Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-12 / 161. szám

6 PÉNTEK, 1974, JÜLIUS IS. SPORT Lépéshátrányban Miért csak negyedikek a SZEOL női kosarasai? Nehéz egyértelműen megvá- Pótolhatatlan ember nincs lépett a csapat. Taktikailag Edzéslesen a SZEOL-nál Versenyek a hét végén Szegeden holnap, szombaton délután 4 órai kezdettel a Felső Tisza-parti stadionban magyar, NDK-beli és csehszlovák résztvevőkkel I—II. osztályú nemzetközi atlétikai viadalt rendez a SZEOL SC. A stadionnal szemben levő Ifjúsági Vízitelep is nagy verseny színhelye lesz a hét végén: a Csongrád megyei Kajak-kenu Szakszövetség ezúttal rendezi a Tiszán a kétnapos Tisza Folyambajnokságot. Az országos jelentőségű viadalt a magas vízállás ellenére is lebonyolítják, méghozzá — a jelek szerint — nagyon sok résztvevővel. Szombaton fél 4 órakor a hosszú távú számokkal kezdenek. majd másnap, vasárnap délelőtt 9 órától a rövidtávú' futamokat bonyolítják le. Merckx vezet A Tour de Francé profi kerékpáros körverseny 13. — Avignon—Montpellier közötti, 126 km-es — szakaszát a brit Hóban nyerte, az öszszetett versenyben azonban továbbra is — több mint kétperces előnnyel — a belga Merckx vezet. A Tour de L'avenir — az amatőr kerékpárosok francia körversenyének — második szakaszát is ugyanezen a távon tették meg a versenyzők. Itt a francia Bernard győzött, az összetettben két szakasz után a spanyol Martinez vezet. A lengyel versenyzők közül Szozda harmadik, Kaczmarek negyedik. Szurkowski a nyolcadik. laszolni, mennyit ér a SZEOL NB II-es női kosárlabdacsapatának az 1974. évi bajnokság félidejében elért negyedik helye. Ha csak puszta helyezésüket tekintjük, azt kell mondanunk, tavalyi önmagukat ismétlik. De azt is tegyük hozzá — a korábbiaknál gyengébb mezőnyben! Ebből a szemszögből nézve veszít értékéből eredményük. Ha viszont figyelembe veszszük, milyen körülmények között sikerült idáig eljutniuk, megint más az értékítélete teljesítményüknek. Téli felkészülésük — az előző évekhez viszonyítva — jónak, reménykeltőnek látszott. Jó volt a hangulat, együtt volt a csapat. A kezdés mégsem úgy sikerült, mint ahogyan várták: hétpontos vereséget szenvedtek itthon a Szarvas együttesétől. Ez a nem várt fiaskó alaposan fejbe kólintotta Faragó István edzőt, de játékosait is. Bebizonyosodott, jó hangulat ide, hozzáállás oda, az alapozásra szánt idő nem volt elegendő mindenre! (Az említett találkozót például gyenge védekezésük miatt vesztették el!) Szerencséjükre gyorsan rendezték soraikat, talpra álltak, s a következő mérkőzéseiken már javuló játékkal, sorozatban nagy különbséggel győzték le ellenfeleiket. Így érkeztek ei a csapat számára sokáig emlékezetes maradó hetedik fordulóig, amikor is irányitójuk, mozgatójuk Kertész Anikó, aki egyben egyik legeredményesebb játékosuk is volt, súlyos sérülést, Achilles-ín szakadást szenvedett. — tartja a szólásmondás. Esetükben mégsem sikeredett Kertész megfelelő helyettesét megtalálniuk. Nem, mert egyszerűen nem volt, nincs olyan játékosuk, aki összefogná a csapatot, képes lenne szellemi vezérévé válni társainak. A más posztokon egyébként hasznosan játszók ezt a feladatkört közel sem tudták úgy megoldani, mint ahogyan sajátjukat. A