Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

VASÁRNAP, 1974. SZEPTEMBER 15. G YAKRAN EMLEGETIK ÜJSZEGEDET, MINT AZ ISKOLÁK, VAGY MINT A TUDOMÁNY VAROSÁT. MI TAGADÁS, EZEK A JELZŐK SZAMUNKRA TÖBBET ÉRNEK, MINTHA CSAK A NAPFÉNY VAROSAKÉNT TARTANÁK SZÁMON. NA­GYON JÓ AZ ÁLDOTT NAPFÉNY, SOK KELLEMES ÖRÁT AD A VAROS LAKOSSÁGÁNAK ÉS A VENDÉGEKNEK (FŐKÉNT, HA STRAND IS VAN HOZZA), DE MÉGIS CSUPÁN FÖLDRAJZI ADOTTSÁG. AZ ISKOLÁKBAN, A TUDOMÁNYOKBAN AZONBAN BENNE VAN A VÁROS LAKOSSAGANAK SZELLEMI EREJE, SZELLEMI KINCSE IS. VÉLETLEN VOLNA, HOGY ITT KAPOTT NOBEL-DÍJAT EGY TUDÓS? VÉLETLEN VOLNA, HOGY RA HAR­MINCEGYNÉHÁNY ÉVRE AZ AKADÉMIA SZEGEDRE KÖZPON­TOSÍTOTTA A BIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK MŰVELÉSÉT? A VA­ROS SZELLEMI EREJE ÉVSZÁZADOKIG KÜZDÖTT AZ ELIS­MERTETÉSÉRT, MÍGNEM A FELSZABADULÁS UTAN MINDEN SZALON KIBONTAKOZHATOTT: AZ ELSŐ SZIKRÁT LOBBANTÓ ÓVODÁKTÓL AZ ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉGET NYŰJTO NYOLC OSZTÁLYOS ISKOLAKON, A SZAKMAI ÉS HUMÁN MŰVELTSÉ­GET KINEVELŐ SZAKMUNKÁSKÉPZŐKÖN, SZAKKÖZÉPISKOLA­KON AT, EGÉSZEN A FŐISKOLÁKIG ÉS EGYETEMEKIG. A SZO­CIALISTA MAGYARORSZÁG EGYIK LEGFONTOSABB SZELLEMI MŰHELYE MA SZEGED. ERRŐL SZÓL MOST MAGAZINUNK. A VAROS FELSZABADULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁIG, OKTÓBER 13-IG SOROZATUNKBAN MÉG A VAROS LAKÓINAK GAZDAGO­DÁSÁRÓL, SZEGED NAGY NAPJAIRÓL, VALAMINT BARÁTAI­RÓL, ADUNK KÖZRE ÖSSZEÁLLÍTÁST. A fortélyos tudományokért K i hinné, hogy mennyit tal­púit, kilincselt, érvelt és hadakozott Szeged városa annak érdekében, hogy felsőfokú képzésre alkalmas tanintézetet kapjon Éppen 130 évig tartott, míg a bölcsészeti tanfolyam léte­sítésétől eljutott u valóságos egyetemi városi ranghoz. Az első akta 1700-ből szárma­zik, amely szerint a filozófiát tudományoknak Szeged városába való bevitele nemcsak hasznos, hanem szükséges is." A piaris­ták hatosztályos gimnáziumát — amelynek Dugonics András 1750 --58 között növendéke, nz 1701— 82-es tanévben pedig kinevezett tanára volt — végül is csuk több­szöri, megismételt kérelem után lehetett folyamatosan a logikai, majd 1703-tól u fizikai osztály megnyitásával, tehát a teljes böl­csészeti vagy filozófiai tanfo­lyammal kibővíteni és Iyceuml rangra emelni. Így született az •iső olyan Intézmény, amely több mint ötven esztendőn keresztül Dél-Magyarország egyetlen felső­fokú -fskolája maradt, Az Itt ta­nulók nagyobb része vidéki volt, a növendékek magukat filozófus­nak neveztették, s i»z egyetem bölcsészeti karán doktori szigor­latait tahattek. A város az Iskolá­nak új épületet emeltetett, ennek ünnepélyes átadása IfM-Mn VWt. A piaristák képviselte erős ma­gyar, nemzeti jelleg ellenére n ta­nítást nyelv egészen 1B44-Ig a la­tin volt. A jogakadémia létesítésének gondolata először 1803-ben szüle­tett, mikor Pópsröl « főiskolát eredeti helyére, Győrbe helyezték vissza, A szegediek úgy vélték, hogy a pozsonyi ezzel fölösleges­sé vélt, Jobb helye lenne Szege, den- Mielöit uz uralkodóhoz fo­lyamodtak volna, a vármegyéktől péi'toló támogatást kértek Majd minden Indokolásban olvashat­juk, hogy Szeged város „tdza jó, levegője eaézzségas, a városban as élelmezés olcsa ás a lakosok jó erkőlezüek". A napoleonl hábo­rúk miatt csak jóval később, 1837-ben került a kérelem érdemi elbírálásra