Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

SZOMBAT, 1974. JÜLIUS 21 Kis gép, nagy teljesítmény Korunk embere hajlamos rá. hogy a technika fejlődésében csak az egyre nagyobb méretekre és teljesítményekre figyeljen oda. Így vagyunk ezzel a repülőgépek esetében is. Pedig a kisebb szenzációt keltő, ám a maguk kategóriájában mégis klA JAK—40 rövid távú utasszállító repülőgép, a világ első olyan sugárhajtású konstrukciója, amely az ötödosztályú, kis, füves repülőtereken való le- és felszállásra is alkalmas. Az üresen (1500, teljes terheléssel 12 400 kilogramm súlyú gép emelkedő helyet elfoglaló orra és szárnyai alatt kétkonstrukciók legalább olyan nagy figyelmet érdemelnének. Jó példa erre a szovjet Alekszandr Jakovlev tervez- 700 km óra sebességgel 1600 te JAK—40-es repülőgép, kilométer utat tehet meg leamely több bemutatón osz- szállás nélkül. Alig 500 mékét kerék van, így érthetően kicsi a talajnyomása. Fedélzetén 27—33 utas 600— tatlan világsikert aratott. A Szovjetunió e géptípussal tört be a fejlett tőkés országok piacára. ternyi nekifutás után már nemcsak levegőbe emelkedik, hanem 15 méteres akadály felett ls átrepülhet. Valami bűzlik Mostanság sokat eltűnődik az ember a környezetet károsító balfogásainkon. Törekvéseink alapja életünk szebbé tétele, ugyanakkor a károsító hatások felett sokszor elsiklunk, közömbösen, — élen az ENSZ környezetvédelmi bizottságával — rendszeresen figyelmezteti az emberiséget az ezernyi veszélyre és a felvilágosító munka kötelességére. Az ENSZ egyik legutóbbi idevoA vásár története di Ipari Vásáron a kiállító kisiparosok és a magántulajdonban levő üzemek mellett az államosított nagyipar jelentékeny gyárai és szervei ls felvonultak. Hazánkban az első iparki- az ország minden vidékéről Így lett az új piac, az új 1948-ban a Nagyszegedi állítás megszervezésében el- egybesereglett vendégek el- értékesítési lehetőség keresé- Városi Pártbizottság jelentésősorban Kossuth Lajosnak, ismerőleg emlékeztek meg sének egyik megnyilvánulá- sében az ipari vásárt „a felmint gz Országos Iparegye- azon törekvésekről, melyeket sa az évenként megrendezett szabadulás utáni fejlődés rösület aligazgatójának volt a város közönsége kitűzött, s Szegedi Ipari Vásár, amely a vid három évének egyik legnagy érdeme. Elsőként 1842- ma már a hazai közvélemény Szegedi Ipartestület rendezé. nagyobb szegedi eredményeben a fővárosban rendeztek igazságosan ítél, midőn e vé- sében bemutatta mindazt, ként" könyvelte el. A 48-as nagy sikerű iparkiállítást, rost közművelődési és köz- amire a szegedi iparosok ké- vásár után csuk néhány úgymajd 1843-ban és 1846-ban igazgatási viszonyainál fogva pesek voltak. A „külvárosok nevezett vidám vásár megmegismételték, s a kiállítás is a magyar Alföldnek legil- szűk utcáiból az ipari vásá- rendezésére került sor, látogatói között egyre több letékesebb központjául isme- rok díszes kirakatába vonult amelyre a megye ipari és tagot nyertek meg a Védegy- ri el let ügyének. Az Alföldön az 1872. évben Kecskeméten, „ _o_„ , . majd Szegeden rendezték f.W. ^^^Mfí?1*meg 1876-ban először a helyi ipar termékeinek nagyszabású bemutatóját, Az első felhívást „a szegedi országos ipar. és terménykiállítás" megrendezéséévenként a szegedi kézmű- kereskedelmi vállalatai Ezt követően — különösen vesipar minden remeke, hogy üzemei vonultak fel, együtt Ezt kovetöen - kulonosen ezen az ÚUm kereggen a szegedi kisiparossáa képvipiacot". sai miatt — hosszú időre lekerült a Szegedi Ipari Vásár szegedi kisiparosság képviselőivel. Az eltelt hosszú évek ál- A régi hagyományokra tágondolata és megrendezése a landó és erőteljes fejlődé- maszkodott 1950-ben a Vánapirendről. A Szegedi Ipartestület Elnöksége 1928, szeptember 7sen vitték át a Szegedi Ipa- rosi Tanács, amikor a szári Vásárt, Az első vásáron badtéri játékok idején ismét 35 kézműiparos vett részt, megrendezte az ipari vásárt, míg a jubiláris X. Szegedi sorrendben a XVII.