begya. korolt, jól is alkalmazott sémák, játékformációk csorbát szenvedtek. A sajnálatos eseményt, társuk hiányát a későbbiekben sokkal jobban megérezték, mint először gondolták; lépéshátrányba kerültek riválisaikkal szemben. (Ez ismét aláhúzza azt a régóta és sokszor emlegetett, sürgősen megoldásra váró feladatot, hogy megfelelő utánpótlás, cserejátékosok hiányában nem lehet tartós felemelkedést várni, mindhiába próbál távlatokban gondolkodni, a jövőért is dolgozni az edző.) Különösen a két rangadón, a Szegedi Tanárképző és az OSC elleni mérkőzéseiken volt tapasztalható — megbomlott a hadrend. Ha minimális különbséggel is, de mindkét találkozójukon alulmaradtak, az előbbi csapattól egy-, az utóbbitól kétpontos vereséget szenvedtek. Ez volt az a két balszerencsés összecsapás, amelyeken tulajdonképpen nem tudták bizonyítani, amit edzőjük így fogalmazott: — Helyezésünket nézve ellentmondásnak tűnik — jegyezte meg Faragó István edző —, mégis állítom, mindent figyelembe véve előremind védekezésben, mind támadásban sokat fejlődtek a lányok. Ügyes, szellemes akciók után biztos helyzeteket teremtenek az ellenfelek táblája alatt, de ezeket magas játékosok hiányában — s ennek nem ók az okai — igen sokszor nem tudják értékesíteni. Legnagyobb erényük volt, hogy az időnkénti jó játékuk mellett, kivétel nélkül mindenki alávetette magát a csapat érdekeinek. Tudtak, akartak is egymásért küzdeni. Ha ez továbbra is így marad — s miért ne lehetne így —, sokat jelenthet, átsegíthet bennünket a nehéznek ígérkező őszi szezon akadályain, buktatóin. Annak az idénynek viadalaiban, amelyekben minden bizonnyal döntő szerep jut majd a cserejátékosoknak is, akik ugyan figyelemreméltóan fejlődtek, de még mindig nem eleget! Mint edzőjük elmondta — de játékuk is ezt igazolja —, nekik még sokat kell tanulniuk, többet tenniük, jobban akarniuk, hogy teljes értékű játékosaivá, biztos pontjaivá váljanak csapatuknak. Mert a lelkesedés, akarás, a játéktudás gyarapítása mellett sokat jelenthet — különösen, ha fokozódik isi Gyürki Ernő Orkánszerű szél, júliusban szokatlan hűvös időjárás fogadott a minap a Csongrádi SC Holt-Tisza mellett elterülő, szemet-lelket gyönyörködtető sporttelepén. A hatalmas jegenyék övezte edzőpályán foglalatoskodó SZEOL labdarúgói bezzeg nem fáztak. Kontha edző pergő ritmusú programmal gondoskodott arról, hogy a tréningruhák is lekerüljenek játékosairól. Az egyik kapunál Nagy István, a másiknál Bencze próbálta hárítani a nagy lendülettel érkező társak közeli fejeseit. Az alkalmi labdaszedőnek felcsapott Padár gyúró se unatkozott, igen sűrűn kellett kocognia a kaput elkerülő labdák után. Miközben a pályán egymást követték a különböző, sokmozgásos technikai gyakorlatok, befutott dr. Czipott Zoltán, a csapat orvosa is. A kölcsönös üdvözlések után szemrevételezte a csapatot, majd menet közben gyors „vizitet" csinált, végig kérdezve mindegyik játékost, nem-e sérült, van-e valami panasza? A kisebb horzsolásokon és a nagy sóhajok közepette emlegetett, „kibírhatatlan" fáradtságon kívül senkinek sem volt komolyabb problémája, mindenki egészséges. A 110 perces, kiadós edzés végén Kontha Károly edzővel az öltöző szélárnyékos oldalánál váltottunk