Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-18 / 218. szám

SZERDA. 1*74. SZEPTEMBER 18. 5 Tiltakozás a chilei brutalitás ellen A magyar izraeliták orszá­gos képviselete teljes ülésén a chilei eseményekkel kap­csolatban egyhangú megálla­pítást és tiltakozást fogadott el. amely többek között ki­mondja : — KülpnÖ6 aggodalommal figyeljük a chilei eseménye­ket, azt, hogy a fasizmus lett úrrá Chilében, felújitották a náci Gestapo szörnyű emlé­keit: ártatlan emberek be­börtönzését és az emberi jo­gok lábbal tiprását. Ml, akik borzalommal emlékezünk a nád barbarizmusra és bruta­litásra, tiltakozunk a chilei katonai junta kegyetlenkedé­sei ellen, és követeljük, hogy haladéktalanul állítsák hely­re az országban az alapvető emberi szabadságjogokat­Iskolák és úttörők kapcsolata Kedden Szabó Ferenc fő­titkár elnökletével ülést tar­tott a Magyar Úttörők Szö­vetségének Országos Tanácsa. Egyebek között megvitatták az általános iskolák és az út­törőcsapatok kapcsolatának időszerű politikai, pedagógiai kérdéseit, és az új iskolai rendtartás végrehajtásának tapasztalatait. A tanácskozáson Szabó László, az országos elnökség titkára hangsúlyozta: ez év novemberében az ország va­lamennyi általános iskolájá­ban a pedagógus kollektívák nevelőtestületei értekezlete­ken vitatják meg a témát. A továbbiakban utalt arra, hogy az elmúlt tanévben Je­lentős Intézkedések segitet­ifjúság- és közoktatás-politi­kai határozatainak valóra váltását. Elmondta, hogy a párthatározatot követő orszá­gos és helyi Intézkedések az úttörőcsapatok jelentős ré­szénél tovább javították az iskolai és a mozgalmi neve­lőmunka színvonalát. Ennek ellenére helyenként az úttö­rőcsapatok még mindig az is­kola részeként és nem önálló politikai tömegszervezét egy­ségeiként működnek. Általá­nos tendencia viszont, hogy növekedett a felnőtt- és gyer­mekvezetők, valamint az ön­kormányzati szervek — el­sősorban az úttörőtanácsok — szerepe. örvendetes, hogy a peda­gógusok az úttörőcsapatok Folyóiratsieml* Munka és művelődés ték « általános iskolákban joaainak rendezését helyes és az Iskolai élet demokratlz- - M M MH musának fejlesztését, a párt Gyalogos panaszok Magas gaz nő Tarjánban, a Tápéi soron épített gya­logjárda két oldalún — írja Buús Ferenc (Tarján, 308-as ép.). Á gyom a járdát már részben elborította, így a közlekedést akadályozza. Le­vélírónk attól tart, hogy az esős idő beálltával nem tud­ják majd megvédeni a gya­logosok ruhájukat, az elázás­tól. Ezért kéri, hozzák rend­be a járdát az illetékesek, távolítsák el az elburjánzott gyomnövényeket. Hasonló panaszoslevél ér­kezett — 23 aláírással — a Szóregi út lakóitól is. Ebben leirják, hogy miután az út­test színtjét megemelték, nem gondoskodtak a gyalogjárda rendbehozásáról. A téglákat felszedték ugyan, de helyette nem raktak le semmit. így száraz időben csak bukdá­csolnak az erre járók, ha pedig esik az eső, bokáig érő sárban topognak. Ha ezt nem akarják, fel kell menniük az úttestre, ami viszont veszé­lyei megoldás, különösen gyermekkocsit toló mamák­nak. Levélíróink kérik, hoz­zák rendbe az elhanyagolt járdát, lehetőleg még az esős idő beállta előtt. Táblát