Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

(CSÜTÖRTÖK, 1974. AUGUSZTUS £ 5 Ma este főpróba Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételik Gyorsmérleg az eredményekről A nappali, esti és levele­ző tagozatokon egyaránt be­fejeződtek az egyetemi, fő­iskolai felvételi vizsgák. Az első, — nem végleges — ada­tok szerint összesen 71 867­en írták meg írásbeli dol­gozataikat, illetve feleltek a felvételi bizottságok előtt. Legtöbben — szám szerint 42 774-en — a nappali tago­zaton felvételiztek. (Az 1974—75-ös tanév nappali tagozataira mintegy 15 500 el­sőévest vehetnek fel a fel­sőoktatási intézmények.) Ha­sonlóképpen jelentős volt az érdeklődés az esti—levelező fakultások iránt is, ame­lyekre együttvéve 29 093-an pályáztak — az esti tagozat­ra mintegy 18, a levelező tagozatra pedig mintegy 33 százalékkal többen, mintáz előző tanévben. A túljelentkezéseken kí­vül az idén is jellemző volt a pályázók egyes karok, sza­kok közötti aránytalan és egyenetlen megoszlása. Most is előfordult például, hogy azokon a karokon és szako­kon, ahová túl sokan pá­lyáztak, viszonylag magas pontszámmal Is el kellett utasítani jelentkezőket, míg másutt kisebb pontszám is elegendő volt a felvételhez. Az idei felvételik általános jellemzője volt a szakembe­rek szerint, hogy maga­sabb pontszámot értek el a jelöltek, mint a korábbi években. Különösen az írás­beli munkák sikerültek Job­ban a várakozásnál. Ennek következtében a „mércét" — szaknyelven a relatív pont­számot — magasabbra kel­lett emelni, vagyis ebben az esztendőben — éppen azért, hogy a jók közül a legjob­bakat kiválaszthassák — ál­talában többet kellett pro­dukálni az egyetemre ju­tásért. Az oktatásügy Illetékesei kedvezően értékelik a közös — érettségi és felvételi — írásbeli felvételi vizsgázta­tás tapasztalatait is. Bár az értékelés többletterhet ró a felvételi munkát végző pe­dagógusokra, szívesen vál­lalták a pluszmunkát, mert a teljesítmények reálisabb összevetésére adott lehetősé­get. Üjdonság volt az idén, hogy a középiskolai taná­rok is részt vettek a felvé­teli bizottságok munkájában. Jelenlétük eredményesnek bizonyult: reálisan tájéko­zódtak a felvételi követel­ményeiről, az országos szín­vonalról, ugyanakkor folya­matosan tájékoztatták a bi­zottságokat a középiskolai követelményekről, segítet­tek abban, hogy csak a tan­anyagcsökkentés révén mó­dosított tantervi anyagot ve­gyék figyelembe a felvételi­ken. Az elmúlt napokban a pá­lyázók többsége postán meg­kapta a felvételi eredmé­nyéről szóló értesítést. Azok a jelöltek, akik elérték a felvételhez szükséges pont­számot, de felvételt nem nyertek, értesítést kaptak, hogy elért pontszámaikkal a jövő évben ugyanazon ásza­kon — újabb felvételi vizs­ga nélkül — pályázhatnak. Az egyes karok felvételi bizottságai döntöttek arról is, hányan és kik kezdhetik meg tanulmányaikat a kö­vetkező tanév elején, illet­ve kik nyernek előfelvételi az 1875—76. tanévre. Pót­felvételt a következő tan­évre az Idén a felsőoktatási intézmények már nem hir­detnek meg. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 1974 Szovjet balett művészek / a téren augusztus 20-ig. Melocco Miklós szobráss­művész kiállítása a Köz­művelődési Palota kupo­A haleftmester Kedves Bópeer Hétvégére ismét vidám, szórakoztató műsorokkal ör­vendeztette meg nézőit a te­levízió. Szombaton este Kel­lér Dezső műsorának, Az én kabarémnak második, befe­jező részét vetítették. A kon­feranszié Kellér, ismét meg­nevettette közönségét. A Kti­lönlcges Színészmúzeumban képet kaptunk humorista munkásságáról, megismer­hettük sokoldalú humorát, karikírozó képességét, meg­győződhettünk ötletgazdag­ságáról. A műsor végén már személyes, jó ismerősként váltunk el tőle. Vasárnap a Nagy szerelem című fran­cia filmvígjátékot láthat­tuk. Néhány szellemes, sza­tirikus jelenete egy estére kellemes szórakozást nyúj­tott, de Pierre Etaix filmje sem | emelkedik ki az utóbbi hetekben műsorra tűzött vígjátékok közül. Bizonyára sok nézőnek szerzett örömet kedd este a Nyitott könyv