a kancellárián. A fel­sőbb véleményt mi sem mutatja jobban, mint gróf Ceiráky frttnr­nokmester méltatlan kodása: „, ,,ha a ,törvényes' iskolákat szaporítjuk, több lesz a prókátor, mint a pör, s aztán a magyar ember jólelkű, nem szükséges fortélyos tudományokra oktatni". Nyilván ez a szemlélet gátolta a későbblekben Is a kifejezetten nemzeti orientációjú Alföldön a főiskolák létrejöttét, pedig Sze­ged erejéhez mérten anyagi áldo­zatoktól sem riadt vissza. A negy­venes évek eseményei hosszú idő­re minden más gondot kiszorítot­tak, s talán a szegediek a „ma-. gasabb politikába" való belelátá­sát és taktikai érzékét bizonyítja, hogy 1868-ban — a kiegyezés után — a törvénytudományt tan­folyam mellé homoki mintagaz­dászuti Iskolát is kértek — azon­ban ezt tt hiába. A hetvenes évektől kezdve a városok között megindult a ver­senyfutás a majdan létesítendő hurmudík egyetemért. (A pesti után 1872-ben alapították a ko­lozsvárit,) „Az egyetem kérdést kardinális pontja Szeged életerős újjáalkotásának" — írta a Pesti Napló az árvíz után. A Szegedi Naplóban is közzétett városi me­morandum az Alföld nontos sze­repéről írt a magyarsag alakulá­sában s azzal érvalt, hogy Sze­ged „Iskoláit maga tartja fenn, a víz elleni védelmet magáéból fe­dezte s egyetlen feladata volt eddig: rést állani a töltéseken'A Tehát „nemzeti, országos, tan­ügyi és városjólétl szempontok o.oti, amelyeket az egyetem elhe­lyezésénél figyelembe kell venni." S o főváros véleménye? Va^ tagadták a harmadik egyetem szükségességét, vagy pedig — ha már megvalósul — valamelyik dunántúli várost javasolták. Két s/emiélei küzdött egymással a to­vábbiakban ls: uz egyik a megle­vő udottságok alapján akart dön­ti dl, a másik azt a várost akarta, ahol megítélése szerint nagyobb szükség lett volna egyetemre: a ez a város Szeged volt. „Magyar nemzeti érdekből kívánatosnak tartom, hogy Szegeden tudo­mányegyetem létesíttessék, ami­nek a könyvtárral egyik előfelté­telét kívántam megalapítani,,." — mondta Somogyi Károly, 1B81­ben Trefort miniszter vezetésével neves pesti egyetemi tanárokból álló szakértői küldöttség érkezett osba. Egybehangzó megálla­ni ,Mik szerint olyan nagy anyagi aldozatokre lenne szükség, amely meghaladná a város lehetőségen. (N/.eged 834 ezer forint értékű felejánlást tett — egyévi jövedel­me normális körülmények kö­zött hozzávetőleg 885 ezer forint volt.) A felajánlást is tartalmazó feliratra nem érkezett válasz a nimis/lertől. Az ilyenformán megszakadt tárgyalások fonalát íuíu-hjn, u millenlumi ünnepsé­gekre való fölkészülés alkalmából vették újrá föl, ekkor a minisz­terhez intézett iratban a város monográfiájának tervéről, köz­művelődési palota építéséről és állandó vízvezeték építéséről ad­tuk hírt. A tanügyekre ebben az Időben a főváros után Szeged ál­dozta a legtöbbet. A város vezetői érveltek, bizo­nyítottak, a sajtó adatokat gyűj­tött és közölt, de mert a költsé­ges műegyetemi építkezések ek­kor mér folytak — Ismét volt ok a halogató válaszra. Ettől az idő­től kezdve jogakadémiáért már csak taktikából folyamodott'a vá­ros: fokozatossággal vélte ugyanis megvalósíthatónak kérése teljesí­tését. 