Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

4 SZOMBAT, 1974. AUGUSZTUS 24. Tyúkleveskonzervek Ujházy-tyúkhúsleveskonZerv-készítő üzemmé alakították át a Paprikafeldolgozó Vállalat makói telepének levesporcsomagoló üzemrészét, mivel az utóbbi időben megcsappant az érdeklődés a levespor iránt Az átalakítást a telep tmk-s, Alkotmány nevet viselő szocialista brigádja végezte el — méghozzá augusztus 20-ra. Tegnap délelőtt a szegedi üzem szakértőinek irányításával megkezdődött a próbagyártás. A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál az idén 15 vagon konzervet készítenek — a telep vezetője szerint ezt a vállalást túl is teljesítik. Képünkön: megkezdték a próbagyártást az átalakított üzemrészben. Termelőszövetkezeti változások A megélhetés A mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók munkakörülményei is jelentősen megváltoztak. Egyrészt 16—17 százalék a nem kifejezetten mezőgazdasági jellegű tevékenységben foglalkoztatottak aránya, és a hagyományos mezőgazdasági munkák jellege is megváltozott, tért hódított az iparszerű termelés, a gépesítés, a kemizálás. A termelőszövetkezetekben egyre kevésbé idényjellegű egyegy munka. A közös gazdaságokban dolgozók többsége egyben tulajdonos is, ami a tagság részére rendszeres munkavállalást, a gazdaság részéről pedig rendszeres foglalkoztatási kötelezettséget jelent, amit az alapszabályban rögzítettek. Am a termelőüzemekben a szakmunSÉísok iránt egyre fokozódik az igény, viszont a tagság zöme alacsonyabb szakképzettségű, vagy nem rendelkezik szakmai ismeretekkel. Tehát a hiányzó szakembereket a szövetkezeten kívüli területekről hívják, alkalmazottakat, foglalkoztatnak. Az indokoltnál nagyobb munkaerő-lekötés gátolja a műszaki fejlesztést, az igényesebb termelési módokat, technológiákat. Az újonnan belépők zömében fiatalok, s többnyire megvan már a szükséges szakképzettségük: a termelőszövetkezetekben dolgozók, több mint 8 ezer szakmunkás és járművezető 40 százaléka 30 éven aluli. 1970-ben a fiatalok száma felét sem tette ki az öregekének, tavaly viszont már közel azonos volt a két korosztály létszáma. A megyei termelőszövetkezeti tagság átlagéletkora kétévenként egy esztendővel fiatalodik. Növekszik a közös gazdaságokban a szellemi munkakörökben dolgozók száma, s jelenleg az összes foglalkoztatottak több mint 8 százalékát a vezetésben, illetve az adminisztrációban találjuk. Egyötödének felsőfokú, kétötödének középfokú a végzettsége, mégis a kívánatosnál nagyobb arányban vannak még szakképesítés nélküli szellemi dolgozók. Gépkocsik, autóbuszok szállítják a munkahelyekre a termelőszövetkezeti gazdákat. A korszerű telepeken, gépműhelyekben öltöző, fürdő is van. A megye termelőszövetkezetei egyharmadában állandó, vagy Időszaki üzemi konyha működik. A szövetkezeti tagokat üdülni viszik, fizetett szabadsággal jutalmazzák. A téeszek gondoskodnak a tagság orvosi ellátásáról, a közös gazdaságok egyötödében üzemi orvos rendel. Minden évben jelentős összeget — 1973-ban például több mint 28 millió forintot — szociális, illetve kulturális célokra fordítottak. A termelőszövetkezetek egyharmadában, a kedvezőtlen természeti adottságok miatt gyengén gazdálkodó kollektívákban kezdetlegesebb a nagyüzemi