szót. — Keményen dolgozunk, napi két foglalkozással készülünk a közelgő rajtra — — ismertette az edzőtáborban töltött, illetve töltendő napok menetrendjét. — Délelőtt 10-től 12-ig intenzív mozgással egybekötött labdás gyakorlatokat végzünk, délután szintén kétórás időtartamban, főleg erőnléti munka folyik. Eddig nem volt probléma senkivel, becsületesen, szorgalmasan dolgoznak a fiúk. Remélem, ezután is így lesz. — A táborozás alatt edZőmérkőzéseket is játszunk, de ezeknek eredménye egyelőre lényegtelen. E találkozók a csapatrészek kialakítását, egymás játékának, gondolatának kiismerését hivatottak szolgálni. Nagyon szeretnénk, ha a rajtig mindenkinek megtalálnánk a legmegfelelőbb posztot, ezzel párhuzamosan a csapat legeredményesebb formációját. Bízom, a szezon kezdetére csapattá kovácsolódik a társaság. Mire idáig értünk beszélgetésünkkel, addigra a játékosok átöltözve szállingóztak az öltözőből. A Holt-Tisza taralyos hullámaitól nyaldosott partszegélyén ki sporttáskával a kezében, ki labdával a hóna alatt igyekezett vissza szálláshelyükre, a szomszédos Mezőgazdasági Szakközépiskola diákotthonába, hogy az ebéd előtti rövid szabad időt is pihenéssel tölthesse. A csapat egyébként a hét végéig marad Csongrádon. Szombaton délután edzőmérkőzést játszanak az ottani együttessel, majd visszatérnek Szegedre. Hétfőtől itthon folytatják a felkészülést az augusztus 4-i rajtra. Gy. E. Á második helyezettek Á szegedi maratoni előtt Ezúttal az alacsonyabb osztályú labdarúgó-bajnokságok csapatai közül három kitűnő együttest mutatunk be olvasóinknak. Igaz, egyikük sem nyert bajnokságot, de kis szerencsével elsőként fejezhették volna be az idényt. Helyette „csak" a második helyet szerezték meg, minimális különbséggel lemaradva az elsőktől. KSZV SE ifjú A világ nagy maratoni futóversenyei közül az USAbeli bostoni, New York-i. a japán fukuokai, a csehszlovák kassai, a holland enschedei, az NDK-beli karlmarx-stadti viadalok járnak az élen. Közülük évek, sőt évtizedek óta egészen kivételes rangra emelkedett a bostoni verseny, melynek híre bejárja az egész sportvilágot. E verseny 1897 óta — egyetlen évtől, 1918-tól eltekintve — minden évben megrendezik, hagyományosan minden év áprilisának harmadik hétfőjén. annak emlékére, hogy 1773-ban ekkor kezdődött az amerikaiak függetlenségi harca NagyBritannia ellen. Ez a világ legrégibb és legklasszikusabb évenként rendszeresen ismétlődő sportversenye. Az indulók száma 1897-ben mindössze 15, tavaly pedig már 1951 volt. E gigászi sorozat után nézzük a mienket. Nem kell szégyenkeznünk a szegedi XVIII. nemzetközi maratoni viadal előestéjén. Nézzük a statisztikát. Az 1957. év óta eddig megrendezett 17 viadalon elindult 868 atléta, akik közül 299 volt a külföldi, és ők mind az öt világrészből kerültek ki. Itt láttuk eddig az ausztrál, belga, brit, bolgár, csehszlovák, dán. finn, hawaii, jugoszláv, lengyel, marokkói. NDK. NSZK, osztrák, román, spanyol, svájci, szovjet, török és tuniszi, szám szerint 20 náció reprezentánsait, akik mind jelentós sikerrel szerepeltek. A magyar maratoni futósport klasszisára jellemző, hogy az eddigi találkozókon 10 magyar, 3 jugoszláv, 1 brit, 1 osztrák, 1 NDK-beli és 1 