a Maros-par­ti liget árnyas fái alatt, ké­ső nyári napsütésben ünne­pelte meg tegnap a makói József Attila Tsz tagsága a közös gazdaság fennállásá­nak negyedszázados jubileu­mát. Az ünnepi közgyűlés mintegy ezer résztvevőjét B. Szűcs Lajos, a tsz párttit­kára köszöntötte. Az elnök­ségben a tsz alapítóin kí­vül helyet foglalt dr. Soós Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára is. Alaposan megkésett idén a dinnye, jó három héttel később vehettük idén az el­sőt a piacon, mint más esz­tendőkben. A késedelem ki­sebb termést is jelent, mond­ják az ópusztaszeri termelő­szövetkezetben dolgozó heve­si dinnyések, hiszen a hűvös idővel váltakozó nyár a me­leget szerető növény egyik legnagyobb ellensége. Ha szeptemberben még tart a jó meleg, száz mázsára számít­hatnak holdanként görög­dinnyéből, és hatvan mázsá­ra sárgából. Az ünnepség befejezéseként dr. Soós Gábor a „Mező­gazdaság kiváló dolgozója" miniszteri kitüntetést nyúj­totta át hat alapító tagnak. Barthelme Antal, Benczé István. Bárányi Imre. Hado­bás Józsefné. Kiss Györgyné és Schédly Henrik kapta meg e magas kitüntetést. A szövetkezeti gazdák közül 49-nek adományozták a „Ki­váló termelőszövetkezeti tag" kitüntetést. Virginia, káli ói és burley dohány terem a szövetkezet földjein. Legnagyobb terüle­ten Ópusztaszeren dolgoznak környékünkön a dohányker­tészek. hetven hektárról ta­karítják be most a termést. Eddig fölfűzve szárították pajtákban, vagy a kénye­sebbjét zölden szállították a Somogyi Károlyné felvételei földolgozóiparnak, most négy speciális, olajtüzelésű do­hányszárító szerkezet műkö­dik a szövetkezet udvarán. Képünkön is látható, hogy sok elfér benne, mindösze egy hét kell hozzá, hogy egyenletesen, teljesen meg­száradjon. Az ünnepségen Berényi János, a József Attila Tsz megbízott elnöke adott átte­kintést a tsz történetének elmúlt 25 esztendejéről. Dr. Soós Gábor azt kör-j vonalazta ünnepi beszédé- I ben. hogy a negyedszáza­dos fennállásukat ünneplő szövetkezeteknek gyorsítani­uk kell a termelés korsze­rűsítését és növelni a gaz. I dálkodás hatékonyságát. EL ismeréssel szólt azokról a ' szövetkezeti gazdákról, akik egy negyedszázaddal ezelőtt megalapozták a szövetkezeti mozgalmat, hittek a közös gazdálkodás sikerében és az új paraszti osztály első al­kotóelemei voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents