Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

SZERDA, 1974. AUGUSZTUS 7, 5 Kilenc év után Ismét Szinetár Miklós rendezi a Turandotot SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 1974 XV. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Mú­zeum képtárában, szep­tember 16-ig. Fotóklubok X. Szegedi Szalonja. Fotókiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kass János, Reich Ká­roly és Würtz Ádám Sha­kespeare-illusztrációi, kis­plasztikák, plakettek, ér­mek. Kiállítás a Képcsar­nok bemutatótermében, au­gusztus 15-ig. Szeged környéki népélet, tékák, ládák, szőrhimzések. Néprajzi kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központ­ban, augusztus 20-ig. Kokas Ignác festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, szeptember l-ig. Mészáros Dezső szob­rászművész szabadtéri szo­borkiállítása a Móra-park­ban, augusztus 20-ig. Melocco Miklós szobrász­művész kiállítása a Köz­művelődési Palota kupo­lájában, augusztus 20-ig. Móra Ferenc-emlékkiál­lítás a Somogyi-könyvtár olvasótermében, augusz­tus 20-ig. A tápai gyékényszővés. Kiállítás a tápéi művelő­dési házban, augusztus 24­ifr A szabadtéri méreteiből fakad, ha a vállalkozások érzékeltetésére temérdek fel­sőfokú jelzőt használtunk már el. A Turandot ról szólva mégsem kerülhetjük ki; aki ismeri az operát, és valamely közeli próbadél­utánon elsétált a Dömötör­torony mellé, elhiszi; 180 statisztával, a 120 tagú kó­russal, a nagy zenekarral és persze a szólistákkal létszá­mában az idei program leg­nagyobb produkcióját ígéri a pénteki premier. Érthető tehát, hogy Szinetár Miklós nem bízhatott mindent az utolsó napokra, akkor sem, ha másodszor rendezi Sze­geden a Turandotot. — Az 1665-ös előadások rendezőpéldányát megőriz­tem, erősen támaszkodom rá. Mindössze háromszor ment a Turandot, s bár a kritikák kedvezően értékelték, még évekkel később is föl-föl­idézték, már akkor éreztem, milyen lehetőségek marad­tak az előadásban. Szép, iz­galmas feladat rendezőnek, hogy igazíthat egy, már alapjában kész produkció erővonalain, finomíthatja hangsúlyait — akkor is, ha erre kilenc évet kellett vár­nia. — Miben látja ma, az ak­kori, valóban esztendőkre beszédtémát adó előadások sikerét, és milyen fazoniga­zításokra gondolt? — Jó énekes gárda jött össze, s Fülöp Zoltán dísz­leteivel, Mdrfc Tivadar jel­mezeivel érzésem szerint si­kerül ide, a térre való for­mát találni. A rendező per­sze ne fecsegjen előre, mert ha a későbblek nem iga­zolják, kellemetlen helyzet­be kerül. Annyit viszont el­árulhatok, lesz egy kalandos vállalkozásunk. Jómagam nem túlságosan rokonszen­vezek az idegen nyelvű elő­adásokkal, szeretem, ha a közönség pillanatról pilla­natra szöveg szerint is tud­ja, mi történik a színpadon, miről beszélnek, énekelnek. A vendégművészek miatt azonban olasz nyelven hang­zik el a mostani Turandot is — egyetlen jelenetet, a három miniszterét kivéve, amely egyébként is zárt, Radnai Györgynek, Palcsó Sándornak és Külkei Lász­lónak nem kell végszavakat adni az olaszul éneklő szó­listáknak- Ez a tercett fon­tos dolgokat mond ki, filo­zofikus hangvételű — nem lehet haszontalan, ha a kö­zönség magyarul hallja. En­nek végén pedig szinte ci­vilruhára vetkőznek a mi­niszterek, azt akarjuk érzé­keltetni, hogy az államférfi­ak, ha magukra maradnak, pontosan olyan emberek, mint mi. • Szinetár Miklós a szegedi Játékok egyik legtöbbet fog­lalkoztatott, legsikeresebb al­kotóművésze: tizenegy da­rabot állított színpadra, a pénteki Turandot tizenne­gyedik