-et. A váré 1874-ben tette közzé Dáni én - Körmendy Mátyás el- • ki|U£„ iér ettől kezdve mindinkább Ferenc főispán, Reizner Já- »»- tó készítményeit mutatta be. a megye ipari és kereskedelnos főjegyző és Bakay Nán- Szeged Város Tanácsának, . érdeklődés nemcsak a vá dor kötélgyáros. Különösen hogy „a város történetében Az é/deklödés * vá Bakaynak volt nagy része a kimagasló dátum, az leendő kiállítás megszervezé- katasztrófa 50. évfordulója" valamint „a fogadalmi templom és az egyetemi építkezésében mi bemutatójává, mitöbb, a rosra- de az e8ész országra Dél-Alföld reprezentatív kikiterjedt, sőt az ország hatá- állításává, eseményévé várain túlmenően már a kül- lott. Jó híre elterjedt az földön, különösen Jugoszlá- egész országban. * uSorszáSrorsas nS^fUSoss^viir6; szágban és Romániában is Szegedi Ipari Vásár megrenjelentős mértékben megmu- dezése: igfío-ban tatkozott ez. 1875. június 0-án előkészítő 1929_re rendp7,Ak me„ Sze._ értekezletet tartottak. Az irt 1929 16 rendezzek meg Sze" elfogadott tervezet a kiállítandó tárgyakat 15 szakosztályba sorolta. A kiállítást 1876. augusztu nem vesszük számításba, natkozó kiadványában ezt mert akkor egy-egy techno- írják: „A közömbösség és a lógia jóval több pénzbe ke. tudatlanság súlyos és jóvárülne. Ma már nem tudo- tehetetlen károkat okozhat a mányos-ínntasztikus téma, földi környezetben, amelytől hogy a magunk alkotta mo- létünk és boldogulásunk dern környezetben ezer és függ: viszont teljesebb tu. ezer veszély les ránk. Deter- dással, böles cselekvéssel gensekkel, szermaradvá- biztosíthatjuk magunk és utó_ nyokkal, növényvédő szerek- daink szebb életét olyan körkel, olajjal, pakurával, nyezetben, amely az emberi szennyvízzel szennyezzük vl_ szükségletekkel összhangban zelnket, húros ifaflket é> WHi* gázokat, kormot engedünk a levegőbe, az utcai zaj egyre fülsiketítőbb, a sok káros vegyi anyag megmételyezi szervezetünket. Valami bűzlik, nemcsak Dániában — igaz, nemrégiben a levegőszennyeződés ellen tüntető egyetemisták gázálarcot húztak n koppenhágai híres sellőszobor fejére —, hanem Szegeden is. A bűz rendszerint az esti órákban önti el a Móravárost, de sokszor a nyugati Irányú szél még a Széchenyi térig is beviszi ezt a kellemetlen, áthatoló, vegyi anyagtól eredő bűzt. Sokan találgatják eredetét. Van, akt az olajosokat marasztalja el, mások a DÉGAZ-ra gondolnak, azzal a felkiáltással, hogy netán megint elhagytak valahol egy gázszagosító hordót. Nem erről van szó, ezért a bűzért egyik vállalat sem felelős. Azok teszik könnyelműen kockára levegőnk tisztaságát, akik diklórfenolt gyártanak a Cserepes soron. Még az sem lenne baj, hogy gyártják, ég ott gyártják, hanem az már erősen kifogásolható, hogy nem megfelelően zárt technológiai rendszerben, s ezért fordulhat elő szinte minden gyártott mennyiség tisztításakor a bioszféra szennyezése. A levegő tisztaságának védelméről 1972-ben kiadott minisztertanácsi rendelet, majd az ÉVM végrehajtási rendelete értelmében