lengyel győzelem született. A magyar győzelmek közül egyedülálló az ózdi Tóth Gyula immár hétszeres bravúrja, aki az idén is elindul és újból megmérkőzik Rónáid Hillel, a britek tavaly itt járt és győztes világklasszis futójával. A legjobb időeredményt is Tóth Gyula érte el eddig, 2:18:22.8 órás teljesítményével. „A Béke vagy Te Sport! A népeket egymáshoz fűző szép szalag." — írja örökbecsű ódájában Pierre Coubertin, az újkori olimpiai játékok éietrehivója. Ez nekünk is sikerült, melyet a Szegeden rajthoz álló, tekintélyes számú külföldi atléta is igazol. A célbaérkezések, az ünneplések felejthetetlenül nagyszerű pillanatok minden évben a reflektorfényben tündöklő Széchenyi téren. Szeged tehát odakerült a nagy nemzetközi maratoni futóversenyeket rendező városok neve mellé. Monostori Tibor Sparfakiádok Hódmezővásárhelyen rendezték a munkaügyi spartakiádok megyei döntőjét, két sportágban. Az eredmények a következők: Kézilabda. Nők: 1. Csongrád megyei Húsipari Vállalat (Szeged): Sári Irén, Hódi Ilona, Kovács Mária, Tőke Ida, Széli Ida, Katona Valéria, Király Zsuzsa, Gábor Ildikó. Férfiak: 1. 11- számú autójavító (Szeged): Zsombolyai János, Kovács Zoltán, Ungi Mihály, Scheibel Sándor, Szabó Kálmán, Bezdány Géza, Borka György, Indre Géza, Tárnok Béla, Molnár Sándor, Bata Péter, Losoncz Mihály. A legnagyobb küzdelmeket a kispályás labdarúgó-mérkőzések hozták. Ebben a sportágban: 1. Olajipari vállalat (Algyő): Kiss József, Füredi János, Fitos Sándor, Forgé Ferenc. Ruzsáli József, Radics István. Dózsa János, KindI István, Kovács János, Kiss Tibor. 2. Csongrádi FÜTÖBER. 3. Szentesi Kontakta. Eredmények: Olajipar—FÜTÖBER 5:4. FÜTÖBER—Kontakta 5:2. Olajipar—Kontakta 2:1. Nöi röplabdában, mint Szeged város bajnoka, az MTA Biológiai Kutató Intézet csapata ellenfél nélkül jutott az 1974. július 21-én Kecskeméten lebonyolításra kerülő területi döntőbe. Az első helyezett csapatok mind továbbjutottak a területi döntőbe. Hódmezővásárhelyen kerül sor vasárnap, július 14-én a falusi dolgozók spartakiádjának megyei döntőjére. A versenyek színhelye a városi stadion lesz. A különböző sportágak versenyei délelőtt 9 órakor kezdődnek, és körülbelül 12 órakor fejeződnek he. Az újszegedi fekete-fehérek sokáig vezettek a megyei ifjúsági bajnokságban, s már úgy látszott, bajnokok lesznek. Május közepén került sor a rangadóra Csongrádon, s mivel azon a hazaiak bizonyultak jobbnak, a CSSC behozta a KSZV SE addigi kétpontos előnyét, sőt jobb gólkülönbségével Csongrád került a táblázat élére. Ha akkor az újszegediek győznek, előnyük négy pontra nő, de már a döntetlen is nyilván elég lett volna az első hely végleges megtartásához. A KSZV SE (és elődje, az UTC) mindig jó nevelő egyesület volt, s a fiatalsággal jelenleg is eredményesen foglalkoznak a gyári egyesületben. Ezt bizonyítja többek között, hogy ificsapatuk második helyen végzett az 1973—74. évi bajnokságban. Az együttes jövője biztató, mert a jelenlegi gárdából mindössze hárman „öregednek ki", a többiek ősztől kezdve még ifjúsági korban maradnak. Így is akad gondja Bálint András edzőnek. mert gólrekorderük, Balogh István — aki egész évben 26 gólt szerzett — már túl van a korhatáron, s ősszel az első