Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

SZERDA, 1974. AUGUSZTUS 14. 5 Modern csillárok A VBKM Világítástechnikai Gyárában külön csoport foglalkozik a lakásvilágítás! eszközök tervezésével. Éven­te mintegy 26—30-féle csil­lárt, álló- és asztali lámpát terveznek. Képünkön új tí­pusú csillárok. Nyereség és ösztönzés t Született hajdanán egy olyan rendelet, amely előírja, natra. Ez mér megint nem­hogy mindazok, akik a vállalat nyereségének alakulását csak a példaként kiragadott számottevően befolyásoló munkakörben dolgoznak, nyere- Városellátó Közös Vállalatnál ségprémlumban részesítendők. A kollektív szerződések rög- van így, hanem máshol ls, zítik is, hogy melyek ezek a munkakörök, a rendelet pe- A probléma tehát jókkal szá­dig meghatározta a prémium mértékét 0,1—1,5-lg terjedő lesebb körű annál, hogy •zorzókulcsban, ami azt Jelenti, hogy a dolgozó munkabé- egyetlen vállalat keretein he­rének ennyi százalékát kaphatja meg nyereségprémium- lül megoldható legyen. Ha ként. már azt mondjuk, hogy ösz­tönzünk, akkor ösztönözzünk Mindezeknek függvényében rlnt, ennyit Jutalomként valójában, ne csak ilyen ,,ne­tehát évente egyszer megál- megkap akármelyik munkás, sze semmi, fogd meg "jól" lapítják ezeket a szorzókat, a aki kiemelkedő teljesítményt módon. A becsületes munka­gazdasági eredmények és a nyújtott a termelésben. Fél- végzés mindenkinek köteles­nyereségprémiumra jogosult reértés ne essék, nem a sége, ezért kapja a fizetését, dolgozók munkához való vl- munkástól sajnáljuk a jutal- Ha viszont azt akartuk, hogy •zonyának figyelembevételé- mat, megérdemli. A nyere- préseljen ki magából minden vei. ségpremizált munkakörökben pluszt, amit csak rejteget, Így történik ez a szegedi az°nban figyelembe kell ven- akkor adjuk ls meg neki Vároeellátó Közös Vállalat- nl az anya8i felelősséget is, mindazt, ami gazdasági nél is, minden évben. A leg- ami a maga posztján éppen erőnkből telik, hiszen a magasabb beosztású alkal- olyan súlyos például a háló- többletnyereség mindenkié, a mazottak nyereségpréml- Kati ellenőrnek, mint a vél- vállalat egészének használ az, urnának mértékét az igazga- íalat igazgatójának a saját aki igyekszik minél nyeresé­tö tanács állapítja meg — munkaterületén. Nem lehet- gesebbé tenni a gazdélko­közög vállalatról lévén szó. no mégis közelebb hozni azt dast- A prémiumkulcsokat ne A szakszervezet Jelen van n o,3-at az 1,3-höz? A fele- "By szabjuk meg, hogy azok •zen az értekezleten, de a lőssóg, a munkavégzés között egyenes arányban ernelked­storzókulcs alakulásában sza- nincs akkora különbség, mint Jenek a beosztással, hanem a nyereségprémium differen- igazán demokratikusan, ki­ciáltsága. nek-kinek érdeme szerint. Álljunk meg ttt egy pilla- Bálint Ibolya A szakmunkások szakközépiskolája vazatl joga nincs. Idén azonban a nyereség­prémium mértékét közlő le­velekbe csak beleírták azt, hogy „a szakszervezeti bizott­sággal egyetértésben", a tit­kárral nem beszélte meg senki, ki, milyen összegű prémiumban részesüljön, így 6 nem tudta tolmácsolni a vállalati szakszervezet javas­latait. Nemcsak a városel­látónál, hanem szinte vala­mennyi vállalatnál ez a mun­kabér és a béren felüli jut­tatások összegét meghatáro­zó levelek szabványszövege, de ez a példa is mutatja, fé­lő, hogy ez egyszercsak szöveg marad. Megkérdeztük a vá­rosellátó igazgatóját is, mi­lyen megfontolásból szület­tek az új szorzókulcsok? Nem zárkózott el a válasz­adástól. Megmondta kereken, hogy ez igazgatói döntési jog­körbe tartozik, figyelembe