munkaszervezet kialakítása, aránytalanul sok még a kisüzemi jellegű kézi munka, gyakori a részesművelés, s többnyire a legelemibb szociális, kulturális ellátást sem tudják nyújtani a tagoknak. Gyakori ez a Szeged környéki gazdaságokban is. A téeszek állóeszköz-ellátottsága az utóbbi években dinamikusan növekedett, s tavaly már kétszerese volt a fél évtizeddel korábbinak. Megkétszereződött árkülönbség a jó és a gyenge gazdaságok között is, vagyis napjainkban a gyenge termelőszövetkezetekben az egy hektár termőterületre jutó állóeszköz felét teszi ki annak, mint ez más gazdaságokban tapasztalható. Ez a differenciáltság aztán alapvetően meghatározza a tagság munkakörülményeit, jövedelmét, egész életvitelét. Sz. Lukács Imre A hid építői Cserbenhagyták az áldozatot Rendőrkézen a tettesek Augusztus 21-én este 10 óra után Oltványi Béla Bordány. Tolbuhin u. 10. szám alatti lakos motorkerékpárjával Dorozsma felől Bordány irányában haladt, az úttest jobb oldalán. Vele szemben ismeretlen típusú és rendszámú gépkocsi jött, szabálytalanul. a menetirány szerinti bal oldalon, és elütötte a • motorkerékpárost, akinek az ütközés következtében az egyik lába több helyen eltörött. A fiatalember az útmenti árokba zuhant, és bukósisakját kitette az útra. hogy észrevegyék, és segítséget nyújtsanak neki. Mikor ez a kísérlete eredménytelen maradt, ereje megfeszítésével kimászott az ÁRAMSZÜNET Értesítjük fogyasztóinkat, hogy 1974. aug. 29-én MORAHALOM község területén 7—15 óráig karbantartási munkák miatt áramszünet lesz Fogyasztói szlnea elnézését kéri a DÉMASZ Mórahalml Kirendeltsége. Üj nádtetők készítésére, nádtetők felújítására 1975. évi kivitelezésre, megrendelést elfogadunk. 1974. évi munkákra nádat értékesítünk. Tisza Nádgazdasági Vállalat, Csongrád, Darányi u. 4. úttestre, és ekkor egy motorkerékpáros észrevette, majd a rögtön utána haladó gépkocsi megállt, és annak utasai elsősegélyben is részesítették. A rendőrség, a nyomok alapján megállapította, hogy valószínűleg Wartburg típusú gépkocsi okozta a karambolt, majd a gyors és hatékony nyomozás eredményeként előállította a tettest, Zámbó István gépkocsivezetőt, Szeged, Homonai u. 8. szám alatti lakost. A gépkocsiban ült Sutya Károly is, aki a munkahelyén közvetlen főnöke, ö sem tett kísérletet arra. hogy segítséget nyújtsanak, sőt biztatta Zámbót, hogy nyugodtan hajtson tovább. nem lesz semmi baj. A rendőrség letartóztatta az áldozatát cserbenhagyó gépkocsi vezetőjét és utasát. Áll az új híd a Tiszán, Szeged és Vásárhely között. Megmondani sem tudjuk, mennyivel lett rövidebb az út a két város között, hiszen volt rá eset, hogy csak öt percet kellett várni a sorompók előtt, hosszú sorokba ékelődve, de ha jött a vonat, sokszorosa ls ráment, örül tehát az úton járó autós, ha átmegy rajta, de dicséri az építőket az is, aki megáll, és alaposan megnézi szépen ívelő szerkezetét. Sok ember jól összehangolt munkája szülte az új hidat, egy hegesztő és egy kubikos avatáskor Munka Érdemrendet kapott. Ismerkedjünk meg velük közelebbről. Az új hídnak vasból van a lelke, csak belefektették egy részét a betonba, hogy még erősebb legyen, összeillesztik a vasakat, hogy pillértől pillérig érjenek, ahol kell, meghegesztik, és amikor