Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-16 / 191. szám

PÉNTEK, mi. AUGUSZTUS 16, 3 Kiváló népművelók kitüntetése Csütörtökön Budapesten, a Fészek művészklubban könyvtárosokat, néptáncosokat, hímzőket, fazekasokat, művelődési szakembereket, fafaragókat tüntettek ki. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, ' dr. Orbán László kulturális miniszter is. A kulturális miniszter Kiváló népművelő címet, Móra Ferenc-emlékérmet (kiemelkedő muzeológusi tevékenységért), Szabó Ervin-emlékérmet (könyvtárosi munkáért), a Népművészet mestere és a Népművészet ifjú mestere címeket adományozott. Szabó Ervin-emlékérmet kapott többek között Hernádi Ferencné, a szegedi József Attila Tudományegyetem központi könyvtárának osztályvezetője. A kulturális miniszter, a SZOT elnökségének javaslatára, alkotmányunk ünnepe alkalmából kitüntetéseket adományozott szakszervezeti kultúrmunkásoknak. A kitüntetéseket Virizlay Gyula, a SZOT titkára adta át csütörtökön délután a SZOT székházában. A Szocialista Kultúráért kitüntetést 47-en kapták, 35en pedig miniszteri dicséretben részesültek. Utcanevek, egységes rendszerben (Folytatás az 1. oldalról.) (Béla) tér. Stílusos érdekesség, hogy a fel- igekötő fölpárjával használjuk ezután utcáink nevét — így: Fölszabadulás, Föltámadás. A Csendes utcát Csöndes alakban írjuk. A város néhány fontos helyét eddig nem illettük „hivatalos" névvel. Most a Tisza-parti sétány Várkert nevet kapott; s a Roosevelt tér elnevezést csak a hídtól délre eső részre értjük. Külön fejezet a névadásban az újonnan keletkezett utcák elkeresztelése. Odeszsza városrészben három utca kap nevet: Herke utca. Kockaház utca, Fésű utca. A kísérleti intézettel párhuzamos, a töltésre merőleges utca az intézet neves tudósának állít emléket, az utóbbi kettő pedig az épületek formáját, illetve elhelyezését idézi — jóllehet a Fésű utca meglehetősen sarló alakú. Tarjánban ilyen utcaneveket raknak majd fel: Bite Pál utca, Pósz Jenő utca, Építő utca, Hajlat utca, Szamos utca, Víztorony tér, Piroska tér, Hüvelyk utca, Erős János utca, Csongor tér, Tünde tér, Űrhajós utca, Bölcsőde utca, Sólyom utca, Csorba utca, Csörlő utca, Olajos utca, Zápor kert, Pentelei sor, Zöldfa utca, Sás utca. Ezeknek egy része a régi Tarjánban élt elnevezés volt, más része azóta született a lakosság körében. A tarjáni új utcák vonalvezetését nem lehet jó szívvel dicsérni. A számok bonyolultságát ezzel nem sikerült egyszerűsíteni. Igen nehéz itt utcákat „vezetni", de még nehezebb lesz majd tájékozódni, ha a „keresztelő" térképre nézünk. Ezért a vb az utcanévrendezés e részét nem zárta le: megkérte a bizottságot — amelynek eddigi tevékenységéért nagy elismeréssel adózott —, hogy újból vizsgálja meg a névadás e kritikus pontjait, s hasznosítsa a testület észrevételeit a végleges döntésben. A végrehajtó bizottság elrendelte, hogy a szükséges utcanév és házszámtáblákat a kerületi hivatalok és a szakigazgatási kirendeltségek október 15-ig készíttessék el és helyezzék ki a házakra. A változásokat föltüntető városi térkép elkészítése pedig az építési és közlekedési osztály feladata lesz. Sz. S. L Budapest augusztus 20-i programja Augusztus huszadikán a legtöbb budapesti kerületben. a hagyományok szerint zenés ébresztővel köszöntik az ünnepnapot. Tíz órakor parádés katonai külsőségek között tartják az Állami Zászlóval is feldíszített Kossuth Lajos téren a nyilvános tisztavatást, és az újonnan felavatott - tisztek ünnepélyes fogadalomtételét. A honvédelmi miniszter megérkezte után felcsendül a Himnusz, ismertetik a miniszter díszparancsát, az ünnepi beszédet követően rendezik a fogadalomtételt, majd az esemény végét jelző Internacionálé után a katonák díszmenetében gyönyörködhetnek a meghívottak — és az egybesereglö közönség. Ezúttal olyan főtiszteket is meghívnak, akiknek 25 évvel ezelőtt volt az ünnepi eskütételük. Tizenegy órára jelzi a rendező bizottság a budapesti honvédelmi nap nyitányát. Elmaradhatatlan külsősége augusztus 20-a