vette az egyes dolgozók munkaintenzitását, a vállalat mérlegének számalt, ezeknek alapján döntött. Ez helyes is. A visszás csak az, hogy a le­vélbe belekerült a szakszer­vezeti bizottsággal való egyetértésre hivatkozás, az üzemi demokrácia látszatát keltve. A kérdés másik oldala: va­jon ösztönző-e a 0,8 — ne­tán a 0,3 százalékos kulcs­csal megállapított nyereség­prémium? Nem akarunk in­dokolatlanul magas jövede­lem hajszolására biztatni sen­kit. Ha azonban háromezer forintos havi munkabért ve­szünk alapul, akkor a 0,3 százalékos prémium összege egy fél óv Időszakára 540 fo­Már a címből is következ­tethető, hogy nem a hagyo­mányos gimnáziumi és szak­középiskolai továbbtanulási formákról akarjuk tájékoz­tatni az érdekelteket, hanem valgmi másról, ami eddig nem volt. Az új oktatási for­mát szabályozó 115/1974. (MK. 9.) MM számú utasí­tás csak ez év május 3-án jelent meg, a képzést lebo­nyolító iskolák kijelölése pe­dig az elmúlt napokban feje­ződött be. Mindenekelőtt hangsúlyoz­zuk, hogy az MSZMP okta­táspolitikai határozata nyo­mán, a munkásmüvelődés ér­dekében új iskolatípus szü­letett: a szakmunkások szak­középiskolája. Ennek lénye­ge, hogy a szakmunkások to­vábbtanulása elől minden szervezeti akadály elhárult, mivel a szakmunkásképző is­kola tagozatától függetlenül, különbözeti vizsga nélkül, es­ti vagy levelező oktatási for­mában, sőt egyéni felkészü­lés alapján is folytathatnak szakközépiskolai tanulmá­nyokat korra való tekintet nélkül azok az ipari, élelmi­szer- és fagazdasági szak­munkások, akik ,,a) az általános iskola 8. osztályát sikeresen elvégez­ték, vagy azzal egyenlő ér­tékű iskolai végzettségük van; b) szakmunkás-bizonyít­vánnyal rendelkeznek, és c) munkaviszonyban állnak vagy szövetkezeti tagok." (A c) pontban foglalt feltételek alól a megyei tanács vb mű­velődésügyi osztályának ve­zetője — méltánylást érdem­lő esetben — felmentést ad­hat.) A szakmunkások szakkö­zépiskolájában a képzési idő három év. Az egyénileg fel­készülő tanulók rövidíthet­nek is, mert egy vizsgaidő­szakban két évfolyam tan­anyagából összevont vizsgát ls tehetnek. Az esti és leve­lező oktatási formát mégis jobban ajánljuk, mert az esti tagozaton hetenként három­szor napi 5—6 óra kötelező jellegű tanítás alkalmával, a levelező tagozaton pedig heti egy- vagy kétnapos, illetőleg havi vagy negyedévi több napos (összevont) konzultá­ciós foglalkozás keretében segítik a szaktanárok a ta­nulók felkészülését. Az 1974/75. tanévtől négy Csongrád megyei szakközép­iskolában szervezzük meg a szakmunkások 3 éves szak­középiskoláját, de az ezt kö­vető tanévtől több szakkö­zépiskolában ls sor kerülhet erre, ha ennek az oktatási formának a népszerűsége ezt indokolttá teszi. Természete­sen a hagyományos tovább­tanulási lehetőségeket az összes középiskolában bizto­sítjuk. Azok a szakmunkások, akik már ebben az évben tovább akarnak tanulni a 3 éves szakközépiskolában, au­gusztus 25-től jelentkezhet­nek a szegedi Rózsa Ferenc, a hódmezővásárhelyi Kos­suth Zsuzsanna, a szentesi Pollák Antal erősáramú, és a makói Juhász Gyula Szak­középiskolában. Felvételi vizsga és tandij nincs. A jelentkezők három év alatt korszerű általános mű­veltséget szerezhetnek, szak­mai anyagot tanulniok nem kell. A harmadik évfolyam sikeres befejezése után érett­ségi vizsgát tehetnek. Az érettségi bizonyítvány a kö­zépiskolai érettségi eredmé­nyét és a szakmunkás-képe­sítést ls tartalmazza. Akik nem érettségiznek, szakkö­zépiskolai végbizonyítványt kapnak. Az érettségizettek technikusi