Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

KEDD, 1974. AGUSZTUS 6. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 19 74 XV. Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc Múzeum képtáróban, szeptember 16-ig. Fotóklubok X Szegedi Szalonja. Fotókiállítás a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 20-ig. Kass János, Reich Károly és Würtz Ádám Shakespeare-illusztrá­ciói, kisplasztikák, pla­kettek, érmek. Kiállítás a Képcsarnok bemutató­termében, 15-ig. augusztus Szeged környéki nép­élet, tékák, ládák, szőr­hímzések. Néprajzi ki­állítás a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 20-ig. Kokas Ignác festőmű­vész kiállítása a Novem­ber 7. művelődési köz­pontban, szeptember l-ig. Mészáros Dezső szob­rászművész szabadtéri szoborkiállítása a Móra­parkban, augusztus 20-ig. Melocco Miklós szob­rászművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolájában, augusztus 20-ig. Móra Ferenc-emlékkl­állítás a Somogyi-könyv­tár olvasótermében, au­gusztus 20-ig. A tápai gyékényszövés. Kiállítás a tápéi műve­lődési házban, augusztus 24-ig. Három kiállítás A minszki balett A hattyúk tava ÜTSZS Sikerül-e legyőznie a leg­tisztább és legnemesebb em­beri érzésnek a gonosz va­rázslatot? Beteljesülhet-e Zigfrid herceg és a hattyú­vá változtatott Odette sze­relme? Ezekre válaszol a balett és a zene sajátos mű­vészi eszközeivel, nemzetkö­zi nyelvén Csajkovszkij A hattyúk tava című balettje. A romantikus mesék jelleg­zetes, végletekig kiélezett kérdései ezek, melyekben az a szép, a magával ragadó és mindig új élményekkel telítő, hogy legyen bármi lyen banális a történet, hiába tudjuk első perctől a választ a naivnak tűnő kér­désekre, a próbák sorát vál laló és az átok, a varázs­lat, a gonosz felett sikereket arató hősökben, a legszebb emberi érzések diadalában mindig önmagunk jobbik­szebbik énjének győzelmét is ünnepeljük. S lehetne-e ezen felfokozott érzések és indulatok kifejezésére, meg­jelenítésére alkalmasabb műfaj, mint az emberi moz­dulatok, és a zene csodás kettősének harmóniája. Bi­zonyítja ezt a feltevést, hogy zsúfolt nézőtér előtt mutatta be két este Odette és Zigfrid történetét a Belo­rusz Állami Akadémiai Nagyszínház balettegyüttese a szegedi Dóm téren. A balett romantikus és mesés hangulatát erősítették J. Csemodurov díszletkom­pozíciója, valamint az elő­adás jelentős fényeffektusai is. Az első és harmadik fel­vonás kastélyának oszlopso­ra, függönyeinek ritmusa és a finoman megválasztott fényjáték a látvány dekora­tivitasát hangsúlyozta, a két tóparti felvonásban pedig a hideg kékes árnyalatok misztikus hangulata és az egyszerűsített diszletelemek a romantikus hatást erősí­tették. Már a díszlet is se­gített meghatározni köze­lebbről a balett műfaját Ügy jellemezhetnénk: ro­mantikus költemény ez, a zene eszközeivel elmondva, tánccal megjelenítve. A klasszikus orosz balett ki­emelkedő alkotása ez a mű. Szinte jellemző mozdulatalt, a koreográfia motívumait éppúgy ismerjük, mint a muzsika gyakran hallott részletelt. Mégis újból és újból élményekkel gazdagít a balett, minden előadáson új szépségeket fedezhetünk fel. Talán azért, mert a klasszikus orosz balettiskola táncmotívumainak és a ro­mantikus orosz zene világá­nak nagyszerű ötvözete A hattyúk tava. S kik ismer­hetik Jobban ezt a zenét, ennek a táncnak elemeit, mint a szovjet balettegyüt­tesek, ahol nemzedékeken át folytatódik, hagyományozó­dik ez a stílus. A minszki balettegyüttes szegedi elő­adásai is azt bizonyították, hogy a táncosok anyanyelvi fokon sajátítottak