már minden készen van, azt mondja a hegesztő, ez a legszebb híd. öt év alatt annyit hegesztett Algyőn Elekes Mihály, hogy avatáskor a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. — Torkomon akadt a szó, amikor a nevemet hallottam. Ha engem olvasnak először, az valamit jelenthet. Azt tudtam, hogy dolgoztam érte, ahogy csak tudtam, azt is tudtam, hogy aki dolgozik, az megkapja a legnagyobb kitüntetést is de hogy éppen én leszek az, ezt azért nem gondoltam. Alig tudtam szóhoz jutni, amikor szorongatták a kezemet, az a szerencsém, hogy Ilyenkor nem is nagyon kell beszélni. Tele lenne a térkép, ha fölrajzolnánk, hol járt ő szépen varró hegesztőpisztollyal, ívhegesztőjével, hidakat, felüljárókat, erőműveket, vízvezetékeket, tartályokat ragasztani örökös kötéssel, olvadt vassal. Tiszapalkonyán a hídnál, három év Dunaújváros építésén, másfél év Komlón, újra Dunaújváros, mert a partfal szakacMsig a kettes csövek is eltörtek. Okorág, Táe, Kétújfalu, Mosonmagyaróvár, Győr többször is, Albertfalva, Özd, Simontornya, Nagybaracska és az M7-es út felüljárói mind beletartoztak a leltárba, de feléig ha jutottunk. — Amikor Szegedre jöhettem a nagy hídhoz, akkor mondtam, elég a csavargásból. Ha lehet, én itthon maradok. Házam van Sándorfalván, nem nekem való már az örökös jövés-menés. Huszonkét évig éppen elég volt. A hegesztő szerint a hidat úgy varrják, nem tűvel, nem géppel, hanem elektromos ívvel. — Tizenhat évet röntgenre dolgoztam. Odaáll a hátam jnögé a röntgengép minden varratot megvizsgál. Ha rossz, dobja félre. Ügy kell mindezt megcsinálni, hogy ne tudja félredobni. — Nehéz munka? — De szép! Én olyasmit látok benne, amit más el se tud képzelni, azért szeretem. Ha jól belegondolok nem is olyan egyszerű, hogy úgy nő össze két vas, ahogy én akarom. Azért is szeretem, mert itt két egyforma munka nincs. Egyszer a főjem fölött hegesztek, két perc múlva hason fekve. A hidat nem lehet kéz alá fordítani, úgy kell dolgozni vele, ahogy van. Ebben a szakmában mindig van új, ha örökké élnék, örökké tanulnék. Még most se merem mondani, hogy én mindent tudok. Minden szakma a magáért tartja nagyra, a hegesztőkre azt mondják, az semmi. Ennyit azért tudok a szakmából, ha valóban olyan embert látok, aki szépen ls, jól is tud hegeszteni, azelőtt én leveszem a kalapomat. Ha fiatalabb, akkor is. — Gondolom, akkor izgul a hegesztő, mikor a hidat vizsgáztatják, amikor elkezdik terhelni. — Akkor már nem. Hamarabb kiderülne, ha nem jól dolgozik. Nem ez a rossz ebben, hanem az, hogy két évig dolgozunk az előkészítésnél, és a víz fölött még semmi sem látszik. Jön a járókelő, azt mondja, ezek nem csináltak semmit. — Mondjon egy-két szót az új hídról az, aki nem csak a szemével nézi! — Lehet, hogy van ennél szebb híd is. de azt másképpen csinálták. Ennél szebb hídon én még nem dolgoztam. Ami benne van, az a szép. — Hány évet jósol neki? — Ha az a másik, a mellette levő vashíd ennyi Ideig szolgált, akkor ezen az én fiaim fial nagypapa korukban is átmehetnek a Tisza túlsó partjára. — Erő, egészség? — Még nincs baj. Akkor szeretnék nyugdíjba menni, ha a szegedi új hídon is elvágják a szalagot. Utána meg 6okáig járkálni rajta. Huszonhét évvel ezelőtt szegődött a lapát mellé kubikosnak