kérnek Baumgartner Márton (Deb­receni u. J3.) olvasónk arról irt, hogy a Rónu utcában rossz helyre tették ki a zsák­utcát jelző táblákat. A Deb­receni utcát ugyanis — a közművesítés miatt — teljes hosszában lezárták, ezért át­haladni sem lehet rajta. A Róna utcába behajtó jármű­vek vezetői — véleménye szerint — már csak az utcák kereszteződésében veszik észre, hogy zsákutcába ju­tottak. Levélírónk úgy gondolja, hogy ha a Róna utca mind­két végére Jelzőtáblákat ten­nének, elkerülhetőek lenné­nek ezek a kellemetlenségek. Kéri az illetékeseket, fon­tolják meg javaslatát, s ha jónak látják, úgy alkalmaz­zák. Nem váltották vissza az üveget Néhány hónappal ezelőtt vásárolt üdítőitalt az Anna­kúti csemegeboltban Almásy Endr.e (Szt. István tér 15.) ol­vasónk. Most, miután vissza­vitte az üres üvegeket, nem váltották vissza azokat mondván, régóta nem árul­nak mér ilyen üdítőt a boft­ban, Levélírónk nincs egye­dül panaszával — örök vita ez az eladók, s vásárlók kö­zött, amelyet Jó lenne végre megnyugtatóan és előírás szerint megoldani. Válaszol az illetékes A szeptember 11-i Posta­ládánkban „Rossz minő­ségű kenyér" címmel ör­űögh Károly röszkei bolt­•zetö panaszát korfll­. ik. Erre választ dr. Kul­L^ár Ferenctől, a Megyei álelmiszerellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézet igazgató-he­lyettesétől kaptunk. A pa­naszt — mint írja — meg­vizsgálták, s megállapították, ogy a Csongrád megyei Sü­iipari Vállalat mórahalmi zeméből szeptember 4-tól -ig szállított 590 kilónyi fe­érkenyér minősége nem fe­lelt meg a szabvány köve­telményeinek — méghozzá a kis térfogat, valamint a sű­iü „belzet" miatt, A móra­halmi üzem ellen ezért sza­bálysértési feljelentést tet­tek, ugyanakkor megállapí­tották, hogy a hibát okozó technológiai problémákat a vállalat megszüntette. Hasonló vélemény csendül ki abból a válaszlevélből Is, amelyet Lúgos Ferenc, a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat üzemvezetője kül­dött szerkesztőségünkbe, ö megjegyzi még, hogy a rösz­kei boltban ismét a megszo­kott, jó minőségű kenyér kapható. üzenetek K. A. (Palánk g.): írását közölni nem áll módunkban. Tóth Jenő (Hunyadi János sgt. 18.): Panaszával szíves­kedjék felkeresni az I. ke­rületi hivatalt. időszerű kérdésnek tartják. Az iskolai fegyelem és lég­kör ugyanis az úttörőcsupat, a tanulók jogainak érvénye­sítésével egyenes arányban javul, és a nagyobb önálló­ság — tudatos pedagógiai irá­nyítás mellett — fokozza a gyermekek felelősségérzetét. Néhány helyen azonban az úttörcsapat jogainak gya­korlását kizárólag a csapat­vezetőre bízzák, s így a csa­patvezetőség felelőssége, ha­táskörének kialakítása elma­rad a követelményektől. Az ülésen Nemes Péter, az országos elnökség titkára tá­jékoztatta a tanács tagjait az ifjúsági törvény alkalmazá­sának lehetőségeiről, az út­törőcsapatok rendszeres anya­gi támogatásának tervezeté­ről, amelyet az állami Ifjú­sági bizottság a közeljövőben terjeszt a Minisztertanács elé. (MTI) Szeptember 33—37. között rendezik meg Budapesten a II. nemzetközi szabadidő- és müvelődéskonferenclát, ame­lyen mintegy 180 hazai és külföldi szakember vesz részt. Nemcsak