is be kellene látnia a gyártónak, hogy előállító berendezését a követelményeknek megfelelően üzemeltesse. A diklórfenol gyártásával tagadhatatlanul jó szolgálatot ls tesznek az emberiségnek, mert gyógyszer-alapanyagról van szó tulajdonképpen, de mégis, az a bűz. bizony sok bosszúságot okoz az ember, nek. Nem vagyunk kimondottan vegyipari körzet, de az Utcai gépjárművek kipufogógázaiból származó kemikáliák mellett, lám. egyéb forrásból ls szennyezzük légterünket Több környezet- és természetvédelmi szervezet A Hazafias Népfront gondozásában, társadalmi részvétellel most alakul a jövőben elfogadásra kerülő környezetvédelmi törvény. Ezek a fórumok minden bizonnyal alkalmasak arra. hogy feltárják a jó és rossz alternatíváját, és megtalálják a törvényhez vezető eredményes utat. Nálunk tehát nem lehet tudatlanság és közömbösség egyetlen egy szennyező forrással szemben sem, mert a bioszféra elszennyeződése a lakosság nagy tömegeit érintő, krónikus jellegű és egyelőre felmérhetetlen egészségkárosodásokat okozó probléma. B. J. geden — hosszú idő után először — az „országos ipari és mezőgazdasági kiállítást". A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1927. október 1320-tól szeptember 10-ig ren- á tartoU teljes-ülésén nyil. dezték meg 1845. szegedi éz vánított szakvéleményt 1964-ben rendeztek ipari vásárt, majd Az első vásáron kizárólag 1965 és 1972 között folyaa helybeliek közül mintegy matosan minden évben. A 15 000 látogató tekintette meg vásár fejlődését mutatja, a kiállított remekeket, a ju- hogy 1967-ben 108 cég jevidéki iparos részvételével. ™9biláris, X. vásár helybeli la- lentkezett a szegedi ipari ki Színhelye a Főreáltanoda új országos kiállítás ügvébtn" hatóinak száma 45 000, vi- állításra, köztük 15 jugoszláv 1 ainnlafna nolntóío /mn arr • Hálzí lá + rtOo+Áínolr cziímo no_ I_'ZII/XÍ • A - r 2 emeletes palotája, (ma az Egyetem ós Könyvtár közEz a szakvélemény országos jellegű kiállítást javasolt, déki látogatóinak száma pedig közel 15 000 volt, akik ?,°J*Lé?Ü™ -elynek „ki kell terjedme kiállító is. A megnyilvánult vásár Iránt érdeklődést ligetben és búzapiacon, részben a Tisza-parton volt. a mezőgazdaság, ipar, részben a kereskedelem és a 1929-től folyamatosan min- mutatja, hogy 1966-ban den évben megrendezték a 45 000, 1967-ben 61 000, 1968mintegy 20 ezer négyzetmé- kultúra minden ágazatára", Szegedi tP01'1 Vásárt 1941-ig. ban már 78 000 fő volt a váÍ!.rJQiaPíeY^,le.tf-"'„,AZ„.Í.P®f"^S kiegészítve Szeged város kü- A felszabadulást követően sér látogatóinak száma. Joggal mondhatta dr. Biczó György, a 28. Szegedi S^T'lTa^ut •» kiállításával, amellyel az első vásárt „Szegedi Ipari latkiállítást és országos vá sárt is tartottak. Szeged város egy külön pavilonban mutassa be az utolSimonyi Lajos iparügyi mi- só 50 esztendő történetét a •jelenlegi állapottal egyetemnlszter, mint védnök, 1876 augusztus 20-án nyitotta meg ben", a szegedi iparkiállítást. Ez volt tehát Szegeden az első iparkiállítás. Az érdeklődós ganda bizottság hívja fel a Vásár, Mezőgazdasági, Gyümölcs, Borkiállítás" néven Ipari yásár megnyitása al1948. szeptember 14. és 22-e kalmából: „Városunk fejlőközött rendezték meg. Ez désével, iparunk gyarapodáJavasolták, hogy egy pro- volt a XIV. ipari vásár. Majd sóval az utóbbi esztendőkben 1947-ben volt vásár, sorrend- jelentősen megnőtt nemcsak iránta nagyobb volt, mint a kiállításra „Európa kiállítás rendezői remélték. Az ország legtávolabbi