Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

8 VASÁRNAP, 1974. AUGUSZTUS 28. 11 Kei — átlós irányú — autópálya kiépítése szerepel a hazai tervekben. A tiszai hajózásból mifelénk jószerével már csak a stran­dotokat szállító vízibuszok maradtak meg, ám a város meg­őrizte régi helyét: ma is a Dél­kelet-Európát a kontinens köz­ponti részeivel összekötő út mentén fekszik. S ami a közép­korban a folyók víztükre volt az utazó, kereskedő ember számára, az manapság — a vasút mellett — egyre inkább az utak aszfalt­vagy betoncsíkja lesz. Európa 5-ös útja, egyik legfon­tosabb transzkontinentális or­szágútja, érinti Szegedet. Immár jó néhány esztendeje E5-ösnek nevezzük a budapesti országutat, a magyarországi közúthálózat — véletlen az egyezés — 5-ös szá­mú főútvonalát. Az elnevezés már jó néhány éves múltra te­kinthet vissza, pedig számunkra a számozás előtti E jelzés csak mostanában kezdi megkapni va­lódi értelmét. Az út mostrnában kezd valóban európai úttá válni. A rajta járó kamionok Teherán­tól Hamburgig vagy Londonig járnak, s a személyautók száza­in az oly gyakori I, D, vagy YU jelzésen kívül egyre többször látni az angol GB-t, vagy éppen arab rendszámot. Ahhoz, hogy az E5-ös valóban Európa útja legyen, s a turisták, no meg az áruszállítás számára a jövőben is ez maradjon a ked­vezőbb útvonal, s ne válasszák a fárasztó, hegyvidékeken át épü­ld autópályákat, új útra van szükség Magyarországon. S nem­csak a nemzetközi, de a hazai forgalom szamára is. Már készül­nek az 5-ös autópálya tervei, s ha minden jól megy. 1985-ben már kétszer kétsávos út köti ösz­sze Budapestet a jugoszláv ha­tarral. Addig azonban még több mint tíz esztendő van hátra, s a gyorsan növekvő forgalom min­denképpen szükségessé teszi az utak rendbe hozását, a városi át­kelőszakaszok újjáépítését. A határtól Szeged központjáig terjedő szakaszon lényegében már befejeződött ez a munka. Igaz, a Petőfi Sándor sugárút al­kalmassá tétele viszonylag köny­nyü feladat volt. Am az északi szakasz, a Kossuth Lajos sugárút és a Budapesti út átépítése már jóval keményebb dió. Mindenek­előtt a forgalom miatt. Az E5-ös valóban Európa országútja, ám belföldi forgalma mégis jóval na­gyobb. mint a nemzetközi. Töb­bek közt emiatt is volt könnyebb elterelni a forgalmat a déli sza­kaszról, vagyis a Petőfi Sándor sugárútról az ugyancsak aszfal­tos Rákóczi utcára és a Hunyadi János sugárútra. Az északi sza­kasszal már merőben más a hely­zet. Az köti össze ugyanis a Bel­várost az ipari övezettel, Buda­pesttel, és a Duna—Tisza közé­nek tekintélyes részével. Mivel a Tolbuhin sugárút átépítése nem készült el Idejében, ennek a dé­linél jóval nagyobb forgalomnak az eltereléséről kellett gondos­kodni, vagyis terelőutakat építe­ni. Arról nem is beszélve, hogy a csatornahálózat átépítésénél fi­gyelembe kell venni a nagysza­bású városfejlesztési terveket: Rókus (Északi városrész) terve­zett rekonstrukcióját. A csator­názás, a közvilágítás, a különbö­ző közmüvek átépítése, az útépí­tések. a villamosvágányok átte­lepítése, az új Izabella-híd ösz­szesen mintegy 350 millió forint­ba kerülhet. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a várossal együtt közösen finanszírozza ezeknek az utaknak az átépítését. Ez érthe­tő, hiszen részét alkotják az or­szágos közúthálózatnak, s így a KPM kezelésében vannak. Ám. a városnak is bőségesen van mire költenie a negyedik ötéves terv­ben útfelújításra, és fenntartásra rendelkezésére álló 236 millió forintot, és a fejlesztési keret nem egészen 132 millióját, amely­ből 80 millió forint az északi közúti híd építésének megkezdé­sére szolgál. Az UVATERV által 1967-ben készített közlekedéshálózat-fej­lesztési terv azzal számol, hogy a város vonzáskörzetéből naponta bejövő forgalom oly gyorsan nö­vekszik, hogy a bevezető főútvo­nalak 1980—1990 között már nem lesznek képesek megbirkózni a járművek tömegével. Érdemes