1906-ban a város vezetősége elkészíttette az eddigi legtöbb adatot magában foglaló emlékira­tot. A felajánlás értéke megha­ladta a hatmillió koronát. Két év múlva újra küldöttség ment a kormányhoz. A helyzet biztató lehetett, mert a Szegedi Híradó azon sajnálkozott, hogy „vitairo­dalmunk legkedvesebb témája — a harmadik egyetem — nincs többé". Ennek ellenére 1010-ben új költségvetés és hozzájárulás készült, ezúttal több mint tizen­kétmillió korona értékben. Ha ez sem segít, „...akkor nincs más hátra, mint hogy saját erőnkből állítsuk fői az egyetemet" — ír­ta a Szegedi Híradó. A következő évben „egy egész országrész" já­rult az illetékesek elé. Az ered­mény: az egyetemet Pozsony és Debrecen kapta. Szeged pedig egy ígéretet a majdani második mű­egyetemre, Itt tartottak az ügyek, mikor kitört a háború. 1919-ben — ami­kor már tudni lehetett, hogy a kolozsvári egyetem nem marad­hat eredeti helyén — a polgár­mester közvetlenül az egyetemi tanárokhoz fordult. Hosszas hu­zavona után végre 1920-ban a miniszter döntött a négy kart magában foglaló kolozsvári Fe­renc József Tudományegyetem Szegeden való Ideiglenes elhelye­zéséről. A határozat 1021. február l-vel emelkedett törvényerőre. A döntésben szerepe volt Klebels­berg Kunó politikai meggondolá­sának, amely a fővárossal szem­ben akart tudományos és politi­kai ellenpólust teremteni. De hogy ez az ideiglenesség tartós szervátültetéssé válhatott, az már egyedül Szeged érdeme. A z alsófokú népoktatás egé­szen a felszabadulásig szo­morú szégyenfoltja volt a magyar kulturális életnek, amely azonban híven tükrözte a társa­dalom szerkezetének Irrealitását, nem hiába Jellemzik találó kép­pel, a csúcsára állított piramissal. Amikor a század elején már a környező államokban is 7—8 osz­tályos volt a" kötelező oktatás, há­lunk még a 8 osztályos népisko­lai törvény végrehajtása is ne­hézségekbe ütközött, részben po­litikai, részben gazdasági okok miatt. Szeged tehetségéhez és anyagi helyzetéhez mérten mindig szív­ügyének tekintette a népiskolát. Ennek alighanem társadalmi ösz­szetétele is oka lehetett, amely­ről Mikszáth azt írta, hogy a demokráciának... Szeged a fő­fészke, az egyetlen város lévén, hol az iparoselem vergődött ha­talomra a közügyekben 1* • • •" In­nen indult a tanyai iskolák or­szágos jelentőségű gyakorlata, s egy másik gondolat, az általános népiskoláé — megvalósulását 70 évvel megelőzve — is Itt röppent fel először. Az 1777-ben kiadott új tan­ügyi rendtartásig — a Ratio Edu­cationis-ig — az oktatás Ugye az egyház kezében volt. A tanítás lényegében minden rendszer és módszer nélkül történt, s bár igaz, hogy az állam, a monarchia fennhatósága átfogóbb szerveze­tet és egységes intézkedéseket je­lentett, de ezekért az előnyökért — csakúgy, mint később a Bach­korszakban — le kellett nyelni a fokozódó németesítést is, s ez a magyarságára különösen büszke szegedieknek igen rágós falat le­hetett. A belvárosban négyosztályú „nemzeti Iskola" nyílt, ugyanak­kor Alsó- és Felsővároson egy­egy egyosztélyos. A négyosztályú városi iskola harmadik osztályá­ból a gimnáziumba lehetett irat­kozni, a negyedik osztályt azok végezték el, akik kereskedők, vagy iparosok akartak lenni. Ez volt az első „polgári" iskola, amelynek kiegészítésére 1799-ben a város rajziskolát ls állított. Csdk az 1868-as törvény adta vissza a nemzetnek az iskola­ügyet. Szeged tanácsa ekkor — hogy teljesen szabad kezet kap­jon — úgy döntött, hogy iskolá­it községi kezelésbe