nálunk, vi­lágszerte egyik központi té­mája a szociológia szabad­idő-kutatással foglalkozó ágának a művelődés ós a szabad idő kapcsolata. E kapcsolat jellegét, természe­tét, tartalmát és formáit kí­vánták meghatározni a tudó­sok a Nemzetközi Szocioló­giai Társaság lengyelországi ülésén, amelyről Fukász György számol be a szep­temberi Népmüvelésben. idő minél ésszerűbb felhasz­nálására való folyamatos ne­velés ls. 2. A kapcsolat: kölcsön vi­szony. A műveltségi szint ha­tással van a szabad Idó fel­használására : a magasabb műveltségűek ragaszkodnak szabad Idejükhöz, jobban hasznosítják, míg alacso­nyabb műveltségi fokon ke­vésbé meggondoltan használ­ják fel. Másrészt: a szabad idő nyújt lehetőséget a mű­velődésre. Hiba lenne azonban mes­terségesen elkülöníteni a mű­velődést a munkától, hiszen munkahelyen, a munkafolya­matok közben is lehet műL velődni, másrészt pedig a munkaidő csökkentése nem eredményez automatikusan több szabad Időt, és nem kelti fel automatikusan a művelődés igényét. Társadal­mi. fontos művelődéspolitikai feladat nemcsak a szabad­idő-politika megtervezése, hanem a rendelkezésre álló Szeretni való festészet Zomborl László képel a Mednydnszky Teremben Hiába a sok fejtörés, csak az az elkoptatott hasonlat jut az ember eszébe, miközben Zombori Lászlónak, a buda­pesti Mednyánszky Terem­ben megrendezett kiállítását nézi, hogy mérföldkő. S megintcsak hiába a sok fej­törés, hogy egyetlen szóval jellemezze azt az utat, amely idáig elvezetett, nem­igen pattan az írógép betűi alá más, minthogy folyama­tos, töretlen. Közhelyek, De hát mikor mond az ember közhelyet? Ha valami na. gyón közelállóról szól: ha valami olyasmiről akar be­szélni, amit a magáénak érez. Gondolom. Zomborj Lász­ló pesti kiállításának meg­nyitóján jó páran gondol­kodtak így. s azok közül, akik majd a Mednyánszky Terembe belépnek, ugyan­csak sokukban tolul föl a képletes értelemben vett tulajdonosi érzés: Igen. ez mind az „enyém", igen. ez mind a „miénk". Zombori László festészete ugyanis nagyon szeretni va­ló festészet. Az volt már a művész pályakezdésekor, amikor még egyértelműb­ben — így is mondhatjuk; könnyebben kiolvashatóan -. tűntek fel vásznain a fel. sővárosi emberek, házak; s Ugyancsak az maradt később is. amikor az egyszeri lát­vány mélyebb értelmű látó. mássá sűrűsödött. Amikor 1988-ban megren. dezte elsŐ önálló tárlatát a Horváth Mihály utcai kép­tárban, már e látomások so­rakoztak a falakon, A gyer. inekkorl emlékképek felsej. lő darabjai merevedtek ki a barnás tónusú képeken: az öreg kapuk deszkáinak szét. fosztó erezete; a városszéli kubikgödrök mélysége^ mély üregei. Az átélt múltat együttérzéssel, de az expresz. szív feetésmódra jellemző határozottsággal örökítette meg. Valaki úgy mondta egy­szer, hogy amit Zombori csi­nál, az a felnőtt fiú vissza, nézése, amolyan karakteres nosztalgia... Azt, hogy ennek a karak­teres nosztalgiának újabb és újabb emlékképel örókítőd. tek meg — az egymást kö­vető közös kiállítások rend­re bizonyították. A szegedi Képcsarnokban 1972-ben tör, tént önálló bemutatkozása ugyancsak azt mutatta, hogy nemcsak változatlanul igé­nyes, de termékeny is