minősítést is sze­rezhetnek. A továbbtanuló szakmun­kásokat a vonatkozó rende­letben meghatározott tanul­mányi kedvezmények megil­letik. A kereskedelmi és vendég­látóipari szakmunkások a hagyományos tagozatokon tanulhatnak tovább. Jelent­kezhetnek ugyan a szakmun­kások hároméves szakközép­iskolájába is, de számukra ez a képzési forma szakmai képesítést nem nyújt. A szakmunkások szakkö­zépiskolájának megszervezé­sével újabb lehetősége te­remtődött a munkásművelő­désnek. Ezzel a lehetőséggel élni egyéni és társadalmi ér­dek. DR. SÖDAR MIHÁLY, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya csoportvezetője Megyei szövetkezeti nap A Csongrádi Napok kere. tében augusztus 13-án. teg­nap rendezték meg a Csong­rád megyei fogyasztási szö­kezeteinek 1973. évi kultu_ rális munkáját. Ismertette a szövetkezetek között folyó kulturális ver­vetkezetek kulturális érte_ seny elmúlt évi eredményét kezletét. A megyében mű­ködő ÁFÉSZ-ek képviseleté­ben 78-en látogattak Csong­rádra és vettek részt a me­gyei szövetkezeti napon. Dr. Hortí Győző, a MÉ­SZÖV titkárságának vezetője nyitotta meg a tanácsko­zást. majd Böle Dezső, a SZÖVOSZ mozgalmi osztá­lya vezetőjének vitaindító előadása után Barna Lász­ló, a megyei tanács vb mű­velődésügyi osztályának he­lyettes vezetője értékelte a is. Első helyezést ért el a kisteleki Egység Fogyasztási Szövetkezet és ezzel elnyer­te a megyei tanács vb mű­velődésügyi osztálya által alapított vándorserleget. Második helyezést ért el és kitüntető oklevelet kapott a Szegedi ÁFÉSZ, harmadik helyezett — éa ugyancsak kitüntető oklevelet kapott — a Csongrádi ÁFÉSZ. A MÉSZÖV a szocialista kultúra művelése, terjesztése terén elért kiemelkedő ered­ményeiért több aktívét megye fogyasztási szövet- tárgyjutalomban részegített. Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események ZJ Szegedi Napló, 1895. február 1. *»/• Munkáspanaszok. x A kubik. A panasz tárgya a földmunka, ami­ből több ezren élnek, ha bírnak. A kublk nehéz munka. Sok erő kell hozzá és teljes egészség, amely kibírja a táborozás-szerű élet minden kel­lemetlenségét. Ezért egy kublkért hatvan kraj­czárt ad az állam a vállalkozónak s ez a ku­bikosnak — tizenkettőt. Ahány krajezár marad el a hatvan és a tizenkettő között, annyi átok van ezen a nyereségen. Az a negyvennyolez kraj­ezár el van véve a kubikostól. Az államnak nem kötelessége arról gondos­kodni, hogy a vállalkozó a népen megzsarolt ily óriási haszonnal éljen meg, de kötelessége ez a gondoskodás ott, ahol neki a kiadásai így is, úgy ls egyre mennek, hogy nehéz munkájáért na­gyobb díjat juttasson a szegény nép kezébe. Ezen a kormány sajnálkozhatna, mint azon, högy a muszka czár meghalt. Ezen a tízenkét­krajezáros kubikon. S ha még megkapná azt is a népi De nem mindenütt. Lelkiismeretlen vállalkozó van elég. Igaz, hogy agyonütött is volt már elég. E sarczolások legundokabb részét képezi a ku­bikmunka kifizetésénél lépten-nyomon tapasz­talható igazságtalanság. Tessék elhinni, hogy a kubikos megtudja mér­ni a kiásott gödör köbtartalmát. Évek praxisa tanítja erre. Ásójának, lapátjának nyele mind tele van jegyzéssel, rovással s számítása oly he­lyes, hogy legfeljebb csak köbezentiméterekben téves. S most a számadáákor látja, hogy köbmé­terekkel rövidítik meg. M4t tegyen? Hová menjen? A töltésen a vál­lalkozó az isten, nincs fölötte úr. Persze ott a1 bíróság, a törvény rendes útja, mint mondani szokás. Tudvalevőleg a töltésmunkékat nem annyira éppen a királyi tábla elnökének ablaka előtt, ha­nem