rendezése. Változatos a skála is, János vitéz, Shakespeare: Szentivánéji álom, Honegger drámai ora­tóriuma, a Johanna a mág­lyán, Turandot (idén má­sodszor), Háry János (1966, 1969, 1970), Faust, Cigánybá­ró, Don Carlos, Erkel Bánk bánja, Borisz Godunov, Hu­nyadi László — kronológiai sorrendben. Amire legszíve­sebben emlékszik: Johanna, Háry, Turandot. — Repertoárja tekintélyes, a kérdés tehát cseppet sem illetéktelen: milyen lehető­ségeket lát a szegedi sza­badtéri jövőjében? A szegedi Játékoknak ki­alakult hagyománya, ritmu­sa van, nyugodtan mondha­tom, sajátszerű profilja. Szi­gorúan magánvéleményem, hiszen nem szeretnék ille­téktelen lenni, ha ennek a sajátszerű profilnak hang­súlyosabb vállalásában lá­tom a jövőt is. Az ember tragédiáját például gyakrab­ban hoznám vissza, miként az Erkel-kultusz ápolására is következetesen és helyesen törekednek Szegeden. Vi­szont Bartók és Kodály mű­vészetére szélesebb kaput nyithatna a szegedi szabad­téri, elsősorban itt érzem a lehetőségek körének bővíté­sét- Nem kell félni a rep­rizektől, ha körülnézünk a világban, más szabadtéri vállalkozások sem idegen­kednek tőle, többen kifeje­zetten erre építenek — hogy csupán Bayreuth vagy Salz­burg példáját említsem. A szegedi szabadtéri természe­tesen más, másképpen kell tehát azt is értelmezni, hogy ugyanazokat a darabokat ve­gye elő. Fentebb már emlí­tettem, hogy — szerintem — milyen módon, milyen szellemben. Nikolényi István „Hobbim a munkám" Liu: Delfina Ambroziak Bridzs­verseny Az elmúlt napokban, au­gusztus 3-án és 4-én rendez­te meg a szegedi bridzsklub a József Attila Tudomány­egyetem KISZ-klubjában el­ső Szabadtéri Kupa elneve­zésű nemzetközi párosverse­nyét. A benevezett párosok három fordulóban mérték össze erejüket. Az első he­lyen budapesti versenyzők, a Knuth—Szalay páros vég­zett. Második a Vmkler— Szappanos, harmadik a Puza —Lévai kettős lett. Legjobb külföldi versenyzőpár a kas­sai Stcvák—Boros, legjobb szegedi a dr. Oláh—dr. Win­ter, legjobb ifjúsági a szin­tén szegedi Zsák Z.—Patay páros lett. A helyezetteken kívül a rendezők több ver­senyzőpárt jutalmaztak, mert sok szegedi intézmény és vállalat ajánlott fel értékes tiszteletdíjakat. A kellemes hangulatú, szombaton délután 2 órától éjfélig, majd vasárnap dél­előtt 10 órától délután 4 óráig lebonyolított színvona­las verseny után a Szegedre látogató bridzsezők elmond­ták, hogy jövőre ismét el­jönnek megmérkőzni a Sza­badtéri Kupa díszes vándor­serlegéért. Hobbim a munkám — mondja Delfina Ambroziak. Hogy ez mennyire igaz, mu­tatja, hogy a népszerű len­gyel énekesnő közvetlenül berlini szereplése után érke­zett Szegedre. Az NDK fő­városában Beethoven IX. szimfóniájában lépett fel, szegedi művész, Gregor Jó­zsef társaságában. De nem véletlen a berlini fellépés sem! Delfina Ambroziakot szerződés köti a drezdai Ál­lami Operaházhoz is, az NDK-beli közönség számos sikeres alakításáról ismeri. — Persze, törzshelyem a Lódzi Nagyszínházban van. Már zeneművészeti főiskolás koromban énekeltem ott, most mór tizenkét éve tagja vagyok. Első szerepem a Lakmé volt, azóta huszon­négy operában léptem fel. A zeneszerzők közül Mozart a kedvencem: a Don Jüan, a Figaró házassága előadásain különös örömmel veszek részt. Delfina Ambroziak valóban széles körű repertoárral di­csekedhet. Hangja koloratúr és lírai szoprán, énekesi ké­pességeit főként olasz ope­rákban kamatoztathatja. Legkedvesebb szerepei közt a Rigoletto Gildáját, a Ma­nón Lescaut címszerepét, a Sevillai borbély Rosináját