megünneplésének, hogy az alkotmánynap előestéjén díszkivilágítással fényruhába öltöztetik a fővárost, az Országházat, a Várpalotát, a hidakat, nagy középületeket, reflektorfényben pompáznak majd politikai emlékműveink. Az Alkotmány napján pedig, mikor leszáll az este: tűzijáték világítja meg Budapestet. Huszonegy órakor kezdődik a körülbelül 30— 40 perces színes látványosság. Felkészülés a kongresszusra Egyre több pártalapszervezetben hallani arról, miként készülnek a XI. kongreszszusra. Ezerféle színnel festett kép tárul elénk. Van, ahol a kongresszusi munkaverseny eddigi eredményeit említik elsőként, másutt arról folyik az eszmecsere, milyen kérdésekre várnak választ a kongresszustól. A vezetőség tagjai gyűjtik az anyagot a beszámolóhoz, hiszen az 1970 ősze óta eltelt időről annyi mindent kellene majd a taggyűlésen elmondani. Növekedett a fizikai munkások aránya az új párttagok között. Célratörőbb az oktatás. A termelés pártellenőrzését sikerült megszabadítani sokféle formalitástól ... A pártalapszervezetek adottságai, körülményei erősen különbözőek. Az alapelv azonban mindenütt csak egy lehet: a párt XI. kongresszusára akkor készül fel a kommunisták közössége a legjobban, ha teljes erővele a X. kongresszus határozatainak valóraváltásán munkálkodik. Egészből a rész Jogosnak látszik az ellenvetés: a X. kongresszus határozatai a párt, a társadalom, a gazdasági élet egészére érvényes útmutatásokkal szolgáltak, „a mi kis ak-pszer vezetünk" pedig — ahogy ez sűrűn elhangzik — apró, köznapi gondokkal birkózik. Hogyan fér össze a kettő? Egész és rész dialektikus kapcsolata ez. Nem egy-egy alapszervezet, s még kevésbé a vezetőség dolga sorra venni mindazt, amit a X. kongresszuson elfogadott határozat negyvennégy pontja rögzít. A határozat ismeretében viszont kötelességük mérlegre helyezni az éves, féléves munkaterveket s végrehajtásukat, azokat a kongresszusi határozatrészeket, melyek saját területükön a kiemelkedő, a leglényegesebb feladatokra mutatók voltak. S ez a politikai s a gazdasági teendőkre egyaránt érvényes. Hiba lenne ugyanis, ha az alapszervezetekben megkísérelnék — amint ezt az egyik helyen szellemesen megfogalmazták — „kis kongresszusi beszámolók" összeállítását. Régi igazság, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Az adott helyen létezett és létező lehetőségeket s azok hasznosítását helyezzék mérlegre, •úgy, hogy a mérleg, mielve. skálája a X. kongresszus útmutatásait tükrözze. Várakozás helyett Érthető, ha a kommunisták várakozással tekintenek a XI. kongresszus elé, hiszen társadalmi, gazdasági fejlődésünk újabb szakaszának meghatározója lesz. Ám a tétlen várakozás sehogyan sem illene az örök nyughatatlanokhoz, a többet, jobbat akarókhoz, márpedig a kommunisták egyik jellemzője ez kell, hogy legyen. Töretlen lendülettel persze csak ott dolgozhatnak, ahol a tettekkel eddig sem takarékoskodtak. Így például abban a nagyüzemben, ahol a pártbizottság titkárának asztalán ott láttam egy cédulát, rajta csupán annyi: „Az emberről való gondoskodásnak fontos része a munkafeltételek javítása." Mint kiderült, az idézet a párt X. kongresszusa határozatának 28. pontjából való. Náluk ez külön fejezetet kap majd a pártértekezleti beszámolóban, mert négy esztendővel ezelőtt naponta tucatjával léptek ki az emberek. Jól dolgozott a gyár, azaz tisztes béreket fizetett. Nem is a pénz miatt szöktek, menekültek a munkások, hanem a nehéz fizikai munka, a savakkal, sókkal telített levegő, az elöregedett, balesetveszélyes gépek adatták kezükbe a munkakönyvüket. Négy év és céltudatos, lehetetlent nem ismerő munka kellett ahhoz, hogy alapvetően megváltozzék a helyzet. Meredeken csökkent a nehéz fizikai munka aránya, a légtisztító, elszívó berendezések, az új gépek bizonyítják, hogy itt tettekkel értelmezték a X. kongresszus határozataiból azt. ami leginkább rájuk vonatkozott. Nem lesz tehát nehéz a számadás. A mozaikkockák színe Hasonló példát, ha körültekint környezetében, valamennyi kommunista talál. „Aprópénzre" váltanák ezzel a kongresszusi határozatot? A valóságot jobban megközelíti, ha úgy fogalmazunk: testükre szabták az abból származó feladatokat, s így elemzik a végrehajtást szintén. S rögtön itt a gond: a számadás arányai miként mutassák az eredményeket, sikereket, s a hibákat, tévedéseket?