valahol kint a határokban végeznek s a törvény rendes útja, valamely kicsi járásbíróság ott van a legközelebbi mezővárosban — úgy hat óra járásnyira. De hát aztán ha oda megy is? Hét addig lo­vas-zsandárt fogadjon, aki éjjel-nappal őrizze az ő, immár pör tárgyát képezendő kubikját, hogy azt senki meg ne rontsa, hogy az teljes épségé­ben fönnmaradjon, amíg majd két hónap múl­va kiszáll a tisztelt bírósági hely-színi szemle az ő összes napidíjaival egyetemben? S addig ő éljen a levegőből? Mert hiszen az a vállalkozó, kivel ily formán pörbe áll, aligha ad neki mun­kát. Meg azután ki van kötve, hogy naponta eny­nyi és ennyi kublkot kell csinálni, máskép vé­ge a szerződésnek — hát most miként menjen ő el onnan csak egy órára is, mikor átlag úgy is tizennyolez órát dolgozik. Még mindezek után az ls kérdés lévén, hogy követelését megítélik-e, káromkodva nyugszik bele a helyzetbe s tartja a markát a pénzért. Akkor aztán számolni kezdik neki a — Jancsi­bankót. Ez ismét szép találmány, ez a Jancsi-bankó. A kubikos, midőn útra, illetve dologra megy, kevés pénzét, ha van, családjánál hagyja itthon. Ö maga pénz nélkül utazik. A vállalkozó nem ad előleget, de ad Jancsi­bankót. Ez egy pecséttel ellátott, bizonyos érté­kot képviselő papírdarab, mely feljogosítja a kubikost, hogy a vállalkozó által a földmunkánál épített barakkorcsmában, kereskedésben vegyen érte azt, amire szüksége van. De csakis ebben a korcsmában. Máshol nem. Máshol ugyan nem is adnak arra, mert ha más mutatja be a vállal­kozónak ezt a Jancsi-bankót, nem az ő korcs­márosa, nem fizet érte. Ez a barákszatócs pedig bért, aránylag elég magas bért fizet a vállalkozónak azért, mert ez kényszeríti munkásait, hogy egyedül csak nála vásárolhatnak. Tessék most mér elképzelni a tömegét azon visszaéléseknek, miket e monopólium következ­tében lelkiismeretlen emberek elkövethetnek. Pedig ez így van. Akinek nem tetszik, elme­het haza. A munkást itthon fölpakolják a vo­natra, elviszik az ország túlsó végére, ha aztán ott nem tetszik neki valami, eljöhet haza, pénz és élelem nélkül, gyalog. Látnivaló, hogy e panaszok jogosultak s ré­gen megértek mér arra, hogy vagy kormány­vagy helyhatósági rendelet szabályozza ez üzle­tet, amely egy-két ember zsírosodása mellett egész néposztályt öl meg. A bajon segíthetne: I. A munkásoknak megbízható egyénék alatt társaságba való alakítása, amely társaság köz­vetlenül, mindenféle vállalkozó kizárásával kap­ná meg a munkát az államtól vagy bármely más munkaadótól. II. Ott, ahol ez nem mehet, ahol nagyobb tá­bor munkás szerződéses viszonyban áll a vállal­kozóval megbízható, intelligens, állami közeg mindenkori és állandó alkalmazása, aki a szer­ződés pontos, szigorú, becsületes, és igazságos betartását ellenőrizze s aki a (vagy akik) föl­merülő véleményeltéréseknél vagy szerződésből kifolyó peres esetekben Intézkedési körrel s kor­látolt jurisdikczióval bírjon. Ez nem a panaszoknak, a tőrtént, a történő, el nem tagadható Igazságtalanságoknak elejét ven­né. S mert a nép már ott van, hogy keresete nem lévén, nem nősül, s nem nevel az államnak gyermeket, (adó-alapot), pénze nem lévén, nem ad a dohányból hasznot az állami monopolnak (bagózik), vagyona nem lévén, nem fizet annyi adót, mintha vagyona volna, vagyona nem lé­vén, nem használ bélyeget (csak szegénységi bi­zonyítványt) — ha minden egyéb tekintet mel­lőzve lenne, még akkor ls, csupán saját üzleti érdekelnek szempontjából segítenie kell e ba­jon az államnak! (Folytatjuk^ ?

Next

/
Thumbnails
Contents