el min­den lépést, mozdulatot, tisz­ta szándékkal és alázattal alkalmazkodnak koreográ­fiához és zenéhez, s kitűnő szólistáik egyéniségükkel is fűszerezni képesek — a le­hetőségek határain belül — szerepeiket. A mostani elő­li, assan hagyomány már, hogy az ünnepi hetek idején minden kedden három sze­gedi kiállításról számolunk be ezeken a hasábokon. Ez a hagyomány most ismét folytatódik. Tizedszer nyílt meg a Bartók Béla művelő­dési központban a Fotóklu­bok Szegedi Szalonja. A ki­állítást vasárnap délben nyi­totta meg dr. Laczó Katalin, a Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, a jubileumi fotó­szalon díjait pedig Radnóti Tamás, a városi tanács mű­velődési osztályának helyet­tes vezetője, a Fesztivál In­téző Bizottság titkára nyúj­totta át. Dr. Juhász Antal muzeológus tárlatvezetésével nyílt meg szintén a Bartók Béla művelődési központban a szegedi és Szeged környé­ki falitékákat, menyasszonyi ládákat és szőrhímzéseket bemutató néprajzi kiállítás. Tegnap óta, hétfőtől látható a Képcsarnok Kárász utcai bemutatótermében Kass Já­nos, Reich Károly és Würtz Ádám Shakespeare-illusztrá­cióiból, valamint kisplaszti­kákból, plakettekből és ér­mekből rendezett kiállítás. Siflis Jozseí felvétele Odette és Zigfrid a hattyúlányokkal adások is emlékezetesek ma­radnak, éppen az előbb em­lített erények miatt. Azt sem hallgathatjuk azonban el, hogy a minszki balett előadásának ritmusa meg­megtörik, a szólók, a népek táncainak bemutatói önálló betétként hatnak, nem épül­nek be szervesen a törté­netbe. A kar az első felvo­nás kezdeti bizonytalansá­gai után magára talált, kü­lönösen a második felvonás­ban remekeltek a táncosok. Külön kell szólnunk a két est szólistáiról. Odette—Odi­lia kettős szerepét a bemu­tatkozó előadáson Nyina Pavlova táncolta, vasárnap pedig Ludmilla Brzsozovsz­kaja volt a hattyúvá varé­zsolt leány. Nyina Pavlova nagyszerű technikával, ár­nyaltan oldotta meg a „ba­lettek királynője"-szerepet, jól alkalmazkodott az érzel­mi hullámzásokhoz, s „fe­kete" Odiliaként megcsil­lantotta temperamentumának erényeit. Ludmilla Brzso­zovszkaja kiváló balerina. Szinte mindent tud és min­dent elmond, amit ebben a szerepben el lehet. Törékeny alkata, mozgásának tökéle­tes harmóniája különösen a lírai részleteknek adott ritkán látható mélységeket. Nem jós­lás, ha azt mondjuk, sokat fo­gunk még hallani róla. Zigf­rid herceg mindkét este Jevgenylj Pavlovics volt. Jó megjelenése, eleganciája, kulturált mozgása, illúziót keltő herceggé avatta. A hattyúk tavának bravúrsze­repe: az udvari bolond. Vir­tuozitás, akrobantlka, hu­mor ötvöződik ebbe a csör­gősipkás figurába. L. Polja­kovszki) e szerepnek első­sorban a humoros oldalát igyekezett kiaknázni. Ener­gikus, lendületes alakításá­nak párja Jakov Botvinnik varázslója- Alakításának erénye a temperamentum és kimagasló megjelenítő erő. A szegedi szimfonikusok az esték egyik legszimpati­kusabb szereplőjének, a sza­badtéri játékok első női karmesterének, Tatjána Ko­lomijcevánák vezetésével ki­válóan illeszkedtek a pro­dukcióba. Néhány próba elég volt ahhoz, hogy a karmester vezetésével a sze­gedi együttes teljes jogú ré­szese legyen az előadásnak, Csajkovszkij zenéje éppoly magas hőfokon keljen élet­re, e kétszeri alkalommal, mint ahogy a balett, túl a kétszázadik előadáson. A Belorusz Állami Akadémiai Nagyszínház balett­együttese, mely két estén a szegedi Dóm téren Csaj­kovszkij A hattyúk tava című balettjével vendégszere­pelt, tegnap, hétfőn elutazott Szegedről. Elutazásuk előtt az együttes tagjai megkoszorúzták