a mű­hely. Ez a mostani, budapesti tárlat, azonban igazi megle­petés! A meghatározó jegyek (a sötétes háttérből elővillanó tárgyak féllg-formái, a zak­latott képépítés) változatla­nul felismerhetők, ám az újabb képek összbenyomása mégis más, A leginkább szembetűnő az, hogy a ko­rábban meghatározó barnás­vöröses tónus kékes-szürké­vé változott, s e színváltás, sal együtt Zombori egész fes­tészete „megemelkedett". Ol­dottabbá, meseszerűbbé vált, s amit eddig nosztalgiának éreztünk, arra már nyugod­tan azt mondhatjuk; legen­da. Újabb szférát hódított meg a művész, tovább ju­tott a lényeghoz közelítő ál­talánosításban. Azzal, hogy még kevesebb a „közlés", az információ, még erősebb lett az érzelmi fütöttség, s olykor-olykor már olyan emóciókat vált ki, amilyenekre általában a ze­ne képes. Legyen erre a példa a Fe­hér.té, Tényleg „zeng" ez a kép; úszik, emelkedik, sod­ra, fehérbe villanó habveté. se van. Pedig maga a „tárgy" — a szikes madárvárta —, nagyon is nyugodt; a mű­vész temperáján zendült meg így... Aztán a Lebontott házak! Antik városrom emlékképé. nek tűnnek a háttérbe vesző Ivek, a ledőlt oszlopok — a mindez azért zeng és zen­get így. mert nem Rómát vagy Pompejit Idézik a tö­rött formák, de bizony az itt forgatott csákányok nyo­malt ... Ennyi — úgy hisszük: jou gos — elismerés után egy­két szót arról is. ami kis­sé még zavar. Az átírás tel­jességéről van szó, vagyis ar­ról, hogy helyenként nem egyenlő mértékben általáno­sít. Ott van például a Túl­só part című képe. Az egész tábla egyetlen nagy vízió, mint a címe is Jelzi: egy vizes táj emlékképét mutat­ja. Aztán e nagyon „áttett" vidéken ott látunk egy „di­rekt" női alakot. Zavar. Leg­alábbis így zavar. Néhány más — alakos — képe ugyanilyen érzéseket kelt. Mindez persze keveset — és nem mindenki számára — von le az egész tárlat ér­tékéből. Egy megjegyzés, ami kikívánkozott, i amit tudo. másul venni vagy nem ven­ni—a művész kizárólagos joga. A művészé, aki egyenle­tes tempóban, folytonos munkával jutott el erre az állomásra, bizonyítva, hogy nem okvetlenül a híguláshoz. de bizony a megújuláshoz, az elmélyüléshez is vezethet a termékenység. Zombori László festészete nagyon szeretni való festó. szet — irtani fentebb. Biz­tos vagyok benne, hogy a kiállítása után még népe. sobb lesz híveinek eddig sem csekély számú tábora,,, Akácz László a harmadik legfontosabb na­pirend-meghatározó tényező, a szabad idós tevékenységek között a legfontosabb, jelen­tősége pedig tovább nő. A tömegkommunikációs eszközöknek — újság, rádió, tévé — a szabad időre és a napi tevékenységek rendjé­re gyakorolt hatását elemzi Tomka Miklós a Kortársban. Az utóbbi években megnőtt az az idő, amelyet az embe­rek rádióhallgatással, tévéné­zéssel töltenek. Ebből gyak­ran azt a következtetést von­ják le, hogy a rádió, a tévé elvonja a közönséget a mo­zitól, színháztól, megakadá­lyozza a társas kapcsolato­kat, kiszorítja a könyvet. Az újabb adatok alapján azon­ban megállapítható, hogy a szabad Időből rádiózásra for­dított Idő mennyisége csök­kent (tíz év alatt a (elére); hiszen legtöbbet az utcán, munkahelyen, felkeléskor, ét­kezéskor rádiózunk, és