részéből, Szombathelytől, Brassóig, sőt külföldről is — Németországból, Ausztriából — érkeztek látogatók. • minda Szegedi Ipari Vásár terűben a XV., és 1948-ban renazon városainak figyelmét, dezték meg a felszabadulást jete, hanem gazdaságpolitiamelyek ötven esztendő előtt közvetlenül követő évek leg- kai és kereskedelmi jelentőnagyobb ipari vásárát. A vásárok történetét adományaikkal hozzájárultak Szeged újjáépítéséhez", —továbbá, hogy a meghozandó tasége ii gyünk, ," Bizonyosak va» hogy ez nyomja rá nulmányozva azt láthatjuk, bélyegét a jubileumi 1976-os A kiállítás mérlegét a vá- áldozatok legnagyobb részét hogy míg a felszabadulást Szegedi Ipari Vásárra is. Ekrosi közgyűlés vonta meg. A a városnak kellene vállalnia, polgármesteri Jelentést a köz- Így került sor — újólag, gyűlési jegyzőkönyv így örö- hosszú idő után — első ízben kitette meg: „Örömmel és 1929-ben a Szegedi Ipari Vábüszkeséggel jelentem, hogy sár megrendezésére. megelőzően főképp a szegedi kor lesz 100 éve, hogy elő. kisiparosok állították ki ter- ször rendeztek Szegeden mékeiket, a felszabadulás után ez a helyzet megváltozott. Az 1948-as XVI. Szege„ipar-, terményvásárt és kiállítást". Dr. Pernekl Mihály Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események fi Szegedi Napló, 1886. február 16. Az emberanyag. A honvédelmi tárcza tárgyalását azon kezdte meg a képviselőház, hogy szóvá tette az „emberanyagot". Emberanyag és lóanyag. A puskaporon és fegyveren kívül ezekre van szüksége a hadseregnek. És a szakbeliek, a tisztek nem is tesznek különbséget a kétféle anyag közt az elnevezésben. Tényleg van egy kis különbség, az is a lóanyag előnyére és az emberanyag rovására. Mert az már elfogadott tétel, hogy a lóanyagot jobban kell kímélni, az drágább. Különben maga a honvéd-miniszter első nyilatkozata mutatja mindjárt, hogy emberanyag dolgában egyáltalán nem tartják szem előtt a takarékosságot. A rendelkezésre álló újoncz-jutalékból kiválasztják a legjavát és ha éppen nem telik egy-egy évben az egész kivetett jutalék, azt előírják a másik esztendőre. Most is körülbelül 10.000 emberrel, vagy — ad formám emberanyag — tízezer ember-bőrrel vagyunk adósai a közös hadseregnek. Két dolgot látunk ebből. Azt, hogy a honvédséghez ilyen válogatás után már alig jut alkalmas elem. és azt, hogy a közös hadsereg Igenis jó emberanyagot kap, hiába sopánkodnak az ellenkezőről azok a telhetetlen katona urak, kik elviszik Magyarországról a jó ember-anyagot és a pénzanyagot, aztán a tetejébe még össze is szidnak érte bennünket. Satnya nemzedékeket látunk felnőni, az igaz, ha a múltba nyúlunk vissza összehasonlítási arányokért. Hogy is ne volna satnya a nemzedék a legrosszabb viszonyok közt tengődő nép után, ott, ahol az emberek a legirtózatosabb nyomorban sínylődnek? De most nem arról van saó. Akiket a fiatalság közül gondos, majdnem túlgondos válogatás után besoroznak a közös hadseregbe, azok nem emlékeztetnek rá, hogy satnya nemzedékből vétettek. Megannyi erőteljes, szép ifjú az, akikből évente negyed millió embert kezére adunk a közös hadseregnek. És mi történik ezzel a negyed millió Ifjúval a közös hadseregben? Érdekes egy pillantást vetni abba a statisztikába, mely a hadsereg létszámáról és numerikus változásairól szól, hogy erre a kérdésre megfelelhessünk. Csak néhány számadatot írunk ide a jellemzőbbek közül. A természetes és véletlen apadás számadatai azok, melyekből a parlamentben legutóbb lefolyt vita keretébe