legújabb adá­sa. Déry Tibor könyve a Kedves Bópeer pár hónapja jelentkezett a könyvpiacon, példányait napok alatt el­kapkodták. A televízió, amint már többször is ta­pasztalhattuk, ismét frissen követte a nyomdai megje­lentetést A Nyitott könyv­sorozatban rendszeresen be­mutatják a mai magyar iro­dalom új alkotásait. Kiváló színészek közreműködésével az egész művet, vagy egy­egy részletét jelenítik meg. A megfilmesített írásokat hozzáértő kommentár egé­szíti ki. Dicsérendő a tele­vízió törekvése, rendszeresen képet ad irodalmunk fejlő­déséről, híres vagy kevésbé ismert írók munkájáról. Akik már olvasás útján megismerték Déry legújabb könyvét, kíváncsian ültek a képernyő elé, vajon a film nyelvén ugyanazt mondja-e a Kedves Bópeer? Kabay Barna rendezésében a kame­rák elé vitt Bópeer nem ve­szített lírai hatásából, fino. man árnyalt lélektana sem szenvedett kárt. A könyv egy öregember személyes, inkább csak magának szánt vallo­mása, elmélkedése, ironizálá­sa, öregségről, elmúlásról. Az idős író emlékeit maga mondja el — Páger Antal megformálásában páratlanul hiteles —, mintha csak han­gosan gondolkodna, mintha sokszor észre sem venné, hogy legbensőbb gondolatait, érzéseit ki is mondja. Hogy mégis indokolt legyen a han­gos elmélkedés, egy-egy pil­lanatra a zajtalanul működő magnetofonra irányul a ka­mera. Páger Antal emlékezetes alakítást nyújtott. Megszám­lálhatatlan, különféle zsáne­rű szerepben láttuk már, nem egy kitűnő játékára emlékszünk. Mégis, el tudta feledtetni velünk, hogy szí­nész, hogy Páger Antal; a jól ismert arcot és hangot valóban az öregséggel bir­kózó-ka jánkodó író arcának és hangjának hittük. Olyan érzést keltett, mintha a pat­togó, gúnyos mondatok, a csendes kétségek ott és ab­ban a pillanatban születtek volna. Egyszóval, észre sem vesszük, hogy megírt szere­pet játszik. Jancsó Sarolta főiskolai hallgató és Szacs­vay László méltó partnerei voltak. Ladányi Zsuzsa m. Művelődéselméleti Nyári Egyetem előadásai áz MTA Szegedi Biológiai Központjának előadóter­mében, délelőtt 9-tőL XV. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múze­um képtárában, szeptem­ber 16-lg. Kokas Ignác festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, szeptember l-ig. Kátal Mihály tűzzománc műveiből kiállítás a Kép­csarnok bemutatótermében, augusztus 2-ig. Mészáros Dezső szobrász­művész szabadtéri szobor­kiállítása a Móra-parkban, ben mutatták be Bizet— Scsedrin Carmen-szvitjét, amelyet már 6 koreografált és rendezett. Azelőtt pedig, még Moszkvában, Petrov Poémáját és Prokofjev: Klasszikus szimfóniáját. Februárban Szegeden járt, az itt látottak alapján irá­nyitotta Minszkben A haty­tyúk tava szereplőgárdájá­nak felkészülését. — Eddig csak kőszínhá­zakban mutattuk be a dara­bot A tér atmoszférája egé­szen más, de ez sem az én munkámat, sem a táncosokét nem befolyásolja különöseb­ben. A koreográfia változat­lan, tehát ugyanazok az instrukciók Is, bár a két sze­gedi előadás nyilvánvalóan különbözik majd egymástól. Természetesen nem a pro­dukciók művészi színvonalá­nak különbségéről van szó, a közönség két egyenrangú bemutatót láthat. Csak ar­ról, hogy mások a szereplők, és minden művész egyéni módon érzi-értelmezi felada­tát — Táncosainknak a dóm­színpad méretei sem okoz­nak különösebb gondot, rész­ben azért, mert a legjobba­kat hoztuk el Magyaror­szágra. Azt sem szabad azon­ban elfelejteni, hogy a szov­jet színházakban általában nagyok a színpadok. A moszkvai nagyszínház vagy a Kreml színpadtere — mindkettőt jól ismerik az együttes tagjai — körülbe­lül ugyanakkora, mint a sze­gedi. A felkészülés idejére saját színpadunk méreteit is átalakítottuk, nem használ­tuk azokat a technikai esz­közöket, amelyek a Dóm té­ren sem állnak a rendelke­zésünkre. A világítással for­dított a dolog, hiszen itt igazán kiválóak a berende­zések. — Milyen tervekkel készül a következő minszki szezon­ra? — ősszel a Tyll Eulens­piegelt visszük színpadra, szép feladat lesz. Terveink szerint még két előadást rendezünk a következő évadban: Andrej Petrov