csapatban bizonyíthatja be képességeit. A második helyen végzett együttesben a következők játszottak: Magyar József, Szász Imre, Lovász János, Maflila Ferenc, Horváth Antal, Kispéter László, Csizmadia Péter, Németh István, Móra András, Balogh István, Tornai Gyula, Kéri József, Hunyadkürthy Tamás, Erdélyi József, Ruppert József. A tájiéi serdülök Ahogyan Újszegeden az ifjúsági csapat szereplését kísérik nagy figyelemmel, Tápén a serdülők vannak hasonló helyzetben. Az elmúlt tizenöt évben sok sikert aratott a tápéiak serdülő (vagy általános iskolás) csapata. Nagy balszerencséjük, hogy idén nem tudtak az első helyen végezni. Az utolsó találkozón múlt, amikor az iskolai év befejeztével, június közepén vereséget szenvedtek a DÉLÉP SC-től. Tartalékosan álltak ki, s így a harmadik helyen álló DÉLÉP legyőzte a bajnokság esélyeseit. Ezzel a Mindszent egy ponttal megelőzte Tápét, amely a bajnokság során hosszú időn út tartotta az első helyet, bár ezzel egyáltalán nem akarjuk lebecsülni a mindszentiek tudását, hiszen ők is szinte mindegyik mérkőzésükön nagyszerű teljesítményt nyújtottak. A tápéi serdülőknek egyik régi játékosuk, Terhes József az edzője, az intézői tisztséget pedig Tóth Jenő tölti be a csapatnál. Játékoskeretük a következő: Mészáros András (biztos kezű kapus, aki a legkevesebb gólt kapta a mezőnyben, 26 alkalommal mindössze 15öt), Zakar Ferenc. Molnár János, Miklós István, Terhes László, Miklós Ferenc I., Miklós Ferenc II., Tomatás Ferenc, Nagy Antal, Révész Dezső (a gólrekorder), Ács Mihály, Révész József, Terhes István. Kószó Mihály, Lele Antal. Lele Zoltán. SZEOL serdülő II. A héten már beszámoltunk a SZEOL első serdülő csapatáról, amely bajnokságot nyert a Csongrád megyei II. csoportban. Itt említjük meg, hogy a sok csapat miatt megyénkben két csoportban bonyolították le a serdülő labdarúgó-bajnokságot, s mindkét csoport résztvevői aránylag egyforma erőt képviseltek. A SZEOL II. a SZEOL I. mögött mindössze egy ponttal lemaradva végzett a második csoport második helyén. A csapat edzője Veres György, a Szegedi VSE régi játékosa. Az intézői tisztséget mind a két SZEOLserdülőnél női szakosztályvezető. Dávid Szaniszla látja el. Szabó János. Domonkos Ferenc. Palotás Tibor, Peták Nándor, Bózsó István, Kertai Imre, Nagy Attila, Szabó László, Sólyom János, Nemes István. Fábián László, Nagy János, Berta József, Kovács Béla. Tulkán István szerepelt legtöbbször a „kettőben". Gólrekorderük Nemes István, aki a SZEAC egykori NB l-es csatárjátékosának a fia. A SZEOL SC két serdülő csapata nemrégiben a csongrádi napok alkalmából Csongrádon a Ferencvárosi TC serdülőivel mérkőzött, a következő eredményekkel: SZEOL I.—FTC I. 0:0, SZEOL II.—FTC II. 4:1. Az utóbbi játékban mind a négy szegedi gólt Nemes szerezte. A mérkőzések viszszavágójára augusztusban Budapesten kerül sor. A szegedi és a szegedi járásbeli labdarúgócsapatok közül ugyancsak második helyezést ért el, tehát kiválóan szerepelt a Mórahalom (megyei felnőtt III. osztály), a Bordány II. (Szegedi Járási Kupa), Kistelek (megyei ifjúsági bajnokság), Szegedi Dózsa II. (megyei felnőtt NB-s tartalékbajnokság) és SZEOL III. (megyei felnőtt tartalékbajnokság). Metzger Károly 84 I