a legdöntőbb bizonyítékokat lehetett volna beledobni. A természetes és véletlen apadás ugyanis tett az 1884_lk évi anyakönyvi állományban 28 977 embert, vagy 1000 fő után 32,6 százalékot. Halál által kiesett 6533 ember, szökés által 2183. Természetes halállal kimúlt 5857 ember, az ellenség előtt elesett 5, kivégeztetett 5, öngyilkos lett 456. szerencsétlenség folytán meghalt 210 ember. Hát ezek a számok beszélnek és pedig igen szomorú dolgokat beszélnek. Már a halálozási arány maga is megdöbbentő. Ha például összehasonlítjuk ezt az arányt a szegedi halálozási viszonyokkal, kitűnik, hogy a hadseregben a kiválasztott erőteljes ifjak közül 20 száztóllval több hal el, mint ugyanazon lakossági számából egy városnak, melyben az „emberanyagot" a véletlenség dobja össze és nem orvosok válogatják ki. Még elszomorítóbb az a kisebb szám, mely 210-re teszi a szerencsétlenség folytán meghalt katonák számát, mert azt békés viszonyok között alig lehet indokolni. Hisz a tűzoltó, vagy a városi rendőr sokkal inkább ki van téve a halállal végződő szerencsétlenségnek, mint a békeállományban levő katona és azért országszerte mégis elvétve van eset ezek közt a szerencsétlen kimúlásra. Következik a szökevények száma, mely 2183-at tesz ki. Hasonló számot bizonyára nem mutat ki egy hadsereg sematizmusa se, és hogy nálunk van e tekintetben a legnagyobb kontingens, az egyik végzetes bizonysága a katonákkal való rossz bánásmódnak. Kiegészíti pedig e bizonyságot az öngyilkosok 456-ra tett száma. Ez meg már éppen hihetetlen arány, ha meggondoljuk, hogy éltük virágában levő, 19 és 22 év közti ifjakról van szó, kiket az öngyilkosságba csak a legkegyetlenebb bánás vihet. Nagyon helyén volna ezeket a. számadatokat fölvetni a parlamentben akkor, mikor oly meggondolatlanul kiadja a többség az „emberanyagot" a közös hadseregnek, hátrányára a minden irányban elhanyagolt honvédségnek. Ugyanekkor. \ Dobszó a belvárosi leányiskola előtt. Régen tiltakoztunk az ellen, hogy a polgári leányiskola épületének pinczéjébe hordják a szegény emberektől az adóban lefoglalt nyomorúságos bútorokat és egyéb házi eszközöket. A gyermeki kedélyre nem éppen üdvös hatású jelenetek folynak le az ilyen „raktárak" előtt, hova kétségbeesett emberek nem ritkán siránkozva kísérik el a holmijukat szállító kocsit. Hanem az meg már netovábbja a botránynak, hogy a lányiskola plnczéjében ma egész délelőtt szólott az adóvégrehajtói dob és szörnyű lármával liczitált százakra menő közönség rozzant szekrényekre, asztalokra, üstökre és párnákra. Különböző adó- és államkölcsön-tertozások miatt lefoglalt Ingóságok kerültek árverés alá, mert ez a raktár is régen szűknek bizonyult már a szaporodó árverési tárgyak befogadására, időközben tehát gondoskodni kell arról, hogy az újonnan szállítandó bútorok és egyéb ház-berendezési tárgyaknak hely Jusson. A pinczeajtó előtt természetesen nagy népcsődület támadt és az iskolaépület Sas-utczal vonala előtt egész tömeg kopott bútort halmoztak össze a vevők, egy-egy adó fejében kifosztott polgár keserves kifakadásal között. És az Iskolából hazamenő kis leánykák apró csoportokba verődtek össze kissé távolabb. nagyokat bámulva a dobszót kísérő beszéden: először, másodszor, senki többet: harmadszor, Tanítónőik úgy küldték őket haza, hogy ez a Jelenet nem nekik való. De hát korábban is elvégezhette volna a tekintetes tanács, bogy az iskolaépületben tanyát ne üthessenek a köznyomor vészmadarai. (Folytatjuk.) >