Győri András és kubikosként kapta sok más kitüntetés után a Munka Érdemrend bronzfokozatát. Hallgassunk meg néhány mondatot szavaiból, és tegyük mellé azt is, amit a felesége mond Kisteleken. Győri A.: A kubikos a mi időnkben már nem ássa a földet egész életében és nem is talicskázza mindig. Én azzal kezdtem, hogy alapot ástam a fővárosi lakásépítőknél a Zápor utcában. Ha elkészült az alap, kevertem a maltert, hordtam a téglát. Ami az építőiparban előfordul, az mind dolga lehet a kubikosnak. Ha a vasat kell szerelni a betonhoz, szereli. Ha zsaluzni kell, azt csinálja. Olyan nincs, hogy ehhez én nem értek. A feleség: Igen Jó érzés, hogy elismerik a munkáját. Engem is elvittek az ünnepségre, olyan kedvesek voltak a főnökök is, mind odajöttek, gratuláltak. Még az építésvezető is. Azt tudtam, hogy szeret dolgozni az én uram, de hogy ennyire becsülik érte, arra nem gondoltam. Győri A.: Negyvenhétben kezdtem. Csak meg kell fordítani a számot, és itt vagyunk hetvennégyben. Az első munkanapomtól kezdve én mindig ott voltam, meg a többi kubikos is, ahol sokat kellett dolgozni. A feleség: Aki dolgozik, annak megbecsülik a munkáját. Annyiszor kapott Kiváló Dolgozó jelvényt, hogy csak otthon tudnám megmondani, hányszor. El is raktam sorba mindet. Mit tehetnéfc ezek mellé? Fölépítettük 'a szoba-konyhés házunkat, egy fillér kölcsön nélkül. Győri A.: Szegeden is dolgoztam. Építettük a partfalat, aztán vittek bennünket a nagy hídra. Mind a két felét csináltuk, azt ls, amelyiket jobbról-balról kellett behúzni. Befejeztük aztán a Maty hídját, utána jöttünk Algyőre. A feleség: Itthon is dolgozik mindig. Elszakad a gyerekek táskája? Leesik a spiccvas a cipőről? Megvarrja, fölüti. Én mesternek nem igen adok munkát semmit. Az én uram mindenhez ért. Győri A.: Hat pillért készítettünk a jobb parton, hetet a bal ártéren. Volt rossz is bennük: amikor nyakig ér a sár, nem jó kubikosnak lenni. Jó oldala is van: nincs idő, hogy megunjuk a munkát. Minden nap mást csinálunk. A feleség: Jött egyszer egy másik építésvezető, egész éjjel gyóntatta, hogy menjen oda dolgozni őhozzá. Azt hiszi, elment? Azt mondta, megtalálja Itt ls a számítását, Tiem ugrál egyik helyről a másikra. Győri A.: Nincsen olyan, hogy magas lóról beszélnek a kubikossal. Ahogy a munkáját végzi, úgy érdemli. Mondta egyszer valaki, csak a szakmunkásnál kezdődik az ember. Mondom neki, bizonyítsuk be. Ha bizonyítani tud, csak akkor beszéljen. Kalapot emelt a munkánk előtt. A feleség: Négy gyerek van, de ha eltalálom, hogy csirkét vágok, hát levágom. Ha kalácsot akarok sütni, fogom magam, megsütöm. Győri A.: összetartó a mi brigádunk. Neve nincsen, csak úgy emlegetik, hogy a Győri brigád. Megbeszélünk mindent. Van egy új munka, elmondom én, hogyan képzelem el. Akad, akinek jobb ötlete van. Ha helyben hagyja a többi, akkor azt csináljuk meg. A feleség: Megkapta a kitüntetést, kivett három nap szabadságot, mert elfáradt a hajtásban. Győri A.: Akkor jó a munka, ha tudom, hogy a közérdekbe teszek bele mindent. Akkor érdemes dolgozni. — Áldomás? — Volt az is, de három korsó sör nekem éppen elég. — Hazajött a nagy kitüntetéssel, letette az asztalra, és utána mit csinált? — Nekifogtam, lebetonoztam a kis szobát. Horváth Dezső