említi. Nemegyszer énekelt a Faustban és a Traviatában is. — Első jelentős sikerem az 1962-ben, Münchenben ren­dezett XI. nemzetközi ének­versenyhez fűződik, ahol el­ső díjat nyertem. Ettől kezd­ve rendszeresen turnézok külföldön, szinte minden európai országban megfor­dultam, bemutatkoztam Amerikában, Mexikóban is. Közelmúltban kötött szerző­désem is külföldre szólít: Bellini Normáját és Puccini Bohéméletének Mimijét fo­gom az amerikai közönség­nek énekelni. — Magyarországon sem először járok. Három évvel ezelőtt Mozart-művekkel és a lengyel Penderecki Lukács passiójával léptem fel, Bu­dapesten. A szegedi szabad­téri színpadon most Puccini operájában Liut, a fiatal rabszolgalányt éneklem. Kis­sé izgatottan készülök a Dóm téri produkcióra, szá­momra premier lesz a Tu­randot előadása. Liu szere­pét ugyanis most éneklem először, a másik két vendég­művészhez hasonlóan, ola­szul. Németországi fellépé­semre gondolva, nemrég tar Kollégiumok szállodai gondjai nultam meg német nyelven is, lengyel szövegét még nem tudom. Repertoárja az operák mel­lett, az oratóriumokat is felöleli. Régiektől, a legmo­dernebbekig, Monteverditöl Pendereckiig számtalan ora­tóriumban énekelt. Sőt, Pen­derecki műveinek az első megszólaltatója, Lukács pas­sióját is 6 énekelte először, az Auswitzban rendezett em­lékversenyen. öszl turnéján az olasz közönség is oratóri­umokban hallhatja. — Az operát és az oratóri­umot egyformán kedvelem. Az operához vonz, hogy éneklés mellett, színeszi já­tékra is lehetőség van, az oratóriumot a tiszta, önma­gában is erőteljes énekért szeretem. A komoly zene, Mozart, Puccini hódolója, operák és oratóriumok hivatásos mű­vésze kikapcsolódásképpen szívesen hallgat modern mu­zsikát, dzsesszt is. Ladányi Zsuzsa Természetesnek tűnik, hogy a szabadtéri játékok idején, amikor telt ház van a szállodákban és a kem­pingekben, a diákotthonok és a kollégiumok adnak otthont a Szegedre érkező külföldi és hazai vendégeknek. Valóban nélkülözhetetle­nek ezek a kisegítő szállás­helyek a nyári hónapokban. A kollégiumok rendeltetése és adottsága azonban más, s ezért a „szállodává alaku­lás" sok gonddal, rengeteg munkával jár. Egyidejűleg az épületek műszaki felújí­tását, tatarozását, festését is el kell végezni, s szállást kell adni azoknak az egyetemis­táknak, akik a nyári szün­időben Szegeden maradtak, például a külföldieknek, a gyakorlaton levőknek, a szi­gorló orvosoknak, valamint a szakszervezetek és a KISZ­bizottságok csereakciói ré­vén Szegeden nyaraló egye­temi dolgozóknak és külföldi egyetemistáknak. A kollé­giumok vezetői kibújhatná­nak a szállodai munkák alól, de nem teszik. Miért? Pig­niczki György, az Orvostu­dományi Egyetem hallgatói­nak otthont adó négy kol­légium igazgatója szerint azért, mert a város érde­két, az ünnepi hetek sikerét fontosnak, saját ügyüknek tartják. A jó szándékról, a segíte­ni akarásról van szó való­ban, mert a kollégiumok nyári működése anyagi ha­szonnal nemigen jár. Az el­múlt évekhez viszonyítva javult a helyzet, s köszönhe­tő ez a Csongrád megyei ta­nács vb kereskedelmi osz­tályának. Farsang Lászlóné dr. és az általa vezetett bi­zottság felmérte a helyi vi­szonyokat, majd a kollégiu­mokat különböző kategóriák­ba sorolta, és meghatározta, hogy egy-egy kategóriában milyen szolgáltatásokat kell nyújtani, s ezekért mekkora összeg kérhető. Az így meg­állapított szobaárak körül­belül fedezik a fenntartási költségeket Csakhogy általában a fia­talok keresnek és kapnak szállást a kollégiumokban, s