- Nem elvont arár nyok erőltetése teszi, reálissá a számadást, hanem az, ha a valóság mozaikkockáit illesztik össze! Azaz, ha a tények nyelvén szólnak jóról és rosszról, ha nem ragadnak meg a jelenségeknél, hanem folyamatokat, irányzatokat tárnak fele, s azokról beszélnek. Ezek szerint mégis lenne recept? Igen. Annyi, hogy — Lenint idézve — „a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése." S ha e konkrét helyzet konkrét elemzése során esetleg a mulasztások nyomnának többet a latban, akkor súlyos hibának bizonyulna az „arányok" kedvéért kozmetikázni. Hiszen az adott munkahelyen úgysem számítanak titoknak a nehézségek, a mulasztások, ... s ki más beszéljen róluk, mint a kommunisták testülete? S persze úgy. hogy elsősorban saját soraiban keresse a felelősöket. Tartalom és forma A kongresszusi felkészülésnek a pártalapszervezetekben is megvannak a maga formái, s e formák tiszteletben tartása kötelező. A formák azonban megkövetelik a tartalmat! Azért szükséges figyelmeztetni erre, mert némely pártalapszervezetnél föllelhető a rutin diktálta magabiztosság, mondván, „beindítjuk a gépezetet". Ügy gondolják, az események bizonyos rendje önmagában biztosítéka a sikernek. Holott fedezete csakis a tartalom, a sokoldalúság, az elmélyültség lehet. Ezért elengedhetetlen, hogy a vezetőség minden tagja tiszta képet alkosson a rábízott területről, s hogy a vezetőség, mint testület, ne puszta öszszeillesztője legyen a részbeszámolóknak, hanem elemző, értékelő feldolgozója, s ezzel megítélője a végbe ment eseményeknek. Véleményt kérni minden kommunistától, összehívni a parkcsoportokat, összegezni a gazdasági vezetés beszámolóját ... ezernyi eleme van a pártalapszervezetekben a kongresszust -megelőző időszak teendőinek. A módszerek természetesen különböznek, de legyen mindenütt közös az elv: minél többet megvalósítani a X. kongresszus határozataiból, minél több tettel, aranyfedezetet adni mindannak, ami számadásként a kommunisták közössége elé kerül. Major Mátyás emlékek H

ősök csak emberek lehetnek. Nem mindennapi emberek. Előttem van egy régi dokumentum, ami világosan és ma már történelmi tanulsággal kimutatja, hogy az 1950—1951-es gazdasági évet hogyan zárták Kiskundorozsmán. Olvasom szépen sorjában a neveket, elém tűnik emlékeimből a kemény és igen megpróbáló idő, a szűkre szabott fejadagok világa, a bolt előtti sorbaállások feszültsége, a hangosbemondó bárgyú és állandó szövege; megint túlteljesítette a falu a beadási tervét. A megsárgult papíron levő nevek nem beszélnek. Csak a számok. A számoknak az a természete, hogy mélyen eltemetkezve az időben, megőrzik és tárolják az igazságot, a valóságot. Ezek a számok felemelőek és elszomorítóak, a magyar történelem archívumából valóak, tisztelet a létrehozóiknak. Nézzük az első nevet; Miksi János, kifizetendő 949 forint, 27 fillér. Mit is tudok róla? ö volt a kicsi szövetkezel első elnöke, egy egész esztendő fáradozása után, az újban bízó hite után, ennyit keresett. Nyolcvan név van a papíron, nyolcvan emberi sors, küzdelem és várakozás a közös gazdálkodás első mérföldéin. Csalódás is természetesen. Huszonötöjüknek év végén, a zárszámadáskor, vissza kellett fizetniök a kapott előlegből, mert szűkösre, gyengécskére, szegényre sikeredett az esztendő. Régen volt, a modern és jó hírű szövetkezet jelene, jövője ezt eltakarja. Maradjunk még a múltnál! Emlékezzünk! Hogyan alakult meg a szegedi Felszabadulás Tsz? Az Oncsatelepen, Mészáros Szilveszterék háza előtt történt 1950-ben: 12 család írta alá a belépési nyilatkozatot, irodájuk nem volt, semmilyen épületük, a 170 hold földön kívül mindössze két ló, amit éppen Mészáros Szilveszter vitt be. Rövid időn belül még kaptak