megemlíteni, hogy 1956 és 1964 között a forgalom majdnem két­szeresére nőtt, Üjszeged és Sze­ged között pedig több mint két és félszeresére. S ez a növekedés azóta még gyorsabbá vált, most ötévenként mintegy kétszeresére nő a forgalom. Ráadásul a szegedi közútháló­zatnak jó néhány kritikus pont­ja is van, főként amiatt, hogy a város belterületén egyetlen hídon kell lebonyolódnia a forgalom tekintélyes részének. A sugár­utak egyike sem folytatódik Üj­szeged felé, a Lenin kőrútnál vé­get érnek. A Belváros szük utcái pedig már a mai forgalommal is csak nagynehezen birkóznak meg. A város egészséges fejlődése, annak következtében, hogy mind­inkább elkülönülnek egymástól a lakóterületek és az iparövezet, is­mét megnőnek az úthálózat ter­hei, csakúgy, mint annak követ­keztében. hogy a lakótelepek — Tarján, Északi városrész, Rókus — a város peremén, az igazga­tási és kulturális központoktól, a szórakozóhelyektől, s egyelőre az üzlethálózattól is távol helyez­kednek el. Mindehhez azt is ér­demes figyelembe venni, hogy immár több mint 7 ezer személy­autó van Szegeden, számuk az utóbbi öt évben majdnem meg­háromszorozódott. Az új híd megépültéig minden­képpen nehézkes marad Szeged közlekedése. A jelenlegi útfelújí­tások és fejlesztések viszont — amellett, hogy mai gondjainkon is enyhítenek — előkészítik a jö­vendő szegedi közlekedését. Az Április 4. útjának átépítése so­kat javít Alsóváros helyzetén. Ez — csakúgy, mint az újszegedi út­építések, például a Szőregi úton, vagy a sugárutak< újjáépítése — mindenekelőtt arra szolgál, hogy a városba bejövő forgalmat meg­gyorsítsa, s egyúttal közelebb hozza egymáshoz az egyes város­részeket, vagyis a lakásokat és a munkahelyeket, no meg a Bel­várost. Mindez nagyon fontos a város jövője szempontjából. A tömegközlekedés és általá­ban a közúti forgalom számára a legfontosabbak nyilván a sugár­utak és körutak. Erre kell tehát elsősorban gondot fordítani. Nyil­ván új utakat kell építeni a la­kótelepek kiszolgálására is, hi­szen azokon a területeken a leg­nagyobb a laksúrűség, egy-egy út ott szolgálja a legtöbb ember ké­nyelmét. Ám, az is régi gondja a városnak, hogy igen sok a földes, kövezetlen utca, amelyek nem­csak az ott lakók számára ké­nyelmetlenek, hanem porossá, piszkossá tehetik az egész várost. A gázprogram végrehajtását kö­vetve a két körút között meg­kezdődött az utcák aszfaltozása, s a következő ötéves tervben be is fejeződik ez a munka. Az asz­faltozott mellékutcákra vár töb­bek közt az a feladat is, hogy parkolási lehetőséget biztosítsa­nak a városi személyautó-közle­kedés számára, s egyirányúsítva tehermentesítsék a körutakat, su­gárutakat. A fő cél azonban az, hogy a tömegközlekedés megja­vuljon — többek közt éppen az útépítések és a villamoshálózat fejlődése révén. Milliók a föld alatt A közművesítés a városi fej­lődés egyik alapvető té­nyezője. Szeged tisztes kö­zépvárosi mivoltának egyik bizo­nyítéka éppen az, hogy megle­hetősen tekintélyes múltra tekint­het vissza a város közművesítése. A múlt /század második felében, 1883-ban például már 19 kilo­méter volt a csatornahálózat hossza, amely .a korabeli Ma­gyarországon csöppet sem volt megvetendő. Ezek a téglafalaza­tú csatornák az árvíz után, a Belváros újjáépítésekor épültek. A csatornahálózat hossza termé­szetesen tovább növekedett: 1945­ben 66. 