nekik ötven forint egy éj­szakára óriási összeg, de még az IBUSZ által kért har­minc forint is sok. Számukra elfogadhatók az Expressz iroda által biztosított szo­baárak, a 15—17 forintos ösz­szegek. Így felemás helyzet ala­kult ki. Egyes kollégiu­mok ugyanis a Csongrád megyei tanács által megál­lapított árakat kérik, má­sok pedig az Expressz „ár­jegyzék" szerinti összeget, s világos, hogy az utóbbi kol­légiumok nagyon ráfizetnek erre az üzletre, hiszen be­vételeik nem fedezik a tény­leges kiadásokat. A problé­mát az árak felemelése nél­kül kell megoldani. Ez több módon is lehetséges volna. Például, ha a 122/1972. számú M.M. utasítás nem kötné ki, hogy mely kollégiumoknak kell az Expresszel szerződ­niük, hanem helyben dön­tenének arról, hogy melyik évben, mely kollégiumok vállalják a fiatalok elhelye­zését. Még egyszerűbb lenne az érdekelt kollégiumok költségvetésébe beszámíta­ni a nyári hónapokat is, vagy valamiképpen kiegyenlíteni az Expressz és az IBUSZ szobaárai közti _ különbsé­get. Haulis Ágnes Megnyitják a kubikosműzeumot Gazdag a Csongrádi Napok programja Az alkotmány ünnepét megelőző napokban az Idén kilencedik alkalommal ren­dezik meg a Csongrádi Na­pok eseménysorozatát. Az évezredes múltú Tisza-parti kisvárosban mintegy ötven különféle rendezvény lesz augusztus tíz és huszadika között. Irodalmi estek, kon­certek, képzőművészeti és más kiállítások, iparcikkek bemutatói, veterán gépjár­művek találkozója és ügyes­ségi versenye, folklór és könnyűzenei műsorok, divat­bemutatók, különféle sport­versenyek nyújtanak majd szórakozási lehetőséget a vá­rosba látogató vendégek­nek. Az idei Csongrádi Napok egyik legjelentősebb esemé­nye lesz az ország első ku­bikosmúzeumának megnyi­tása. A múzeum termeiben helyet kapó sok száz tárgyat magában foglaló gyűjte­mény, amely az elkövetkező években állandó kiállításként marad nyitva az érdeklődők előtt, emléket kíván állí­tani nemcsak a csongrádi és környéki, hanem a Viharsa­rok, a Dél-Alföld egvkori va­lamennyi kubikosának. Azok­nak az embereknek, akik a múlt században és e század elején szinte teljesen kézi munkával hétszáztizenhét he­lyen ástak űj medret, ezer­hétszáztizenhat kilométer hosszúságban a folyók sza­bályozásánál, hatezerhárom­száz kilométernyi új árvíz­védelmi töltés, ezerhétszáz kilométernyi vasútvonal és sok-sok közút kiépítésében vettek részt. Világjáróknak nevezték őket, mert, amikor hazánkban kevesebb munka akadt, Európa számos or­szágába elmentek dolgozni, hogy fáradságos munkával megkeressék az otthonmaradt családnak a télire valót. A kiállítás írásos dokumentá­ciós anyaga, korabeli térké­pek utalnak minderre. Be­mutatják a kubikosok eszkö­zeit, a különféle maguk ter­vezte célszerű talicskákat, amelyeken a súly a kerékre nehezedett. A kiállítás kü­lön része mutatja majd be a kubikosok egykori mun­kásmozgalmi megmozdulá­sainak eseményeit. A földmunkák többségét ma már gépekkel végzik. Az árvízvédelemnél, egyes épít­kezéseknél azonban még ma is dolgoznak kubikosbrigá­dok. A Dél-Alföldön dolgozó kubikoscsoportok képviselői a Csongrádi Napok megnyi­tója alkalmával ugyancsak aug"szt"s 10-én úgynevezett kubikos ött 'sa keretében ren­deznek vetélkedőt. A kuny­hóépítés, főzés, földkiterme­lés és a régi kubikos élet-" vonatkozó kérdésekre adott válaszok szerepelnek többek között a látványosnak ígér­kező öttusa programján. A Csongrádi Napok gaz­dag eseménysorozata egyéb­ként augusztus huszadikán alkotmánynapi nagygyűlés­sel zárul. i *

Next

/
Thumbnails
Contents