le­ningrádi zeneszerző művére készített koreográfiámat mutatjuk be. Címe; A világ teremtése. A másik pedig egy Csajkovszkij-balett lesz. j S. E. I Kedden délután érkezett Szegedre a minszki balett. Tegnap, szerdán, kiadós próbatermi gyakorlatok után, este megis­merkedtek a szabadtéri színpaddal. Az együttes vezetői eldöntötték, hogy a szom­bati bemutatón Nyina Mihajlovna Poutoua siflis József felvétele < táncolja Odette-Odilia szerepét, Zlgfrid herceg JevgenyiJ Nylkolajevics Pavloviés lesz. Képünkön a minszkiek előadásának egyik látványos jelenete. Az együttes ma, csütörtökön este tartja főpróbáját a dóm­színpadon. Iájában, augusztus 20-ig. Móra Ferenc-emlékklál­litás a Somogyi-könyvtár olvasótermében, augusztus 20-ig. A tápai gyékényszövés. Kiállítás a tápéi művelődé­si házban, augusztus 24­ig. A Fonográf együttes kon­certje az újszegedi szabad­téri színpadon, este 8 óra­kor, rossz idő esetén au­gusztus 6-án. Tavaly töltötte első évad­ját a minszki színháznál Va­lentin Nyikolajevics Jelizar­jev, vezető balettmester. Nagyhírű intézetekben vé­gezte tanulmányait: a Le­ningrádi Állami Akadémiai Táncművészeti Iskolában ko­reográfiát tanult, majd Moszkvában konzervatóri­umba járt, aztán ismét Le­ningrád következett, a Rimszkij-Korszakov konzer­vatórium balettmesteri ka« rán végzett. Utolsó iskola­éveiben már rendezett: té­vébaletteket, egyfelvonásoso­kat, operai betéteket, kon­certszámokat — különböző színházaknál, stúdiókban, te­levízióban. Nemrég Minszk­A vizsgán táncoltam twM •• . closzor Odette-Odilia: Brzsozovszkaja Vállig érő, sötétbarna haj keretezi a törékeny, kislá­nyos balerina arcát. Nem ilyennek képzelte az, aki a televízió jóvoltából látta va­sárnap este A hattyúk tavi­nak rövid jelenetében tán­colni. Ludmilla Brzsozovsz­kaja egészen másként fest színpadi jelmezben, mint a szegedi tartózkodás első napjának reggelén. — Tízéves koromban je­gyeztem el magam a tánc­cal, majd nyolc évig tanul­tam a Belorusz Állami Táncművészeti Iskolában, s immár nyolc éve vagyok tagja a minszki balettnak. Mostani magyarországi tur­nénk során a szegedi sza­badtéri színpadon A hattyúk tavának főszerepét táncolom. Ehhez a szerephez nagyon kedves emlék fűz, hiszen a Csajkovszkij-balett részletét táncoltam az iskolai vizsga­előadáson is. Azóta is egyik legkedvesebb szerepem. Pedig Ludmilla nem pa­naszkodhat. A nyolc év so­rán tizennégy balett főszere­pét táncolta. Az első és máig legemlékezetesebb: Solvejg a Peer Gynt című balettben. Júlia volt a Rómeó és Júliá­ban, Mária a Bahcsiszeráji szökőkútban, Frigia a Spar­tacusban, Isolda a Tristán és Isoldában, s táncolta a Gi­selle címszerepét is. Szere­pelt néhány belorusz szerző modern hangvételű balettjé­ben, többek között a Bál után és az Alpesi ballada cí­műekben. A klasszikus és modern balett kapcsolatáról a következőket mondja: — A klasszikus balettis­meretek elsajátítása a kez­det, az alap, amelyre bármit lehet építeni. Színházunk repertoárjában egyaránt ta­lálhatunk klasszikus és mo­dern darabokat. A modern balettek sokkal összetettebb mozgáskompozíciókat köve­telnek, bonyolultabbak, nem olyan tiszták, világosak és egyértelműek, mint a klasz­szikus balettalkotások. Any­nyit még el kell mondani, hogy nálunk öncélúan, csak a zenéért vagy a táncért nem mutatnak be új műve­ket. A legmodernebb hang­vételű táncok is komoly gondolatokat hordoznak. Odette-Odilia szerepe min­den balerina álma. Erről a szerepről így vélekedik Lud­milla Brzsozovszkaja: — A klasszikus, sokak ál­tal ismert és táncolt balett­ben nagyon nehéz újat nyúj­tani, bár természetesen min­den táncosnő célja-álma olyan figura megformálása, ahol kifejezésre tudja juttat­ni egyéniségét Én is ezt próbáltam meg a szűk le­hetőségek határain belül. Habár A hattyúk tava túl van a kétszázadik előadáson, a mostani turné számomra mégis sok izgalmat rejt. Ál­landó partneremet, JurijTro­jant elutazásunk előtt né­hány nappal operálták, így új társammal, a vasárnapi előadás, kissé beugrásnak is számít. T. L. 4

Next

/
Thumbnails
Contents