1969 végén pedig már 92 kilométer volt, manapság pe­dig 109 kilométer. S amit még érdemes elmondani: a régi, tég­lából épült csatornák egy része még most, száz esztendő múltán is használatban van. Azon, hogy helyenként százéves csatornák szállítják a város szennyvizét, érdemes egy pilla­natra elgondolkozni. Méghozzá két szempontból is: részint azért, mert már igencsak megértek a cserére, hiszen a téglafalazat és -boltozat viszonylag csekély mélységben, és a maj szegedi forgalom alatt nem a legidőt­állóbb. Ezek az öreg csatornák sokáig már nem bírják. Ám még így is figyelemre méltó a tény, hogy száz esztendeig szolgálták a várost, s néhány évig még min­den bizonnyal helyt kell állni­uk. E ténynél jobban aligha il­lusztrálhatná bármi is. hogy a közműveket legalább annyira építjük a jövőnek, mint saját magunknak. Mai építkezéseinkre még inkább áll ez, mint a ré­giekre, hiszen a beton időt­állóbb anyag, mint a tégla. Évente Szeged is sok millió fo­rintot temet saját földje alá. De hát ennél hasznosabb célok­ra aligha költhet pénzt a város. Hiszen a közmüvek hálózatának fejlesztése előfeltétele mindenféle fejlesztésnek. Nemcsak a lakás­építkezéseknek vagy az iparosí­tásnak. hanem az útépítéseknek, s ily módon a közlekedés fejlő­désének, s egyáltalán: a városia­sodásnak. Hiszen utat is csak úgy célszerű építeni, ha előtte már lefektették a közműveket, hogy azok építésekor ne kelljen újra és újra felbontani a már elkészült utakat. Ezt a célszerű sorrendet egy gyermek is ki tud­ná jelölni, csakhogy e célszerű­ség rengeteg pénzbe kerül. Ezért Szeged is csak most kezdi utol­érni önmagát, mivel a népgazda­ság fejlődése csak az utóbbi öt­éves tervekben tudott elegendő pénzt biztosítani a város intenzí­vebb fejlesztésére. Bőségesen lehelne sorolni a példákat az immár célszerű —« mert ha szűken is, de van mi­ből — fejlesztés illusztrálására. A gázprogram végrehajtása közben például együttműködtek a veze­tékek és az utak építői. A két körút között a földgázvezetékek megépülte után kapott végre asz_ faltburkolatot sok-sok utca. Bár iz új telefonközpont majd csak 1976-ban kezdi meg működését, sok helyen már megépítteték a hozzá szükséges kábelhálózatot, hogy akkor ne kelljen újra fel­túrni a már elsimított utcákat. Hasonlóan építik a vízvezetékeket és csatornákat: a jelennek és a jövőnek egyaránt dolgozva. S ez utóbbiról a csatornázásról ér­demes többet is szólni, ha má­sért nem. hát azért, mert ez ke. rül a legtöbbe. Éppen ezért rendszerint a csatornahálózaton múlik elsősorban egy-egy város továbbfejlődése. A meglehetősen gyors ütemű szegedi közműfejlesztés legna­gyobb vállalkozása a várost Tar­jántói a hattyasi Holt-Tiszáig kö­rülölelő főgyűjtőcsatorna építése. Az átlagosan közel két méter átmérőjű főcsatorna felső szaka­szának — a Vám tér és Tarján között — nagy része már elké­szült. Ez a szakasz a Kossuth Lajos és a Tolbuhin sugárút csa­tornáival együtt több mint ne­gyedmilliárd forintba kerül, ára az előzetes számítások szerint megközelíti a 280 milliót. Vagyis a negyedik ötéves tervben köz­műfejlesztésre rendelkezésre álló 370 millió forint nagy részét egyetlen építkezés viszi el: a fő­csatornáé. A folytatás sem lesz sokkal olcsóbb. A Vám tértől a Holt-Tiszáig tervezett alsó sza­kaszt a következő ötéves terv­ben kell befejezni. Ez a sajtolás­sal készítendő csatornaszakasz várhatóan mintegy 180 millió fo­rintba kerül majd, tehát mint­egy felét köti le az ötödik öt­éves tervben előreláthatóan ren­delkezésre álló közműfejlesztési keretnek. Ugyancsak a követke­ző ötéves terv feladata lesz az iparkörzet csatornázásának befe­jezése, s a főcsatorna végére ter­vezett szennyvíztisztító építésé­nek megkezdése. A tisztító teljes megépítése mintegy 200 millió fo­rintba kerül majd. Sok-sok milliót nye! e! tehát minden évben Szeged földje, ám ezeken a milliókon múlik a vá­ros továbbfejlődésének lehetősége. A főcsatorna teremt .lehetőséget az elöregedett hálózat tehermen­tesítésére, lakásépítkezésekre é« iparfejlesztésre egyaránt. Irtot FEHÉR KÁLMÁN, OLTVAI FERENC, SZÁVAY ISTVÁN Fényképezte: LIEBMANN BÉLA, SOMOGYI KAROLYNE Szerkesztette: FEHÉR KÁLMÁN A gyorsan növekvő forgalom mindenkeppen szükségessé teszi az utak rendbe hozásai, a városi átkcJöszakaszok újjáépítései. A közműfejlesztés legnagyobb vállalkozása a várost körülölelő főgyűjtőcsatorna cpitése. (A szovjet fúrópajzs beemelése az indítóaknába.)

Next

/
Thumbnails
Contents