a Széchenyi té­ren álló szovjet hősi emlékművet. A minszki balettegyüttes Szegedről Budapestre utazott, ahol 7-én és 8-án a Margitszigeti szinpadon lépnek közönség elé. Budapesti műsorukban négy egy­felvonásos balett szerepel: Bizet—Scsedrin: Carmen­szvit, Chopiniana, Scsedrin: Kamaraszvit és Borogyin: Poloveci táncok. Tandi Lajos Próbálják a Turandotot Több mint negyvenezren látták idén a szabadtéri já­tékok eddigi nyolc előadását. Vörösmarty drámája. aCzil­lei és a Hunyadiak három­szor ment, ugyanennyiszer a János vitéz — mely szom­baton, augusztus 10-én bú­csúzik —, kétszer A hattyúk tava. Félidejéhez érkezik hét végén a Játékok műso­ra : Pénteken, augusztus 9-én újabb premier lesz. Puccini Turandotja. A nagy érdeklődéssel várt bemutató két szempontból is különleges eseménynek ígérkezik. Az operát játszot­ták már a 30-as években a dómszínpadon, ám az 1965­ös előadásait úgy tartják számon, a közönség és . a szakemberek, mint a Játé­kok talán legkiemelkedőbb operai teljesítményét. Most is Vaszy Viktor dirigál, Szi­netár Miklós a rendező, Fü­löp Zoltán a díszlet-, Márk Tivadar a jelmeztervező, mint kilenc évvel ezelőtt, s a hazai énekesek közül is többen ismételnek. Amy Shuard, Jeanette Pilou és Nikola Nikolov után idén is három külföldi szólistát ismerhet meg a publikum, Maria Angéla Rosattit (Tu­randot). Delfina Ambrozia­kot (Liu) és Gaetano Bar­dinlt (Kalaf). Különleges ze­nei eseménynek számít az idei Turandot azért is, mert ebben az évben emlékezik meg a zenei világ Puccini­ről. halálának félszázados évfordulóján, s mint köztu­domású, a Turandot volt a mester hattyúdala, melyet már asszisztense, Alfano fe­jezett be. A Szegedi Szabadtéri Já­tékok soron következő pre­mierjére jó hete folynak a próbák. Szegeden van már Delfina Ambroziak. s tegnap késő estére várták a másik két külföldi vendégművészt is. N. L Tizedik éve, hogy az or­szág amatőr fotóklubjainak nyaranta a szegedi Bartók Béla művelődési központ ad otthont. Itt mutatják be évenként, immár egy évtize­de legújabb alkotásaikat az ország különböző részén dol­gozó fotósok. * Az ilyen jubi­leum lehetőséget ad az el­múlt évtized értékelésére, a visszatekintésre, a jelen út­jainak vizsgálatára és a jövő körvonalainak vázolására is. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a mostani kiállítás egy hosszú folyamat jelentős állomása, mely az elmúlt évek hagyományait éppúgy magán viseli, mint ahogy hű tükre a mai törekvéseknek, és ahogy felvillantja a fotók holnapjának jegyeit is. A mostani tárlat közép­pontjában — oly sok öncélú trükk, formai bravúr és üres filozofálgatás után — az ember áll. Sok a portré, az ember és természet kapcso­latát bemutató alkotás, s jó néhány fénykép tükrözi al­kotójának intellektuális szándékait. Viszont még mindig kevés a humor, a groteszk, a szatíra. Bár­mennyire is klubok, alkotó­műhelyek mutatkoznak be ezen a kiállításon, bármeny­nyire is jól látható, hogy mennyire segíti az egészsé­ges alkotói légkör az egyé­niség kibontakozását, mégis egy-egy kép marad meg leg­inkább a szemlélők emléke­zetében. Így például olyan nagyszerű alkotások, mint Alapfy András Az én moz­donyom című szikrázóan szellemes képe, Kincses Gyula bájosan lírai ő című portréja, Hajdinyák Gyula Anya című fotója, Horváth Dezső Pótkocsin című szelle­mes műve, Tihanyi László Dunai ártéren című sorozata és különösen Táj lóval című kitűnő fényképe, valamint Török László A család cl­' mű ironikus, slk gondolat­tal gazdagító alkotása. Az előző tárlatokhoz ké­pest emberileg gazdagabb ez a