veszi. Meg­alakult az első iskolaszék, mint autonóm hatóság, összeírták a tanköteleseket, megalakult nz Al­földi Tanító Egylet. Az 1870-es népszámlálás adatai szerint nz országos 50 százalék analfabétá­val szemben ez az arány Szege­den 83 százalék volt. Hiába volt ugyanis papíron a 12 éves korig tartó iskolakötelezettség, ha meg­felelő számú terem és tanító hiá­nyában u tanköteleseknek csak a tele járt Iskolába. Az 1870-es árvíz kemény csa­pást mért az iskolákra is, a re­konstrukciónak így a népiskola újraszervezése ls fontos feladata lett. A tanítás azelőtt ingyenes volt, de tekintettel a megnöveke­dett terhekre, 1883-ban a tanács bevezette a tandíjat, s ezt egé­szen 1909-ig szedte. A század utolsó évében már 41 tanyai osz­tatlan iskola, a 13 belterületi köz­ségi elemi Iskolában pedig 83 osz­tály működött. A tanyai iskolák terhét az állam magára vállalta. Egyre fokozódó anyagi terhelést jelentett a községi Iskolák fenn­tartása ls, ezért 1903-tól néhá­nyat államosítottak. A Tanács­köztársaság ideje alatt a szege­di direktórium egységes tanter­vet, 8 osztályos iskolát tervezett bevezetni, amelynek realitása ép­pen Szegeden meg is lett volna. De ebből akkor semmi nem való­sulhatott meg. Az 1921-gyei kezdődő évtized a klebelsbergl kultúrpolitika népis­kolai programjának megvalósítá­sával telt. A tankötelezettséget formálisan a 14. életévig hosszab­bították meg. Fokozott szerepet kaptak az ismétlő vagy tovább­képző Iskolák, ezeknek feladatát a miniszter abban határozta meg, hogy „a tanulóban elmélyítse az addig szerzett ismereteket". A tankötelesek 35 százatéka nem Járt Iskolába — de be se fért vol­na. Hiába voltak a büntető szankciók, a pénzbírság vagy el­zárás, ha a szülő nem tudta a be­íratási díjat kifizetni, a gyerek csak otthon maradt, vagy elsze­gődött pásztornak, klscselédnek. Az iskolaépítési programot Sze­ged elsősorban a belvárosban igyekezett megvalósítani. Ekkor már majd mindegyik felekezet­nek is volt elemi Iskolája. Hogy mekkora színvonalbeli különbsé­gek lehettek az egyes városrészek között, arra jellemző, hogy a so­mogyitelepi (ma Petőíítelep) is­kola két, az új rókusi már tizen­két tantermes volt. A községi is­kolák fenntartása egyre többe ke­rült, 1039 őszén osztályokat szün­tettek meg, illetve vontak össze, tunítót állásokat töröltek. Nőtt a zsúfoltság, s csak öt évvel később foghatott hozzá a város négy új iskola fölépítéséhez. 1938-ban — kísérleti Jelleggel ugyan —, de megindult á tanítás egy nyolc­osztályos oktatásra tervezett is­kolában. Csak a fölszabadulás után érett meg a helyzet arra, hogy a min­denki számára kötelező, elvben azonos alapműveltséget nyújtó, nyolcosztályú állami általános is­kola o gyakorlatban is megszü­lessen. Mivel ez az iskolatípus alapképzést ad, amelyet nem érint annyira a sokat emlegetett információrobbanás, mint más oktatási formákat, a legstabilabb, legidőtállóbb tanmenettel dolgo­zik. Szegeden jelenleg 28 általá­nos iskolában — amelynek egy részében idegennyelvi, matemati­kai és zenei tagozat is van r- 898 pedagógus tanít. „Vize Jó. levegője egészséges, a városban az élelmezés olcsó és a lakosok Jó erkölcsűek." (A volt piarista gimnázium ma a természettudományi kar székhelye, a Béke-épület, • balról Szent-Györgyi egykori munkahelye.) / •v

Next

/
Thumbnails
Contents