a té­vénézés is egyre gyakrabban társul más tevékenységek­kel. Ugyanakkor az adásidő, az egyes műsorok időpontja, a műsorszerkezet fontos sze­repet játszanak a napirend alakításában, hatásuk alól senki sem képes teljesen ki­vonni mngát. Hétköznapokon reggel és délben a felnőtt lakosság 20—25 százaléka hallgat rádiót A tévénézők tábora a délutáni műsorkez­déstől egyenletesen nő, szá­muk este fél nyolc körül pe­dig hirtelen felszökik. Egyes adások időpontja meg­határozza a vasárnap dél („Jó ebédhez szól a nóta") és a hétköznap esték (Tévéhír­adó) Időbeosztását. A tömeg­kommunikációs k eszközö használata az éjszakai pihe­nés és a kereső munka után 3. A munkásművelődésről, az újabban megszaporodott esz­mecserék légköréről és a gyakorlat kérdéseiről írt cik­ket a Kritika legutóbbi szá­mában László-BencsiJc Sán­dor. „Eszmecseréinken, vitá­inkban, fórumainkon megle­hetősen magunk vagyunk. Hiányzik felőle a bakák sza­va. Illetve olykor elhangzik, olvasható is belőlük valami, én azonban kevesellem. Rop­pant egyszerű, földhözragadt okból kevesellem: nélkülük nem megy..." — frja, és Iluh István segédmunkás verselnek bemutatásával bi­zonyítja: a kultúra szövetsé­gesei pedig a munkások kö­zött is ott vannak. Csak mintha sokunk számára még mindig nagyon messziről, tá­volról szólnának ahhoz, hogy a munkásművelődés ügyében összekapcsolódhassanak az erőfeszítések. A gyári folya­matokhoz való közvetlenebb kapcsolódás, az emberküzel­seg, a munkásközelség nél­kül nem tud kibontakozni a munkásművelődés ügye, és ebben az értelmiség részvé­tele. A munkásközösségek megtalálásának egyik legfon­tosabb feltétele, hogy peda­gógusok, művészek, tudósok, népművelők, valamint ma­guk a munkások között part­neri viszony legyen, .. És ezen belül sem az a lénye­ges, hogy a vendég csillog­jon, kápráztasson, hökkent­sen és rettentsen, hanem, hogy a munkások szellemi vi­lága bontakozhassak, erősöd­hessék," Ez, a „távolságok ügye" is változtatásra vár, mert hovatovább jobban akadályozza a munkásműve­lődés fejlődését, mint az egyes munkásrétegek sokat emlegetett passzivitása éa ér­dektelensége. S. E. fl Legfelsőbb Bíróság teljes ülése A Legfelsőbb Bíróság ked­den dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek elnökletévei teljes ülést tartott, amelyen a Legfelsőbb Bíróság tagjain kivül jelen volt dr. Katona Zoltán, a leg­főbb ügyéaz első helyettese, és dr. Szilbereki Jenő igaz­ságügyminiszter-helyettes. A teljes ülés a családjogi jogszabályoknak, a közel­múltban történt módosításá­ra tekintettel két új Irányel­vet állapított meg (a házas­sági bontóperekkel és a há­zassági vagyonjogi igények rendezésével kapcsolatban); egy irányelvet és több csa­ládjogi vonatkozású elvi dön­tést pedig módosított. Az em­lített irányelveket és elvi döntéseket a Magyar Köz­lönyben közzéteszik. (MTI) Leesett a szárító tetejéről A szentesi Termál Terme­lőszövetkezet berekháti üzem­egységében a gabonaszárító tetejéről építés közben le­esett Horváth László 27 éves segédmunkás, szentesi lakos, aki a kórházba szállí­tás után maghalt. A vizsgálatot munkavédel­mi szakértők bevonásával megkezdték.

Next

/
Thumbnails
Contents