egy lovat. Hát így kezdődött. Nem akarok én most litániát írni azokról az időkről, pedig szívem szerint tenném, elég csak arra biztatnom az idősebb generációt, fényesítse ki az emlékeit, a fiatalokat meg arra, nézzék alaposan körül a nagyüzemeket, ahol dolgoznak, és könnyedén boldogulnak, akkor egyértelműen megtalálják értelmét, melegségét, hősiességét a kornak, amelyikben élünk és napról napra munkálkodunk. Kérdezősködjenek csak bátran, úgy tudják megérteni, tisztelni eredményeinket, amelyek előtt nem csukhatjuk be a szemünket. Kérdezzék meg a Felszabadulás Tsz nyugdíjasát, Molnár Vencelt, hogyan is vásárolta meg a szövetkezet az első teherautót. 1957-ben történt, és 110 ezer forintra volt szüksége hirtelen a szövetkezetnek. Ellenforradalom után voltunk. A vezetőség nem tehetett mást, a tagokhoz fordult, tőlük kért kölcsönt. Szász József né hatalmas összeget adott; miért, hogyan? — kérdezhetnék. — Hivatott az elnökünk az irodára, és kérdezte, igaz-e, hogy takarékoskodtam? A téesz kölcsönkérne tőlem pár hónapra, ha tudom nélkülözni. Én szívesen adtam. Itt kérésiéin az utolsó fillérig, özvegyként, 1952-ben léptem a közösbe, azóta egy napot se hiányoztam, volt olyan esztendő, amikor 640 munkaegységet teljesítettem. Éjt-nappalIá téve dolgoztam, csirkéket neveltem, pulykákat, libákat, a téesz megbecsült engem. Ügy szerettem a közöst, mint gyermek az édesanyját. Miért ne segítenék rajta? A legjobb helyre teszem — mondta régen Szász Józsefné. És adogatták a forintokat, az ezer, tízezer forintokat; Somogyi József, Molnár Vencel, Miciz János és a többiek. Megvásárolták az új gépkocsit. Pedig hat esztendővel korábban készült el náluk az első zárszámadás, egy munkaegységre 20 forintot kaptak, és az egy dolgozó tagra eső jövedelem csak 4 ezer 600 forint volt. Annak egy részét természetben fizették. A szövetkezet fel nem osztható vagyona 37 ezer forint volt. Ma már fényes és kész nagyüzem. Öriási lehetőség. A Felszabadulás Tsz 5 ezer 153 hektáros, 1158 ember kenyéradója, s a közös vagyon 200 millió forinthoz közelit. Huszonöt év küzdelmes munkája ez. A történelemkutatóknak, a szemtanúknak, az idős, elfáradt generációnak könnyebb a dolga, csak összehasonlítja az emlékeit, a kezdeti képeket a jelennel, a drága, jól felszerelt nagyüzemmel, és nincsen kétség benne, egyöntetű, elégedett az elismerés; megérte a küzdelem. Az eszközök, a beruházások jól láthatók, jobban mutatnak, mint az ember, aki a hősi idők kezdetén is emberként szorongott, kételkedett, küszködött és győzött, vagy meghátrált, de leginkább újra kezdett, és önmagában is fel tudta építeni a közösséget. Aztán átveszi szépen a nyugdijösszegeket, úgy hiszi, a közösség, a társadalom perifériájára szorul, köszönjük a fáradozását, pihenjen csak alapon, de az emlékek fűtik, a szép kötődések és újraéltetik, új erővel adományozzák, addig űzik, hajtják,, amíg megjelenik ismét és ismét a szövetkezetben; öregek napján, jubileumkor, kint a határ munkáiban, az öreg brigádban, a soha el nem fáradok menetében, a mindig megbízhatók seregében. Ez a kötődés nem annyira látványos, mint egy rangos épület, de társadalmunk legszebb erényei közé tartozik, korunk tüneteiként díszíthetnénk megannyi jelzővel; a magány, a pénzhajsza, a feltűnnivágyás stb., de alapvetően tévednénk, mert ezek a vasasszonyok, vasférfiak, akik nem is annyira elnyűhetetlenek, bizony-bizony megfázással, asztmával, szívnagyobbodással, reumával, ízületekkel kínlódnak, csontjuk is beleropog a hajlongásba, de el nem maradhatnak a mindennapi munkából, mert az egyedüli gyógyír, a megkönnyebbülő napok melege már csak a közösségben virágzik és teremt számukra boldogságot. A

z elmúlt negyedszázad paraszthősei így növekedhettek fel a történelemhez, valósíthatták meg önmagukat. Tisztelet és elismerés érte. Ezekben a napokban, már túl az idei nyár gazdag búzatermésének betakarításán, az új kenyér és alkotmányunk ünnepén, a jubiláló gazdaközösségeket is köszöntjük, negyedszázad méltó hordozóit. SZ, LUKACS IMRE