kiállítás. Többet mond változó világunkról, formá­lódó, alakuló emberségünk­ről. Mindennapjaink ellesett pillanatalt éppúgy megőriz­ték a fényképek, mint az emberi arc rezdüléseit, vagy a fotósok gondolatait. Ör­vendetes tény, hogy megle­pően sok a fiatal, pályakez­dő fotós, a tehetségek jelent­kezése pedig mindig új len­dületet ad egy mozgalom­nak, mindig gazdagodást, új színeket jelent. A Fotóklubok 10. Szegedi Szalonján tizenöt fotóklub 101 alkotójának 168 képe látható. A kiállítás fődíját a salgótarjáni fotóklub nyerte. Dijat kapott a győri, a buda­pesti, a debreceni, a bajai Duna, a szegedi és az eszter­gomi városi fotóklub. A nép­művelési intézet egyéni dí­jában részesült Alapfy And­rás (Budapest), Herbst Ru­dolf (Salgótarján), Kincses Gyula (Debrecen), Koller Antal (Győr), Csonka Béla (Kaposvár) és Tóth István (Szeged). A különdíjak tu­lajdonosai : Tihanyi László (Győr), Balla András (Esz­tergom), Nagy Ottó (Székes­fehérvár) és Rónay István (Baja). Lassan hagyomány, hogy az ünnepi hetek idején Sze­ged környéki népélet cím­mel a Móra Ferenc Múzeum bemutatja a tulajdonában levő néprajzi emlékek leg­szebb darabjait. Ezúttal fali­tékákat, menyasszonyi ládá­kat és szőrhímzéseket látha­tunk a Bartók Béla művelő­dési központban. A szépen rendezett néprajzi bemutató világos és hű képet rajzol e paraszti bútorok stílusáról, motívumkincséről, színvilá­gáról. A kék alapú, pipacs­piros díszítésű vásárhelyi és szegedi tékák és ládák, a pi­ros alapú csokordíszes makói ládák és a tótkomlósl, élénk, dekoratív színekkel díszített bútorók gazdag képzeletvl­lágról, ugyanakkor tájegysé­gi jellegzetességről tanús­kodnak. A Dél-Alföld szőr­himzéses párnavégeinek szép darabjai egészítik ki a mos­tani kiállítást. Az igazi illusztráció újra­alkotás. Több és más, mint a grafikusi tevékenység, hiszen ötvözni, újrateremteni, egy más műfajban újjászülni kell egy gondolatot, egy mű­vészi világot. Shakespeare­drámák illusztrálására vál­lalkozott — talán nem túl­zás, ha azt mondjuk — a há­rom legjelesebb magyar gra­fikus-illusztrátor, Kass Já­nos, Reich Károly és Würtz Ádám. Kass János a Hamlet drá­mához készített tíz rézkar­cot. Kristálytiszta vonalai, világos, áttekinthető szer­kesztése most is lenyűgöző. Szigorúság és alázat, az iro­dalmi mű tisztelete jellemzi lapjait. Egy felesleges vonal, egy öncélú motívum sincs ezeken a rézkarcokon. Reich Károly szinte va­rázslója a vonalnak. Beszé­desek, virtuózak és játéko­sak Faistaff históriáját meg­jelenítő lapjai, A windsori víg nők-sorozata. Rajzi lele­mény, önfeledt Játékosság jellemzi ezeket az alkotáso­kat. Szépség és rútság, öröm és kaján kuncogás, szeretet és harag természetes ellenté­tekként állnak szemben il­lusztrációin. Würtz Ádám a Szentiván­éji álomhoz készített lapjai ritka virtuozitással teremtik újjá a vígjáték figuráit és szituációit. Szikrázóan szel­lemes humora, rajzi játékos­sága, bája magával ragadó. Sajnos, még- mindig nem ismerjük és szeretjük eléggé, nem látjuk lakásainkban a szobrászat kisműfajalt: kis­plasztikái alkotásokat, pla­ketteket, érmeket. Jó alka­lom e műfajok népszerűsíté­sére a Képcsarnok mostani bemutatója, ahol neves szob­rászok müvei egészítik ki a rézkrrcokat. Olyan neves al­katók kisplasztikáival talál­kozhatunk, mint Szabó Iván, Kiss István, Tóth Valéria, Paál István, Potó Róza és Lisztes István, s olyan kivá­ló érmészek mutatják be al­kotásaikat, mint Csikszent­mihályi Róbert, Búza Barna, Kiss Sándor, Szőllósy Enikő, Sz. Egyed Emma. T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents